Hol szolgálja Istent a "nagy sokaság"?

(A szövegben [ ] -be tett számok a jegyzetekre mutatnak. Az ábrák egy részét is csak belinkeltem ("... . ábra") a gyorsabb letöltés érdekében - a "webmester")

Előszó

Az Írások azt tanítják, hogy a keresztények Istent "szellemmel és igazsággal" imádják (János 4:24). Azt is mutatják, hogy az igazság keresésének egy folyamatos, szakadatlan eljárásnak kell lennie, mely a hívők élete során sosem ér véget. Jézus arra tanította követőit, hogy "állandóan kérjetek, állandóan keressetek, állandóan zörgessetek" (Máté 7:7). Pál azt írta az 1Thesszalonika 5:21-ben, hogy: "Bizonyosodjatok meg mindenről; erősen ragaszkodjatok ahhoz, ami kiváló.". János figyelmeztet minket, hogy "tegyetek próbát az ihletett kijelentésekkel, hogy lássátok, vajon az Istentől származnak-e ?" (1János 4:1). A béreabeliek pedig meg lettek dicsérve Apcsel 17:11-ben, mert naponta gondosan vizsgálták az Írásokat, "hogy úgy vannak-e ezek a dolgok" (amiket Pál és Silás tanított).

Sok ember szerencsétlen módon összetéveszti a keresztény hitet mindazon dolgok feltétel nélküli elfogadásával, melyekre az a vallásszervezet tanította őket, ahová tartoznak. A vallási Vezetők ezt a hozzáállást egyenesen mint helyénvaló dolgot magasztalják. 1514-ben például Loyola-i Szent Ignác (a Jezsuita Rend alapítója - a ford.) Exercitia Spiritualia (Lelkigyakorlatok) című művében ezt írja:

Valódi keresztény hittel rendelkezni azonban nem azt jelenti, hogy az életünk során elérünk egy pontot, amikor többé már nem kérdezhetünk rá az éppen aktuális vallási nézeteinkre. E helyett egy belső bizonyosság létezik inkább, hogy nem probléma, milyen sokat kérdezünk, nem probléma, milyen sokat 'keresünk', 'kopogtatunk, 'vizsgálódunk' és 'tanulmányozunk', hitünk valódi alapja ettől megerősödik, nem pedig aláásódik.

Miközben ez a tanulmány olyan bibliai részeket tárgyal, melyek a megváltott emberiség örök jutalmának kérdésével állnak kapcsolatban, nem szándékozik végérvényes választ adni erre a kérdésre magára. Elsődleges célja inkább az Őrtorony Társulat által alkalmazott bibliaértelmezési módszerek vizsgálata ezen szövegek értelmezésében, illetve lehetőséget adni az olvasónak annak eldöntésére, hogy vajon ezek a módszerek a józan és tisztességes bibliakutatás alapelveinek megfelelnek-e.

Hisszük, hogy ez az információ segíteni fog azoknak az embereknek, akiknek elméjük nyitott erre a témára, és akik felismerték az "állandó keresésre" vonatkozó keresztényi elkötelezettségüket.

1. ábra: A Jel. 7:15 a Királyság Sorközi Fordíásban

A Sorközi Fordításból vett fenti laphoz fűzött oldalsó magyarázat a következő:
naos [Az olvasónak szóló magyarázat: a bibliai görögben a főnév-ragok az esetnek megfelelően változnak. A második ragozás egy egyes szám, hímnemű főneve az -os, -ou, -o, -on, vagy az -e ragokkal is szerepelhet, amint az az alany-, birtokos-, részes- határozó-, tárgy-, és megszólító esetet illetően látható. Jelenések 7:15-ben a naos részesesetben szerepel (egyértelmű helyzetben) és így nao-ként írva. Az általános, alanyesetű formája e szónak azonban naos.]

A lap alján pedig ez a megjegyzés olvasható:
Az Őrtorony Társulat által 1985-ben kiadott Görög Iratok Királyság Sorközi Fordítása 1080. oldala. Megjegyzendő, hogy a Jelenések 7:15 szó szerinti fordításában a körüljárt naos szó (ebben az esetben nao, mivel részesesetben van) "isteni lakhely"-ként lett visszaadva. Itt a Biblia azt tanítja, hogy a "nagy sokaság" Istent szolgálja.

Hol szolgálja Istent a "nagy sokaság"?

1988 nyarán az Őrtorony Társulat közzétette a Biblia utolsó könyvére vonatkozó legújabb keletű magyarázatát. Ez a kiadvány a Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! címet viselte. Tanulságos megfigyelni a könyvben szereplő információt azon események hátterén, amelyek az évtized elején Jehova Tanúi világközpontjában bekövetkeztek. Ha ezt megtesszük, az tűnik fel, hogy e könyv céljainak egyike alapot nyújtani a különleges értelmezések némelyikének, melyet a Tanúk terjesztettek elő a Bibliának erre a részére vonatkozóan, a János Apokalipsziséről szóló korábbi magyarázatokban talált néhány információt átdolgozva, melyek valójában némiképp zavarba ejtők lehetnek azoknak, akik a társulati értelmezéseket védelmezik.

1980 tavaszán és kora nyarán a Társulat Vezetőségének számos régi tagja (az Írói Bizottság tagjait is beleértve, akik az Aid To Bible Understanding (Segítség a Biblia megértéséhez) című könyv nagy részét írták és az ezzel kapcsolatos kutatásokat végezték) közül - hosszadalmas kihallgatások után - némelyeket kiközösítettek, másokat elbocsátottak, vagy más munkakörbe helyeztek át. Az első tanításbeli problémák egyike, mely körül némi vita látszott kibontakozni, az volt, ami a Béthel-család többi tagja között ismertté vált a Jelenések 7:9 "nagy sokaság"-ára vonatkozóan. Néhányan egyértelműen megkérdőjelezték a Társulat arra vonatkozó tanítását, hogy itt egy földi osztály szerepel a mennyei helyett. A bibliamagyarázók többsége ennek ellenkezőjét vallja, és 1935-ig maga a Társulat is úgy tanította, hogy itt mennyei reménységről van szó.

Akkortájt én időmet a Szolgálati Osztály és a "Tizedik Emeleti Irodák" (a későbbi Adminisztrációs Irodák) között megosztva dolgoztam, ahol azok számára végeztem titkári munkát, akik a levelezést intézték, ideértve a Vezető Testület olyan tagjait is, mint például Milton Henschel és Ted Jaracz, akik a Végrehajtó Irodában dolgoztak.

Egy helyi gyülekezetbe - mely a "Fort Green" nevet viselte - kaptam meg kinevezésemet, melynek összejöveteli helye (Királyság - terme) a Társulat egyik üzemépületében volt. Úgy volt eltervezve, hogy a Szolgálati Osztály dolgozóinak egyike, Harold Jackson (aki az Egyesült Államok egyik körzetének gyülekezeti ügyekkel kapcsolatos levelezését intézte) tartson 1980. májusának egyik vasárnapján Királyságt - ermünkben előadást. Jackson azonban tájékoztatott bennünket, hogy valószínüleg nem fog ráérni, mivel néhány időközben fölmerült súlyos bírói üggyel bízták meg. Amint azonban az ügyek rendeződtek, megtartotta előadását, ám annak folyamán egy kissé megrendültnek tűnt. Az általa megvizsgált egyik pont a görög naos szóval volt kapcsolatban, melyet Jelenések 7:15 annak leírására alkalmaz, hogy a "nagy sokaság" hol szolgálja Istent. (Ezt a szót az Új Világ fordítás a templom szóval, a szó szerinti Keresztény Görög Iratok Királyság Sorközi Fordítása pedig az "isteni lakhely" kifejezéssel adja vissza). Annak illusztrálására, hogy itt nem Isten mennyei templomáról van szó, Jackson felolvasott egy verset Máté evangéliumából, ahol a kifejezés a jeruzsálemi, földi templommal kapcsolatban használatos, majd kijelentette, ez arra mutat, hogy a naos szó egy földi templomra vonatkozóan használható. Ezután óva intett bennünket attól, hogy azokra hallgassunk, akik a naos szó alapján próbálnak lándzsát törni a földi helyett egy mennyei "nagy sokaság"mellett.
Később, amikor munkára jelentkeztem a Szolgálati Osztályon, a következő hét egyik reggelén egy csoport férfi gyűlt Harold Jackson köré, kérdésekkel ostromolva őt a bírói ügyekkel kapcsolatban, melyekben részt vett. Óvatos volt a részletekkel kapcsolatban, de azt megjegyezte, hogy nagyszabású és kiterjedt dologról van szó. [1].: Ezek az események a keserves ébredés kezdetét jelentették, mely a csaknem tíz évnyi, többnyire kellemes és boldog élményeket jelentő teljes idejű úttörő szolgálatomat, illetve Bétel-tagságomat követte.

2. ábra: Harold Jackson (1957 körül)

Úgy döntöttem, hogy a néhány döbbenetes elbocsátást és kiközösítést követően próbaképpen a brooklyni központban maradok még körülbelül nyolc hónapig. Amivel a Vezető Testület tagjai részben meggyőztek minket, az az volt, hogy a felmerülő kérdések némelyikére megvan a válasz. Úgy volt, hogy ezeket a Társulat kiadványaiban, illetve alkalmi jellegű kommentárok formájában - melyeket a reggelizőasztalnál akartak velünk megosztani az Írói Bizottság tagjai, valamint mások, akik a felvetőd kérdésekre felelni igyekeztek - bemutatják. Mindez 1980 szeptemberében kezdődött.

Egy hónappal korábban azonban az Őrtorony 1980. augusztus 15-i számában [magyarul 1981. március 01. - reprint 1997] megjelent egy cikk "Hol mutatja be szent szolgálatát a 'nagy sokaság'"? - címmel. A Bétel-család többsége valószínűleg ismerte ezt a cikket, mely a kiközösítéseket és elbocsátásokat megelőző évben felmerült vitás kérdések némelyikére adott válaszként íródott. És a többség felfogta a súlyát a cikknek, mivel attól fogva a Vezetőség régóta szolgáló tagjainak élete visszavonhatatlanul megváltozott - "hitehagyottként" bélyegezték meg őket, és úgy festették le őket, mint akik rosszabbak a hitetleneknél is. Eredetileg úgy gondolták, hogy Fred Franz volt a cikk szerzője, s ez kétségtelenül helytálló feltételezés volt, mivel ő volt az egyetlen, aki a szervezeti válság idején - amikor súlyos tanításbeli kérdések merültek föl - a kérdések megválaszolásáért felelős volt.

A cikk a Társulat tanítását , mely szerint a "nagy sokaság" valójában egy földi csoport, igyekezett alátámasztani, rámutatva, hogy a naos szót valójában nemcsak a templom belső szentélyére (ami a Szentélyből és a Szentek Szentjéből áll), hanem a külső udvarokra is lehet alkalmazni, beleértve a "pogányok udvarát" is , ahol - Jehova Tanúi így tanították - a "nagy sokaság" nem a megszokott módon szolgál.Ez azért fontos, mivel a bibliai jelképrendszerben a templom legbelsőbb része a mennyet ábrázolja, így azok ugyanilyen módon a tényleges mennyben is szolgálhatnának. (Lásd például Zsidók 8:5; 9:11, 12, 23, 24; Jelenések 11:19; 14:15, 17; 15:5, 6, 8; 16:1, 17.) Ez a cikk egy összesítő táblázatot is tartalmaz a 15. oldalon (angolban, magyaul 19.o), mely azt mutatja be, hogy hogyan használja a Biblia tágabb értelemben - nemcsak a templom belső szentélyére, hanem a legkülső udvarra is - a naos szót.

A görög naos' szó gyakran magát a mennyet jelképező belső szentélyre utal DE

* A teljes templom (naos') épült 46 évig

* A teljes egész templom (naos') pusztult el Isten ítéletében

* A templom (naos') külső udvaraiból űzte ki Jézus a pénzváltókat

* A külső templomba (naos') hajította vissza Júdás a 30 ezüstpénzt

EZÉRT következetes, hogy a "nagy sokaság" a szellemi templom földi udvarában szolgálja Istent

Az Őrtorony 1981. március 1-i [1980. augusztus 15. (angolban)] számának áttekintő táblázata kifejti, hogy a ,,nagy sokaság" hogyan lehet jelen Isten naos-ában (Jelenések 7:15), és ugyanakkor mégis a földön.

A Bételben azok, akik körültekintően megvizsgálhatták ezt a cikket (bár ezt csak kevesen tehették meg), valamit rendkívül zavarónak találtak vele kapcsolatban - főként azért, mert tudták, hogy cáfolatként íródott azon következtetésekre, melyekre a Bétel-család egykor szeretetett és tisztelt tagjai személyes bibliatanulmányozásuk közben eljutottak. Azokat a bibliai szövegeket megvizsgálva Társulat bibliafordításában (Keresztény Görög Iratok Királyság Sorközi Fordítása), melyekre az összegezett megállapítások hivatkoznak, kiderül, hogy az a naos szót némely esetben még azokban a versekben sem használja, amelyekre az Őrtorony hivatkozik. A következőkben a témát pontról-pontra megvizsgáljuk:

Jézus a külső templomudvarokból (naos') űzte ki a pénzváltókat

A Máté 21:12, Márk 11:15, Lukács 19:45 és János 2:14 bibliaversek írják azt le, hogy Jézus miként űzte ki a pénzváltókat a templomból. A Sorközi Fordítás-t megvizsgálva, láthatjuk, hogy ott ezekben a szövegrészekben a hieron szó szerepel, nem pedig a naos. (A naos-t következetesen "isteni lakhely"-ként fordítja a Társulat Sorközi, azaz a görög szöveg alatt szóról-szóra (tehát szó szerint) átültetett szöveget közlő fordítása. A hieron szót az Írásokban általában a teljes templomterületre utalva használják. Miként a Vine's Expository Dictionary of New Testament Words (7. kiad., 1966) című bibliai szótár a 115. oldalon megállapítja: "A HIERON a teljes épületet - annak környékével együtt, illetve némely részt abból - mint a naos-tól, a belső szentélytől elkülönülőt jelenti."

Ez a pont az 1960. augusztus 15-i Őrtorony 493. oldalán (angolban) is szerepel János 2. fejezetének, valamint annak megtárgyalásakor, hogy hogyan lehetett a pénzváltóknak és az árusított állatoknak saját termük a templomban. A cikk kijelenti:

Milyen fajta teremről lehet is itt szó, hogy az összes kereskedésnek terme volt? A tény az, hogy ez a templom nemcsak egy épület volt, hanem épületek sora, amelyeknek a szentély volt a központja. Az eredeti nyelven ez teljesen világosan látszik; az Írás szerzői különbséget tesznek a kettő között a hieron és a naos szó használatával. A hieron a templom teljes területére vonatkozik, míg a naos-t magára a templom épületére - a pusztai templomsátor utódára -alkalmazták. Ezért mondja János, hogy Jézus az összes kufárt a hieron-ban találta .

(A Sorközi Fordítás a hieron-t a görög szöveg alatti szó szerinti fordításban a templom szóval adja vissza.)

3. ábra: A templom részei az Őrtorony 1960.aug.15-i(angol) számában

* A templom (naos') külső udvaraiból űzte ki Jézus a pénzváltókat

* A külső templomba (naos') hajította vissza Júdás a 30 ezüstpénzt

EZÉRT következetes, hogy a "nagy sokaság" a szellemi templom földi udvarában szolgálja Istent

Az Őrtorony 1981. március 1-i [1980. augusztus 15. (angolban) száma

Az Őrtorony 1960. augusztus 15-i számának 493. oldalán (angolban) helyesen azonosítja a templom területének külső részét (ahol a Biblia szerint a pénzváltók helyet foglaltak) a görög hieron szóval. Húsz évvel később azonban, Az Őrtorony 1980. augusztus 15-i számának 15. oldalán félrevezetően arra utaltak, hogy a pénzváltók a templom naos szóval jelzett területén tartózkodtak. Tették ezt egy olyan cikkben, mely a Társulat tanítását szándékozott fenntartani, amely szerint a "nagy sokaság" - dacára annak, hogy Isten naos-ában vannak (Jelenések 7:15-nek megfelelően) - egy földi osztály. (A templom szentélye, a naos, a mennyet ábrázolja a Bibliában.) A fenti oldal aláhúzott szövege a következőket tartalmazza:

Jézus Krisztus felment Jeruzsálembe. És ott találta azokat marhákat, bárányokat és galambokat árulva, és a pénzváltókat az ő helyeiken. ő kiöntötte a pénzváltók érméit. Ezért mondja János, hogy Jézus az összes kufárt a hieron-ban találta.

Az Isten ítéleteként ezt a teljes templomot (naos') rombolták le

Máté 24:1, 2; Márk 13:1-3 és Lukács 21:5, 6 elbeszélik Jézusnak Jeruzsálem és a templom lerombolását megjövendölő szavait, és a Sorközi Fordítás ismét a hieron, nem pedig a naos szót használja ezekben a versekben.

Júdás a külső templomban (naos') dobta el a 30 ezüstpénzt.

Noha az igaz, hogy néhány kézikönyv Máté 27:5-re mutat (amely azt írja le, hogy Júdás hogyan adta vissza a 30 ezüstöt a templomban (naos)), mint a szabály alóli lehetséges kivételre (miszerint a naos mindig a templomterület legbelső részét jelentené), mások arra mutatnak rá, hogy nem feltétlenül erről van szó. Példának okáért a Thayer's Greek-English Lexicon (1889, Harpers & Brothers) a 422. oldalon a naos meghatározásaként a következőt mondja:

A jeruzsálemi templomra használták, de csak magára a megszentelt épületre (Szentélyre), mely a Szent helyből és a Szentek szentjéből áll : Máté 23:16-35, 27:40; Márk 14:58, 15:29; János 2:19; Jelenések 11:2; Máté 27:5-öt pedig nem szükséges kivételnek tekinteni, ha feltételezzük, hogy Júdás kétségbeesésében belépett a Szent helyre, ahová csak a papok léphettek be

Máté könyvéről szóló magyarázatában (Augsburg Publishing House, Minneapolis, Minnesota, 1964) R. C. H. Lenski az 1079-80. oldalakon azt is elmondja, hogy Júdás hogyan szórhatta az ezüstöket be magába a tényleges szentélybe, nem pedig a templomegyüttes épületeinek egyikébe:

Júdás "a (naos) - ba, illetve Szentélybe" hajította az ezüstöt. Néhányan azt gondolják, hogy ez volt az a hely (ők szobának nevezik) a Templomban, ahol a nők udvarában a pénz átvételére szolgáló edények álltak. Akkor azonban a (hieron) kellett legyen a helyes kifejezés. A (naos) szó a Szentélyre vonatkozik, ami a Szentélyt és a Szentek Szentjét is magába foglalja. [3]. Júdás felment a papok udvarának tetejébe, fogta a zacskó ezüstpénzt és behajította azt a Szent Hely nyitott bejáratán.

A teljes templom (naos') volt az,amit 46 évig építettek

Az Őrtorony itt nyilván János 2:19, 20 - ra utal. Jézus ezekben a versekben saját testét egy szentélyhez hasonlítja, és azt mondja a zsidóknak: "Bontsátok le ezt a templomot (naos), és én három nap alatt felállítom."Azok pedig így feleltek: "Negyvenhat évig épült ez a templom (naos), és te három nap alatt felállítod?" A zsidók természetesen vagy tévedésből, vagy gáncsoskodásból azt gondolták, hogy Jézus a Heródes által újjáépített szó szerinti templomról beszél. Josephus Flavius a Zsidók történetében beszámol arról, hogy a heródesi templom szentélyét másfél évig építették, az udvarokat pedig további nyolc évig (Zsidók története, XV. könyv, 11. fej., 5-6. bek.). Ezért az Őrtorony Társulat kiadványai (az Insight on the Scriptures (Éleslátás az Írásokból, 2. köt.1079. old.), és az Aid To Bible Understanding (Segítség a Biblia megértéséhez, 1584. old.) alábbi megfigyelést teszik:

Amikor i.e. 30-ban bizonyos zsidók Jézushoz közelítettek, mondván: "Negyvenhat évig épült ez a templom" (János 2:20), ezek a zsidók nyilvánvalóan arról a munkáról beszéltek, ami az udvarokban folyt, azok felépüléséig.

Noha az igaz lehet, hogy az első másfél év után folytatódó munka, mely akkor is tartott, amikor Jézus elmondta a János 2:19-ben feljegyzett szavait, jórészt magába foglalja az összes külső udvart és az épületeket, ez önmagában nem bizonyítja, hogy a naos ebben az esetben többre kell, hogy utaljon, mint a szentély. Bizonyára, legalább az egyik ok az volt, amiért a zsidók a naos kifejezést használták a hieron helyett, hogy Jézust idézték, aki a kifejezést jelképesen saját teste leírására alkalmazta.

A szentély szerkezeti szempontból kétségtelenül befejezett és használható állapotban volt másfél év múltán, azonban Josephus írásai azt is jelzik, hogy ez a szerkezet befejezetlen maradt egészen annak rómaiak általi, i.sz. 70-es lerombolásáig. A The Interpreters Dictionary of the Bible (Abingdon Press, 1962-es kiadás) című bibliai szótár az 551-52 . oldalon a következőket jegyzi meg a Heródes által újjáépített templommal kapcsolatban:

Az újjáépítési munka Heródes uralkodásának tizennyolcadik évében (i.e. 20/19) kezdődött. Heródes úgy gondolta - Josephus szerint -, hogy Salamon temploma 120 könyök magas volt (lásd 2Krónika 3:4); annak utóda pedig csak fele olyan magas; Heródes orvosolni akarta a hiányosságot és helyreállítani a hajdani dicsőséget (Zsidók története, XV. könyv, 11. fej., 1. bek.)
A régi alapokat eltávolították és újakat fektettek le. Az új épület 100 könyök hosszú és ugyanilyen magas volt. Egy szerkezeti nehézség meghiúsította a teljes 120 könyöknyi magasság elérését.
A Zsidók történetében (XX. könyv, 9. fej., 7. bek.) azt olvassuk, hogy a templom épületének környéke (hieron) II. Agrippa idején nyert "befejezést" Albinus helytartósága alatt, kb. 63-ban.
Később Agrippa pénzt gyűjtött a szentély-épület 20 könyökkel való megnöveléséhez, hogy a feltételezett salamoni magasságot elérje, azonban a háború közbeszólt mielőtt ez a munka elkezdődhetett volna (Zsidó háborúk, V. könyv, 1. fej., 5. bek.).

Josephus Zsidók története című munkája erre vonatkozólag a következőt mondja a XV. könyv, 11. fej., 3. bekezdésében (William Whiston, A. M. fordításában a The Life And Works of Flavius Josephus című kötetben; Holt, Rinehart és Whiston kiadása, New York):

Heródes tehát elhordatta a régi alapokat és másikat fektetett le, és azokra felépítette a templomot, melynek hossza száz könyök, és magasságához hozzátett még húsz könyököt, ami összedőlt, amikor az alapok megsüllyedtek, és ez a rész volt az, amit Néro idejében újra szándékoztunk emelni.

Az Éleslátás... című könyv 1. köt., 382. oldala szerint (angolban) Néró császár i.u. 54 és 68 között uralkodott.)

Josephus még hozzátesz valamit ehhez a Zsidó háborúk V. könyv, 1. fej., 5. bekezdésében. Az anyagiakat, amit a szentély újjáépítéséhez összegyűjtöttek, annak tervezett magasítása helyett Gischala-i János a háborús erőfeszítések támogatására használta fel. Josephus ezt írja (Whiston fordításában):

Sőt, János visszaélt a megszentelt eszközökkel, és háborús szerkezeteinek megalkotására használta fel azokat; a papok és a nép egykor elhatározta, hogy a templomot alátámasztják, és a szent házat húsz könyökkel magasabbra emelik; Agrippa király hatalmas költséggel és igen nagy fáradsággal hozatott oda olyan anyagokat, melyek a célnak megfelelőek voltak, csodálatos külsejő szálfákat

A Zsidó háborúk e részének egy lábjegyzete Whiston fordításában a következőt mondja:

Ez a faanyag - amint látjuk - a szent háznak azzal a százon felüli plusz húsz könyöknyivel való újjáépítésére volt szánva, ami néhány évvel korábban leomlott.

Ez a bizonyíték azt mutatja, hogy a szentély még nagyon is "az épületben" volt, amikor a zsidók a János 2:20-ban feljegyzett szavakat Jézushoz intézték. Mivel úgy tőnik, hogy a szentélyt sosem sikerült a tervezett 120 könyök magasságúra emelni, nagyon is lehetséges, hogy abban az időben még "építés alatt" állt (akár betű szerint, akár a várható bekövetkezés értelmében). Nem ismerjük a részleteit annak a Josephus által leírt süllyedési folyamatnak, amelyen a szentélynek ez a legfelső része keresztülment, illetve azt az időtartamot, amely alatt ez bekövetkezett. Ez azonban igenis egy fokozatos rosszabbodás lehetett, mely röviddel a szentély építése után kezdődött és éveken át tartott. A templomépítők imétlődő erőfeszítéseket tehettek a hibás épületek alátámasztására és megvédésére, mielőtt ezeket a próbálkozásokat feladták és megkezdték a ledőlt épületrészek eltávolításának, és pótlásának megtervezését. Ha így állt a helyzet, akkor érthető, hogy miért hivatkozhattak a zsidók kifejezetten a szentélyre, amikor azt mondták, hogy a naos 46 évig épült. (Sok fordító valóban a "szentély" szót használja e vers visszaadásakor. Lásd például a Goodsped és Smith által fordított The Jerusalem Bible, An American Translation-t, a Young's Literal Translation-t, vagy a Moffatt és Lenski készítette fordításokat). Amint azt helyesen leírták, karbantartási (s talán díszítő, szépítő jellegű) munkát nagyon is végezhettek 46 éven keresztül a szentélyen.

Ez a magyarázat segítségünkre lehet a János 2:20 megértésében, ha annak valóban a régebbi és újabb keletű fordítások által is hordozott jelentése van, azaz az építkezés még folyamatban volt. (A Berkeley Version című bibliafordítás határozottan ezt az értelmet adja vissza a vers fordításakor: "Ez a templom negyvenhat évig épült."). Néhány tudós azonban elfogadhatatlannak találja az eredeti görög szöveg ilyen tolmácsolását. B. F. Wescott (aki az Új Világ Fordítás alapjául szolgáló görög alapszöveg összeállításában segédkezett) és Leon Morris inkább úgy érezte, hogy a zsidók a munka befejezett állapotára utaltak, és hogy e szavak elhangzásakor már nem zajlott az építkezés. (Ez nem azt jelenti, hogy a munka ebben az időszakban már teljesen befejeződött. Mint azt korábban megjegyeztük, Josephus a Zsidók története XX.. könyv, 9. fej., 7. bekezdés, 219. cikkelyében arról számol be, hogy ez Albinus helytartóságának idejéig (i.u. 62-64.) nem történt meg. Természetesen, a szentély legfelső részének tervezett újjáépítése sosem fejeződött be.). Így ők úgy érezték, hogy a görög szöveg pontos fordítása azt az értelmet hordozhatja, hogy "a zsidók megkérdezték Jézust, hogyan építheti fel három nap alatt a templom épületét, amely negyvenhat éve áll fenn.". (Lásd Harold W. Hoehner Chronological Aspects of the Life of Christ című könyvét a 42. oldalon (angolban), kiadta: Zondervan Publishing House, Grand Rapids, Michigan, 1977).

Jack Finegan könyve, a The Handbook of Biblical Chronology (Princeton University Press, 1964) című bibliai kézikönyv a 279. oldalon az alábbi nézetet fejtegeti:

Lehet, hogy (az oikodomethe), amely múlt idejű, kijelentő módú, szenvedű alakban lévű szó szó szerinti ("építtetett") jelentése nem egy olyan építkezésre utal,mely még zajlik - miként az negyvenhat évig történt -, hanem olyanra, amely régóta befejeződött, s így azt lehet mondani, hogy az építkezés negyvenhat évig tartott. Valójában ebben az értelemben kérdezték a zsidók Jézust: "Hogyan vagy képes felépíteni három nap alatt egy templomot, amelynek az építése negyvenhat évig tartott?".

Ha ez volt a zsidók Jézushoz intézett szavainak az értelme, az nyilvánvaló, hogy amikor a naos-ra utaltak, semmi többre nem gondolhattak, mint a templomépület szentélybelsőjére. Ha a papok ugyanabban az időben kezdték építeni a naos-t, mint Heródes a hieron épületét, akkor a szentély kétségtelenül negyvenhat évig állt, s így a zsidók ismét tökéletesen pontosak lehettek Jézushoz intézett kérdésükkel, hogy ti. hogyan fog építeni mindössze három nap alatt egy olyan épületet, melyet negyvenhat évig tartott felállítani. A The Handbook of Biblical Chronology ugyanezt a megfigyelést teszi a 279-80. oldalon:

Ebben az összefüggésben azt is megjegyezhetjük, hogy a négy evangéliumban tiszta és világos különbségtételt találunk a (naos) és a (hieron) között. Ez a beszámoló (János 2:20-ban) tehát kimondottan a templom épületére lehet jellemző.

A valóságban azonban kevéssé számít az, hogy az evangélium szélesebb értelemben használja-e, vagy sem a naos szót; a Társulat ezt a kifejezést szeretné használni (tekintettel a Jelenések 7:15-re vonatkozó magyarázatukra, amelyben egy földi "nagy sokaság" szolgál a szellemi templom külső udvarában). Ami a lényeg, hogy hogyan használja János apostol ezt a kifejezést Jelenések könyvében, és milyen írásszerinti alapon lehet azt mondani, hogy ott 'a pogányok egy földi udvaráról' van szó.

Egyértelműen látszik, hogy János a Jelenések könyvében a templom legbelsőbb részére, annak a mennyei szentélyre utaló jelképes alkalmazásában, végig a naos szót használja. Ahogyan a The New International Dictionary of New Testament Theology (3. köt., 784. old.) című teológiai szótár 1986-os kiadása megjegyzi: "A Jelenések könyve a mennyei templomról gyakorta nyilvánvalóan Zsolt 11:4 alapján beszél.(Jelenések 7:15; 11:9; 14:15kk.; 15:5-8; 16:1, 17)". A Társulat saját Jelenések-magyarázatainak egyike, a Then Is Finished the Mystery of God, Jelenések 11:2 tárgyalásakor a következőt állapítja meg a 260. oldalon:

A templom-szentély, illetve naos a templom területének csak egy részét foglalja el.

Noha ez a vers nem olyan világosan említi a templom fekvését, mint Jelenések könyve számos egyéb beszámolója, a Társulat saját kiadványa elismeri, hogy János itt ezt a kifejezést egyedül a szentélyre való utalásként használja, nem pedig a pogányok legkülső udvarára, ahol úgymond a "nagy sokaság" szolgál. Ez eggyel több ok volt arra, hogy a Vezető testület úgy érezze, szükséges lenne naprakész magyarázatot kiadni Jelenések könyvéről. Jelenések könyvének ez a legutóbbi magyarázata nem mutat rá a vers értelmezésekor - mint azt a megelőző tette -, hogy Jelenések 11:2-ben a naos a használatos kifejezés. Azért lehetne zavaró, ha ezt megtenné, mert ebben a szövegben tisztán látható, hogy János beszámolójában csupán a szentélyre használja a kifejezést, és nem a templom teljes területére.

Ami ezt a szöveget még inkább nyugtalanítóvá teszi a Társulat számára, az az, hogy ez a vers a pogányok udvarát szintén jelképes, vagy szimbólikus értelemben használja, s ez az egyetlen vers Jelenések könyvében, amely viszonylag egyértelműen és közvetlen módon így tesz. Az Új Világ Fordítás-ban ez nem fedezhető fel olyan könnyen, mert az a "nemzetek" szót használja a pogányok helyett, olyan más fordításokban azonban könnyebb észrevenni, mint a James Moffatt-féle, a King James Version, és a The New English Bible (NEB).

4. ábra: A templom részei az Őrtorony 1972. dec.01-i számában

A kép szövege

"Ez a csodálatos látomás a nemzetközi "nagy sokaságot' mutatja be, amint Jehovának szolgálnak az ő templomában, azaz, a szellemi izraeliták közé nem tartozók számára fenntartott földi udvarokban; miként az a 'pogányok udvarában' történt." -The Watchtower, Dec. 1, 1972, p. 722

[A bal alsó kép a nagy sokaság helyét jelzi, a jobb alsó az oltárét a szolgáló papokkal, míg a jobb felső a belső szentélyt a frigyládával.]

Az Őrtorony Társulat elképzelése "Jehova templomi elrendezéséről" (Jehovah's Temple Arrangement). Érdemes megfigyelni, hogy a pogányok udvarát úgy ábrázolja, mint olyan helyet, ahol Isten boldog imádói éjjel és nappal szent szolgálatot mutatnak be. Ez éles ellentétben áll azzal, ahogyan a Biblia (Jelenések 11:2) az elnyomás időszakának jelképéül használja ezt az udvart, mely elnyomás azok részéről támad, akik nem számláltattak az igaz imádók közé.

A NEB a következőképpen adja vissza ezt a verset:

De ne tégy semmit a templom külső udvarával; ne mérd meg azt; átadatott az a pogányoknak, és lábbal fogják taposni a Szent Várost negyvenkét hónapig.

Az általánosan elismert a bibliatudósok részéről, hogy az Új Világ fordítás-ban az itt "templomszentélyen (naos) kívül" lévőként említett udvarnak egy földi udvarra kell utalnia, mivel az valószínűtlennek tűnik, hogy a szent város egy ilyenfajta pogányok vagy nemzetek általi taposása a mennyben történt volna. Az azonban meglehetősen egyértelmő, hogy azok, akik ezt az udvart uralják, az igaz imádat elnyomói, nem pedig támogatói. Albert Barnes, egy olyan bibliatudós, akire az Őrtorony-kiadványok mérvadóként hivatkoztak (lásd pl. Az Őrtorony 1983. május 1-i számát a 3. oldalon, angolban), a következő magyarázatot fűzi a Jelenések 11:2-höz a Barne's Notes on the New Testament (Kregel Publications, Grand Rapids, Michigan 49501, 10. kiadás, 1978) című bibliamagyarázat 1643. oldalán:

Kétségtelenül utalás történik itt a "pogányok udvarára", vagy ahogyan azt a zsidók maguk között nevezték - a templom külső udvara, amelybe a pogányok beléphettek és amelyen belül számukra a mozgás nem volt engedélyezett? Azok számának becslésekor, akik héber fogalmak szerint Isten igaz imádói voltak, csak azokat lehetne figyelembe venni, akiknek kiváltságuk volt a belső udvarba és az oltárhoz belépni. Egy ilyen becslés készítésekor azonban mellőzni kell azokat, akik nem mehettek beljebb annál az udvarnál; vagyis nem számíthatóak magától értetődően azokhoz, akiket mint Isten embereit elismertek?. Nem úgy vették birtokba azt (az udvart- a ford.), mint Isten emberei, hanem mint akik az igaz egyházon kívül álltak?.

Ugyanerről a versről szólva, a Tyndale New Testament Commentaries (William B. Eerdmans Publishing, Grand Rapids, Michigan, 7. kiadás, 1979. április) című kommentárban Leon Morris Jelenések könyvéről szóló magyarázata 146. oldalán megjegyzi, hogy:

János hasonlatának kiindulópontja a jeruzsálemi templom, ahol a külső udvart a pogányok használhatták, a belső udvart azonban, a szentélyt is beleértve, csak a zsidók. A látomásban az egyház - az igazi Izrael - a szentély . Noha az egyház lerombolása nem volt engedélyezve a pogányok számára, annak meghatározott idejű sanyargatására lehetőségük volt.

R. C. H. Lenski Jelenések könyvéhez fűzött magyarázatában (The Interpretation of St. John's Revelation, Augsburg Publishing House, Minneapolis, Minnesota, copyright 1943 és 1963) ugyanazzal a kifejezéssel magyarázza Jelenések 11:2-t a 330. oldalon:

A külső udvar, ami a zsidó templomban a pogányoké, mindazt jelképezi, ami istentelen és amit a világ jelent! Ez "kívül" van, János "kihagyja", elutasítja azt, mint szentségtelent, nem méri meg; mint Szentély-ét,(az egyház) egyetlen részletének határait sem jelöli be. Azt "a nemzeteknek adták," akikhez tartozik, akik szabadon belépnek ebbe az udvarba. Át kell adatnia "a nemzeteknek", mindazoknak, akik az egyházon kívül vannak, akik mint imádók nem lehetnek elfogadottak Isten és Jézus oltáránál.

Ugyanezt az alapvető versértelmezést tanítja az Őrtorony Társulat 1930-as kiadványa, J. F. Rutherford: Light (Világosság) című műve. E kétkötetes munka első könyve a 189. oldal első bekezdésében ezt mondja:

Az utasítás nem a templom külső udvarának lemérésére vonatkozott, hanem annak "kihagyására" (Roth.), mivel ez szimbolizálja azokat, akik csupán állítják, hogy Isten gyermekei, valójában azonban nem azok. Azok, akik csupán színlelik, hogy az Úr követői, úgy vannak bemutatva, mint akik az udvaron vannak és kihagyott állapotban.

Tekintet nélkül arra, hogy a kommentárok pontosak-e ezen versek értelmezését illetőleg, vagy sem, néhány dolog világosan látható:

1) János a naos-kifejezést csak a templom belső részére utalva használja, mivel az udvarról úgy szól, mint ami "a templomszentélyen (naos) kívül" van:

5. ábra: A Jelenések 11:2 a Királyság Sorközi Fordításban

[A fenti aláhúzott rész a Sorközi Fordításban a következőket mondja: És az udvar, amelyik az isteni lakhelyen (naou) kívül van(Jelenések 11:2)]

Jóllehet Jelenések 11:1, 2 a legközvetlenebb versek Jelenések könyvében, ahol ez a kifejezés szerepel a Jelenések 7:15-beli "nagy sokasággal" kapcsolatosan, a Társulat teljesen figyelmen kívül hagyja - és abszolút elleplezi a Jelenések-ről szóló legkésőbbi kommentárokban - az egyszerűen nyilvánvaló, hogy János a naos kifejezést csupán a szentélyre való hivatkozásában használja.

2) A templom külső udvarát az igaz imádat elnyomása egy időszakának ábrázolására szokásos alkalmazni, mert azok, akik elfoglalják azt, "tiporni fogják a szent várost". Aligha tekinthető olyan helynek, ahol az igaz imádók egy "nagy sokasága" örömteli, szent szolgálatot végez éjjel és nappal.

3) Azok, akik ezt az udvart birtokba veszik, nyilvánvalóan nem számíthatók az igaz imádók közé, mivel János "kihagyott"-nak, illetve elvetettnek nevezi ezt az udvart, s nem méri meg, hogy kitalálja, hány imádó van abban, nem úgy mint az első versben, ahol is a szentély megméréséről beszél.

Tehát, a Biblia jelképrendszerében a pogányok udvara az igaz imádók elnyomása egy időszakának ábrázolására használatos; azok által történő elnyomás ábrázolására, akik nem számláltatnak Isten emberei közé. Az Őrtorony Társulat által kreált jelképrendszerben ez egy olyan hely ábrázolására használatos, ahol Isten boldog imádói szent szolgálatot végeznek Neki éjjel és nappal, és ahol "nem fognak éhezni többé" 'És az Isten letöröl minden könnyet a szemükről.' (Jelenések 7:16, 17). Ez a "hozzátétel" egy nyilvánvaló esete, az Írások kispekulált értelmezése, mely figyelmen kívül hagyja, illetve "elveszi" azt, amit azok valójában tanítanak. Tisztában voltam a Biblia ilyen dolgokkal kapcsolatos figyelmeztetésével (Jelenések 22.18, 19), s ez egyéb hasonló tényezőkkel együtt segített nekem meghozni azt a nehéz döntést, hogy 1981 februárjában elhagyom a Bételt. Éreztem, hogy nincs más választásom, mióta tudtam, hogy értelmes módon nem tudok részese lenni az Írások által valójában tanított - de ilyen módon elferdített - értelmezések érvényre juttatásának.

Ki is ezek után a Jelenések 7:9 "nagy sokasága" A Társulat The Finished Mystery (Beteljesült Titok) című kiadványában mint olyanokat határozza meg őket, akik a Jelenések 19:1 által említett mennyei "nagy sokasággal" megegyezőek (lásd az 1924-es kiadás 289. oldalán, angolban). Úgy tűnik, hogy nagy mennyiségű olyan bizonyíték létezik, amely erre a következtetésre vezet. Néhány kézikönyv meglehetősen sok olyan mennyben lévőkre vonatkozó írásszövegre utal, amelyek a "nagy sokaságra" hivatkoznak. Ezen írásszövegek némelyikét a következő oldalon lévő táblázat tartalmazza.

Ezek azonban csak részét képezik azon versek tucatjainak, melyekben a "nagy sokasághoz" kapcsolódó jellegzetességek összetartoznak a Jézus Krisztussal együtt mennyei lakhelynek örvendők jellegzetességeivel. Ezért némelyekben felvetődött, hogy a 144000 és a nagy sokaság valójában ugyanaz a csoport.

*A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! című könyv a 123. oldalon kijelenti, hogy "az "előttnek" fordított görög szó (enopion) betű szerint azt jelenti: 'a tekintete előtt' és gyakran használják ezt földi emberekkel kapcsolatban, akik Jehova "előtt" vagy Jehova "szeme előtt" vannak (1Timótheus 5:21; 2Timótheus 2:14; Róma 14:22; Galata 1:20). A "beleértés" azután oda vezet, hogy Máté 25:32, amely minden nemzet összegyűjtéséről beszél az Emberfia "elé", valahogy támogatja ezt. A "mielőtt"-nek fordított görög szó azonban ebben a szövegben az emprosthen, nem pedig az enopion. (A könyv a 123. oldal alján lévő lábjegyzetben közvetve elismeri, hogy a görög szó használata itt az "ő előtte" szó szerinti jelentést engedi meg, nem pedig a "tekintete előtt"-et). Ahelyett, hogy valahol máshol keresnénk példákat arra, hogy az enopion ("előtt") szót hogyan használják, sokkal logikusabbnak és tudományosabbnak tűnne azt megnézni, hogy hogyan áll az a szövegkörnyezetben, vagyis magában Jelenések könyvében. Mint azt a fenti táblázatban bemutattuk, az enopion ("tekintete előtt") következetesen és ismételten a mennyben lévő dolgokra és személyekre használatos (gyakorta úgy, mint "trón előtt"). - Jelenések 1:4; 4:5, 6, 10; 7:11; 8:3; 9:13; 11:16; 14:3.

A 144000-es szám valószínűtlensége a "szellemi izraeliták", illetve a keresztény gyülekezet tagjainak egy szó szerinti számára vonatkozóan abban az összefüggésben látható igazán, amelyben ez a szám először a Jelenések 7:4-8 - ban szerepel. A 144000-es szám először mint a tizenkettő tizenkétezerszeres szorzata jelenik meg. Mindegyik ilyen tizenkétezres embercsoport Izrael egy-egy törzséből származónak számított. Rámutatva arra, hogy itt nem a törzsek megszokott listájáról van szó, és hogy Jakab a Jakab 1:1-ben található "szétszórtan lévő tizenkét törzsnek" - kifejezéssel felkent keresztényekre utal, a Társulat a Jelenések .... című könyv 117-118. oldalán azt igyekszik bemutatni, hogy ez nem a szó szerinti Izraelre vonatkozik:

Nem vonatkozhat ez az utalás a betű szerinti testi Izraelre? Nem, mert a Jelenések 7:4-8. verse eltér a szokásos törzsi felsorolástól (4Mózes 1:17, 47).
A keresztény gyülekezet 'kiválasztott fajta, királyi papság, szent nemzet' (1Péter 2:9). A természetes Izrael helyébe lépve, mint Isten nemzete, új Izraellé lettek, vagyis 'valóban "Izrael"-lé' (Róma 9:6-8; Máté 21:43). Ezért nagyon is helyénvaló volt Jézus féltestvére, Jakab részéről, hogy pásztori levelét a "szétszórt tizenkét törzsnek" címezte, más szóval a felkent keresztények világraszóló gyülekezetének, amelynek idővel 144000 tagból kellett állnia (Jakab 1:1).

Annak kimutatásában azonban, hogy a Jelenések 7:4-8 - ban lévő 144000-re vonatkozó magyarázatokban nem "vonatkozhat ez az utalás a betű szerinti testi Izraelre" a Társulat elismeri, hogy ezt jelképes vagy átvitt értelemben kell venni. Azoknak, akik azt hiszik, hogy ez a keresztények egy soknemzetiségű csoportjára vonatkozik és nem a természetes Izraelre, nincs más választásuk, el kell ismerniük ezt, mivel Júdának, Rúbennek, Gádnak, Ásernek, stb. egyszerűen nincs keresztény megfelelője. Azonban, ha ez a tizenkét törzsből való tizenkétezer átvitt értelmű vagy jelképes elem, egyedül az látszik logikusnak, hogy az összegük (144000) szintén jelképes és szimbólikus. [4].:

Személyes bibliatanulmányozásunk bármilyen elhatározásai indítanak is minket a "nagy sokaság" és a 144000 azonosítására, mindig körültekintőnek kell lennünk, hogy a Biblia maga beszélhessen önmagáról. Nem szabad, hogy előre kialakított véleményünk okán jussunk el erőltetett értelmezésekhez, melyek valójában elferdítik a Biblia tanításait, ahogyan ez az Őrtorony Társulatnál is történt. A könyv (Jelenések) befejező része nagy áldásokról biztosítja azokat a hűségeseket, akik Isten Szavával megfelelően bánnak. Azoknak azonban, akik hozzátesznek vagy elvesznek belőle, a legsúlyosabb következményeket ígéri - Jelenések 22:18, 19.

Összefoglalás

Következtetések

Az azt követő években, miután ezek megestek az Őrtorony Társulat Vezetőségében 1980-ban, a Társulat kiadványai érthetően vonakodtak összekapcsolni a "nagy sokaság" helyét a pogányok udvarával. Mialatt ezt a csoportot még "Jehova nagy szellemi templomának udvarába" (A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel!, 126. oldal) helyezik, mintha erőfeszítéseket tennének, hogy a "nagy sokaság" - ot az egykori jeruzsálemi templom egy különleges területére különítsék el. Így a United In Worship of the Only True God (Egyesülten az egyedüli igaz Isten imádatában) című 1983-as kiadvány 107. oldalán (angolban) ezt az egybegyűlt sokaságot "Isten templomába, illetve az imádat egyetemes házába" helyezik, azonban nem határozzák meg, hogy a templom mely részéről van szó pontosan.

Valójában azonban minden ilyen erőfeszítés felesleges. Az egyetlen ok, hogy a Társulat kényszerítőnek érzi összekapcsolni a "nagy sokaság" - ot egy "templom" - mal, illetve "földi udvar" - ral, az hogy a Biblia ezt a csoportot a Jelenések 7:15-ben Isten naos-ába helyezi. Nem tagadják, hogy ez a kifejezés a templomszentélyt jelzi az egész Jelenések könyvében (Jelenések 11:1,2, 19; 14:15, 17; 15:5, 6 8; 16:1, 17). Miként az 1980. augusztus 15-i Őrtorony (angolban) helyesen megjegyzi a 15. oldalon: "A görög naos szó gyakorta a belső szentélyre utal, magát a mennyet bemutatva.". Bizonyítandó, hogy a "nagy sokaság" nem helyezhető Isten mennyei szentélyébe, azt kellene kimutatni, hogy ez a kifejezés a templom legkülső részére, vagyis a pogányok udvarára utalhat. [5].: Azonban, mint korábban megmutattuk, a Biblia ezt az udvart már Isten ellenségeinek ábrázolására használja, így az ilyesfajta alkalmazása a szónak kívül állna azon, amit az Írások tanítanak.

Függelék

A Theological Dictionary of the New Testament (Wm. B. Eerdmans Publishing Company, Grand Rapids, Michigan, 4. köt., szerkesztette: Gerhard Kittel; Geoffrey W. Bromily, D. Litt., D. D., fordító és szerkesztő) (Az Újszövetség teológiai szótára) 882. oldalán Dr. O. Michel azt írja: "Az újtestamentumban ezeken (hieron, hagion) kívül (a naos-t) szintén megtaláljuk a kifejezések bármely jelentése, illetve változata közötti lényegi különbség nélkül.". A 884. oldalon e nézetet támogatva megjegyzi továbbá: "Ha (a naos) jelentését korlátozott értelemben vesszük, mindössze egy kérdés merülhet fel: Júdás hogyan dobhatta a pénzt oda, mikor egyedül a papoknak volt engedélyezve a belépés. Ezért elfogadhatjuk azt, hogy ez a szó szélesebb értelemben használatos, mint Jánosnál.".

Azonban, mint azt már a 6. és 7. oldalon bemutattuk, többféleképpen is magyarázhatjuk ezt a szöveget, anélkül, hogy úgy következtetnénk, Máté szélesebb értelemben használta a naos-t, a templom teljes területét beleértve abba. A The Expositor's Bible Commentary (szerk.: Frank E. Gaebelein és J. D. Douglas; megjelent 1984-ben, a Zondervan Publishing House kiadónál, Grand Rapids, Michigan) kifejezetten erre utaló megjegyzéseket talált a Theological Dictionary of the New Testament - ben és az 566. oldalon megállapítja:

O. Michel (TDNT, 4. köt., 882. old. 5. bek.) és G. Schrenk (TDNT, 3. köt., 235. old.) bizonyítja, hogy nincs feltétlenül különbség (naos, "templom (szentély)") és (hieron, "templom [és annak környezete]") között. Ha ez így van, akkor az előbbi használata ebben a versben nem jelent többet, mint hogy Júdás a pénzt valahová a templom területére szórta. Egy meglehetősen kemény dolog azonban hozzájárulhat a Máté által használt szavak közötti különbségtételhez: a naos szűkebb értelemben csak a szentélyre alkalmazott a 23:16, 17, 21-ben, képletesen pedig a 26:61; 27:40-ben, a hieron viszont a templomra és annak környezetére van alkalmazva a 4:5; 21:12, 14, 15, 23; 24:1; és 26:55-ben (vö. Garland, 199. old, 117.). Az lehetséges, hogy a hieron egy kissé erőltetett a 12:5-ben, de miután ez "környező" értelmű kifejezés és nem minden papi funkció helyeződött a szűkebb értelemben vett templomba, az alkalmazás még megengedi a hagyományos kifejezések közötti megkülönböztetést. Ezért mindössze a 27:5 marad; azonban a naos szűkebb értelmében Júdásnak természetszerűen nem lehetett megengedve a belépés. Éppen ez lehet a lényeg: már elátkozottnak érezve magát, nincs semmi vesztenivalója; és kétségbeesésében elrohan a szűkebb értelemben vett templomba és ledobja pénzét mielőtt még megakadályozhatnák. Így mélységesen vádolja a papokat, a Máté 23:25 egy újabb igazolásaként.

Ez az információ szemlélteti, hogy a naos szónak a Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! című könyv 124. oldalán található magyarázatai minden alapot nélkülöznek. A Jelenések 7:15 tárgyalásakor ez a könyv kijelenti:

A görög naos' szó, amelyet itt "templom"-nak fordítanak, gyakran a tágabb értelemben vett és Jehova imádatára emelt teljes építményt jelenti. Ez napjainkban egy szellemi felépítmény, amely mind az eget, mind a földet magába foglalja. (Vö. Máté 26:61; 27:5, 39, 40; Márk 15:29, 30; János 2:19-21, )

Amint azt a The Expositor's Bible Commentary megjegyezte, Máté 26:61 és 27:40 a naos képletes használatának példái, ami visszautal Jézusnak e szó saját testére vonatkozó jelképes alkalmazására (lásd: János 2:21). Márk 15:29 és János 2:19-21 egyszerűen elmondják ugyanezt a szakaszt, a kifejezésnek ugyanezt a Jézus általi képletes használatát - valamint annak ellenségei általi megismétlését - leírva. S miként fentebb kifejtettük, Máté 27:5 nagyon is azt akarja jelenteni, hogy Júdás csakugyan belépett a templom egy körzetébe, mely a papok kivételével természetszerűleg mindenki számára tiltott volt.

Jelenések 11:2 általánosan érvényes magyarázata

A Jelenések csúcspontja című könyv 162-165. oldalai a szent város 42 hónapig tartó jelképes taposását a külső udvarban lévő nemzetek vagy pogányok által úgy magyarázza, hogy az az "1914 októberétől 1918-ig" tartó időszakra utal, amikor "a bibliakutatók kicsiny csoportja" az első világháború idején keresztény semlegességüket illetően próba alá vettetett. "Kivetették, átadták a nemzeteknek" őket abban az értelemben, hogy "keményen próbára tegyék és üldözzék őket". A 163. oldal szerint "Az ő lábbal tiprásuk tehát magának a városnak lábbaltiprásával egyenlő.".

Ez az érvényben lévő értelmezés azonban szintén hangsúlyozza, hogy a jelképes "külső udvar"-t, a pogányok udvarát, eredetileg az igaz imádók ellenfelei foglalták el, akik sanyargatják és üldözik Isten embereit, nem pedig az örvendező imádók, akik zavartalanul mutatnak be éjjel és nappal szent szolgálatot Istennek (Vö. Jelenések 7:15). Éppen maguk a bibliakutatók vannak leírva a 8. bekezdésben, mint akik még nem teljesen értették meg a keresztény semlegességet, némelyek pedig megalkudtak ahelyett, hogy hűséges és elfogadható szolgálatot mutattak volna be Istennek.

A 161. oldal a következőképpen azonosítja a templomot, melyet a Jelenések 11. első tíz verse ír le:

A nagy szellemi templomról van szó, amely megvalósítja azt, amit a prófétai előképek, a sátortemplom, majd később a Jeruzsálemben épült templomok ábrázoltak.

A 124. oldal kifejti, hogy a Jelenések 7:15 "nagy sokaság"-a által birtokba vett templom ugyanannak a szellemi épületnek a része:

Ez a templom azonban ő Isten szellemi templomának földi udvara. Ez napjainkban egy szellemi felépítmény, mely mind az eget, mind a földet magába foglalja.

A Jelenések 7-ben lévő templom azonosításában, azaz mennyiben lehet része annak, mint ami a Jelenések 11-ben van leírva, a Társulat súlyosan aláásta annak bizonyítékát, hogy Jelenések 7:15 a naos kifejezést a szellemi templom külső udvarára vonatkozóan használja. Ha mindkét hivatkozás (a 7. és a 11. fejezetben) ugyanarra a szellemi templomra utal, okunk van kételkedni abban, hogy a a naos szó a pogányok udvarát is magába foglalja. Jelenések 11:2 kifejezetten "a templomszentélyen [naos] kívül" helyezi el azt, Jelenések 7:15-nek pedig magától értetődően ugyanabban az értelemben kellene használnia a kifejezést, feltéve, hogy mindkettő ugyanarról a szellemi templomról számol be. Fel lehet tenni a kérdést: Minthogy a külső udvar feltétlenül a földi dolgokat látszik ábrázolni, lehetséges az, hogy Jelenések 11:2 egy különleges, korlátozott esetet tárgyal ezzel az udvarral kapcsolatban (az 1914 és 1918 közötti, 42 hónapig tartó, nemzetek, illetve pogányok általi taposást), míg Jelenések 7:15 egyszerűen egy másikra (a nagy sokaság által főleg 1935 óta folyamatosan végzett szent szolgálatra) vonatkozik? Erre válaszolva, ismét rá kell mutatnunk, hogy Jelenések 7:15 azt mondja, a "nagy sokaság" "az ő [Isten] templomában (naos)" van, míg Jelenések 11:2 arról beszél, hogy a pogányok udvara "a templomszentélyen (naos) kívül van. Így lehetetlen arra következtetni, hogy a taposás és a szent szolgálat bemutatása a templomnak ugyanazon a részén zajlana.

Az Őrtorony Társulattal a következő levélváltás az 1980.augusztus 15-i Őrtoronyra vonatkozóan

Kedves Testvérek!:

Az 1980. augusztus 15-i Őrtorony "Hol mutat be szent szolgálatot a nagy sokaság?" című cikkével kapcsolatos kérdésemről szeretnék írni Nektek, különösen a 15. oldal 4-5. bekezdésével és a lap alján vázolt kijelentésekkel kapcsolatban.

Próbáltam elhelyezni a pontos íráshelyeket a hivatkozott különböző megállapításokban. Értem a János 2:20-ra vonatkozó első, és a Máté 27:5-re hivatkozó negyedik pontot, de képtelen voltam meghatározni a hollétét a naos-szó használatának a 2. és 3. pontban leírtak szerint. Megfigyeltem az Emphatic Diaglott - ban és a Sorközi-fordításban, hogy Máté 24:1-ben, Márk 13:1, 3-ban és Lukács 21:5-ben, ahol Jézus Jeruzsálem és a templom lerombolásával kapcsolatban prófétált, a hieron-szó szerepel. Ugyanez a helyzet Máté 21:12, Márk 11:15, Lukács 19:45 és János 2:14, 15 esetében is, ahol a pénzváltókat űzte ki Jézus a templomból. Megvizsgáltam az Aid-könyvet (Aid to Bible Understanding - Segítség a Biblia megértéséhez, a ford. megj.) és észrevettem, hogy a templomra szintén a hieron-szót használja, és egy kissé összezavarodtam, hogy az Őrtorony a negyedik bekezdésben a naos-t alkalmazza, amikor én sehol sem vagyok képes megtalálni azt a bekezdésben leírt példákban. Valószínűleg valami elkerülte a figyelmemet vagy hibáztam a megértést illetőleg, de nagyra értékelném segítségeteket ebben a kérdésben.

Tudnátok nekem mutatni egy közelebbről meghatározott írásszöveget a második és harmadik kijelentésre vonatkozóan: "Az egész templom (naos) volt, ami Istentől jövő ítéletként elpusztult", és "A külső templom (naos) udvaraiból űzte ki Jézus a pénzváltókat."? Tényleg nagyra értékelném a választ, amilyen gyorsan csak lehetséges, mivel én valóban tanulmányoztam ezt a témát, és nagyon vágyom arra, hogy egy igazán "pontos megértésére" jussak annak. Tudom, hogy elfoglaltak vagytok, de előre köszönet nektek a gyors válaszért.

Nagyon köszönöm a témában nyújtott segítségeteket.

u.i.: Jelenések 11:2-t illetően a bibliakutatók által széles körben elismert (pl. The New American Bible), hogy az "udvar, ami a templomon (naos) kívül van" a heródesi templomban lévő pogányok udvarára utal. Az a helyzet, hogy az Írást úgy kellene értelmezni, hogy támogatja a nézetet, miszerint a nagy sokaság nem jellegzetesen "pogányok udvarában" szolgál.

Kedves Testvénő!:

1981. április 6-i leveledre most tudunk figyelmet fordítani. Az Őrtorony 1980. augusztus 15-i számának 15. oldala 4. bekezdésének egy pontjára tekintettel írtál nekünk.

Kérdésed érthető, mivel, amint mondod, János apostol a heródesi templom pénzváltóinak és árusainak kiűzésével kapcsolatos beszámolójában a görög hieron-szót használja, mikor a cikk a "bibliai beszámolóra, ahol Jézus Krisztus kiűzte a pénzváltókat és árusokat Heródes templomából" hivatkozik, és emlékeznünk kell arra, hogy ez a beszámoló nem csak a második fejezet 13-17. verseit foglalja magába, hanem a 18-22. verseket is. Ez az, amiért a cikk azt állapítja meg, hogy: "Ott (ez van a beszámolóban teljes egészében) azt olvassuk: 'Jézus így válaszolt nekik: "Bontsátok le ezt a templomot (naos), és én három nap alatt felállítom." A zsidók ezért így szóltak: "Negyvenhat évig épült ez a templom (naos), és te három nap alatt felállítod? " ő azonban testének templomáról (naos) beszélt.' Ezután pedig a 19-21 versek voltak idézve..

Elismerjük, hogy abból a módból, ahogyan ez meg lett fogalmazva az egyes bekezdésben, arra lehet következtetni, hogy a 13-17. versek a naos-szót használták. Ennek a benyomásnak az elkerülésére, az összefoglalás hármas pontja, ami a 15. oldal alján látható, törölve lett az Őrtorony idegennyelvű fordításaiból. Köszönjük a cikk egészéhez fűzött megjegyzéseidet. Amint leveledben felismerted, a hieron-szó a leggyakrabban használt a teljes templom-együttes vonatkozásában, azonban az a zsidók Jézusnak adott válaszából és egyéb írásszövegekből nyilvánvaló, hogy a bibliai időkben nem volt probléma, ha a naos-szót a teljes templom-területre alkalmazták, és nem csak a szentélyre..

Kérdésed lényegét illetően, a pogányok udvara egyike a külső udvaroknak, mint azt az Aid-könyv az 1585. oldalon lévő illusztrációban bemutatta. Ennek a teljes templom-terület részének kellene lennie, amelyre a naos-szót néha alkalmazták és helyénvaló ábrázolás, illetve előkép lehetne, ahol a "nagy sokaság" szolgál, mint azt Jelenések 7:15 kijelenti..

Bízunk benne, hogy a fenti magyarázatok segítenek neked, és kérjük légy meggyőződve legjobb kívánságaink felől..

Testvéreid

<

az Őrtorony Társulatnál

A következő lapokon a Beteljesült titok című könyv 1923-as kiadásának 162. 165. 167. 168. és 379. oldalait olvashatjuk. A szöveg aláhúzott részei mutatják, hogy ebben az időben a "nagy sokaság" - ot a Jelenések 19:1-ben "sok ember a mennyben" - kifejezéssel leírt csoporttal azonosították (angolban). Ez a könyv azt tanította, hogy négy osztályról van szó, melyek végül is megmentésben részesülnek - két mennyeiről és két földiről. A "nagy sokaság" bizonyos részét egy második mennyei osztályként fogták fel, akik 144000-ként eljuthatnak "egy másik szellemi boldogságra, alacsonyabb rangú szellemi lények tökéletességére".

Kiegészítés Jon Mitchell-től (2003)

Jon Mitchell tíz évet töltött teljes idejű szolgálatban Jehova Tanúi szervezetében, 1971 februárjától 1981 februárjáig. Ezen időszak első öt évét és négy hónapját az "általános úttörő" szolgálatnak szentelte, a fennmaradó időt pedig az Őrtorony Társulat brooklyni (New York) központjában, mint a "Bétel-család" egy tagja töltötte. A képen a szerző látható az Adams Street 117. számú épületének régi előcsarnokában, ahol recepciósi minőségében a látogatóknak szervezett sétákat 1977-78 - ban. Az utolsó éveket pedig a Szolgálati Bizottságban, valamint a "Tizedik Emeleti Irodákban" (később Végrehajtó/Adminisztrációs Irodák-ként ismert) töltötte, ahol kötelezettségei közé tartozott a Vezető Testület tagjai számára végzett titkári munka is. Az ebben a tanulmányban fellelhető kutatómunka már akkor befejeződött, amikor a szerző még Jehova Tanúi brooklyni központjában tartózkodott 1980-81 - ben. Az ezen az anyagon való komoly elmélkedés (olyan írásszövegek, mint pl. Jelenések 22:18, 19 fényében) volt az egyike azoknak a tényezőknek, amelyek a szerzőt arra kényszerítették, hogy 1981-ben lelkiismereti okokból lemondjon a központ nyújtotta lehetőségekről.