Legjobb barátnőm, Eszter odavan a cukros löttyökért. Ahogy beér munkahelyére, első dolga meginni egy pohár kólát. Ebédje mellé „természetesen” szintén kólát iszik, aztán néhány órával később otthon is legurít egy pohárral vacsorafőzés közben. „Tudom, hogy kóla helyett ásványvizet kéne innom, mégsem tudok lemondani róla. Megpróbáltam átszokni a diétásra, de nem ízlett. Egyszerűen kívánom” – vallja be.

Eszter nem az egyedüli kólafüggő kis hazánkban. A szénsavas üdítőitalok fogyasztása ijesztően megnövekedett az utóbbi években, és nem csak a gyerekek körében. Meglett felnőttek is a kóla rabjai. Eddig főként a fogorvosok ellenezték fogyasztásukat, mert a bennük lévő cukor tönkreteszi a fogakat. A Harvard Egyetem legújabb tanulmánya szerint azonban más problémák okozói is lehetnek. 91 ezer nő üdítőital-fogyasztását vizsgáló kutatásuk kimutatta, hogy napi egy vagy több pohár cukrozott ital fogyasztása kétszeresére növeli a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásnak kockázatát. Mint tudjuk, ez a betegség magas vércukor szinttel jár, szív- és keringési problémákhoz, valamint veseelégtelenséghez vezethet. Most megtudhatja, milyen veszélyeket jelentenek egészségére ivási szokásai.

Így tesz kárt a cukor

Percekkel azután, hogy megiszik egy pohár kólát, vagy más ízesített üdítőitalt, cukormolekulák ezrei kezdenek randalírozni szervezetében. Mivel ezek a frissítők szinte teljes egészében cukorból állnak, nagyon gyorsan felszívódnak a vérkeringésbe, megnövelve ezzel a vércukorszintet. Ez a hasnyálmirigyet több inzulin termelésére készteti (ez a hormon szabályozza a vércukorszintet). Minél több szénsavas üdítőitalt iszik, hasnyálmirigye annál több inzulint termel. Viszont genetikai adottságaitól, életmódjától, testsúlyától függően szervezete képtelenné válhat a szükséges mennyiségű inzulin előállítására – ez pedig cukorbetegséghez vezet.

Mennyi cukrot tartalmaznak ezek az italok? Egy félliteres kóla 17 teáskanál cukrot; ugyanennyi gyümölcslé 18-at. Mi ebben az ijesztő? Egy átlag nőnek nem szabadna 7-14 teáskanál hozzáadott cukornál többet fogyasztania egy nap, és ebbe beletartozik a főzésből, édességekből származó cukor is. Tehát ha csak egy nagy pohár ízesített italt iszik, már akkor is túllépte a napi cukoradagját! Ha ennél is többet iszik, nemcsak súlyproblémákkal kell számolnia a jövőben, de jelentősen megnő a cukorbetegség kialakulásának kockázata is. Ha ez nem elég meggyőző érv, képzelje el, hogy ezt a mérhetetlenül sok cukrot beleteszi egy pohár vízbe, és megissza! Brrr.

A cukorral édesített üdítőitalok tehát veszélyeztetik egészségünket, de mi a helyzet a vitaminokkal dúsított italokkal? A táplálkozási szakemberek egyöntetű véleménye szerint ezeknek is megvan a maguk hátulütője: túl sok kalóriát tartalmaznak. Egy doboz gyömbér például 9 teáskanál, egy nagy karamellás frapucsínó tejszínhabbal 13 púpozott teáskanálnyi cukrot tartalmaz. A sportitalok is tele vannak cukorral (8 teáskanál), sőt a narancslében is van, igaz csak 5. Egy teáskanálnyi cukor 15 kalória, nem csoda hát, ha értetlenül nézzük a mérleg mutatóját! Ha ennyi felesleges cukrot, vagyis felesleges kalóriát veszünk magunkhoz csak a frissítő italokból, hiába a fogyókúra.

Sajnos azoknak a nőknek, akik megőrülnek az ilyen üdítőitalokért, rendszerint más egészségtelen szokásaik is vannak: például szeretik az édes, alacsony fehérje-tartalmú ételeket. A már említett kutatás pedig összefüggést mutatott ki a magas üdítőital-fogyasztás és a dohányzás, illetve a súlyproblémák között. Hisz nagyon jól tudjuk, milyen könnyű egy ültő helyünkben meginni egy félliteres kólát! És még csak el sem tudjuk oltani vele szomjunkat! Naná, hogy nem: a sok-sok cukortól csak még szomjasabbak leszünk.

Tudta?
Egy vagy több pohár szénsavas üdítő kétszeresére növeli a cukorbetegség kialakulásának kockázatát.

Az üdítők rabságában

A cukor szokásformáló hatására már bizonyíték is van. Ha a kutatók megvonták a patkányoktól szokásos cukoradagjukat, az állatok próbálták pótolni azt, hogy elkerüljék az elvonási tüneteket. Ez ugyan még nem bizonyítja, hogy a cukor függőséget okoz, de azt igen, hogy felborítja a normális egyensúlyt a szervezetben. Kutatók más csoportja azt tapasztalta, hogy ha a patkányok dúskáltak az édességben, agyukban hasonló változások jöttek létre, mint a morfiumfüggő kontrollcsoportnál – ez jelzi, hogy az édességek valóban a droghoz hasonló, emelkedett hangulatot okoznak.

A tudósok egyetértenek abban, hogy a cukorfogyasztás mennyisége nagyban függ a mentális állapottól. Andi (31), aki egy ruházati cég ügyvezető igazgatója, így vall kólafüggőségéről: „A kóla a lelki támaszom. Ha úgy érzem, átcsapnak a fejem fölött a hullámok, már nyúlok is a kóláért, hogy megnyugtassam magam.” Andi reggelire, ebédre, vacsorára, és az étkezések között is kólát iszik, így naponta több mint egy litert önt le a torkán. Persze ez az ő dolga, de ha egy mód van rá, mi ne essünk bele ebbe a csapdába. Próbáljunk meg leszokni a cukros löttyök ivásáról, még akkor is, ha úgy érezzük, megőrülünk a szokásos kólaadagunk nélkül.

Szokjunk le!

Bármilyen üdítőitalt is iszik, egy biztos: nem tesz vele jót egészségének. Hiszen a legtöbb nem más, mint folyékony cukor. Ha nem tud lemondani az ebéd mellé elfogyasztott kóláról, üdítőről, számoljon csak utána, mennyi plusz kalóriát visz be így szervezetébe! Egyből elmegy majd a kedve ettől az élvezettől. Ha mégsem bírja ki enélkül, igyon egy – de tényleg csak egy! – pohárral, hogy kielégítse üdítőitalok iránti vágyát. A nap többi részében pedig jöhet az ásványvíz, a sovány tej. Ha pedig édességre vágyik, egyen inkább egy alacsony zsírtartalmú vaníliás joghurtot gyümölcsszeletekkel.

Ha nem ilyen állhatatos, vegye mindig a legkisebb kiszerelésű üdítőt. És ne igya magában! Egyen hozzá egy teljes kiőrlésű kenyérből készült szendvicset pulykasonkával – a benne lévő fehérjék és rostok csökkentik a vércukor szintet. Vagy vegyen példát Mártiról, aki 15 kilót fogyott, miután lemondott napi kólaadagjáról.

Korty-teszt

Szomjas? Rangsoroltuk a különböző italokat a legjobbtól a legrosszabbig. Válasszon legjobb belátása szerint.

Szuperegészséges

Tiszta víz Hat-nyolc pohár felfrissíti szervezetét, csillapítja szomját. Így könnyen ellenáll majd a szénsavas üdítőitalok csábításának.
Sovány tej Egy pohár tartalmazza napi kalciumszükségletének harmadát. És nem csak csontjainak tesz jót! A legújabb kutatások szerint az alacsony zsírtartalmú diéta elősegítheti a zsírégetést.

Igen egészséges

100%-os gyümölcslé Egy pohár frissen facsart narancslé 4-6 narancsnak felel meg – vagyis a cukor és a kalóriák összeadódnak. A narancslé egészségesebb, mint a szénsavas üdítőitalok, mert fehérjében gazdag, néhány pohár pedig elegendő a napi C-vitamin-szükséglet fedezésére, és még kalciumot és folátot is tartalmaz. De a gyümölcs sokkal jobb választás: sok vitamin van benne, és még rostok is. Ez jót tesz az emésztésnek és az alakjának is.

Kevésbé egészséges

Diétás italok Sokan a szénsavas üdítők diétás változatát választják – érthető, a diétás jelző megnyugtatja lelkiismeretüket. Bár a kutatások szerint a „light” italokban található édesítőszerek nem károsak, hosszú távú hatásukat még nem ismerjük. Így hát jobb, ha mértékkel fogyasztja őket. Ez a kismamákra duplán érvényes: naponta egy pohár diétás üdítő ugyan nem veszélyes, de biztos, hogy erre van szüksége?

Egészségtelen

Sportital Bár a cukron és a kalóriákon kívül fontos tápanyagokat is tartalmaznak, ám a gyümölcsökkel és a zöldségekkel ellentétben nincsenek benne azok a növényi eredetű anyagok, amelyek csökkentik a krónikus megbetegedések kialakulásának kockázatát. Nincs ideje, hogy a szükséges tápanyagokat ízletes salátákkal vigye be szervezetébe? Vegyen be inkább egy multivitamin tablettát egy pohár ásványvízzel.

Édes kávékülönlegességek A kapucsínóban, a frappéban és a hasonló kávékülönlegességekben ugyan van némi kalcium, ha tejjel készültek, de a bennük lévő karamell és a tejszínhab miatt fogyasztásuk nem javasolt. Egészségesebb, ha egy kis édesre vágyik: rendeljen sovány tejet egy kanál ízesített, cukormentes sziruppal.

Gyümölcslé Márkától függően vagy tartalmaznak némi gyümölcsöt – vagy nem. De igazából ez édesmindegy, az eredmény ugyanaz: minimális tápanyag-, maximális cukor- és kalóriatartalom.

Szénsavas üdítőital Csak alkalomadtán élvezze a zamatát. De soha ne igya szomjoltóként.

Igyon levest!

Az italokon kívül vannak olyan ételcsoportok is, amelyek folyadéktartalma jelentős. Igen, kitalálta, a levesekre gondoltunk. Finom és egészséges választás a nyári hőségben egy tányér hideg gyümölcsleves meggyből, cseresznyéből, málnából, eperből, őszibarackból. Ezek a levesek nem csak segítenek pótolni az elvesztett folyadékot, de a nagy melegben frissítőleg is hatnak.


Mennyi cukrot iszik?
Sportital: 8 teáskanál cukor (150 kcal)
Szénsavas üdítő (0,5 l): 17 teáskanál cukor (250 kcal)
Narancslé: 5 teáskanál cukor (110 kcal)
Frappuccino: 13 teáskanál cukor (430 kcal)
Jeges tea: 12 teáskanál cukor (200 kcal)
Gyümölcslé: 11 teáskanál cukor (180 kcal)
 

Amerikai tudósok néhány hónapja bejelentették, hogy a folyékony kenyérként is emlegetett sör egyáltalán nem hizlal. A többi alkoholfajtához hasonlóan növeli az étvágyat, de önmagában nem felelős a plusz kilókért. A napokban aztán egy német szakértői csoport vett alaposan szemügyre néhány rendkívülien elterjedt élelmiszert, és számos meglepő dolgot sikerült megfigyelniük. Egy üveg sörben például 165-ször több B2 vitamin található, mint egy fej salátában. A B2 többek között a bőr szépségéért is felelős. Úgyhogy ha sima arcbőrt szeretnénk érdemes minél több sört inni.

Az alkohol káros az egészségre, ezt egy átmulatott éjszaka után még nem érezzük, viszont a fent említett tüneteket annál inkább. Persze nemcsak a túlzott alkoholfogyasztás okozhat másnaposságot, hanem komoly befolyásoló tényező a fáradtság is. Kialvatlan állapotban egy pohár ital is okozhat macskajajt. Lehetünk másnaposak attól is, hogy valami új italt próbálunk ki. Néhány tipp következik, hogyan kerüljük el a mulatozást követő fejszaggató állapotot, illetve, ha nem tudtunk mértéket tartani, mi a teendő, hogy átvészeljük a másnaposság kínzó óráit.
Tippek a másnaposság megelőzésére illetve kezelésére

- Minden egyes pohár alkohol után igyunk meg egy pohár vizet.
- Ne keverjük a különböző alkoholos italokat, lehetőleg csak egyfélét igyunk.
- Sörből általában több lecsúszik, mint a tömény italokból; ügyeljünk arra, hogy a sörből az alacsonyabb alkoholtartalmút válasszuk.
- A vörösbortól állítólag jobban másnaposak leszünk, mint a fehérbortól. Ennek ellenére inkább válasszunk egy jobb vörösbort, mint egy rossz minőségű fehéret.
- Az alkohol tartalmú italokat lehetőleg ne szénsavas italokkal keverjük, mert a szénsav hatására az alkohol gyorsabban felszívódik.
- Italozás után mielőtt lefeküdnénk, vegyünk be egy multivitamint, és igyunk meg legalább három deciliter vizet, ha éjjel felébrednénk, ismét igyunk egy kis vizet.

Ha nem sikerült a megelőzés

- Ne vegyünk be aszpirint, mert lehet, hogy elmúlik a fejfájás, de tovább irritálja a háborgó gyomrot.
- Kerüljük a paracetamol tartalmú gyógyszereket, mert súlyosan károsíthatja a májat, ha nagyobb mennyiségű alkohol után vesszük be.
- Igyunk sok vizet vagy gyümölcslét.
- Ne igyunk kávét és teát, mert vízhajtó hatásuknál fogva még inkább kiszárítják a szervezetet.
 

Erre a következtetésre jutottak a genovai Instituto Nazionale Riserca sul Cancro kutatói, akik daganatellenes szerek fejlesztésével foglalkoznak - olvasható a MIGnews orosz hírportálon.

A genovai kutatók szerint a sör nagy mennyiségben tartalmaz a szabadgyököket hatástalanító antioxidánsokat, s a keserűbb ízű sörfajtáknak, amelyeknek sűrűbb a habja, kifejezetten daganatellenes hatással rendelkeznek

Egyiptomban a titokzatos mitológia legősibb istenei közé sorolt Ozirisznak köszönték a sört. Ő terjesztette a kultúrát nemcsak Egyiptomban, de más népek között is. Istennek tartották, ám nagyon is emberi módon, ittasan elkövetett félrelépéséért az életével fizetett. Újjáéledt, s ő lett a halottak istene. Az ókori egyiptomiak a mezőgazdaság istenét is tisztelték benne. Ő ajándékozta meg a földieket a henketnek nevezett erjesztett itallal, ami időszámításunk előtt ötezer évvel mindennapi tápláléknak számított.

„Az erjesztett italok közül a sört állították elő legnagyobb mennyiségben. A kőmozsarakban összetört, majd megnedvesített árpából durva tésztadarabokat sütöttek, ezeket egy hatalmas edényben vízben széttaposták, majd erjesztették. Kellő erjedés után szitán gyúrták át a pépes masszát. A lecsurgó nedvet nevezték henketnek…” (Kákossy László-Varga Edit: Egy évezred a Nílus völgyében), amit egyiptomi orvosok időszámításunk előtt 1500 körül már jó néhány receptjükben előírtak pácienseiknek. Az erjesztett árpaléből az egyiptomiak napi két-három kenyér mellé átlagosan két korsót fogyasztottak. Munka közben is szívesen itták, s ahogy egy egyiptológus sokatmondó hasonlattal megfogalmazta: „Legalább annyira nemzeti ital volt, mint ma a bajoroknál.”

Babilonban, ha nem is tartották isteni eredetűnek, azért ismerték, ünnepi és mindennapi italként egyaránt fogyasztották. Hammurabi (i. e. 1728–1686) a világ legrégibb jogrendjében szabályozta – s oszlopra vésette – a kocsmák látogatásának, a sör fogyasztásának rendjét, és büntetéssel, vízbe vetéssel fenyegette a sört áruló asszonyt, ha annak ellenértékét ezüstben merte volna kérni.

Feltehetőleg az i. e. 10. századtól kezdve kevertek az árpához komlót. Már ez a sör juthatott el Egyiptomból görög közvetítéssel Európába, ahol nyomai fennmaradtak az i. e. 800 körül kialakult korai hallstatti kultúrából Ausztriában.

Hellászban és Rómában, ahogy erről már szó esett, többre becsülték a sörnél a bort. Görög-római forrásokból azonban tudunk sörivó népekről. Antiochus tudósít arról, hogy i. e. 300 körül a trákok árpából sört készítettek, amit fűszerekkel ízesítettek. Az illírek Dalmáciában, a kelták a mai Spanyolországban, a frankok a mai Németország és Franciaország területén ugyancsak sörfogyasztók voltak. Hogy a sör a brit szigetekre is eljutott, azt mi sem bizonyíthatná jobban, mint hogy az i. e. 1. századból fennmaradt pénzérmék egyik felén Cunobelin angol király – Shakespeare drámájában Cymbeline néven szerepel –, a másikon viszont árpakalász látható.
De megerősíti a sör elterjedését a híres római író, Plinius is:
„Az egész világ részegeskedik. Nyugati népek áztatott gabonával isszák le magukat”, amit a görög Dioszkoridesz így egészít ki: „Az árpából készített kormi, amit gyakran bor helyett isznak, fejfájást okoz. Hasonló italt Britanniában is előállítanak.”

Ha valóban fejfájást okozott volna a sör, aligha vált volna természetessé Britanniában a túlzott italozás, olyannyira, hogy azt az 5. században akkor már ott is tekintélyes katolikus egyház elítélte. Legalábbis a kötelékébe tartozókat. Ebből az időből maradt fenn Gildas történész-szerzetes figyelmeztetése:
„Ha egy szerzetes olyan sokat ivott, hogy nem forog a nyelve, s így nem tud részt venni a zsoltármondásban, ne kapjon vacsorát.”

A kontinensen Nagy Károly frank uralkodó (742–814) alatt virágzott a kolostorokban a sörfőzés. A szerzetesek a zarándokoknak készítették a gyengébb konventsört, maguknak az erősebb pátersört. A legenda szerint Nagy Károly kortársa, a németalföldi Flandria uralkodója, Gambrinus találta fel a sörfőzést. Később őt választotta patrónusának a német sörfőzők céhe.
A 12. századtól kezdve a kontinensen a sörfőzés már nem a kolostorok privilégiuma: a családok az otthonukban készítették a sört. Ám a házisör minősége bizonyára gyengébb volt, mint a brit szigeteken főzötté. Ezt valószínűsíti az az 1158-ból fennmaradt levél, amely arról számol be, hogyan érkezett Franciaországba Thomas Beckett, a későbbi canterburyi érsek, hogy megkérje Henrik herceg számára egy francia hercegnő kezét:
„Két szekér csak vasdongájú söröshordókkal volt megrakva, a sör válogatott dús gabonából készült ajándékként a franciáknak, akik számára újdonság volt a tápláló, seprőmentes, színben a borral vetélkedő, ízben azt felülmúló ital.”

Akkortájt született meg a németországi Augsburgban a sörfőzésről szóló első rendelet. Bajorországban Erős Lajos herceg építtette fel 1264-ben az első sörfőzdét. Itt készítette el a hercegi „Preumaister” (sörfőző mester) a tartomány ura és udvara számára a „fehér sört”. Nürnbergben 1370-ben felvették a városi tanácsba az első „vörös sörfőzőt”, aki barna sört gyártott, s abban az időben már két Hanza-város, Hamburg és Danzig is sörexporttal foglalkozott. Akkor már több német városnak megvolt a maga sörfajtája. Híres volt a bajor Oanbock – Einbeck, édes, alkoholban gazdag sör, Braunschweigből származik a Mumme, az erősen barnított, sötét, gazdag árpatartalmú sör, nevét Chr. Mumméról kapta, aki 1492-ben főzte először, s az italt minden társadalmi réteg szívesen fogyasztotta.

A németeknél a mai napig nagyon kedvelt ital a Weisbier. Talán nevezhetnénk savanyú sörnek is, ugyanis a palackozott sört leteszik a pincébe, homokba. Egy évig állni hagyják, hogy megsavanyodjon. Aztán málnaszörpre öntik, úgy isszák.

Az angolok VIII. Henrik (1491–1547) uralkodása alatt meggyőződhettek arról, hogy a kontinensen is főznek olyan sört, amely állja a versenyt a saját kedvelt italukkal. A szigetországban a szénsavszegény, tartalmas árpasört, az ale-t kedvelték, ám ahogy az újkor beköszöntével megindult a kétoldalú kereskedelem Spanyolországgal, Németországgal és Németalfölddel, megismerkedtek a komlóval készített könnyebb Bierrel.
Igaz, az ismerkedés nem volt egyszerű. 1490-ben érkezett az első sörszállítmány Sussex tartományba, az ott üzletelő holland kereskedők saját fogyasztásukra hozatták megszokott italukat. Persze kínálgatták is, s a Bier ízlett az angoloknak. Annál kevésbé a hatóságoknak, mivel már rendeletekkel szabályozták a sör készítését, s több helyütt betiltották az ártalmas növénynek minősített, a szigetországban akkor még nem is termelt komló használatát.

A Bier, amiből Angliában beer lett, gyorsan terjedt, már csak azért is, mert nemcsak jobban ízlett, mint az ale, de hosszabb életű is volt. Az 1500-as évek elején beindult a komlótermelés, s az ale és a beer között hamarosan már csak az volt a különbség, hogy az ale kevesebb komló felhasználásával készült, mint a beer. Lassan mind a két szó ugyanazt jelentette. (Az ale az ógermán alo, ealo meghonosodott változata, a Bier, beer az ugyancsak ógermán peor, bior, pier szavakból származik, bár van olyan magyarázat is, hogy a köznapi latin nyelvben használt, italt jelentő biberből, aminek eredete a bibere – inni.)

Amikor VIII. Henrik szakított Rómával és feloszlatta a kolostorokat, Angliában is elterjedt a családi sörfőzés. Arisztokrata családok saját ellátásukra sörfőzdéket létesítettek, s a család és a személyzet minden tagja számára bő ellátást biztosítottak.

Egy northumberlandi kastély fennmaradt iratai szerint a lord nyolc- és tízéves fia, illetve a nevelőnőjük fejenként két-két pint (vagyis csaknem egy liter) sört kapott reggelire, a kastélyban szolgálók beosztásuktól függően fél-egy gallont (egy gallon négy és fél liter) s legalább ugyanannyit vacsorára. Hogy ebből mennyit fogyasztottak, arról nem szól a fáma. De ne felejtsük el, hogy VIII. Henrik uralkodásának idején a sör értékes ajándéknak számított, hiszen csak nemrég fedezte fel Kolumbusz Amerikát, s akkor még nem volt ismert Európában a kávé, a kakaó és a cukor. Így érthető, hogy utóda, I. Erzsébet királynő (1533–1603) is szívesen ivott reggelire sört.
 

Ez idő tájt terjedt el a kontinensen a fenékerjesztésű sör, amit először az egyik bajorországi kolostorban állítottak elő. Első leírása 1812-ből, B. Scharl jezsuita szerzetestől származik. Ezzel a módszerrel készült a magas alkoholtartalmú angol barna sör, a porter, aminek a gyártását az ír Sir Benjamin Lee Guinness fejlesztette tovább, s kedveltette meg gyárának termékét Európában és az Egyesült Államokban. A könnyebb söröket felszíni erjesztésű módszerrel állították elő.

Bár a sört általában a nyugati civilizáció italának tartják, Európán kívül is kedvelt. A sörfogyasztási szokások világszerte nagyjából hasonlóak, viszont egyedülálló a Nigéria északi részén élő kofyai törzs tagjainak szokása. Egy amerikai antropológus szerint ők „nemcsak készítik és isszák a sört, hanem beszélnek is róla, és gondolatban foglalkoznak vele”. S annyira hozzátartozik életük minden vonatkozásához, hogy a büntetésüket is sörben fizetik, s a főbenjáró bűnök büntetése az, hogy a tettest eltiltják a sörivástól, ami végzetes következményekkel jár, mert hitük szerint a halandó „sörrel a kezében jut el istenhez”.

Forradalmi változást jelentett a 18. században James Watt találmányának, a gőzgépnek az alkalmazása a maláta őrlésében és a sör készítéséhez használt víz szivattyúzásában. Az akkor alapított nagyobb sörgyárak tulajdonosainak neve (Brass, Courage, Watnev, Worthington) ma is ismert márkanév Britanniában s messze túl a szigetország határain, akárcsak a skót Robert Burns sört dicsérő verse:

A jó sör, ó, jön is, megy is,
Sebaj, ha rongyom rámegy is.
Culám, cipőm is eladó –
A jó sör, ó, a búra jó.
(Hajnal Anna fordítása)



A gépesítés elterjedésével modernizálódott a sörgyártás a kontinensen is, s ekkor váltak világhírűvé a Lager típusú német sörök, a dán Carlsberg és Tuborg, a holland Amstel és Heineken, az osztrák Schwechater és Gösser, a cseh Pilseni, a belga Artois…

Az Egyesült Államokban sokféle sörből sokat isznak, a sör azonban sokszor csak kísérő, a „whisky pure”, a tisztán „ledobott” whisky leöblítésére szolgál.

Hazánk területén az árpasört már a honfoglalás előtt ismerték. Attila idejében a mézsör volt az előkelőbb ital, az árpasört szolgák fogyasztották.

A sörfőzésre vonatkozó első feljegyzés a XI. századból való. A XIII. század elején az árpasör főzése országszerte elterjedt. Ekkor a sörfőzés jobbágyi kötelesség volt, s általánossá vált a sörben történő adózás. Akkor még serről írtak – s bizonyára beszéltek is –, mert lerövidítve így magyarosodott az eredetileg használt cervesia, cervisia név. A 14. században már önálló mesterségnek számított a serfőzés, az azzal foglalkozó mesterek a XV–XVI. században céhbe tömörültek. Az első, gyárnak is nevezhető serfőzde létesítése II. Rákóczi Ferenc idejére tehető.

Pesten a török kiűzése után, 1687-ben Próberger Jakab létesítette az Első Pesti Serfőzőházat, s ezzel csaknem egy időben kezdett működni a Tabáni Serfőzőház. 1815-ben indult a termelés a mai Kinizsi utcában a Petz-féle Serfőzőházban. Ezek a serfőzdék még jó ideig nem szorították ki a házilag készített sört, hiszen Pesten 1848 és 1885 között csak az Üllői úton 48 helyen főztek sört a vendéglősök.
Kőbánya fejlődése az 1854-ben, a későbbi Kőbányai Sörgyár helyén megnyílt Barber Kluzeman-féle Sörfőzdével indult meg, a XX. század elején már három sörgyár, a Dreher, a Részvény és a Polgári versenyzett egymással, majd a Hagemacher következett, s ezekhez a Pécsi Pannónia Sörgyár, a Soproni Sörgyár, a Nagykanizsai Sör- és Malátagyár, később a Borsodi Sörgyár csatlakozott.
 

Blue spash
Hozzávalók 1 pohárhoz: 2 cl gin, 2 cl Curacao blue, 1 cl száraz vermut, 2 cl citromlé, jég, Pompadour félszáraz pezsgő a feltöltéshez
Díszítés: 1 narancsszelet
Elkészítés: Keverőpohárban elkeverjük a gint, a Curacao bluet, a vermutot, a citromlevet a jéggel, és átszűrjük tumbler alakú pohárba. Feltöltjük félszáraz Pompadour pezsgővel. Narancsszeletet tűzzük a pohár szélére, és tálaljuk.

Mirabell
Hozzávalók 1 pohárhoz: 2 cl narancslikőr, 2 cl gin, 2 cl piros vermut,
2 cl narancslé, jég, Pompadour száraz pezsgő a feltöltéshez
Elkészítés: Összerázzuk sékerben a narancslikőrt, a gint, a vermutot, a narancslevet jéggel, és egy pohárba átszűrjük. Feltöltjük Pompadour pezsgővel, és azonnal felszolgáljuk.

Kivisekt

Hozzávalók 1 pohárhoz: 4 cl kivilikőr, 1 cl citromlé, jég, Pompadour félszáraz pezsgő a feltöltéshez
Díszítés: 1 kiviszelet
Elkészítés: Sékerben összerázzuk a kiwilikőrt és a citromlevet a jéggel, és a pohárba szűrjük. Feltöltjük Pompadour félszáraz pezsgővel. Kiviszelettel díszítjük a pohár szélét.

Erotica
Hozzávalók 1 pohárhoz: 2 cl maracujalikőr, 2 cl vodka, 2 cl ananászlé, jég, Pompadour szárazpeszgő a felöntéshez
Díszítéshez: 1 ananászdarab, 2 koktélcseresznye
Elkészítés: Sékerben összerázzuk a maracujalikőrt, a vodkát, az ananászlevet jéggel, átszűrjük egy pezsgőskehelybe, és feltöltjük Pompadour száraz pezsgővel. Ananászdarabot tűzünk a pohár peremére, erre erősítjük rá a cseresznyét egy tűzővel

A pezsgő lényege: egy szigorú előírások szerint készült bort megédesítenek, és újra erjesztenek. A második erjesztés zárt térben, nyomásálló palackokban, illetve ma már tartályokban is történik. A bor édesítésére 50 százalék cukortartalmú tirázslikőrt alkalmaznak. Erjesztéskor speciális élesztőt adagolnak a borhoz. Az erjedés során keletkező széndioxid oldott állapotban marad a borban, illetve összegyűlik az erjesztő edény légterében. A későbbiekben ettől pukkan, habzik és gyöngyözik a pezsgő.

A szerzetes
A Champagne vidékén, egy Reims környéki apátságban egy az 1600-as évek végén élő francia szerzetes, Don Perignon anélkül, hogy a palackban zajló biokémiai folyamatot ismerte volna, rájött, hogy ha a nem teljesen kierjedt mustot légmentesen lezárja, gyöngyöző bort kap. Ehhez a felfedezéshez persze más műszaki találmányokra is szükség volt: a nyomást elbíró üvegpalackra, valamint a légmentes lezárást lehetővé tevő parafa dugóra.

A pezsgőkészítés titkát hosszú ideig féltékenyen őrizték. A francia királyokat Reimsben koronázták, ők és udvartartásuk is csak ilyenkor kóstolhatták meg a különleges nedűt. A 19. század elejéig az egyes borászatokban csak autodidakta módon foglalkoztak pezsgőgyártással. Valószínűleg eszükbe sem jutott az összefüggés a cukortartalom és a széndioxid-képződés között. Óriási veszteséggel dolgoztak: 100 palackból nemegyszer 20-40 is felrobbant. Nem csoda, hogy a pezsgő igen drága ital volt akkoriban.

Az első pezsgőgyárat Németországban, 1826-ban alapították. A történelmi Magyarországon, Pozsonyban 1835-ben már két gyár is létesült: az Ech és a Huber cég, 1882-ben pedig Budafokon megtelepedett a Törley.

A mégis csak közismertté lett hagyományos champagne-i technológiai mellett az 1850-es években felfedezték a tankpezsgő-készítést. Ez annyit jelent, hogy nem egyedi palackokban, hanem nagyobb, nyomásálló tartályokban történik az erjesztés. Chamrat francia mérnök találta fel ezeket a zománcos acéltartályokat, amelyekben 7000-8000 palacknak megfelelő ital készülhetett, ezzel olcsóbbá téve az eljárást. A pezsgő az árcsökkenés révén válhatott közkedvelt itallá.

A 20. század második felében vált igazán népszerűvé. Továbbra is ünnepi ital maradt, sokan megengedhetik maguknak, hogy időnként pezsgőt igyanak. Ha nem is Don Perignont.

Megkülönböztetés
A pezsgőmárkák megkülönböztethetőek:
– az erjesztés módja szerint: tartályban, palackban. Az érlelés tartályban minimum 6 hónap, palackban minimum 9 hónap.
– a seprőtelenítés módja szerint (amely az erjedés és érlelés után visszamaradt, elpusztult élesztők eltávolítását szolgálja a palackban erjesztett pezsgőknél): szűréssel – méthode classique, kilövetéssel – méthode traditionelle.
– az expedíciós likőrözés (a pezsgő végleges cukortartalmának beállítása) szerint: extra száraztól az édesig.
– színe szerint: fehér, rozé és vörös.

Koccintani is tudni kell

- Íze és színe mellett a szénsavtartalma teszi élvezetéssé a pezsgőt. Minél nagyobb felületen találkozik az ital a levegővel, annál gyorsabban távozik belőle a széndioxid.
- A felfelé szűkülő, vagy flőte (furulya) alakú pohár fokozza az élvezeti értéket, amellett lehetővé teszi, hogy hosszan gyönyörködjünk a buborékok mozgásában.
- Akadnak, akik nem bírják a szénsavat. Nekik való a kehely formájú pohár, valamint – esetleg – egy speciális kiskanál, amivel kikeverhetik, gyorsabb távozásra bírhatják a buborékokat.
- A pezsgőspohárnak mindig a szárát, illetve a talpát kell megfogni. Visszatetsző a kéz nyoma az üvegfelületen, emellett a koccintás csengését is tompítja.
 

Kutatások szerint az emberi szervezet az ásványvízbõl tudja a legkönnyebben felvenni a szükséges ásványianyagokat. Azonban óriási a kínálat, a hazai termelésű és palackozású, illetve az "import-vizekből" is. Nem mindegy viszont, hogy melyik anyagból mennyi van egy-egy pohár vízben.

A természetes ásványvíz gyártását szigorú szabályokhoz kötik. A föld alól, szennyeződésmentes vízrétegből kell származnia, hatóságilag elismert forrásokból vagy kutakból. A kapott – és palackozott – vizek minőségét folyamatosan ellenőrzik.



Több millió év a felszín alatt
A Föld felszínének 70 százalékát beborító víznek mindössze három százaléka édesvíz. Nagy része ennek is jégbefagyva vagy a föld alatt található - csupán néhány ezreléknyi alkotja a tavakat, édesvízű folyókat. Ezek vize folyamatosan párolog, hogy aztán majd eső formájában csapódjon vissza a földbe.

A talajba, kőzetekbe szivárogva veszi magához a különböző ásványi anyagokat, fokozatosan felveszi az adott közeg kémiai tulajdonságait, hogy végül, mint természetes forrás újra előtörjön. Addig azonban több száz, ezer, millió évet is eltölthet a föld alatt.

Az így kapott természetes ásványvíz vitathatatlan előnye, hogy minden külső szennyeződéstől, emberi – és utólagos – beavatkozástól mentes, hasznos ásványi anyagokat, makro- és mikroelemeket tartalmaz – sőt: energiamentes.

Palackozott ásványvíz vagy ásványianyaggal dúsított víz
A palackozott ásványvizet – a Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács megfogalmazása alapján - csak a származási ország illetékes hatósága (Magyarországon a Országos Tisztifőorvosi Hivatal Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatósága) által hivatalosan is igazolt kémiai összetételű, mikrobiológiai tisztaságú és minőségű ásványvíz palackozható. Ez a hatóság engedélyezi a "természetes ásványvíz" megjelölés használatát a címkén, ami tanúsítja a termék értékes ásványianyag-tartalmát és különleges táplálkozásfiziológiai értékét.

Az ásványianyagokkal dúsított vizeket ezzel szemben mesterségesen állítják elő. Az ivóvizet különböző technológiával tisztítják, majd engedélyezett anyagokkal és legtöbbször szén-dioxiddal dúsítják. A csomagolás és a szénsav miatt gyakran össze is tévesztjük ezeket a természetes ásványvizekkel.

Vizek itthon
Az ásványvíz-piacon jól állunk. Ásványi és gyógyvizekben gazdag föld alatti vízkészlettel rendelkezünk: közel 100 kút és forrás ad elismert, természetes ásványvizet, amelyek közül nagyjából 45 - 50 vizét palackozzák.

Az ásványvizek összes ásványianyag-tartalma tág határok - 500 és 2.000 mg/l - között változik. Jellegük szerint főleg kalcium-, magnézium-, nátrium-, hidrogén-karbonátos, kloridos, szulfátos vizek, illetve ezek változatai. Viszonylag jelentős a fluorid tartalmuk.

Magyarországon csak az nevezhető természetes ásványvíznek, amely:
- szennyeződéstől védett vízadó-rétegből származik,
- egészségre kedvező hatással rendelkezik,
- összetétele a természetes ingadozás határain belül állandó,
- mikrobiológiailag tiszta,
- a víznyerő helyen palackozzák,
- kezelésben nem részesül, kivéve a levegőztetést,
- nem tartalmaz a szén-dioxidon kívül idegen anyagot,
- hivatalos elismerésben részesül.

Nemcsak az ásványvíz-készletben, hanem a fogyasztásban is az erős középmezőnyhöz tartozunk, 2003-ban és 2004-ben 60 liternyit fogyasztottunk. Összehasonlításként Ausztriában ez az érték 85-90 liter, Svájcban 100 liter, Olaszországban több, mint 150 liter.

A kimutatások szerint jobban kedveljük a szénsavas ásványvizeket, mint a szénsavmenteseket. A legkedveltebbek a 1,5 és 0,33 literes kiszerelések.

Dilemmák a piacon
Az ásványvizeket kategorizálhatjuk szénsavasságuk szerint, mint dús, enyhe vagy mentes. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya.

A buborékos vízben található bikarbonát például megkönnyíti az emésztést, ezért étkezés közben ajánlott ilyet kortyolgatni. De, mivel sókban gazdag vízről van szó, a só pedig megköti a folyadék egy részét, ezért különösen nem ajánlott a vizelési problémákkal küzdők és a vízhajtót szedők számára. A szénsav buborékai ráadásul felfúvódáshoz vezethetnek. Az ellentábor szerint is a szénsavazás csupán arra való, hogy elvegye az ásványvíz eredetileg kellemetlen mellékízét.

A sima, azaz szénsavmentes ásványvíz is hidratálja az emésztőrendszert, így könnyíti meg a bélműködést. A napközbeni rendszeres vízivás nélkülözhetetlen a vesék jó működéséhez, továbbá csökkenti az éhségérzetet. Mivel kevesebb ásványi elemet tartalmaz, mint a szénsavval dúsított, kiválóan alkalmas a szervezet hidratálására, különösen nagy fizikai erőkifejtés közben és után.

Nem elég viszont egyszerűen szénsavas vagy mentes – esetleg enyhe – ásványvizekben gondolkodnunk. Egy ideje megjelentek az ízesített, aromákkal, természetes kivonatokkal dúsított vizek is. A vizek az eljárás során nem vesztenek értékükből. A ízesített ásványvizek finomabbak – hiszen lesz ízük –, jobban frissítenek, illetve hűtenek. Akik viszont nem szeretik, azt mondják, hogy az egyébként tiszta íz műanyagos mellékízt kap csupán.

Megnevezések, összetevők

- Összes ásványianyag-tartalom: egy liter víz 180°C-on való elpárologtatása esetén visszamaradó ásványi sók mennyisége. Ha 50 mg/liternél kevesebb, a víz csak minimálisan mineralizált. Ha az érték 50-500 mg/liter közötti, a víz kevéssé ásványos, ha 500 és 1500 mg/liter közötti, a víz ásványvíznek minősül. Ha az összes ásványianyag-tartalom az 1500 mg/liter értéket is meghaladja, a víz gyógyvíz, terápiás célokra alkalmas.
- pH: a víz kémhatására utal, a 6,5-7,5 közötti érték a kívánatos.
- Bikarbonátok: ha a 600 mg/litert meghaladja, a víz segíti az emésztést és csökkenti a gyomor savasságát.
- Vas: nem szabad, hogy az 1 mg/litert meghaladja, kivéve, ha a vashiányos anémia gyógyítása a cél.
- Szulfátok: értékük rendszerint kevesebb, mint 50 mg/liter. A magas szulfáttartalom a gyomor és az epe rendellenességei esetén javasolható.
- Kalcium: a 150 mg/liter feletti érték elsősorban növekedésben levő gyereknek, kismamáknak vagy a menopauza szakaszába lépő asszonynak ajánlható.
- Fluorid: nagyobb mennyiség elsősorban várandós, illetve csontritkulásban szenvedő nőnek javasolható, ám az érték ne haladja meg az 1,7 mg/litert.
- Magnézium: biztosítja a sejtek energiaellátását, szabályozza a cukoranyagcserét, de 50 mg/liter felett hashajtó hatású.
- Nátrium: ideálisan 20 mg/liter körüli. Magasabb érték jót tesz a sportolónak, míg a magas vérnyomásban szenvedőnek épp a nagyon alacsony értékek javasolhatók.
- Nitrátok, nitritek, ammónia, ólom, kadmium: szerves anyagok, ipari szennyvíz, környezetszennyezés hírnökei, vagyis jelenlétük ivóvízben nem tolerálható.



Ásványvizek – és ami bennük van
Az alábbiakban néhány népszerű ásványvíz összetevőit hasonlítjuk össze, a csomagolásokon olvasható adatok szerint. (Az összes magyarországi ásványvíz összehasonlító táblázata)

Szentkirályi – citromos-mentás
- új generációs termék – tartósítószer nélkül
- összetevők: szentkirályi természetes ásványvíz (eredete: Lászlófalva K-33)
- glükóz-fruktóz szirup,
- szén-dioxid,
- étkezési sav (citromsav),
- aromák
- összes ásványianyag-tartalom: 520 mg/l - kalcium 63 mg/l, natrium 21 mg/l, magnézium 26 mg/l, hidrogén-karbonát 400 mg/l, továbbá vastalanítva, nitrit és nitrátmentes

Óbudai Gyémánt - szénsavmentes
- kis nátriumtartalmú, kalcium- és magnézium- hidrogénkarbonátot tartalmazó, elismert ásványvíz
- összes ásványianyag tartalom: 687 mg/l - kálium 1,9 mg/l, nátrium 11 mg/l, magnézium 47 mg/l, kalcium 91 mg/l, fluorid 0,3 mg/l, klorid 9 mg/l, szulfát 84 mg/l, metakovasav 29 mg/l, hidrogén-karbonát 445 mg/l, vastalanítva

Borsec - szénsavmentes
Sokan a romániai, borszéki ásványvizet tartják a világ legjobb ásványvizének. Címkéje szerint mindenesetre az ásványvizek királynője. A legenda szerint a víznyerő kutat nem is egész nap, hanem csak meghatározott időközönként használják, a fennmarad időben hagyják, hadd törjenek elő az ásványok.
- nátriumban szegény, mikrobiológiailag tesztelt víz
- összes ásványianyag-tartalom: 509 mg/l – anionok: klorid 5,67 mg/l, szulfát 11,52 mg/l - kationok: kalcium 58,74 mg/l, magnézium 31,40 mg/l, nátrium 3,3 mg/l

Margitszigeti Kristályvíz - szénsavas
- fluoridos és kálciumos, természetes, gáztalanított ásványvíz
- összes ásványanyag-tartalom: 1350 mg/l – nátrium 147 mg/l, kalcium 153 mg/l, magnézium 39,2 mg/l, klorid 176 mg/l, fluorid 2,7 mg/l, szulfát 197 mg/l, hidrogénkarbonát 560 mg/l, metakovasav 54 mg/l

Naturaqua – szénsavas
- Zalaszentgrótról származik, nitrit- és nitrátmentes
- összes oldott anyag: 636 mg/l – kalcium 80 mg/l, magnézium 39,5 mg/l, hidrogénkarbonát 329 mg/l, szulfát 110 mg/l, nátrium 18 mg/l. Széndioxid tartalom minimum 4,0 g/l.

Nestlé – Aquarel – szén-dioxiddal dúsított forrásvíz
- A Cédrus forrásból nyerik (Kővágóőrs)
- összes oldott ásványianyag-tartalom: 610 mg/l – kalcium 83 mg/l, magnézium 39,9 mg/l, hidrogénkarbonát 451 mg/l, fluorid 1,4 mg/l, alacsony nátriumtartalmú 6,9 mg/l, vastalanítva
 

Maté tea

Bár nálunk még nem annyira ismert a Dél-Amerikában fogyasztott zöldes színű élénkítő ital, azért számos helyen beszerezhetjük a trópusi fa leveléből készült teafüvet.
A maté csökkenti a szellemi és a fizikai fáradtságot, növeli a vitalitást és a koncentráló készséget. Hatóanyaga a matein, ami a kávéban található koffein rokona, mégis másképpen hat, mint a kávé - legalább annyira élénkít, viszont egyáltalán nincs mellékhatása. A maté vitaminokat (A-, B1-, B2- és C-vitamin) és ásványi anyagokat (kálium, nátrium, mangán, magnézium) is tartalmaz, így igazi energiabomba az aktív életmódot folytatóknak.


Zöld tea

A zöld tea elsősorban a benne található kémiai összetevőknek köszönheti frissítő, élénkítő hatását. Serkenti a szellemi teljesítőképességet, elűzi a fáradtságérzetet – káros mellékhatások nélkül. A benne lévő koffein a tea csersavtartalma miatt fokozatosan szívódik fel, így hatását is egyenletesen fejti ki.
A teából először a koffein, majd az ásványi anyagok, vitaminok, végül pedig a csersav oldódik ki, ezért ne áztassuk öt percnél tovább a teafüvet. Ha ennél tovább hagyjuk a vízben, kioldódik a csersav is, ami blokkolja a koffeint a szervezetben, így pont ellentétes hatást érünk el vele - nem élénkíteni, hanem nyugtatni fog.



Kávé

Kétségkívül az egyik legismertebb élénkítő szer, sok kultúrának szerves része. Kedvező hatásai valóban vitathatatlanok: serkenti a központi idegrendszert, javítja a koncentrációs és állóképességet, még a súlyfelesleg leadásában is segíthet. Mértékkel fogyasztva tehát nagyszerű gyógyhatású szer, nem árt azonban az óvatosság! Ha túllépjük az ajánlott napi mennyiséget (1 csésze presszókávé vagy két csésze hosszú kávé), a következő következményekkel kell szembenéznünk:
• szívritmuszavar, erős szívdobogás, szív- és érrendszeri betegségek
• magas vérnyomás
• ingerlékenység, álmatlanság
• koleszterinszint emelkedése


Energiaitalok

Az energiaitalok megváltoztatják fáradtságtűrésünk határát, így igen hasznosak lehetnek egy hosszú autóvezetés közben, vagy egy elhúzódó vizsgán.
Az energiaitalok lényege a gyorsan felszívódó cukor és koffein kettős élénkítő, frissítő hatásában rejlik. A koffein növeli a vérátáramlást, így több vér, több oxigén kerül az agyba. A vitaminok is fokozzák az anyagcserét, vagyis az élénkítő hatást, így sokszor kerülnek bele a különféle energiaitalokba, csakúgy, mint a hasonló célt szolgáló szénsav. A bennük lévő koffeintartalom nagyjából két dupla kávénak felel meg – dobozonként.
Alkalmanként egy-egy doboz még nem ártalmas, de a rendszeres fogyasztás különböző panaszokat okozhat:
• izgatottság
• vegetatív neurózisos tünetek
• heves szívdobogás
• türelmetlenség, idegesség, agresszivitás
• májproblémák
Kismamák, cukor- és szívbetegek jobb, ha kerülik a fogyasztását.
 

• Szőlőlé: fokozott életerő
A B-vitaminokon kívül káliumot és magnéziumot is tartalmaz. A szőlő leve vízhajtó hatású, de vigyázat, a fehérszőlő kalóriadúsabb (100 kcal/1,5 dl).


• Almalé: lapos has
Az alma leve rostokban és pektinben gazdag, ezért szabályozza a bélműködést, de túlzott mértékű fogyasztása hasmenést is okozhat. Csökkenti még a koleszterinszintet és erősíti az immunrendszert.




• Narancslé: náthamentesség
A narancs C-vitamintartalma erősíti az immunrendszert, és segíti a vas felszívódását. Különösen jó hatású lencse- vagy sóskafőzelék fogyasztása után. Vitamintartalma levegővel érintkezve könnyen elillan, ezért gyorsan hörpintsük föl.


• Paradicsomlé: kirobbanó forma
A piros nedű ásványi anyagokban igen gazdag. Tartalmaz: C- és E- vitamint, valamint béta-karotint. 1,5 dl lé 30 kilokalóriát tartalmaz. A fogyókúrások sódiétájában tekintetbe kell venni!


• Ananászlé: könnyű emésztés
A sárga gyümölcs enzimjei megkönnyítik a fehérjék emésztését. Összetevői erősítik az immunrendszert, megkötik a szabadgyököket, karcsúsítanak. C-vitamin-, kálium- és béta-karotintartalma sem elhanyagolható. Ha nagyon édes (80 kilokalória/1,5 dl), akkor súlygyarapodást okozhat.
 

Ha esetleg egyszerűen csak azt találja mondani az ember fia, hogy: egy kávét kérnék, legyen szíves, akkor minden bizonnyal visszakérdez az amúgy nagyon is kedves felszolgáló. Milyen kávét hozhatok? Hosszút? Rövidet? Tejjel? Tejszínnel? Tehát ma már nem kávézhatunk "csak úgy". Választanunk kell, vagyis inkább: választhatunk. És ez jó. Csak egyszer valaki magyarázza már el végre, hogy mi micsoda!!!

Espresso:
Ő minden kávé alapja. Ahhoz, hogy egy csészényi sötét, erős feketekávét, vagyis "eszpresszót" ihassunk, a sötétre pörkölt és finomra őrölt feketekávén körülbelül 0,5-0,5 dl vizet gőzölnek át.

Ristretto:
Az "espresso"-nál sűrűbb, töményebb, erősebb kávé, hiszen csak feleannyi vízzel készül. A ristretto valójában egy korty kávéesszencia.

Lungo:
Kétszer annyi vízzel készül, mint az espresso, így gyengébb, lágyabb kávét kapunk.

Doppio:
A magyar dupla megfelelője, tehát kétszer annyi kávéból készül, mint az espresso, és majdnem olyan erős, mint a...

Grande:
a tripla annyi kávéból készülő "lórugás". Ezt az italt viszont már-már kötelező tejjel ízesíteni!

Americano:
Ez az úgynevezett hosszú kávé, amelyet 3-4-szer annyi vízből főznek. Nem csoda, hiszen az amerikaiak vég nélkül kávéznak a nap folyamán.

Espresso romano:
A római eszpresszót nem nehéz felismerni, akár első látásra, ugyanis egy gerezd citrommal szolgálják fel!

Caffé latte:
Rengeteg felgőzölt tejet öntenek az eszpresszóhoz, tetejét pedig egy kevés habbal díszítik.

Cappuccino:
A hideg tejet felgőzölik és ebbe főzik bele az eszpresszót. Tetejét kakaóval vagy fahéjjal szórják meg.

Con panna:
Az eszpresszóra kevéske hideg tejszínhabot tesznek...

Macchiato:
...vagy egy kis tejhabot.

Breve:
Tulajdonképpen ez is tejeskávé, vagyis Caffé latte, csak ez még tejesebb: a kávét azonos mennyiségű tejjel dúsítják.
 

Aztékok itala

A spanyol hódító, Fernando Cortez, az aztékok uralkodójánál aranykelyhet látott, melyből Montezuma a cshokolatl nevű italt fogyasztotta. Cortezt persze a kehely érdekelte, amíg meg nem tudta, hogy az ital alapanyaga mennyire értékes. Száz kakaóbogyóért egy rabszolgát vásárolhatott.
Cortez a spanyol udvarba vitte az azték italt. Itt egy évszázadon át titokban tartották. Az 1660-as években terjedt el Európaszerte. A legnépszerűbb Angliában és Hollandiában lett. Itt kezdték a keserű italt tejjel és cukorral ízesíteni. Táblában csak 150 éve fogyasztják, addig csak italként ismerték.

A csokoládé készítése

A trópusi területen termő fákról betakarítják a kakaószemeket, megpörkölik, majd folyadékot készítenek belőlük. A folyadékhoz lúgot kevernek. Zsírtartalma kiválik, ez a kakaóvaj. A szárított folyadék a kakaópor. A csokoládé a zsírmentes kakaópor és kevés kakaóvaj keveréke. Az étcsokoládé kevés cukorral készül. Legtöbb cukrot a tejcsokihoz adnak. A tortabevonóban nincs cukor.

Méreg vagy gyógyszer?

A kakaó gyógynövény, de a belőle készült csokoládé igen rossz hírnek örvend, főleg a fogorvosok és a fogyni vágyók körében. A csoki fogszuvasodást okozó hatását eltúlozzák. A csokoládéban a problémát nem a kakaó okozza, hanem a csoki cukor- és állományjavító segédanyag tartalma. Kutatások azt mutatják, hogy a kakaó gátolja a szuvasodást okozó baktériumok szaporodását. Viszont a csokoládé olyan vegyületeket tartalmaz, amelyek egyeseknél fejfájást okoznak.

Gyógyhatása

A kakaóban a kávé koffeintartalmának 10-20%-a található. Tehát enyhe
serkentőszer, de nem okoz a kávéhoz hasonló nyugtalanságot. A benne található teobromin nyugtatja az emésztőszervek sima izomzatát.

Koffeinfüggőség

Bár a kávéhoz képest kevés koffeint tartalmaz, ha sokat fogyasztunk, a
jellegzetes koffeintüneteket okozza: álmatlanság, ingerlékenység, dührohamok, magas vérnyomás, koleszterin- és vércukorszint emelkedés. Egyeseknél gyomorégést okozhat.
 

Igaz, nem úgy néz ki, mintha csodaszer lenne - a patikákban kapható kimondottan jellegtelen, szürke por! –, mégis csodákra képes. Fontos az izmok működéséhez, főként a szívizmokéhoz. A szívbetegek gyógyszerfelhasználását egyharmaddal lehet csökkenteni (persze: csakis az orvos egyetértésével!), ha magnéziumot szednek. Az izmok működésében játszott fontos szerepe mellett nem elhanyagolható, amit nyugalmunkért tesz: a magnézium stabilizálja a sejtfalakat, így megakadályozza, hogy idegeink a stresszhormonokra (pl. az adrenalinra) túlzottan reagáljanak.

Miért baj, ha hiányzik?

Ha szervezetünk nem kap eleget belőle – minden ötödik nő magnéziumhiánytól szenved! –, saját magnéziumtartalékához fordul, amely a csontokban halmozódik fel. Ha ez a folyamat hosszabb ideig áll fönn, zavarok támadnak a szervezet működésében. Ennek klasszikus tünetei a lábikragörcs, nőknél a méh fájdalmas összehúzódása, görcse. Ide tartozik még a migrénes fejfájás, a szédülés és a koncentrációs képesség gyengülése. Súlyosabb esetben erős szívdobogás, szívritmuszavar is felléphet. Előfordulhat gyomor- vagy bélgörcs, amely rossz közérzettel, hányással jár.

Miért ellenség az alkohol?

Ahhoz, hogy fizikailag jól érezd magad, napi 3-400 mg magnéziumra van
szükséged. Ezt lehetőleg a táplálékaiddal együtt kell felvenned, hiszen
szervezeted önállóan nem képes előállítani.
Sajnos az emberek többsége pont azokból az élelmiszerekből eszik keveset, amelyek igazi „magnéziumbombák”: zöldségből, gyümölcsből, teljes őrlésű gabonákból. Tovább ronthat a helyzeten az éhezés, a radikális fogyókúrák és az alkohol. Már egy stampedli pálinka is megkétszerezi a magnéziumkiválasztást (ennyivel többet kellene pótolni).

Miért fontos az ásványvíz?

A legjobb recept a kiegyensúlyozott táplálkozás. Megfelelő mennyiségű és
minőségű ásványi anyagot főleg a bioélelmiszerek tartalmaznak. Ám ezek nem mindenhol szerezhetők be, ráadásul jóval drágábbak is a többinél.
Jó megoldást jelenthet az ásványianyag-(és magnézium)pótlásra az ásványvíz. Kutatások szerint az emberi szervezet az ásványvízből tudja a legkönnyebben felvenni. Napi három liter fedezi (fedezné) a napi ásványianyag- és folyadékszükségletet. Azokat az ásványvizeket kell keresni, amelyek legalább 100 mg/liter magnéziumot tartalmaznak.


Szóval az ásványvíz még erre is jó...
 

Viszont vitathatatlanul téves az a feltevés, hogy eredeti alapanyaga a burgonya, hiszen azt a spanyolok a 16. század második felében hozták be Dél-Amerikából Európába, ahol a 18. században terjedt el. Lengyelországban azok a németek honosították meg, akiket III. Ágost (1733–1763) telepített be. A lengyel parasztok nehezen barátkoztak meg vele, mert voltak papok, akik azzal riogatták őket, hogy a burgonya káros az egészségükre. Ők ugyan fogyasztották a burgonyát, de attól tartottak, hogy elterjedése esetén burgonyaliszttel kevert búzalisztből készülne az áldozáshoz használt ostya, s annak már a létezése is szentségtörés lenne. Annyi biztos, hogy Lengyelországban soha nem sütöttek ostyát burgonyaliszttel, de III. Ágost utóda, Szaniszló Ágost uralkodása idején (1764–1795) – amikor már vodkát készítettek belőle – a parasztok megbarátkoztak a burgonyával.

A vodka addig sem volt ismeretlen Lengyelországban és Oroszországban: már a 15–16. században széles körben fogyasztották. Akkor gabonából készült. Gyártása Nagy Péter cár uralkodása alatt (1682–1727) korszerűsödött, ezért lett a klasszikusnak számító italfajta neve petrovszkaja vodka. A később burgonyából párolt nem szorította ki a gabonavodkát, megfértek egymás mellett. A vodka alapanyaga, gyártása, desztillálása egyszerű, az égetett szeszek közül a legíztelenebb. Talán éppen ezért illik legjobban az olyan ínyencfalathoz, mint a kaviár. Igen, ínyencfalathoz, mert Lengyelországban is, Oroszországban is nemcsak étvágycsinálónak, előétel – zak±ski, illetőleg zakuszki – előtt, de azzal együtt, sőt utána is fogyasztják. Ahogy Gogol írta 1842-ben megjelent regényében:

„Az asztalkához lépve, amelyen az ízelítők álltak, vendég és házigazda egy-egy pohárka vodkát ivott, amint illik, azután evett – mint ez egész Oroszország valamennyi városában és falujában szokásos – a mindenféle sózott és egyéb étvágygerjesztő falatokból, végül valamennyien az ebédlőbe vonultak…” (Gogol: Holt lelkek, Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet)

Ott a hagyományos scsi s még jó néhány fogás várta őket, melyek elfogyasztása közben – mint egész Oroszország valamennyi városában és falujában ma is szokásos – megittak még egy-egy pohárka vodkát.
Ahogy az irkutszki mondás szól:

„Szibériában az ember háromféleképpen szórakozik: horgászik,
fényképez vagy vodkát iszik. Aki horgászik, az nem fényképez, aki fényképez, az nem horgászik, de a vodkát mindenki megissza.”

A vodka akkor élvezhető igazán, ha a hőmérséklete nem magasabb tíz foknál.
Hogy a vodka – ha nem is egészen úgy, ahogy általában Oroszországban és Lengyelországban fogyasztják – már világszerte elterjedt, az mindenekelőtt semlegességének köszönhető. De az is hozzájárult a népszerűségéhez, hogy készítése a mindenhol beszerezhető nyersanyagból egyszerű, mert míg más italokat – gondosan ügyelve az eljárás titkára – különböző hozzávalókkal kell gazdagítani, a vodkánál az ízek kivonása fontos.

„Karrierje” rendkívüli, mert meglehetősen szokatlan világkörüli úton lett orosz, lengyel, észt, lett, litván nemzeti italból „nemzetközi”.

A vodkaivás divatja Nyugaton Kaliforniából indult s terjedt el Amerika-szerte, onnan érte el Nyugat-Európát. Volt és van, aki tisztán „dobja le”, s egy pohár sört küld utána, van, aki vízzel hígítva, paradicsomlével ízesítve issza. És - éppen semlegessége miatt – kitűnő koktélalapanyag.

A ginhez hasonlóan tisztán desztillálják, nem érződik rajta a felhasznált alapanyagnak sem az íze, sem az illata. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban gabonából erjesztik, illetve már desztillált és tisztított, magas alkoholtartalmú szeszt vásárolnak. Ezt szűréssel – amihez gyakran faszenet használnak – tovább tisztítják, azután alkoholtartalmát desztillált vízzel redukálják, és érlelés nélkül palackozzák.

Mint színtelen, szagtalan ital koktélokban nem játszik főszerepet, hanem arra szolgál, hogy kiemelje a többi hozzávaló ízét, illatát. Az is indokolja elterjedtségét, hogy sokan, akik kedvelik az italozást, nem feltétlenül szeretik az alkohol ízét a szájukban, valamennyi italfajta közül leggyengébb az utóhatása, legkevésbé okoz másnaposságot, fejfájást, fogyasztása a leheleten nem érződik.

Koktélok készítésére éppen úgy alkalmas a „klasszikus” vodka, a Moszkovszkaja, Sztalicsnaja, mint az újabb, eredeti hazájuktól távol előállított márkás vodkák, a Smirnoff, Cossak, Samovar, Finlandia vagy újabban a Gorbacsov.

Van persze olyan vodka is, amit érlelnek – akár három évnél is tovább, ehhez néha boroshordót használnak –, és ízesítenek fűszerekkel, cukorral, gyümölcskivonattal, fekete borssal, pirospaprikával, vagy – mint a lengyel Żubrówkát – bölényfűvel.