TÖRPE HRT

Történelmi vizsga


Vizsgáztató tanár ül asztal egyik végén, másikon a vizsgázó.

TANÁR: Nos, elérkezett az idõ, hogy megmutassa mit is tud történelembõl. Beszéljen a magyar történelem kezdeteirõl!
DIÁK : A magyarok sokat vándoroltak, általában õsszel. Ez abból is látszott, hogy sok volt körülöttük az avar. A lovat háttal ülték meg, ezért az ilyen lovakat hátas lónak hívták. A húst alávaló eledelnek tartották, ezért sûrûn rakták nyereg alá. Elõfordult többször is, hogy mind a hét vezér álmos volt.
TANÁR: Hogy kerültek a Kárpát medencébe?
DIÁK : Gondolom, a többi medencét éppen iszaptalanították. Etel közben magába fogadta a hét vezért, közülük is leginkább Ondot. Aztán Árpád súrolta Saroltát, így megszületett István, aki szilveszterkor pápán kapott egy koronát és pár zlotyt. Árpád építtetett egy társasházat, melybõl a lakók késõbb kihaltak.
TANÁR: Ugorjunk! Beszéljen inkább Mátyásról és koráról!
DIÁK : Gyerekkoráról vagy felnõtt koráról?
TANÁR: A korról, ami körülvette.
DIÁK : Igen. Mátyás egészséges ember volt, bár rengeteg kór vette körül. Õ legyõzte a betegségeket, mint például a törökgyulladás vagy a fekete himlõpor. Jégpályát építtetett a Dunára, amiért királlyá választották. Abban az idõben nem nagyon mosakodtak, így könnyen létrehozta a híres fekete sereget. A monda szerint az országot álruhában járta, mert a sajátját sajnálta összepiszkolni. Persze Mátyás nem csak király volt, hanem igazságos is. Jelképe a hollónak álcázott szarka volt, csõrében egy eltulajdonított gyûrûvel.
TANÁR: Elég lesz! Térjünk át a francia forradalomra!
DIÁK : Nos, a francia forradalom idején nagy volt a fejetlenség. Abban az idõben élt és dolgozott Dante is, aki isteni színjátékokat írt, de nem nagyon ismerték el. Elismerték viszont Petõfit, aki szintén sokat írt és maga is részt vett forradalomban. Akkor történt, hogy berohant a Pilvax kávéházba, mire mindenki kirohant. Még Zrínyi is, csak Õ valamivel korábban. Petõfi ezután koffein mámorban elszavalta a Nemzeti dalt, mire a nép úgy feldühödött, hogy még Táncsicst is kiszabadították. Bementek a nyomdába, ahol semmi mást nem találtak, csak tizenkét pontot. Úgy döntöttek, ha már ott vannak kinyomtatják.
TANÁR: Nem tudom, hogy a maga bizonyítványát kinyomtatják-e valaha. Van olyan része a történelemnek, melyrõl tud valami értelmeset is mondani?
DIÁK : Persze. Ott van például az elsõ világháború, ami azért tört ki, mert Ferenc Ferdinánd begolyózott Szarajevóban A háború után határtalanul boldogok voltunk. Trianonban viszont jókedvünknek szûk határt szabtak. Az elsõ világháború után sorrendben a második következett. De jóval azelõtt harcoltunk a törökkel is. Akkor élt Dugovics Titusz, az elsõ magyar toronyugró. Aztán ott van Rákóczi Ferenc, aki az osztrákokat labancuknál fogva hajította ki az országból. Késõbb külföldi nyaralása során Rodos tóba fulladt. Amikor monarc híján voltunk, akkor Tamásnak volt esze és egy vak botján távozott.
TANÁR: Tudja maga miket hord itt össze?
DIÁK : Tanár úr én készültem.
TANÁR: Tudom. Mindössze rosszkor, rossz helyen és rossz idõben.
DIÁK : Tanár úr, beszélhetek még Napóleonról, aki leesett a water lóról, így elvesztette a csatát. Vagy ott van Lenin a halhatatlan ember, aki megrohamozta a téli palotát és nem sok hiányzott, hogy elfoglalja a nyári konyhát is. Aztán Cézár, aki arról híres, hogy júliustól augusztusig uralkodott. Néró, akinek ténykedése az egész városra nézve égõ volt. De megemlíthetem Marxot is, aki az Engels téren találta fel a vitorlások aljára a tõkét…
TANÁR: Elég! Ennyi sületlenséget életemben nem hallottam. Erõs jóindulattal is csak egyest tudok adni.
DIÁK : De tanár úr! Ne tessék velem kiszúrni, mint Brútus Cézárral! Egyezzünk ki egy kettesben!
TANÁR: Nem tehetem. Ilyet egy tanár nem tehet egy diákkal.
DIÁK : Ugyan, tanár úr! Ön tudja a legjobban, hogy volt már ilyen a történelem során.
TANÁR: Igen? Mikor?
DIÁK : Amikor Ferenc József kiegyezett egy deákkal.

MEGAZSÛRI


Utolsó dallamok. Énekes szorongva áll, várja a zsûri véleményét. M. VEZETÕ élénken, lendületesen konferál.

M. VEZETÕ: Pompás dalt hallottunk. Nincs miért aggódnod Vica! Én azt mondom, soha jobb nem voltál. De most jöjjön a megazsûri! Mondják el azt, amit mindenki hallani akar, ami ott fityeg a a nyelvük hegyén! Tessék!

ZSÛRI1: Hát igen. Én azt mondom, megvolt ez a dal. Szóval ahogy ott álltál a színpadon, úgy álltál ott, ahogy egy ember csak állni képes. Éltél . Éltél a színpadon. Látszott ahogy veszed a levegõt, ahogy pulzál a melled. Le sem tagadhattad volna, hogy élsz. Ott voltál. Ott voltál a színpadon. Éreztem és láttalak. Nem hittem, hogy megcsinálod. Nehéz volt ez a dal. Kurva szar dal volt, de te kiénekelted. Kiénekelted a fél közönséget a terembõl. Erre nem mindenki képes. Soha nem láttalak ilyennek a színpadon. Soha nem láttalak a színpadon. Most elõször hoztam el a szemüvegemet. Én azt mondom lejöttél a színpadról. A legjobb amit tehettél, hogy lejöttél a színpadról. Minden megvan benned, ami ehhez a pályához kell. Torok, gége, nyelõcsõ, tüdõ, belek. Minden ott van benned. Hozd ki magadból! Ne fogd vissza magad! Jó voltál. Engem elvarázsoltál!

ZSÛRI2: Én is úgy gondolom, hogy most kiderült mit is keresel a színpadon. Elragadó volt, ahogy néztél a szemeddel. Nézhettél volna az orroddal is, de neked a szemed néz igazán. Te úgy tudsz nézni, hogy elhiszem, hogy látsz. Most is jelen vagy. A mozgásod lenyûgözõ volt. Én még életemben nem láttam ilyen összetett koreográfiát. Mozogtál. Mozgott a szád és a szemed is meg, meg rebbent. Tökéletesen reagáltad le ezt az egyébként semmitmondó dalt. Most, amikor itt állsz, most látszik csak igazán, hogy mozgás nélkül milyen mozdulatlan vagy. Engem megfogtál. Nem csak az öltözõben. Most is.

ZSÛRI3 : Az elõttem szólók szinte mindent elmondtak, amit megbeszéltünk. Én nem akarok sokat hozzáfûzni. Énekelj! Nagyon üres lenne a kezed mikrofon nélkül. Énekelj, hiszen én is énekeltem. Énekelj otthon, énekelj a fürdõkádban, énekelj a zengõ bérceken! Neked olyan adottságod van, amilyen keveseknek adatott meg. Hangod van. Hallom amikor beszélsz, hallom, amikor énekelsz, hallom, amikor szuszogsz. Neked kijön a hang a torkodon. A te hangodra zajgenerátorokat lehet építeni. Nagyon izgalmas vagy. Úgy is mondhatnám, hogy erotikus bombatölcsér.

ZSÛRI4: Én vitatkoznék az elõttem szólókkal. Mert az nem lehet, hogy te csak annyit adj magadból, amennyit ma este adtál. Alulintonált voltál. Meg oldalt is. Nem csak a mosolyod volt hamis. Elcsúsztál a ritmussal, többet mozgott a szád, mint kellett volna. Hogy fogsz így playback-elni? Nem volt erõ a hangodban. Kicsit elõrébb hozhattad volna. Túl hátul énekeltél. Szinte takart a díszlet. A ruhád túlöltöztetett, a dalválasztásod nem volt az igazi. Tudom, hogy én választottam, de most meggondoltam magam. Ne haragudj, de ez gyenge volt. Ha a közönség nem tombol, már rég aludnék. Nekem nem jössz be. S ez baj, hogy nem jössz be. Ha bejöttél volna, most sokkal szebb kritikát kapnál. De így!? Így nem megy.
M. VEZETÕ: Ennyi volt mára. A kötelezõ reklám miatt most lekeverjük a végét, de semmi baj! Jön a gigasztár, aztán a garatsztár, majd végül a rábasztár. Maradjanak velünk, mert aki velünk van, nincs ellenünk! Jó estét, mindenkinek, tilla, tilla tillárom!

ÍGY IS, ÚGY IS, AMÚGY IS




Az egyre szaporodó televíziók, újságok, rádiók hatására megélénkült a versengés. A jobb eladhatóság érdekében a híradások sem elégednek meg az egyszerû, sallang nélküli tájékoztatással.
Íme egy példa arra, miként lesz más ugyanaz a hír különbözõ szócsöveken át hallgatva.


A HÍR egyszerûen:
Kiraboltak egy pénzszállító autót egy Veszprém megyei városban.
Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár 5 millió forint.


Ugyanez a hír a rendõrségi szakértõ elõadásában:

- 2001. április 1-én, 16 óra 15 perckor egy Veszprém megyei kisváros egyik jeles költõnkrõl elnevezett utcájában ismeretlen, embernek látszó lények, fegyvernek látszó tárggyal megállásra kényszerítettek egy páncélautónak látszó jármûvet. A biztonsági õröknek látszó személyeket arra kényszerítették, hogy adják át nekik az összes pénznek látszó papírköteget. Miután ez megtörtént, látszólag nyugodtan távoztak a helyszínrõl.


Ugyanez a hír egy kereskedelmi média tálalásában:

- Krimibe illõ rablótámadás Veszprém megyében! A támadók jöttek, láttak, öltek. A biztonsági õröknek esélye sem volt. A fegyverek ropogása az utcára csalta a kíváncsi tekinteteket. Vesztükre. A kóbor lövedékek áldozatokat követeltek. A véres tûzharc során a páncélautó is komoly sérüléseket szenvedett, így nem csoda, hogy a benne rejlõ több mint félmilliárd forintot a tetteseknek sikerült meglovasítani.


Ugyanez a hír egy humánus média tájékoztatása szerint:

- Pénzszûkében lévõ emberek pénzt kölcsönöztek egy biztonságosnak látszó autóból. A kölcsön hosszú lejáratú, akár 15 év is lehet. Az összeg nagysága miatt a rendõri õrizet sem kizárt.


vége

VÁMPÍR


Az óra éjfélt ütött. De nem tudták rábizonyítani. A hold bevilágított az ablakon, de mivel nem látott semmit, lekapcsolta zseblámpáját. Ekkor nyílott ki a kripta ajtaja. Nem volt egy zárkózott típus. Sir Simon óvatosan lépett a helyiségbe. Egyszer már megjárta. Ugyanezt az utat. Akkor nem történt semmi. Most sem. Körülnézett, de nem látta a faltól az erdõt. A sarokban ruha. Lehányták. Úgy érezte, oda kell mennie. De soha nem hallgatott az érzéseire. A koporsó fedele megmozdult. Sir Simon a szívéhez kapott. Egy pacemakert. Sir Simon ijedõs ember volt. Egyesek szerint viszont angol. Dracula gróf ült fel a koporsóban. Sötét öltönyben és gyilkos indulatban volt. Szeme vérben forgott. Nem is olyan rég még spirituszban. Sir Simon menekülésre fogta a dolgot. De az tagadta. Az ajtóban a menekülés útját állta. Fehér nõ feketében. Hullajól nézett ki. Kissé még merev volt, de már oldódott. Sir Simonnak nem volt esélye. A nõ szeme végigsiklott rajta, majd begurult a sarokba. Sir Simon gyors mozdulattal a földre vetõdött, majd kikelt magából. Felüvöltött. Késõbb oldalra is. Dracula gróf harapott. A szája tele lett sirrel. Pedig sir Simon hajszál híján kopasz volt. Fehér nõ kissé rosszul látott. Szemüreget viselt. Metszõfogát egy kertésznél hagyta, orrát beleütötte az ajtófélfába. Miután belefulladt a folyóba, kissé felfuvalkodott lett. Dracula gróf azonban így is szerette. Megkérte a kezét, de sehol nem találták. Sir Simon a földön feküdt, de tudta, hogy a halálán van. Elvesztette az eszméletét, pedig nagyon pedáns ember hírében állt. Temetése napján a koporsót vivõ férfiak rájöttek milyen súlyos egyéniség volt. Eltemették, de éjjelente kiszállt sírjából, ugyanis köztudott, hogy sir Simon nem bírta a bezártságot.


VÉGE


SZAPPANOPERA


Don Guanó lép a szobába. Nem lát a dühtõl. Felborítja a dohányzóasztalt, de az tovább szivarozik. Madám Lotyó hûvösen végigméri, majd melegen üdvözli. Donna Koleszterina szó nélkül takarít, csak egy porrongyot használ. Don Guanó dühösen esik neki. Madám Lotyó felsegíti õket.
- Megcsalsz, te hálátlan! - vágja szemébe az igazságot és a lovaglópálcát.
- Nem igaz! - védekezik Koleszterina, de a pálca újra arcon találja. Koleszterina sir. Madám
Lotyó sir. A falu szélén temetõ, benne sir.
- Óh, bárcsak itt volna Don Pacsuin! - gondolja Madám Lotyó. Ebben a pillanatban nyílik az ajtó. Tavasz van. Don Pacsuin lépi át a küszöböt. Donna Koleszterina védelmére kel, de minden szava falra hányt borsó. Újra kell festetni a szobát. Don Pacsuin és Don Guanó elõbb az udvarra, majd ölre mennek. Don Pacsuin szeretné kiverni Don Guanó fejébõl a féltékenységet. De csak a fogát sikerül. A protézis a földre esik, s majdnem elharapja a cipõje nyelvét. Összeszaladnak a cselédek és segíteni próbálnak, nem férhet hozzá kétség. Ezért õ nem segít. Donna Koleszterina nem bírja tovább nézni ezt a kegyetlenséget. Õ is ütni kezdi férjét. Mindenki üt mindenkit. A sarokban áll Koleszterina kislánya. Õ a veretlen kétéves. Lassan leszáll az est. Leszállnak egymásról a cselédek is. Don Pacsuin Donna Koleszterina mellett áll. Arcuk boldogságot és szappanoperát sugároz. Elõttük az élet és Don Guanó. Mögöttük Madám Lotyó.
- Bosszút állok! Erre mérget vehetnek! -
A szerelmesek megteszik. Belehalnak. Madám Lotyó csendben továbbáll. Még ma is áll, ha az óta fel nem dõlt. Ennek a történetnek biztosan lesz még folytatása.


VÉGE