Piros túránk második szakaszát természetesen ismét a "piroskával" közelítettük meg. A változatosság kedvéért ezúttal a legutolsó kocsiba szálltunk fel. Felsőmocsoládon a vasútállomás állapota változatlan , lehet , hogy hamarosan Dél - Somogyban újabb sorstársai lesznek, - a Barcs -  Sellye közötti vasútvonalon a napokban szűnt meg a közlekedés - .
A túránkat Wilhelm Károly idegenvezetésével kezdtük , egyesületi tagtársunknak szőlője van e kis faluban . Mivel Károly ismerte a helyi Bánó kastély jelenlegi tulajdonosát  a család leszármazottját Bánó Virginiát így szakszerű és nagyon segítőkész vezetést kaptunk és megnézhettük a kastély felújított részét, melyben több családi emléket is bemutatott nekünk  Ez a kis falu néhány éve a politikai hírekben nagyon gyakran szerepelt majdnem megépült sportcsarnoka kapcsán de mi nem politizálunk, így természetjáró szemmel azt kell látnunk, hogy egy család saját pénzén igyekszik visszavásárolni egykori saját tulajdonát és amit az évtizedek tönkretettek azt megmenti az enyészettől és hasznosítani kívánja. A közel  200 éves kastély kb. 1/3-a van helyreállítva , a képeken is jól látszik az a kontraszt ami az iskola és óvoda rész valamint a leendő kastély panzió között jelenleg tapasztalható. Virginia elmondta, hogy az épület többi részét is szeretnék már felújítani de sajnos még nem kapták meg. A felújított részben van egy kis kápolna is, régi festmény maradványaival nagyon meghitt és értékes gyöngyszeme a kastélynak. A  kastélypark egyre nagyobb része is rendezett már, talán jó lenne, ha a család mielőbb folytathatná ezt az értékteremtő munkát !
A Bánó család egy közhasznú egyesületet hozott létre a faluban és tevékenységük mindenképpen meghatározó lehet a jövőben , hiszen  munkát és hírnevet hozhatnak erre a területre. Külön köszönjük, hogy a túra füzetünkbe itt az egyesület hivatalos pecsétjével kaphattuk meg az igazolást közvetlenül Bánó Virginiától. Azt hiszem ebbe a kis faluba néhány év múlva visszatérve jelentős fejlődést fogunk találni.

A kastély  látogatás után Károly barátunk és kedves felesége Marika birtokára ballagtunk ki, ahol nagyon szívélyes fogadtatásban és vendéglátásban volt részünk, a pogácsa, a kókuszos sütemény, a  tájjellegű gyümölcs italok  bizony akár a túra sikeres folytatását is veszélyeztethették volna, de mi tudtuk, hogy csak mértékkel és tartózkodással ....

Felsőmocsolád térségében még több olyan látnivaló akad  ami szükségessé teszi ennek a falunak és környezetének ismételt felkeresését, a Piros túra nem érinti a  Vázsonyi kúriát, a Pokol torka szurdokot és a 300 éves fát , ezek mind olyan nevezetességek amit látnunk kell a közeljövőben , és lehet, hogy meg kellene kóstolni a helyi specialitást a zöldséges palacsintát  is.

Nehezen de azért csak sikerült  elindulnunk , a faluba visszasétálva  Ecseny felé mentünk tovább  , ez a néhány km-es országúti szakasz  gyorsan felejthető.  Ecseny  is az eldugott kis somogyi falvak sorsára jutott embert alig láttunk, annál több az elhagyatott üres lakóépület , a falu központjában egy szépen faragott kopjafa emlékeztet az egykor  sváb kitelepítések időszakára, a kocsmában viszont nagyon hideg friss csapolt sör kapható.
 A Füstös völgyben vezető úton elhagytuk a falut  és utunk a nagyon szép Lápai erdőn vezetett keresztül . Itt kell megemlíteni, hogy ezen az útszakaszon Felsőmocsoládtól Igalig Fodor Péter és segítőtársainak köszönhetően  olyan kiválóan jelzett az útvonal, hogy azt térkép nélkül is nyugodtan merem ajánlani, könnyen végig lehet járni. Az Észak Somogy turista térkép nem a valós útvonalat tartalmazza,  a Péter által közreadott útvonal helyesbítések a valóságnak megfelelnek.
A szép öreg erdőt időnként jelentős irtások szakítják meg  , a Csillagfürt mély völgyébe leereszkedve  egy nagyon szép szurdok partján vezet az út  a mélyben kis patak is csordogált  a Püspöki erdő felé haladva útitársaim észrevették, hogy a sűrű erdőben  öreg gyümölcsfák és egy óriási puspáng bokor is található . Ezek nem véletlenül kerültek ide minden bizonnyal valami féle nagyon régi és már elfeledett településrész vagy tanya lehetett az erdő mélyén.
Meg kell említenem, hogy ez a nap akár a hüllők napja is lehet hiszen háromszor találkoztunk a védett "rézkígyóval" vagy "lábatlan gyíkként" is ismert kis élőlénnyel valamint egy szép nagy erdei siklót is láttunk, amint az úton napoztak.
A nagyon szép szurdok völgyből lassan emelkedve vezet az  út az Igali tető felé ahol keresztezzük a Szántód Kaposvár közötti országutat, melyen  D-re fordulva néhány száz métert kell menni és máris a Bükk gödör erdejébe ereszkedünk lefelé. Igal felé közeledve az egykori  katonai létesítmények csekély maradványai illetve a Fornetti üzem  mellett vezet az út és végül az Igali szőlőhegy kopár "gerincén" ereszkedünk le a községbe. Egyre szebb és nagyobb nyaralók , panziók jelzik, hogy egy nagy fürdőhelyen járunk . Kevés időnk maradt a busz indulásáig egy gyors sör  , egy gyors és nagyon készséges pecsételés a fürdő pénztárában és máris buszra szálltunk és indultunk vissza Kaposvárra. Szép túra volt változatos látnivalókkal , élményekkel , ismét arról győzött meg engem ez a túra szakasz, hogy inkább legyen rövidebb a megtett táv de ismerjük meg a természeti és történelmi értékeinket a helyi embereket hiszen minden amit kaptunk csak gazdagabbá tett minket

A csapat	A falu tava	Református templom	Katolikus templom	A kastély állami része
Bánó kastély , ahol pecsétet is kaptunk	Déli homlokzat	Emeleti folyosó	Ennyi maradt a berendezésből
				Károly a túravezető
Ecseny  kocsma			Csendes kis utca	Ez már erdei út
Lápai erdőben	Szusszanás	Gyerünk tovább	Lábatlan gyík (Anguis fragilis)	..és fotósai
A szurdok S-kanyarja	és a nézők	Ez is mély	Pöspöki erdő	Az igali tető felé
Felértünk a Napra	Bükk gödör	Erdei sikló (Elephane longissima)	A Fürdő bejárata a fák mögött, pecsételő hely	A buszra várva