Erdei fenyő - Pinus sylvestris

Előfordulása:

Hazánk nyugati részén őshonos, de sokféle telepítik is.      

Élőhely:

Európa, Észak-Ázsia, Elő-Ázsia. 

Habitus: 

Aromás illatú, magas fa. 20-35 m magas, koronája kezdetben kúpszerű, később szabálytalan, lekerekedik, lapos vagy majdnem ernyőszerű.

Levelei:

Kékeszöld tűlevelei vannak. 2, merev, általában szépen csavarodik, 3-7 cm hosszú, 1,5-2 mm vastag, hegyes, szélén apró "fűrésszel".

Kérge:

Lemezesen hámló kérge a törzsön vörösesszürke, vastag, hosszú barázdákkal, a fa csúcsa felé pedig narancsbarna vékony, hámló. 

Toboz:

Rövid szárral, tojás- vagy kúp alakú, 3-8 cm hosszú, 2-3,5 cm vastag, halvány szürkésbarna, a pikkelypajzsok többnyire laposak, köldökük kicsi, általában nagyon rövid púppal, ragyogó világosbarna. Magja 3-4 mm hosszú, szárnyalt. 

Gyógyhatása:

Illóolaja a többi fenyőéhez hasonlóan légúti és keringési panaszok esetén használható.

A népi gyógyászatban a friss hajtásait fürdő illatosítására, illetve meghűléskor inhalálására alkalmazzák, vagy kivonatából szirupot főznek.

Felhasználása:

A levelek, az ágak és a tobozok száraz lepárlásával nyert jó minőségű fenyőolaj köptető, belégzőszer hurutos, náthás betegeknek.

A fából kivont, kevésbé értékes, de frissítő és fájdalomcsillapító illóolajból szappanok, fürdőhabok és sók készülnek.

Az aromás leveleket potpuriba keverik, az illatosításra szánt tobozokat pedig egyszerűen felfüggesztik. A tobozokkal bort és sört ízesítenek. Az erdei fenyő gyantája adja a híres görög bor, a retsina aromáját.

A gyökerek kivonata hajnövesztő szerek hatóanyaga.

A fiatal ághajtásokból készül légcsőhurut, reuma és csúznál használatos tea.

Olajának alkoholos oldata kisadagban vizelethajtó, hörghurutnál váladékkiválasztó. Nagy adagban pont az ellenkező hatást váltja ki.

Támogatóink:

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Szegedi Tudományegyetem

Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.

Európa Jövője Egyesület