Vénic-szil - Ulmus laevis

Habitus: 

Egyes fajai cserjék, mások terebélyes fává cseperednek.

Levél: 

Rövid nyelű, többnyire durva tapintású levelei váltakozó állásúak, kétsorosak, a szélük egyszerűen vagy kétszeresen fűrészes, alakjuk gyakran aszimmetrikus.

Virág: 

Hímnős virágaiból köröskörül zászlós, egymagvú makkocska fejlődik.

Hazai előfordulás:

Mintegy 16 faja az északi féltekén terjedt el, Magyarországon 3 faj (vénic szil (Ulmus laevis), mezei szil (Ulmus minor), hegyi szil (Ulmus glabra) él.

Gyógyhatása:

Régebben gyógynövénynek is tartották; az egyik első újkori botanikai leírása az olasz Matthioli 1571-ben megjelent orvosi növényleltárában olvasható. A szerző Dioszkoridészre hivatkozva azt állítja, hogy a fa borban feloldott kérge csillapítja a gyomorbántalmakat.

A szilfa kéregből készült főzet sebek, köhögés, torokfájás, emésztési zavarok, nőgyógyászati panaszok enyhítésére használható.

Támogatóink:

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Szegedi Tudományegyetem

Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.

Európa Jövője Egyesület