Üllő, Pest megyében található, Budapesttől 25km-re. A Ferihegyi repülőtér sem esik messze tőle, a maga 5km-es hatósugarával. Vonattal egyszerűen megközelíthető, hiszen a Nyugati-pályaudvarról fél óra alatt megtehető, de lehetőséget ad a busszal közlekedőknek, akik 10 perccel érnek hamarabb be Üllő városába, mint aki vonattal próbálná megközelíteni.

A MÁV jóvoltából nagy fejlesztési projekt révén a vasútállomást kibővítették korszerű térvilágítással, valamint új autóutat és gyalogos aluljáró került megépítésre a közelmúltban.

Üllő lakosainak száma jóval meghaladja a 10.000főt számláló népességet. Az önkormányzat kötelezően fenntartandó intézményeken felül Zeneiskolát és Humán Szolgáltató Központ keretében Nevelési Tanácsadót is fenntart, valamint az orvosi rendelőben folyamatos orvosi felügyeletre van biztosítás, emellett még egy kisebb labort is működésbe tartva van, a jobb egészségügy érdekében.

Közműves infrastruktúrák ellátottsága mára lényegében teljes körű. Az elmúlt évtizedekben végzett végzett ásatások szerint Üllő már az őskorban is lakott település volt. Találtak a kutatók rézkorból fennmaradt csőtalpas edényt, bronzkorból női sírleleteket, gázlómadár csontjából készült furulyát, továbbá még a vaskorból kelta cserépanyag is került elő.

A népvándorlás idejéből származó hét szarmata-jazig sír mellett a település legjelentősebb régészeti emlékének az 1932-ben és 1951-ben feltárt két avar-kori temetőt tekinthetjük.

A település neve személynévből keletkezett, Árpád harmadik fiától származtatható: Jelech-Hülek-Illew-Üllő volt a név kialakulásának legfontosabb állomásai. A László Gyula által 1939-40-ben feltárt 23 sírból álló honfoglalás kori temető, a régészprofesszor állítása szerint egy nagycsalád temetkezési helye is volt.

A falu első okleveles emléke a tatárjárás után, 1252-ből maradt ránk, a dokumentum, mint elhagyott pusztát említi a területet. Évtizedekkel később már lakták a falut, mivel 1289-ben kelt határjárásról az oklevél szerint már az 'üllői nemesek földje' nevet képviselte. A község ennek eredményeképpen ’89-ben ünnepelte a 700. évfordulóját.

A község népessége a bevándorlások mellett is megőrzi katolikus jellegét. 1728-ban három szlovák családot vettek nyilvántartásba. 1785-ben már majdnem 940 lakosra rúgott a népesség száma. Az üllői jobbágyok 200forint cenzust fizettek félévente uruknak. 1848-as jobbágyfelszabadítás után a nagyobb birtokok aránya lényegesen eldeformálódott, ami 1945-ös földosztásig 1500 hektár földterülettel a váci káptalan falu legfőbb birtokában volt.

Üllő címeres pecsétje 1735-ből került hozzánk, melyen egy ekevas, a csoroszlya, és a gabonaszál mellett egy hatágú csillag is szerepel. Egy régebbi pecséten egy gyöngysor és korirat által határolt kerek mezőben egy füves talajon álló lombos fa, jobbra kifelé dűlő cséphadaró, alatta jobbra lépő bárány, balra kifelé dűlő kasza és gereblye valamint egy eketaligás gereblye figyelhető meg.

A reformkor idején Üllő gazdaságilag és társadalmilag is fellendül, amely fellendüléshez hozzájárult, hogy 1847-ben felavatták az ország második vasútvonalát, amely Pest-Szolnok közötti utat járta be és így Üllőn keresztül haladt át.

Az Üllői Vasútállomás épülete

Az 1848-49-es szabadságharcban több helybeli is fegyvert rántott magához. 1849 januárjában a katolikus parókián szállt meg rossz emlékű Jellasics, feljegyzések szerint maga az osztrák főparancsnok Windischgraetz is járt a településen.

1862-ben kezdődő, több évtizedig tartó földrendezéssel párhuzamosan egyre inkább fellendült a zöldségek termesztése. A gyökérzöldség, sárgarépa, káposzta, paprika és paradicsom mindenekelőtt a fővárosi piacon talált rá a közkeresletre. A családi paraszti gazdálkodás megtartása mellett hozzásegítette Budapestet a gazdasági fellendüléshez, mivel több Üllői lakos kezdett el bejárni Pestre, hogy eladja a termelt javakat. A jószágok ellátásával az otthon maradt családok foglalkoztak, művelték a földeket. Ez idő tájt jönnek létre Üllőn az első egyesületek, szervezetek, mint például a XX. század legelején a Dal-, Sport és Önképző kör is.