Varjútövis benge – Rhamnus catharticus

Élőhely, származás:

Előfordulása trópusi, szubtrópusi és mérsékelt éghajlatú területeken jellemző.

Habitus:

Leggyakrabban 2-3 méteres cserje formájában találkozhatunk vele, de faként a 8-10 méteres magasságot is elérheti.

Kéreg:

Kérge fiatal korban szürke színű, később sötétbarna, és pikkelyes is lehet.

Levelek:

A levelek erezete élre futó szárnyas. Lombhullató.

Jellemző a levelek előrehajló oldalere, és az átellenes levélállás, aminél nem pont egymás mellett vannak a levélpárok.

Őszi színük sárga.

Virág:

Apró, illatos virágait májustól júniusig növeszti a bogvirágzat formájában. Virágai a levélhónaljban növekednek, szirmai fehéreszöldek.

Termés:

Körülbelül 1 cm átmérőjű, fekete színű, 4 csonthéjas magot tartalmaz. Szeptembertől októberig érik, a madarak kedvelt tápláléka.

Felhasználás:

Festésre bogyója és kérge is felhasználható, előbbi zöld-, utóbbi kék színűre fest.

Fája kemény, szépen fényezhető.

Gyógyhatása:

A varjútövist elsősorban hagyományos gyógyászati célokra használták, illetve használják ma is. A középkorban a torok és száj megbetegedéseinek kezelésére használták, ezenkívül úgy hitték, hogy ereje elűzi a démonokat.

Ma béltisztító, és enyhe hashajtó hatásán kívül bőrkiütés és köszvényes bántalmak ellen is javallt. A varjútövisbogyók antranoidtartalmuk révén hashajtók, hatásuk azonban enyhébb a kutyabengekéregénél. Mérgező növény. Szintén csak rövid távú használat javasolt székrekedés esetén.

A gyermekgyógyászatban régen szirupként (sirupus rhamni catharticae) történő alkalmazása megszűnt.

Homeopátiás készítményével gyenge emésztést kezelnek.

Támogatóink:

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Szegedi Tudományegyetem

Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.

Európa Jövője Egyesület