aktualis 2019

OKTÓBER

TUNYÓ

ÖRÖKSÉGE ZENEKAR

október 25 - Komárom

november 9 - Békéscsaba

november 22 - Csili

november 30 - Pécel

december 21 - Várpalota

------------------------------------

P. MOBIL

-----------------------------------

MOBILMÁNIA

december 28 - Barba Negra

-----------------------------------

AKTUÁLIS:

"Örökmozgó lettem, az is maradok"

www.tunyo.hu

Elhunyt Mareczky István a P. Mobil egykori dobosa...

Mareczky “Toto” István 1953-2024

Mától Mareczky Toto az Égi Zenekarban dobol. Legyen neki könnyű a föld.

Emlékeinkben megmarad az örök tréfamester.

Hosszan tartó betegség után, 71 évesen meghalt Mareczky István, vagyis Totó, a P. Mobil egykori dobosa – tájékoztatott a zenekar a Facebook-oldalán.

A zenésztársai felidézték, Mareczky István 1978-ban csatlakozott a P. Mobilhoz, legalább ezer P.Mobil - koncerten hozta az ütemet, három kislemezen és három nagylemezen, egy koncertlemezen és videón, illetve a zenekar egyetlen rádiófelvételén is ő hallható.

Egy igazi örök mobilos távozott vele, aki „a zenész legjobb barátjaként” – ahogy az olcsó poén tartja a dobosokról – olyan meghatározó eleme tudott lenni az Örökmozgónak, amit néhány kollégája vagy nem tudott megugrani, vagy csak vért izzadva – búcsúzott tőle a zenekar

(P. Mobil)

Elment Totó is. Csak nemrég írtam Felkai Miklós kapcsán, hogy búcsúzik a Nagy Generáció; és íme, itt a következő. Mareczky István, a P. Mobil emblematikus dobosáról nehéz hagyományos értelemben vett megemlékezést írni. Nem is állnak rá az ujjaim. Éppen ezért – már személyes ismeretségünk okán is – kérem, nézzék, nézzétek el nekem, hogy ez a nekrológ kissé lazább, könnyedebb stílusban lát napvilágot. Úgy érzem, így őszinte, így hiteles.

Mobilosok. Léteznek persze piramisosok, omegások és más rock- vagy egyéb zenei fanok, de a P. Mobil rajongó tábora különbözik tőlük. A mobilosság – fogalom. Jellemzője az összetartozás, a hűség, a viselkedésforma, a problémamegoldó képesség, a közönségnek a zenekarhoz, valamint egymáshoz való viszonyulása. Némelyek beilleszkednek, betagozódnak, mások képtelenek erre. Utóbbiak előbb-utóbb kapun kívül találják magukat.

Mareczky István, a P. Mobil dobosa igazi mobilos volt. És remek muzsikus. Kézenfogva járt a néha vaskosságba átcsapó humorral, az incselkedéssel, a bohósággal, az úgynevezett dzsungasággal – a rock and rollal. Mert miképpen lehetne másként értelmezni, ha a zenekar tagjainak egymást követő, színpadra történő kivonulásakor, közvetlen a kezdőszám előtt Tunyogi Péter mögé osonva, az utolsó pillanatban összeborzolja az előtte lépkedő énekes – korábban gondosan befésült – haját? Vagy azt az esetet, amikor egy vidéki fellépésen a hangbeálláskor kiderül, hogy a dobos egy komplett dobverő köteget otthon felejt? Szerencsére találékonyságban nincs hiány (ez is hozzátartozik a mobilossághoz): a közeli erdőből faágakat metszve, megfaragva Totó hibátlanul és főként jókedvvel végigjátssza a bulit.

De Mareczky Totó kézenfogva járt a Fortunával is. Szükség is van rá, ha szenvedélyének, a kártyának akar hódolni. Ha a nyerés érdekében, társaira és a becsületére való tekintettel nem akar a "trükkök százaihoz" folyamodni… És persze ott a kulináris élvezet, amely komoly hangsúlyt kap a dobos életében. És ennek következtében egy új ragadványnevet: Zsíros. A testsúlyra aligha veszélytelen műélvezetről árulkodnak a koncert előtt a dobszerkó tamjaira kihelyezett szendvicsek (mellékhatásként a dobfelszerelés fontos elemei a zenekarvezető bosszantására persze használaton kívülre kerülnek), valamint a rántotthús iránt érzett olthatatlan rajongása. Komolyan, vagy nem komolyan gondolja (ezt nála sosem lehetett tudni), de fennen hirdeti: "a pörköltet nem nokedlival, vagy kenyérrel kell enni, hanem rántotthússal".

Mareczky István édesapja révén már kora gyermekkorától közelebbi ismeretségbe kerül ütőhangszerekkel. Rengeteget gyakorol, tanul, fejlődik. Tinédzserként a Yo-Yo zenekarba, onnan a Stop együttesbe, majd a Shamesbe igazol. Közben felveszik a Bartók Béla jazz konzervatóriumba is. A Korong együttessel együtt kerül a Fővárosi Operett Színházba, amelynek zenekari árkából egyenesen a P. Mobilba vezet az útja. Meséli: Schuster Lóránt kedden átad neki egy hangkazettát rajta harminc-negyven P. Mobil nótával, amit megfeszített munkával pénteken már a Metró klubban ledobol. Kisebb nagyobb bakikkal, mégis mindenki megelégedésére. Nem csoda hát, ha a zenekari szavazáson eldől, hogy a katonaságtól visszatérő Pálmai Zoltán helyett ő a végleges dobos.

És, ha már naptári napok: 1983 augusztusában, az István, a király városligeti előadásain a P. Mobil zenészei várvédő katonaként statisztálnak. Az utolsó, vasárnapi bemutatón Totó még a többiekkel együtt veri a kártyát a toronyban, szerdán már Kékesi Bajnok László basszusgitáros hozza a rossz hírt: édesanyja felhívta, hogy a fia Münchenben van, és nem szándékozik hazatérni. Végül Ausztráliában telepedik le és alapít családot. Úgy alakul, hogy két lányát egyedül, becsülettel neveli fel. Az egyik, Melanie közben hazatér, megházasodik (férje a P. Mobil hangtecnikusa) és fiúgyermeket szül. Aki már piciként is színtiszta nagyapja…

Mareczky István a rendszerváltozás után hazatelepülésén gondolkodott. 1993-ban részt vett a P. Mobil újjászervezésben, ő dobolt a Fradi pálya visszatérő koncertjén, vele rögzítették a Babolcsai néni és a Fradi pálya koncertről készült két CD-lemezt – ám megélhetési gondjai miatt visszakényszerült Ausztráliába. 2007 őszén hazalátogatott, tiszteletére összeállt a Tunyogi Péter fémjelezte Mobil, majd hat évre rá néhány szám erejéig ismét beült az akkori, aktuális felállású zenekar dobfelszerelése mögé. Legutóbb 2017 augusztusában találkozhattunk vele itthon, a Várkert bazárban már csupán egyetlen dal, az Újra kezdeném erejéig idézte fel a régi szép időket.

De már nem kezdhette újra. Az Égiek másként döntöttek. Akkor még nem tudhatta, hogy azon a csillagfényes augusztusi éjszakán hazájától, a Budai Ifjúsági Parktól, a P. Mobiltól, gyermekeitől, unokájától és a közönségétől is búcsúzik.

2024. július 29-én Mareczky István végleg letette a dobverőket. Tunyóval, Samuval és Pityivel lassan odafönt is összeáll a nagy csapat. Totó, velük együtt, igazi mobilos volt. Óriási, betöltetlen űr marad utána.

Hegedűs István

A Pardon együttes egy igazi baráti társaság és hobbizenekar volt. Évtizedes barátságukat mi sem jellemzi jobban, mint hogy a tagság nagy része alkotta még a 70-es évek elején azt a Ki mit tud? tehetségkutatót is megjárt Spirál zenekart, amelyben Tunyó a Beton, majd a P.Mobil előtt énekelt.

Igazi örömzene volt a Pardon, a koncertek nem a pénzről szóltak, csupán a zenélés kedvéért, a jó hangulatért játszott a zenekar. Sok évvel ezelőtt meg is jelent egy lemezük, de sajnos nem került a nagy nyilvánosság elé. Végre zenekar elhatározta, hogy újra, immár hivatalos, minden tekintetben felújított formában megjelenteti ezt az albumot, hogy Tunyó utolsó munkáját a szélesebb rétegek is megismerhessék.

A kiadványon utolsó dalként helyet kapott az egykori Pardon magja köré verbuválódott Wasbeton zenekar felvétele, ami az eltávozott színészbarátokról szól.

Ez a lemez igazi rocktörténeti érdekesség és érték, amely méltó emléket állít a felejthetetlen Tunyogi Péternek.

Tunyogi Péter és a Pardon:
Tunyogi Péter - ének
Gáti Zoltán - gitár
Szűcs Kálmán - basszusgitár
Lippényi Gábor - billentyűk, szaxofon
Temesvári Péter - dob
Suga János - szájharmonika

Közreműködött:
Tunyogi Bernadett, Tunyogi Orsi, Deák Erzsi,
Kincs Gabi, Kincs Fruzsi - vokál
Vágó László - basszusgitár (Bocsásd meg)

1. I Feel Good
2. Ha szól a dal
3. Born To Be Wild
4. Bocsásd meg
5. Mustang Sally
6. River Deep Mountain High
7. Boldog születésnapot
8. Radar Love
9. Volt egy lány
10. Oh, Darling
11. A zöld, a bíbor és a fekete
12. Fireball
13. Good Golly Miss Molly
14. Black Night
15. Utolsó Rock and Roll
16. Wasbeton: Utolsó whisky