Kecskeméti Arborétum Gyógynövényei Virtuális tanösvény | |
A Kecskeméti Arborétumról |
Mezei szil – Ulmus minor Habitus: 20-30 méter magas lombhullató fa Levél: 5-8 centiméter széles levelek változó alakúak, túlnyomórészt fordított tojásdadok vagy. hosszúkásak, szélük kétszer fogazott. Virág: Forrt leplű virága 5-6 tagú. Virágzási idő: Március – április között. Termés: Termése hártyás karimájú, lependék, amiben a mag nem a középen, hanem a csúcs közelében ül. Kéreg: Barnásszürke, hosszú, igen mély barázdákkal és domború bordákkal. Termőhelyi igény: Nyirkos, olykor elárasztott, tápanyagban és bázisokban gazdag talajokon él. Felhasználás: Fája értékes; Nyugat-Európában díszfának is szívesen ültetik. Hatóanyagai: Cseranyagok, nyálkaanyagok, klorogénsav, ß-szitoszterol. Gyógyhatása: Ezt a fajt az antik korban sebesülések, enyhe égések és hajhullás kezelésére használták. A meszei szilt a nép gyógyászatban ma is alkalmazza, főként külsőleg, bőrproblémákra (mint viszketési inger, ekcéma, furunkulusok), aranyérre, dermatózisra és a bőr gyulladásaira. A fa kérgét használják, amely gazdag csereanyagokban és növényi nyálkában. A cseranyag tartalmánál fogva elsősorban összehúzó hatású szilfakéreg a népi gyógyászatban ma már alig használatos, belsőleg például hasmenés és más emésztési panaszok kezelésére, külsőleg pedig sebeknél és krónikus ekcéma esetén. Homeopátiás készítményeivel a kéz és a lábfej ízületeinek reumás fájdalmait enyhítik. |
Tanösvények gyógynövényei | |
Gyógynövény alapismeretek | |
Források | |
Impresszum | |
Galéria | |
![]() |
|
Támogatóink: Nemzeti Erőforrás Minisztérium |