Közönséges boróka - Juniperus communis

Előfordulása: fenyéreken, sovány legelőkön, rendszerint meszes talajon az északi féltekén elterjedt.

Származási hely:

A világ egyik legelterjedtebb fenyője Eurázsiában és Észak-Amerikában 0-2500 méteres magasságig él. 

Habitus:

Kis fa vagy bokor, 2-15 méteres magasságot ér el. 

Kéreg:

Szürkésbarna kicsit bordás, rostos. 

Hajtás:

Fölfelé törők vagy bókolók. 

Levél:

Tűlevelei 1-2 cm-esek szúrósak. 

Toboz:

Tobozbogyója 0,5-1 cm-es gömb alakú, 1-4 magot tartalmaz. 

Ökológiai igény:

Talaj tekintetében nem válogat, a szárazságot jól tűri, de árnyékban csak sínylődik. 

Felhasználása:

Már a germánok is ismerték a borókát. A középkorban fáját a boszorkányvarázslat ellen égették, és azt gondolták, hogy bogyói megvédenek a pestistől.

Az indiánok fagyási sérülések gyógyítására használták, a levelekből pedig tömjént készítettek.

Tobozbogyói vízhajtó hatásúak. Huzamosabb ideig azonban a lehetséges vesekárosító hatásuk miatt nem tanácsos alkalmazni, fűszerként viszont nyugodtan használhatjuk.

A fájából nyert éterikus olajat reuma elleni bedörzsölő szerekhez adják. Vesebetegségek és terhesség ideje alatt viszont ellenjavallt!

Tobozbogyója gyakori alkotórésze a gyógyteának is, mivel illóolaja, a borókaolaj antiszeptikus, vizelethajtó és méregtelenítő hatású. Húgyúti fertőzések, reumás panaszok, akné és ekcéma kezelésére alkalmas.

Az érett tobozbogyókat a gin ízesítésére, sültek és szárnyasok fűszerezésére, barna festék készítésére használják.

Támogatóink:

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Szegedi Tudományegyetem

Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.

Európa Jövője Egyesület