Közönséges tiszafa - Taxus baccata

Származási hely: 

Az óceáni és tengeri hatású Európában, Skandinávia déli részétől Spanyolországig, Észak-Afrikáig. kelet felé Kis-, és Nyugat-Ázsiáig. 

Habitus: 

5-25 méter magasra is megnőhet, bokorfa vagy fa. 

Kéreg: 

Vörösesbarna színű, bőrszerű lemezekben válik le. 

Hajtások: 

Fő ágai emelkedőek, a vékonybbak csüngenek. 

Tűlevelek: 

1-3 cm hosszúak, fésűszerűen síkbahajlók, felül fényes zöldek, a fonákukon zöldesszürkén kétsávosak. 

Magok: 

A törpehajtásokon a levelek hónaljában szabadon, élénkpiros, húsos magköpenyben érnek. 

Ökológia igény: 

A szélsőséges élőhelyek kivételével mindenütt megél, fiatalon a fagy károsíthatja. 

Felhasználás: 

Értékes bútorfa, az alapfaj élő sövénynek alkalmas. 

Mérgező hatása az ókortól ismert. Minden egyes része erősen mérgező alkaloidot tartalmaz.

Alkaloidjai: taxin, taxifillin ciánglikozid.

Mérgezés lefolyása hasonló a digitáliszéhoz – hányinger, szédülés, ritmuszavarok.

Tűleveléből az ókorban nyílmérget főztek.

Gyógyhatása:

Gyógyszeripar használja erős idegméreg tartalma miatt.

A népi gyógyászat féreghajtásra, szívgyengeségnél, és menstruáció megindítására használják.

Támogatóink:

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Szegedi Tudományegyetem

Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.

Európa Jövője Egyesület