Augusztus

Lehel: Egykoron, amikor dicső őseink még javában keresgették az őshazát, azért hébe-hóba hazalátogattak, hogy megnézzék asszonyaikat, gyerekeiket. A táborban ilyenkor néhány erőtől duzzadó férfi maradt, a többiek a vezérrel tartottak. Aztán egyik alkalommal bekövetkezett az, amire senki sem számított. A nagyvezér hamarabb tért haza, mint ahogy arra sokan számítottak. Már javában éjszaka volt, ezért a katonák, hogy ne keltsék fel a tábor otthon maradt lakóit, rongyot kötöttek a lovak patkójára, így szinte teljesen nesztelenül értek haza. A vezért elkísérték emberei a sátrához, és ekkor történt az, aminek nem lett volna szabad: az ifjú feleségen egy sportos termetű, fiatal harcos volt ránehézkedve. Ezt talán nem kellene tovább ecsetelni, a pillanat adott. Még az is szembetűnő volt, hogy a menyecske igen sűrűn kapkodja a levegőt. Erre a nagyvezér csendben elterelte onnan embereit, és hogy ne maradjon szégyenben, elkezdte finomítani a dolgot: Hű katonáim! Ezt a fiatal harcost holnap kitüntetem, mert láthattátok, saját testével védte asszonyomat minden külső bajtól! - Erre az egyik katona megszólalt: De vezérünk, ez a katona liheg!? - mire a vezér: Csend, rosszindulatú paraszt. Az nem liheg, hanem lehel. Csak kicsit szaporábban! Na, önök szerint másnap a rossznyelvek hogyan szólították a fiatal harcost? Hát persze, hogy LEHELnek!
 
 Ábrahám: Bizonyára nagyon sokan találkoztak már azzal a problémával, amikor a gyerek nem akar enni. Nem étvágytalanságról van szó, csupán egyszerű lustaságról. Ilyenkor a szülő mindent bevet, csak sikerrel járjon. Eteti a gyereket a nagyi kedvéért, a szomszéd kedvéért, a kutyus kedvéért, és még sorolhatnám. Vannak olyan szülők is, akik minden falatka mellé letesznek egy pénzdarabkát, és ha a gyerek bekapta a kaját, elteheti a lóvét. Ez nagyon helytelen megoldás! Vannak viszont olyan élelmes, leleményes és a kellemest a hasznossal összekötő szülők, akik fantasztikus megoldásokra képesek. Íme egy a sok közül: a mama a vajas kenyérből éles késsel kutyát faragott, majd az alábbi vezényszavakkal küldte végső útjára: Tündérbogár, nézd csak! Kutyus, hámm! És a tündérbogár bekapta a kutyust. Majd a mama a sokadik ilyen ötletes megoldás után a vajas kenyérre ráfirkált valamit. A kölyök egy darabig nézte, majd megszólalt: Mama! Mi ez? - mire a válasz: Ez? Ábra! Hámm! 
 

úlius                                                                                                                          zeptember