A dializálás

a rövidebb időszakra vagy tartósan szünetelő vesefunkciók részleges pótlását, a mérgező hatásokat kiváltó retenciós anyagok (például fehérje-bomlástermékek, kálium stb.) eltávolítását, valamint a folyadék-, elektrolit- és sav-bázis zavarok rendezését szolgáló eljárás, amely a hashártya (peritoneum) vagy a mesterséges membránok általi szűrést használja fel.
Nem pótolja a vese endokrin funkcióit, s a salakanyag eltávolítása sem teljes értékű, ezért szükség van mellette diétára és speciális gyógyszerek szedésére.
A kezelés módja, időtartama, gyakorisága, típusa mindig egyénre szabott.

A dialízist legkésőbb 700-800 mol/l szérumkreatininértéknél meg kell kezdeni.
A hemodialízis lényege: a beteg testen kívül keringtetett vérének összetételét azáltal változtatják meg, hogy azt élettani összetételű (dializáló) oldat hatásának teszik ki, mesterséges félig áteresztő hártya közbeiktatásával.
A peritoneális dialízis esetén a peritoneális térbe hiperozmotikus (glükózt tartalmazó) folyadékot juttatnak, s a beteg saját hashártyáját használják dializálómembránként. Fajtái: IPD (intermittáló), CAPD (folyamatos ambuláns), CCPD (folyamatos, ciklikus).

A diéta célja: a tápláltsági állapotromlás megakadályozása, a kóros elektrolitértékek korrigálása, a vizenyő elkerülése.
A diéta jellemzői: dialízis esetén igen nagy az energia- és fehérjemalnutríció veszélye, ezért azt javasolják, hogy az étrend energiatartalma 146-167 kJ/ttkg (35-40 kcal/ttkg) legyen.
A fehérjeszükséglet felét nagy biológiai értékű készítmények étrendbe iktatásával kell fedezni. A fehérjefelvétel értéke hemodialízis esetén 1-1,2 g/ttkg (a dializálófilterben maradó vérveszteség, a dialízissel vesztett aminosavak, a vérvizsgálatokra való vérvétel miatt), peritoneális dialízis esetén 1,2-1,4 g/ttkg (mert a hashártyán át sok fehérjét és aminosavat veszít a beteg). Az esetlegesen kialakuló hashártyagyulladás fennállásakor +15-20 g/nap fehérjét javasolnak.
Mindkét fajta kezelési mód esetén szükségessé válhat a Ketosteril gyógyszeres pótlása.
A szénhidrát főleg poliszacharidokból származzon. Hemodialízis esetén 45-50, peritoneális dialízis esetén 40--45 E% (mert ebben az esetben a hasüregbe juttatott hiperozmoláris dializálófolyadék glükóztartalmának egy része felszívódik, s ezt a diétás előírásoknál figyelembe kell venni).
Az étrend zsírtartalma hemodialízis esetén 30-35, peritoneális dialízis esetén 35-40 E% legyen.
A diéta ásványianyag-tartalma a beteg laboratóriumi értékeihez igazodjon. A kívánatos káliummennyiség hemodialízis esetén 1500-2000, peritoneális dialízis esetén 2000-3000 mg/nap.
Foszforból mindkét kezelési módnál 800-900 mg/nap javasolható.
A nátrium hemodialízis esetén 1500- 2000, peritoneális dialízis esetén 2000- 2500 mg/nap legyen.
Kalciumból 1200-1500 mg/nap javasolható.
A folyadék hemodialízis esetén az előző nap ürített vizeletmennyiség + 500 ml, de fontos, hogy a két dialízis között a súlynövekedés ne haladja meg az ideális testtömeg 5%-át, s a beteg ne legyen ödémás. Peritoneális dialízisnél az előző nap ürített vizelet mennyiségénél 800 ml-rel lehet több.
A dializált betegnél a vízben oldódó vitaminok fokozott mértékben ürülnek, ezért a gyógyszeres pótlásuk indokolt.

A konzervatív kezelés után a páciensnek gyakran gondot okoz a korlátozott fehérjemennyiségről a bőséges fehérjefogyasztásra áttérni, s további nehézséget jelent, hogy ez a foszfor megszorításával is jár.

Forrás:
Pálfi Erzsébet dietetikus főiskolai tanársegéd
Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Dietetikai Tanszék
http://www.ujdieta.hu/index.php?content=191

Szószedet
Szakszavak magyarázata

Lap bezárása