Uráli csigolyafűz - Salix purpurea ’Gracilis’

Habitus: 

0,5-1,5 méteres, finom ágú, gömbölyded növésű cserje.

Levél: 

Keskenyek, ezüstös szürkék.

Virág: 

3 cm-es barkavirágzat.

Virágzási idő: 

Március – április.

Termés: 

Sokmagvú, több kopácsú tokokból álló füzér. A magvak alig 1 mm hosszúak, zöldesbarnák.

Termőhelyi igény: 

Erősen fény- és vízigényes.

Felhasználás: 

Cserjecsoportba, de szoliterként is mutatós cserje, alacsony, nyílatlan növénynek is kiváló.

Gyógyhatása:

A kínaiak fájdalomcsillapításra használták.

A levelet és a kéregrészeket gyűjtik, hatóanyagai a szalicin, katechin, csersav, gyanta, oxalát, enzimek és szalicilát.

Vérzéscsillapításra es belső vérzésekre, aranyér kezelésére használják.

Láz, reuma, ízületi bántalmak, fejfájás esetén is használható.

A gyomorhurut, bélhurut, hólyaggyulladás ellenszere is.

Az aszpirin hatékonyabb, de a fűznek nincs mellékhatása. Érzékeny embereken gyomorbántalmakat, szédülést okozhat. Fekély esetén ne használjuk. A kérget két-három percig kell főzni, majd tíz percig állni hagyjuk.

A csigolyafűz is azok közé a fűzfajok közé tartozik, amelynek kérgét lázcsillapító, antireumatikus, antineuralgikus, érösszehúzó, nyugtató és fájdalomcsillapító gyógyszerként lehet felhasználni. Ugyanakkor szalicintartalma gyakran nagyon magas, ezért adagolása nehezebb, így a természetes gyógyászatban főként a fehér fűz (Salix alba) használatos.

Támogatóink:

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Szegedi Tudományegyetem

Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.

Európa Jövője Egyesület