Trio Soft Honlapja

A szoftver legnagyobb erõssége, hogy nem „ragad le” egy-egy játékkategóriában: készíthetünk vele kétdimenziós platform játékot, vagy teljesen 3D-s shootert. A beépített engine elég jól szerepelt a tesztelés alatt: több mint 30.000 poligont is képes kirajzolni 40fps mellett – persze csak ha ügyesek vagyunk, és elég gyors a videókártyánk. Valós idejû árnyékokat is számol, sõt lehetõségünk van olyan finomságok használatára is mint pl. a mozgó fényforrások, vagy a széttörhetõ/szétlõhetõ objektumok, tükrök, köd-effektus és még ezer más dolog. Beépített DirectX 9, DirectPlay, DirectShow, DirectSound támogatással rendelkezik az engine, így elvileg minden olyan effektust használhatunk amelyeket az “igazi” játékokból már ismerünk.

A szofver megvásárlása után, elkészült játékaink jogilag a royalty free ketagóriába fognak tartozni, azaz szabadon értékesíthetjük és terjeszthetjük õket - de ha akarjuk, ingyenesen letölthetõvé is tehetjük munkáinkat. Százötven eurós árával a 3D Game Studio a középmezõnyben helyezkedik el, tudását tekintve (az all-in-one szerkesztõk között) azonban mindenképpen az egyik gyõztes. A szoftver honlapjáról a próbaverziós szerkesztõ mellett sok példa-játékot is letölthetünk.

Az FPS Creator névbõl talán nem nehéz kitalálni mirõs is lesz szó. Az FPS, a first person shooter, azaz „belsõ nézetes” akciójátékokat jelenti. Az utóbbi tizenöt év legnépszerûbb játékkategóriájáról van szó, nem véletlen tehát, hogy bizony már ehhez is elkészült a „szerkesztõprogram”. A szekresztõprogram a megfelelõ szó, mivel ebben az esetben szó sincs fejlesztõkörnyezetrõl.

Az FPS Creatorral játékot készíteni olyan, mint egy kirakós játék darabjait összeilleszteni – szinte semmilyen programozási tudás nem szükségeltetik hozzá. (Meg kell jegyeznünk, hogy azért valamennyi jártasság szükségeltetik a programba, az obijektumok paraméterezéséhez, de ebben segítséget kaphatunk a fejlesztõ oldalán is, vagy a mellékelt kézikönyvben.) Készen kapunk mindent – nincs más dolgunk, mint összeválogatni a fegyvereket, az ellenfeleket, majd elõre elkészített „blokkokból” létrehozni a játék helyszíneit, azaz a pályákat. Végül „bepakolásszuk” a pályákra az ellenségeket, akiket majd akkurátusan ki kell irtanunk. Persze mindezek közben lehetõségünk van paraméterezni, megadhatjuk hogyan „viselkedjenek” az ellenfelek, milyen erõsek legyenek, vagy azt, hogy milyen fegyverrel törjenek a játékos életére. Ha kicsit igényesebbek vagyunk (és legyünk!), akkor nem az elõre beépített objektumokat, ellenfeleket vagy textúrákat használjuk, hanem sajátjainkat importáljuk. Ebben az esetben már jóval személyre szabottabb és egyedibb játékot készíthetünk. A szoftver „lelke” ebben az esetben is az engine, azaz a 3D-s megjelenítõ motor. Hogy mikor mi- és milyen feltétetlekkel történjen, azt egyszerû parancsokkal adhatjuk meg – minden opciót menükön és kapcsolókon keresztül érünk el, így nem lesz szükség semmilyen bonyolult programozásra vagy adatbevitelre.

Rakok pár ellenfelet és készen is vagyunk...

Az egyszerû kezelhetõségnek persze ára van: jelen esetben például az, hogy a szoftver korlátait nem tudjuk átlépni. Ezek a „korlátok” a motorba vannak építve, például a játékos maximum kilenc fegyvert hordozhat magával, (de szerintünk azért ez is eléglesz egy játék sorrán) tud hajolni/ugrani/guggolni, de semmilyen más (speciális) cselekvésre nem programozhatjuk be, ráadásul az ellenfelek mesterséges intelligenciája (ami jelen esetben inkább unintelligencia) is adott – nem igazán tudunk rajta változtatni. Az AI abban merül ki, hogy megadhatunk az ellenfeleknek ún. waypoint-okat, ezeket követve tudnak mozogni a pályán. Ezen felül nem igazán tudunk elõre scriptelt eseményeket kicsikarni belõlük – így majdani játékunk nem fog másból állni, mint agyatlan „megyek elõre és mindenkit lelövök” akcióból, ami – lássuk be – manapság már elég kevés ahhoz, hogy egy játék népszerû legyen. De aki leleményes és fantázia dús azok ezeket a korlátokat átörhetik, értem ez alatt olyan speciális megoldásokat, amikre egy ismertetõ sorrán nem térhetünk ki.

Pozitív oldala a dolognak, hogy a beépített motor elég látványos, szépen meg tud jeleníteni ködöt, vért, fényeket és füstöt – egyszóval mindent, ami csak egy kemény akciójátékhoz kellhet. Ha gyorsan és egyszerûen akarunk egy látványos akciójátékot készíteni, akkor keresve sem találunk jobbat az FPS Creatornál. Ha pedig nagyon kreatívak vagyunk, akkor még ilyen szûk keretek között is alkothatunk eredeti dolgot – jó példa erre, az FPS kreátorban készült „playground” címû játék, ami egy hagyományos FPS – csak éppen „játékból”, azaz egy óvodást alakítva kell vízipisztollyal legyõznünk az ellenséges ovisokat egy játszótéren, fantasztikus díszletek (mászókák és óvónénik) között rohangálva. (Sajnos mi sem a Demo sem az eredeti programban nem találkoztunk ezzel... Ez nem zárja ki hogy nem mi hibáztunk és tényleg ott van a fent említett játék...-Trio Soft)

A 3D Gamemaker legfõbb ismertetõjegye, hogy gyakorlatilag bárki készíthet vele játékot – nemhogy programozói tudás nem kell hozzá, de még a grafikához vagy egyéb dolgokhoz sem igazán kell értenünk. A szoftver felülete teljes egészében menüvezérelt és drag&drop, vagy point&click (mindkettõ igaz rá). A lényeg: megálmodjuk milyen játékot szeretnénk – ez lehet bármi, a klasszikus falbontótól kezdve az autóversenyig, az egyetlen „megkötés”, hogy három dimenziót igényeljen.

De hát ez nem lehet gond, hiszen három dimenziós világban élünk ugyebár (illetve négy, mivel a negyedik az idõ, de ez most nem tartozik szorosan ide). Miután megvan a koncepciónk, nincs más hátra, mint összeválogatni a majdani játékohoz szükséges elemeket. Ez nem lesz nehéz, mivel a szoftver több mint 500 darab három dimenziós objektumot tartalmaz, labdáktól és zsiráfoktól kezdve a billiárdasztlon át a versenyautókig mindent megtalálhatunk benne. (ha mégsem találjuk meg amit keresünk, akkor a szoftver weboldaláról további dolgokat tölthetünk le). Összeválogatott objektumainknak már csak a viselkedését kell megadnunk (hiszen nem mindegy, hogy egy mérgesen felénk közeledõ tankot kikerülni kell, vagy lelõni) majd némi hátteret illetve pláykat adagolunk a projectbe – voila! Készen is vagyunk, futtatható formátumban elmentett játékunk máris pakolható a webre, mindenki örömére (vagy szörnyülködésére).

Pepecselõ kedvû fejlesztõk a Gamemakerbe is importálhatnak saját objektumokat, zenéket, hangokat és kepeket, ez erõsen ajánlott is, ellenkezõ esetben játékunk semmiben sem fog különbözni a neten található többezer hobbi-játéktól. Mivel a Gamemaker nem „specializálódott” annyira egy területre mint például az FPS Creator, jóval szabadabban szárnyalhat képzeletünk egy-egy játék meglakotása során. Sajnos azonban, éppen ezért a látvány erõsen elmarad a speciális szerkesztõk által nyújtott vizuális élményhez képest – persze, ha a minõsségeben kifogásolható grafikát egy fantasztikus ötlettel vagy nagyon jó játékélménnyel feledtetjük, akkor semmi sincs veszve. Érdekesség a „random game generator” – ezzel az opcóval maga a Gamemaker készít nekünk egy véletlenszerû játékot. Ezt aztán késõbb testre szabhatjuk – így tényleg igaz lesz a fejlesztõ cég reklámszövege: „csak egy klikkelés és kész a játék…”