Péntek este átjött Lilla meg Peti is hogy itt aludjanak, aztán meg Gábor is átjött hogy végre csináljunk valamit magyarok közösen.
Aztán mindenki fáradság után, meg kis betegség után, döntöttünk, kajálunk, és megyünk aludni, korán kelés végett.
Hát a főzés az rám maradt, de hát egyszer úgy is el kell kezdeni. Spagetti lett, ill lett volna, csak a tészta több lett a kelleténél, és hát ketchup-el, meg valamilyen édes-savanyú szósszal ettük persze a fél kiló tésztából megmaradt még több mint a fele.
Talán fél 1 fele sikerült elaludnunk.
Korán reggel keltünk, hogy jó helyünk legyen a buszon. Cuccoltunk, kaját csináltunk, és mentünk. A nap 40 perces sétával kezdődött, mivel nem volt busz olyan korán. Megérte felkellni 5kor. Emeletes busszal mentünk, természetesen emeleten ültünk bár nem legelöl, de nem is volt az olyan jó, mert mikor nap felkellt, csak oda sütött



Csak autópályán mentünk, így kb 3 óra alatt oda is értünk. Első pillantásra megláttuk a Towert, ahova mindenki sztem menni akart mindenki gépet elő, máris fényképezni..

persze utána meg a másik amit mindeki látni akart itt is mindenki gépet kézbe.. vakkuáradat.



Aztán fél 11 körül megérkeztünk, kezdődött a rohanás, móka és a kacagás
Azt hiszem inkább a képek beszélnek mert leírni nehéz

Hát igen, ez egy érdekes kép, aki ismeri csillagkaput, az biztos felismeri azt a repülő tárgyat. Igen.. az egy Goa’uld Death Glider. Épp támadás alatt voltunk, szólt a légi riadó, minden.. bár a bácsi épp rossz irányba menekült.

De szerencsére nem történt semmi, csak vak lárma volt, és csak a francia Légierő vetette be a Death Piegon kém repülőt, ami hát meg kell valni, tökéletes mása ilyen messziről. Miután szóltak hogy nincs veszély, kezdett megint visszaszivárogni az élet, persze azért a vezér, meg az alattvalók, szépen kémlelték az eget támadástól tarva.

Ami ez után jött.. Megtaláltuk a főhadi szállást, ahonnan a Sült galambot küldhették.

Tök érdekes volt, mert riadó után hogy lett 3 perc alatt annyi ember, azt nem tudom, de valószinü, hogy bentről jöttek ki, és elvegyült titkosügynökök lehetnek. Mi mit sem törődve senkivel, kiálltunk a tér közepére, ha csak egy kép erejéig is.

Az egész csapat kimerészkedett az egyik hídra, sajnos nevét nem tudom megmondani, de jó volt, egy kis panorámás kép erejéig megálltunk pózolni, persze a testi épségünkel játszottunk.

Aztán tényleg megjött a várva várt futás megint. Pontba délben, nap felől érkezett az égi álldás..

Sikerült pár perces tömegbe való futás után menedéket keresni,

Szerencsére találtunk szövetségest is, kis simogatás, cirógatás után sikerült átállítani a mi oldalunkra.

Bent készült a múzeumba, gondoltuk tekintettel vannak a műtárgyakra, és nem rombolják le. Hát nem is tudták mert közbe abbamaradt végleg.

De sajnos valamit sikerült elintézniük.

Nagy rohanás után megálltunk pihenni, meg kicsit játszani. Persze csakis műtárgyakon.

Lillának sikerült megszelídítenie egy jeges macit én nem mertem odamenni, túl gonosz maci volt ahhoz..

Kinéztünk ablakon, láttuk minden rendbe van, így már nem is féltünk, hanem csak mentünk,mentünk.

Gondolom Mr.Bean-ből mindenki ismeri azt a bizonyos “Whistler anyja” képet. Na de elmondhatom hogy eredetibe is láttam már nem csak felvételről.

END of Vol_1