|
A vesebetegségről általában
Világszerte, így hazánkban is egyre növekszik a vesebetegségben szenvedők száma.
Az utóbbi években nemcsak azokat soroljuk a vesebetegek körébe, akiknek betegsége
erre az egy szervre korlátozódik, hanem azokat a betegeket is, akiknél a vesekárosodás
rendszerbetegség részeként jelentkezik, illetve azokat is, akiknél egy már meglevő
kórkép szövődményeként jelentkezik a vese ártalma.
A becslések szerint ma Magyarországon
a vesebetegek száma eléri az 55-60 ezer főt. Ám egészen pontos adatokkal nem rendelkezünk,
mivel sajnos még mindig sokan vannak, akiknek vesebetegségére nem derül fény időben,
így nem jutnak el a vesebetegeket gondozó megfelelő centrumokba.
A vese a hasüregben, a gerincoszlop két oldalán elhelyezkedő páros szervünk. Szerepe
a bomlástermékek, a szervezet számára káros anyagcseretermékek, salakanyagok kiválasztása
és eltávolítása, valamint hozzájárul a belső környezet állandóságának megtartásához.
A vesebetegségeknek számos oka és formája létezik, a fertőzéses, gyulladásos eredetűektől
az egyes gyógyszerek vesekárosító hatása miatt kialakuló kórképeken át az immunológiai
betegségekig, a hevenyen jelentkező vesebetegségektől az idült (krónikus) veseelégtelenségig
bezárólag. Ha a folyamat előrehalad, a vesefunkció mindinkább beszűkül, a veseműködés
elégtelen lesz, ennek következménye a bomlástermékek lassú felszaporodása.
Lehetséges kezelési módok a gyógyszeres kezelés, a művesekezelés - dialízis (ilyenkor a vese
károsodott, vagy kiesett kiválasztótevékenységét pótolják úgy, hogy a beteg vérét
olyan gépen vezetik át, amelyik eltávolítja, "kiszűri" a káros anyagcseretermékeket).
A lehetséges kezelési módok között szerepelhet még a veseátültetés is.
Hogyan diétázzon a vesebeteg?
A krónikus vesebetegek kezelésének egyik pillére a diéta. A szigorú szempontok alapján
összeállított diéta célja egyrészt a betegek általános állapotának javítása mellett
a táplálékok lebontása során keletkező, a húgyutakban kiválasztodó nitrogéntartalmú
mérgek képződésének csökkentése.
A másik alapvető célkitűzés a nem megfelelő táplálkozás
következményeinek kiküszöbölése és a veseszövet pusztulásának,
a betegség súlyosbodásának lelassítása.
A diéta mindig egyénre szabott, és több tényezőtől függ, így: a kórkép súlyosságától
(a vese teljesítőképességétől), az alkalmazott kezeléstől (gyógyszerek, művesekezelés),
valamint az esetlegesen társuló más betegségektől, a beteg általános állapotától.
A megfelelően összeállított diéta megkíméli a beteg szervezetét a fehérjék bomlásából
származó méreganyagoktól, a felesleges káliumtól, foszfortól, nátriumtól és víztől.
A vese működése így könnyebbé válik, ami által hosszabb ideig működőképes maradhat,
és el tudja látni feladatát.
A diétában fontos szerepet kap: a megfelelő mennyiségű és minőségű fehérje fogyasztása - fehérjeszegény diéta
Fontos, hogy az elfogyasztott élelmiszerek tartalmazzák a létfontosságú aminosavakat
(pl. arginin, fenilalanin, lizin), amelyeket a szervezet nem képes előállítani, így
mindenképpen táplálék útján kell felvennünk.
A napi fehérjemennyiség meghatározása orvos feladata - a vesekárosodás és a vese teljesítőképességének függvényében. Enyhe károsodás esetén fehérjeszegény étrend bevezetése ajánlott, ezen - megegyezés szerint
- a napi testsúly-kilogrammonkénti 0,6 gramm fehérjebevitelt értik; ez az alacsony
fehérjetartalmú diéta.
Súlyosabb esetben a nagyon alacsony fehérjetartalmú diéta bevezetése indokolt,
ami még ennél is kevesebb, naponta testsúly-kilogrammonként 0,4 gramm fehérjebevitelt
engedélyez, ehhez azonban egyidejűleg aminosavpótlás is kell.
Nem mindegy a táplálék útján felvett fehérjék összetétele sem. Előnyösebb a teljes, nagy biológiai értékű,
tejtermékekben, tojásban, halban található fehérjéket előnyben részesíteni, amelyek
tartalmazzák a nélkülözhetetlen aminosavakat.
Minél kevesebb mennyiségre van szükség az adott élelmiszerből az optimális nitrogénegyensúly fenntartásához, annál nagyobb a biológiai értéke. Ilyen értékes tápanyagunk a tojás, amelynek biológiai értékét
100-nak veszik, és ez szolgál viszonyítási alapként más élelmiszerek biológiai értékének
meghatározásához.
Az utóbbi években kerültek forgalomba a gabonaipari boltokban megvásárolható,
keményítőt és csekély mennyiségű fehérjét tartalmazó száraztészták és kenyerek, amelyek
megkönnyítik a diétát.
Mire kell még ügyelni?
Hangsúlyos kérdés a csökkentett foszforbevitel is. Bizonyított tény, hogy a foszforban szegény étrend a vesebetegség előrehaladását mérsékelni képes. Ezért csökkenteni vagy kerülni ajánlatos a foszforban gazdag élelmiszereket.
A csökkentett fehérjefogyasztás mellett többségében állati eredetű, teljes értékű
fehérjéket tartalmazó, ugyanakkor foszforszegény diéta összeállítása elég nehéz feladat,
mivel csaknem valamennyi állati fehérje foszfortartalma magas.
Jó tudni!
Bizonyos főzéstechnikai fogásokkal az állati fehérjék foszfortartalma mérsékelhető
az első főzővíz leöntésével, a húsok előfőzésével. A betegség súlyosbodásával foszfátkötő
gyógyszerekre is szükség lehet, amelyek a foszfátok kiürítését segítik. Ezek a bélben
a foszfátokkal oldhatatlan vegyületet képeznek, melyek aztán a széklettel távoznak.
Fontos a megfelelő energia biztosítása, ami ideális testsúly esetén napi 30-40 kilokalóriát jelent. Kellő mennyiségű
energia híján a szervezet a felvett fehérjéket nem a felépítő folyamatokhoz használja fel, hanem az energiahiányt próbálja meg fedezni vele, majd saját tartalékait használja fel, "leépíti" magát. Ennek következtében csökken a testtömeg, és sok káros anyag keletkezik. Megfelelő mennyiségű energiához szénhidrátokból (tészta- és kenyérfélék,
péksütemények, rizs, cukor, méz, lekvár, gyümölcsök és zöldségfélék), valamint zsiradékokból
(főként növényi eredetű margarinból és olajból) juthatunk.
Jó tudni! Az állati eredetű zsiradék nagy koleszterintartalma miatt nem előnyös.
A vesekárosodás előrehaladtával csökken a kálium ürítése is, ezért mérsékelni kell a káliumban gazdag élelmiszerek fogyasztását. A zöldségfélék áztatóvizének, első főzőlevének leöntésével jelentősen csökkenthető
a káliumtartalom.
Az utóbbi években több tanulmány is foglalkozott az emelkedett vérzsírszint
és az idült vesebetegségek összefüggéseivel. Úgy tűnik, fontos szerepe van az emelkedett
koleszterin- és trigliceridszinteknek a krónikus veseelégtelenség létrejöttében,
illetve a folyamat súlyosbodásában.
Jó tanács: figyelni kell arra, hogy az elfogyasztott táplálék összes kalóriatartalmának körülbelül
egyharmada álljon zsírokból, azonban lehetőség szerint mellőzni ajánlatos a telített
zsírsavak és a koleszterin bevitelét, tehát a növényi zsírok fogyasztása kerüljön
inkább előtérbe.
Figyelmet kell fordítani továbbá a megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztásra
is. A napi folyadékigény megállapításához ismerni kell a testtömeget (naponta ugyanabban
az időben kell ruha nélkül mérni a testsúlyt) és a távozó vizelet mennyiségét. A romló vesefunkció következményeképpen a méreganyagok koncentrált eltávolítása is zavart szenved.
Jó tudni!
Mivel több vizelettel nagyobb mennyiségű salakanyag képes eltávozni, ezért a napi
vizeletmennyiséget 3 liter körül igyekszünk tartani. Ez minimum 3,5 liter - híg tea,
szénsavmentes ásványvíz, zöldség- és gyümölcslevek formájában elfogyasztott - folyadék
elfogyasztása esetén biztosítható.
A vesebetegek (főként a magasvérnyomás-betegséggel szövődött esetekben) számára a
betegség és a későbbi szövődmények megelőzésének érdekében nagyon fontos a
sószegény étkezés.
A különböző ajánlások más-más konyhasómennyiséget javasolnak felső határnak, azonban
ahhoz, hogy a diéta valóban sószegény legyen, a konyhasóbevitel ne haladja meg a
napi 10 grammot!
Jó tanács: főzéskor ne használjunk konyhasót, az ételek ízesítéséhez inkább különböző zöldfűszereket
(pl. majoránna, tárkony, lestyán) alkalmazzunk, melyekkel - egy kis odafigyeléssel,
gyakorlattal - különleges ízhatású ételek készíthetők. Ezenkívül számos fűszernövény
rendelkezik kedvező élettani és gyógyhatással (étvágyfokozó, emésztést segítő). Mindezek
mellett a táplálkozáson belül mérsékelni vagy kerülni kell a konyhasóban gazdag élelmiszerek
- ízesítőporok, zacskós levesek, füstölt húsok és húskészítmények, konzervek, sajtok,
savanyúságok, mustár, ketchup - fogyasztását.
Jó tudni!
- Foszforban gazdag élelmiszerek:
húsok, húskészítmények, belsőségek, halak, tej és tejtermékek, búzacsíra, búzakorpa
tojássárgája, szárazhüvelyesek, aszalt gyümölcs, olajos magvak, kakaópor, csokoládé.
- Magas káliumtartalmú élelmiszerek:
a gyümölcsök (különösen a banán és az aszalt gyümölcsök), a zöldségfélék, ezek közül
is főként a paraj, a sóska, a sárgarépa, burgonya és a brokkoli, a hüvelyesek, az
olajos magvak, a paradicsompüré, a kakaópor, csokoládé, ketchup.
- Állati eredetű, teljes értékű fehérjéket tartalmazó élelmiszerek:
halak, tej, tejtermékek, tojás.
- Növényi eredetű, nem teljes értékű fehérjéket tartalmazó táplálékok:
gabonafélék, lisztek, zsemlemorzsa, rizs, kenyérfélék, péksütemények, hüvelyesek
(szárazbab, sárgaborsó, lencse, csicseriborsó, szójabab), olajos magvak (mák, dió,
mandula, mogyoró, tökmag, napraforgómag), zöldségek, gyümölcsök.
Forrás: Dr. Lakosi Gabriella
Ideál - Reforméletmód magazin 2003.
http://www.diabettrade.hu/femini/?menu=2141
Szószedet
Szakszavak magyarázata
Lap bezárása
|