Teréz: A múlt század elején élt Felső-Ausztriában
egy középgazdag család, pontosabban csak a férj és a feleség porontyok nélkül,
bár már nagyon régen szeretettek volna gyereket. A feleség a háztartást vezette,
a férj pedig a közös vállalkozásukban lévő színesfém-kereskedést. Hogy, hogy
nem, egyszer valahogy mégis csak besikerült nekik egy baba, ráadásul egy tündéri
kislány. A szeme az apjáé, az orra az anyjáé volt, de a haja... Mint a török
arany - legalábbis a feleség szerint. Mert a férj ezt is szakmai szemmel nézte,
és számára sokkal jobban hasonlított a rézre. Gyakorta mondogatta is neki, hogy:
Te, réz! Te, réz! A feleségnek nem volt más választása, a gyerek így lett Teréz.
Dömötör: Biztos láttak már régi történelmi filmeket - mint
például az Egri csillagok -, ahol a török seregek harcolnak másokkal.
Megfigyelhető volt, hogy az alsó bőszárú bugyogón kívül más nem nagyon volt
rajtuk, csak a fejükön a turbán, így a beosztásukat jelző miegymást nem tudták
hova kitenni. Ezért találta ki egy nagy tudású tiszt, hogy amikor a katona
jelentkezik, akkor utána mondja be a nevét, valamint a szolgálati beosztását. Ez
valahogy így nézhetett ki: Ahmed zászlóvivő jelentkezem! vagy: Inzail jatagányos
jelentkezem. Volt a csapatban egy nagyon fura nevű fiú. Úgy hívták, hogy Dömöt,
és őr volt a beosztása. Ő mindig így jelentkezett be: Dömöt őr jelentkezem.
Persze rendszerint így is keresték: Hol van Dömötőr? A későbbiek folyamán a
hosszú ékezet rövid lett, de a név mind a mai napig fennmaradt.
Farkas: Ha hiszik, ha nem, de ez először női név volt. Az
egyik század elején egy válófélben lévő család férfi tagja mindig csúfolta
elhízott feleségét, hogy akkora a fara, mint egy kas. Később már csak azt
mondta, hogy farkas, az asszony így is értett belőle. Egyik alkalommal idegen
dílerek érkeztek a faluba, és sehogy nem értették, hogy ez az ember miért
kürtöli világgá folyton-folyvást a nevét. Így maradt fenn a Farkas név -
férfiként.
Ferenc: Nem kell meglepődni a név láttán, mert nem
elírásról van szó. Igen, Ferenc-nap októberben is van. Most többen feltehetnék a
kérdést, hogy miért, de még mielőtt megtennék, én pillanatok alatt elmagyarázom.
Mint tudjuk, hazánkban rengeteg Ferenc keresztnevet viselő egyén él. Na már
most. Ha csak egy névnap lenne ebből egy évben, akkor rengeteg vitára adhatna
okot, hogy az azonos nevűek közül ki ünnepeljen, és ki menjen köszöngetni. Így,
hála a naptárkészítőknek több is van belőle, egyszer az egyik megy, és a másik
tartja, azt követően pedig fordítva. De ha ez a sorrend nem tetszik, akkor fel
is lehet cserélni, vagyis akkor először a másik tartja, és az egyik marad
otthon... vagy hol is járunk? Már teljesen belegabalyodtam ebben a nagy
névnapozásba. A lényeg: mindegy, hogy mikor, de meg kell tartani!
Miksa: Tudom hihetetlen, de ez a név egy véletlen elírásnak
köszönheti meglétét. A kórházban a vajúdó anyukától megkérdezte a szülésznő,
hogy mi lesz az éppen útban lévő gyereknek a neve, mire az anyuka a nagy
fájdalmak közepette a Miska helyett véletlenül Miksát mondott. És ez a név
került be az anyakönyvbe. Nem nagyon foglalkozott ezzel senki, mert a fiúcskát
mindenki csak Miskának szólította mindaddig, míg el nem jött a katonaság ideje.
Ott aztán a névsorolvasáskor hiába mondták többször, hogy Balogh Miksa, senki
nem lépett ki. A parancsnok ezt sehogy nem értette, mert a létszám stimmelt,
ezért azt vélte feltételezni, hogy szívatni akarják. Megkérdezte, hogy ki az,
akinek a neve hasonlít a felolvasotthoz. Ekkor lépett ki emberünk, majd az
adategyeztetés során kiderült, hogy a lakcím is stimmel, az anyja neve is
stimmel, csak a fiú esze nem stimmel. Két hét fogda után már úgy jött ki, hogy
úton-útfélen azt szajkózta, hogy ő Balogh Miksa, és soha nem is akart Miska
lenni. Jó mi???