Tudta Ön...

• ...hogy az első magyarországi szemüveg 1928-ban, a liptószentandrási templom 1470 körül készült táblaképének restaurálása közben a falemezek közül került elő?

• ...hogy ha valakinek gyakran van szemhéjszéli gyulladása, árpája, ha sokszor kell neki más-más dioptriájú szemüveg, az cukorbetegségre is utalhat?

• ...hogy a kontkatlencsék ugyan UV-szűrősek, de az erős fény ellen nem nyújtanak védelmet, ezért fontos a napszemüveg használata is?

Éleslátás - avagy a szemüveg története

Ma már ritkábban hallani a "Pápaszemes giliszta!" hangzatú kevésbé kedves gúnyolódást, aminek oka talán az egyre szebb szemüvegkeretek megjelenése, vagy az egyre több szemüvegessé váló ember is lehet. Ugyanis egyre többen tanulnak, vagy végzik munkájukat monitor előtt ülve. Ám ahhoz, hogy ez az egyszerű kis orra illeszthető lencsepár szinte észrevehetetlenül tegye tökéletessé látásunkat, hosszú út vezetett.

Bár a számítógépek képernyője egyes jelentések szerint mára már szinte teljesen sugárzásmentessé vált, a nézése még mindig fárasztó, ami a látás gyengüléséhez, esetleges romlásához vezethet. Ezért is vezették be 2000. január 1-től azt a munkavédelmi törvényt kiegészítő rendeletet, ami meghatározza a képernyő előtt dolgozók napi hatórás munkaidejét és az óránkénti - össze nem vonható - tízperces pihenőidő megtartását. A rendelet betartását a fővárosban az ÁNTSZ harminc munkatársa ellenőrzi is, de szigorúbb ellenőrzésre csak 2003. január elseje után lehet számítani.

Még ma sem született határozott megállapítás a szemüveg származási helyéről, de még csak irányáról sem. Egyes feljegyzések szerint már az ókori római katonák is viseltek kezdetleges napszemüvegeket, míg más források úgy gondolják, hogy a kínaiak készítettek színes üveglencsés szemüvegeket. Ők azonban az azoknak tulajdonított mágikus hatás miatt. Az arabok szerint csak azoknak volt megfelelő teljesítésű a szemük, kik a Göncölszekér rúdjának középső csillaga melletti kis Alkost is látták. A többieknek látásjavító eszközt kellett volna viselniük.

Tudományos megközelítés először talán az ókorban történt, amikor a fény egyenes irányban történő terjedését és a fény törésének törvényét a 90-150 között élő csillagász, Claudius Ptolemeius leírta. Elmélete ugyan nem volt hibátlan, mégis őt tekintjük első mérföldkőnek az optika történetében. A nyugati források szerinti első hiteles felfedezés a neves angol származású kísérleti fizikustól, Roger Bacon (1214-1294) ferencrendi szerzetestől ered, aki 1262-ben elsőként mérte meg a homorú tükrök fókusztávolságát és neki tulajdonítható a távcső gondolata is.

Eredményes megvalósítás legközelebb 1280 körül történt, amikor Alessandro di Spina firenzei mester kifejlesztette az Európa-szerte hamar népszerűvé vált első szemüvegeket. Az alapvető ismeretek felfedezése azonban egymástól függetlenül, azonos időben is történt, s olyan nagyságok foglalkoztak vele, mint Galileo Galilei (1564-1642), Johannes Kepler (1571-1630), Renée Descartes (1596-1650) vagy Isaac Newton (1643-1727). A továbbfejlesztés először az amerikai államférfi és tudós Benjamin Franklinnak jutott eszébe, aki a bifokális szemüveg elkészítésével próbálkozott úgy, hogy egy keretbe két különböző törőerejű fél lencsét erősített - a felsőt távolra nézéshez, az alsót olvasáshoz - miket a keret tartott össze.

Az anatómiai, és a szemészeti optikai ismeretek párhuzamosan fejlődtek a szemorvoslással, és hatottak is egymásra. Mikor az 1800-as évektől a szemészet az orvostudomány külön tudományágává vált, külön osztályhoz jutott a kórházakban is. A látási hibák okainak feltárása és azok korrigálása akkor indult fejlődésnek, amikor a 18. század közepén Hermann von Helmholtz (1821-1894) munkája nyomán ismeretessé vált a szem szerkezete és a látás fiziológiája. Az ő nyomdokaiba a svéd származású Allvar Gullstrand (1862-1930) lépett, aki a szem fénytörésének vizsgálatával foglalkozott, és munkáját 1911-ben Nobel-díjjal is jutalmazták.

A klinikai felfedezések és ismeretek nem csak elősegítették, hanem szükségessé tették a szemészeti optikai tudományok, az üveggyártó ipar, a lencsecsiszolás fejlődését is. 1884-ben, Jénában megalakult a mai Zeiss gyár őse, és hamar követendő példájává vált a későbbi optikai üzemeknek. Szintén a század elején élt az optika tudományának másik kiemelkedő alakja a Jénai Egyetem optikai tanszékének professzora Richard Rohr (1868-1940), aki a szemüveglencsék csiszolásának technikájában ért el kimagasló eredményeket.

Az 1920-as, 1930-as években a hadiipar részére kezdtek olyan speciális eszközöket előállítani, melyek a valódi repülés érzetét keltették. Így a harci repülőgépek pilótái a rakéta kilövésekor tekintetüket az ellenséges objektumra tudták szögezi, és a lövedék röppályáját ennek megfelelően "állíthatták be". A szemmozgások követésére és mérésére szolgáló speciális szemüveg növelte a célzási pontosságot. Mára kiderült, hogy ez a speciális szemüveg alkalmas az olvasási készség kialakításának segítésére, ugyanis a nehézségek egy része a szemmozgás koordinációjának hiányosságaira vezethető vissza. A kutatók azt remélik, hogy a speciális szemüveget az általános iskolák alsó tagozatainál szűrővizsgálati eszközként lehetne bevezetni, mert így fejleszthetővé válhatna az ilyen típusú nehézséggel küszködő gyermekek olvasási készsége.
A gyakorlatban azonban lényegesen többször fordul elő a munkavégzés során használatos védőszemüvegek viselése, ami az eleve szemüvegesek számára kényelmetlenséget okoz. Ők vagy átlátszó arcvédő pajzsot viselnek, vagy magukon hagyják eredeti szemüvegüket abban az esetben is, ha az csak gyengébben védi őket. Egy amerikai cég kifejlesztette az átlátszó, rugalmas poliuretánból gyártott felragasztható dioptriás lencséket, miket csak rá kell ragasztani a védőpajzsra, és élettartama megegyezik a hagyományos szemüvegével, sőt, ezek a rugalmas lencsék bírják a hajtogatást, ütést, időjárási viszontagságokat is.

Műholdas megfigyelések szerint az északi félteke légkörének ózontartalma nyáron három, télen nyolc százalékkal csökkent tíz év alatt, és az ózonrétegben helyenként lyukak is kialakulnak. Ezért egyre akadálytalanabbul ömlik ránk a napfény, UV-tartományával együtt. Ezek károsító hatása különösen igénybe veszi azokat, akik foglalkozásuk vagy hobbijuk miatt többet tartózkodnak a szabadban. A gyerekek szeme is fokozottabban fényáteresztő, ezért ők szintén nagyobb veszélynek vannak kitéve. A bőr pigmentsejtjei bizonyos ideig ugyan védelmet nyújtanak az UV-sugarakkal szemben, de szemünknek ez a védelem nem adatott meg.

Az UV-C sugarakat az ózonréteg teljes egészében elnyeli, az UV-B sugárzás azonban már eléri a szaruhártyát, és ott nyelődik el. A behatás mértékétől függően jelentkeznek az égéssel, szúrással, idegentest-érzéssel, könnyezéssel járó szempanaszok. A láthatatlan fényt, mely a színkép ibolya tartományánál rövidebb hullámhosszúságú, ultraviola sugárzásnak nevezzük. Napfényen kívül eljuthat hozzánk a szoláriumban, hegesztés során, vagy akár a képernyők előtt ülve is. Ilyenkor apró hámhiányok képződnek a szaruhártyán, melyek kb. egy nap alatt gyógyulnak be. Az UV-A sugárzás azonban mélyebbre hatol a szembe, s a szemlencséig jutva tartós fotokémiai változásokat okoz. Emiatt keletkezik idősebb korban a szürkehályog, melynek eltávolítása csak műtéttel lehetséges.
Joggal merül fel tehát a kissé tehetetlen kérdés: mit tehetünk szemünk épségéért? Megbízható megoldásnak a napvédő szemüveg viselése bizonyul, de ha megelégszünk a csak látható fényt kiszűrő sötét üvegekkel, inkább csak kárt okozunk maguknak, mert a kitágult pupillák révén az UV-sugarak akadálytalanabbul jutnak a szembe. Ma már itthon is vásárolhatók cserélhető, színes lencsés darabok, melyek szemüveget is képesek helyettesíteni. Az egyszerűbb, de megbízható darabokhoz már 1200 Ft-tól, a márkásabbakhoz 7-8000 Ft-ért lehet hozzájutni. Célszerű lehet a fényérzékeny szemüveg viselése is, mely fotokróm üvegből készül, és 0,01-0,1% ezüst-halogenid kristályt tartalmaz, amik erős fény hatására elsötétednek. Ám ha a szemüveg újra sötétbe kerül, a halogéngáz újra egyesül az ezüstatomokkal és újra ezüst-halogenid kristályok képződnek, mitől az üveg ismét átlátszó lesz.

Ma már nem csak a külföldet járt bankárok jelenhetnek meg szép szemüvegkeretben és nem csak a tévébemondók teremthetnek divatot "nagyképernyős" szemüvegeikkel, hanem az utca embere is bátran kiegészítheti vele karakterét. Magára valamit is adó divatcég már nem jelentet meg trendet szemüvegkollekció nélkül, mert tudják, hogy ez is hozzájárul öltözködésünkhöz, egyéniségünk kialakításához. Ezek a keretek a magas minőségi elvárásoknak is megfelelnek, hiszen anyaguk bőrbarát, készüljenek akár fémből vagy műanyagból, nem okozhatnak allergiát, ekcémát. A műszaki tulajdonságai is kiemelkedőek ezen kereteknek.

Bizonyos mértékig minden szemüveg archoz igazítható, és a széles lencseválaszték szabadságot ad a választásban, de ettől függetlenül hasznos megfogadni a szakember tanácsát. Ugyanis léteznek ügyes trükkök, mikkel a lencsék esztétikusabbnak hatnak, és anélkül lesz vékonyabb lencsénk, hogy a drágább, vékonyított üvegeket kellene megvásárolnunk. Mert a legcsinosabb keretet is elronthatja egy rosszul választott, vagy kidolgozott lencse. Akik jobban bíznak saját megítélésükben, de szemüveg nélkül a próba folyamán sem látnak jól, egyre több helyen vehetik igénybe a számítógépes keretválasztást, ahol egy beillesztett fotó segítségével megtalálhatják a személyiségükhöz leginkább illő formát. Ugyanis szemüvegviseletünket meghatározza arcunk formája, frizuránk, hajszínünk, öltözködési stílusunk, de még testalkatunk is. További meghatározó szempont lehet az aktuális divat, valamint a viselési alkalom is. A szemüveg ugyanis tükrözi egyéniségünket, hangsúlyozza megjelenésünket, kiegészíti viseletünket. Érdemes tehát jól "szétnézni".

Aki diszkrétebb, kényelmesebb megoldással szeretné látáshibáit korrigálni, igénybe veheti a biztonságos kontaktlencsét, ami nem törékeny, és számos olyan tevékenység elvégzését tesz lehetővé viselője számára, melyet szemüveges korában nem engedhetett meg magának. A lencsék anyaga vékony, finom szélkiképzése ellenére pedig mégis elég erős ahhoz, hogy a szem véletlenül se szenvedhessen károsodást. A viselés időtartama alapján meghatározható az éves, negyedéves, havi cserére szoruló lencse, de igazán kényelmes megoldásnak az egyszer használatos számít.

E szinte észrevehetetlen kis segédeszköz sokkal régebb ideje foglalkoztatja a tudósokat, mint mire először gondolnánk. 1508 körül már Leonardo da Vinci is eljátszott a megvalósítandó gondolattal, de az csak René Descartes kísérleteiben valósult meg, aki már tervezett is kontaktlencsét 1636-ban. A szem nagy részének tényleges vízbe merítésével, és a vizet tároló edény alját megfelelő lencserendszerrel ellátott kísérletet először Th. Yong végzett 1801-ben. Arra pedig, hogy a szemüveg helyettesíthető közvetlenül a szemre helyezhető lencsével is, először W. Herschel (1827) angol fizikus jött rá. Ő a keratoconus és az irreguláris astigmia korrigálását akarta megoldani, mivel a szokásos szemüvegekkel nem sikerült megfelelő eredményeket elérni.

Az első viselhető kontaktlencse Adolf Fick tervei nyomán készült el 1887-ben. Ő kísérleteihez nyulakat használt, s megállapította, hogy a kontaktkagyló együtt mozog a szemmel, a kagyló alatti töltőfolyadék pedig nem folyik el, és adhéziós erő rögzíti a szemhez. Később az emberi szemen is kísérletezett, de az akkori technika fejletlensége miatt nem sikerült jelentős mértékben előre haladnia. Két évvel később August Müller számolt be saját szemén végzett csiszolt kontaktkagylós kísérleteiről. A technika az ő elméletét sem volt még képes nagytételben kivitelezni, ezért a fejlesztők legközelebb csak a huszadik század elején jelentkeztek újabb eredményekkel.
A Carl Zeiss cég 1928-ban - Heine adatai alapján - próbakészletet állított össze csiszolt tapadóüvegekből, amik segítségével már optikailag kifogástalan sorozatban is előállítható kontaktkagylókat tudtak gyártani. A kísérletek ezután a kényelmesebb viselhetőségre összpontosítottak. 1929-ben Csapody élő szemről vett lenyomatokat használt, Dallos pedig a gyakorlatban is használható előírást fejlesztett 1933-ban. Cornealis kontaktlencsét már 1918-ban készítette a Carl Zeiss cég, de látáshiba korrekciójára még nem használták, azt M. Tuohy amerikai kísérletező szabadalmaztatta 1948-ban. Azóta műanyagból is készítenek kontaktlencsét, ám a lágy lencsék csak a 70-es években terjedtek el.

Akár kontaktlencse, akár szemüveg, látásunk utcai védelmére legtöbbször - az UV-szűrő képesség okán - a napszemüveget használjuk. Az utcán vásárolható napszemüvegek lencséin általában csak egy vékony filmréteg bevonat található, ami ugyan megszűri a káros sugarakat, de hosszú távon nem nyújtanak elegendő védelmet. A napfény erőssége ellen ezért különböző sötétségben készítenek lencséket, az éles látást is biztosítva. A szürke és barna szín erős napfényben tökéletes, mert jól adja vissza a természetes színeket, a teret jól érzékeli. Ezért kerékpározáshoz a legideálisabb. A sárga és rózsaszínű lencse viselete gyenge fényben ajánlott, mert erősíti a kontrasztokat. A narancs árnyalatú üveg jól érzékeli a mélységet, viszont nem ajánlott erős fényben. A zöld lencsék - a szürkéhez hasonlóan - általában természetes színlátást biztosítanak.

A jó napszemüveg feltételei közé azonban az is hozzá tartozik, hogy ne torzítson, kényelmes legyen és könnyű, jól illeszkedjen az arc vonalaihoz, és az sem árt, ha több funkció ellátására is alkalmasak. Jó, ha cserélhetők a lencsék, vagy szétszedhetők a szárak, de lehetnek hőformázottak vagy áramvonalasak, oldalra is meghajlított darabok, melyek nem adnak holt teret. De a széles választékban már megtalálhatók a karcolásmentes, törésbiztos, különböző bevonatokkal ellátott darabok is, amik még a visszaverődő törtfénytől is óvják a szemet.