Ez a kis szösszenet a hobbielektronika.hu viccek topikjából való ((#1114103) gyerek67).
Emlékeztek még a régi viccre, amiben a varrógépgyári melós, Szerjózsa akárhányszor hazalopta az alkatrészeket és otthon összeszerelte, mindig tank lett belőle? Hát ebben semmi vicc nincsen kérem!
Oldalbordám hosszas unszolásának engedve, (mivel egy jó műszerésznek mindenhez értenie kell) nekirugaszkodtam a karácsonyi terítő beszegésének.
Varrógéppel. Ez semmi, állíthatják azok, akik nem ismerik a varrógépünket.
Podolck a neve a szovjet nehézipar e remekének. Korát tekintve szerintem múlhatatlan érdemeket szerzett Moszkva ostromának visszaverésekor, még Malinovszkíj alatt.
Gyönyörű, kalapácslakkos festéssel rendelkezik. Mint minden, ami orosz.
Hát, kezdjük! Szinte érzem, hogy a monstrum a gardróbban feni rám a fogaskerekeit. A helyzet feszült. Hát még én!
A konyhaasztal felszabadítása után teljes útvonalbiztosítást kérek az előszoba-konyha szakaszra. Határozott tekintet, szám sarkában az igazán bátrak Brúszvilliszes mosolya.
Börönd füle megmarkol és egyetlen lendülettel a konyhába repít. Bakfitty, az egész nincs több mint százharminc kiló.
Anya letörli gyöngyöző homlokomat, míg én az ajtókereten visszarántom a herlyére a kificamodott vállamat. Ezt a trükköt még Martin Riggstől tanultam a Halálos fegyverből.
Újabb gyűrkőzés, gép fel az asztalra. Az asztal felnyög és elgondolkodik, miért is nem állt inkább satupadnak.
Szálfeszesség beállítás következik, mert állítólag tépkedi a cérnát.
- Nahallod fiam, örülj neki, hogy nem minket tépked...
Rakasz leakaszt, heveder kifűz, töltényűr tiszta, zár fesztelen, azt hiszem most biztonságban vagyunk.
Szálfeszesség beállítás közben ismét megcsodálom, hogy míly bőkezűséggel bántak egykoron az öntöttvassal a szovjet kazánkovácsok.
Oké, muníció rendben, hajtóműellenőrzés rendben, sisakrostély le!
Mély levegő, majd összeszorított fogakkal óvatosan megtaposom a pedált. Azonnal elszabadul a pokol, a hatás leírhatatlan!
A szomszéd a Hiltivel csupán dilettás kezdő, egy műkedvelő amatőr. Több ezer lóerőnyi teljesítményével a monstrum elkezdi a melót. Igen, ilyen hangja lehet egy üzemszerűen működő gépágyúnak.
DE VARR!!!
Picit görbén, az igyaz, de ez én hibám, még félek. Csak az asszony észre ne vegye a képemen a lassan múló rettegést.
Nesze neked, adrenalin bomba, mi? Az egyik "bándzsidzsámpingol", vagy ejtőernyőzik. Én terítőt varrok.
Szépen haladunk, etetem az anyagot. Sok van még vissza, de kezdek belejönni. Vérszemet kapok, padlóig taposom a pedált. Egy harckocsi vezető érezheti ezt a hatalmat, mikor nekiront a tankkal egy hegyoldalnak.
Hopp-hopp, jön a terítő sarka, csak óvatosan! Dupla kuplunggal vissza kettőbe, kanyar, majd ismét kihuzatom. Micsoda fíling! Még a dízelszagot is érzem. Megint kanyar, -Anya ne állj elém! A család többi tagja aggódó csodálattal figyeli, ahogy határozott, mégis finom mozdulatokkal zabolázom a tomboló, gőzmozdonnyi vasat. Ez jó, szinte látom, ahogy emelkedik Apa tekintélye. Csak az asztal szét ne essen.
Utolsó kanyar, megy ez! Enyhén nagyképű pillantással tekintek fel a munkából. Nyilván a robaj akadályozza a szóbeli elismeréseket.
Végre kifut az anyag. Gáz elvesz, hajtómű lepörög, hangzavar megszűnik.
Kész a karácsonyi terítő!
Nagyot szusszanva hátradőlök, megtörlöm a tarkóm és beleiszom a sörömbe. Megérdemlem.
Anya boldog pírral az arcán forgatja az elkészült művet. (Már megérte a küzdelem, bár azt hiszem, a villanyóra közben leesett a falról...)
- Nem akarod a nadrágomat is felvarrni?
- N E M !!! Majd holnap...