A kezdetek

ANALÓG VAGY DIGITÁLIS?

Ez a kérdés nem vetődött fel még néhány évvel ezelőtt. Ám a digitális technika, mint minden mást, a vasútmodellezést is elérte. Ezzel olyan újdonságok és lehetőségek születtek, amiket évekkel ezelőtt még el sem tudtak volna képzelni a vasútmodellezők. A hagyományos analóg vasútmodellezéshez képest itt a modellezőnek nem kell áramkörök tucatjait vezetékeléssel létrehozni, így a digitális berendezések üzembe helyezése sokkal egyszerűbb, mint az anlóg vezérlés kiépítése. De milyen különbségek is vannak?

• Az analóg vasúti pályán (a digitálison is) a sínpárba vezetik az áramot (egyenáram). Az egyik sínszál a pozitív , a másik a negatív. A hálózatból a 230 voltos áramot egy transzformátor(trafó) alakítja át olyanná, hogy a mozdony használhassa. Egy forgató vagy csúszka segítségével a kezelő szabályozhatja, hogy mekkora feszültségű áram legyen a sínszálakban. Ha a kezelő (te) úgy állítja a tekerőt vagy a csúszkát, hogy 13 volt legyen az áram a sínekben, akkor a mozdony - ami a kerekein keresztül a sínpárból veszi fel az áramot - gyorsabban megy a nagyobb feszültségtől, mint ha 5 voltra forgatunk. Ítt tehát, ha a sínpárban áram folyik, a mozdony elindul a sínen. Ha több mozdony van ugyanazon a pályaszakaszon, akkor az összes ugyanazt a feszültséget veszi fel, tehát mind elindul. Hogy ne ez történjen, az analog pályát szakaszolják a következő képpen:

Képzeljünk el egy egyszerű kör alakú pályát. Elvágjuk: két félkör lesz belőle( 1-es és 2-es félkör). Ezt a kettőt újra összeillesztjük (hogy tudjon rajta körözni egy mozdony) ,de elektromosan elszigeteljük a kettőt egymástól. Ekkor csak az egyik félkörben(1) (amelyik össze van kapcsolva a trafóval) tudjuk szabályozni az áramot, a másikban(2) nem folyhat áram, ha itt(2) áll egy mozdony, akkor az természetesen nem reagál. Ám ha erre(2) a félkörre rakjuk a trafót akkor itt(2) tudunk vezérelni úgy, hogy a másik nem mozdul.

Tulajdonképpen ilyen szakaszok tucatjait hozzák létre az analóg vasútmodellezéssel foglalkozók és kapcsolók segítségével váltanak, hogy melyik szakasz legyen feszültség alá tehető.

• Ennél elektronikai szempontból jóval bonyolultabb, felhasználói szempontból pedig jóval egyszerűbb a digitális rendszer. A rendszernek van egy "agya" (központja). Ebbe folyik be az állandó 16 volt áram, csatlakozik hozzá egy vezérlőegység( ezen van a vonatsebességszabályzó, kijelző, gombok), és ehhez kapcsolódik a két sínszál. Itt a sínpárban a feszültséget nem mi szabályozzuk. Nem is változik, folyamatos 16 volt folyik benne, ennek ellenére akárhány vonat lehet az áram alatt lévő sínen, azok nem indulnak el. Miért van ez?

A digitális rendszerű vonatvezérléshez minden mozdonyt el kell látni un. dekóderrel. Ez egy olyan mini chip berendezés a mozdony belsejében, ami tudja kezelni azt, hogy a mozdony motorja a 16 voltos vágányfeszültségből mennyit használjon fel, vagy, hogy (a felhasználó akarata szerint) égjenek-e a mozdony fényszórói. Gyakorlatilag a digitális rendszerben vonatvezérlési szempontból a vágánynak két funkciója van:  1. Folyamatosan biztosítja a működéshez szükséges áramot.  2. Továbbítja a kezelőtől érkező utasításokat a mozdonyokban lévő dekóderek felé.

Ezért itt tulajdonképpen a mozdonyok klasszikus értelemben vett "távirányítása" történik, a kezelő -a központon keresztül- mindig csak a kiválasztott mozdonnyal kommunikál.

Összefoglalva a digitális vezérlés előnyei és hátrányai:

• Előnyök:
  • Nincs szükség szakaszokra, ezzel rengeteg fáradságot és időt megspórolunk
  • Minden berendezés a sínszálakon keresztül vezérelhető és komunikál a vezérlővel, ezért kevesebb vezetékelés kell
  • Ezelőtt lehetetlennek tűnő alapfunkciók: fényszórók ki/be kapcsolása gombnyomásra, állítható maximális lassulás és gyorsulás, állítható minimális/maximális mozdonysebesség
  • További lehetőségek: Valóságnak megfelelő mozdonyhangok( motorhag, fékhang, kürt, stb.), Számítógépes vezérlés: autómatikus üzem működtetése, akár menetrend alapján is, valósághű lassulás/indulás, jelzőnél automatikus megállás ha úgy áll a jelző, stb...
• Hátrányok:
  • Sajnos a digitális vezérlés kellékei meglehetősen drágák. Manapság egy-egy berendezés vagy kellék árából majd' egy mozdonyt lehet venni. Persze, könnyen megoldható az analóg és digitális technika vegyítése kompromisszumok elfogadásával, mivel így sok funkciót nem lehet használni. Például, a vonatirányítás digitális,de a váltók jelzők hagyományos módon működtethetők.

Tehát, az ,hogy valaki "digitális lesz-e", szerintem csak pénztárca függvénye. Aki teheti, annak mindenképpen ajánlott digitális modellvasutat építeni, mert a jövőben ez fog fejlődni, és ha elterjed, valószínűleg a kellékek árai is csökkenni fognak.

Ha a digitális vasútmodellezés mellett döntöttünk érdemes utánnanézni a környékbeli modellboltoknak. És utánnajárni az áraknak akár személyesen vagy telefonon, akár interneten keresztül (címek a linktáramban) és megvehetjük a várva-várt startszettet... 

(folytatás a követkző menüpontban)