A klónozás kezdete

A Lvov 48K (Львов 48K) számítógép 1985 és 86 között került kifejlesztésre az Lvov Polytechnic Institute Kísérleti Kutató és Fejlesztő Irodájában (ОКБ Львовского Политехнического Института). A napjainkban is műkődő egység jelenleg a NIKI ELVIT (НИКИ ЭЛВИТ) nevet viseli.

A tervezés fő részese Jurij Dmitrievich Dobush (Юрий Дмитриевич Добуш) volt, aki többek között az ULÁ-t valósította meg diszkrét elemeken.

Vele együtt dolgozott Evgenij Evgenevich Natopta (Евгений Евгеньевич Натопта), Oleg Vasilevich Starostenko (Олег Васильевич Старостенко) és Vitaly Lev (Виталий Лев). Az információk jelentős részét külföldi tanulóktól szerezték, akik az intézmény kollégiumában laktak.

A fejlesztés oka az volt, hogy szerettek volna egy egyszerű számítógépet jó grafikai képességekkel és sok szoftverrel, mely megbízható, kompakt, és olcsón hozzáférhető. Az 1984 nyarán megismert ZX Spectrum mellett döntöttek az IBM PC-vel szemben.

1984 végén kaunasi kollégákkal egyeztetett Natopa, akik szintén belefogtak a ZX Spectrum klónozásába. Információcserében állapodtak meg, ekkor merült fel a kereskedelmi forgalmazás ötlete is.

1985 augusztusában egy két órára kölcsönkapott gépet vizsgált Natopta és Dobush oszcilloszkóp alatt. Az ULÁ-ra, valamint az ULA és a Z80 kölcsönhatásra voltak kíváncsiak. Az eredmények és az eredeti kapcsolási rajzok alapján, melyet keletnémet tanulóktól kaptak, megkezdődött a fejlesztés. A ROM firmvert egy nyugatnémet magazinból gépelték be. A fejlesztés nem papíron, hanem hardveren, élőben, prototípusokon folyt. Az első verzió 1985 szeptember végére (októberére) készült el. Ez alapján született meg az első kapcsolási rajz, maximálisan szem előtt tartva az eredeti gép lemásolását. Ez valószínűleg egy 16K-s gép volt, mivel csak az ezen a géptípuson is futó játékokkal tesztelésről szóltak a beszámolók. Ezt a protípust vihették Novoszibirszkbe, Novosibirszki Elektrotechnikai Intézetbe, a NETI-be (Новосибирский электротехнический институт, НЭТИ). Feltételezhetőleg ebből született meg a NETI AiT klón (НЭТИ АиТ) 1986-ban - világosan kivehető a 16K-s modelhez utólag illesztett 32K RAM.

Bár a kaunas-i klón tervezőinek előbb lett működő prototípusa, de azt csak a Lvov-i verzió elkészült sémái után tudták azt befejezni. A 'memóriakártyát' viszont a kanunasi klónból másolták le a lvoviak. Ez feltehetőleg a 48K-s verzió kiterjesztett memóriáját jelenti. 1985 végére a gép akkori verzióját Harkovba vitték, ez volt a Harkov 48K (Харьков 48K) alapja. A klón 'utaztatásának' oka az volt, hogy mintegy cserevalutaként használták, mivel ekkor már egy 8086-os XT fejlesztésén gondolkoztak - ehhez kellett alkatrész és pénz

Miután a fejlesztés készen volt, 1986-ra a készítők a tömeggyártást készítették elő. A tervek 1986 telének végén a Poljaron céghez kerültek, ennek Kulon komplexuma legyártotta a gépet. Ezek az alaplapok a 1400HH feliratot viselték magukon és 1987-ben megvásárolhatóak voltak.

Starostenko elvitte a dokumentációkat Moszkvába és Szentpétervárra is 1986-ban. Így születettek meg a Dubna 48K (Дубна 48К) és a Leningrád 48K (Ленинград 48K) klónok.

A dokumentációk egyébként mind a fejlesztőirodából, mind a gyártóüzemből kiszivároghattak, utat adva a klón további klónozásának.

Ezeket a gépeket 'két memóriamezős klónok'-nak hívja a szakzsargon. Ez azt jelenti, hogy az eredeti ZX Spectrum 48K alsó 16K RAM-ját nyolc darab 2K-s RU6 memóriachip adja, a felsőt szintén nyolc darab 8K-s RU5 chip, melynek a felét használja a rendszer.

Később természetesen megjelent a 128K bővítés is a géphez. Lényege, hogy a 8 darab 2 kilobájtos RU6 chipet 8K-s RU5 darabokra cseréljük és egyben beforrasztjuk a vezérlő áramkört és a blokkoló kondenzátorokat.

Weblinx: Lvov 48K@Optron#06: [»] https://zxpress.ru/article.php?id=636 Lvov 48K@Optron#15: [»] https://zxpress.ru/article.php?id=854 Lvov 48K@Optron#27: [»] https://zxpress.ru/article.php?id=1805 Lvov 48K@Optron#29: [»] hhttps://zxpress.ru/article.php?id=1536 Lvov 48K@ZX Time#12: [»] https://zxpress.ru/article.php?id=12487 Lvov 48K@zx.pk.ru: [»] https://zx-pk.ru/threads/7351-rodoslovnaya-speka.html?p=127617&viewfull=1#post127617 Pix sources: [»], [»], [»] Original pix: [»] Lvov 48K

Rekonstrukció régi dokumentumok alapján

A klón (pontosabban az alaplap) újjászületése Leonid Cherednik (Леонид Чередник - Leon) nevéhez fűződik. A 2017-ben több más ősklónnal együtt újjáalkotta a gépet a Zx.pk.ru on-line közösség összegyűjtött dokumentumaiból. Sajnos azóta már felhagyott a szupporttal. A kisszériás sorozatgyártást Vitalij Mihalkov (MV1971 azaz tetroid) vállalta fel Novoszibirszkből. A zöld színű kísérleti széria július végén jelent meg. Ezt követte a novemberi végleges verzió piros színben. [»], [»]

↑date: 2023/04

Az első klón Novoszibirszkben

A Neti AiT (НЭТИ АиТ) klón 1986-ból Novoszibirszki Elektrotechnikai Intézet (Новосибирского Электротехнического Института) Automatizálási és Telemechanikai (Автоматики и Tелемеханики) tanszékének klónja, mely a Lvov 48K gépből származik. A prototípus Novoszibirszkbe kerüléséről már olvashattunk.

Sikeres klónnak tekinthető, a kisebb és olcsóbb Leningrád megjelenéséig a helyi klónok mintegy 70%-át adta. Több verzióban készült, mely megtartotta a kezdeti kiadás fő kialakítását. A gép custom firmvere az АиТ НЭТИ felirattal bootol. A latin és orosz karakterkészlet között a Move és Erase parancsokkal lehetett váltani. [»]

Három alverzióban jelent meg. Az első egy 38 darab dróttal bugfixelhető alaplap, mely közvetlenül a prototípusból származik. A Kempston joystick vezérlője a stripboardra került. A második már a bugtalanított verzió, melynél nem kellett vezetékezni, a memóriaidőzítéseket egy RC áramkör végzi. Az RGB kimenet szintje trimmeren keresztül szabályozható volt. A harmadik változatnál a memóriaidőzítésekhez inverter füzért használtak, az RGB trimmer eltűnt.

Az alaplapra forrasztott DIN csatlakozók sorrendje: táp, Kempston joystick, fekete-fehér TV, RGB monitor, kazettás egység.

A klónból fejlesztették ki a BPK Sever és Sever-48/002 (БПК Север és Север-48/002) gépeket. A kapcsolási rajzuk ugyanaz, elsősorban az alkatrészek elhelyezése tér el az alaplapon. További különbség, hogy a RAM-chipek blokkoló kondenzátorainak külön forrasztási helye van az újabb gépeken, és az alaplapi DIN-csatlakozókat felváltotta a drótokon keresztül forrasztott variáns.

A fejlesztő tanszék jogutódja egyébként még ma is működik. Az egyetem neve azóta Novoszibirszki Állami Műszaki Egyetem (Новосиби́рский госуда́рственный техни́ческий университе́т), az egyetemi kar Automatizálási (Автоматики) tanszék néven működik tovább. [»], [»]

Weblinx: Neti AiT@Wikipedia.ru: [»] https://ru.wikipedia.org/wiki/Клоны_ZX_Spectrum#НЭТИ Pix sources: [»], [»] Original pix: [»] Neti AiT

↑date: 2023/04

A harkovi tábla

Ahogy arról már olvashattunk, a Harkov 48K (Харьков 48K) megalkotói a Lvov 48K egyik befejezetlen prototípusából készítették a gépüket, mely 1985/86 fordulóján érkezett az ukrán nagyvárosba. [»]

A fejlesztés vezetője Nikolaj Beljaev (Николай Беляев) volt. Részt vettek benne még Miroslav Ivenskij (Мирослав Ивенский), Pavel Grib (Павел Гриб), Artem Terejkovskij (Артем Терейковский), Jura Mendedev (Юра Мендедев), Igor Miloshenko (Игорь Милошенко) és más barátaik is.

A 30x16 cm-es alaplap számos hibát tartalmazott és munkaigényes volt a beüzemelése. Utóbbi részint köszönhető a nagyszámú (68) mikroáramkörnek. Miután a hibákat kiküszöbölték, egy stabil és az eredetivel igencsak kompatibilis klónnak számított [»] , melyet nagyszámban értékesítettek.

Ebből a klónból készült később az Ikar-64 (Икар-64) számítógép.

Weblinx: Harkov 48K@Zx.pk.ru: [»] https://zx-pk.ru/threads/25354-kharkov-48-128-remont-skhema-dorabotka.html?p=816257&viewfull=1#post816257 Harkov 48K@Wikipedia.ru: [»] https://ru.wikipedia.org/wiki/Клоны_ZX_Spectrum#Львов Pix sources: [»], [»] Original pix: [»] Harkov 48K

A rekonstruálás

A harkovi tábla új verziója 2021 februárjában jelent meg a Zx.pk.com virtuális piacán. [»] Az alaplap, mely az eredeti teljesen hű másolata a Kazanyban lakó Shumadan munkája.

↑date: 2023/04

1.1. A Szovjetúnió első tömegklónja

A Leningrad az első klón volt, melyet nagyszámban gyártottak és amely kizárólag orosz alkatrészekből készült. Fejlesztője Sergej Jurevich Zonov.

Zonov 1982-ben végzett a Bonch-Bruevich Szentpétervári Állami Távközlési Egyetemen. Kitüntetéses diplomásként Leningrádban maradhatott és az azóta csődbe ment Kozitsky elektrotechnikai üzemben helyezkedett el. A gyár hadi és civil technológiákat fejlesztett, Zonov a televíziókkal foglalkozó részleghez került. Egy idő elteltével már jórészt otthonról dolgozhatott. A gyár által biztosított szállás konyhájában rendezett be egy mini-labort.

Mindeközben a 'Fiatal Technikusok' Krasnoputilovskaya úti boltja mellett szerveződött szombati illegális piac látogatója és szolgáltatója volt. Saját készítésű eszközével tesztelte a piacon az eladásra szánt elektronikai alkatrészeket. 1986-ban került látókörébe a ZX Spectrum. A piacon szerzett sémából és alkatrészekből összerakott egy 'eredeti' ZX Spectrumot és a hibakeresés során az utolsó alkatrészig visszafejtette azt. Közben az általa vélt hiányosságokat kiküszöbölte és egyúttal elkezdte a tömeggyártásra optimalizálni. A ZX Format lemezújság második számában szereplő interjú szerint három fő verzió látta meg a napvilágot, melyek a chipek számában különböztek és ez egybecseng más forrásokkal. A visszaemlékezésekből kitűnik, hogy ekkor Zonov leginkább a nyári szabadság alatt foglalkozott a klónnal, ezért húzódhatott két, két és fél évig a fejlesztés.

Az első verzió a Leningrad-0 v1.0 47 chippel. 1987 tavaszán lehetett hallani először a gépről, mely ősszel jelent meg a már említett illegális piacon. Mindössze néhány tucat példány talált gazdára a mintegy 30 bugot tartalmazó gépből. A chipekről Zonov eltávolította a feliratokat. Ezt követte egy második verzió, a Leningrad-0 v2.0, melyen a chipek száma már 44-re csökkent. Ez a verzió 1987 végén már biztosan megvásárolható volt.

A jelenleg is közismert, 41 chippel megvalósult Leningrad (1) klón ezen alapul. 1988 nyarára készült el.

Mivel Zonov nem rendelkezett elég anyagi tőkével a gyártás beindításához, ajánlatot tett a cégeknek A kapcsolási rajzot ingyenesen átadta, cserébe 20 üres alaplapot kért, melyre ő beülteti saját alkatrészeit és így forgalmazza azokat. Delta-N, Rita, Jaguna, Spektr 48, Ural-48K, Vesta IK-30, Elektronika KR-005, Spectrum Sp 23-24, Kontact, K Spectrum, CICH-48, Sunkar – csak néhány márkanév, mellyel megjelent az első gép – részint Zonovtól, részint más cégektől. A fejlesztő egyébként száznál kevesebb alaplapot kapott vissza, tehát a kalózkodás igen nagymértékű lehetett. Az elektrotechnikában jártas magánszemélyek is készítettek ilyen klónokat. Zonov cége, a ZS Research ZX Spectrum 1988 és ZX Spectrum 1989 feliratú alaplapokat készített.

A klónokat a köznyelv 'Zonovski variant'nak nevezte el, azaz Zonov verziójának. Amikorra a városon kívül is elterjedt, ekkor ragadt rá a Leningrad elnevezés.

Az ára 130 rubel volt, nagyjából egyhavi átlagfizetés, ezért is terjedhetett el széleskörűen. A legyártott gépek számáról nincsen pontos adat, 10 vagy esetleg 100 ezres példányszámról beszélünk. Az eredeti Leningrádokból kifejlesztett klónvariánsok természetesen még hozzá is tesznek ehhez a mennyiséghez.

A Leningrad az 'egymezős' memóriasémájú gépekhez tartozik, azaz csupán egyféle, RU5 chipekből épül fel. Az installált 64K RAM-ból 48-at kezelt a rendszer. Szintén különbözik abban az eredeti Spectrumtól, hogy egyszerűsített portkezelést használt. Minden páros port az #FE portnak, minden páratlan a Kempston joystick portjának felelt meg. Mindezeknek köszönhetően természetesen nem volt teljesen kompatibilis az eredeti gépekkel, de a gyakorlatban ez nem jelentett valódi problémát. A kazettás magnetofon szignáljainak kezelése is javult. A videókimenet nem szabványos volta csak később derült ki, mikor a mindenevő szovjet TV-k már kikoptak a használatból. Szerencsére a megoldást jelentő moddingok nem túl bonyolultak.

A pluszos modell az előző bugfixelt verziója a 1989 nyaráról. Zonov a felhasználók visszajelzéseit figyelembevéve változtatott a lapon. Az elődmodellhez hasonlóan ezt is szabadon másolhatóvá tette 20 alaplap fejében. A gépet a Composit nevű cég is leklónozta és az alaplapon szereplő márkanév miatt ez az elnevezés maradt meg a köztudatban.

A második generáció, a Leningrad 2 fejlesztői ismeretlenek. Harkivi fejlesztők munkája, ezen a területen szinte egycsapásra felváltotta elődeit. 1991 nyarán már lehetett kapni a jobb minőségű alaplappal és dokumentációval rendelkező gépet. [»], [»], Az e területen kívűl egyébként rendkívűl ritka klón már egy továbbfejlesztett verzió, mely opcionális élcsatlakozóval és az alaplapra integrálható DIN-aljzatokkal rendelkezik. Itt a képernyőrutinok teljesen ZX Spectrum kompatibilisek, és a Kempston port címzése is szabványos, az #FE port maradt a régiben. A kazettás egység kezeléséért felelős elektronika is fejlődött. A shadow RAM szintén megvalósításra került: az üresen maradt 16K RAM helyére lehetett a ROM tartalmát bemásolni.

A Novoszibirszki Elektrotechnikai Intézet 1. számú kollégiumának 212a laborjában is kifejlesztettek egy igen ritka verziót, a Leningrad Neti 212a gépet az első generációs Leningrad alapján. Mintegy 98%-os a kompatibilitás az eredeti Leningráddal. Az #FE port kezelésének szabványossá tétele miatt az eredeti Spectrumokkal is javult a kompatibilitás. A magnó I/O műveleteiért felelős elektronika itt is fejlődött. [»] A gépen használt élcsatlakozó egy újabb szabványt vezetett be, a Neti-buszt, mely néhány másik klón is átvett - értelemszerűen a város vonzáskörzetében. A bővítőslot-tól balra a Kempston/Tape, jobbra a Power/RGB csatlakozók találhatóak.

48K-s és 128K-s verziók egyaránt születtek. Előbbinél a System 212a CC&K felirat látható a gyártási dátummal. A 128K-s verzió a dátum mellett a 128K-mini 212A CC&K jelzéssel rendelkezik. A készítők saját maguk is moddolták a 48K-s gépeket 128K-ra. A 48K-s változat fellelt legkorábbi verziója 1992. áprilisi, a 128K-s nagytesó legrégebbi ismert dátuma 1993 december. [»]

Készült a géphez Beta-128 kontroller is Neti-busszal, ezt a Himac cég gyártotta. A kombinált AY-LPrint III interfész az Art East Computers munkája. [»] és [»]

Készült még továbbá egy bus-splitter is a 212a laborban.

Mivel ismeretesek felirat nélküli, rosszabb minőségű lapok is, feltehetően ezt a klónt is másolták.

Weblinx: Zonov interjú@Sudo Null: [»] https://sudonull.com/post/30136 ZX Format#2@ZXPress.ru [»] https://zxpress.ru/article.php?id=289 SibNews#6@ZXPress.ru [»] https://zxpress.ru/article.php?id=18285 Leningrad@Wikipedia.ru: [»] https://ru.wikipedia.org/wiki/Клоны_ZX_Spectrum#Ленинград Leningrad 0 topic@Ruecm: [»] https://ruecm.forum2x2.ru/t1172-topic Leningrad 1@Zxbyte.ru [»] https://zxbyte.ru/leningrad.htm Leningrad 1@Micklab.ru [»] http://micklab.ru/ZX%20Spectrum/Leningrad.htm Leningrad 2@Zxbyte.ru [»] https://zxbyte.ru/leningrad2.htm Leningrad 2@Micklab.ru [»] http://micklab.ru/ZX%20Spectrum/Leningrad2.htm Pix: [»] Leningrad 0 [»] Leningrad 1 [»] Composit [»] Leningrad 2 [»] Leningrad NETI 212a 48K [»] Leningrad NETI 212a 128K

1.2. Újjászületés az Interneten

Az első újkori klón története 2007 tavaszáig nyúlik vissza. A kurgan-i Ivan egy Leningrad 2 replikát szeretett volna készíteni, és integrálni a 128K RAM bővítést is. Így született meg a Leningrad v3 klón első verziója 2007 utolsó hónapjában. Ez két hibát tartalmazott, plusz nem szabványos videókimenettel dolgozott. A 128K bővítés nem jelent meg, viszont a használatához szükséges szignálok jelen vannak az alaplapon. A szerző által javított verziók a 2008 áprilisi Leningrad v3.1. [»]

A Leningrad v3.1 mod.Zorel 2011 három év múlva jelent meg a szokásos zx.pk.ru közösségi bugfixekkel. A koordinálást végző dnipropetrovski Alexander Korovnikov mellett a moszkvai Mikhail Abramov (Mdesk) nevét kell külön kiemelni, mint a legtöbb hibát felderítő fórumtagot. [»] Mintegy másfél hónapra rá jött ki a szitanyomásos korrekciókkal és kiegészítéssel a Leningrad v3.2 mod.Zorel 2011 lap. [»]

Az orosz fővárosban lakó Aleksanr Zan (aki leginkább Z.A.N. illetve fan aliassal ismert) 2010 októberében alkotott meg egy Leningrad 48K klónt. Két külön gyártótól, két külön időpontban készült gépet vett alapul. A gyári bugokat változatlanul hagyta, csupán a NYÁK vezetékezését javította úgy, hogy ne kelljen drótokkal patchelni. [»]

A cseljabinszk-i Sabirzhanov Vadim Mirzhanovich (azaz zst) Leningrad 2010 klónja (ZXKit-18) moxjemi kapcsolási rajzain alapul. A konstruálás célja a bugtalanítás valamint azon fejlesztések integrálása volt, melyek az összeszerelést egyszerűsítik. A huzalozás vastagsága 0,5 mm-re nőtt, a mintája is kissé megváltozott. Az átmenő furatok átmérője 0,6 mm-re csökkent a kék színű alaplapon. Néhány kiegészítő mini-breadboard-ot is kapott, itt a furatok 1 mm-esek. A második ROM-chip eltűnt, ehelyett egy FlashROM chip-nek készített helyet a konstruktőr. A kimenet kompozit fekete-fehér TV illetve Scart lett. Meghagyta a gépet a maga egyszerűségében, viszont összegyűjtött néhány hasznos moddingot és periféria kapcsolási útmutatót. Véleménye szerint ha bármi mást integrálna, az már nem Leningrad lenne. [»]

Az ukrajnai Khmelnitskyben élő Dobryak saját verziót készített ezen alaplapból. A négy sarokba rögzítő furat került, szabványos floppy tápcsatlakozót kapott. Az erősítő/TV helyett az integrált hangszórón került a hang kivezetésre. A vezetékezés vastagsága 0,35mm-re csökkent. A sync szignált bevezette a videó szignálokba. Az alkatészek is feliratozásra kerültek az alaplapon. Emellett a szokásos kisebb-nagyobb bugfixek és változtatások is jellemzik a lapot. [»]

Visszatérve zst-hez, a Leningrad 2012 modell (ZXKit-20) is az előző konstrukciójának továbbfejlesztése, jobb ZX Spectrum kompatibilitással, mely az előzőnél még moddingokkal volt csak lehetséges. Ezek aktiválása jumprekkel történik. Sikerült elérni a csaknem tökéletes ZX Spectrum és Pentagon kompatibilitást. Az alaplap megkapta a rögzítő furatokat, a csatlakozók egy sorba kerültek. Ezek RCA típusok lettek a strapabíróság miatt, kivéve a Scart, az 5 voltos tápegység, illetve a Sega gamepaddal is kompatibilis Kempston portot. Az RCA lista: tape in és out, beeper out (ez a Scarton is kivezetésre került), fekete-fehér kompozit TV. Baloldalt található egy belső IDV-16 csatlakozó a billentyűzetnek. Ebbe, és az ez alatt találahtó tüskesorba lehet illesztheteni a Keyb&Sinc opcionális modult, mely PS/2 billenytűzet és Sinclair joystick, illetve Sega gamepad illesztését teszi lehetővé. A szemközti oldalon ennek párjai a felül található VGA&PAL és ULAPlus, valamint az alsó, a 128K+AY és ULAplus bővítő modulok számára előkészített tüskesorok. Utóbbinak van hely fenntartva a Z80 processzor kivezetéseiből készült Z-Connectoron is. Egy függőleges illetve egy vizszintes ZX-bus is található a 19,3x11,3 cm-es alaplapon, mely 2012 márciusában jelent meg. [»]

A kalugai Mihail Tarasov (Mick, Micklab) 2016-ban kezdett bele a klón klónozásába. Az első alany egy Leningrad 2 alaplap volt 2016 novemberéből. [»], [»] Az egy évvel később restaurált Leningrad 1 alaplapon Z.A.N.-hoz hasonlóan kijavította az eredetiben levő vezetékezés hibát. [»] Végül, de nem utolsósorban egy Vesta IK-30 klónozása következett 2020-ban. A kapcsolási rajz szkennelt verziója Shirokov Romantól, azaz SysCattól, Moszkvából származik. Mick ezt az előző két alaplaphoz hasonlóan P-CAD 2002-be konvertálta. [»], [»]

A Leningrad Neti feltámasztása 2014 augusztusára tehető. A szintén novoszibirszki Vitalij Mihalkov (azaz MV1971 avagy tetroid) ekkor dobta piacra a Rubtsovsk-ban lakó Cat_Alex által rekonstruált replika alaplapot, mely public beta volt, tehát hibákat tartalmazott. [»] és [»] A Rodionovo-Nesvetayskayában lakó pavgar 2015 júliusában közzétette a lap általa ismert bugfixeinek listáját. [»]

A következő lépcsőfok ennek továbbfejlesztése, a128K-ra bővített verzió, mely 2015 májusában mutatkozott be immár teljes egészében MV1971-től. [»] Ez szintén nem volt hibamentes. A lapon a legtöbb bugott AHTuXPuCT tárta fel még a publikálás napján. A hibákat gdv2002 kijavította a kapcsolási rajzon és saját javításaival együtt visszaküldte a konstruktőrnek.

A projekt azonban elakadt, ezért gdv vette kézbe a dolgokat. 2021 áprilisában készült el az új alaplap. A RU5 memóriachipeket RU7-re cserélte, így 256K lett a RAM mérete. A lap üres helyére az AY-3-8912 illetve AY-3-8910 részére készített foglalatot. A felső élen a joystick a DB-9 apa, a videó ennek anya verzióját kapta, a sound/tape csatlakozók jack-ek lettek. A tápcsatlakozó is egy szabványos DC-jack. Az egyik ROM-chip itt is eltűnt. [»]

A Leningrad-0 v2.0 kapcsolási rajzának elkészítése a balasihai Roman Boykov (Romych) munkája. [»] Az eredeti, bugos alaplap 2022 októberében jelent meg. A fórumtagok itt is közösségi bugfixeket végeznek, de úgy tűnik, a klón és a modern TV-k házasítása kudarcba fulladt...

Weblinx: Pix: [»] Leningrad v3 [»] Leningrad v3.1 [»] Leningrad v3.2 [»] Leningrad 1 Z.A.N.

1.3. Új bővítések születnek

Az ex-szovjet ZX Spectrum történelemben megszokott, hogy a gépek tulajdonosai, legyen szó akár egyénekről, akár csapatokról, az általuk kifejlesztett bővítéseket, moddingokat közkézre bocsájtják. Ennek eszközei a klasszikus időkben a korabeli nyomtatott sajtó, illetve a lemezújságok voltak. Manapság természetesen ez is az Interneten keresztül zajlik, leginkább a már említett zx.pk.ru fórumon.

Feliks Knjazev (azaz SoftFelix) 2010 áprilisában kezdett bele az 1Mbyte SIMM30 RAM expansion for Leningrad 1 bővítés kivitelezésébe. A szentpétervári hardveres a hónap végére készült el a fejlesztéssel. Ennek köszönhetően a gép Pentagon 256/512/1024K kompatibilis memóriakezeléssel rendelkezik. [»]

A penzai Mark Haskov (Mirazh) 2010 májusán jelent meg a 256K RAM expansion on Altera CPLD for Leningrad 1 elnevezésű bővítésével. A vezérlés megvalósításhoz az Altera 3000 Max családból választotta a programozható logikai áramkört, melyet az alaplap breadboardján helyezett el. A memóriabővítéshez pedig kicserélte a 8 darab 8K-s RU5 chipet 32K kapacitású RU7 típusra. [»]

A többi klónhoz hasonlóan a Leningrad esetében is felvetődött, hogy a leginkább elterjedt Pentagon 128K 2+ ATM klónnal kompatibilissé tegyék a memória és képernyőrutinok időzítéseit. A kezdeményezés valerium-labs nevéhez köthető Cseljabinszkból, aki 2021 márciusában vetette fel az ötletet a fórumon. A megvalósításhoz a tagokkal közösen az Altera EPM3032ALC44 CPLD-t választották. A kidolgozásban részt vettek Moszkvából IanPo és Serg6845, P321 (Krasnodar), valamint Oleg Starichenko (solegstar/Harkiv). A fórum mellett [»] valerium GitHubján is archiválásra került a még ugyanabban a hónapban megvalósult projekt. [»]

↑date: 2022/08

Az első klón extrákkal

A Baltik 48K (Балтик 48K) az első ZX Spectrum klón, mely több extra funkciót kínál a 48K-s alapgéphez képest. 1985 és 1987 között fejlesztették, a források egybevetése alapján 1987 végére lehetett készen. Feltehetőleg a Kaunasi Műszaki Egyetem (Kauno technologijos universitetas) munkatársai esetleg rádióamatőrök voltak a megalkotói. Elsődlegesen ipari felhasználásra szánhatták, később adaptálták Spectrum klónná. Ezt támasztja alá a rengeteg plusz funkció és az inkompatibilitást növelő részletek. Az idők során folyamatosan fejlesztették mind a firmvert, mind a hardvert.

Az egymezős memóriájú gépekhez tartozik, a 64K-t 8 darab 8K-s RU5 RAM chip adja. Ebből 16K shadow RAM-ként használható. A processzor a nemstandart 4MHZ-en üzemel. A gép 50-nél kevesebb mikroáramkörből épül fel, az ULÁ-t К556РТ4 és К155РЕ3 ROM chipek emulálják. Tartalmaz párhuzamos I/O portot is, melyet a КР580ВВ55 chip vezérel. Ezt a legtöbbször Kempston joystick és nyomtató vezérlésére használták. A firmverek tárolárása két darab ROM foglalat adott.

Van shadow screen, ez a standarttal együtt multicolor (8x1) kompatibilis. Alapkiépítésben nem rendelkezik videókimenettel, hanem a stripboardon lehettett ezt instalálni.

A gép a minszki Sonet (Сонет) céghez köthető leginkább. Rostov-on-Don-ban a SPLAV Speciális Tervező és Technológiai Intézet (ОКТБ СПЛАВ) is gyártott gépeket. Több műszaki oktatással foglalkozó intézmény is, mint például a Novopolotszki Politechnikai Intézet (Новополоцкий политехнический институт) szintén bekapcsolódott a gyártásba, valamint a Minszki Rádiómérnöki Intézet (Минский радиотехнический институт) diákjai is foglalkoztak vele. Grodno-ban a 90-es évek közepén egy magánszemély ugyancsak készített CP/M-es és TR-DOS-os klónokat. Általánosságban elmondható, hogy mind diákoktól és rádióamatőröktöl lehetett vásárolni gépeket. A minszki rádióamatőr piacon szinte az összes összetevő elérhető volt. Ezen a területen 1995-96-ig forgalmazták. Fehéroroszország keleti részén mintegy 80% volt az elterjedtsége.

Moszkva vonzáskörzetében 1988 elején jelent meg az első verzió, de itt hamar háttérbe szorult a Leningrád és Pentagon gépek miatt. Ennek fő oka az ár és a megbízhatóság volt. Például a К556РТ4 és К155РЕ3 ROM chipeket hőterheléses tesztnek kellett alávetni. A Sonet két napig folyamatosan járatta a gépeket, az amatőr összeállításoknál ez nyilvánvalóan elmaradt, csökkentve a gépek megbízhatóságát. Nem mellékesen ezen ROM-ok égetése is speciális eszközt igényelt.

A Sonet a gépeket a Yanka Maur utca iskolaépületében gyártotta, a forgalmazás az Amuri utcában történt. Az első széria még beépített tápegységgel készült, a második már külsővel. A konfigurációkat illetően a Baltic volt az alapklón, kazettás egységgel lehettet használni. A Baltic+ a lemezes verzió, mely a saját fejlesztésű Disk Monitor rendszert használta. A Baltic++ már CP/M kompatibilis is. A Baltic +2 ezek mellé printert kapott, a Baltic +3-t ráadásként második floppy meghajtót. A Baltic +4 a két floppys verzió printer nélkül.

A lapokat a helyi gyárból rendelte meg a cég. A kész gépek melett üres alaplapokat, floppy vezérlő kártyákat, gépházakat, flashelt ROM-okat, CP/M floppykat is forgalmaztak. A videóáramkört természetesen előre installálták, sokszor elhagyva a párhuzamos port vezérléséért felelős chipet.

A firmvereket illetőten az első a hagyományos Spectrumé, csak itt félkövér betűtípussal. A következő már a kusztomizált © 1988 BALTIC RUSSIAN felirattal bootolt. Egy turbo töltést támogató firmver is megjelent. A 'szimpla' firmverek sorát a Baltic (c) 1992 SONET v1.2 jelű zárja.

Léteztek több firmvert tartalmazó ROM-diszkes verziók. Itt az NMI gomb megnyomására aktiválódott menüből választhattunk. Ennek két fő verziója ismert. Az egyik a © 1988 BALTIC RUSSIAN & CPM, mely CP/M bootloadert, másolót és assemblert tartlamaz. A másik az 1992-es turbo firmver, mely lemezformázót és kazettatesztelőt kapott az assembler helyett. Ennek két alverziója is létezett. A CP/M 64 karakter/soros képernyőt és 800K-s lemezeket használt. A fejlesztések ellenére a CP/M-es gépek nem terjedtek el széles körben, köszönhetően a magas árnak.

A Radiojubitel (Радиолюбитель) magazinban rendszeresen szerepelt a gép, népszerűsítő cikkekkel és hirdetéssel egyaránt. Ezek elsősorban a cégalapító V. Boreysho (В. Борейшо) írásai, melyek a magazin első, 1991/1-es számától kezdve jelentek meg.

Természetesen később elérhetővé vált a klónhoz a 128K RAM+AY+TR-DOS bővités. Ez az eredeti tetejére forrasztott RU5 chipeket jelent. Az AY-chip külön kártyán kapott helyet. Opcionális ROM-bővítés is elérhető volt hozzá. Mind a 48K-s, mind a 128K-s TR-DOS kontrollerekkel használható ez a bővítés. [»] Később az 512K RAM bővítés is megjelent Micruho-Maklajtól az 1997. októberében az Lprint #23 lemezújságban. [»]

A klón Т34ВГ1, azaz a КА1515ХМ1-216 jelű integált áramkör alapjául szolgált. A tervezéskor ezt a klónt vették alapul az extrák nélkül. Ezt támasztja alá a 4MHz-es processzorsebesség, valamint az 5:3 arányú képernyő a 4:3 helyett. Az utóbbi megoldása az Int szignál bugfixével együtt a SPLAV dokumentumában olvasható.

Több más klón alapjául is szolgált a gép. A Kompanon (Компаньон) 95%-ban a Baltik analógja, a ROM-diszk is nagyjából megegyezik vele. [»] Természetesen a kisebb-nagyobb változtatással bíró klónok is megjelentek, például az Astra (Астра) [»], a Saulys-1 [»], a Nikos (Никос): [»], a Riga variáns: [»], Ural (Урал) [»] és a Raduga. (Радугa) [»] És akkor még nem is beszéltünk a Т34ВГ1 alapú klónokról...

Weblinx: Baltik 48K@Zx.pk.ru: [»] https://zx-pk.ru/threads/1389-baltik.html?p=24530&viewfull=1#post24530 Baltik 48K@Speccy.info: [»] https://speccy.info/Балтик Baltik 48K@ZXByte.ru: [»] https://zxbyte.ru/baltic.htm Baltik 48K@Sblive.narod.ru: [»] https://sblive.narod.ru/ZX-Spectrum/Baltik/Baltik.htm Pix sources: [»], [»], [»], [»], [»], [»], [»], [»] Original pix: [»] Baltik 48K

Remake szupport topiccal

A Lvov klónnál már megismert Leonid Cherednik (Леонид Чередник, azaz Leon) a Baltikból is készített remake-t. A zöld tesztverzió 2017 márciusában jelent meg, a végleges piros itt is novemberben jött ki a novoszibirszki Vitalij Mihalkovtól (MV1971 azaz tetroid). [»], [»] A 'hivatalos' szupport megszűnése után saját topicot kapott a gép. [»]

↑date: 2023/04

Az orosz főváros első klónja

A Moskva 48K (Москва 48K) klón Evgenij Pavlovich Fadeev (Евгений Павлович Фадеев) nevéhez köthető.

A kapcsolási rajzot, mely a Lvov 48K klónon alapul, Tadeusz Radusztól kapta a dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben. Ez a verzió hibás volt. Pavlovich a kollégájával párhuzamosan két prototípuson dolgozott, melyeken együttesen, menet közben végezték el a szükséges módosításokat. [»] Így készült el 1988-ra a 220x120 mm-es, végleges alaplap. Ez sajnos meglehetősen bugosra sikerült, elég sok kézi véglegesítést és patch-kábelt igényelt. [»] Az egyik ismert bugfix az INT szignál helyes értékének beállítása. [»] A klón egyébként támogatja a RU3 chipek használatát a RU6 típusok helyett.

Az időközben előkerült kapcsolási rajzok szerint a Moskva 48K-nak több verziója létezett, melyek a bugfixek alkalmazásában különböztek.

Weblinx: Moskva 48K@Wikipedia.ru: [»]" target="new">[»] https://ru.wikipedia.org/wiki/Клоны_ZX_Spectrum#Москва Pix sources: [»] Original pix: [»] Moskva 48K

Négy remake is születik

Az első remake a moszkvai alexey_kw munkája 2011 májusából. Egyetlen példányban készült az eredeti sémák alapján, alkalmazva az összes ismert bugfixet OrCAD/Allegro tervezőprogramokkal. [»]

Mdesk szintén készített egy saját (nempublikált) verziót P-CAD-ben. Ehhez saját RGB megoldását adta hozzá, mivel nem tudta értelmezni a dokumentumban szerepelteket. [»]

Kalugából Mihail Tarasov (Mick, Micklab) is megrajzola saját klónját P-CAD 2002-ben. Az sblive.narod.ru oldalon szereplő NYÁK-ot vette alapul, az ott feltüntettett hibákat kijavítva. [»]

A már megismert Leonid Cherednik (Леонид Чередник, aka Leon) klónja a Baltik remake-kel együtt jelent meg 2017 márciusában a virtuális piacon Vitalij Mihalkovtól (Виталий Михалков, MV1971 azaz tetroid) [»] Mivel csak az 1.0-s zöld színű változat jött ki, úgy tűnik, ez a végleges, egyből hibamentesre sikerült verzió. A lelkes amatőrök ebből a változatból saját verziókat készítettek, melyet a Moscow-48K feliratról lehet beazonosítani. [»] , [»]

↑date: 2023/04

Moszkvából Krasnodarba

A Krasnodar 48K konstruktőre, Kijashko Vladimir Anatolevich (Кияшко Владимир Анатольевич) rádióamatőr (RZ6AT) 1987 augusztusában éppen nyaralását töltötte.

Evgenij Pavlovich Fadeev, (RV3BJ, akkor UV3BJ) ekkor már elkészült a Moskva 48K prototípusával. Nyomtatott áramkör ekkor még nem volt, csak kapcsolási rajz és egy breadboardon működő drótozott készülék.

Ezt elvitte Zajcev Juri Nikolaevichhoz (Зайцев Юрий Николаевич - UA6CR) Krimszk városába, hogy tartsanak egy bemutatót az érdeklődő rádióamatőröknek.

Ő felhívta azokat a barátait, akiket érdekelhetett a projekt. Kijashko (akkor UA6BIE hívójel) mellett Bogdanov Juri Stepanovich-t is (Юрий Степанович Богданов - UA6AP, Timashevsk). Juri Pavlovich Bojko, Kijashko barátja elvitte őket autóval Krimszkbe. A bemutatón meglehetősen nagyszámú érdeklődő gyűlt össze. A résztvevőket egycsapásra lenyűgözte gép Radio 86K-hoz képest remek tulajdonságai.

Így Kijashko rögtön el is határozta, hogy elkészíti saját gépét. A cél a teljes kompatibilitás volt a bemutatott géppel és így az eredeti ZX Spectrummal.

A videokimenetet leegyszerűsítette egy 555ID4 chip segítségével (SN74LS155 analóg). Így maradt hely egy 580BB55 alapú (Intel 8255 klón) párhuzamos port megvalósulására.

Astrolon fólián folyt a kétrétegű NYÁK tervezése. Három verzió készült három héten keresztül. Az összeszerelésben és tesztelésben részt vett UA6AP is. Majd a konstruktőr elküldte a negatívokat egy rádiógyárba, év végére elkészült a NYÁK is.

Az újévre maradt a debuggolás. Később két másik gyár is részt vett az alaplapok gyártásában. A klónt benevezték a 34. moszkvai DOSAAF rádióamatőr kiállításra, de sajnos nem nyert díjat. Viszont később népszerűségével jóval túlszárnyalta a díjazott alkotásokat.

Weblinx: Kijashko Vladimir Anatolevich@cqham.ru: [»] http://www.cqham.ru/rz6at/profile.html, [»] http://www.cqham.ru/rz6at/theme_1.html Kijashko Vladimir Anatolevich@zx.pk.ru: [»] https://zx-pk.ru/threads/255-spisok-(poisk)-otechestvennogo-speccy-zheleza.html?p=107183&viewfull=1#post107183 Bogdanov Juri Stepanovich@cqham.ru: [»] http://www.cqham.ru/forum/showthread.php?43707-Clive-Sinclair-SK&p=1853612&viewfull=1#post1853612 KrNews#04@ZXPress.ru [»] https://zxpress.ru/article.php?id=9116 Pix: [»] Krasnodar 48K

Háromszoros feltámadás

A klón feltámasztására tett első kísérlet 2016 augusztusára tehető. Cat_Alex/QRP Rubtsovskból Sprint Layout-ban rajzolta újjá az Oleg Starichenko (solegstar-Harkov; Ukrajna) által biztosított kapcsolási rajzokat. Starichenko egyénként segített is neki ebben. A projekt nagy valószínűség szerint félbemaradt. [»]

Majd 2020 októberében a balasiha-i Roman Boykov (romychs) készítette el saját verzióját EasyEDA-ban. Néhány változtatás is bekerült az áramkörbe, e mellett apróbb fejlesztések is, mint a Molex tápcsatlakozó és a konfigurációs jumperek. [»] A kész munkát GitHubján is közzétette. [»]

Mihail Tarasov (Mick vagy Micklab) 2021 február végére készült el az általa rekonstruált NYÁK-kal Kalugából. [»] Ez az eredeti példány teljesen mérethű mása. A fórum mellett természetesen vk.com üzenőfalán is megosztotta munkájának eredményét. [»]

↑date: 2023/12

A Pentagon előfutára

A Moskva 128K az első 128K-s szovjet klón volt. A Pentagon 128K 2+ ATM elődjének tekinthető, megalkotója az ATM nevű társulás. Tulajdonképpen egy Beta-128 kontroller nélküli Pentagonnak tekinthető.

A gép 1989-ben jelent meg. ZX-Lprint III interfészt, RGB kimenetet tartalmazott és dupla Sinclair joystick emulációt. Ez utóbbiért a RU10 vagy RU8 RAM chipek voltak felelősek. Az alaplap kettő-négy hibát is tartalmazott, nehéz volt üzembe helyezni, többek között ezért sem lett népszerű. Több alverzióban is készült.

Habár az alaplap kapcsolási rajza szerint készítői egy ZX Spectrum 128K+2 kompatibilis gépet szerettek volna megalkotni, létrejött a némileg gyorsabb, és így inkompatibilis Pentagon-szabvány, mely később de facto standarttá vált az ex-Szovjetúnió területén.

Weblinx: Moskva 128K@Wikipedia.ru: [»] https://ru.wikipedia.org/wiki/Клоны_ZX_Spectrum#Москва Pix sources: [»] Original pix: [»] Moskva 128K

Tripla kísérlet az újjáalkotásra

Krasznojarszkból moxjemi készítette el az alaplap Sprint Layout verzióját. Abramov Mihail (Абрамов Михаил, azaz Mdesk) bugfixét követően 2011. októberére készült el a végleges verzió. [»]

Az alaplap teljes egészében működő remakje ezúttal is a moszkvai Leonid Cherednik (Леонид Чередник - Leon) nevéhez fűződik. Az első publikus verzió, a v1.1 2017 júniusban jelent meg zöld színben. [»] A bugfixelt v2.22 piros lap a Lvov 48K és Baltik 48K lapokkal együtt, novemberben tűnt fel a Zx-pk.com virtuális bolhapiacon. [»] A zöld és piros alaplapok készítője ezúttal is a Novoszibirszkben lakó Vitalij Mihalkov (Виталий Михалков, MV1971 aka tetroid). Az Zx.pk.ru fórum tagjai saját on-line szupport fórumot indítottak a remake-hez. [»] Leon hivatalos szupport oldala ez esetben is eltűnt.

Mihail Tarasov (Михаил Тарасов, Mick, Micklab) Kalugából 2020. augusztusában jelentkezett az alaplap P-CAD 2002 kapcsolási rajzával. Ez a projekt azonban sajnos félbemaradt. [»]

Weblinx: Pix sources: Original pix: [»] Moskva 128K vx.xx 2017 mod.Leon

↑date: 2023/06

A 90-es évek Pentagon sztorija

A Pentagonok a volt Szovjetúnió utódállamaiban a legszélesebb körben elterjedt ZX Spectrum klónok voltak a 90-es években. Elterjedtségüket a szabad hozzáférésű dokumentumoknak és a könnyű, akár házilag is kivitelezhető megépítésüknek köszönhették. Bővíthetőségük is viszonylag egyszerű volt, így a 8 bites mikroszámítógépek világában extrémnek számító upgrade-k is megjelentek hozzájuk. Többek között processzortuningok, memóriabővítések, hangkártyák, merevlemez és valós idejű óra illesztések, új képernyőmódok stb., melyek elsősorban a crackerek, hackerek, fejlesztők, swapperek gépeibe kerültek.

Az alapkonfiguráció hamarosan a Pentagon 128K lett, 640 KByte-os Beta-128 lemezegységgel, 3 csatornás AY vagy YM hangchippel, esetleg Covox variánsokkal és Kempston egérrel.

A legnépszerűbb típus, a Pentagon 128K 2+ ATM (lásd később) esetében a memória és a képernyőrutinok időzítése eltért az eredeti ZX Spectrum 128K-tól. Miután a legelterjedtebb gépeknek számítottak, ez a időzítés vált standarddá a demóknál és játékoknál is a volt Szovjetúnióban. Tehát az erre érzékeny programok nem futottak tökéletesen más, a Spectrum időzítésével kompatbilis klónokon és magától értetődően az eredeti Spectrum gépeken sem. Ezen a jobb programok setup alkalmazásával segítettek. Később megjelentek az automatikus gépdetektálással rendelkező szoftverek illetve azok, melyek az időzítésre érzéketlen kódolással érték el a kompatibilitást. Az egyéb gépek tulajdonosai sokszor kapcsolóval aktiválható moddingot használtak a kívánt hatáshoz.

Mivel kapcsolási rajzként forogtak közkézen, az egyes Pentagon gépek megjelenése nagymértékben különbözhetett. Volt közöttük hagyományos 8 bites mikrszámítógépet idéző, illetve desktop vagy toronyházba is szerelték a lapokat.

Processzoraik először az importált Z80A, B és H illetve klónjak voltak. Majd a hazai gyártású, de NDK-s Z80 klón, az U880 CPU variánsai, a Т34ВМ1, КP1858ВМ1/BМ3 és КM1858ВМ1/BМ3 lettek. A BM1 jelű processzorok NMOS, a BM3 CMOS alapúak. Ez utóbbi számít a Spectrumoknál a legritkábbnak. A KP és KM a plasztik illetve kerámia tokozásra utal.

A különböző verziók és moddingok kavalkádjában lehetetlen nyomonkövetni az egyes verziók számozását és pontos megjelenési dátumaikat. A biztos és bizonytalan pontok kombinálásából azonban relatíve pontos képet kaphatunk ezen gépek evolúciójáról.

A kiindulási pont a Pentagon 48K klón Beta-128 lemez interfésszel. Majd ezt bővítették folyamatosan az akkoriban már szintén nem a csúcstechnikát képviselő, viszont relatíve olcsón és egyszerű technológiával előállítható modulokkal. Ilyenek a 128K RAM bővítés, az AY/YM-chip, Kempston joystick és ZX Lprint III printer intefészek, illetve a Beta-128 kisebb-nagyobb bugfixei és bővítései.

A történet ismertetése és dokumentálása közben a nevezéktan némileg önkényes egységesítése is elkerülhetetlen. A saját elnevezések dőlt betűtípussal, a dokumentációkban és forrásokban szereplő gépnevek normál betűvel lesznek szedve.

A legelső gép, a Pentagon 48K 1989-ben látta meg a napvilágot Moszkvában. Konstruktőre Vladimir Drozdov (Владимир Дроздов), a 2017 februárjában elhunyt, ismert rádióamatőr.

Logikusan végigkövetve a forrásokat és dátumokat, a klóngyártás kezdetben a Zvezda gyárában folyt (melynek neve 1991-ig Zagorskij Elektromehaniceskij Zavod – ZEMZ volt) Sergiev Posad városában (korábban a Zagorsk nevet viselte a település).

Tekintsük át az események kronológiáját és névadás eredetét. Először tehát Drozdov megkonstruálta a gépet. Majd a ZEMZ állami megrendelés híján maradt (Agat-9) elektrotechnikai részlege belefogott a gyártás előkészítésébe. (Az alaplap színe és a NYÁK vezetékezés egyértelműen az Agat számítógépeket idézi.) Mivel az addigra megjelent klónok mindegyikének volt márkaneve, így az új gépnek is kellett találni egyet.

Pentagon elnevezést először Rozkov Roman Anatolevic (Рожков Роман Анатольевич) hardverspecialista használta 1989 nyarán. Szerinte a gép alapját adó „ősklónt” az orosz Honvédelmi Minisztérium (azaz "orosz Pentagon") főhadiszállásán vagy valamelyik kutatóintézetben fejlesztették ki a Lvov 48K klónból és Drozdov ez alapján végezte a fejlesztést.

A Pentagon név másik lehetséges eredete, hogy az alaplap hátlapjának számítógép felőli részén szabályos ötszöget formál a külső vezetékezés. Konstantin Viktorovic Sviridov (Константин Викторович Свиридов, aka Conan) a Radio Amatur magazin 1992. augusztusi számában ismertette az elnevezés ezen verziójának magyarázatát. Ugyanakkor személyesen ismerte Rozhkov-ot (rövid ideig együtt is dolgoztak különböző ZX klónok összerakásával) és így érdekes, hogy a névadás előbbi verzióját nem említette az újságban. Mindenesetre az Internet korszakában már előállt ezzel a változattal is.

A klónt Sergej Sismincev (Сергей Шишминцев), egy másik Posad városában működő cég, a Zagorskogo optiko-mehaniceskogo zavod (Загорского оптико-механического завод) alkalmazottja néhány barátjával együtt hozta a el a moszkvai piacra 1989 végén. Ők a Sparka (Спарка - a számítógép lemezvezérlővel párosítva) becenevet használták. Mindeközben a tervező megalkotta 128K RAM bővítést.

Mivel a Pentagon 48K gépeket kis szériákban gyártották, ezért két vállalkozó szellemű fiatal, 'Dima' és 'Vologya' gyártani kezdték Z01.90 felirattal. [»], [»]

A Pentagon 48K kifutásakor a gyártó cég továbbfejlesztette a klónt Zvezda (Звезда) néven és 1991 és 1994 között gyártották, minden évben változtatva a gépeken. Közös jellemzőjük, hogy egy dokkolókártyával kapcsolódnak a gépházakhoz, és hogy a Beta-128 rész alkatrészeit általában nem forrasztották be (bár létezik ilyen változat is).

Az első, 1991-es verziót Agat billentyűzetbe szerelték, ahol a fedlapot a Zvezda billentyűzethez igazították.

Ezt követte a Zvezda-001 1992-ben. A számjelzés nélküli Zvezda 1993-ban látott napvilágot. A gyártás utolsó évében, az 1994-es modell a Zvezda-01 típusjelölést kapta. A gépházakat illetően először itt a Vector-06Ts számítógép magasított házát használták. Majd a cég egy nagyon hasonló, saját gépházat készített. Ennek első verziója sötétszürke, a második világos színű. Ezekbe a házakba az alaplapon és dokkolón kívül egy teljes értékű hangszóró is került. A csatlakozók a joystick, tápellátás, a magnó, a fekete-fehér, színes TV és az opcionális lemezmeghajtóé.

1993-tól kezdve a Pentagon 48K alaplaplap alsó és felső NYÁK-ját felcserélték. Ez az alaplap sötétebb - valószínűleg itt fogytak ki az Agat-okhoz szánt nyers lapokból. A két alaplap némileg inkompatibilis egymással.

A billentyűzet 52 gombos, ahol a plusz gombok két billentyű együttes lenyomásával elérhető funkciókkal bírnak (például: Del=Caps shift+0). Az 1992-es év billentyűi matricázottak, a többi évjáraté homorú, festett típus.

Az első ROM verzió a 4.91. Ez még támogatta a ciril karaktereket, a későbbi, 1992-es már nem.

Körülbelül 200 darab szett készült, az ex-szovjet klónokhoz képest magas minőséggel, garanciális problémák nélkül. [»], [»]

Ezalatt a Moskva 128K alaplap és a Pentagon 48K Beta-128 interfészének, valamint egy AY/YM kártya egységesítéséből létrejött a Pentagon 128K szintén 1989-ben. Valószínűleg sosem került nagy számban legyártásra, fotódokumentáció szinte nem is maradt róla fent, mindössze egyetlen képsorozat a Zx.pk.ru fórumon. [»] Megalkotója a moszkvai ATM társulás. A rövidítés kezdetben a moszkvai Associaciya Tvorcheskoy Molodezhi, azaz az Association of Creative Youth (Kreatív Fiatalok Egyesülete) nevet takarta, majd az Association for Technics and Microelectronics névre váltottak megtartva a már bevezetett rövidítést. A hozzájuk csatlakozó MikroArt szintén hasonló, a technika és tudomány iránt elkötelezett fővárosi fiatalok csapatából állt. Utóbbi tagjai 1992 áprilisától már önálló céget alapítottak a társulásból a gépgyártás és technikai publikáció területén és azóta is működnek.

A Pentagonok készítésében a szintén moszkvai Solon, valamint a hozzá csatlakozott a fryazinoi GrandRoMax (GRM) is tevékenyen részt vállalt. A Solon cég egy igen univerzális számítástechnikai vállalkozás volt: szoftverek terjesztése, szakirodalom publikálása, hardverfejlesztések: ezek mind-mind a profiljába tartoztak. Jelenleg is működnek mint kiadóvállalat Solon-Press néven. A partnervállalat hivatalos neve GrandRomMax Independent Science-Manufacturing Laboratory of Computer Techniques, tehát a cég magát függetlennek valló számítástechnikai kutató és gyártóintézetként aposztrofálta.

A különböző 128K-s Pentagonok elnevezéseinek tisztázása még a korabeli szakkönyvek, dokumentációk, folyóiratok és diskmag-ek átolvasásával is lehetetlen. Hiszen ugyanazt a gépet még a saját gyártója is másképpen hívta az egyes hirdetésekben, dokumentációkban, nem is beszélve a köznyelv, illetve a kalózkiadások által teremtett zűrzavarról.

Áttekinthetőbb megoldás nem lévén, érdemes a ZX Spectrum 128K, 128K+2 és 128K+3 elnevezések analógiája alapján generációkra osztani a 128K-s Pentagonokat kiegészítve a fejlesztő nevével. Úgy tűnik a gyártók is valami ilyesmiben gondolkodtak, még a nevek is hasonlóak – habár korántsem alkalmazták ezt következetesen. A piacradobás évszámainál a gyártó által használt első ismert hirdetést, illetve a műszaki dokumentáció évszámát vettem figyelembe. Ahol a gyártás és forgalmazás éve valószínűleg a következő évre eshetett, azt is jelzem.

Tehát. A már említett első generációs 128K-s modell (1989) a felvázolt nómenklatúra szerint a Pentagon 128K nevet kapja.

A második generáció, a Pentagon 128K 2+ az előző továbbfejlesztése a Beta-128 interfész integrálásával, bugfixeivel, módosításaival és az alaplap sorozatgyártásra optimalizálásával. (ATM-hirdetés: 1990 november, forgalmazás 1991).

A harmadik generáció, a Pentagon 128K 3+ integrált AY/YM és joystick interfészt kapott (ATM: gyártás kezdete nem ismert, de 1994-ben már biztosan forgalmazták [»]; Solon-dokumentáció, GRM alaplap: 1993). A lényegi hardverfejlesztések itt le is záródtak a PC-klónok előretörésével, illetve az ex-szovjet gazdaság elmélyülő recessziójával.

Az utolsó, a negyedik generáció a Pentagon 128K 4+ már csak méretükben csökkentett alaplapokat jelent (Solon-hirdetés: 1994, GrandRomMax-dokumentáció: 1995).

Mindezek fényében a részletes evolúció feltehetőleg a következőképpen fest az első generációs gép megjelenése után.

A legszélesebb körben elterjedt klón az ATM és a MikroArt gépe lett - ahogy a fejezet elején ismertetésre került. Ezt a második generációs gépet tehát 1990. novemberében kezdték hirdetni, a köztudatban megragadt Pentagon 128K 2+ ATM, Pentagon 128K++ ATM, ATM-128K, Pentagon 128K/91 és ATM 1991 elnevezéseket és a cég hirdetési szokásait figyelembe véve a széleskörű forgalmazás 1991-ben kezdődhetett. Feltehetőleg egy kisebb széria viszont már 1990 karácsonyára megjelent a piacon.

A gép mellett megalkották saját AY-YM adapterkártyájukat is. Ezt a kártyát a Z80 processzor foglalatába kell dugni, és tartalmazza a Z80-at, valamint az AY-chipet (a hangchip vezérléshez szükséges összes jel a Z80 aljazaton van). A NYÁK-on jól kivehető egy vízszintes üres sor, mely a következő szériánál kap szerepet.

A Pentagon 128K 2+ KIS a Kievskie Informacionnye Sistemy (Kиевские Информационные Cистемы) második generációs klónja 1994-ből. A gép floppy egysége beépített tápegységgel rendelkezik, melyről maga a gép is kapja az áramot. A 720K felirat arra enged következtetni, hogy nem csupán a TR-DOS-sal, hanem az IS-DOS-sal is kompatibilis a rendszer.
A számítógépházba került integrálásra az RF-modulátor, a beeper, valamint az AY-chip egy külön minikártyán. A patch-kábelek, a papír a billentyűzet és alaplap között, a szigetelőszalag mind-mind a kisipari gyártásra engednek következtetni.
A kijevi klóngyártó cégről még annyit lehet tudni, hogy főnöke Samojlov Jurij Ivanovic (Самойлов Юрий Иванович). volt. [»], [»]

Az ATM harmadik generáció hivatalos elnevezése is Pentagon 128K 2+ ATM, de ismert még Pentagon 128K 2.1-ként is, holott neve logikusan Pentagon 128K 3+ ATM lenne. Itt az előző alaplap vízszintes üres részére integrálták az AY-chipet és Kempston vezérlőt. A hangchip a nem szabványos 3.5MHz-es frekvencián üzemel. A kazettás magnetofon használata már nem támogatott. A ZX Lprint III interfész csatlakozója is hiányzik, a vezérlő ROM foglalata azonban még megtalálható az alaplapon.

Az ATM második generációs alaplapnak két moddingja ismert, a Pentagon 128K 2+ ATM Z1992 és Pentagon 128K 2+ ATM Z1994. Mint a Pentagon 48K esetében, ezek is a jobb kompatibilitást szolgálhatták.

A Solon-nal kapcsolatban az internetes forrásokon felül leginkább a Solon saját felhasználói gépkönyvére támaszkodhatunk, amennyiben mélyebbre akarunk ásni a témában. Ez nemes egyszerűséggel a ZX Spectrum 128K címet viseli és 1994-ben jelent meg. Annyi biztos, hogy a képernyő- és memóriaidőzítési kompatibilitási problémákat kijavították az eredeti ZX Spectrummal kompatibilisre. Viszont pont ez lett a vesztük, hiszen addigra már az ATM-féle időzítés vált standartá.

Belépőmodelljüket a Pentagon 128K-nek hívták. Ez nem tartalmazza az AY/joystick részt, viszont az alaplap jobb oldalon levő táblájára felforraszthatóak ezek. Maga a cég is kínált ilyen mini kiegészítő áramköröket. Mindezek után nyugodtan elkeresztelhetjük a modellt Pentagon 128K 2+ Solon-nak. A könyvbéli hirdetésen felül semmilyen utalást nem találni a gépről, sem a kiegészítőiről…

A Pentagon 128K 3+ Solon elnevezései még az előzőeknél is nagyobb káoszt mutatnak: Pentagon 128K 2+ Solon, Pentagon 128K ++ Solon, Pentagon 1993, Pentagon-128 03, Pentagon-128K 1993g neveken egyaránt ismert.

Ez az alaplap a PS.03 feliratot hordozza magán és Pentagon-128 03-ként szerepel a Solon partnerének, a Mikronix-nek a könyvbéli hirdetésben. Az alaplap dokumentációján a Pentagon-128K 1993g cím található. A lap mérete egyébként megegyezik a ATM 2+ dimenzióival, a Solon is egy általuk módosított Pentagon 128K 2+ gépként hivatkozik rá.

Harmadik generációsként itt is integrált lett a sztereó AY áramkör és a joy interfész a Kempston mellett már a Sinclair szabványt is támogatja. A TV mellett monitort is köthetünk rá. Az orosz szabványnak megfelelő DIN csatlakozók már az alaplapra kerültek. Így a gépházak hátuljához egy előre perforált alumínium csatlakozólapot kell felszerelni. A Beta-128 interfész variánsa, a Beta Turbo itt két meghajtót tud kezelni. A firmware a Profi klónból származik (1990 október), amely kétszeres pozícionálási, olvasási és formázási sebességet biztosít, az írás maradt standard sebességű. Az áramkör tápellátásán is javítottak. Ez a Beta-Turbo verzió közismerten gyárilag bugos. Ha egy turbós gépen írt lemezre nem turbós gépen írunk, a lemez tartalma megsemmisül. A végleges bugfixek a Spectrofon diskmag 12. (1995. március: Vladimir Larkov) és 14. (1995 augusztus: Kirill Gromov) számában jelentek meg. Lényegük, hogy az írási sebességet az írási műveletek megkezdése előtt kell normál sebességre állítani és nem pedig közben.

A Pentagon 128K 3+ Solon észt megfelelője a Sprais-128. A tallinni Gag Ltd. terméke, az alaplap felirata (C) 1993 DECA. Valószínűleg egy kis példányszámban készült szériáról van szó. [»]

A fentebb említett könyvben hirdetésként már szerepel egy mini-toronyház Spectrum 128 felirattal. A valóságban a negyedik generációs PS-04 alaplap egy ehhez igen hasonló házat kapott, mely azonban Solon ZX Spectrum feliratot viseli magán.

Nem elírás, az egyik alaplapnál pont, a másiknál kötőjel köti össze a típus és generáció megjelölését! Tehát még itt sem jutottak el következetes típusjelölésig... Az előzőek alapján elnevezhetjük a Pentagon 128K 4+ Solon-t Pentagon-128 04-nek, vagy a fenti kiadvány beharangozója alapján Pentagon-128K 1994g-nek is. A lap formája drasztikusan megváltozott, viszont a Beta-Turbo körüli dróthalmaz az előzőekben említett bugfixet sejteti.

A RU5 RAM chipeket 8 darab 32K-s RU7 váltotta fel, elméletileg összesen 256K-t biztosítva. Gyári konfigurációban viszont csak 128K-t lát a rendszer. Feltehetőleg a memórichipek jobb megbízhatósága, fogyasztása és ára miatt kerültek be a nagyobb kapacitású modulok. Viszont innét már csak egy kis modding Steel Drugon-tól és készen van a 256K-s Pentagon. [»]

A GRM partnercég 1993-től gyártott gépeinél még egyszer áttervezték az alaplapokat a harmadik és negyedik generáció esetében. Maradtak az alaplapra integrált DIN csatlakozók és a fém takarólemezek, a lap mérete természetesen csökkent.

Első gépük GrandRoMax 1 néven indította pályafutását. A lapon a 128K (1993g) felirat olvasható, ez tehát a Pentagon 128K 3+ GRM. GRM(1) vagy GRM-1 néven egyaránt ismert lett.

A GrandRomMax Grandboard 2+ és a GrandRomMax Grandtower 2+ a Pentagon 128K 4+ GRM két változata. Az első gép a hagyományos 8 bites jellegű kiépítésben, a második mini-toronyként került forgalomba. Ezek egy új, még keskenyebb alaplapra épültek, mely a GRM2+ nevet viselte. Az alaplap két publikus verzióban létezik: v5: 1995 és v8: 1996.

A GRM gépek sajnos örökölték a Beta-Turbo hibát, melyet az előbb említett bugfixekkel próbáltak orvosolni.

Új generáció Moszkvából

A modernkori klónok kezdetét jelentő Pentagon 1024SL fejlesztését Aleksej Sergeevic Zabin (King of Evil, KoE; Moszkva) végezte. Iskolai projektmunkaként indult, melyhez később melléálltak a szintén fővárosi NedoPC csapat tagjai. Itt két főgenerációt különböztetünk meg, melynek alaplapjai Zelenográdban kerültek legyártásra. A lapok üres NYÁK-ként, vagy készre szerelve is megrendelhetőek voltak.

A 2004 és 2005 között fejlesztett Pentagon 1024SL v1.x alapját az 1993-as Pentagon 128K 3+ GRM adta.

A szerző célja egy, az eredeti Spectrum időzítésével kompatibilis gép megalkotása volt, mely mellőzi a korabeli szuper-Spectrumok (ATM Turbo és Profi) újításait, mindössze a memória nagyságában kínál extrát. Az egy megás RAM címzése az 1997 decemberében bemutatkozott KAY 1024 klónnal kompatibilis (a megoldás egészen az 1991-ben megjelent Profi klónig eredeztethető vissza). Itt viszont 1 darab SIMM modullal lett megoldva. Tulajdonképpen a KAY 1024 utódjaként is aposztrofálják a gépet. Ezt támasztja alá az is, hogy annak buszrendszerét, a NemoBus-t használja, két darab ilyen slot található az alaplapon. Innét ered a típusban az SL megnevezés is. Mivel a processzor alapban csak egy 3,5 MHz-es darab, ezért a bővítősloton sem található meg a KAY gépek turbó szignálja.

A Kempston egér illetve joystick interfészek integrálva lettek, hardver szinten megoldott a ZX Lprint III printer interfész támogatás is. Ez utóbbi nincsen portként kivezetve, mivel néhány régi nyomtatón kívül nem használja semmi. Az AY/YM chipet külön kellett rendelni, amely behelyezéskor sztereóban szól. A Beta-128 rendszer turbó sebességgel működik. A standart Spectrum képernyő mellett a multicolor üzemmódot is támogatja a gép.

A Multicolor üzemmód lényege, hogy az eredetileg csak 8x8 pixel nagyságú attribútum terület helyett (melyen egyszerre csak egy előtér és egy háttérszín használata lehetséges) kisebb méretűeket is képes legyen kezelni a Spectrum, mint például 8x1, 8x2, 8x4, 4x1, 4x2 nagyságúakat.

A 2004-es Pentagon 1024SL v1.0 volt a prototípus. A végleges változatok a Pentagon 1024SL v1.4 illetve a Pentagon 1024SL v.1.41 funkciójukban megegyeznek, csupán megjelenésükben térnek el egymástól a 2005-ben készült gépek.

Később a NedoPC csapat egyik tagja, Vadim Alekseevic Akimov (Lord Vader, LVD) készített a szériához egy bővítést, mellyel már dupla processzorsebességgel, azaz 7 MHz-en futhat a gép.

A Pentagon 1024SL második generációjának fejlesztése 2006-be nyúlik vissza. A kezdeti Pentagon 1024SL v2.0 és Pentagon 1024SL v2.1-es verziókat a végleges Pentagon 1024SL v2.2-es váltotta fel, mely a szentpétervári Chaos Constructions 2006 partyn mutatkozott be augusztus végén. A számítógép 2007 és 2010 között a dzerzhinski DiHalt demo-compo ZX Spectrum részlegének hivatalos gépe volt.

Ennél az 1991-es Pentagon 128K 2+ ATM működését szimulálják az Altera EPM7128 és az EPM3032 CPLD-k nyílt forráskódú firmware-ja, melyek flashelhetőek is.

A RAM mérete maradt 1024K, viszont alapból tudja a 3,5/7MHz-es turbót szoftveres üzemmódválasztóval. Az alkotó a Beta-128-ról azonban lekapcsolta a turbót szinkronban az ATM 1991 kompatibilitással. A ZX Lprint III támogatás itt is részleges maradt.

Képernyőként akár monitort (VGA-RGB) vagy TV-t is használhatunk (PAL/NTSC enkóder segítsével). Az AY/YM hang egy 2x0,5 Wattos erősítővel van kivezetve sztereó jack-en keresztül. Ez már három darab NemoBus-szal rendelkezik és az alaplap szabványos PC/AT házba beépíthető.

Két új grafikus módot is kapott Dmitrij Mihajlovich Bystrov (Alone Coder, AlCo; Ryazan) felkérésére, melyeket a 7 MHz-es turbó üzemmód tett lehetővé. Az egyik a 256x192x16C, a másik a Pentagon Overscan mód.

A 16C üzemmód nevével ellentétben természetesen csak a Spectrum 15 színét használja. Az ATM Turbo klón mintájára fejlesztette ki. Lényege, hogy a képernyő bármelyik pontja bármilyen színű lehet, így az EGA képernyőhöz hasonló képet kapunk.
The Pentagon OverSCan a képernyőt kiterjeszti a border területére is. Minden egyéb jellemzője megegyezik a hagyományos 256x192 felbontású móddal. Rendkívül memória és processzor igényes, mivel a képernyőt 9 szeletre vágva kezeli.

A NedoPC egyik tagja, Dmitrij Dmitriev (DDp; Izhevsk) egy sor fejlesztést készített a géphez 2007 júliusa és 2009 szeptembere között.

A TurboOFF elnevezésű egy hardveres turbó üzemmód kikapcsoló. Ez rendkívűl hasznos modding, hiszen a gépen alapkiépítésben nem kivitelezhető a turbó gomb, mivel az FGPA-n belül van a normál/turbó választását lehetővé tevő szignál.

A 4096 color palette modding 4096 színűre növeli a palettát. A bővítés egyébként megjelent az ATM Turbo2+ géphez is.

DDp firmware-i részint kisebb-nagyobb módosításokat, bugfixet tartalmaznak, másrészt új funkciókat vezetnek be. Az első csoporthoz tartozik a PAL encoder bugfixe, a turbó üzemmód módosítása választhatóan Beta Turbóval vagy anélkül, az eredeti ZX Spectrum (azaz az 1993-as Pentagon Solon) képernyőidőzítésének visszaállítása. A másodikhoz pedig a (hardveres) 256x192x16C, 320x256, 512x192 felbontások, a hardveres multicolor, és az összes többi üzemmóddal kombinálható GigaScreen üzemmód.

A GigaScreen két darab, ugyanazt a grafikát, de más színeket használó képernyőt jelent. Ezek gyors változtatásával elméletileg 127 virtuális színből gazdálkodhatunk.

Lehetséges a "downgrade" is Pentagon 128K+AY configra.

2007-ben jelent meg a Z-Controller, elsősorban a fenti gépekhez tervezve, de bármely NemoBus-szal rendelkező klónal használható. A DiHalt 2007 partyn mutatkozott be júniusban. A kártya az Altera EPM7128SLC84 CPLD és a КР1878ВЕ1 mikrokontroller köré épül. PS/2 kompatibilis billentyűzet és egér (Kempston Mouse), IDE (NemoIDE kompatibilis) valamint SD kártya csatlakozók találhatóak rajta.

Zabin eddig felsorolt eszközeinek kapcsolási rajzai és a firmware-i egyaránt szabad hozzáférésűek.

A Pentagon 1024SL v2.666 esetében a célok a következőek voltak: száműzni az előző generáció elavult összetevőit, flexibilis architektúrát létrehozni és megtartani a Pentagon 128K 2+ ATM kompatibilitást.

A processzor egy Z80 kompatibilis Z84C0020VEC lett 20 МHz-en, de az Altera Cyclone II EP2C8Q208C8N FGPA-ban is emulálásra került egy maximum 28MHz-en ketyegő Z80 kompatibilis T80 mag. Az FGPA firmware-be belefért még a KR1818VG93 floppy vezérlő és a Turbo Sound kódja is valamint a hardveres mp3 dekódolás.

A Turbo Sound első verziója a Power of Sound csapattól jelent meg 1995-ben. Az újítás lényege, hogy nem egy darab, hanem két AY-chipet használunk. Így már összesen hatcsatornás zenénk lehet. [›]

A gép a virtuális és valós processzor kombinációival a 28MHz mellett 3,5 illetve 14 MHz-en futhat. Az SRAM memória mérete 512K-tól 2048K-ig szabadon konfigurálható, a ROM mérete 512K lett. Természetesen lehetséges a Shadow RAM-ként is használni a RAM egy megadott szeletét.

A perifériák vezérlését egy 16/32 bites ARM LPC2294HBD144 kontroller végzi. A képet VGA-outon keresztül kapjuk, maximum 800x600-as felbontásban 256 színnel.

Az Ethernet rész az RTL8019AS chipen alapul. PS/2 egér és billentyűzet csatlakozója, SD kártya portja, valamint Nemo kompatibilis IDE vezérlője is van - köszönhetően az előbb bemutatott Z-Controller integrálásának. A firmware az SD-kártyán keresztül firssíthető. Egy valós idejű óra is helyet kapott a négyrétegű alaplapon.

Külön érdekesség, hogy a lap elsőre hibátlan lett, így a v2.665 jelű prototípus lett átnevezve a végleges verzió. A 2007 és 2008 között végzett fejlesztés az ArtField 2008 partyn mutatkozott be, azaz a Mikulás hozta.

Pentagon 1024SL v2.666LE (light edition) alaplapnál kimaradt a Z84 proci és az Ethernet vezérlő, valamint a videó áramkör DAC-je változott. Ahhoz, hogy a lényegesen költséghatékonyabb kétrétegű gyártás megvalósulhasson, vagy a valós procit, vagy a buszrendszert kellett elhagyni. KoE értelemszerűen az előbbit választotta. A perifériák vezérlését itt egy ARM LPC2368FBD100 végzi. Ez az alaplap is elsőre sikerült, a júliusi DiHalt 2009 partyn mutatkozott be.

A v2.666 gépek jelentősége abban van, hogy ezek voltak az első ZX Spectrum klónok, melyeknél a korabeli PC perifériák vezérlőit sikerült egy lapon integrálni.

2015 augusztusában jelent meg a Pentagon 1024SL v2.666 Space Version, melynek minden komponense orosz gyártású. A két FGPA az Altera EPF10K50RC240 orosz analógja, az 5576XC1T típus a Voronezskogo Zavoda Poluprovodnikovyh Priborov (Воронежского Завода Полупроводниковых Приборов) cégtől. A 1986ВЕ91Т jelű mikrokontroller PKK Milandr (ПКК Миландр) terméke, legközelebbi nyugati megfelelője az STM32F103x. Az északi híd az IDE-ot és CPU RAM-ot vezérli, a déli a VGA-t és a videó RAM-ot. A mikrokontroller tölti be bootoláskor az FGPA-ba a kódokat, valamint menedzseli a perifériákat, úgymint a billentyűzet, egér és USB. Minden alkatrész legalább 'orosz class 5' besorolású, tehát az alaplap bátran használható földön, vízen és levegőben, akár katonai bevetésekkor is. [»]

A Pentagon v.2.666FE, azaz a Final Edition elnevezése szerint a végső verzió 2023-ból. A szintén kétrétegű alaplap központi egysége az Altera EP3C40Q240C8N FGPA. Ebben került megvalósításra az emulált Z80 processzor 3,5/28MHz-en, a YM2149 és a Turbo Sound. A tervek között szerepel a General Sound hangkártya és MP3 dekóder implementálása is. 2x8 megabájt SDRAM található a fedélzeten. A perifériák vezérléséért a LPC1857JBD208 mikrokontroller felelős az NXP Semiconductor vállalattól. A PS/2 és USB billentyűzet és egér csatlakozói, a valós idejű óra, a dupla microSD-kártyafoglalat, valamint az Ethernet és USB csatlakozók találhatóak meg az alaplapon. A klasszik irányítási portok közül a Kempston joy, dupla NES és Genesis gamepadok használhatóak. A VGA és HDMI kimeneten standart ZX Spectrum, ATM és 256 színű VGA módok jeleníthetőek meg 800x600-as felbontásig. Három darab ZXbus van, plusz gegként egy Z80 processzor is beforrasztható üresben, melynek lábai nem vezetnek sehova... [»]

A firmware-k összegyűjtve elérhetőek KoE GitHubján. [»]

A ZX Evolution (ZX Evo) klónt 2009-ben alkotta meg a NedoPC. A gép a Pentagon 1024SL v2.x és az ATM Turbo2+ klónok szellemi utódja. A projekt hardveres és szoftveres része is teljesen nyílt forrású.

A fejlesztők névsora: a már megismert LVD és DDp, Roman Chunin (CHRV) és Vjacheslav Valerevich Savenkov (Savelij, Savelij13; Sukhinichi-ből – csak a szoftverfejlesztésben vett részt).

A fejlesztés közben a Pentevo (Pentagon Evolution) nevet használták, mely később az alapértelmezett firmware elnevezése lett és BaseConf néven szintén ismert.

Az alaplapnak három fő revíziója van: Revision A, B és C. Ezek közül az első a kísérleti, prototípus példány - ez hagyománynak tekinhető a csapat fejlesztéseinél.

A ZX Evolution rev.A változat a Chaos Constructions 2009 demopartyn debütált augusztus végén. A microATX alaplapon megtalálható a Pentagonok három fő chipje, a Z80 kompatibilis processzor (ez esetben egy 3,5/7Mhz-es Z840008PSC), a Beta vezérlő (KR1818VG93), és a YM2149F hangchip 4 megabájt RAM és 512K FlashROM társaságában.

A Pentagonok többi komponensét az Altera EP1K50 FGPA szimulálja, a perifériákat az ATMEGA 128 kontroller vezérli.

Az AT, ATX és microATX házba is szerelhető alaplap PS/2 billentyűzet és egér csatlakozóval, egycsatornás IDE vezérlővel, SD(HC) memóriakártya olvasóval, RS-232 soros porttal, audio in/out csatlakozókkal, valamint valós idejű órával van felszerelve. Az AT és ATX szabványú tápcsatlakozók egyaránt megtalálhatóak rajta két darab NemoBus-szal együtt.

A Spectrumos eszközöket illetően a Kempston joystick, az eredeti billentyűzet és kazettás egység csatlakozója került integrálásra.

A megjelenítés tekintetében a Scart kompatibilis RGB, az integrált PAL coder kompozit és S-Video kimenettel, valamint VGA kimenet közül választhatunk.

A ZX Evolution rev.B-nél a természetes bugfixek mellett az alaplap méretének csökkentése is sorra került. A processzor a 20MHz-es, 14MHz-en futó Z84C0020PEC lett.

A ZX Evolution rev.C miniITX alaplapján a Z84C0020FEC processzor működik. Lekerült az AT táp- és RGB csatlakozó valamint a PAL kóder (ez külső perifériaként továbbra is csatlakoztatható maradt). Kapott viszont egy AY-printer interfészt, 3 darab audio inputot és egy RS-232-USB hidat Micro USB kivezetéssel. 2011 óta a DiHalt party hivatalos Spectrum klónja. E géptől kezdve datálható Vitalij Mihalkov (MV1971, tetroid; Novoszibirszk) csatlakozása, aki az alaplap gyártását vállalta magára. A NYÁK színét illetően ismeretes a tetroid-piros, fekete és a sárga. Jelenleg a rev.C4 lap kapható pirosban és feketében.

Mihail Tarasov (Mick; Kaluga) 2011 júliusában készítette el a Pentevo Light alaplapot (a NYÁK még a 2010-es dátumot visel magán). Mihail célja az FGPA programozásának tanulmányozása volt VHDL és Verilog nyelven, miközben néhány kozmetikai változtatást végzett a gépen. Például más helyre kerültek a kazettás egység és audió csatlakozók, SIMM memóriamodult használ a gép. Az RGB kimenet és az AT tápcsatlakozó itt is eltűnt és csak a VGA és ATX maradt meg.

Néhány hardver bővítés is megjelent a ZX Evolutionhoz a gép felhasználóinak táborából. Chefranov Valentin Aleksandrovich (azaz TS-Labs, TSL; Ivano-Frankivszk) IDE ZX-Evo Video-DAC bővítő kártyájával az eredetileg 64 árnyalatú paletta 15625 /32768 színű lehet. Ez egy 2014-es hardver, melyet az IDE portra kell csatlakoztatni. Külön tápcsatlakozót igényel, és ennek VGA kimenetét kell használni az alaplapi helyett. 2016-ban kapott egy bugfixet.

A másik kiegészítő a ZiFi board. Ez egy Wi-Fi kártya, mely az ESP8266 Wifi microchipen alapul. Az alaplap X5 portjába, az ATMega programozó nyílásba kell helyezni. Egyenlőre egy program támogatja, a ZiFi client, mellyel ZX Spectrumos zenéket hallgathatunk, képeket nézhetünk, letölthetünk programokat illetve e-magokat olvashatunk. A kliensnek létezik az RS-232 illetve az USB porton keresztül működő verziója is. Utóbbi esetben a gépet a PC-hez kapcsolva, annak Internet elérését használhatjuk. A programok készítője Vladimir Burenko (Hacker VBI; Kaniv, Ukrajna).

Tetroid később megalkotta a Zifi board+joystick kártyát, melyen egy Kempston és két Sinclair joystick port is található.

Mind az alap, mind a joystick interfésszel kiegészített verzióból három változat készült: Revision A, B és C, itt is az utóbbi kettő a publikus verzió.

A firmware-ket illetően a fejlesztőkön kívűl TS-Labs is elkészítette a kibővített TS-Conf konfigurációt, mely az ő két hardverét is támogatja. [»] A szentpétervári Evgenij Ivanov (Евгений Иванов, Ewgeny7) ScorpEvo konfigja a Scorpion ZS256 Turbo+ gépet emulálja. [»] Végül, de nem utolsósorban, a Pong Config a híres játéktermi gépet szimulálja a Z80 proci használata nélkül.

2.3. Az Internet-korszak Pentagonjai

A konkrét team-ekhez és személyekhez köthető klónok megismerése után átlépünk az Internetes fórumok fejlesztésének világába, ahol az aktív fórumtagok közösen fejlesztik ki az újabb és újabb variánsokat.

A gépek beazonosításához a következő elnevezéseket láttam célszerűnek bevezetni a fórumok bejegyzései, technikai és fotódokumentációk áttekintése után. A kiindulási alapgép nevét követi a „mod.évszám” tag, majd a főkonstruktőr nick-je. Azért, hogy az olvasást ne zavarja, a bekezdés végére került az alaplapon olvasható elnevezés, mely csak a 128K-s alaplapokon található meg.

Az első újkori Pentagon a már megismert moszkvai Aleksej Sergeevic Zabin nevéhez fűződik. Pentagon 48K mod.2008 King of Evil alaplap teljesen korhű, a NYÁK színe, formája, az alkatrészek is az eredetit idézik.

Ennek bugfixeivel, a zx.pk.ru fórum tagjainak segítségével született meg a Pentagon 48K mod.2012 Mdesk lap a szintén fővárosi Abramov Mihailtól a névben szereplő dátum júniusában.

Természetesen még ez sem lett tökéletes, de a minszk-i Sergej Bagan elkészítette ennek hibamentesített verzióját, a Pentagon 48K mod.2013 Prusak-ot. Ezt márciusban tette közzé honlapján.

A 128K-s gépeket illetően a 2005-ben alapított zx.pk.ru fórum tagjainak nagy része az 1991-es Pentagon 128K 2+ ATM gépet ismeri el igazi Pentagonként, nem pedig az 1993-as Pentagon 128K 3+ Solon-t. Ezért a továbbfejlesztéskor előbbinek Z1994 mod-ját vették alapul.

A Pentagon 128K mod.2010 molodcov_alex elnevezésű zöld alaplap főkonskruktőre Aleksandr Molodcov (aka Molodcov Alex, Kolpino). A kiindulási alaphoz képest itt a jobb szélen van lehetőség az előre megtervezett bővítések elhelyezésére: a kombi AY-Kempston interfész, illetve a NedoPC-féle PAL encoder installálására.

A tápellátás vezetékezése vastagabb az 1991-es eredetinél, valamint a Beta-128 interfész is kapott két plusz diódát a stabilabb működésért. Két változatban készült: az első lapon még körülbelül 10 bug volt, a másodikban (rev.02) mindez 3-4-re csökkent. Az alaplap felirata: Pentagon 128k 1994 restored by Molodtsov Alex 2010.

Pentagon 128K mod.2011 Zorel projekt célja az volt, hogy egy klasszikus, ámde hibamentes ATM Pentagont állítsanak elő születésének 20. évfordulójára.

Ezért az előző alaplap akkor ismert hibáit kijavította Aleksandr Korovnikov (Dnyipro; Ukrajna) a fórum tagjainak segítségével. Ezenfelül levágta az AY/Kempston és Pal encoder helyét. Így az eredeti, Pentagon alaplaphoz igen hasonló, korhű formát kapott.

A printer ROM-ja száműzésre került, viszont a floppy és tápcsatlakozók szabványosak lettek a szintén zöld színű alaplapon. A billentyűzet, RGB, beeper, reset gomb és kazettás egység csatlakoztatása egy 64-es tűsoron keresztül lehetséges.

A 2011-es első verzió kívül a következő két évben is kapott egy-egy bugfixet, a Pentagon 128K mod.2012 Zorel és Pentagon 128K mod.2013 Zorel lapok így születtek meg. Az alaplapokon a következő feliratok láthatóak, az évszám utolsó számjegye természetesen változik: PENTAGON – 128 -REV201x-.

A Pentagon 128K mod.2014 mick_and_solegstar alaplap konstruktőrei a már megismert kalugai Mihail Tarasov és Oleg Starichenko (Harkov; Ukrajna).

A piros színű alaplapon az AY és Kempston interfészek integráltak lettek. A Pentagonok jellemző kondenzátorai SMD formában a hátlapon kerültek rögzítésre.

Kapott egy második floppy portot külön tápcsatlakozóval. Az áramellátás újfent fejlesztésre került. A printer port és ROM-ja egyaránt eltűnt. Előbbi helyét az AY-chip kimenete, utóbbiét egy jumperrel aktiválható teszt ROM vette át.

A 64 tűs csatlakozósor itt is adott, és készült hozzá egy billentyűzet valamint a Sinclair joystick csatlakoztatását lehetővé tevő minikártya is, mely Vitalij Mihalkov találmánya. A Zorel-féle alaplappal is kompatibilis a kiegészítő, nem csupán a Pentagon 128k (91) modification 2014 lappal.

2015-ben Mihail Tarasov készített még egy újabb verziót a Pentagon 128K-ból. A Pentagon 128K mod.2015 mick alaplap az előzőhöz képest semmilyen extrát nem tartalmaz, csak a bugfixeket. A lap a Pentagon-128 Designed by Mick feliratot viseli magán. Szerencsére ezeknél már a gyártás évszáma is rákerült a NYÁK-ra. Így a "2018 Blue Edition" és a "2018 Black Edition" egy-egy új sorozatot jelöl az alaplapból, a customizáció jegyében már választható színekkel.

A projekt utolsó tagja a Pentagon 128K mod.2018 mick.

2019 májusában Orsk városából jelentkezett elker a GrandRoMax 1 mod.2019 elker alaplap kisszériás gyártásával. [»] A lap a Delta-S klón házába illeszkedik némi modding után. Az áramkörön apró tuningokat is végrehajtott. A ROM mérete megnőtt, a Beta-128 turbósításra került. Utóbbit az On-Line #10. számában megjelentek alapján készítette el, mely 1995 novemberében jelent meg. [»] A ROM-szettek közül és a normál/turbó Beta-128 módok közül egyaránt jumperrel választhatunk.
A busz 2,54 mm pintávolságú, az áramellátás is fejlődött. Az alaplaphoz tüskesoron kapcsolható zst VGA-PAL konvertere. A buglist is publikálásra került, a kapcsolási rajz azonban sajnos nem.

Az Expansion board for Pentagon 128K 2018 januárjában született Evgenij Lobodin (JV-Soft, Jamy; Harkov) tervezőasztaláról.

Ez egy all-in-one kiegészítő kártya, melyet a CPU, ROM és az egyik RU5 memóriachip foglalatába kell helyezni. Így sikerült a felesleges drótozások számát leredukálni.

A kártya már ismert Pentagon bővítéseket gyúrt egybe az új képernyőmódok kivételével, melyeket jóval egyszerűbb az alaplapon magán megvalósítani.

A Turbo Sound rész két darab AY/YM chippel biztosítja a hatcsatornás zenét. Ez az eredeti áramkör bugtalanított verziója, mely a Digital Studio programnál hibázott. Lehetőség van egy darab hangchip használatára is, ekkor a standart ZX Spectrum 128K hangját kapjuk.

A sztereó Covox két csatornája az #FB és #7B portokon szól. A NemoBus elsősorban a General Sound hangkártya csatlakoztatása miatt került fel. Az integrált előerősítőn pedig beállítható a beeper, Turbo Sound és General Sound hangerő mixe (a General Sound egy 12MHz-es Z80 processzorral és 128/512K RAM-mal felszerelt hangkártya 37,5KHz mintavételezési frekvenciával és 4 különálló csatornával 1997-ből).

A memória mérete 512 vagy 1024K lehet, egy vagy két darab 512K-s SRAM chip felforrasztásával. Természetesen hatástalanítható a bővítés, ez esetben visszakapjuk 128K-s gépet.

A Z80 processzor 7MHz-es turbo módja másfélszeres sebességnövekedést hoz a 32K cache memória használata nélkül, a gyorsítómemóriát aktiválva már kétszeres lesz a sebesség.

A 256K-s, 39SF020 típusú CMOS Flash memóriába az alap 64K-s Pentagon firmware-k mellé alternatív ROM-ok is égethetőek.

A Kempston joystick interfész autofire opcióval rendelkezik, az IDE kontroller a NemoIDE-vezérlőn alapul. Mindezeken felül néhány szokásos Pentagon 128K bugfixet is tartalmaz a kártya. A projekt azóta is folyamatosa update alatt áll.

A szentpétervári Black_Cat 2015 októberében jelentkezett a Pentagon 1024K v1.4 módosítások, bugfixek javaslataival. [»]

Az egyszerűbb moddingokon felül egyrészt a szerelőlapra integrált mikroáramkörökkel javítható a kompatibilitás és fejleszthető a gép. Másrész egy CPLD-t tartalmazó mini-bővítőkártyát is elképzelt, melyet egy harmadik Nemo buszon installált volna. A leírásokon felül kapcsolási rajzokat is készített.

A módosítások közül megemlítendő a resetelés a Service ROM-ba, RAM, valamint ROM menedzser bugfixei, a 2 megabájtos RAM bővítés. Az elavult RS232 porton csatlakozó egér kiváltását Kamil Karimov (Камиль Каримов, Caro) PS/2 szabványa szerint végezte el. A joystick és printer port Scorpion standardú lett. Ez utóbbi a Covox használata miatt fontos. A memória és képernyőrutinok időzítését Pentagon 1991 kompatibilitássá tette, Beta-128 turbo bugfix a Spectrofon#14 diszkmag cikke alapján készült el - ehhez a moddinghoz szükséges a néhány diszkrét áramkör a breadboardon.

Új grafikus módok is megvalósításra kerülhetnek a CPLD-ben: Timex HiColor/BC HiColor; Timex HiRes, BC HiRes, BC & Timex HiRes, valamint a BC FlashColor és BC contour alüzemmódok.

Ezeken felül még néhány egyéb bugfix került ismertetésre a fórumon.

Mindezekre épülve 2017 februárjára tette közzé a Pentagon 2048K v1.5 alaplap tervezett specifikációit. [»] A cél a ZXM-Phoenix kompatibilitás a Pentagon 1991 időzítéseivel.

A következő gépekkel tervezte a kompatibilitást: ZX 128K/128K+2, Pentagon 128/256/512K, Scorpion 256/1024K, KAY 256/1024K Nemobus-sal, Profi 1024K és természetesen a ZXM-Phoenix 2048K.

A konstrukciót a 'DIP Punk' koncepció jegyében képzelte el. Azaz a DIP, SOIC, PLCC, QFP tokozású mikroáramkörök az alaplap felső lapján, ugyanezen alkatrészek és az opcionális CPLD alulra forrasztandóak. FGPA használata nem megengedett.

A microATX szabványú alaplapon intergrálásra került volna Caro egér és billentyűzet vezérlője, a Beta-128 és a NemoIDE. A részleges NemoBus implementáció az 1.2-es verzióval lett volna kompatibilis. Ennek specifikációi szerint lehetséges egyrészt a bővítőkártyán keresztül a host gép RAM-ját átkonfigurálni bármilyen Z80-alapú géppé, másrészt bővíteni vagy helyettesíteni az alaplapra forrasztott memóriát. Elvileg 4 megabájtot tudott volna megcímezni, a későbbiekben említendő Northwood Pentagon memóriamenedzserével.

A fenti tervek alapján 2017 júniusában Pavel Rjabcov (Павел Рябцов) Kinesmából elkészítette egy ATX-házba szerelhető klón DipTrace kapcsolási rajzát. A szintén tervezőasztalon maradt gép dupla SIMM-slotot és PAL-kódert kapott [»]

Aleksandr Pasenko (Александр Пащенко), azaz Northwood (Dnipro, Ukrajna) 2016 márciusában karolta fel a Pentagon 1024SL v1.4 upgrade kezdeményezést a TS-Labs fórumon. [»]

A kezdeményezés fő fóruma hamarosan a jóval népszerűbb zx.pk.ru lett. [»] Black_Cat-tel pedig a házigazda fórumán kölcsönösen osztották meg a fejlesztés tapasztalatait. [»] A Northwood Pentagonja így kapta meg a NemoBus 1.2-es verzióját az 1.0 helyett, Black_Cat gépe pedig az előzőekben említett 4 megabájtos memóriakezelőt.

A tervezett klón neve Pentagon 1024/4096K Northwood, utalva a készítőre és a RAM méretére. Ennek legfontosabb újdonsága, hogy a négy darab NemoBus mellett egy ISA csatlakozóval is rendelkezik. Ez utóbbi a modem csatlakoztatása miatt került fel, hogy könnyebb legyen az adatcsere a gép és a PC-k között. A séma Mihail Kondratev (Михаил Кондратьев, MI&DI Ltd.) kapcsolási rajzán alapul a '90-es évek közepéről.

A memória és képernyőidőzítések itt is teljesen kompatibilisek az 1991-es ATM Pentagonnal, de szükség szerint átállíthatóak az 1993-as Solon-ra is. A kép NTSC illetve PAL rendszerű TV készüléken egyaránt nézhető.

A memória mérete 1 vagy 4 megabájt lehet 1 darab SIMM 30 modul segítségével. Lehetőség van teljesen kikapcsolni a kibővített memóriát és 128K-s Pentagonként használni. A Pentagon mellett a KAY, Profi, Scorpion és ZXM-Phoenix klónok memóriakezelésével egyaránt kompatibilis. Lehetőség van egyazon bootoláskor hibriden használni ezeket. Tehát nem kell újraindítani a gépet, például amikor Pentagon-ból Scorpion kompatibilis memóriakezelési módba szeretnénk váltani. Amíg a memória engedi, ezek az üzemmódok párhuzamosan inicializálódhatnak. A memóriaszeletek mérete 128, 256, 512, 1024, 2048 vagy 4096 lehet. A memória részekre bontásával lehetőség van pseudo-multitasking használatára is.

Az összesen 128K-s ROM tartalmából 64K a Shadow RAM-be is írható, ezek: Gluk Reset Service; TR-DOS; Menu-128; Basic-48. A fennmaradó 64K-ba a ZX Spectrum 128K+3 ROM-készlete került volna, de ez a lehetőség elvetődött - a +3 bővítőslottal egyetemben.

A turbó és mega turbó üzemmódokat is támogatja a rendszer. 7 MHz-es sebességen (no wait) 200%, 14MHz-en (wait) 280-295%-os sebesség érhető el a cache memóriának köszönhetően.

A turbós üzemmódok hátránya, hogy nem minden Z80 proci stabil, de a Z84C0020PEC például igen. Ugyancsak érzékeny a rendszer a memória típusára és az egyéb chipek közül is válogatni kell. A képernyő és adatbusz kezdeti instabilitását azonban sikerült megoldani.

A Beta-128 turbós verzióját használja, a módosított, kijavított áramkörrel (a már említett Spectrofon diskmag 12. és 14. számában publikált javításokkal). A NemoIDE is integrálásra került. A CMOS óra a DS1287, MC146818 vagy 512VI1 chippekkel működhet.

A Soundrive rész Oleg Staricenko (Олег Стариченко) sémája szerint került megvalósításra. Tehát két darab 8 bites TLC7528 DAC chipen alapul és automatikusan aktiválja a Covox kompatibilis üzemmódot.

A képernyőmódokat tekintve a starndart Spectrum mellett ismerős lehet a 8x1-es hardveres multicolor, az 512x192 monchrome (itt szabad színválasztással), a 256x192x16C, a FlashColor és az automatikus hardveres Gigascreen. Újdonság a 512x192 8x8 color, a 512x192 8x1 multicolor és a 384x288 full screen mód Border nélkül. FlashColor: az 1998-as Ukrajnából érkezett újítás a legtöbbször használaton kívüli villogás (Flash) attribútum helyét felváltva 46 színű palettát kínál. Fekete háttér (a Paper csak ilyen színű lehet) előtt összesen 128 színárnyalat keverhető ki, köztük a régóta hiányolt barna és narancs.

Az egész rendszert egy RAM teszterrel egybekötött BIOS setup indítja, amely lehetőséget kínál a képernyő módok kiválasztására, memória konfigurálására és az alapértelmezett ROM aktiválására.

Az alaplap maga ATX szabványú egy I/O kártyával kiegészítve. Ez utóbbin található a PS/2 egér és billentyűzet, a mechanikus billentyűzet DB15-ös anyacsatlakozója, a Kempston joystick, Scart és S-Video kimenet. A többi csatlakozó, a 3 RCA (videó és sztereó audio out), 3 jack (audio out, tape in/out), az apa DB9 RS-232 és párhuzamos printer DB25 kivezetve a hátlapi takarólemezeken kapnak helyet. Az I/O minikártya tartalmazza az AY-chipet (mindkétféle használható külön-külön foglalatban), a Soundrive-ot és a NemoIDE-t.

Megjelent egy másik kiegészítő kártya is, a NemoBus to DivIDE adapter board. Ezt Black Cat fejlesztette ki és Northwood fejlesztette tovább. Erre az eredetileg a specifikációk szerint tartalmazott ZX Spectrum 128K+3 bővítőslot eltűnése miatt volt szükség. A Cseh Köztársaságból származó 2004. novemberi DivIDE interfész ugyanis az egyik de facto modernkori háttértár lett a ZX Spectrumok és klónok esetében. Európai mivoltának megfelelően természetesen az eredeti ZX Spectrum élcsatlakozókkal kerül forgalomba. Így indokolt volt egy konverter kártya megalkotása. Az átalakító más kiegészítők csatlakoztatásához is előnyös lehet. A klasszikus General Sound és modernkori megfelelője, a NeoGS hangkártyák használata esetében a DivIDE-t egy magasabb prioritású slotba kell helyezni a hangkártyánál a helyes működéshez.

Northwood magánéleti problémák miatt 2020 novemberében befagyasztotta a projektet.

A Pentagon 2023 első kapcsolási rajzával 2023. júniusában jelentkezett a kurgani gdv2002 a Zx.pk.ru fórumon. [»] Az alaplap a 2014-es verzión alapul jónéhány változtatással.

Megjelent a 7 MHz-es turbó üzemmód VMG kapcsolási rajza alapján. Az alaplap Nemo buszt kapott, mely a Compact klónok mintájára az alaplap és a Beta-128 interfész között helyezkedik el. Az audió erősítő a ZXM-Phoenixtől származik. A videokimenet dedikált tüskesoron keresztül alkalmas például a PAL-encoder vagy VGA scandoubler installálásához. A VG93 chip részére a 5-12 voltos konvertert a Scorpion áramköre szolgáltatta, a Beta-128 egyúttal kapott némi bugfixet is. Az alaplap vezetékezése is megváltozott, ennek köszönhetően lehetségessé vált egy mini és egy normál méretű stripboard megvalósítása.

A teszt ROM eltűnt, akárcsak második FDD csatlakozója. A floppy meghajtó tápcsatlakozója szintén hiányzik az alaplapról.

A Reset és Magic gombok egyaránt megtalálhatóak az alaplapon.

Két napra rá megjelent a bugfixelt verzió kapcsolási rajza. [»] Itt már minden kis IC blokkoló kondenzátort kapott. Továbbá a tápvezetékezés megduplázásra került, az alaplap mindkét oldalán fut az áramellátásért felelős fővezeték.

Moszkvából Alex Podlesnov fejlesztése a Pentagon Slim. [»] Ez is a 2014-es Pentagonból indult ki. A fejlesztés célja kompaktá, valamint olcsón és könnyen beszerezhető alkatrészekből megépíthetővé tenni a gépet. Ennek érdekében áttervezte a vezetékezést, száműzte az oldalsó csatlakozókat, valamint a 'szendvics' felépítést alkalmazta. Így került a saját fejlesztésű kiterjesztett billentyűzet és a 31,2x13,5 cm-es alaplap közé az opcionális Gotek Slim floppy drive emulátor és az RGB-VGA átalakító. Az első alaplapból, mely rögtön hibamentesnek bizonyult, 15 darab készült. A hang a TV out DIN csatlakozón is ki van vezetve, mely 3,5-ös jackbe bedugva elhallgat. Extra széles tápvezeték és a blokkoló kondenzátorok az IC-k hátoldalán biztosítják a stabil működést.

Az alaplap új verziója a v1.4. Itt a Molex tápcsatlakozókat felváltotta az USB-C mindkét oldalon. Lehetségessé vált RU7 memóriák használata a RU5 helyett. Az alaplap hátlapján található jumperekkel választhatjuk ki a megfelelőt RAM-konfigurációt: 16 darab RU5 chip, illetve 8 vagy 16 darab RU7. Kapott az alaplap egy extra FDD tápcsatlakozót, valamint reset gombot is. Több kisebb-nagyobb bugfix is megvalósult. A Molex tápcsatlakozó száműzésével szükségessé vált 5V/12V konverziót a Beta-128 részére egy hátoldalra szerelt mini-áramkör vagy a CKCS-BS01 típusú lapka végzi.

A billentyűzet lap, mely egy 10es és 26os tűsoron keresztül csatlakozik, 16 extra gombot tartalmaz. A rendszer a Taganrog Radio Engineering Institute 1991-es sémáján alapul. Az extra billentyűk kódjait az 27C64 EPROM tartalmazza. A billentyűzet-lap 31,2x 10,5 cm méretű, és bármyelik verziós Pentagon Slim alaplaphoz csavarozható 6 darab csavarral. A keyboard kártyán található a Tape in és out valamint a Sinclair és Kempston csatlakozó.

A Deltagon 1024K Turbo a Pentagon 1991 Delta gépházba szerelhető variánsa. Főkonstruktőre Evgenij Korolev (Евгений Королёв, aka djking26, djking) Sztavropolból.

A RAM maximális mérete 1024K, ez jumperrel átállítható 128K-ra. Ehhez társul 32k cache, mely szintén deaktiválható. A 3,5 MHz-es normál és 7MHz-es turbó üzemmód szintén választható.

Lehetőség van a service ROM-ba reseteléshez. Mindezen felül lehetséges a reseten kívül a magic gombbal direkten meghívni ezt. A reset/magic kombó mellett található a NemoBUS, mely szintén jumperrel állítható Scorpion kompatibilis üzemmódba.

Háttértárolóként egyrészt egy egyszerűsített Gotek/Beta-128 rendszert használ, mely két meghajtót támogat. Ezek lehetnek Gotek emulált eszközök vagy valós floppy-meghajtók. Utóbbi részére tápcsatlakozó is rendelkezésre áll. A NemoIDE is jelen van, elsősorban a Compact Flash kártyákra gondolva. Jumperrel állítható az opcionális 5 volt az IDE csatlakozón keresztül e kártyákhoz.

Kempston joystick és egér turbó üzemmódban is használható.

A képernyő HDMI kimenetű, a Turbo Sound és Stereo Covox egy 3,5-ös jacken van kivezetve, az egyszerűsített kazettás egység bemenet is ilyen csatlakozójú. A tápcsatlakozó a modern kor követelményeinek megfelelően USB-C szabványú az 1.5-ös verzión.

Weblinx: Deltagon-1024@Www: [»] https://zxsp.ru Deltagon-1024 v1.5@Telegram: [»] https://t.me/Pentagon_ZX_Chat/126403 Pix sources: [»] Original pix: [»] Deltagon 1024K Turbo

2.4. Európai Pentagon fejlesztések

Az orosz klónok híre az ezredfordulón jutott el Európába. Azóta számos Pentagon-kompatibilis, többnyire FGPA-alapú gép látott napvilágot, melyek inkább a hardver emulátor kategóriájába esnek.

Röviden tekintsük át azt a néhány fejlesztést, melyek dedikáltan a Pentagon kompatibilitást célozzák meg és nem egy már meglévő, flexibilis architektúra átprogramozásával érik el ezt.

A ZX4MB bővítés a lengyel Jarek Adamski-től származik, melynek fejlesztése 2004-től 2006-ig zajlott. Ennek köszönhetően az Issue 6A alaplapú Spectrum (a többivel nem került tesztelésre) a ZX Spectrum 128K, a Pentagon 512K és a Z88 hordozható számítógép memóriakezelésével is kompatibilis lesz. Természetesen adott a memória shadow RAM-ként való használatának és a legkülönbözőbb operációs rendszerek installálásának lehetősége is.

A bővítés prototípus verziója, a v001 két példányban látott napvilágot. Ezt követte a v006, a v106 és a v206, a végső verzió a v315 lett.

A bővítés három részből áll, melyből az utolsó, a 128K-s Flash PEROM áramkör elkészítése és installálása opcionális és külön is elvégezhető.

Az első lépés az alsó 16K memória kicserélése minimum 32K-ra. Ez a terület az Issue 6A jelű 48K-s Spectrum első 16K-ja, valamint a ZX128/P512 két párhuzamos képernyőjének memóriája (nagyjából 2x7 kilobájt). A csere történhet nagyobb kapacitású DRAM chip-ekre cseréléssel, vagy mini bővítőkártyán levő SRAM modulokkal. Utóbbi esetben egyúttal a fogyasztás is csökken. (elképzelhető, hogy más alaplapoknál nem szükséges a 16K cseréje kétszer nagyobbra - mint említésre került, a modding konkrét típusra vonatkozik). Majd ez eredeti, felső 32K RAM helyére kerül a 4 megabájtos, SRAM modulokból építkező fő bővítőkártya. Végül az opcionális Flash PEROM áramkör installálása zárja a sort a teljes upgrade elkészítéséhez.

Ennek őse a ZX512 modding, mely szintén ZX128/P512 kompatibilis volt. Kivitelezéséhez először a felső memória chipjeit (összesen 32K) kell átszerelni az alsó a 16K helyére. Majd a felső memória üres foglalataiba kell 32K-s, 41256 jelű DRAM-okat tenni, így kapunk összesen 256K RAM-ot. Végül ezek tetejére hozzáforrasztani a többi 41256 chipet a teljes 512K-hoz. Ebből csak egy darab prototípus született. Egy multicolor kiegészítő is készült hozzá, mely nem került tesztelésre.

A cseh Jiri Veleba (Velesoft) által készített Pentagon 512kB interface egy belsős bővítő a ZX Spectrum 128K+2 Issue 3 gépekhez 2006 májusából. Ezt az eredeti ROM és HAL10H8 (PAL10H8) chipek helyére kell bedugni. Az interfész 512K SRAM-ot használ, ezenfelül 128-512K FlashEPROM-ot tartalmaz. Az 512K-s Pentagon kompatibilitás mellett még számos előnyt kínál. Például a cseh/szlovák D40/D80 lemezegységekkel való együttműködést és a memória átkonfigurálhatóságát 128K+2A/+2B/+3/+3B módba. Ez utóbbi esetben a gép saját 128K memóriáját használja, csak az időzítéseken módosít. E Spectrum modellek már az Amstrad fejlesztései és több ponton inkompatibilisek lettek az előző ZX48/128K generációkkal - a memóriaidőzítési gondok így legalább megoldva. Az úgynevezett havazás bugot is kiküszöböli a lapka. Ez akkor jelentkezik, amikor a processzor és képalkotásért felelős ULA chip egyszerre próbálja elérni ugyanazt a memóriaszegmenst és ez okoz igen érdekes képernyőeffektet - sokszor feature-ként jelenik meg ez a bug. A cseh kollégáknak köszönhetően az MDOS File Commander és Tools 128 lemezutility gyűjtemény támogatja a kibővített memóriát (A NYÁK felirata: PENTAGON 512kB FOR ZX128+2).

A 2009 elején megjelent, élcsatlakozóra köthető External 128-512 kB upgrade for ZX16/48kB a gumibillentyűs kistesókat változtatja ZX Spectrum 128K és Pentagon 128/256/512K kompatibilissé. A 48K-s gép esetében először a felső 32K-t el kell távolítani vagy hatástalanítani szükséges. A bővítés 128K-s (628128) vagy 512K-s (628512) CMOS SRAM chippel működik, egy kapcsolóval választhatunk a két üzemmód között (a nyomtatott áramkörön szereplő jelölés: ZX128/512).

A Profi interface a Pentagon interface-n alapul 2009 decemberéből. Ennek már 1024K RAM-ja és 128K/512K Flash EPROM-ja van. Az eszköz JTAG kábellel programozható PC-ről. Az egy megás memória ZX Spectrum (klón) RAM-ként, shadow RAM-ként, illetve DivIDE, Beta-128 és MB-02+ lemezegységek memóriájaként használható. A kártya az eredeti ZX Spectrum 128K és a Pentagon 128/512/1024K mellett a Profi 1024K valamint a Scorpion ZS 1024K memóriakezelési sémáját támogatja. Az interfész későbbi, v3-as, piros színű verziója havazás bugfix-el is rendelkezik 2014 januárjából. A kártyát a Z80 CPU, a ROM és HAL10H8 IC-k foglalatába kell helyezni.

Az 1 mega RAM a DivIDE esetében a memória a RAM/ROM készletek tárolását szolgálja. Ekkor csak egy IDE buszt kell kapcsolni az élcsatlakozóhoz egy több operációs rendszeres DivIDE interfész emulálásához. A memória a Beta-128 és MB-02+ esetében RAM-diszkként működik. Lehetőség van kiegészíteni a rendszert valós lemezegységgel mindkét esetben. A cseh MB-02+ floppy rendszernél ehhez egy alternatív firmware kell, mely hatástalanítja a Profi interfész RAM diszkjét, és a lemezegység sajátját használja. (NYÁK-felirat: PROFI INTERFACE FOR ZX128(ISS3)).

A szintén cseh Petr Valecko (azaz CSS Electronics) által készített ZX Nucleon 512K célja egy Pentagon 128/512K kompatibilis klón megalkotása volt, mely illeszkedik a ZX Spectrum 48K illetve replikáinak házába. Ezért a 2019-től gyártott alaplap az Issue 3B alaplap méreteit örökölte.

A konstruktőr 2004-ben már készített egy hasonló lapot. Az akkori Didaktik Gama 192K illetve variánsai a cseh/szlovák Didaktik Gama 80K gépek házába voltak beépíthetőek.

Az időzítések az orosz klónnal teljesen kompatibilisek, viszont néhány más ponton különbözik tőle. A Beta-128 kontroller például nincsen integrálva, de megrendelhető az alkotótól. Az eredeti Sinclair élcsatlakozó viszont megtalálható a gépen. Ezen a Z80 processzor szignáljai erősítve vannak, mely a működés megbízhatóságát növeli.

Az eredeti Pentagon gépek Flash (azaz villogás) attribútumért felelős áramköre is újratervezésre került, jobban szimulálja az eredeti Spectrumot. A képalkotás és az áramellátás megoldásai szintén fejlettebbek az orosz klónénál, a reset is megbízhatóbb lett.

A portok vezérlését (ULA, AY, memórialapozás stb.) GAL chippel oldotta meg a tervező. A memória egy darab SRAM-mal került megvalósításra, ez mikrokapcsolóval állítható 128/512K módba.

Az AY interfész szintén integrálásra került, itt is mikrokapcsolóval választható az ACB vagy ACB sztereó üzemmód. Kivezetése az eredeti MIC csatlakozó helyére forrasztott sztereó jack-en van. A beeper és tape in/out szignálok is bekerültek ebbe az audio outputba. Az EAR helyére került, ugyancsak sztereó csatlakozón is megtalálhatóak a kazettás egység load/save bemenetei. A betöltés jelerősítője is jobb lett az eredetinél.

Képernyőkimenetként egy 8 pines mini DIN csatlakozó szolgál RGB/S-VHS jelekkel. Az 1A verzió volt a prototípus, az ezt követőek kerültek kereskedelmi forgalomba 2019 augusztusától. A v2A-tól kezdve (2019 október) a kép minősége is javult. E mellett minden alaplap kétórás stressz-teszten megy át a második verziótól kezdve. Egy hónap múlva jelent meg a v3A, mely további apróbb bugfixeket és fejlesztéseket kapott.

↑date: 2024/07

5.1.

A Lugan PK-90 klónról sok információ nem lelhető fel. Nevéből kikövetkeztethetően luganszk-i régióban készült 1990-ben. A dátumot támasztják alá az alaplapon és a boot képernyőn látható feliratok (Personal Computer PK-90), [»] a helyszínt a dokumentációban szereplő adatok.

Egy Leningrád 1 módosításnak tekinthető az alaplapra forrasztott csatlakozókkal és élcsatlakozóval. Billentyűzet, kempson joystick, audio/aux, és videó/kazettás egység kivezetések találhatóak meg rajta.

A dokumentációban a luganszki (másképpen luhanski) Iskra iroda és a sztahanovi (kadiivkai) mikroEVM laboratórium elérhetőségei szerepelnek. [»] Előbbi lehetett a marketing, üzleti részleg; utóbbi a gyártás székhelye.

Weblinx: Pix:

5.2.

Az alaplap újjáalkotása sztavropol-i djking nevéhez fűződik. A konstruktőr NikonD3300 fórumtárs fotóit felhasználva készítette el a kapcsolási rajzokat 2022. november végén. [»] Sajnos néhány kondenzátort nem sikerült azonosítani, így még várat magára a teljes újjáéledés.

Weblinx: Pix: [»] ZX-Uno 1010

1.1. A Dendy sikertelen riválisa

Az Elf tv-konzol az egyik legismeretlenebb játékkkoznzol. A ZX Spectrum 48K alapján készült Fehéroroszországban. A hardver gyártója a breszti Cvetotron üzem, fejlesztője a gyár in-house fejlesztő team-je, az SKB West. A 90-es évek első felében készültek e konzolok, körülbelül 2000 példányban. A gyártás kezdete 1991 lehetett.

A viszonylag kis méret előre előre sejteti a nagyfokú integráltságot. A kétoldalas, védőmaszkos NYÁK-on található a KP1858BM1 processzor (Z80A klón), a T34VG1 ULA-klón, két darab, egyenként 32K-s, meglehetősen ritka KR565RU11 RAM chip, mely a 4464 analógja. A képalkotásért Secam encoder és RF modulátor felelős, RGB és RF kimenetekkel. Két saját szabványú joystick port is helyet kapott. Egy beépített hangszórót is tartalmaz.

A ROM-ok típusa 27C256, 27C512 vagy 27C010 lehet. A 32K-s variánsban van a 48K-s Speccy ROM-ja és a rendszerindító ROM. Előbbire a legtöbb játéknak szüksége van. A nagyobb ROM-os verziók már beépített játékokat is tartalmaznak. A játékok nélküli verziónál üres képernyő jelenik meg bekapcsoláskor, a beépített játékosnál a játékok fehérorosz címei. Behelyezett kazettáknál az adott ROM-ba égettet játékok menüjével indul a konzol.

Egy másik alvariáns is született, a felhasználói dokumentumban Elf-01 névvel. Ebben nincsen hangszóró, Secam dekóder és RF kimenet, van viszont billenyzűet csatlakozó.

Felbukkant egy fehér színű változat is, itt a kontrollerek helyett joystick van mellékelve.

A ROM kártyákból két fő variáns jelent meg. Az egyikbe 8 darab 128K-s EPROM-ot lehet illeszteni, a másikba kettőtt. Némi hack árán lehetséges 256K-s modulokat is használni, viszont a megcímezhető ROM mérete maximum 1024K lehet.

A D-pad-eket illetően a NES/Dendy volt az ihlető, itt viszont csak két (tűz)gomb van.

A játékok a klasszikus ZX-éra darabjai, rövid leírással és a konzolos irányításhoz adaptálással.

Weblinx: Alf@speccy.info: [»] https://speccy.info/ALF_TV_Game Alf@Wikipedia.ru: [»] https://ru.wikipedia.org/wiki/Клоны_ZX_Spectrum#ALF_TV_Game Alf v1@rw6ase.narod.ru: [»] https://rw6ase.narod.ru/index1/wideoteh/w_pris/elf.html Alf v1&v2@pikabu.ru: [»] https://pikabu.ru/story/yelfyi_9615378 Alf v3&128K RAM@raregame.ru: [»] https://raregame.ru/console/alf128k.html Alf vx.0@www.edition-limited.net: [»] https://www.edition-limited.net/t25801-alf Pix: [»] Alf v1&2

1.2. Kibővített újjáalkotás

Az újkori fejlesztések főkoordinátora Sergey Bagan, azaz Prusak (ex-Pro Hackers' Dynasty, Minszk). Először tekintsük át az eredeti konzolhoz szánt fejlesztéseket.

Az AY-chip intergrálásához a cartrigde-kbe építette a chipet, mely a szabad pineken kommunikál a Z80 processzorral. A módosításhoz a konzolban az erősítő áramkörét is módosítani szükséges, mely után az AY és a beeper keverve kerül kivezetésre a kimenetre.

Néhány klónnál, melybe az ALF is beletartozik, a fekete színnek nem különbözik a normál és bright verziója. Ennek kiküszöbölésére egy kapcsolóval aktiválható moddingot készített.

A 128K bővítés a ZX Review 2. száma alapján készült. Ebben az olvasókkal a szmolenszki Boris Ivanov osztotta meg kapcsolási rajzát. Habár a T34VG1 a 48K klónokhoz készült, hat logikai áramkörrel és a RAM-chipekkel itt is megoldható a memóriabővítés. Utóbbiak ez esetben két RU11 plusz chipet jelentettek. Külön breadboard-os, illetve komplett NYÁK-os verzió is készült. [»]

Egy Nemo buszos ROM-grabbert is készített a szerző, természetesen a hozzá való célprogrammal.

A konzol újjáalkotása 2015 október végén kezdődött. [»] A moszkvai Dmitrij Pugachjov (aka DJs3000) Prusak sehítségével létrehozott egy új alaplapot, melynek beta-verziója 2015 novemberében jelent meg. [»] Újdonságként megvalósításra került egy teljes RGB áramkör, PAL encoder, az AY-chip, két Dendy szabványú joystick port. Ez a béta-verzió természetesen még bugos, viszont már drótozással fixálható. Öt példány készült belőle, egyet Prusak kapott debuggolás céljából.

A végső verzió 2016 áprilisában jelent meg egy tucat példányban, részletesen dokumentálva az összeállítás és finomhangolás menetét. Egy teszt-ROM-ot is megjelent hozzá. [»] Prusak egy 3D házat is készített az alaplaphoz.

A következő iteráció az Elf-128 2023 v1.1 volt. Természetesen 128K RAM-ot kapott. További újdonság 32K emlékező SRAM a játékállások mentéséhez, ha esetleg valaki olyan játékot írna, amelyik támogatja. További újdonság egy Pico alapú VGA/HDMI kimenet.

A négyrétegű NYÁK-on számtalan kimenet van. Egyrészt ugyanazon kimeneteknek a klasszik és 'modern' megfelelői. Ezek a dupla ALF és Dendy joystick portok, DC 5.5 és USB-C tápbemenet, sztereó RCA és jack hangkimenet. Képkimenetként PAL-kompozit, S-Video és RGB választható.

Itt is részletes instrukciókat kapunk az összeszerelésről és beüzemelésről. Kísérletképpen kiegészítésre került a konzol teljes ZX Spectrummá Beta-128 interfésszel és billentyűzettel.

2022 júliusában készültek el az új cartrigde-k, melyek 128/256/512 és 1024K-s EPROM-okat, illetve 128/256/512K kapacitású FlashROM-okat használhatnak. Ha 64K-s, vagy annál kisebb egységet akarunk installálni, két opcionális mikrochip beforrasztásábal arra is van mód. A kazetták magassága kisebb mint az eredeti, mivel a NYÁK is kisebb méretű. [»]

Weblinx: Weblinx: Alf v3@zx.pk.ru: [»] https://zx-pk.ru/threads/25773-repliki-pristavki-elf.html?p=838231&viewfull=1#post838231 Alf@zxbyte.ru: [»] https://zxbyte.ru/alf.htm Pix: [»] Alf v3 [»] Alf v3 128K

↑date: 2023/01

4.1. A Profi a 90-es években

A Profi klónok története a mai napig nincsen tisztázva. Annyi biztos, hogy fejlesztői, Mihail Jacyk és Viktor Tereshhenko . Miután a Profi PLL cégnevet bejegyezték, az orosz-libanoni-spanyol Kramis vegyesvállalattal szövetkeztek a folytatást illetően 1991-ben. Ez év őszére elkészült a gép első verziója, a 3.1. 1992 elején piacra is dobták a 3.2-es verziót, mely először a tushinoi rádiópiacon jelent meg Moszkvában. A dokumentációban kiemelik, hogy ez a gép már nem igényel módosításokat. Ebből arra következtethetünk, hogy a 3.1 még egy kis példányszámban gyártott, hibakeresésre szánt lap volt. [»] A Profi volt az első klón, mely két áramköri lapból állt. Tehát az alaplaphoz kapcsolódott egy periféria lap. Viszont a 3.2-ből készült még egy rendkívűl ritka, egylapos verzió is. [»]

Rövidesen a fejlesztők és Kramis között vita támadt, a két ember távozott a cégtől még 1992-ben. Ezután a Profi PLL-hez még Dmitrij Novikov-ot a hardverfejlesztésért, Mihail Markovskij-t (azaz Klug-ot) a firmver/szoftverek megírásáért vették fel. A Kramis hardveresei Kirill Gromov (Chung Software) és Mihail Hohlov voltak. Kódereik névsora: Aleksej Emeljanov (AvE), Andrej Krestjanikov (KiiA), Mihail Poznjanskij (Micco Software) és Dmitrij Pismennyj. Sergej Kutin lett a cég dokumentátora.

Innentől fogva tehát két klónváltozatról beszélhetünk, akárcsak az ATM-nél. Az eredeti fejlesztőktől, azaz a Profi PLL-től származóról, és a Kramis-féle verzióról. Utóbbi az elterjedtebb, ezt is tartják 'az igazi klón'-nak. A Kramis később nevet változtatott Condor-ra.

A már említett kétkártyás felépítés lényege, hogy az egyik az alaplap maga, mely önmagában is működőképes; a másik pedig a periféria kártya. Szoftver és hardverkompatibilitási problémák nem ismertek. Bármely alaplap és bővítőkártya kombinálható. Viszont ha a perifériakártya újabb az alaplapnál, a rajta levő új kiegészítők nem fognak működni.

A lapok elhelyezésének köszönhetően mind az Electronika BK házába beépíthetőek (magasító távtartóval), mind PC-házba istallálhatóak ezek a klónok.

Természetesen a Profi is a kalózkodás áldozatává vált, csökkentve az eredeti gépek reputációját. Érdekes módon a Condor cég semmit nem tett ennek megszüntetése érdekében, csupán a rendszerlemezen elhelyezett felirat figyelmezteti a kalózkodni vágyókat.

Az első generáció az eredeti v3.x sorozat, azaz a Profi (minden megkülönböztető jelzés nélkül, habár első szériáit Sinclair Profi néven is forgalmazták). Ez az alaplap még védőmaszk nélkül készült, és az 512x240-es felbontású Profi üzemmódban nem volt színes. A 6 illetve 7 MHz-es turbó mód már itt megjelent. A memória chipek 'sakktábla' alakzatban kerültek elhelyzésre a v3.1 és v3.2 lapokon. A periféria kártyán a lemezegység vezérlője, a hangchip, a párhuzamos I/O port és a Kempston joystick interfész kerültek integrálásra. A memóriabővítés is itt oldható meg. Így az alaplap maximum 512K-ja mellé még ugyanennyi kerülhet a másik kártyára. A Profi PLL és a Kramis egyaránt forgalmazta ezt a verziót.

Az átmeneti, Kramis által fejlesztett Profi+, azaz a v4.0-gyel keződő sorozat esetében a lapok már védőmaszkot kaptak, és a memóriachipek hagyományos formát mutatnak. Profi módban már 16 színben futott. A periféria kártya maradt ugyanaz. 1993 decemberében már biztosan megjelent a v4.0. A v4.01 és v4.02 alaplapok az előző bugfixelt verziói. A periféria lap itt már átdolozásra került, opcionális RS-232 soros portot és valós idejű órát kaphatott. Feltehetőleg 1994 április a v4.0x-es verziók piacra kerülesének dátuma.

A v5.0x gépeknél (Profi 2+) már az alaplapon bővíthető a memória egyészen 1024K-ig, a periféria NYÁK-on újdonságként a NemoIDE kontroller kapott helyet. A soros port és a valós idejű óra alapfelszereltség lett. A natív grafikus mód 16 színét már 256 színű palettából választhatjuk ki. A cég itt már Condor névvel hirdette termékét. Az 5.01 még bugos volt, az 5.02 már hibamentesnek tekinthető. Az 5.03-nál (Profi 3+) a kapcsolási rajzot némileg módosították. Ennek köszönhetően az előző verziók 9-10MHz-e helyett hivatalosan akár 12 MHz-ig turbósítható. Némi moddinggal a 21MHz is elérhető. Először az On-Line 7. számában olvashattunk az v5.03-as Profi-ról Chung Software tollából 1995 októberében. [»]

A Kramis/Condor néhány kiegészítő kártyát is fejletett a gépekhez, mint például XT-billentyűzet vezérlő és Covox. Ezek verziószámozása nincsen összhangban az alaplap/periférialap kombóval.

A v5.04 avagy másnéven v7.1 a Condor utolsó gépe volt még 1996-ban. Az AY-chiphiány miatt egy kombinált AY-VG93 chip kifejlesztésébe kezdtek. Ez rengeteg pénzt emésztett fel, és nem is lett hibamentes. Az X-Ray diskmag első számában adott interjú alapján a Kramis 1996 augusztusára felhagyott a Profi vonal fejlesztésével, már csak Amigákkal foglalkoztak. [»] Majd felvásárolta őket a Nintendo klónokkal foglalkozó Dendy, mely teljes csődöt jelentett 1998-ban.

A Profi LLP által továbbfejlesztett vonal fellelt kapcsolási rajzai szerint a 3.2-es verziót követő v6.2 dátuma 1993 május. Ebből készült alaplap, a periféria lap a 3.2-es maradt. A v6.3 alaplap-periférialap kombó (1993 október-november) befejezetlen és bugos. Mindenesetre a 7MHz-es no wait, full travel turbó mód megvalósult a 6. verziónál, a magasab procisebsségeknél sajnos nem. Természetesen ez is kapott színes üzemmódot. A Profi v6.2 (és replikája 6.2 Rev.B is) 33,5 x 20 cm, a Profi v6.3 33,5 x 16 cm méretű. 1994 májusára leállították és archiválták a projektet. A Profihoz ugyanis betörtek, anyagilag is meggyengültek.

4.2. A Profi újjáéledése

A Condor-vonal továbbfejlesztése a már többször emlegetett NedoPC-től indult. Vjacheslav Valerevich Savenkov (azaz Savelij, Savelij13; Sukhinichi) 2008 júniusában prezentálta a Profi v5.04.mod2008 Savelij alaplapot. Az elődőkhöz képest direkt RGB kimenetet kapott és visszatért a 2,54cm-es pintávolságra. A ’sorozatgyártást’ Aleksej Sergeevic Zabin (King of Evil, KoE) vállalta magára az orosz fővárosból. [»]

A Harkivban lakó garlands a Profi v5.04+.mod2011 garlands megalkotásakor Savelij munkáját vette alapul, az ötletet 2011 elején vetette fel a fórumon. Mind az alaplappal, [»], mind a periféria kártyával kapcsolatban a kisszériás sorozatgyártás volt a terve. [»]

Az alsó kártya memóriája RU7 chipekkel, RU5+SIM30 kombóval, két SIM30 és szimpla SIM72 memóriamodullal maximum 2/4 megabájtig bővithető, természetesen a firmver csak 1 megáig képes megcímezni a RAM-ot. Az áramcsatlakozókat illetően molex, két PLD-4 és és egy PLD-10 tüskesor került integrálásra. A ROM-készlet egy 128K-s 29EE011CMOS Flash memóriában kapott helyet. A hang 3.5-ös jacken és 4-es tüskesoron van kivezetve, a tape I/O 5 tüskét kapott. A videókimenetként egy 5x2 pines BH-10 csatlakozó van a lapon, melyet PAL encoderrel kell összekötni. Solegstar hamarosan ismertetésre kerülő ORQGE signal mod-ja is integrálásra került. Egy teljes év közösségi fejlesztéseként jelent meg a virtuális piacon az alsó lap. [»]

Sajnos garlandnál nehézségekbe ütközött a projekt véghezvitele (külföldre utazás, villám és tűzkár, alkatrészbeszerzési nehézségek). A periféria lap így csak terveken valósult meg, a készre szerelt alaplapokkal is adós maradt.

A fejlesztést ezért Oleg Starichenko (solegstar, szintén Harkiv) vette át. Először a periféria kártya kapott egy virtuális bugfixet a 2011-es télapótól. [»] A már ténylegesen is megvalósult Profi v5.05.mod2012 solegstar alaplap egy bugfixelt 5.04+-nak tekinthető 2012 áprilisából. [»]

Két év múlva jelent meg a Profi v5.06.mod2014 solegstar alsó [»] és felső [»] komplett kártya. Az alsó tulajdonképpen az 5.05-ös verzió továbbfejlesztése. A felső solegstar saját fejlesztésén, a Robik klón hasonló bővítőkártyáján alapul. A periférialapot úgy tervezte a konstruktőr, hogy minimális átalakítások után bármelyik alaplappal használható legyen. A fórum tagjai részére történő gyártást ezúttal a dnipropetrovski Alexander Korovnikov (Zorel) szervezte meg.

A periféria kártya mérete megegyezik az 5.03-assal és programozható logikai árakörökkel valósult meg. A háttértár SD-kártya Z-Controller alapokon, illetve a NemoIDE CF-IDE adaptert használ. A képet zst VGA-konverterén, illetve a NedoPC PAL coderén keresztül kaphatjuk. Integrált ZXMC kártyával rendelkezik a PS/2-es egér és billentyűzet csatlakoztatásához.

A ZXMC (ZX Multi Card) Kamil Karimov interfésze 2005 áprilisából. Segítségével PS/2 billentyűzetet és egeret, RS-232 portos modemet kapcsolhatunk a Spectrumhoz. Ráadásként tartalmaz egy valós idejű órát is. Modulárisan tovább is bővíthető.

A zenét illetően megvalósításra került a Turbo Sound, az SAA1099 és a dupla TLC7528 alapú SounDrive is. Ezek hangjait természetesen tetszés szerint összemixelhetjük.

A SounDrive a Flash Inc. bővítése 1995-ből. Négy darab Covox összekapcsolása, így az Amigás modulok minden csatornájára egy külön D/A konverter jut.

Pavel Rjabcov (azaz Paul; Kineshma) 2018 júliusában [»], perestoronin Moszkvából szeptemberben jelentette be az 5.06 szett kisszériás sorozatgyártását. [»]

A Profi PLL utolsó sorozatú klónját is megkísérelték feltámasztani. Abramov Mihail (Mdesk) 2010 márciusának utolsó napján jelentkezett Moszkvából a v6.2revB, azaz a Profi v6.2 rev.B.mod2010 Mdesk lappal. [»] Ez az 1993-as dokumentumok alapján bugfixelt verzió.

Solegstar 2017 végén próbálta feltámasztani a v6.3-as periféria kártyát, de mint az előzetesen várható volt, ez sajnos kudarcba fulladt. [»]

A Karabas Pro az ukrán Andy Karpov (andykarpov) fejlesztése, Karabas FGPA-alapú klónsorozatának Profi v5.x kompatibilis tagja. A gép az Altera EP4CE10 FGPA és az EPM3128 CPLD köré épül. A Nikopolban lakó hardveres 2020. júliusában kezdte a fejlesztést, szintén bevonva a zx.pk.ru fórum tagjait.

Megtalálható rajta az 512x240x16 felbontás a 256 színű palettából, a floppy-drive vezérlő és az IDE kontroller CF-kártyával. A Profi valós idejű óráját és a teljes 1024K használatát támogatja. A PS/2 billentyűzet XT tasztatúrát szimulál, az ugyancsak PS/2 kompatibilis egér a Kempston, illetve a Microsoft soros egér protokolljai szerint működik. A képet szabványos VGA kimeneten keresztül kapjuk. Hangot illetően implementálásra került a TurboSound, a SounDrive és az SAA1099 hangchip is TDA erősítő végfokon kivezetve. A Kempston kompatibilis joystick mellet a 3 illetve 6 gombos Sega gamepad-eket is támogatja. A 7 MHz-es no wait, és 14 MHz-es wait turbo üzemmódokon is működik. Az SD-kontroller természtesen Z-Controller szabványú. A 115200 baud sebességű soros port a ZX Uno standartjára épül. A ROM mérete is megnőtt.

Az utolsó ’E’ revízió már 6 megabájt SRAM-mal rendelkezik. Az ezt követő Ё és Ї jelű lapok orosz illetve ukrán nyelvű feliratokat kaptak a szokásos bugfixek mellé.

A NYÁK mérete úgy lett kialakítva, hogy a 3,5 floppy drive-ok alá beszerelhető legyen az alaplap.

A klónt ezúttal nem a Profi topic-ok között, hanem az FGPA klónok fórumán kell keresni. [»] A szerző Githubján elérhető a klónhoz kapcsolódó összes hardver/firmver dokumentáció. [»]

Jiri Veleba (Velesoft), a prágai konstruktőr Profi interface-jéről az 2.4 fejezet közepén már olvashattunk. [›]

4.3. Közösségi perifériák

Kamil Karimov (Caro) 2008 november végén Jekatyerinburgból jelentkezett PS/2-XT keyboard adapter v3.2 for Profi v3.x, v4.x, v5.x kártyával. Az áramkör központi része az ATtiny2313 vagy AT90S2313 mikrokontroller. A firmware és a NYÁK rajz is elérhető a fórumról. Nevéhez méltóan mind a v3.x, v4.x és v5.x Profi verziókkal működik. A v3.x gépeknél az adapter egy 16-os csatlakozó és négy tüske kombinációjával működik. A v4.x/5.x verziók már integrált 20 pines csatlakozóval rendelkeznek. [»]

Csajkovszkij városából is érkezett egy újabb modding hír. Sergej Borzenko, azaz Anykey 2010 szeptemberében jelent meg az 1 megabyte SIMM30 module for Profi v3.x valamint CP/M color mod for Profi v3.x kapcsolási rajzokkal. [»] Előbbi 2011. júliusában kapott is egy közösségi bugfixet oracleuatól, az ukrajnai Enerhodar-ból. Hamarosan a 4.01 verzió tulajdonosai is kibővíthették egy szimpla 1 megás modullal gépüket. [»]

Egy sor fejlesztés is megjelent a Profik-hoz solegstartól. Ő saját, 3.2-es verziójú gépét moddingolta és tesztelte. E változtatásokat John North (Izhevsk) a 4.x, Savelij az 5.x verziókon tesztelte-adaptálta.

A Profi ZX-Bus-Expander for Profi v3.x, v4.x, v5.x szintén solegstar-tól származik és 2010-ben még éppen beért a karácsonyfa alá. A négy darab bufferelt ZX-Bus slotot tartalmazó kártya a szentpétervári X-Trade Group kapcsolási rajzán alapul. Ez a Spectrum Expert #02 lemezújságban (1998 március) mutatkozott be. [»] Két verzióban készült a kártya, az első tulajdonképpen a prototípus. Értelemszerűen a második a kompaktabb kialakítású. A konstruktőr a fórumon részletes leírást és kapcsolási rajzokat tett közzé a különböző verziójú Profi klónokhoz való illesztés mikéntjéről a fórum tagjainak segítségével. Rögtön kétféle moddingtípus közül választhatunk: minimális és full. [»] Természetesen hamarosan a virtuális piacon is megjelent a függőleges és vízszintes kialakításban egyaránt elérhető kártya. [»]

Az IORQGE signal mod forProfi v3.x, v4.x, v5.x lehetővé teszi, hogy az eredetileg ZX Spectrum 128K-val (kisebb-nagyobb mértékben…) kompatibilis élcsatlakozóval rendelkező Profi klónokkal gond nélkül lehessen használni a NemoIDE kontrollert. A 2011 szeptemberi fejlesztés aktiválja a buszon az IORQGE szignált és egyúttal megakadályozza a konfliktust az AY-chippel. A Profi 3.x/4.x illetve 5.x verziókhoz (ez utóbbi természetesen Savelijtől) külön-külön is elérhető modding jótékony hatással lehet egyéb ZX-Bus kompatibilis kártyáknál is. [»]

A #DFFD port mod Profi v3.x, v4.x, v5.x célja, hogy ZX Spectrum 128K módban használhassuk a 768K-s RAMdiszket rögtön a bekapcsolás után. [»] A kapcsolási rajz eredetije a Spectrofon diszkmag 16 [»]/17. [»] számaiban (1995. december, 1996 február), a ZX Element #01 [»] (1997 november) és a ZX Ferrum #02 [»] (2004 április) lemezújságokban közzétetteken alapul. Starichenko legkorábbi kapcsolási rajza 2011. novemberi.

A 2012 januári #BFFD port mod for Profi v3.x, v4.0 a periféria lapok esetében bugtalanítja az AY/YM-chipek adatregisztereit. Általános felhasználásnál észrevehetetlen a hiba, de Turbo Soundot használva már előjön a probléma az első generációs kártyáknál. [»]

Ahogy várható volt, megjelent Pentagon 128K 2+ ATM timings mod for Profi v3.x, v4.x, v5.x ’csomag’ is. A v3.xx és v4.xx klónokhoz 2011. november végén vált publikussá a hardver-firmver modding. Solegstar saját firmvare mod-ja mellett közzétette Mihail Markovskij 1996. szeptemberi verzióját is. [»] A v5.xx alaplapok 2014 márciusának végére lehettek kompatibilisek a Pentagon-időzítésekkel. [»]

A Profi extender for Profi v3.x, v4.x, v5.x kártya -mint ahogy neve is sugallja- kibővíti a Profik képességeit. A v3.x, v4.x és v5.x lapokkal is kompabilis áramkör 2016 júniusában jelent jelent meg. Az SD-kártya egység a Z-Controlleren alapul, a Compact Flash kártyát a NemoIDE standart szerint vezérli a bővítő. 32K cache memóriát kapott, a #DFFD port mod is megvalósításra került. Lehetséges RAM diszkként is használni az 1 megabájt 128K feletti részét. A Leningrád-2 klónhoz is készült ilyen modding. A v3.x lapok Beta-128 interfészét 4.01-es verzióra upgradeli a lapka. Természetesen itt is minden alaplap és periférialap modding részletezve van, a kapcsolási rajzok és firmverek is letölthetőek. [»]

Frissítve: 2023. október

4.1. Scorpion: egy szentpétervári rivális születése

A Scorpionok történetének előfutárai a Leningrad, a Composit (Leningrad+) és a Leningrad 2 gépek, melyeket a szentpétervári Sergej Jurevich Zonov fejlesztett.

Ezek egyszerű 48K-s klónok voltak 1987-től. Az első két modell kapcsolási rajzát a Pentagonokhoz hasonlóan közkézre bocsátotta Zonov és igen széles körben klónozták ezeket köszönhetően egyszerűségüknek és olcsóságuknak. A fejlesztő egyetlen kérése volt, hogy a kapcsolási rajz fejében minden gyártó küldjön neki vissza 20 üres alaplapot, melyre ő beülteti saját alkatrészeit és így forgalmazza azokat. Spektr 48, Ural-48K, Vesta IK-30, Elektronika KR-005, Kontact, CICH-48, Sunkar, NETI – csak néhány márkanév, amellyel megjelent az első gép – részint Zonovtól, részint a különböző elektrotechnikai gyáraktól.

A pluszos modell ennek bugfixelt verziója, melyet a Composit nevű cég is leklónozott. Az alaplapon szereplő márkanév miatt ez az elnevezés maradt meg a köztudatban – talán ez volt a legnagyobb példányszámban legyártott replika.

A második generáció már egy továbbfejlesztett verzió a tömeggyártásra optimalizálással, mely élcsatlakozóval és az alaplapra integrált DIN-aljzatokkal rendelkezik.

Zonov a Scorpion céget egy komolyabb klón megalkotásának szándékával alapította. A munka 1991 elején kezdődött a Leningrádból kiindulva.

A Scorpion másik fejlesztője, Andrej Anatolevich Larchenko (Andrew Moa, MOA) még 1987-ben ismerkedett meg egy bolhapiacon Zonovval. Majd a 1990-től a Piter Ltd kiadóvállalatnál kezdett dolgozni, és az 1991-es ZX Spectrum for users and programmers című könyv megírása közben hallott először az új prototípusról.

A Scorpion ZS 256 névben a szerző monogramja és a memória mérete szerepel kilobyte-okban. Az első ismert, publikus alaplap, az SC11 kiadási dátuma 1992. november, az első hirdetések 1993 januárjában jelentek meg a gépről. Az alapgép variánsa volt a Scorpion ZS 256 Turbo, mely már kétszeres processzorsebességgel működött. A ZX-König diszkmag 3. száma [» ] 1995 augusztusára várta a turbós verzió piacradobását, de a többi forrás szerint ebből inkább december lett... Bár ez talán már a v2 verzió, erről egy kicsit később... Ekkor jelent meg a ProfROM kiegészítő is, mely 128, 256 és 512K méretű ROM-okat használt és beépített (segéd)programokat, perifériavezérlőket tartalmazott. A normál és turbós gépeket egyaránt az 1985 és 1992 között gyártott szovjet-orosz Corvett számítógépek megmaradt desktop házaiba szerelték.

A Leningrádtól eltérően a kapcsolási rajzokat titkosították és az áramköri elemekről csiszolópapírral eltávolították a feliratokat, ezzel is nehezítve a kalózkodást. Az orosz klónokhoz képest kompakt méret és az ezzel együttjáró sűrű nyomtatott huzalozás is nehezítette a másolást. Zonov állítása szerint a gép bootáskor egy selt-test rutinnal is ellenőrzi, hogy gyári-e a konfiguráció - ez az állítás hamisnak bizonyult, csak az eredeti alkatrészek egy részére érzékeny a konstrukció.

A kapcsolási rajz a kiadást követően másfél év múlva kiszivárgott és ez a klón is a kalózkodás áldozatává vált. Az első másolatok a Szentpétervártól 1600 km-re levő Ufa városában készültek. Jó orosz szokás szerint a kalózverzióknak is megjelentek a kalózverziói... Érdekes tény, hogy ezek minősége felülmúlhatta az eredetit, de természetesen legtöbbször rosszabb minőségűek voltak.

Az orosz viszonyokat jelzi, hogy a kalózok nem álltalloták saját copyright felirataikat is szerepeltetni a kapcsolási rajzokon. Mentségükre legyen mondva, hogy sokszor tényleg észrevehető módosításokat hajtottak végre, mint például a Scorpion ZX-256 kalózklón esetében tette azt V. Y. R. A kalózkiadások ismérve, hogy nem távolították el az alkatrészekről a feliratokat, és beültetési rendjük eltér az eredetitől. Emellett a NYÁK színe és feliratai is árulkodnak a másolatokról. A kalózkiadások megjelenésével egyidőben többen sajátkezűleg újrafeliratozták az eredeti klónok áramköreit.

A Scorpionok gyártását, a reklámot, az eladást, a szervizelést és a supportot is házon belül oldották meg. Bevezették például a postán keresztül való rendelés lehetőségét, és a javítást alkatrész és a postaköltség árában végzeték. A hibás gépekhez mellékelni kellett a gyári dokumentumokat, hogy elkerüljék a kalózklónok javíttatását.

Mivel a Pentagonnal szemben teljesen (vagy legalábbis 99%-ban) kompatibilisek voltak az eredeti ZX Spectrum 128K-val, az a furcsa helyzet állt elő, hogy hasonló flame war zajlott a Pentagon és Scorpion tulajdonosok között, mint amilyen annó a ZX-C64, Amiga-PC-ST fanok között volt szokásos.

Két fő újdonság emelte ki a tömegklónok közül. Az egyik az akkori ZX gépek között óriásinak számító 256K RAM, melynek kezelési sémáját Vjacheslav Georgievich Skutin-nal, azaz Nemo kapitányal közösen dolgozták ki. Ezt támasztja alá, hogy miután Nemo kiszállt a cégből, második klónsorozatának, az 1994 és 1997 között gyártott konkurens KAY 256 szériának is ugyanez volt a memóriakezelése. Ezért ezt a Leningrád gépre épülő architektúrát a Scorpion és KAY gépek elnevezésének összevonásával SKAY-nek is nevezik. A 256K RAM mellett a Shadow Service Monitor nevű beépített firmware a másik plusz, ez a gép bemutatása után egy évvel jelent meg Larchenkótól. A firmware, mely egy gombbal (Magic Button) aktiválható, hardver-szoftver setupból, debuggerből és felhasználói programokból áll. A többi specifikáció viszont a korabeli klónokat idézte. A gép a Beta-128 egyszerűsített verzióját használta, két darab floppy meghajtót tud kezelni. Tartalmazta a Sinclair élcsatlakozót, a Centronics párhuzamos portot és opcionálisan az AY chip is installálható volt természetesen ACB sztereó tuninggal.

Az alaplap mérete 23,5x16 cm. A gépek processzorai a Zilog Z0840004PSC (4 MHz) és Z0840006PSC (6 MHz) voltak – a hiánygazdaságnak megfelelően mikor melyiket tudták beszerezni. Az utóbbiakat felhasználva készült a 7 MHz-es turbó variáns, kihasználva a Z80 procik gyárilag legendás túlhajthatóságát - még hűtőborda sem kellett a gyári overclock-hoz. A CPU-turbó rész vezérlői a lap tetején található jobb oldali mini breadboard-ra kerültek. A bal oldalon található még kisebb breadboard a szintén opcionális Beta-turbó vezérlőinek helye. A turbósítást kezdetben orosz KP1533 szériájú chipekkel oldották meg (Scorpion ZS 256 Turbo v1), később Intel programozható áramkörökkel (Scorpion ZS 256 Turbo v2). Az utóbbi megoldás nemcsak megbízhatóbb volt és lecsökkentette a szükséges alkatrészek számát, de a beégetett firmware rutinjai a kalózkodás ellen is jobban védtek - ismét Zonov megkérdőjelezhető állítása szerint. A processzorok mellett az AY-chip típusa is a beszerezhető példányoktól függően változott, a 28 (AY-3-8912) és a 40 (AY-3-8910) lábú típus egyaránt előfordult, a lapot az előbbihez tervezték. Ha valakinek nem tellett rá, vagy éppen nem jutott AY-chip, a Pentagonhoz hasonlóan Covox-variánsokkal upgradelhette a beeper hangzását – jól jött ilyenkor a turbó gépek megnövelt processzorsebessége. Az alaplapok színe (barna, szürke, sárga, sárgásszürke, kék) nem jelent semmilyen evolúciós sorrendet, ez is a hiánygazdaságban éppen beszerezhető nyers NYÁK lapok függvénye - a minőség így viszont erőteljesen ingadozott.

Orosz viszonyok között példásnak számít viszont a lapok verziójának és kiadási dátumának pontos és következetes jelölése. Kezdetben napra, majd hónapra pontosan jelölték a verziókat és a kiadási dátumokat. (SC11 08. 11. 92, SC12 01. 93, SC13 06. 93 és SC14 08.93). Turbósított gépet gyárilag csak az utolsó verziós alaplappal szállítottak, de az összes Scorpion tulajdonos megrendelhette a tuningot már meglévő gépéhez. Megjelent még egy SC15 08.94 jelű kalózkiadás is, ez azonban nem keverendő össze a következő bekezdésben szereplő, következő generációs, SC15 jelű gyári alaplappal.

A Scorpion ZS 256 Turbo+-t 1996-tól 1998-ig gyártották, itt két alaplapverziót különböztetünk meg (v15, azaz SC15 és v16/SC16). A gépet a ZX Format diszkmag 3. számában [» ] már hirdették (1996. február), az első kapcsolási rajz 1996. áprilisi keltezésű. A kisebb méretű, zöld színű alaplap (21x16 cm) védőmaszkot kapott és az akkori modern standartok szerint került legyártásra Finnországban. A modderek kedvéért ez is tartalmaz egy breadoardot. Ezúttal oldalt, mely így eltávolítható, ekkor 19,5 cm-re csökken a szélesség. A csatlakozók úgy kerültek elhelyezésre, hogy a régi alaplap helyére egyszerűen beilleszthető legyen. Az új lap áramfelvétele 0.95-ről 0.9 amper alá csökkent és csak 5 voltot igényel. A modernebb 3,5-ös meghajtókkal használva ezért a 12V feszültség mellőzhető volt. Egy másik újdonság a hardveres turbo gomb (LED-es visszajelzővel). Tehát már nem kell a Service Monitort meghívni a normál/turbó mód közötti átváltáshoz. Egy másik újdonság a két darab ZX Busz megjelenése az élcsatlakozón felül. A konkurens KAY klónokkal szemben ezek egyforma prioritásúak. Egy RS-232C csatlakozó és még néhány bugfix jelentik a további újdonságokat. Itt már nem törölték a chip-ek feliratát, sőt komplett áramköri rajzot mellékeltek az alaplaphoz. Zonov ezt azzal magyarázta, hogy a kalózkodás elleni védelmet kizárólag a firmware-kbe integrált titkosított rutinokkal oldották meg. Ebben az esetben már igaz lehet az állítás - főképp azt a tényt figyelembe véve, hogy a legutolsó, 15.4-es firmware-t, mely a CPU-turbót vezérli, a mai napig nem tudták visszafejteni. A legutolsó szériában ez a CPU-turbó firmware egy Altera LC FGPA áramkörbe került felváltva a szintén Altera gyártmányú GAL chipeket.

A Scorpion cég egy sor kiegészítőt is fejlesztett, melyek nem igazán terjedtek el.

A Scorpion 2000 tervezett specifikációja a ZX Review lemezújság 5-6 számában jelent meg (1997 novembere). [» ] Tulajdonképpen a ZS 256 Turbo+ alaplapra integrálták volna a cég által addig megjelentetett legfontosabb kiegészítéseket.

Az egyszerűbbek közül az IBM PC Keyboard and Mouse Controller, a SMUC IDE-vezérlő és az 512K-s ProfROM kerültek volna beépítésre.

A legkomplikáltabb feladat a Larchenko által fejlesztett GMX kártya (Graphics Memory eXpander) integrálása volt. Ez többek között 2048K RAM-bővítést, 640x200x16C felbontást függőleges hardveres scrollal és Pentagon-kompatibilitást biztosított volna normál és turbó üzemmód mellett.

Zonov tervei szerint nemcsak az összes Scorpion lett volna upgradelhető 2000-es típusra elsősorban a GMX kártya installálásával, de a többi ex-szovjet klónhoz is mellékeltek volna leírást az update kivitelezéséhez.

Larchenko távozása, a mainstream Spectrum-éra vége és az orosz gazdasági válság miatt a tervekből nem lett semmi – a cég profilja a PC-k, az irodai eszközök és a szórakoztató elektronika lettek.

A Scorpionok hivatalos supportja 2002-ben szűnt meg.

4.2 A Scorpi-t is feltámasztják...

Vorobyov V. A., azaz deathsoft Szentpétervárról 2006 december elején jelentkezett a Scorpion restaurált kapcsolási rajzával a dlcorp.nedopc.com fórumán. A közösség tagjaival végzhezvitt bugfix utolsó ismert revvíziója 2012 november vége a Scorpion 256T+ mod.2012 deathsoft esetében. [»]

Andrej Gunenko (Black_Cat/ERA Creative Group; Berdsk) ezen áramkör egy korábbi verziója alapján végezte el saját bugfixeit, melyet 2009 január végén tett közzé ugyanezen a fórumon. [»] Saját zx.clan.su virtuális vitaterén is archiválta a Scorpion 256T+ mod.2009 Black_Cat kapcsolási rajzát a többi bugtalanított ZX-klón és periféria mellett. [»]

A zx.pk.ru hardverese, krotan a Black_Cat verzió alapján készíti és árusítja saját verzióit, jelenleg is folyamatos bugfixekkel. [»]

A 2009 januárjában megjelent Scorpion ZS 256T+ mod.molodcov_alex gép áramköri rajza Aleksandr Molodcov (molodcov_alex, Molodcov Alex, Kolpino) munkája, akit már megismertünk a Pentagon gépek újrakonstruálásakor. [»] Néhány nappal a megjelenése után rögtön kapott is egy fejlesztői bugfixet. [»] A közkézre került rajz alapján a fórum hardveresei a legkülönfélébb módosításokat hajtották végre rajta, és hozzáadva saját fejlesztéseiket, bugfixeiket, megjelentették saját revízióikat.

Az első ismert jelentős bugfix Pavel Rjabcov (aka Paul; Kineshma) munkája júniusból. [»] Saját verzióját jópár évvel később, 2017 novemberében jelentette meg. A kék színű Scorpion 256 Turbo+ mod.2017 Paul alaplap legfőbb újdonsága az integrált ProfROM interfész. A következő év áprilisában megjelent fekete színű Scorpion 256 Turbo+ mod.2018 Paul ennek közösségi bugfixelt verziója. [»] A Scorpion 256 Turbo+ mod.2019 Paul a következő év júliusának végén jelent meg. [»]

A Scorpion legújabb reinkarnációja Roman Boykov (aka romychs) munkája az orosz fővárosból. A Pavel Rjabcov kapcsolási rajzán alapuló gép 2021. január végén mutatkozott be. [»] A NYÁK vezetékezésének optimalizációja mellett eltűnt az élcsatlakozó. A megalkotásában ötletet merített a hamarosan ismertetésre kerülő 1024-es Scorpionból is. A dokumentációt publikussá tette a szerző GitHub repo-jában is. [»]Novemberben kapott egy közösségi Beta bugfixet a dzerzsinszk-i tigr101274 fórumtárs észrevétele alapján. Ezzel a név Scorpion 256 Turbo+ v16.1 mod.2021 romychs-ról Scorpion 256 Turbo+ v16.2 mod.2021 romychs-ra változott. Apróbb bugfixek azóta is zajlanak.

A Scorpion ZS 1024 Turbo+ alaplap eredetijét Vjacheslav Valerevich Savenkov (azaz Savelij, Savelij13; Sukhinichi) készítette el. A NedoPC csapat hardvereséről is olvashattunk már a ZX Evolution klón konstruálása kapcsán. Az előzőekben említett fórumon közzétett alaplap már lényegi fejlesztéseket is kapott.

Az alaplap evolúciója során a verziók, dátumok és készítők újfent kavarodást mutatnak, tehát ezúttal is elengedhetetlen a nevek egységesítése.

Első verziója a 2011 szeptemberében megjelent Scorpion 1024K Turbo+ v17 mod.2011 Savelij. Ebben a A RU7 chipek teljesen eltávolításra kerültek, helyüket egy darab 1 megabájtos SIMM modul vette át. Az új alaplapon a memóriakezelés jumperrel állítható a Scorpion ZS 256/1024 és Pentagon 512 módok között. Az 1 megás memória címzése az 1997-ben bemutatkozott KAY-1024/3SL/Turbo klón sémáján alapul, mely viszont a Profi klónokig vezethető vissza.

A ProfROM bővítő is integrálásra került és az AY-3-8910 chipet támogatja külön audió output csatlakozóval. A lap mérete 22,5x16,5 cm lett. [»»]

Az 1 megabájtos SIM modul illesztésének eredeti kapcsolási rajza a Deja Vu #0A lemezújságból származik 2000 szeptemberéből, Denis Ivanovich Latyshev (Cardinal/Playgear Company; Kemerovo) tollából. [»] Az áramkör egyébként a 2000 májusi ZX Light #0C diszkmagban megjelent kapcsolás bugtalanított verziója. Ez a novoszibirszki Konstantin Chichkanev (Eraser) és Artjom Sergeevich Larin (Timon) munkája. [»]

A Scorpion 1024K Turbo+ v18 mod.2012 Savelij alaplap 2012 márciusában jelent meg. Az #1FFD port kikapcsolásának lehetőségével, valamint a soros porthoz kötődő alkatrészek száműzésében jelentett újdonságot. Integrálásra került továbbá a szentpétervári Deathsoft videó output tuningja is. [»]

Az #1FFD block hack eredetileg Vladimir Larkov és Dmitrij Petrov moddingja 1993/94-ből. Lényege, hogy egy kapcsolóval hatástalanítja a szóban forgó portot. Ez a kibővített 256K memória kezeléséért és a ROM tartalmának a RAM-ba másolásáért felelős. Ezenfelül a későbbi Scorpiknál a Service Monitort aktiválja. A kapcsolási rajz a ZX Format#01 lemezújságban került publikálásra 1995 októberében. A szerzők a cikk szabad továbbközlését engedélyezték, így egyre több Scorpion tulajdonos készíthette el ezt a Pentagon 128 kompatibilitást nagymértékben megnövelő módosítást. [»]

A Scorpion 1024K Turbo+ v19 mod.2013 Savelij alaplap gyártását Alexander Korovnikov (Zorel) Dnipropetrovskból vállalta fel. A hardvert 2012 novemberében rendelte meg a gyártótól, a lap a következő év elején jelent meg. Úgy tűnik, tisztában van a kínai gyártók átfutási idejeivel, hiszen amint látható, ezt és az ezt követő alaplapokat a várható beérkezésük évével jelöli. A fő konstruktőr ezen alaplap után ő lett, tehát az ő nickjét viselik a következő lapok. Az utolsó Savelij-klónon most már négy darab ZX Busz van, mely így 22,5x20,2 cm-re nőtt. A konstrukőr integrálta a VGA és PAL csatlakozókat is, valamint egy RGB encodert. A Magic és reset gombok külön pin-t kaptak. Bemutatkozott az ATX csatlakozó, az áramellátás a ZXMPhoenix sémáján alapul. Az alaplap rögzítő furatai nagyobbak lettek és feliratozásra kerültek a jumperek is. A Beta-128 áramellátása is fejlesztésre került. [»]

2015 júniusa a következő revízió, a Scorpion 1024K Turbo+ v20 mod.2015 Zorel megjelenése. Ez az ATX szabványú alaplappal valamint az USB billentyűzet csatlakozással jelentett újdonságot. Az áramellátás áramköre a KAY-2010 klóné lett - a költségoptimalizálás jegyében. Ez a lap sajnos hibás, bugfix szükséges, ha az eredetei billenyűzet-kontrollert kívánjuk használni. [»]

Korovnikov a Scorpion 1024K Turbo+ v21 mod.2016 Zorel lapot 2015 karácsonya előtt rendelte meg Kínából, ezúttal közösségi előfinanszírozás nélkül. Ez az előző verzió bugfixelt reviziója. Májusban már beüzemelhették a fórumtagok az új alaplapot. [»]

Végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni a Pentagon 128K 2+ ATM timings for Scorpion ZS 256 Turbo+ mod-ot 2019 áprilisából. Sergej Andreevich Smirnov (Gogin, SMIR, Hacker SMIR, Cherepovets) tuningja nevéhez illően klasszik Pentagon időzítésűvé varázsolja a Scorpiont hét darab chip felhasználásával. [»]

Frissítve: 2022. május

5.1. Az ATM gépek a 90-es években

Az ATM Turbo egy 8 bites mikroszámítógép sorozat. Mivel a ZX Spectrum kompatibilitáson felül számos újítást is kínál, ezért nem nevezhetjük egyszerű klónnak. Sokkal inkább egy egyedi számítógép architektúrának, amelynek ZX és CP/M üzemmódja is van. A harmadik, natív ATM Turbo mód pedig nagyjából egy EGÁ-s Turbo XT szintjének felel meg.

A moszkvai MicroART (µART) és az ATM (Association of Technology and Microelectronics, korábban: Associaciya Tvorcheskoy Molodezhi - Kreatív Fiatalok Egyesülete) egyesületek neveivel már a klasszikus Pentagonoknál megismerkedtünk. Az általuk tervezett gép, a Pentagon 128K 2+ lett 1991-től a legszélesebb körben elterjedt ZX Spectrum klón.

Az ATM Turbo gépek megalkotását az hívta életre, hogy egyrészt nem tudták kontrollálni a kalózkodást: számos egyéb gyártó kínálta a különböző Pentagon replikákat. Másrészt egy komolyabb, üzleti jellegű gépet akartak megalkotni, a PC-k alternatíváját, a Scorpion-hoz és a Profihoz hasonlóan.

Köszönhetően az elég magas árnak és a kompatibilitás kérdésének, nem igazán terjedtek el széles körben. Ahhoz kellően komplex volt a gép alaplapja, hogy mások ne tudják illegálisan lemásolni, főleg a számtalan újítást tartalmazó videóvezérlő miatt, melynek firmware-jét titkosították.

Így az impozáns újítások ellenére az átütő siker mégis elmaradt. A meglehetősen magas, 5-10 havi orosz átlagfizetésnyi árat nem kell magyarázni, a kompatibilitás problémaköre azonban már érdekesebb lehet - már amennyiben valaki még nem ismeri az ex-szovjet számítástechnika történet ide vonatkozó részét, azaz az első, a Pentagon fejezetben ismertetteket. Ugyanis a saját maguk által konstruált Pentagonok kompatibilitási hibáját kijavították a (a memóriakezelés az ATM Turbo esetében teljesen ZX Spectrum 128K konform lett), de egyben ez lett a gép egyik veszte is. Amikor megjelentek, már a Pentagon 2+ ATM időzítése vált a de facto standarttá. Így a gép nem futtatta tökéletesen az újkori ex-szovjet programokat – több gyártó, többek között a már említett GRM, Solon és a Scorpion is elkövették ezt a ’hibát’.

Ennek ellenére az ATM gépeket a használóik -és azok, akik csak álmodoztak róla- a legjobb ZX-klónnak tartották. Egyrészt teljesen Spectrum 128K kompatibilis (klasszikus programok futtatása), másrészt a Beta-128 interfész segítségével az új orosz programok használata sem okoz különösebb problémát (ehhez természetesen hardveres patch-et kell alkalmazni, vagy ZX128/P128 2+ kompatibilissé tenni a kérdéses programokat - ez különösen az első generációs Turbo 1 gépeknél igaz). A CP/M üzemmód segítségével pedig számos felhasználói program futtatható. A natív ATM Turbo módot használó programok száma talán 100-as nagyságrendűre tehető, valamint vannak játékok, demók és lemezújságok, melyek egy-egy extra feature-jét használják a gépnek. Természetesen a támogató közösségnek hála, ezen programok száma is folyamatosan nő. És most vissza a hardverekhez!

1991 elején kezdődtek a fejlesztések és 1992 novemberben debütált ATM Turbo 1 típus, ami akkor az ATM 512K nevet viselte. Ennek alaplapjait 4.05-től 5.20-ig számozták.

A v4.05 és 4.10 jelű alaplapok meglehetősen bugosak voltak.

A 4.20-as verzió még szintén, például nem lehetett hozzá ADC-t (analog-to-digital converter) kapcsolni.

A 4.40-től kezdve viszonylag hibamentesnek tekinthető, viszont CP/M futtatásához még patchelni kellett hasonlóan a megelőző verziókhoz.

A 4.50-es verzió már teljesen bugfree volt. Ennél a 1556HL8 PAL encodert már DIP24-es foglalatban használták. E lapok mérete 31,6x13,2 cm volt.

A legritkább verzió, a v5.20 az előzőn alapult, viszont támogatta a 64 gombos kiterjesztett ZX Spectrum billentyűzetet és az összes csatlakozó az alaplapra volt forrasztva. A lap beilleszthető volt a Mikrósha márkanevű, 1990-ig gyártott orosz mikroszámítógép házába, ehhez készítették elő az alaplapon a mikrokapcsolók lehetséges beültetését is

Az összes lap Z80 processzora 3,5 illetve 7 MHz-es turbó üzemmódban fut, melyhez 64 és 128K között méretű ROM társul. A RAM mérete 128K-tól 512K-ig terjedhet alapkiépítésben.

Már a Turbo 1 is három grafikus üzemmódot kínált. Az első természetesen a standart ZX Spectrum képernyő. A második a 320x200-as EGA szintű, úgynevezett 16C mód. Azaz bármely pixelhez külön-külön választhatunk a 16 színből melyet a 64 színű paletta tartalmaz. A 16C valójában 15 színt takar, mint ahogy a Pentagon 1024SL 2.x gépeknél is, lévén a fekete normál és fényes árnyalata megegyezik. A high-res mód 640x200-as felbontású, 1x8-as méretű attribútum rácsot használ, tehát hardveres multicolorról beszélünk - habár itt sem standart ZX Spectrum felbontással, sokkal inkább ismét az EGÁ-ra hasonlít. A képet SECAM dekóder segítségével színes TV-n, illetve monitoron keresztül kapjuk.

A háttértár Beta-128 mellett kazetta is lehet.

A hangot illetően a beeper, a sztereósított AY-3-8912, illetve a Covox közül választhatunk. 2x1 wattos sztereó erősítőt is tartalmaz. Az Analog-to-Digital Converter itt még 1 csatornás és maximum 9KHz-es mintavételezésre képes. A modem ezen az A/D konverteren alapul.

Csatlakozókat tekintve két darab Sinclair joystick, valamint Centronics csatlakozókat találunk.

Az első verzió Pentagon kompatibilitása mintegy 60%, némi moddinggal a teljesen elfogadható 90-95% közé esik.

A beépített firmware-k közül a 48K/128K BASIC printer vezérlővel bővült. A TR-DOS 5.03-as verzióját szintén kibővítették. A CP/M v2.2 itt az 1.03 vagy 1.04 verziójú BIOS tetején futhat.

1992 októberében új modellt kezdtek hirdetni, az ATM Turbo 2-t. A második széria, mely a 6.00-ás verziószámmal debütált, 1993 március közepén jelent meg. Erről igen keveset tudunk, csupán azt, hogy rengeteg bugot tartalmazott, valamint, hogy itt jelent meg az IDE-vezérlő az alaplapon. A gyártásba sosem került 6.10-esben már csökkent a bugok száma, ezt mintegy 30 vezetékkel lehet orvosolni. Ahhoz, hogy XT-billentyűzetet is lehessen vele használni, a 555TM2 chipet kellett hozzáadni. Ezen a ponton az MicroART és az ATM között nézeteltérés támadt.

Az ATM miután kiadta saját 6.15-ös verziójú gépét június végén, melyben például a ROM volt különböző (CP/M-et tartalmazott az MSX-DOS adoptált verziója helyett), felhagyott a gyártással. Ennél a gépnél a (c)MikroART felirat lekerült a lapról.

Mindeközben a MikroART tovább folytatta az ATM Turbo 2 fejlesztését és gyártását folyamatos bugfixekkel. A 6.25-ös (avagy 6.2A) három hibát küszöbölt ki a 6.10-eshez képest. Ezenfelül most már nemcsak a drága AY-3-8912-es, hanem az olcsóbb AY-3-8910-es hangchip is használható hozzá. A 6.30-ason már mindössze csak két hiba maradt, amely három dróttal fixálható és nem szükséges hozzá az 555TM2 modding az XT klaviatúra használatához. A 6.40-esben az előző is hibák kijavításra kerültek, valamint megvalósult a Sinclair joystick és az IBM billentyűzet párhuzamos használata. A 64 gombos billentyűzet vezérlő egysége lekerült a lapról, bár bővítőkártya segítségével továbbra is támogatott maradt a használata.

Az ATM Turbo 2-nél a képernyőmódok választéka a 80x25-ös, 16 színű szöveges üzemmóddal bővült.

A Secam dekóder eltávolításra került, tehát TV-vel nem működnek a 6-os verziószámú gépek. A még szintén egycsatornás A/D konverter már 20KHz-ig támogatja a mintavételezési frekvenciát.

A CP/M verziószáma maradt, viszont már a 1.06 vagy 1.07.12 verziójú BIOS-on fut. Lehetőség van a TBIOS operációs rendszer használatára is.

Természetesen a lap mérete is megnőtt 33,5x19 cm-re, valamint a Pentagon-kompatibilitás is javult. Ez utóbbi alapértelmezésben 90%-os, moddinggal 95-96% lett.

A 7.00-ás ATM Turbo 2+ alaplap két buggal született meg 1993 október végén. Itt az XT-klaviatúra mellett most már AT-billentyűzetet is használhatunk, melyet a 1816ВЕ31 chip vezérel (i8031 kompatibilis). A kettő között ROM-cserével válthatunk. A memória 1 megásra is bővíthető, egyben megjelent a régebbi gépekhez is ez az upgrade lehetőség. A számos analóg alkatrészből építkező modemmet dedikált 8 csatornás ADC chip (561KP2) váltotta le, a mintavételezési frekvencia nem változott. A memória és diszk kezelés megbízhatósága is javult. 1994 júniusában kiadott verzión visszakerült a Secam dekóder.

A 7.10-es verzión fixálták az előző bugjait a billentytűzet csatlakozója kompaktabb lett, és a PCB designja is kissé módosult. Kapott egy RS-232-es soros portot is, melyhez (nem Kempston kompatibilis) egér is kapcsolható.

5.2. Megszűnés... és feltámadás

A Dendy konzolok (a 8 bites NES klónja) és a PC-k előretörésének okán 1995-96-ban már visszafogták a gyártást, mely 1997 szűnt meg végleg. 1998 és 1999 között még működtették a szupportot, majd teljesen felhagytak vele.

A litvániai Klaipeda-ból származó Timonin Maksim Anatolevich, azaz Maksagor 1997-ben iratkozott be a Moszkvai Állami Egyetemre, ekkor került kapcsolatba a MicroART-tal, illetve a helyi Spectrumosokkal. A Speccy-fanok közül megismerkedett Roman Valerevich Chuninnal (CHRV) és Vladimir Karpenkoval (cr0acker). Akik viszont Aleksandr Anatolevich Shabarshinnal (Shaos) és Aleksandr Samsonovval (MacBuster) fórumoztak a Sprinter klón ürügyén. Így alakult meg a NedoPC csapat 2002 elején. Ugyanekkor indítottta Maksagor az ATM-turbo 1,2,2+ Official support site weblapját, akkor még a narod.ru szerveren, mely később a nedopc.com-ra költözött. Itt a MicroART-tól kapott dokumentációkat tette közzé rendszerezve, akik szerencsére nem zárkóztak el ezek publikálása elől miután a kereskedelmi forgalmazás és a szupport is megszűnt.

CHRV és cr0acker e dokumentációkat felhasználva megalkották az újkori első generációs v7.10 lapot. 2004 októberében jelent meg tőlük a széria 26 megrendelő részére.

Ez a sárga alaplap, melynek a zöld a későbbi, bugfixelt verziója. Utóbbi kiadási dátuma feltehetőleg a következő év júniusa. Ez 15 kisebb-nagyobb bugfixet tartalmazott és az előzőhöz képest körülbelül kétszer akkora példányszámban jelenhetett meg. Még ez sem lett hibamentes. Szerencsére mindkét verzióhoz részletes leírás letölthető a honlapról, mit-hol kell moddolni a tökéletes működéshez.

A fejlesztés célja egyébként az volt, hogy a klasszikus alaplapot könnyen lehessen használni a(z akkori) modern perifériákkal (billentyűzet, egér, HDD…).

A csapat részéről nem kis figyelmesség, hogy az alkatrészeknél az orosz illetve nemzetközi alkatrészek típusait is feltüntették a dokumentációkban. Ez azok részére lehet hasznos, akik nem készre szerelve, hanem DIY-kitként vásárolták meg.

Ezt váltotta a ZX Evolution 2009-ben, de 2017-ig a kínálatban maradt a 7.10-es alaplap. Egyúttal Maksagor is felvette a ZXEvo-t a támogatott platformok közé.

5.3. Az Internet korának gépei

A történet további ismertetésénél elkerülhetetlen itt is a nevezéktan újbóli egységesítése. Tehát a gépnév, verzió, mod.évszám és fejlesztő nickje sémát követve kerülnek ismertetésre a gépek. Mivel Maksagor a Zorel által konstruált 8.00-ás verziótól számítja a Turbo 3 gépeket, ezért ezt tekintjük irányadónak - maga az alkotó csak a verzio+évszám kombóval hivatkozik rá. Mások a ZXEvo-t, míg a későbbiekben említendő eXzmos saját maga által konstruálandó következő jövőbeni generációt nevezte el Turbo 3-nak. Rövid ideig Turbo 2++-nak nevezték a NedoPC variánsai utáni verziókat a cseh Wikipédia oldalon.

2010 januárjában Pavel Rjabcov (aka Paul - Kineshma), a jelenleg felfüggesztett Chipkin.ru on-line elektronikai shop tulajdonosa jelentkezett az ATM Turbo 2+ v7.10 mod.2010 paul replika-alaplappal.

Több év kihagyás után 2017 októbere a piros színű ATM Turbo 2+ v7.10 mod.2017 paul alaplap megszületése. Újdonsága, hogy lehetséges mind DIN, mind PS/2 billentyűzet csatlakozót forrasztani az alaplapra. Utódja 2018 áprilisban jelent meg fekete színben. Az ATM Turbo 2+ v7.10 mod.2018 paul alaplap közösségi bugfixeket kapott a zx.pk.ru fórum hardvereseitől.

Miután a virtuális piactéren árusított lapokhoz mindenki együtt rendelte a már nehezen beszerezhető 1556HL8 EEPROM-ot, megszületett a ATM Turbo 2+ v7.11 mod.2020 paul lap. Itt a GAL16V8 illetve ATF16V8 elektromosan törölhető chipek váltották fel az antik, eredeti darabot. A hozzá passzoló firmware Alex Shiloff-tól (Tyumen) látott napvilágot 2021 februárjában.

Szintén a 7.10-es verzió alapján készítette el Birden Novoszibirszkből 2011 májusában az ATM Turbo 2+ v7.15 mod.2011 Birden-ös verziót, melyet a zx.pk.ru fórumon mutatott be. Ez tartalmazta az összes NedoPC-féle bugfixet. Ráadásként az alkatrészek jó részét SMD-re cserélte, a csatlakozókat szabványos(abb)ra és némi optimalizációra került a vezetékezés is. Legfőbb újítása a RAM méretének megduplázása, melyet egyszerűen a vezérlő chip és a RAM chipek számának megkétszerezésével ért el. Így a RAM ennél 32 darab 565RU7 chip segítségével valósult meg.

2013 októberében mutatta be Alexander Korovnikov (Zorel) Dnipropetrovskból az ATM Turbo 2+ v7.18 mod.2013 Zorel fejlesztését ugyancsak a fenti fórumon.
Az alaplapon két darab EDO DRAM chippel váltotta fel a RU7 memóriákat, helyet és szerelőfuratot biztosítva további memóriabővítésnek. Elméletileg így 4 mega RAM-unk lehetne, ez viszont kihasználatlan maradt.
Később, 2016 áprilisában upgrade szettként is megjelent a fejlesztés a v7.10-hez. Ez két kiegészítő lapból áll, opciós bónuszként az egyik daughterboard két darab ZX-Busszal is bővíti az alaplapot. Az első lapka értelemszerűen a régi RAM-chipek helyére, a második a Z80 proci foglalatába illeszkedik az EDO DRAM and ZX-BUS connections boards for ATM Turbo 2+ v7.10 esetében.

2017 márciusában szintén Zorel prezentálta az ATM Turbo 3 v8.00 mod.2017 Zorel alaplapot. Ez a 7.xx verziók továbbfejlesztése ATX szabványú NYÁK-on, viszont a korabeli, klasszikus alkatrészekkel építkezve. Mind AT, mind ATX tápegységgel működik. Az első kapcsolási rajzokon még 7.20 verziószámot találunk.
A RAM mérete 4 megabájtra nőtt, melyet a ZXEvo BaseConf mintájára kezel a gép. A 27S080 illetve 27C801 jelű EPROM-ok segítségével a ROM alapértelmezésben 1 megabyte-os méretű (a régi ATM-eket még moddolni kellett ekkora méret kezeléséhez). Ennél a gépnél már 4096 színből választhatjuk ki a képernyőre kerülő 16-ot, köszönhetően a DDp-féle paletta integrálásának (Kulich "21 DDp for ATM2+ kártyájával a Turbo 2+ gépeket is bővíthetjük e palettával).
A floppy kontroller turbós lett és már támogatjta a HD-s egységeket is. A csatlakozók is lecserélésre kerültek az ATX szabvány fényében, és kapott két darab ZX-buszt a 30,5x24,4 cm méretű alaplap. Az audió erősítő átdolgozásra került a ZXEvo alapján, két audióbemenet került elhelyezésre. A joystick és az egér illesztő kempston szabványú (a korábbi Sinclair joy szignálok elérhetőek a billentyűzet csatlakozón keresztül). Elemmel megtámogatott valós idejű óra is integrálásra került.

Zorel 2018 novemberében vetette fel a 8.10 ötletét közösségi finanszírozás által. Ez az előző, 8.00 verziójú alaplap bugfixelt verziója, mely hibáinak kiderítésében szintén sokat segített a zx.pk.ru fórum. Maksagor e bugokat összegyűjtötte honlapján, de Zorel rejtélyes módon eltűnt a fórumról. Utolsó bejegyzése 2019 végéről származik.

A 8.10 alaplap megalkotását ezért eXzmos vállalta magára Taganrog-ból, aki 2021 februárban jelentkezett az ötlettel. Vállalta továbbá egy új generációs ATM Turbo alaplap megalkotását is.

Vitalij Mihalkov (MV1971, tetroid; Novoszibirszk) 2021 júniusában indította újra az ATM Turbo 2+ v7.18 gyártását a tőle megszokott tetroid-piros színben.

Frissítve: 2022. március

6.1. A rivális riválisa egy új szabvánnyal

Vjacheslav Georgievich Skutin, azaz Nemo kapitány a szentpétervári Nemo cég alapítója. Egy ideig Sergej Zonovval dolgozott, majd létrehozta saját cégét, természetesen egy újabb ZX Spectrum klón megalkotásának céljával.

A tervezés koncepciója a Composit (Leningrad+) számítógép alapján konstruálni egy ZX Spectrum 128K klónt, mely a piacon a legjobb ár/érték aránnyal bír, ezek mellett megbízható és nyílt szabványú. Előbbieket a gyártástechnológia optimalizálásával érte el. A bővíthetőség miatt párhuzamosan kezdte kifejleszteni saját szabványú buszrendszerét, a Nemo-buszt, mely ZX-Busz néven is ismert. Ez azóta az ex-szovjet ZX Spectrum klónok standartja lett. Természetesen az évek során ez néhány verzióváltáson esett át.

Szakújságírói tevékenységet is folytatott. A nyomtatott médiumok közül a Radioljubitel újságban publikált 2002 júliusáig, amikoris megszűnt a Spectrum rész a magazinban. Ezen felül az Abzac Spectrumos fanzine-ban találkozhattak az olvasók írásaival. A diszk magazinok közül a ZX Format-ban szerepelt. Saját médiumot is futtatott Open Letters címmel. Itt a cégéhez érkező levelekre válaszolt FAQ jelleggel. Tekinthető ez a korábbi a NemoFAQ lemezes kiadvány továbbfejlesztésének.

Az első gép a Composite 128K AY, azaz a KAY 128 volt. A pletykák eredete szerint a KAY név az előző név utolsó három betűjének összevonásából származik.

Gyakorlatilag a Composit 48K klónt bővítette 128K-ra és hozzáadott egy AY-chipet és a videó outputot fejlesztette RGB és fekete-fehér kompozit kimenettel.

A memóriabővítést az eredeti RU5 RAM-chipek tetejére forrasztott ugyanolyan típusokkal oldotta meg. Az AY-chip pedig a bal oldalon levő breadoard-ra került a 20,5x12,5 cm-es lapon.

Az alaplapnak minimum két revíziója létezik (1992. december és 1993 május.). Az elsőnél a felső breadoard egybefüggő. A másodiknál már három részre osztott: a két szélén a csatlakozók, a kettő között az opcionális ZX-Busz kaphatott helyet. A lapokon a ZX-COMP 128K és COMP-128+ feliratok olvashatóak. A nevezéktan kikerülhetetlen egységesítése miatt a KAY 128 és KAY 128/SL1 neveket kapják. A KAY 128 architektúra a Radioljubitel 1993/11 számában, a ZX-Bus a következő évfolyam első számában mutatkozott be.

Ezeket a klónokat tulajdonképpen egy public beta verziónak foghatjuk fel.

Azokon a gépeken, ahol még nem volt jelen a bővítőport, csak a breadboardon volt megtalálható a helye, a Beta-128 interfészt az alaplap megfelelő helyeire forrasztva lehetett csatlakoztatni.

A KAY 128 maximum mindössze egy darab slot-ot használt, értelemszerűen a Beta-128 interfészhez, mely a kezdetektől fogva turbós volt, de csak két lemezegységet támogatott. Az eredeti Beta-128 komponenseket lecserélve megbízhatóbbá vált, valamint a meghajtók is csendesebbek lettek a pozíciónálási sebesség növekedése miatt.

1994-ben jelent meg a KAY 256 klón a Scorpion ZS-256 riválisaként, a memórialapozás is nagyrészt kompatibilis volt vele. Kicsit alacsonyabb ár, kicsit jobb minőség és a turbós gépek esetében nagyobb sebesség…

Összesen öt verzió jött ki 1997 decemberéig a 18,5x17,5 cm méretű alaplapból. Nemo itt már teljesen elhagyta a Composite elnevezést és megkezdődött az alaplapok verziószámozása.

A KAY 256 gépek bemutatkozása a Radioljubitel magazin 11, 12/1994 és 1/1995 számaiban történt meg. Ezenfelül a NemoFDD floppy vezérlő a rádióamatőr magazin 3/1995, a Profi klónok firmware-jét használó PC/XT billentyűzet kontroller ugyanezen évfolyam 5. számában vált publikussá. A turbós verzió a ZX Format#01 diszkmag 1995. októberi kiadásában került a nyilvánosság elé. [»] Az IDE merevlemez vezérléséért felelős NemoIDE kontroller Nikolaj Tyrsin 1994-es majdnem feledésbe merült prototípusán alapul. Tyrsin és Nemo leporolták a kapcsolási rajzot, és 1996 május-júniusában piacra dobták a terméket. Ennek bemutatása a ZX Format 5. számában történt 1996. decemberében. [»]

Az alaplapot sok más orosz klónhoz hasonlóan ismét a már megszűnt Corvette desktop házakhoz tervezték. A szervizelés itt is az alkatrészek árában történt, akárcsak a Scorpionoknál.

A gépeket a gyártótól, a szentpétervári Logros cégtől és a piacokon a ’területi képviselőktől’ lehetett megvásárolni. A postai csomagküldés természetesen az alkatrészekre korlátozódott, hiszen komplett gépként postai úton nem érte meg háromnál kevesebbet küldeni.

Az 1.0 és 1.1 verziók még két bővítőporttal rendelkeztek (KAY 256/SL2) 1994 és 1995-ben. Az 1995 és 1997 között gyártott, 1.2-től 1.4-ig terjedő verziók már hárommal (KAY 256/SL3). Ennek a szériának, az utolsó évben gyártott 1.4-es verziója pedig turbó üzemmódban is működött - értve ezalatt a CPU, RAM, ROM, IDE és Beta-128 és a portok turbósítását - azaz megvalósult a full-travel turbó mód (KAY 256Turbo/SL3). Mint a Scorpionnál már volt róla szó, a legmagasabb prioritású az első slot, az utolsó a legkisebb prioritást kapja.

A NYÁK Kuzmin Viktor Anatolevich (KVA) munkája, Grodno városából. A gépeket diszkrét áramkörök felhasználásával valósították meg, azaz nem használtak programozható logikai chipeket, mint a Scorpion. Nemo szerint az alaplap kapcsolási rajzával kell megakadályozni a kalózkodást, nem a chip-eken és a firmware-ken múlik a védelem hatékonysága – és az idő őt igazolta. Nem mellesleg a Spectrum-fanok ezt tartják a legkiforrottabb klónnak, tehát a tervezés tényleg mestermunkának számított. Saját korában etalonnak számított az ár, minőség és teljesítmény vonatkozásában.

A többi klóngyártóval ellentétben Nemo nem rizikózott utángyártott Z80 klónokkal és overclock-kal, hanem eredeti 8 vagy 10 MHz-es procikat használt még a nem turbós gépek esetében is.

A gépek gyárilag a Beta-128 vezérlővel érkeztek az AY-chip itt is opcionális volt. Állítólag 95-97%-os ZX Spectrum kompatibilitás. Természetesen itt is a 1991-es ATM Pentagonra optimalizált szoftverekkel, elsősorban demókkal akadtak problémák.

A csatlakozókat tekintve itt jelentek meg a Kempston, illetve az opcionális Sinclair 1 és 2 csatlakozók. Van rajta továbbá Centronics port a korábban már említett videókimeneteken felül. A slotokok kívül egyébként ezt a kétirányú Centronics-ot is bővítőportnak szánta, de a nyomtatók csatlakoztatásán kívül nem használták semmire, pedig többször említette ezt a lehetőséget a cikkekben. Az eredeti koncepcióhoz híven a kazettás egység aljzata is felkerült a lapra.

A KAY 1024T/SL3 leírása elsőként a ZX Format diskmag 8. számában jelent meg (1997. december). [»]

Az 1.5-ös verziószámú alaplap egy darab IC-vel tartalmaz többet elődjénél. Így lehetséges volt a ’drop-in-replacement’, mivel a méret és csavarhelyek is megegyeztek.

A Nemo-buszt itt már az ISÁ-hoz használt csatlakozókkal oldották a meg a költségek kordában tartása miatt. Az érintkezők center-to center távolsága 2.54 mm-re nőtt 2.5-ről, ezért egyes kártyák behelyezésekor óvatosnak kell lenni.

A turbó üzemmód hatékonysága javult, de kikapcsolhatatlan volt a processzor esetében. Amellett, hogy a leggyorsabb turbós klón cím büszke tulajdonosa lett, emiatt több játékkal és demóval inkompatibilissé vált. A portok turbósítása kikapcsolásra került. A kompatibilitás Nemo szerint 97%.

A RAM két módon használható: teljes 1024K, illetve 256K+RAMdisk. A firmware és memóriakezelés az 1024K-s Profi klóntól származik. A firmware update-t kezdetben Nemo végezte, majd átvette Aleksej Voskresenskij (Las, Las Jackwolf; Szentpétervár). Mivel az utolsó klasszik KAY 1024-et (és így egyben az utolsó klasszikus ZX Spectrum klónt) 2001-ben vette meg Evgenij Iljasov Balashov-ból, a 2002-es Las firmwarrel ellátott klasszikus gép sosem került kereskedelmi forgalomba - megkaphatták viszont a következő bekezdésben szereplő klónok.

Nemo az Abzac magazin 16. számában (2003. május) bejelentette, ha nem kap 30-50 megrendelést, bezárja a céget. És hát nem kapott…

6.2. Ezúttal a konstruktőr is bekapcsolódik a feltámasztámasztásba

A klasszikus KAY 1024 Turbo 3SL lap első bugfixelt verziója Andrej Gunenko (Black_Cat/ERA Creative Group; Berdsk) nevéhez fűződik. A többi klónnal és perifériával együtt közzétette a javított, 2008-as kapcsolási rajzot a fórumán. [»]

Amennyire a hálózatok ellen érvelt Nemo a klasszikus korban, meglepőnek tűnhet, hogy ő is a zx.pk.ru fórumot találta meg a a közösségi bugfix és gyártás ötletével - mondjuk más lehetősége nem is igen volt, ha széles támogatottságot akart elérni...

Ide 2009 elején regisztrált Kamyshin városából. 2010 áprilisában a KAY 1024 Turbo/SL3 bugtalanításával és gyártásának ötletével jelentkezett. [»] Majd szeptemberben ennek továbbfejlesztésébe, a KAY 1024 Turbo/SL4 lappal kezdett bele a fórumtagokkal közösen. [»]

A KAY 1024Turbo/SL3 mod.2010 lyaMIV 2010 júniusában jelent meg a Kursk-ban lakó lyaMIV fórumtárstól. [»] A hozzá passzoló floppy vezérlő is ugyanebben a hónapban jött ki, rögtön kapott is bugfixet. [»] Maga az alaplap következő hónap elején lett 'véglegesen' bugfixelve, mármint Nemo és a fórumtagok által... [»]

Pavel Rjabcov (Paul; Kineshma) ezen bugfixek és a Black_Cat verzió alapján készítette el és dobta virtuális piacra saját verzióját évekkel később, 2017 júliusára. A piros színű KAY 1024 Turbo 3SL mod.2017 Pavel NYÁK-on feliratozásra kerültek az alkatrészek és megjelent a hozzá passzoló floppy és IDE vezérlő is. [»]

A lapon tigr101274 újabb bugfixeket végzett decemberben. A KAY 1024Turbo/SL3 mod.2017 tigr101274 lap alkalmanként kapható a dzerzhinski kolléga meshok.ru virtuális boltjában. [»]

Ami a kigészítőket illeti, mint az említésre került, a NemoFDC floppy vezérlő itt jelent meg, és ezt örökölte a következő, 4 slotos gép is. A NemoIDE viszont a következő bekezdésben szereplő 4 bővítőportos géppel együtt született, tehát Paul 'önkényesen' hozzáadta a 3 slotos laphoz. Értelemszerűen ugyanez igaz tigr101274 konfigjára is. Az IDE-kontroller is kapott egy bugfixet 2018 januárjában Feliks Knjazev-től (aka SoftFelix, Szentpétervár). [»]

Nemo egy 2010 szeptemberében indított topicban jelentette be a KAY 1024Turbo/SL4 gépet, mint a klasszikus korban gyártott klón utódját. Egyúttal a kék színben ehhez passzoló NemoFDC floppy vezérlő és NemoIDE kártyákét is. Ezek gyártását Sabirzhanov Vadim Mirzhanovich (zst) Cseljabinszkból vállalta magára.

Az alaplapnak két verziója létezik. Az egyik, az 'Old' nevet kapta (2010. október), míg az új a 'Fixed', illetve 'Final' utótagot viseli magán (2011. február). Az eddigi nevezéktan szerint tehát KAY 1024Turbo/SL4 mod.2010 Alex_NEMO és KAY 1024Turbo/SL4 mod.2011 Alex_NEMO gépekről beszélhetünk.

A közösségi fejlesztés eredményeként született 22,7x21,7 cm-es alaplapon számos újítást vezetettek be. Egyrészt a negyedik Nemo slot-ot, mely hidegen és a turbó üzemmódban instabilnak bizonyult. Másrészt az egy darab SIMM30 helyet a hagyományos memóriák mellett. Így egyetlen modullal bővíthető a RAM 1 megabájtra.

A klasszikus korban egyébként mindkét megoldás ellen ágált. Véleménye szerint a negyedik slotot nem bírja el az architektúra, a SIMM modul megbízhatatlanabb, és sérülékenyebb, mint az alapralapra forrasztottak. Előbbi állítása a gyakorlatban bizonyítást nyert, az utóbbi...

Lássuk, milyen újításokat kínál a lap az elődhöz képest. Az AY output már választható az ABC/ACB sztereó módok közül. PS2 és ATX csatlakozók biztosítják a PC-konform illeszthetőséget. Továbbá az áramellátáshoz kapcsolódó megoldások is fejlesztésre kerültek.

SoftFelix 2011 áprilisában kifejlesztette hozzá a 2 majd 4 megabájtos memóriabővítést is. Egyúttal a firmware-nek köszönhetően a Pentagon/Profi 1024 és ZXM-Phoenix 2048 klónokkal is kompatibilissé vált a memóriakezelés.

Alexander Korovnikov (aka Zorel - Dnipropetrovsk) 2015 júliusában jelentkezett egy bugfixel. A KAY 1024Turbo/SL4 mod.2015 Zorel elsősorban azt a hibát javítja, hogy az eredeti alaplap bekapcsolás után rögtön blokkolja a 128K feletti memóriát. [»] Hamarosan a hozzá passzoló NemoFDC és NemoIDE kártyák is megjelentek.

Paul ennek alapján készítette el alaplapját és kiegészítőit két sorozatban. A piros színű KAY 1024Turbo/SL4 mod.2017 Paul lapok első szériáját elajándékozta, mivel lemaradt róla az alkatrészek feliratozása és a hátlapról a forrasztási maszk. A széria újabb bugfixet kapott a következő év májusában és megjelent a fekete színű KAY 1024Turbo/SL4 mod.2018 Paul. Ez kiküszöbölte azt a hibát, hogy a teljesen felesleges VD2 dióda kidurran a reset első megnyomásakor. Továbbá egy kissé áttervezésre került a lap a könnyebb installálhatóság végett. [»]

A kisöccs KAY 256 is feltámasztásra került. A Kurganban lakó gdv2002 2021 szeptemberében jelentkezett a KAY 256Turbo/SL3 gép, azaz a v1.4-es lap replikájával. Néhány napra rá Mihail Tarasov (Mick vagy Micklab) Kalugából a legelső, v1.0-s KAY 256/SL2 verzió kapcsolási rajzát tette közzé. [»] Ezzel végezve gdv2002 munkáját is P-CAD 2002 formátumba konvertálta. [»]

Az 1.4-es verzió alapján készült el a KAY 256Turbo/SL3 mod.2021 gdv2002, melynek a fejlesztése 2021 november végén kezdődött, és a következő év áprilisára lett teljesen hibamentes köszönhetően a fórumtagok javaslatainak is. A szett részét képezi a NemoFDC és NemoIDE mellett a NemoBUS extender kártya.

Az alaplapról eltávolításra került két NemoBUS, helyüket egy darab 64 tűs csatlakozósor vette át. Ezzel lehetséges a három slot-ot tartalmazó extender csatlakoztatása. További változtatás, hogy 27512 (64K) vagy 29C040 (512K) típusú EPROM-ok fogadására is alkalmas a lap. Az AY-out itt is kapcsolóval változtatható АВС-АСВ sztereó között. Az alaplap kimenetei: VGA; audió out és kazettás egység 3,5-ös jacken keresztül; Centronics; valamint két tűzgombos Kempston joystick port. A 21х13,5 cm-es méretnek köszönhetően egyszerűen installálható a gumibillentyűs Spectrumokba, illetve a Robik klón házába is. [»]

Frissítve: 2022. május

A Pentagon, KAY és Scorpion hibridje

A Compact számítógépeket a szentpétervári T.V.S cég készítette. A klónnak két verziója ismert, a Compact 128K és a Compact 256K Turbo. A gép érdekessége, hogy több klón tulajdonságait gyúrták egybe. Egyrészt a Pentagon 128K 2+ építési elvét követi. Tehát az számítógép mellett jól elkülöníthető a Beta-128 vezérlő. Az alaplap mérete a Pentagon 128K-hoz képest meglehetősen 'kompakt'. A Pentagonra hajazó forma ellenére az áramkör és a Beta-128 vezérlőjének kapcsolási rajza a KAY-klónokat idézi. A források szerint a KAY-128 órajel generátora a Compactból származik, [»], a 256-os Compact kapcsolási rajzán pedig KAY-256 felirat szerepelt [»] Tehát Nemo és a Compact fejlesztői biztosan együttműködtek. Mindezek tetézéseként a 256K-s verzió a Scorpion ZS 256K firmverét használja, ráadásként mindkét verziójában megtalálható a Scorpi Magic Buttonja. És ha ez sem lenne elég, a 256K-s verzió a КА1515ХМ1-alapú klónok processzor és AY-chip időzítéseivel kompatibilis.

Tekintsük át először a Compact gépek közös jellemzőit! A 28x13 cm méretű alaplapok kizárólag átmenő furatokkal szerelt DIP áramköröket tartalmaznak. Megbízható, könnyen beszerezhető alkatrészekből épülnek fel a koncepciójukban megegyező, de részletükben különböző lapok. Az alaplap 5 voltos feszültséggel működik. A Beta-128 digitális PLL áramkörökkel készült, turbó sebességel is működhet. Alkatrészei megbízhatóbb működést tesznek lehetővé, valamint a rosszabb minőségű drive-ok használatát. A működéshez szükséges 12 voltot DC/DC átalakítón keresztül kapja a kontroller. A számítógép és a lemezvezérlő között található a bővítőcsatlakozó - elég egyedi megoldás ez is. Ezzel együtt megjelent egy új bővítősín-szabvány, ami a Compact-busz. Mind az AY-3-8910, mind az AY-3-8912 hangchippekkel kompatibilis. Előbbinek párhuzamos portját használva Centronics kompatibilis printer csatlakozót kapunk, melyet a 251-es porton keresztül vezérel. Ez nem túl kompatibilis, mivel egyszerűsített dekódolási sémát használ [»] Kempston joystick interfészük is van, a Sinclairt a billentyűzeten keresztül emulálja. Beépített monó AY-beeper erősítővel és AY-sztereó line-outtal rendelkeziknek. Továbbfejlesztett RGB kimenetük van, ebből konvertálják a fekete-fehér kompozit képet. A billentyűzet bufferelt. A beépített floppy-vezérlő ellenére a kazettás egység ki- és bemenete is jelen van. A Reset és Magic Button kivezetése is itt elérhető, utóbbi meglehetősen bugos implementálásban. A 255-ös port (#FF) megvalósítása hiányzik, de ez nagy általánosságban nem jelent problémát, az egyik legkompatibilisebb klónnak számítanak.

Az első verzió, a Compact 128K 1993 elején került piacra. Ez 128K RAM-mal és 3,5MHz-es processzorral rendelkezik. A Pentagon 128K-hoz hasonlóan a 64K-s kapacitású ROM-ból 3 helyet, azaz 48K használ.

A továbbfejlesztett változat a Compact 256K Turbo. Ebben már 4/8 MHz-en működik Z80H processzor. A Scorpion Service Monitorját is használja (2.7b, sárga Scorpion firmver szett). Az AY-chip 2 MHz-en dolgozik a szabványos 1,75 helyett. A 16 MHz-es ütemadó kvarc 14 MHz-esre kicserélésével a CPU és a hangchip működési frekvenciája szabványossá válik. A RAM-memóriák 32K-s RU7 chipek, a gép nem igazán érzékeny ezek minőségére.1994 júliusi a fellelt alaplap dátuma.

Weblinx: Compact 128K@Body#0D: [»] https://zxpress.ru/article.php?id=3251 Compact 128K@Pioneer#03: [»] https://zxpress.ru/article.php?id=11816 Compact@Speccy.info: [»] https://speccy.info/Compact Compact@Speccy4ever.speccy.org: [»] https://speccy4ever.speccy.org/_TVS.htm Pix sources: [»], [»] Original pix: [»] Compact 128K&256K Turbo

Új gépek valamint perifériák a kompatibilitásért

Az újjáalkotás vidic_ks03 (Noyabrsk) kezdeményezésére kezdődött. A fejlesztő 1993 és 1995 között került kapcsolatba a gépekkel. Az újraalkotással szerette volna megőrizni ennek a ritka klónnak az emlékét az utókornak. Éppen ezért semmilyen más változtatást nem javasolt, mint a printer és FDD élcsatlakozók lecserélését tűs típusúakra. A legtöbb közösségi bugfix létrehozója a meglehetősen érdekes nick-kel rendelkező (--) Szakiból. Így született meg a remake első verziója 2017 október végére. [»] Pavel Rjabcov (Paul, Kineshma) intézte az első széria megrendelését Kínából, melynek piros színt választott a közösség.

Az összeszerelést megkönnyítendő saját topicot nyitott s sergey Stolbovayából. [»]

Az 1.1 verzió kapcsolási rajza 2019 februárjára lett készen. [»] Paul kék színű szériája mellett a fővárosi Samsonov Aleksandr (aka MacBuster) is rendelt a tagok részére egy tételt.

A kezdeményező vidic_ks03 közzétette terveit 2.0 verzióról is. A közösség ehhez hozzáadta saját ötleteit, de a kezdeményezés félbemaradt... [»], [»]

Roman Boykov (Romych) Balasihaból 2020 augusztusától kezdte el bugfixelni az alaplapot, ez lett az 1.1r verzió [»] Ez az ág 2021 szeptemberére lett készen az 1.2r verzióval. Ez nagy valószínűséggel a hamarosan említendő Ser bugfix javaslatainak köszönhető, melyek a saját, 1.1x verziói fejlesztése közben születtek. [»], [»]

Hans Meier (aka Shockwav3) Berlinből három bővítőkártyát is konstruált a klónhoz, melyek szabványosabbá teszik a működést. A különálló prefboard prototípusok [»] után 2024 januárjában jelentek meg a Compact 256 Turbo Multi Expansion, ZXBus for Compact 256 Turbo és ZS Scorpion 256 INT bővítőkártyák.

Az első egy ProfROM 4.01 hw-emulátort, #FF port implementációt, Scorpion-stílusú turbókapcsolót (mikrokapcsoló vagy #1FFD, #7FFD portokon keresztül vezérelhető) tartalmaz Molex tápcsatlakozóval. [»]

A második egy Nemo/Scorpion busz kompatibilis csatlakozó, ráadásként szabványos #FB port dekódolással és Covox driverrel.

Végül a harmadik az INT szignál Scorpion kompatibilis értékének beállítására szolgál. [»]

2021 áprilisában jelent meg az 1.1x széria első tagja, az 1.12 Krasznojarszkból. [»] Készítője Ser, aki az 1.1r verzióra épülve VGA és PAL konvertert és PAM8403 típusú 2x3W-os erősítőt integrált az alaplapra. Ezt követte még az 1.13 [»] és 1.14 verzió [»] 2022, illetve 2023 decemberi első említéssel.

Ugyancsak Ser készítette el az 1.2r verzióhoz passzoló #FF port kiegészítő áramkört. [»] Ez minden valószínűség szerint Hans Meier kapcsolási rajzán alapul.

↑date: 2024/05

Pentagon specifikációk Leningrad alapon

A ZX-777 egy ZX Spectrum klón volt, melyet Szentpétervárott gyártott az Elekon cég 1993-tól. Egy kibővített Leningrádnak tekinthető, melynél szabványossá tették a TV-kimenet, és hozzáadták az akkori standart bővítéseket. Ilyen a 128K RAM, az AY-chip, valamint a Beta-128 és ZX-Lprint III interfészek. Talán innét ragadt rá az alternatív Pentagon-777 elnevezés - holott igazából csak a bővítések származnak a Pentagon 128K 2+ ATM-ből, az alapkonstrukció egy Leningrad. A gép logója egy dobókocka, melynek három oldalán egy-egy hetes látható, innét ered az elnevezés is.

Az egyszerűsített Beta-128 vezérlő miatt ajánlatos volt jó minőségű floppy lemezeket használni. Érdemes megemlíteni azt is, hogy mind az AY-3-8912, mind az AY-3-8910 hangchip támogatott. Az alaplap mérete 23x16 cm.

A gép két bővítősínnel rendelkezik, melyek a perifériák csatlakozóinak felelnek meg. Ezek a videó és hang kimenetek, a kazettás egység csatlakozója, a Kempston/Sinclair joystick portok, valamint a párhuzamos printer port.

Nem-standart időzítéssel rendelkezett és támogatta az 56 gombos kiterjesztett billentyűzet használatát.

Az alaplapokon található 06KEEN93, 08KEEN93, 11KEEN93, 01KEEN94 feliratok a tervezés vagy gyártás évét és hónapját jelölik. Az 5.03-as TR-DOS verziót később az 5.04T-re cserélték.

Weblinx: ZX-777@Zx.pk.ru: [»] https://zx-pk.ru/threads/30053-zx-777-remont-i-poleznaya-informatsiya.html?p=997649&viewfull=1#post997649 ZX-777@Micklab.ru: [»] http://micklab.ru/ZX Spectrum/ZX777.htm Pix sources: [»], [»], [»] Original pix: [»] ZX-777XXKEENXX

Remake MicroATX házhoz

A kalugai Mihail Tarasov (Mick) 2020 elején az eredeti specifikációkhoz közeli lapot szeretett volna létrehozni, ehhez a 01KEEN94 lapot vette alapul. Ez az ő első lemezegységgel felszerelt ZX Spectrum klónja volt.

Elsőként a SprintLayout programba töltötte be a NYÁK fotóit, majd a CAM 350 szoftverrel P-CAD 2002-be konvertálta, ezután az alkatrészek virtuális beültetése következett.

A 16 darab KR565RU5G chipet négy LH2464-12 DRAM (Toshiba) váltotta fel. Ezen felül az időzítések és a Beta-128 standarttá tétele után megszületett a ZX-777 03MICK20 revízió, azaz a 2020 februári verzió. Ez természetesen csak a P-CAD 2002 kapcsolási rajz, a sárga színű, fehér feliratozású alaplap július végére lett készen. [»]

Márciusban vetődött fel a ZX-777 Extender board létrehozása, mely augusztusra készült el. [»] Ez a két slotos rendszerbuszon keresztül köthető a géphez és szabványos csatlakozókat kínál. Így párhuzamos printer port, Atari kompatibilis Kempston/Sinclair, floppy drive csatlakozó, a VGA videó, jack-es kazettás egység és sound out valamint billentyűzet csatoló is integrálásra került a színben is az alaplaphoz passzoló, 23x9,8 cm-es lapon. Az ATmega48 AVR RISC mikrovezérlő tartalmazza a billentyűzet firmware-jét Kamil Karimov-tól (Caro). Az Attiny15 mikrokontrollerbe pedig az ATX áramvezérlés kódjai kerültek, melyet Mick saját ZXM-Phoenix gépéből kölcsönzött.

Az alaplap hibajavításai és a bővítő kártya firmvereinek megírása után a két lap egységesítéséből létrejött komplett új klón szeptemberre lett műkődőképes. [»]

A legjobb az egészben az, hogy egy stanadart microATX házba is beszerelhető lett a régi-új klón, melyet a TS-Labs fórumon [»], illetve vk.com oldalán is bejelentett. [»] és [»].

Jó szokásához híven Mick saját weblapján is archiválta a projektet. [»]. A zx.pk.com virtuális piacán lehet a lapokat megrendelni a konstruktőrtől. [»]

↑date: 2024/05

8.1. Egy zelenográdi klón

A ZX-Atas klónok sem különösebben közismertek. Az Atas 48K v1.5 a vele megegyező Kvant-BK MS0530 klónnal közösen készült a zelenográdi Kvant üzemben – ez utóbbi márkanévvel jóval ismertebb. A klónok a T34VG1 típusú orosz ULA-koppintást használták. Beépített Beta-128 vezérlővel és tápegységgel kerültek forgalomba.

Az ezt követő verziók már 128/256K RAM-mal és AY-chippel is rendelkeznek, melyhez beépítettett erősítő és hangszóró társul . A v7.9 alaplap dátuma 1994 május. Ismert még egy korábbi, 7.8-as verzió is. A gép IS-DOS kompatibilis. ZX-Atas illetve BK-Atas néven szintén ismert a klón.

A típusleírásokból kikövetkeztethetően többféle alverzió létezik. Az Atas 7.9/256/Stereo/PAL megjelölést alapul véve gyártottak 128K-s, monó és Secam modulátorral rendelkező gépeket is.

Az orosz 128K(+) klónoknál szokásosnak mondható printer-, floppy-, élcsatlakozón felül, tape I/O, vonalszintű AY-out, külső hangszóró, Kempston/Sinclair csatlakozókkal látták el. A TV-kép RGB és antennakimenetet kapott. A reset mellett magic gombot is találunk. [»]

8.2. Ezúttal is egy személy kelti életre a klónt

A kineshma-i Pavel Rjabcov (azaz Paul) 2017 júniusában jelentkezett a zx.pk.ru fórumon a gép ROM-firmveréért [»].

Hamarosan a meg is jelent az általa készített alaplap a virtuális piacon. A 20,2x16,8 cm-es lapról eltűnt az élcsatlakozó és a HF TV dugalj. A memóriachipek száma 2-re csökkent. [»]

↑date: 2022/08

12.1. Dupla Z80 és bővítősínek

A ZX-Next fejlesztése 1989-ben kezdődött és 1993 decemberére készült el az első verzió. Fejlesztői Konstantin Viktorovich Sviridov, azaz Conan Mitiscsiből (koncepció, hardver, dokumentáció) és a moszkvai Leonid Ermakov (Video ROM, beépített és segédszoftverek, hardvertesztek, illesztőprogramok és egyéb támogatás).

A gép kifejlesztését megelőzően mások által fejlesztett klónokat szereltek össze. Ekkor még a team tagja volt Rozhkov Roman is. Azonban rendre kudarcot vallottak vállalkozásukkal, elsősorban az alaplapok minősége és bővíthetősége, a RU5 memóriák érzékenysége és a kompatibilitási problémák miatt. Főként ezen okok miatt távozott egyébként a harmadik tag is.

Az új klón kifejlesztésének alapelvei a megbízhatóság, a zökkenőmentes tömegtermelés lehetősége és a szoftverkompatibilitás voltak. Éppen ezért több ponton eltér az addigi klónoktól. Leginkább egyrészt a Z80-alapú videóáramkörrel, másrészt a bővítőslot-os kialakítással.

A gépeket a szintén fővárosi Slot Co. Ltd. cégen keresztül értékesítették. A források szerint először a bérgyártással keresték fel a céget, majd később ott is dolgoztak. Így elsőként saját pénzükön rendeltek tucatnyi alaplapot a cégtől, mely működésképtelen volt védett firmware-t tartalmazó vROM nélkül. Mindössze három másodpercig működött, ez alatt tesztelhető volt az alaplap működése. Így próbálták elejét venni a gyári kalózmásolatok készítésének. Később a vROM már a konkurenciától védte a másolást. Mintegy 700 darab készült belőle, melyeket részint komplett gépként, részint kit-ként árultak az igény szerinti konfigurációban nagyjából 1996-ig. Ekkor a fejlesztés leállt és talán a Slot cég is ekkor ment csődbe, mindenesetre az ezredfordulón már biztosan nem működtek.

A klón fejlesztői szerint egyszerre ötvözi a Spectrum előnyeit (alacsony fogyasztás és ár) a PC-kével (magas felbontás, könnyű bővíthetőség, szabványos billentyűzet, és RS-232 porton keresztül modem csatlakoztatása). A tömegtermelést segítette a NYÁK vezetékezése, és a moduláris felépítés, valamint, az hogy nem tartalmazott speciális alkatrészeket.

Lássuk először a Z80 alapú videó-áramkört. Ehhez egy Z80 (klón) CPU, egy 2K-s ROM szükséges, melyet két szabad porton keresztül vezérelnek. Ez végzi a kritikus RU RAM-chipek frissítéseit is, és ez felel a kalózkodás elleni védelemért is – mint arról esett szó. Segítségével lehetőség nyílik bármilyen időzítés megvalósítására, legyen szó eredeti ZX-ről, Pentagonról, Scorpionról, vagy akár jövőbeni fejlesztésekről. A megoldás segítségével az ATM Pentagonhoz képest 17 chipet sikerült megtakarítani. Nem melesleg ez a megoldás szinte teljesen érzéketlen volt a telepített RAM típusára is.

A RAM konfiguráció többféle lehet. Az alaplapon két sorban telepíthetőek a K565RU5 (4164) vagy K565RU7 (41256) chipek. Alapverzióban egy sor RU5 adja a 48K-s konfigurációt. Két sor RU5 128K, szintén két sor RU7 512K memóriát biztosít. Egy full sor RU7 256K-t jelent, fele annyi chippel ismét 128K-hoz jutunk. 48K esetén nem kell külön vezérlőkártya. 128K-nál kezdetben feltétel volt a 128K vezérlő bővítés, a második verziós alaplapoktól kezdve ez már nem szükséges, integrálásra került a funkció. 128K-nál több RAM esetén szükséges az IDE-kontroller kártya is. Végül, 512K RAM-hoz szintén kell a Turbó kontroller. 128K esetén lehetőség van a TR-DOS-t vagy az iS-DOS-t Shadow RAM-ba másolni. 256K-nál mindkettőt egyszerre lehet használni.

A ROM-okat két darab 27256/27128 vagy egy szimpla 27512 chip tárolhatja.

A bővítősínek négy/öt darab XT-szerű 8 bites ISA-buszt jelentenek. Ehhez a cég néhány bővítőkártyát kínált a fent említetteken kívűl is, ezek többsége multifunkciós. A már érintett, talán leginkább releváns 128K memóriavezérlőn megtalálható az AY-8910/12 chipek foglalata, valamint a ZX Spectrum kompatibilis RS-232 port is. A soros port működött 48K módban is, feleslegessé téve a ZXLprint interfészt. A Turbo vezérlő kártya a CPU-turbó mellett a 256/512K RAM vezérlést, egy párhuzamos portot, CGA vezérlőt és valós idejű órát tartalmazott. Az IDE kontrolleren keresztül ZX vagy XT billentyűzet is csatlakoztatható. Egyedül a Beta-128 kontroller kapott szimpla funkciót. A korabeli dokumentációkban szó esik még egy 10 Mbit/sec hálózati kártyáról, azonban erről sehol nem találni nyomokat. Aa szerző szerint is csak négy kártya készült, a dokumentumokban is ennyi szerepel. A felhasználói dokumentumokban ugyancsak megemlítésre kerül egy HD-s floppy meghajtóval kompatibilis interfész, erről sem tudni bővebbet. Viszont prototípusként biztosan megjelent néhány VGA kártya is 640x400-as felbontással, de csak egy PCX nézőke támogatatta. Nagyjából ezzel a fejlesztéssel ért véget a sztori, a már emlegetett 1996-os dátummal. Először Conan, majd Ermakov is otthagyta a Slot-ot, mivel sosem kaptak nagyobb megrendelést.

Ezeken a bővítőkártyákon igyekeztek az addigra már közismertté vált hibákat kiküszöbölni. A Turbo kártyán a turbó üzemmód szoftveresen és hardveresen kapcsolható, akár a programok futása közben. A perifériákhoz való hozzáféréskor csökken a processzor sebessége javítva a kompatibilitást. A Beta-128 vezérlő gyorsabb, halkabb és megbízhatóbb az eredetinél és megbízhatóbban működik rosszabb minőségű lemezekkel. Az akkor már ismert bugfixeket is alkalmazták.

Bizonyos alaplapverzióknál integrálva volt egy-egy kártya, a jobb oldalon található üres részen, mint a Beta-128 és a 128K RAM vezérlők.

Szinte az összes alaplap és kártya sárga színű, védőmaszk nélküli volt költségokokból kifolyólag. Létezett azonban zöld színű, védőmaszkos változat is. 1995 júliusáig SECAM kódoló nélküli kártyaverziókat gyártottak, csak RGB kimenettel. Egyébként csak ez a Secam-dekóder volt speciális alkatrész egy ASIC chip formájában. Ennek kifejlesztésében Kamil Karimov (Caro, Jekatyerinburg) is segített.

Az operációs rendszert illetően az akkoriban a speciálisan Spectrum-klónokhoz kifejlesztett iS-DOS-ra támaszkodtak a Profi és ATM idejétmúlt CP/M rendszere helyett. A Slot cég egyébként aktívan részt vett a rendszer terjesztésében és népszerűsítésében, a felhasználói dokumentumok elkészítésében.

Az alaplapnak három fő verziója született meg. A 48K-s alapváltozat 1993 decemberében, a 128K-s verzió 1994 novemberében, végül a Secam-dekóderes 1995 augusztusában. Ugyanekkor jelent az IDE vezérlő is. [»]

Weblinx: Konstantin Viktorovich Sviridov@Speccy.info: [»] https://speccy.info/Константин_Свиридов ZX-Next@Speccy.info: [»] https://speccy.info/ZX-Next Slot Co. Ltd.@Speccy.info: [»] https://speccy.info/Slot_Co.,_Ltd ZX-Next@ZX-Forum 01#1: [»] http://zxpress.ru/book_articles.php?id=898 ZX-Next@ZX-Forum 02#2: [»] http://zxpress.ru/book_articles.php?id=900 ZX-Next@Unknown Sinclair: [»] https://zxnext.zx-pk.ru/zxnext.htm Pix: [»] ZX-Next

12.2. A tökéletes védelem

A feltámasztás legnagyobb problémája a videó-ROM feltörése volt. Ermakov már nem emlékezett, melyik 10 byte-ot kell kicserélni, hogy bármilyen ROM-ba égetve működjön.

Szerencsére megmaradt néhány eredeti alaplap és bővítőkártya, vROM-chip, illetve ennek dumpja. E mellet megvoltak a felhasználói dokumentációk és kapcsolási rajzok, valamint előkerültek a P-CAD fájlok is.

A 2005. január végén kezdődő, több éven keresztül elhúzódó feltörési kísérlet végül Vitalij Rudenkomnak (Keeper/Harkiv) és Abramov Mihailnak (Mdesk/Moszkva) sikerült. Keeper megalkotta a virtuális videóvezérlőt Quartus FGPA-projektben VHDL nyelven. Mdesk pedig újraírta a firmvert a védelem megkerülésével. Elsőként a CGA driver nélküli verzió készült el 2011. novemberében, mivel ahhoz elég volt az alaplap, nem kellett hozzá a Turbó kártya. Az eredeti megjelenést hamarosan követte némi bugfix. 2013. júniusára Mdesk elkészítette a harmadik verziós alaplap Secam dekóder nélküli verziójának, a Turbó, IDE és TR-DOS kártyák P-CAD 2006 kapcsolási rajzát is. A Turbó kártya megvalósítása után decemberre elkészült a végleges, CGA drivert is tartalmazó firmver is. Ez a mozzanat tekinthető tehát az új klón végleges megszületésének. [»]

2017 júliusában jelent meg ZX-Next 2017 Pavel Rjabcovtól (Paul/Kineshma). A 250x250 mm méretű alaplap a mATX szabványt támogatja. Videó kimenetként zst VGA-PAL átalakítója szolgál. Egy bővítősín maradt meg, EPROM-ként ugyancsak egy chip, a 27512 típus használható. A ZX billentyűzet bemenet eltávolításra került, az XT klaviatúra mellett most már a PS/2 szabványú is használható. A sztereó hang 3,5-ös jacken keresztül van kivezetve. Rövid bugfix-instrukciókat is találunk a fórumon. [»]

Roman Krupnin (RomanRom2, Elite Ltd., Nyizsnyij Novgorod) az Mdesk által közzétett dokumentumok alapján elkészítette az alaplap és a bővítőkártyák szitanyomásos verzióját 2022. január közepére. [»]

↑date: 2024/01

10.1. A 90-es évek második felében született FGPA klón

A Sprinter klónsorozat a szentpétervári Peters Plus Ltd. teméke volt 1997 és 2003 között, igencsak a klasszikus ex-szovjet ZX Spectrum korszak végén. A legutolsó 'sorozatban gyártott klón', mely sosem ért el átütő sikereket. Mindössze 110-115 darab talált gazdára az alaplapként, illetve kész konfiguárcióként elérhető gépből. Itt már természetesen az Internetnek és az Európában éledező retró-láznak köszönhetően a külföldi megrendelések is érkeztek. Érdekes ellentmondásként így a legtöbb, tizenhat országba, ugyanakkor a legkisebb darabszámban eladott klón lett.

A gép főkonstruktőre a kijevi születésű Ivan Pavlovich Makarchenko (Winglion), a 47 évesen 2013 áprilisában elhunyt hardeveres.

A Peters Plus a Sprinter előtt is készített több ZX Spectrum klónsorozatot 1989-tól, mely a cég akkori nevét, a Peters-t viselte. Sőt, még a Sprinter prototípusa is Peters 4096 néven látott napvilágot. A cég a Spectrum Progress nevű, 1996 szeptembertől 1998 áprilisig három számot megélt lemezújság munkálataiban is részt vett. [»]

Ma már inkább egy FGPA emulátornak neveznénk, mintsem klónnak, mely (akkori) szabványos Baby AT PC házba építhető és PC kiegészítőket fogadott. Ide tartozik a SIMM72 RAM modul, a tápegység, a floppy drive-ok, a HDD-k, a CD-meghajtók, billentyűzet és egér. Néhány PC-s eszközzel, illetve a saját maguk által fejlesztett PAL encoder és VGA kártyával volt kompatibilis a két darab ISA 8 bites slot.

Az FGPA-k segítségével többféle számítógéppé konfigurálható, köztük van az alig használt saját Sprinter mód az Estex operációs rendszerrel. A módszert a cég Flex architecture-nek nevezte el. Ezenfelül természetesen ZX Spectrum 128K, Pentagon 128/512K és Scorpion ZS 256 üzemmódokat is kínált.

A gépnek három főverziója létezett, azon belül is több alverzió. Az 1997-es széria sárgásbarna alaplapján meglehetősen "oroszos" kidolgozás vehető észre. Ez nem véletlen, hiszen ezek a gépek kézi előállítással készültek. A már említett Sprinter prototípust a ZX-News#32 diszkmag-ban található információk szerint az augusztusi Enlight'96 partyn mutatták be Moszkvában. [»] A piacra dobást először 1996 novemberére tűzték ki, majd a következő év februárjára tolták ki. Még ekkor sem lett készen... A 'végleges' verzió a kövekező évi Enlight-en mutatkozott be a Nicron#51 beszámolója szerint. [»] Ezt követően az ősz folyamán került végül piacra. A következő, a 2000-es verziót az alaplap zöld színe valamint a kidolgozás minősége már elsőre megkülönbözteti az előző szériától - azaz levetkőzte a prototípus jelleget.

Lássuk a Sprinter 97 adatait. A processzora a Z80 kompatibilis 14MHz-en futó Zilog Z84C15, amely a ZX Spectrum módban 3,5MHz-en ketyeg, a kettő közötti váltás az F12 gomb megnyomásával lehetséges. Az FGPA-k az Altera EPF10K10QC208 illetve az EPM7032SLC44. A RAM mérete 1-4 megabájt lehet, az extra memória természetesen itt is használható RAMdriveként, e:-től egészen t: meghajtóig. A plusz funkciókat a TR-DOS kibővített verziójából érhetjük el. A 8 bites sztereó hang AY illetve Covox kompatibilis, harmatgyenge AY-emulációval. A videóRAM alapban 256K-s és ennek duplájára bővíthető - bár semelyik Sprinter program nem használ 256K-nál többet. A floppy vezérlő a Beta-128-nál megismert KR1818VG93, mely a 3.5 "(720 KB/1.44 MB) és 5.25" (720 KB) drive-okat támogatja. Egyéb integrált eszközök: egycsatornás IDE- és AT-billentyűzet kontroller, két soros és ugyanennyi párhuzamos port (utóbbi hasonló a Centronics-höz). Az IDE-HDD a FAT-16 specifikációt használja, tehát maximum 2GB-os partíciókat használhatunk (4 partíció x 2GB, így összesen 8 GB a merevlemezen). A képet RGB monitorra vagy TV-re vezethetjük ki. A standart Spectrum felbontás mellett a 320x256/256 és 640x256/16 grafikus és 80x32 szöveges módokat ismeri. Tape I/O és Kempston joystick csatlakozó is integrálásra került a 20x16 cm-es lapon.

Az alaplap első verziója tehát 1997 őszén jelent meg. Erről nem tudunk szinte semmit. A rákövetkező évben megjelent verzió fotóját ismerték meg a Spectrumosok az Interneten keresztül, ebből adtak el a legtöbbet. Különös ismertetőjele a felezett AT-tápcsatlakozó. Újabb év elteltével megszületett egy mégújabb revízió, melynek csak kapcsolási rajza vált ismerté 1999 augusztusi dátummal, kész alaplap tehár nem került elő.

A Sprinter 2000-ben ugyanaz a processzor már 21 MHz-en ketyeg, szintén visszaváltható 3.5 MHz-re. A 21MHz azonban csak elméleti sebességű, hiszen az ULA visszahúzza azt 16MHz-re. A videommeória itt is 256/512K lehet, a hang már 16 bites. Az FGPA-k az Altera EP1K30QC208 és EPM7064STC100 típusok. Ezzel lehetőség nyílt a grafikus rész hardveres gyorsítására, a pufferolt Covox és a különböző grafikus módok egyidejű használatára. Ez is három alverzióban jelent meg.

A Sprinter 2000 és Sprinter 2000 Light kétoldalas, tömeggyártásra optimalizált NYÁK-os alaplapon jelent meg. A standart verzió 512K vRAM-mal (később csak 256K mérettel) és 2 darab ISA slottal, a Light alapból felezett videómemóriával és a bővítőhelyek nélkül jelent meg. Bár itt már két IDE csatorna van, ezek közül csak az első használható. A RAM mérete 4 és 64 megabájt közötti lehet. A Light verzió meglehetősen bugos, pédául az FGPA vezetékezése is hibás.

A Sprinter 2000s PS/2 csatlakoztatási lehetőséget kapott, valamint a tápcsatlakozó teljes AT hosszúságú. Az eredetileg 8 darab vRAM chip száma lefeleződött és ezek felületszerelt alkatrészek lettek.

Az utolsó, gyártásba sosem került verzió a Sprinter 2003s esetében -melyet a közösség sokszor Sprinter 2002s- eltűnt a PS/2 csatlakozó és az SMD vRAM modulok sakktábla alakban kerültek elhelyezésre. Egyéb különbség nem ismert (még). A fellelt dokumentumok dátuma 2002. december, innét ered a 2002s/2003s kettős megnevezés.

10. 2. Feltámasztás a publikus dokumentumok alapján

A Peters Plus 2004-ben felhagyott a klón gyártásával. Ezután Mak 2007-ben közzétette az információkat a zx.pk.ru fórumon, az FGPA firmver kivételével. [»] és [»] Ennek forráskódját a NedoPC próbálta megszerezni a kisszériás újbóli gyártás beindításáért, de a Peters 10 ezer dollárt kért érte... 2009 végére szabad hozzáférésűvé vált a firmver is. [»]

Ezután lett működőképes a Lyantorban lakó fifan Sprinter 2000s replika alaplapja is. [»] A konstruktőr 2013 júliusában piacra dobott egy másik szériát is, ezúttal már a floppy vezérlő chip nélkül, és fejlettebb tápellátás áramkörökkel - bár ez utóbbit lehet, hogy alkalmazta már a korábbi verzióban is. [»]

A szabadon hozzáférhető dokumentumok alapján elsőként loxic Novoszibirszkből határozta el a Sprinter 2003s mod.2009 loxic replika legyártását. [»]

A dnipropetrovskban lakó Alexander Korovnikov (alias Zorel) 2012 júliusában kezdett bele a Sprinter 2003s mod.2012 Zorel megalkotásának munkálataiba. [»] A bugfixelt alaplap ugyanezen év októberére már rendelhető is volt. [»]

A Sprinter 2016s alaplap eredetileg Mihail Tarasovtól (Mick vagy Micklab) származik Kaluga városából 2016 novemberéből. Ez sem egy szimpla 2003s replika, hanem az eredeti kissé alternatív újragondolása. A legfontosabb változtatás az ATX tápcsatlakozó installálása, sajnos ez tényleg csak a tápellátást biztosítja, a fejlettebb funkciókat ellátó kontroller már nem fért el a lapra. Néhány áramkör is cserére került a jobb működés végett. Ezek közül kiemelendő az AY-chip és a VG93 vezérléséért felelős alkatrészek módosítása. [»]
A következő év októberében megjelent ezen alaplapnak a kineshmai Pavel Rjabcovtól (aka Paul) a PS/2 csatlakozóval felszerelt verziója. [»] Ez egyébként Paul minimum a második klónja. 2007-ben megjelent már egy alaplap tőle, nyilván a firmver hiányában fifan első gépéhez hasonlóan ez is működésképtelen volt. Egyébként egyikük sem ZX Spectrum, pláne nem Sprinter specialista, talán ez magyarázza ezeket a baklövéseket.

A Sprinter 97 replikája sosem lett felszerelve alkatrészekkel, így teszteredmények sincsenek a működéséről. Mick 2016 decemberében készült el a lappal. [»]

10.3. A legenda újra visszatér

A Sprinter Team 2020 novemberében indította a 'harmadik eljövetelt'. A zx.pk.ru fórum tagjaiból alakult csoport koordinátora Roman Krupnin (RomanRom2, Elite Ltd., Nyizsnyij Novgorod). Az eddigi dokumentumokk archiválása, kommunikáció a tagok között, új fejlesztések koordinálása... ezek a fő feladatok, természetesen elsősorban az on-line térben. Az első produktum a jelenleg is fejlesztés alatt álló Sprinter 2020i alaplap bejelentése volt Krupnin-től a fenti dátumon. Ez ITX szabványú és 4 rétegű NYÁk-on kerül megvalósításra. Minden alkatrész SMD komponens, kivéve egyenlőre a ROM-ot, mely a fejlesztés ebben a fázisában furatszerelt kialakítású.

A Sprinter 2016s-fix1 Dmitrij Aleksandrovich Mihalchenkovtól (alias Hard) érkezett Dzerzhinskből 2021 július végéről. [»] A Witchcraft Creative Group egykori programozója a JTAG csatlakozót helyezte előnyösebb helyre, távolabb a floppy-étől. Ezen felül a tápellátásért felelős kondenzátorok beültetési helyét változtatta meg, hogy az újabb, nagyobb átmérőjű kondik is gond nélkül beférjenek.

A Sprinter 2021s (azaz a Sprinter 2016s-fix2) legfőbb újítása az AT-szabványú házba illeszthetőség a már alig fellelhető Baby AT helyett. Az 1,7 centivel megnövelt szélességű alaplapon így helyet kaphatott egy harmadik ISA slot is. Elite Ltd. integrálta a Zorel-féle Sprinter klón fejlesztéseit és bugfixeit. Az áramellátás is fejlődött, a joystick csatlakozó is átdolgozásra került. A tape I/O csatlakozók eltűntek, a HD Audióra kerültek. A két ROM készlet közül jumperrel választhatunk. Az alkatrészek feliratozása is egységes lett.

A Sprinter 2022d ennek 'továbbfejlesztett' verziója, mely DIP tokozású videóRAM-ot használ, mivel ezek olcsóbbak. A fejlesztés 2021 novemberében lett készen, és szilveszterre már megjelent a működő készre szerelt alaplap szintén RomanRom2-től. [»]

Frissítve: 2022. július

A novoszibirszki anton95 egy ZX Spectrum 48K klónnal, majd egy Profival került be a Spectrumosok táborába. Ő Mike Stirling projektjét gondolta tovább 2012 decemberére. Az Altera DE2-115 kártyát használta, így lehetségessé vált a ZX Spectrum 128K+3e emulálása is. A projekt célja a VHDL nyelv gyakorlása mellett az ifjúság felidézése volt. [»]

Az Altera DE2-115 fejlesztőkártya az Altera Cyclone IV EP4CE115 FGPA köré épül. Ennek 114,480 logikai kapuja van, és 475K beépített RAM-ja. A kártya 128MB SDRAM-mal, 2MB SRAM-mal, 8MB FlashROM-mal és 4K EEPROM-mal rendelkezik. 18 darab kétállású és 4 mikrokapcsolóval rendelkezik. Visszajelzőként 18 piros és feleannyi zöld LED, valamint 8 darab 7 szegmenses LED szolgál a 2x16-os mátrix LCD mellett. A hang itt már 24 bites, line in-out és mic-in jack-ekkel.A további csatlakozókat illetően 2 darab Gigabites Ethernet, SD, egy USB 2.0 A és két B (device, host, blaster port) VGA, RS-232, PS/2, TV-in decoder található meg.

A firmver klón Goran Devic A-Z80 magját használja. A MikeJ eredetű YM2149 FGPA kód bugtalanításra került.

Az emulátor 512K RAM-mot biztosít ZXMMC számára az SD-kártya támogatással. A processzor sebessége 1x, 2x, 3x és 4x-es lehet.

↑date: 2022/12

Az AVR ZX Spectrum klónok a ryazan-i Vasilij Lisicyn nevéhez fűződnek – bár a fejlesztésben aktív szerepet vállaltak a zx.pk.ru fórum tagjai is. A két fő verzióból álló 'sorozat' elnevezését fő alkotóelemeiről, az Atmel/Microchip Technology 8 bites RISC AVR mikrokontrollereiről kapta. Ezek az ATMega 128-16AU és az ATTiny2313(A)-20SU, melyek a módosított Harvard architektúrán alapulnak. A klón az ASPECT 128 AVR ZX Spectrum névvel látta meg a napvilágot, később kapta a verziószámmal ellátott nevezéktant.

A 2012 júniusának közepén kezdődő fejlesztés [»], az AVR ZX Spectrum v1.0 esetében a processzort emulálja az ATMega mikrokontroller. Ugyanilyen típus felelős a videó áramkör szimulálásáért is. A PS/2 billentyűzet vezérlését az ATTiny végzi. 2013 június végére ebbe került integrálásra Ramiros AY-emulátora is. Ezzel egy időben lett teljesen színes a megjelenítés és kapott PAL-encodert is a rendszer. Mivel a Z80 emuláció már bugmentes volt (eltekintve a 2,333MHz-es effektív sebességtől), ez tekinthető a klón végleges megjelenési dátumának, hiszen a hardver-firmver együttese végzi az emulációt. [»]

Ez a firmver-klón a ZX Spectrum 48K/128K/128K+2/+3 és Pentagon 128K gépekkel kompatibilis három darab 16K-s ROM készletig. Elvileg 512K RAM-ig képes emulálni Spectrum modelleket. A Z80 processzor nemdokumentált utasításai is támogatottak, csakúgy, mint a 128K-s modellek árnyék képernyője. A programok a CPU emulálását végző mikrokontroller FlashROM-jából töltődnek be. Éppen ezért tekinthető egy prototípusnak, hiszen nem egy bárki által használható háttértárral működő gépről beszélünk. (Ráadásként október végén megjelent az Orion 128 nevű orosz klónt -bugosan- emuláló firmver-csomag is.)

2013 novemberében kezdte el elkészíteni az microSD-kártya támogatást, mely a saját maga által kifejlesztett SD-DOS-on alapul. [»]. Ez tette lehtővé az NDK-s Robotron1715 gép klónozását is. A Spectrumos rész SD kártyás része 2014 március közepére lett készen, mely a FAT32 rendszeren alapul. [»] Ezzel tulajdonképpen elkezdődött a második verzió, az AVR ZX Spectrum v2.0 fejlesztése 2014 június végén. [»] A konstruktőr céljai között szerepelt, hogy PC-billentyűzetbe is beszerelhető legyen az AVR-klón.

Ezzel párhuzamosan, 2015 márciusában a v1.1 is megjelent SD-kártya támogatással és microUSB áramellátással. [»] Az SD-egységet itt a JTAG csatlakozóba kell illeszteni. A v1.0/2.0 variánsonál egyaránt kisebb volt, tehát jó eséllyel korának legkisebb méretű klónja lett. A v2.0 funkcionalitását hordozta más formában.

Visszatérve a v2.0-höz. Természetesen ez is microUSB-s áramellátású, viszont a hangrendszer és a Kempston joystick emuláció egy bővítőporton keresztül csatlakozó külön tinyAVR-rel valósul meg. Így sokkal több, 82 dedikált PC-gombot támogathatott már ez a verzió.

A használható firmverek köre a ZX Spectrum 48K 2006 és OPEN SE BASIC 48K és 128K verziójával bővült. Tüskesoron keresztül RGB, és fekete fehér (pontosabban 8 szürkeárnyalatos) videókimenettel rendelkezik. Kapható hozzá dedikált, kompakt PAL encoder is. Az audio out és a kazettás egység I/O csatlakozója egyaránt sztereó 3,5-ös jack.

Kezdetben csak a .Z80 fájlokat támogatta az SD-DOS v1.0, [»] majd az .SNA szupport született meg. [»] Végül a .TRD-ké is az SD-DOS 2.0-ás verziójával. Ezt tekinthetjük ezen verzió teljes elkészültének 2015 májusi dátummal. [»]

A 2015 végén megjelent v2.1 négyrétegű NYÁK-ot használ, ezzel a stabilitás növekedését sikerült elérni. Az emulált z80 cpu effektív sebessége 3.5-re nőtt ettől a verziótól kezdve. [»] Majd megjelent a Turbo Sound támogatás [»], később Kempston joytickkal kiegészülve. [»] Ez lett a v2.2, mely 2016 április közepén jelent meg. A TS kapott külön jack-et, a joystick port PS/2 szabványú lett.

Mind a v1.0, mind a v2.0 dokumentációit közzétette többek között a radio-hobby.org és a meandr.org oldalakon. Ezenfelül a szerző az orosz és nemzetközi fórumon is megjelent a v2.0 bemutatásával. A v2.1 és v2.2 dokumentációi azonban csak a zx.pk.ru fórumon keresztül érhetőek el(?).

A két klón közös összetevőiről is essék szó röviden. A megaAVR főbb paraméterei a 16MHz-es órajel, a 4K SRAM és ugyanennyi EEPROM, valamint a 128K FlashROM. A 20MHz-en ketyegő tinyAVR 2/4K Flash-t, 128/256 byte EEPROM-ot és SRAM-ot tartalmaz. Az 'A' jelű verziók itt energiatakarékosabbak, viszont nem overclockolhatóak.

Kineshmából a már többször említett Pavel Rjabcovtól (közismertebben Paul) adta ki saját verzióját. A 2017 augusztusi gép sajnos elég bugosra sikerült, részben a kétrétegű megvalósítás miatt. [»]

↑date: 2023/07

Egor Belousov, azaz Gorien 2013 októberében mutatta be első ARM-alapú projektjét, egy firmver ZX Spectrum emulátort. [»] A ZX Spectrum 48K on STM32F407VGT6 and LGDP4532 a névadó mikrokontrolleren és LCD-n alapul. A szerző a klón forráskódját nyílt elérésűvé tette, így az easyelectronics.ru közösség fejlesztői aktívan hozzájárulhattak a bugfixelésekhez és fejlesztéshez.

A szerző az STM32F4 Discovery fejlesztőkártyát (avagy újabb nevén: STM32F407-DISC1) használja. Az ezen található mikrokontroller az ARM Cortex M4 processzort használja, ebben az esetben 168MHz-es verzióról beszélünk. A RAM mérete 192K, ehhez társul 1024K FlashROM. Az emuláció szempontjából fontos még az intergrált erősítő megléte. Természetesen az USB csatlakozó is megtalálható a lapon egy Micro AB variáns képében.

Az LCD egy 320x240-es felbontású képernyő; 8, 9, 16 és 18 bites párhuzamos illetve soros csatlakozással rendelkezik. 264144 szín megjelenítésére képes. A színmélység és a felbontás miatt a grafikus RAM mérete 170K körüli.

A kártya és a képernyő 16 biten párhuzamosan, DMA-val megtámogatva kapcsolódik egymáshoz, lehetővé téve az 50FPS megjelenítést.

A rendszerhez csatlakozik a 40 gombos Speccy-kompatibilis billentyűzet és kazettás egység (vagy magnó-emulátor). Később a szerző elkészítette az SD-kártya támogatást is.

A nyílt forrásnak és a közösségi fejlesztésnek köszönhető például az SSD1289 driver-chipen alapuló LCD-k, a PS/2-es billentyűzet támogatása is. Ugyancsak a közösségi fejlesztés eredménye a firmver-klón stabilitásának növelése, az időzítések pontosítása és az .SNA fájlok használatának lehetősége.

↑date: 2022/12

A taganrogi Inpro Pljus cég külsős megbízók elektronikai projektjeinek kivitelezője. Projektelemzés, nyomtatott áramkör készítés, alkatrész kiválasztás és beültetés, firmver programozás, a kifejlesztett eszközökhöz drivek készítése.... nagyjából ezek tartoznak a profiljába. A Marsohod szériába saját fejlesztésű fejlesztő kártyáik tartoznak. A Marsohod2 a sorozat második tagja, közepes bonyolultságú projektek megvalósításához – ideális tehát egy ZX Spectrum klón implementálásához.

Az FGPA típusa a 10 ezer kapus és 53K RAM-mal rendelkező Cyclone III EP3C10E144C. Ehhez kapcsolódik 8 megabyte SDRAM. Kétcsatornás USB 2.0 felülettel rendelkezik, melyből az egyik JTAG programozóként is szolgál. Két szabadon definiálható mikrokapcsoló és négy darab visszajelző LED is a található a lapon. A rendszerbuszban 16 darab felhasználó által definiálható tűcsatlakozó van. A képet szabványos VGA kimeneten keresztül kapjuk. Az 5 voltos áramforrást egy 2.0-ás USB-B kábelen keresztül csatlakoztathatjuk. A szintén a cég által fejlesztett Ethernet, PS/2 és USB, valamint a hét szegmenses kijelző modulok külön csatlakoztathatóak.
A meglehetősen széles közösségi támogatásnak köszönhetően mindango Kislovodskból 2014 decemberében elkezdte megvalósítani ZX Spectrum klón projektjét Evgenij Ivanov (Ewgeny7) anyaga alapján, melyet a ReVerSE U9 lap firmverének megírása közben készített. Apró probléma volt, hogy az eredeti projekt SRAM alapú lapokra készült. Mindango projektjében a ROM és videóRAM az FGPA belső memóriájába került, a rendszermemória az SDRAM-ba. Végül a T80 softcore és PS/2 interfésszel megszületett egy egyszerű 48K klón. Ebbe még programokat sem lehetett betölteni, és memóriaproblémák miatt instabil is lett.

A szintén kislovodski Chaosorg 2015 márciusában felvetette a projekt továbbfejlesztésének ötletét. Mindezek előtt azonban egy bugfixet végzett az #FE porttal kapcsolatban, melyet Ewgeny7 cikkéből örökölt a projekt. Így már változtatható lett a border színe. A cél a tape I/O, beeper támogatása, valamint a memóriakezelő átírása volt. Szándékai szerint turbó módú betöltést is támogatnia kellene a rendszernek. Továbbá szükséges volt egy videóvezérlő modult készíteni úgy, hogy modern LCD TV-kkel is működjön. [»] Májusban csatlakozott hozzá Vise Yekaterinburgból, aki a egy tape in rutint adott hozzá az FGPA kódhoz. [»]
Chaosorg ezt egy turbótöltést lehetővé tevő résszel egészítette ki. Nagyjából ezzel egyidőben lecserélte az SDRAM vezérlő részt is.
Vise egyébként saját cégének Visual Electronics EP4CE10E kártyáján fejlesztett, mely SRAM-mal rendelkezik. Ezt portolta Chaosorg a Marsohod2 kártyára. [»]

Ugyanebben a hónapban Vise talált egy AY-rutint az OpenCores.org oldalon. Ezt az SQMusic modult portolra a projektbe, és az Aeon Lite mintájára fűzte be a firmverbe. [»] A 128K Spectrum esetében a ROM készlet mérete miatt a videómemóriát az SRAM-ba kelett helyezni. Ugyanekkor az AeonLite bugfixelt T80 softcore CPU-jára cserélte az eredetit: [»]
Az így kapott komplett firmvert Chaosorg ismét portolta Marsohod2-re és továbbfejlesztette. Itt már a ROM-k sem az FGPA RAM-jában vannak, hanem az SDRAM egy védett részére kerültek. Most már a korszerű VGA bemenetes TV-kkel is működött a virtuális Spectrum a DAC modul integrálásának köszönheteően. [»] Később, június közepére megvalósult a szalagos image-k USB-ről való töltése is [»] Később ez a verzió is kapott egy bugfixet, így 2015 novemberére megvalósulhatott a végleges, hibamentes 128K verzió. [»]

↑date: 2023/02

Evgenij Lozovoj [↓] (azaz Eugene L vagy UzixLS) az oroszországi Belgorod városából még 2019-ben kezdett bele a Sizif-128 gép megalkotásába. Ennek célja egy minimalista Pentagon 128K 2+ ATM kompatibilis klón létrehozása volt. A kezdeményezés azóta sorozattá bővült, melynek supportját a zx.pk.ru fórumon látják el a tagok. A mérnök saját Github-ján elérhetőek a gépek konstruáláshoz szükséges információk. [»] A kínai PCBWay oldaláról is megrendelhetőek a kész alaplapok. [»] Lássuk tehát a gépeket!

15.1. Sizif-128

Az első széria, a Sizif-128 processzora egy 3,5MHz-en ketyegő Z80 128K RAM társaságában. A hangchip is az eredeti, AY/YM monó hanggal. A klón perifériáit az Altera EPM7128SLC84 CPLD emulálja, beleértve a CRT készülékekhez optimalizált PAL encodert is.

2020 februárjára lett készen a prototípus kártyán az első verzió.

A 85,1x140cm-es, áprilisi rev.A októberben bugfixet kapott a fővárosi Andrej Firsanov (Andrey F) javaslatára Ennek köszönhetően javult a kompatibilitás az LCD TV-kkel, valamint jobb lett az RGBI színegyensúly is. [»] A rev.B a power LED-del és reset gombbal bővült, viszont az NMI kapcsoló eltávolításra került és a kazettás egység bemenetét a 74HCU04 inverterre cserélte a konstruktőr. Potméterrel állítható lett a PAL color szignál. Ez a revízió nem került publikálásra, mivel bugos lett a kazettás egység bemenete.

Ezért a 2022 júliusi rev.C esetében ez a bemenet visszatért az 'A' verziónál használt tranzisztoros megoldáshoz. A NYÁK vezetéketése dizájnosabb lett, és a videó áramkör a legjobb színhűséghez van kalibrálva. A még ugyanabban a hónapban rajzolt C1-nél a moszkvai SerOne javaslatára javult a tape input érzékenysége. [»] Az ötletgazda egy továbbfejlesztett kapcsolási rajzot is készített. Ez RBG videó- és sztereó audiókimenetet tartalmaz. [»]

15.2. Sizif-512

A Sizif-512 6,5x21,3 cm-es méretű, kétrétegű alaplap a ZX Spectrum 16/48K házakba, illetve replikákba illeszthető. Az eredeti Spectrumokhoz képest nagyjából felezett méretű áramkör egy belső bővítősínt is kapott. Ezzel a szintén a Lozovoj által konstruált bővítőkártya kapcsolható az alaplaphoz.

A ZX Spectrum 48/128K, +3e és Pentagon időzítésekkel kompatibilis. A Z80 processzor 3,5, 4,4, 5.2, 7 Mhz-es no-wait, és 14MHz-es wait state turbo üzemmódokban működik. A RAM mérete itt már 512K és az AY-chip ABC/ACB sztereóban is szólhat a monó mellett. A perifériák emulálását az Altera EPM1270 CPLD végzi. Támogatja a PS/2 tasztatúrát, a Kempston/Sinclair szabványú joystickokat és a 6 gombos Sega kontrollert is. A microSD kártya DivMMC és Z-Controller kompatibilis módokban használható. TV-s PAL és Sega mini-din9 RGB videókiemenet találunk a lapon, valamint egy tüskesort PC-EGA monitorokhoz. A standart Spectrum képernyőn felül támogatja az ULAplus szabványt is. A monó Covox Pentagon szabványú és emellett a SounDrive is emulált. Kazettás egység 3,5-ös jacken, illetve az opcionális, tüskesoron keresztül illeszkedő Bluetooth modulon keresztül csatlakoztatható. Reset és magic és természetesen power gomb kivezetésekkel rendelkezik. Az áramforrás bemenete 9 és 12 volt közötti lehet, mely polaritásérzéketlen.

A RAM kétféleképpen konfigurálható. A microSD kártya behelyezésével a DivMMC módban 128K a 7FFD porton (Pentagon mód), 128K a DFFD porton (Profi mód, a leginkább kompatibilis a régi 128K szoftverekkel) keresztül használható és 128K a DivMMC részére van fenntartva. Ha nem aktivált a DivMMC, akkor 128K a Pentagon és 384K a Profi módban elérhető.

A rev.A itt is az első kiadás volt, mely 2020 április végén jelent meg. A B revízió itt sem jött ki, csupán archiválásra kerültek a fájlok. A rev.C alaplapnál eltávolításra került a Beta-128 interfész, és megjelent a monó hang. Természetesen bugfixek is történetek a májusban megjelent lapon. A júliusi C1 lap gyakorlatilag egy hibamentes alapnak tekinthető. A fentebb említett teljes specifikációt tartalmazó rev.D verzió szeptemberben jelent meg, majd követte a D1-es alaplap 2021 februárjában apróbb változtatásokkal a NYÁK-on. A 2022 szeptemberi rev.E szintén tartalmaz bugfixeket. A rev.E1, mely az előzővel egyidőben jelent meg, annak a kísérleti funciók nélküli verziója.

Az alaplaphoz tervezett kiegészítő kártya, a Sizif-512 extension első verziója, a rev.A 2021 májusában jelent meg, majd a következő hónapban nyerte el végső formáját a rev.A1 képében.

Ez az alaplap hangképességeit bővíti ki. A Turbo Sound FM, az 512K-s General Sound, az SAA1099 és a Midi hangzást kínálja. Ezzel már ki is van töltve a gumibillentyűs (replika) ház.

A Sizif-512 Wifi ESP 8266 alapú Wi-fi modul az AY-chipen keresztül a Bluetooth-hoz hasonlóan szintén egy dedikált tüskesoron kapcsolódik az alaplaphoz. Az 'A' revízió 2020 április végén, a 'B' júliusban, a 'C' a következő év február utolsó napjaiban jelent meg.

15.3. Sizif-XXS

A Sizif-XXS specifikációi nagyjából az 512-es verzióinak felelnek meg. Kétféle méretben készül. A fő verzió 10x2,45cm, a Zero 6,5x3cm nagyságú.

A Sizif-512-hez képest a különbségek, hogy nem ismeri a 14MHz-es módot, és itt már az Altera EP1C3T100 FGPA-ba van integrálva az audió rész. Továbbá csak PAL kompozit videó output-ot tartalmaz, a Kempston a billentyűzeten van emulálva. Van továbbá SpecDrum emuláció. Bár lehetséges, hogy egy firmver frissítéssel az 512-esben is használható az eszköz. Az áramforrás 5 voltos microUSB.

Az impresszív méretet a négyrétegű NYÁK-kal és a kétoldalas SMD alkatrész forrasztással érte el a konstruktőr.

Az első, rev.A 2020 november végén, a bugfixelt rev.B a 2022 év februárjában jelent meg. Az ezen alapuló Zero július első napján jött ki.

↑date: 2022/10

2020 augusztusában Odintsovo-ból Coffe Coffe prezentált egy hordozható ZX Spectrum klónt. [»] A ZX Coffee Classic egy 10x9cm-es méretű 48/128K kompatibilis gép.

Ez a konstruktőr második klónja. Az első még a klasszikus korban, Moszkbában készült 1986-ban. Jellemzője, hogy a kortárs klónokkal szemben 16 helyett 8 chippel oldotta meg a 64K RAM-ot. Közös vonás a régi és az új klónjában, hogy mindkettő képes bootoláskot a ROM tartalmát a RAM-ba másolni. Nem csupán ezért 'Classic', hanem mert PAL televíziókészülékkel is működik és valós Z80 procit (Z84C0010) és AY-chipet (AY-3-8912A) is tartalmaz.

Lássuk a gépet magát, melyről a szerző igen részletes Youtube összefoglalót készített. [»] Az LCD képernyő alatt található a 10MHz-es Z80 CMOS processzor, mely 3,5, illetve 7Mz-es no wait turbó üzemmódban működhet. E mellett van az Altera MAX II EPM570T100C3 CPLD. Az SRAM mérete 128/256K, a FlashROM 32MB nagyságú. A tervező direkt ezt választotta az SD-kártyák megbízhatatlansága miatt. A chip 100 ezer újraírási ciklust bír, mindezt 20 év adatmegtartás mellett. Egy Windows-os segédprogrammal állíthatjuk össze, updatelhetjük a ROM-készletet, ez mintegy adazbázisként is használható. Ugyanitt helyezkedik el a perifériák vezérlésésrt felelős Microchip PIC18F25K22 típusú mikrokontroller is. Ez másolja például be a Flash ROM-ból a Spectrum ROM-ot a RAM-ba.

Képernyő gyanánt egy 16 bites, ILI9341 kontrolleres, 2,8 colos 320x240 felbontású LCD egység használható. A 256x192 felbontáson kívüli rész az OSD helye. A már említett PAL kompozit RCA csatlakozóján keresztül, valamint a jobb képminőséget biztosító S-Videó kimenettel külső egységeket is használhatunk. A beépített és a külső képernyő párhuzamosan is működhet. A TFT LCD mellett az AY-chip található sztereó 3,5-ös jack-kel karöltve. Ez használható a kazettás egység csatlakoztatására is. A felső részen a hang számára egy RCA monó out is elhelyezésre került.

A billentyűzet az integrált mini egység mellett ZX Spectrum mátrix, illetve PS/2 szabványú lehet. Ez esetben a firmver a funkcióbillentyűkkel is vezérelhető. Az F1/F3 reseteli vagy pauzálja a Z80 processzort. Az F2-vel ki/bekapcsolható a status bar. A játék menü az F4 billentyűvel hívható meg. Az F5 és F6 a .TAP/CPU normál és turbó módja között vált. Az F7 lenyomásával indítható a PC-vel az asszinkron soros (UART) kapcsolat. Az F9/F10 indítja/pauzálja a .TAP fájlokat. Az F8 lenyomásával help-et kapunk, az F12 a kilépés. Az LCD alatti tüskesoron keresztül csatlakoztatható a ZX mártrix és e mellett a debugger áramkör.A beépített tasztatúra akár le is vágható, ekkor a magasság 7 cm lesz. Az LCD képernyő is eltávolítható.

Az áramellátás microUSB porton keresztül lehetséges, tehát powebankról is üzemeltethető. A PC-khez való csatlakozást is ez biztosítja. Van egy reset gomb is.

A GameNavigator firmver egyenlőre az .SNA és .TAP fájlokat támogatja. Utóbbi esetben számlaló mutatja a betöltés haladását. A szalagfájlok mellett a mentés is lehetséges normál vagy turbó sebességgel. A PC-n készült adatbázis alapján a cím mellett a kiadási év, és a kiadó is látható. A szalagfájlok állapotjelzője mellett a borderen láthatóak a ZX48/128K üzemmód, a normál/turbó CPU sebesség, valamint az AY-chip állapotának visszajelzői is.

A fogyasztás 170mA alatti lett, melynek a felét a PS/2 billentyűzet, az LCD háttérvilágítása és az AY-chip teszi ki. A Z80 turbó üzemmódja csak 4mA-rel dobja meg a fogyasztást a modern CMOS technológiának köszönhetően. Az alacsony fogyasztásban szerepet játszik a relatíve erőteljes 3.3 voltos undervolting az alapértelmezett 5 volt helyett. Az AD725 típusú PAL encoderen és az AY-chipen kívűl minden 3.3 volton megy.

↑date: 2022/11

Aleksandr Svincov, azaz AlexB5 Novoszibirszkből jelentkezett ZX Spectrum 128K+++ klónjával. A 2021 januárjában napvilágot látott gép tényleg rendelkezik néhány plusz-szal az eredeti 128K géphez képest.

A Z80A proci és a 128K RAM természetesen maradt, de új csatlakozókkal bővült a gép. A tápegységé IDE/ATX szaványú, a képet VGA vagy RCA kompozit csatlakozón is kaphatjuk.

A hagyományos, Spectrumos csatlakozók közül a két darab 3,5 mm-es jack a kazettás egységé és a hangkimeneté, a DB9 a joystick-é.

Lehetséges az időzítéseket Pentagon 128K-ra módosítani és Beta-128-at vagy emulátort kapcsolni a géphez, ekkor egy teljes orosz klónunk lesz. Ideértve a sztereó YM2419F chipet és a 7MHz-es overclock-ot akár no-wait, azaz valós 2X-es sebességű üzemmódban. Utóbbiakat jumperek segítségével állíthatjuk be.

Az összes dokumentáció -beleértve a hibajavításokat és a P128K moddingot is- szabad hozzáférésű.

↑date: 2021/10

1.1. Speccy 2007 és moddingjai

A Speccy 2007 a kijevi Peter Kitsun, azaz syd kreálmánya 2007 decemberéből. A firmver és a kapcsolási rajz egyaránt szabad hozzáférésű. A 13,3x11 cm-es alaplap főbb összetevői a Z80 CPU, az Altera 7128 CPLD, az ATMega16 mikrokontroller, a két darab RAM és a hozzájuk tartozó puffer chipek, valamint a ROM. A szerző ZXGATE klón kódját használta fel.

A gép PS/2 billentyűzet, RGB-out, hangkimenet, SD/MMC kártya csatlakozókkal rendelkezik az áramforrásén kívűl. A háttértárról .TAP, .TZX és .SNA fájlokat tölthetünk kétszeres sebesség mellett. A Kempston és Sinclair joystickokat a billentyűzet szimulálja. Kiválóan együttműködik a Z80 foglalatba dugható, eredetileg Pentagonhoz fejlesztett AY-adapterrel is.

A bugfixelt 1.03 verzió első dokumentációinak dátuma 2008 január. [»]

2008 február végén megjelent a TR-DOS támogatású firmver modding Moszkvából denisv-től. Ez az ATMega 32 kontrollerre való cserét teszi szükségessé, mely kétszeres kapacitású és a lábkiosztása teljesen kompatibilis a 16-os típussal. A v1.04 gép a .TRD, .SCL és .FDI fájlokat támogatja. [»]

A Lyantorban lakó fifan 2008 márciusában határozta el saját verziójának elkészítését, mely a hónap közepére lett készen. Itt a konstruktőr az 27512 típusú EEPROM-ot használta a FlashROM helyett. A kép és hang Scart csatlakozón lett kivezetve a 17x9 cm-es lapon. Az elemek tájolása is megváltozott. [»]

Természetesen a 128K modding megvalósítása sem sokat váratott magára. Az újévben határozta el aniSKY a 128K-s verzió elkészítését. Ez egy darab UT621024PCL-70LL RAM chip sehítségével valósult meg. [»]

A fejlesztéshez csatlakoztak a zx.pk.ru virtuális közösség tagjai, kiemelve közülük Aleksandr Molodcov-ot (aka Molodcov Alex, Kolpino). 2009. áprilisában jelent meg a Speccy 2007 v1.06 véglegesíttett kapcsolási rajza, amely már 128K+AY+TR-DOS felállásban üzemelt. Ez egy kiegészítő kártya, a hozzá való alaplap és firmver moddinggal. A daughterboardot az egyik RAM chip foglalatába kell illeszteni. Ez a verzió már tudja kezelni a 2 gigásnál nagyobb SDHC-kártyákat is. Készült hozzá Pentagon időzítésű firmver modding is. [»]

A kamyshin-i Vjacheslav Georgievich Skutin (Alex_NEMO, azaz Nemo kapitány) egy komplett kapcsolási rajzot is publikált néhány nappal később. [»] Ehhez molodcov_alex elkészítette a még ugyanaznap a Pentagon kompatibilis moddingot is. Ezzel át is értünk az 'egylapos' verziókhoz, amikoris ezen moddingokat integrálják egyetlen alaplapba.

A cseljabinszk-i Sabirzhanov Vadim Mirzhanovich (zst) felhívására, mely 128K+TR-DOS+AY kombó megvalósítására vonatkozott, két jelentkező érkezett. [»] 2010 március végére elker keszült el alaplapjával. Az orszk-i konstruktőr kártyája integrálta zst VGA & PAL kártyáját, a hang is két RCA-n került kivezetésre. [»] Szentpétervárról Ljubitel májusban jelent meg fejlesztésével. [»]

Zst az elker-féle verziót használta fel. Később Alexander Korovnikov (Zorel, Dnipropetrovsk) is készített belőle egy szériát [»]

Több év kihagyást után 2016 áprilisra Minszkből Eugene Akhramovich (azaz .jackson) készítette el saját verzióját, mely egyetlen RAM chipet használ. [»] A projektet archiválta GitHub lapján is. [»]

Pavel Rjabcov (aka Paul; Kineshma) verziója ezen alapul 2017 augusztus végéről. A fehér és a zöld színű lap műszakilag ugyanaz, de utóbbi az optimalizációnak köszönhetően belefért a 10x10cm-es méretbe. Az AY-chip mellett az azt emuláló Atmega8 mikrokontroller is használható a lapban. A fekete verzióról eltűnt az AY-chip foglalata, csak az Atmega8-é maradt meg. [»] 2019 augusztusában kapott egy bugfixet a penzai Rem22 fórumtárs javaslatára. [»]

2020 szeptemberében fejezte be 74ls00 saját verziójának fejlesztését Ljubitel variánsa alapján. Az egyenlőre tesztfázisban maradt lap a PAL encoder és Scart csatlakozóban jelent újdonságot. [»]

1.2. Speccy 2010: új firmverekkel

Az előző klón utódja, a Speccy 2010 az Altera Cyclone II FPGA (EP2C8Q208C8N) és az STMicroelectronics ARM7 (STR750FV2T6 vagy STR750FV2T6) mikrokontroller segítségével megalkotott alaplap. A memória típusa 16 MB-os K4S281632J-UC75 vagy dupla akkora méretű K4S561632J-UC75A SDRAM lehet. Speccy 2007 méreteit és a v1.06 főbb tulajdonságait is örökölte. [»]

Virtuálisan sokféle konfigot kreálhatunk, alapban a ZX Spectrum 48/128K, Pentagon 128/1024K és Scorpion ZS 256K módok közül választhatunk.

SD/MMC kártyafoglalat található rajta. A valós idejű óra típusa Dallas DS1338Z-33+, ez esetben Gluk RTC-t emulálja. Portok tekintetében 2 darab PS/2 (billentyűzet és egér) és 2 joy csatlakozóval valamint egy opcionális USB-vel (virtuális COM porttal) is rendelkezik. Az egér Kempston kompatibilis, a joy többféle szabványú is lehet.

Videókimeneteknél választhatunk, hogy RGB, Composite, S-Video vagy VGA-n szeretnénk látni a képet melyet 3 darab R-2R DA konverter állít elő.

Az audió előállítása a dupla R-2R illetve a TDA1543 feladata. A (sztereó) AY/YM módok, a TurboSound és természetesen a Beeper támogatott. A C64 SID chipjének emulálása kísérleti fázisban ragadt, akárcsak a 16C grafikus üzemmód implementálása.

Mindamellett, hogy tökéletesen kompatibilis a Speccy2007 v1.06-val számos új funkciót is kapott. Ilyen például az 1 megás használható memória (a már említett Pentagon 1024K emulációnál). A turbó sebesség is több lépcsőben állítható a virtuális Z80 processzornál: 7, 14 vagy 28 MHz között.

Az FPGA a kártyaolvasón, a mikrokontroller a virtuális Com-porton keresztül frissíthető.

Miután syd kiszállt a projekt támogatásából 2012 novemberében [»], két ágon is kapott új firmvert a gép. Az egyik a TS-Conf portja a ReVerSE-U16 klónról. Ezt az ukrán MVV, a klón megalkotója végezte 2014 októberében. [»] A másik rendszer Martin Borik (mborik) munkája 2018 júliusából. A kassai programozó a DivIDE/DivMMC és MB-02+ egységek támogatását, valamint egy fájl menedzsert és debuggert adott hozzá az eredeti kódhoz. A munkában sokat segítettek neki a cseh/szlovák Spectrumosok. [»]

↑date: 2022/09

A ReVerSE Ux ukrajnai Cherkasy-ban élő mvv (másnéven: vlad) FGPA-klónsorozata. A hardverfejlesztéshez, illetve a firmverek megalkotásához aktívan hozzájárult a zx.pk.ru közössége is. Ennek köszönhetően a 8 bites nemzetközi és ex-szovjet számítógépek és konzolok széleskörű emulációja valósulhatott meg.

A ReVerSE-U10 volt a sorozat első tagja, melyet 2008 decemberében mutatott be a konstruktőr [»]. Tulajdonképpen egy prototípusnak fogható fel, a zx.pk.ru fejlesztőin kívül nemigen ismerni más tulajdonosokat. Az alaplap típusjelölése U10EP3C.
Központi egysége az Intel/Altera Cyclone III EP3C10E144 FGPA, mely helyettesíthető az EP3C5 típussal is. Előbbi 10 ezer, utóbbi fele ennyi logikai kapuval rendelkezik. A Speccy emulálásához kicsit több szükséges, mint 3000 kapu, tehát erre bőven megfelelő a kistesó is. A beépített RAM mennyisége mindkét FGPA chip esetében 53Kbyte.
A kártyán található még 512K SRAM is, mely 1024K-ra, vagy 2048K-ra is bővíthető. A FlashROM soros interfészen keresztül kapcsolódik, egészen 64Mbyte-os modulokal tesztelte a fejlesztő.
Dupla USB porttal, SD-kártya slottal, VGA-kimenettel rendelkezik az alaplap. Az egér és billentyűzet számára külön-külön egy-egy PS/2 csatlakozó is fenn van tartva. Az audio I/O dupla sztereó 3,5-ös jack. Az RS-232-es protokollt is ismeri a rendszer. A rendszerbusz 16 tűs. Valós idejű órát is tartalmaz, természetesen gombelemmel megtámogatva.
Az Ogg, Vorbis, MP3, AAC, WMA, FLAC és MIDI formátumok lejátszása hardveresen támogatott a VS1053B codec chipnek köszönhetően. A lap mérete 7,5x8,4 cm.
A Spectrum emuláció tekintetében egy Leningrad 1, illetve egy egész komoly Speccy konfig született kezdetben a szentpétervári Evgenij Ivanovtól, azaz Ewgeny7-től. A ZX emuláció időzítése választhataóan Pentagon vagy Scorpion (azaz eredeti Speccy) 256K RAM-mal a #7FFD porton (a Pentagon szabvány szerinti) keresztül vezérelve. Integrált Z-Controllerrel, TR-DOS, sztereó-AY, Turbo-CPU támogatással rendelkezik. A hangot illetően a Turbo Sound, a Soundrive illetve a Covox is emulált. Az egeret Kempston szabványúként kezeli, a szintén Kempston-kompatibilis joystick a numerikus padon került emulálásra. A RAMDisk-et egy speciális, moddolt TR-DOS 6.11e verzió kezeli. A scandoubler szintén az FGPA-ba került megvalósításra. Később mvv egy Pentagon konfigurációt is készített. Ez is 256K RAM-ot tartalmaz, továbbá a General Sound hangkártya 128K-s verzióját. Mr. Gluk valós idejű órája is integrálásra került és még 32K cache memóriának is maradt hely. A háttértárat itt is az emulált Z-Controller használja.

A 2010 okóberi ReVerSE-U9 (azaz U9EP3C) esetében az FGPA típusa ugyanaz [»]. Az SRAM fix 512K méretű, kapott viszont alapban 32 Mbyte SDRAM-ot. Ez kisebb méretű modulokkal 8 vagy 16 is lehet – bőven elég a 8 bites mikrogépek emulálásához. Egy TDA1543 végfok is megtalálható a lapon. Elődjéhez képest eltűnt az audio codec IC, az audio bemenet, valamint a dupla USB port is. Utóbbiakat egy miniUSB váltotta, mely JTAG felületként is szolgál a hagyományos JTAG csatoló mellett. Rendszerbuszként egy 3 illetve 5 tüskés csatlakozó található a 7,5x7,5 cm méretű NYÁK-on.

A ReVerSE-U8 (U8EP3C) klónnál 2011 augusztusából az alap 512K SRAM bővíthető a duplájára is. Újra megjelent a codec chip és az audió bemenet. A rendszersín egy 8, egy 20 és egy 26 tüskés csatlakozósorból áll. A lap mérete nem változott az elődmodellhez képest.

A 2014. áprilisában megjelent ReVerSE-U16 [»] központi egysége a Cyclone IV EP4CE22E22C8N, de természetesen az alacsonyabb logikai kapuszámmal rendelkező EP4CE6/10/15 típusokkal is kompatibilis. A RAM mérete ezeknél az FGPA-chipeknél 34-74K közötti. Ráadásként a Cyclone III generációval is működik, az EP3C5/10/16/25 típusokkal biztosan, melyek 53-76K belső memóriával rendelkeznek.
Az SDRAM mérete ennél a lapnál 16 megabájt, de választható 4 vagy 32 megabájtos modulokkal is. A legnagyobb újdonság a kornak megfelelő HDMI videó és audió kimenet, valamint az Ethernet port. A PS/2 csatlakozókat itt már természetesen USB 2.0 váltotta fel. A rendszerbusz nyolc pines volt kezdetben (rev.A), majd tizenkét tüskés lett (rev.C). A rev.B lapról nincsen fotódokumentáció, tehát minden valószínűség szerint csak kapcsolási rajzként létezik. Az alaplapok 7x5,6 cm méretűre csökkentek.
A konstruktőr több kisebb bővítőmodult is fejlesztett az U16 laphoz (audio-out, hdmi-vga konverter, vga-out kártya, FGPA-programozó, debugger, ZX-bus/Nemo-bus adapter).
Készített továbbá egy akril házat is, melyet 4 darab alumínium csavarszett és távtartó segítségével lehet összeszerelni.

Az U9, U8 és U16 esetében mvv egységesítette a Speccy configot. A virtuális processzor a T80, mely 3,5, 7, és 14 MHz-en ketyeghet.A hangot illetően a beeper, egy 21MHz-es 448K-s General Sound hangkártya 1.05a-as ROM-mal, két darab AY-3-8910-at használó Turbo Sound, 1.05-ös verziójú SounDrive, valamint az #FB porton műküdő Covox van jelen. A RAM-ot 4 megabájtig kezeli, a #DFFD: (Profi szabvány) és a Pentagon-féle #7FFD portokon keresztül. A valós idejű óra ez esetben is Mr. Gluk sémája szerint működik. A Kempston egér itt is emulált, a Kempston joystick szintén a numerikus padon keresztül elérhető. A háttértár a Z-Controller és a DivMMC. Az upscaler 800x600-as felbontásban működik a ZX esetében 50Hz-en a Pentagon módnál 48-on.
Az U10 kapott két 50MHz-es virtuális órajelen futó ZX 48K-t is. Az egyiknél T80-as a virtuális CPU, a másiknál a NextZ80. Itt kétszeresére nagyított képernyőt és sztereó beepert kapunk. A 128K tekintetében egy 3,5 MHz-es T80 procis, 512K-s DivMMC-vel felszerelt virtuális gép született meg. A sztereó hangzás itt az AY-sounddal egészült ki, a kép ugyanaz mint a 48K-s kistesóknál.
Az U9 esetében elérhető a TS-Conf és a Spec256 emuláció, az U8-nál már csak az előbbi. Az U16 a Quadspeccy és ZX-Poly magokat is kínálja a szuper-Spectrumok vonatkozásában az U9 extra konfigjai mellett.

↑date: 2023/01

A DivGMX az előbbiekben megismert mvv fejlesztése, mely 2016 novemberében látott napvilágot. Ez egy kettős funkciójú, FGPA-alapú kártya. Egyrészt interfészként lehetővé teszi a Spectrum és kompatibilis gépek bővítését. Másrészt különálló alaplapként maga is egy klónként funkcionálhat. Eredetileg a 'basic' verzió lett volna a bővítő interfész, az 'ultimate' pedig a 2-in-1 bővítő és klón. Végül csak az utóbbi készült el öt év fejlesztés után, mely természetesen itt is a zx.pk.ru közösség tagjaival együtt valósult meg. [»]

A központi egység, az FGPA típusa Cyclone III EP3C5/EP3C10 vagy Cyclone IV EP4CE6/EP4CE10 lehet. A logikai kapuk és a RAM az első esetben 5/10 ezer és 53K . A másodiknál a kapuk száma 6/10 ezer, a memória mérete már 270/414K. A kártyán 4/8/16/32 megabyte SDRAM is található. A Flash 8/16/32/64 Mb lehet. A valós idejű óra típusa DS1338Z. Természetesen az FGPA felprogramozásához jelen van a JTAG csatlakozó, valamint az i2C busz is. NMI és reset gombok, sztereó 3,5-ös jack is megtalálható a 7,4x5,4 cm-es lapon. A Sinclair élcsatlakozón kívül természetesen az orosz Nemo-busszal is kompatibilis. Alapban az utóbbihoz csatlakoztatható, a Sinclair gépekhez anya-anya adapterrel,

USB-s billentyűzet, egér és gamepad csatlakozókkal valamint HDMI-s TV kimenettel rendelkezik. A kontrollerek közül Defender Game Master G2-vel került tesztelésre. Háttértárként MicroSD kártya szolgál.

Az emulált gépek közül az összes klasszik Spectrumot tudja a 16K-tól a 128K+3-ig. Természetesen a Pentagonokat is képes szimulálni, 128, 256, 512 és 1024K RAM-mal.

A Spectrumos hardverek közül a CMOS (Mr. Gluk standard), a DivMMC, a DMA Ultra Sound Card, a Data Gear, General Sound 512K, Kempston joystick, a Kempston mouse, a Multiface, a ZX Interface 2, a Sound Drive 1.05, a Turbo Sound (2xYM2149), a Turbo Sound Easy (2xYM2149 + SAA1099) és a Z-Controller támogatottak.

A firmverek közül a basic-kel használva, a Spectrumhoz kapcsolva 640x480-as felbontásban, 60Hz-en kapjuk a képet a HDMI-n keresztül. A hang SounDrive vagy Turbo Sound Easy lehet. A háttértár a DivMMC és a Z-Controller. A virtuális processzorral a 3,5-ös mellett 7 vagy 14MHz-es turbót is választhatunk.

Spectrum kompatibilis gépek vonatkozásban képes emulálni az Alf játékkonzolt, a ZX Evolution-t TS-Configgal, és a 256 színű virtuális Spec256-ot.

Sajnos open source mivolta ellenére nem szupportálta senki, ezért a szerző is felhagyott a projekttel.

A kártya a czestochowa-i Piotr Bugajtól (Zaxon/Speccy.pl) és a kineshma-i Pavel Rjabcovtól (Paul) megrendelhető (volt).

↑date: 2023/01

4.1. A konstruktőrről röviden

Andy Karpov (andykarpov) webfejlesztő és rádióamatőr az ukrajnai Nikopol városából több, kisebb-nagyobb fejlesztéssel lepi meg rendszeresen a Spectrumos közösséget.

Érdeklődésének köszönhetően a retro konzol és számítógépes (elsősorban Spectrumos) fejlesztések mellett az amatőr rádiózáshoz kötődő dolgok is megtalálhatóak repóiban. [»]

4.2. Karabas-128: az első ZX-klónja

A Karabas-128 klón célja volt egy ZX Spectrum 128K alaplapot létrehozni, valós Z80 processzorral és az Altera EPM7128STC100 CPLD segítségével, mely olcsón előállítható és a 16/48K házakba szerelhető. Az ULA emulálásáért is felelős firmver a Speccy 2007 klónon alapul. A .jackson által készített single RAM IC moddingnak köszönhetően csak egy darab RAM-chip szükséges a megépítéshez.

Az AC/DC áramkör, a kazettás egység és a PAL coder a Harlequin 48K rev.G klóntól származik. A TV-outon kívül RGB monitorkivezetést is kapott az alaplap, valamint az AY-chip is integrálásra került. Az eredeti élcsatlakozó szintén megtalálható. Az időzítés ZX48K vagy P128K kompatibilis egyaránt lehet.

Az első revízió, a rev.A 2017 júniusában jelent meg. Ezt követték az ilyenkor szokásos bugfixek, frissítések, mint a rev.B és rev.B1. A Rev.A2 lapot Nikolaj Kalaburdin, azaz NiKa készítette Yekaterinburg-ból, de az első NYÁK-ján csak a Rev.A felirat szerepel.

A harkivi Oleg Starichenko (közismertebben: solegstar) augusztusban készített hozzá 1024K-s bővítést, mely a Profi klónokkal kompatibilis. [»]

4.3. Karabas Nano: a legkisebb klón

A Karabas Nano klón ötlete a legkisebb és legolcsóbb billentyűzettel rendelkező ZX Spectrum kompatibilis klón megalkotása volt valós Z80 processzor és egy Altera EPM3256ATC144 (később egy EPM7512) CPLD segítségével. Andy mindeközben a KiCAD program mesterfogásainak elsajátítását is célul tűzte ki. A felületszerelt technológiával készülő klónsorozat mérete 10x10 cm. A fejlesztés 2019 júliusában kezdődött a prototípus rev.A és rev.B lapokkal.

A kapcsolási rajz a Karabas-128 klónon alapul. A Wi-fi és az UART működési sémája ZX Uno projektből származik.

A CPU-n és a CPLD-n kívül a főbb összetevők a 2 megabyte RAM, a ROM, a PAL encoder és a hátlapra forrasztott, az AY-chip emulálásárt felelős Atmega8 chip.

Az élcsatlakozó is jelen van, a tape I/O és a tápcsatlakozó között kapott helyet. Ez nem a szabványos típus, hanem tűcsatlakozású. A video out itt is RGB vagy PAL lehet, utóbbinál integrálva az AY-chip hangját.

Az alaplap microSD kártya olvasót tartalmaz és különféle konfigurációkat támogat. Az egyik a Z-Controller alapú. Ez Pentagon időzítésekkel, 1024K Profi kompatibilis memóriakezeléssel és Gluk reset service monitorral rendelkezik. A másik gyári konfiguráció a DivMMC interfészes 128K-s Pentagon időzítésű klón ESXDOS operációs rendszerrel.

Természetesen ez is több revízióváltáson esett át. A Rev.C még eltávolítható billentyűzettel rendelkezik, és csak az AEG formátumú processzorokkal kompatibilis. A Rev.D esetében már integrált lett a billentyűzet és az olcsóbb FEC foglalatos CPU-kat is támogatja. Ennél a verziónál került kifejlesztésre az ESP8266 alapú wifi addon kártya. Megvalósult a Timex Hi-res grafikus üzemmód, valamint a ZX-Uno kompatibilis UART mód is. A Rev.E már integrált Wi-fi modult kapott, mely a microSD slot túloldalára került. A Rev.F-nél a Wi-Fi modul és a microSD foglalat helyet cserélt. A gombok kisebb méretűek lettek a most már lekerekített sarkú alaplapon. A Rev.G esetében a microSD slot fordított tájolású lett. Mivel a lap alján került elhelyezésre, ezért a felhasználás szempontjából ez így természetes. A belgorodi Evgenij Lozovoj (UzixLS, Eugene L) kissé változtatott a lapon Rev.I-től kezdve, illetve a Turbo Sound kompatibilis firmvert is ő készítette el. A rev.J esetében a jack-ek már nem csak felületszereletek lehetnek és jumperrel választható az AV-out. [»]

4.4. Karabas Pro: a Profi kompatibilis Karabas

Az egy évvel később indított fejlesztésről, a Profi v5.x kompatibilis Karabas Pro FGPA-alapú klónról a 3.2-es fejezetben olvashattunk. [›]

↑date: 2022/10

A Karabas Nano fejlesztésekor, 2019 decemberében bukkant fel a Buryak PI klón prototípusa. Így a kezdeményezés a Nano-n alapul. A gép fejlesztésének alapját a Nano adta. [»] A gép tervezője Sergej Belinski (azaz tank-uk, Zaporizzsja), a firmver a Andy Karpovtól (andykarpov/Nikopol) származik és a Chefranov Valentin Aleksandrovich (közismertebben: TS-Labs, TSL; Ivano-Frankivszk) által kifejlesztett AYX-32 hardver emulátort használja az AY/YM chipek helyett. Két lapból áll, csakúgy, mint a hőskorban a Profi klónok. Itt viszont már természetesen kétoldalasak és felületforrasztottak a NYÁK-ok, melyek két tüskesorral kapcsolódnak össze. Ennek köszönhetően klón Raspberry PI 3 házba illeszthető, a neve is innét származik.

5. 1. Buryak PI 2020

A 2020 októberi Buryak PI 2020-as verzió esetében a processzor Z80, a vezérlő logikát az Altera EPM7512AETC144 CPLD rejti. [»] A két megabájt SRAM-ból egyet a Profi sémája, egyet a DivMMC szerint használ a klón. A VGA output-on kapott képet már a CPLD-ben skálázza fel. PS/2 tasztatúra, Atari és Sega joystick csatlakozókkal rendelkezik. Az 512K-s 8 ROM bank közül az F1-F8 billentyűkkel választhatunk. A Scroll Lock aktiválja a 7MHz-es turbó üzemmódot LED-es visszajelzéssel, a Print Screen pauzálja a gépet a CPU megállításával. A Wifi az ESP-07 (vagy ESP-12) chipen alapul és az AY-porton keresztül működik. Kazettás egység ki és bemenettel is rendelkezik a klón.

Eddig három revíziója ismert. Az elsőt 2020 júliusában adták ki, és a következő napon jelent meg a második revízió. A harmadik kiadás szeptemberben jelent meg. (Az első revízió folyamatos hotfixeket kapott.) [»]

5. 2. Buryak PI 2021

A Buryak PI 2021 az előző verzió továbbfejlesztése, immár Intel/Altera EP4CE6E22C8 FGPA alapokon. 2020 karácsonya előtt mutatkozott be. [»]

Ez a Pentagon időzítéssel kompatibilis, és a 14MHz-es non wait turbó üzemmódot is ismeri. A 21MHz-es mód tesztüzemként van csak jelent, a perifériák nem tudnák tartani ezt a sebességet. A Karabas Nano-hoz hasonlóan megjelent a Z-Controller támogatás is. A hang emulálása a Wild Sound II képében az ARM Cortex STM32F405 mikrokontroller feladata. Ez a rész tartalmazza az USB-RS232 UART portot is. Ráadásként a SounDrive emulációval is rendelkezik.

A Scroll Lock által aktvált 14MHz-es módot villogás jelzi. Az F11 lett az NMI gomb, az F12 a reset, a Pause gomb a megállító. Rövid hibajegyzék is találató a repóban. [»]

↑date: 2023/08

Az ukrajnai Dnyiproból zetalex jelent meg a zx.pk.ru fórumon zsebméretű ZX-klónjával 2021 márciusában. A 90x125 mm-es 48K gép egyetlen chip, az STM32F103RET6 STMicroelectronics ARM mikrokontroller köré épül. [»]

A 32 bites kontroller lelke egy Cortex M3 processzor 72 MHz-en. Ehhez társul 512K FlashROM és 64K SRAM.

A 3,5 colos 320x240 felbontású LQ035NC111 LCD-vel és egy 800 mAh-s akksival mintegy 8 óra üzemidő biztosítható. Az SDHC szabványú, azaz maximum 32 Gbyte kapacitású microSD kártyán natívan .SNA fájlokat használhatunk a mentés lehetőségével.

A beeper hangját beépített hangszórón vagy 3,5 ös jacken keresztül hallgathatjuk. Ehhez és a fényerő szabályozásához potméter áll rendelkezésre. A hozzá tartozó 95x130x16.5mm méretű 3D nyomtatott ház két részből áll.

↑date: 2022/11

Kijevből 2021 novemberében Z_E_V_S mutatta be egy régebi fejlesztését. Ez a firmver emulátor a terasIC Altera DE1 fejlesztőkártyán alapul. A Pentagon 512 klónt emulálja AY-chippel, alapesetben a TR-DOS 5.04T verzióval. [»]

A kártya az Altera Cyclone II 2C20 FPGA köré épül, ez felelős a virtuális processzor szimulálásáért is. Az FPGA chipnek 18752 logikai kapuja és körülbelül 30K saját memóriája van. Ezenfelül 8 megabájt SDRAM, 512K SRAM és 4 megbájt FlashROM található a lapon. MicroSD-foglalattal is rendelkezik, van 4 mikrokapcsolója és 10 darab kétállású kapcsolója. Line-in és out, mic-in, VGA-out és RS-232 port is megtalálható a lapon, melyhez PS/2-es tasztatúra és egér csatlakoztatható.

A működéshez először a fórumon található Altera DE1 ROM fájlt kell a FlashROM-ba égetni. Majd az SD-kártyára felmásolni Spectrumos ROM-okat, továbbá a .TRD, .SCL és .FDI fájlokat is. Az F10 hívja meg a service montiort. Az F1/F2 csökkenti és növeli a hangerőt, az F12 a pause. A Ctrl-Alt-Del a Z80 procit reseteli. A numerikus keypad a bal Crtl-lel a Kempston joystickot emulálja. A 9-es számú kapcsoló a normál/turbó választó, a 0-s mikrokapcsoló a Z80-at és az Altera virtuális processzorát is reseteli.

↑date: 2022/12

A ZX128 egy litván fejlesztés, mely sajnos félbemaradt, nincsen további hír a fejlesztésről 2007. július óta. Csupán a hardver rész készült el a Leningrad 1 klón alapján konstruált gépből, mely az eredetihez képest néhány fejlesztéssel bővült. [»]

A klón három lapból áll. Tartalmaz egy CPU-, egy videó-, valamint egy ZX Flash/IO kártyát. Az eredetileg különálló egységként elképzelt billentyűzet kártya a processzort tartalmazóba került integrálásra. Ezzel együtt a gép hagyományos mikroszámítógép megjelenést kapott. Rendelkezik még egy külön csatlakozóval a General Sound hangkártya részére. Utóbbi bővítés az alacsony számú szoftvertámogatottság, valamint a fejlesztési idő és költségek miatt nem került külön kifejlesztésre. A tervezés nem terjedt ki a tömeggyártáshoz optimalizálásra.

A specifikációkat illetően a processzor 3,5MHz-es 128K DRAM és 32K SRAM társaságában. Utóbbiban kaphatnak helyet a különbőző operációs rendszerek, melyek a 64K-s, 27c512 típusú EPROM-ból töltődnek be. A képet S-Video vagy RCA csatlakozón keresztül kaphatjuk, természetesen PAL rendszerű televíziókészüléken. A YM2149 sztereó zenéje dupla RCA és jack-en keresztül van kivezetve. A joystick csatlakozó Kempston, Sinclair 1/2 szabványú. A hagyományos kazettás magnetofon csatlakozója is megtalálható a gépen.

A Flash/IO kártya még csak barkácskártyán készült el. Az AT89C5131A mikrokontroller az alapja és 512K RAM-mal rendelkezik. A beépitett SD kártya egységet az USB protokoll szerint éri el.

↑date: 2023/04

Andrei Vatsenko (AndreiV01N) 2021 áprilisában jelentkezett Vilniusból a C4 Speccy 48K FGPA-klónnal. [»] Ahogy azt neve sugallja, az Altera Cyclone IV FGPA köré épül és a 48K-s gépet emulálja. Az FGPA chip ez esetben egy RZ-EasyFPGA kártyán kapott helyet.

A képet 1280x1024@60Hz módban a VGA csatlakozón kapjuk - a kártya korlátai miatt csak 3 biten, a Bright szignál nélkül. A beeper a beépített hangszórón keresztül szólal meg, a .TAP/.WAV fájlokat RS-232 porton keresztül tölthetjük/menthetjük. A billentyűzet-csatlakozó PS/2 szabványú.

Az emulátor egyébként a ZX Spectrum 128K on Marsohod2 kódján alapul. [›] A feature-ket figyelembevéve annak 2015. májusi verziója kerül forkolásra.

↑date: 2021/05

Az Aeon széria az eredetileg kazah, majd Németországba költözött Dmitriy Schapotschkin (ILoveSpeccy) klónsorozata volt. Eredetileg a Neo nevet kapta volna, de a NeoGS hangkártya megjelenése miatt változott a név. A nyílt platformú FGPA-emulátor újdonsága, hogy a gépház felnyitása nélkül változtatható a konfiguráció. Így lehetséges számtalan 8 bites mikró viszonylag egyszerű emulásása - köztük a kevésbé ismert ex-szovjet gépeké is. A zx.pk.ru közösség tagjai aktívan kivették részüket a firmver portolásból és fejlesztésből. A sorozat tagjai közötti firmver kompatibilitásról nincs infó, a legtöbb mag direktben a Lite verzióhoz készült. Az első két változat, illetve a közbenső kiadások prototípusnak tekinthetőek.

Az első verzió, az Aeon 1.0 2008 október végére látta meg a napvilágot. [»] Sinclair vonalon a ZX Spectrum 48K/128K és a Pentagon 128K+AY gépeket emulálja a T80 mag segítségével. Az emulált lemez-interfész a DivMMC és a rendszer .SNA, .TAP, .TRD fájlokat támogat. Ezek a konstruktőr saját emulátorai 2009 februárjából, a többi kezdeti emulált mikrogép már meglévő projektek portolása. A NYÁK egyoldalas, hogy könnyű legyen a replikálása.

A gép fő összetevői a Xilinx Spartan-3 XC3S400 FGPA és az ATMega644 mikrokontroller.

A négyszázer kapus, 7K RAM-mal rendelkező XC3S400 ára feleannyi volt, mint a konkurrens Altera modellé, ezért esett erre a konstruktőr választása. Mivel a 128K+AY+Beta-128 kombóval is csupán 44%-os volt az FPGA és 12% az ATMega644 erőforrások kihasználtsága, ezért bőven elegendő volt ez a 2003-as FPGA chip is.

Tartalmaz még egy ATMega88 mikrokontrollert is. Ez teszi lehetővé a gépház felnyitása nélküli FGPA és ATMega644 újraprogramozását Windows és Linux alól USB avagy RS-232 porton keresztül. (természetesen ez lehetséges a belső JTAG csatlakozóról is). Az FGPA az SD kártyáról is újraprogramozható, azaz betölthető az emulálni kívánt géphez tartozó firmver. A mikroszámítógép ROM-ja pedig az SD kártyáról a RAM-ba töltődik. Tehát speciális programzó szett csak az ATMega88-hoz kell és az is csak egyszer.

Az alapon VGA csatlakozó található 4096 színű kimenettel. A billentyűzet és egér csatlakozója PS/2-es. Sztereró hangkimenet, valamint a kazetttás egység ki/bemenetei is megtalálhatóak Temésztezesen van joystick csatlakozó is.

A eredeti tervek szerinti másfél megabyte RAM helyett csak 512K lett végül a lapon, mivel ez bőven elég az összes 8 bites gép emulálásához.

Az Aeon 2.0 2010 végére készült el, de a gazdasági válság miatt csak 2011 májusában került publikálásra. Úgy tűnik az Ethernet csatlakozás a legfontosabb újítása. [»]

Az új generáció, az Aeon Lite 2014 februárjára lett készen. Itt az FGPA a Xilinx Spartan 6 XC6SLX9 a 90x120mm-es lapon. Ez az FGPA 9152 logikai kapuval és 576K RAM-mal rendelkezik. [»]

A kártyán magán az SRAM mérete 2x512 vagy 2x1024K lehet. A PIC24F mikrokontroller vezérli a platformot. A soros, USB és SD kártya mellett már a FlashROMból is betölthető firmver a mikrokontroller segítségével. A NYÁK a KGB fantázianevű, több színben is kapható dobozhoz lett tervezve.

A VGA out itt is 4096 árnyalatot biztosít, a hang is sztereó 3,5-ös jacken keresztül van kivezetve. Az egérnek és a billentyűzetnek egy darab PS/2 port van fenntartva, így Y-kábelt kell használni. A fronton szintén van dupla PS/2 csatlakozó a NES/SNES kontrollereknek. Ezek a helyspórolás miatt lettek PS/2 szabványúak. Az áramellátás 6.5-9V DC adapteren vagy USB porton keresztük történhet.

Az Aeon elkészülte is ugyanekkorra tehető, viszont a specfikációk elvileg lehetővé teszik a 16 bites mikroszámítógépek emulálását is. Úgy tűnik, kevés darab készülhetett belőle és a szupport is teljesen hiányzik. Mindenesetre Aleksej Alekseenko-nak, azaz ZXAAA-nak biztosan van belőle egy példány az orosz fővárosban...

Az FGPA itt Altera Cyclone III EP3C16Q240/EP3C25Q240 (15,408/24,624 kapu, 64,5K/76K belső RAM). A mikrokontroller a PIC32MX695F512H típus.További jellemzői a AC'97 Audio Codec (ALC655) chip és a 2xUSB Host. 2 megabyte SRAM és 32 megabájt SDRAM-ja van. Az I2C EEPROM mérete 64K, a FlashROM 32000K-s. Rendelkezik valós idejű órával is. A 18,2x13 cm-es NYÁK egy Hammond RM2055S műszergobozhoz lett méretezve.

Mivel teljesen nyílt forráskódú a projekt, többen is elkezdték a kisszériás gyártás, mint MVV vagy Paul.

Egy floppy/HDD emulátor is született a gép alapján, a DREM (DRive Emulator). Ezt kapitan-u alkotta, aki a Lviv PC-02 magot portolta a rendszerre. Az alkotó és cége is jelenleg Vancouverben székel. [»]

↑date: 2023/01

Jörg Wolfram (jwolx) harmadik Sinclair klónja az AX82 Münchenből. Egyben az első mely az AVR mikrokontrolleren kívül CPLD-t is használ. Az első gép még csak ZX81-gyel volt kompatibilis, a második már részben a ZX Spectrummal is. A CPLD tette lehetővé a teljes értékű használatot. [»] Honlapján ezen felül számos más, mikrokontrolleren és CPLD-n alapuló projektet is találunk. [»]

Az AX82 vezérlője egy Atmel AVR ATMega 644P típusú mikrokontroller. Ehez kapcsolódik a Xilinx 9536 CPLD valamint 2x32K cache RAM. A többi alkatrész passzív áramkör, illetve a csatlakozók. Ilyenek a VGA, TV-RGB/Scart, a PS/2 billentyűzet port; SD-kártya és Kempston komkatibilis interfész csatoló.

Az ATMega 644 egy 8 bites mikrokontroller, eredetileg 20MHz-es, de jelen projektben 24-re van overclockolva. 4K SRAM, 64K FlashROM és 2K EEPROM található benne. Az összesen 64K külső RAM-ba kapott helyet a 16K-s Spectrum ROM is – természetesen írásvédett helyen.

TV-t használva a sebesség az eredeti Spectrummal megeegyezik, VGA-val 87%-os. 32MHz-es mikrokontrollerrel elvileg lehetséges lett volna 100%-os sebesség VGA-n. Sajnos a beeper nem emulált.

SD, SDHC és MMC kártyákat támogat a FAT16-on alapuló, szalagfájl imageket használó rendszer. Ezenfelül lehetséges snapshootok mentése és töltése. Tartalmaz egy beépített monitor programot is.

A NYÁK egyoldalas, vegyesen használva a furat- illetve felületszerelt alkatrészeket.

A firmverek dátuma 2012. október 01. (v0.32) és 2014. augusztus 07. (v0.35) Utóbbi legfontosabb újítása a Kempston interfész. Ezen felül kisebb bugfixek, fejlesztések és a dokumentáció átdolgozása jellemzik ezt a verziót.

2013 júniusában kezdte fejleszteni az AX82B típust. Ez egy saját maga által kreált AVR-alapú számítógépen alapul, mely az ATmega1284P köré épült. Se külső RAM-ot, se CPLD-t nem tartalmazott. 15,5K RAM-ig képes betölteni és menteni a FlashROM-ból/ba a Speccy programokat. A FlashROM kapacitása itt 128K és van egy jelentéktelen 4K-s EEPROM is. SD-kártyákat illetve külső Flash-t is támogatott volna. Sajnos nem került továbbfejlesztésre a Cyrus Chess-t beégetve tartalmazó gép. Ennek oka, hogy csak egyvalaki érdeklődött iránta: David Roper (aka RetroGadgets, Sheffield). Ő viszont 2016 végén/2017 újévére elkezdte megvalósítani saját AX82 klónját ZAX-48 néven. Ennél már a tápegység, VGA, joystick JTAG és SD foglalat integrálva volt a NYÁK-on. A következő hónapra lett kész a közösségileg bugfixelt alaplap. Némi szünet után 2019 szeptemberére nyerte el végleges formáját, 14 újabb bugfix-el visszatérve az eredeti AX82 névhez.

A ZAX-48-at Pavel Rjabcov (aka Paul; Kineshma) is leklónozta. [»]

↑date: 2023/01

A mikrocontroller.bplaced.net oldal az ATMega, STM32 és XMC2Go mikrokontrollerekhez C nyelven készült projektek forráskódjait tartalmazza. Szerzője Uwe Becker, azaz derexp volt. A site-ot testvére, Manfred rekonstruálta, így elérhetővé váltak a múltban egyszer már eltűnt projektek.

Ezek közé tartozik a ZX Spectrum 48K on STM32F429I. Az 1.1-es, végső verzióját 2014 január 30-án jelentette meg a szerző. [»] A firmver emulátor a STM32F429I-DISCO kártyára készült, de működik természetesen annak utódján a STM32F429I-DISC1-en is. A QVGA felbontású, 2,4 colos LCD-vel integrált kártyák mikrokontrollere a STM32F429ZI. Ez egy maximum 180MHz-en futó 32 bites RISC Core M4 processzort, 256K SRAM-ot és 2048K FlashROM-ot tartalmaz.

Megtalálható még az eszközökön 8 megabyte külső SDRAM. 2 darab micro AB csatlakozó is van, ezek közül egyik a debug; a másik soros portként és háttértár fogadóként is működhet. Hat darab visszajelző LED-et tartalmaz, mely közül 2 szabadon konfigurálható. A két mikrokapcsoló közül az egyik a reset, a másik funkcióját szintén a felhasználó definiálhatja. Természetesen a rendszerbusz is megtalálható a lapokon.

A forrás Marat Fayzullin Speccy emulátorából származik. Az USB-s PC-billentyűzet a kártya USB portjához kapcsolódhat. A Kempston joystick-ot emulálja a rendszer a kurzorbillentyűk és a jobb ALT segítségével. A .Z80 fájlformátumot ismeri, melyeket az UART-on keresztül tölhetjük/menthetjük a PC-ről/re.

Két játék van a FlashROM-ba előinstallálva, ezek mellé természetesen a felhasználó is égethet be másokat. A beepert a rendszerbusz adott tüskéjére kötve hallgathatjuk.

A projekt forráskódja szabadon letölthető.

↑date: 2023/03

A Steccy firmver emulátor is a STM32F407VET mikrokontroller és egy LCD kombóján fut. Ennek viszont már van Linux és Windows és Raspberry Pi portja is. A németországi Frank M kreálmánya, akit UKW vagy UKW 100 néven ismerhet jobban az on-line hobbielektronikai közösség. Példás módon van dokumentálva az összes funkció, illetve a közösségi bugfixek [»] eredményei. Részint a szerző GitHub-ján [»], részint a német Mikrocontroller.net oldalon [»] találhatóak meg az információk angol, illetve német nyelven.

A rendszer a ZX Spectrum 48K és 128K modelleket emulálja. A Z80 processzor összes dokumentált és nem dokumentált utasítását képes szimulálni az eredetihez hasonló órajelen ketyegve. Az ULA emulálása optimalizált, csak a megváltozott képernyőtartalom kerül átmásolásra a rendszermemóriából a videóRAM-ba, nem pedig az egész.

A 48K és 128K, esetleg az alternatív ROM-okat a kártya FAT32-es fájlrendszerű SD-kártyáján lehet tárolni. Ugyancsak itt kapnak helyet a .TAP, .TZX és .Z80 fájlok is. Sajnos csak a 8+3-as fájlneveket kezeli a rendszer. A szerző egyébként a .TAP fájlok használatát ajánlja, hiszen azok biztosan a gyári ROM rutinokon alapulnak. A TZX-ek esetében 5%-nál merülhetnek fel kompatiblitási problémák – ezt a Fuse emulátorba töltéssel és konverzióval javasolja orvosolni. A szalagos fájlok mellé tölthetőek az ugyanolyan nevű .POK fájlok is – elősegítve a cheatek alkalmazását.

Az LCD-ket illetőena rendszer az ILI9341 illetve SSD1963 kontrollerrel rendelkező egységeket támogatja. A párhuzamos busz szükséges a működéshez, a touch screen nem használt funkció. A 3.2 inches ILI9341 kijelző előnye, hogy direktben a kártyához illeszthető. Azonban a nagyobb méreteivel az SSD1963-as, 5 és 7 collos darabok nagyobb élvezetet biztosítanak. Ráadásul a szerző által konstruált adapterrel ezek is csatlakoztathatóak. Csak 800x480-as felbontásúakkal működik a firmver emulátor. Ekkor 2:1-hez nagyítást kapunk, mely 512x384 pixelt jelent borderrel.

Mivel a háttérvilágíáts 400mA-t fogyaszt, ezért célszerű külső tápot használni. Ilyenkor az 5 volt a kártyát és a képernyőt közösen hajthaja meg.

A billentyűzetet illetően a ZX-mátrix, PC/PS2 és USB tasztatúrák is csatlakoztathatóak. Lehetőség van egyszerre mindhárom használatára, ez jól jön többjátékos mód esetén. Az F1 az LCD-kép forgatása, az F2 az RGB-GRB váltó, az F3 a teljes Z80 sebességre kapcsol, amit még elbír a kártya. Ez nagyjából ötszöröse az eredeti Spectruménak. A Linux variánsnál az F12 megállítja a gépet.

Az USB billetyűzet a kártya microUSB portjához kapcsolódik, a másik két esetben a tüskesorhoz. A régebbi verziós (v2.0) kártyáknál az USB billentyűzet használatához moddolni kell a mikrokontrollert. A PC billenytűzeten a Sinclair 1 és 2, Kempston és Cursor joystickek emulálhatóak. Részint a numerikus pad, részint a felső sori számbillentyűk használhatóak erre. Kontrollerként a Wii Nunchuk és a Wii Gamepad is szóba jöhetnek, illetve természetesen ezenk klónjai is. 2021 március végére kifejlesztett egy kapcsolási rajzot, mellyel a ZX Spectrum billentyűzet PS/2-es tasztatúrává konvertálható. Ehhez mindössze egy STM32F103 'BluePill' mikrokontroller szükséges. [»]

Akik kompakt dobozba szánják a klónt, kisméretű erősítők kapcsolási rajzait is megismerhetik a szerzőtől.

↑date: 2022/11

A 2014 februárjában megjelent Bitbox konzol [»] a franciaországi Rennesben lakó Xavier Moulet (makapuf) projektje. Az egyetlen chip köré épülő open source, DIY projekt inspirálója az Uzebox 8 bites konzol volt. A konstruktőr egy erősebb, 32 bites konzolt alkotott, melynek első revíziója 2013 szeptemberében jelent meg. [»] A mini-applikációk mellett játékok és emulátorok is születtek a gépre.

A végső verziót, a rev.2-t az elődtől a PS/2 csatlakozót felváltó dupla USB, a monó helyett sztereó hang, a 12 bites VGA-out 15 bitessé fejlesztése és az UEXT szabványú port megjelenése különbözteti meg.

Az egyéb specifikációkat illetően a 6,5x5 cm-es lapon megvalósított gép egyetlen mikrokontroller chipen alapul, az STM32F405-n. Ebben az ARM Cortex-M4 processzor maximum 168 MHz-en futhat, e mellett 192K RAM-ot és 512/1024K FlashROM-ot tartalmaz. A VGA out alapértelmezésben 640x480 felbontású 60Hz-en. A hang sztereó 3,5-ös jacken keresztül van kivezetve. A programokat microSD kártyán tárolhatjuk. Az áramot microUSB-n keresztül kapja a rendszer, a dokumentáció szerint ez a port is működhet szabványos USB-ként és firmver update-re is használahtó. Egy külön áramforrás tüskepár (helye) is megtalálható. A reset mellett egy szabadon definiálható mikrokapcsolóval is rendelkezik. A power LED mellé szintén jár egy user LED. SWD debugporttal is rendelkezik a konzol.

A ZX Spectrum 48K emulátor 2015 májusában jelent meg. Ez Uwe Becker [›] moddolt emulátorán alapul. A már megvalósult feature-k mellett a tervek között szerepelt a hang, a turbo on/off megvalósítása, a microSD kártyáról/ra való töltés/mentés lehetősége beleértve a programokat és screenshotokat is, illetve a gamepad támogatás. Úgy tűnik az egész Bitbox projekt megrekedt 2017/2018 fordulóján.... Mindenesetre 40 dollár alatt megrendelhető a tervező Tindie shopjában azok számára, akik készre szerelve szeretnének egyet. [»]

↑date: 2023/03

A brüsszeli Jean-MarcHarvengt szoftvermérnök a klasszikus időkben még Atari ST-re kódolt. Az utóbbi években a leginkább fejlesztőkártyákkal és tartozékaival foglalkozó pjrc.com cég fórumának aktív tagja. Nem véletlen, hogy legtöbb firmver emulátora a cég Tensy nevű sorozatán fut. Már meglévő projekteket portolt a legkülönbözőbb fejlesztőkártyákra.

A TeensyCEC rövidítés feloldása a Console Emulators and Computer, mely a Tensy 3.6 fejlesztőkártyán alapul. A konstrukció megvalósítása 2018 augusztusában indult.

A 3.6-os kártya az NXP Semiconductors cég MK66FX1M0VMD18 típusú mikrokontrollere köré épül. Ennek központi egysége az egymagos Cortex M4F 32 bites ARM RISC processzor 180MHz-en ketyegve (240MHz overclockolva). A mikrokontroller 256K RAM-mal, 1280K FlashROM-mal, 4K EEPROM-mal, valamint USB és SDHC szabványokkal támogatja meg a processzort. A Tensy 3.6 fejlesztőkártya ennek kivezetéseit tartalmazza.

Ez a firmver emulátor 8 bites konzolokat és mikroszámítóképeket szimulál. Utóbbiak a mikrokapcsolós billentyűzet modul kifejlesztése után kerültek integrálásra.

A minimálkonfiguráció működéséhez a fejlesztőkártyán felül érintőképernyős, ILI9341 vagy ST7789 kontrolleres LCD-t, analóg joystickot és 3 mikrokapcsolót kell beszerezni (tűzgomb, reset, user1). Ez megtoldható a külső monitor csatlakoztatását lehetővé tevő uVGA modullal, digitális joystickal és három további felhasználó által definiálható mikrokapcsolóval valamint billenyűzettel. A tasztatúrát az ATmega328P mikrokontroller vezérli.

A különböző retróhardverek emulációja különböző szintű, mivel a szerző jobbára már meglevő projekteket portolt – ahogy erről volt már szó.

A 2018 szeptemberére elkészült ZX Spectrum emulátor a 48K+AY konfigot támogatja részleges beeper megvalósítással. A rendszer .SNA és .Z80 fájlokat képes kezelni, utóbbi még nem működik tökéletesen. Kempson joystick-ot használhatunk az irányításhoz. Az OSD billentyűzet néha akad, de szerencsére a mikrokapcsolós tasztatúrával nincsnek ilyen gondok.

Az előző projekt folytatása az espMCUME, azaz a Multi CompUter Machine Emulator ESP32 alapokon. Mivel csak az előző projekt portolásról van szó, az egész véghezviteléhez elég volt 2019 februárja.

A szerző az Ai-Thinker cég NodeMCU-32S típusú fejlesztőkártyáján valósította meg. Ennek központi egysége a gyártó ESP32-S mikrokontrollere. Mivel ez az eredeti Espressif Systems cég ESP32-WROOM-32 típusú mikrokontrollerének klónja, specifikációi is megegyeznek. Tehát egy 32 bites Xtensa LX6 kétmagos processzort tartalmaz 448 K ROM-mal és 520 K SRAM-mal. Az órajel 80 és 240MHz közötti. A beépített FlashROM 4 megabájt. 8 megabájt külső SRAM-ot és 16 megabájt külső FlashROM-ot használhat. A mini-konfig itt is ez a kártya, az LCD, az analog joy és a 3 mikrokapcsoló kombója. Az LCD-ből csak az ILI9341 kontrollereseket támogatga a projekt, lévén a fejlesztőkárryának nincsen SD-kártya portja. A konfighoz kapcsolható még a mikrokapcsolós billentyűzet. A beépített 4/8 megabájt PSRAM-mal (azaz külső SRAM chipekkel) rendelkező ESP-32 Wrover és klónokkal elvileg bővülhetne az emulált hardverek köre, de a ennek a processzor sebessége a gátja. Tehát lassúak lesznek.

Ezért a következő generáció, a TeensyMCUME család a 16 bites mikrók emulálását is lehetővé tevő Tensy 4.x kártyákon alapulnak. A virtuális ZX Spectrum természetesen itt is jelen van. A fejlesztés 2019 márciusában indult.

A Tensy 4.0 szintén az NXP mikrokontrollere, ezúttal az IMXRT1062DVL6 köré épül. Ennek processzora a 600MHz-es Cortex-M7, mely 912MHz-ig overclockolható. Ez már 64 biten kommunikál 1024K RAM-mal. 1984K FlashROM-ja és 1080K emulált EEPROM-ja van. Az emulátorhoz szükséges USB és SDHC támogatás természetesen itt is jelen van. A Tensy 4.0 8/16 megabájt felforrasztható PSRAM-mal néhány konzollal bővíti a lehetséges emulált hardverek körét.

Az utódkártya, a IMXRT1062DVJ6 mikrokontrolleres Tensy 4.1 7936K Flash memóriával és 4284K emulált EEPROM-mal rendelkezik. PSRAM-mal megtámogatva ez emulálja a szerző művei közül a legtöbb hardvert. Akárcsak a 3.6-os verziónál, a 4.x-eknél is kivezethező a kép VGA-ra. Az ott használt mikrokapcsolós billentyűzet is kompatibilis.

2021 áprilisában a Raspberry Pi Pico mikrovezérlő panelre is portolva lett a projekt. Az RP2040 mikrokontroller 133MHz-es kétmagos ARM Cortex-M0+ CPU-val és 264K SRAM-mal rendelkezik. 16 megabyte külső FlashROM-ot támogat. Ez is csak 8 bites mikroszámítógépeket és konzolokat emulál – nem mellesleg a C64 miatt muszáj volt 250MHz-re overclockolni.

A T-Computer (azaz Tee-Computer) a 4.1-es verzión alapul, és 2021 szeptemberben kezdődött a fejlesztése. A kiadási dátumot 2022 júniusának tekinthetjük, amikor az alaplap megérkezett és elkészült az első, kézzel forrasztott számítógép. 42 gombos billenytűzete van háromgombos D-Paddal együtt. Van még két darab előredefiniálható gomb is. A belépített LCD 320x240 felbontású, emellett VGA kimenettel is rendelkezik. A hang 16 bites sztereó. Az USB mellett DB9-es joystick csatlakozója is van. Akár az USB-ről, akár LiPo akksiról üzemeltethető.

↑date: 2022/12

Peter Misenko (bobricius) a szlovákiai Sarisske Dravce-ből független hardverfejlesztő. Nevéhez fűződnek olyan fejlesztőkártyák, mint a PicoDuino, Winxi és Mini Dixi. Ezeken felül különböző LED-órákat is készített.
Jelenleg az elektronikai eszközök gyártásának költség- és időhatékonyság tervezésével foglalkozik. A hamarosan ismertetésre kerülő retró firmver emulátorai mellett többek között pánikgombokat, gombelem töltőket és helyettesítőket, gyerekeknek elektronikai játékokat és forrasztást tanító kütyüket, elektro-ékszereket, robotok léptetőmotorjait készíti.

A PeMi Technology cég tulajdonosa. Elektronikai cuccainak különlegessége, hogy a NYÁK nemcsak az eszköz alaplapja, de egyben a háza is. További érdekesség, hogy a gombok, kapcsolók, LED-ek helye is perforálva van, így egyszerűsítve a gyártást. Nem mellesleg így egyben teherviselő elemként is szerepel a NYÁK.

A retró-számítástechnikai dolgokat illetően alapjuk az Armachat kommunikátor. Misenko ezt a végítélet napja utáni kommunikációra fejlesztette ki. Ennek központi egysége egy Raspberry Pi Pico (vagy klón) kártya. Ehhez kapcsolódik egy LCD kijelző, mikrokapcsolós billentyűzet opcionális háttérvilágítással és a rádió adó-vevő egység. A projektet a chip-krízis hívta életre. A Pico iránt nem érdeklődik az autóipar - ezért esett erre a választása. A beépített egyéb elektronikai eszközök is száma minimális, minden a Pico-n belül kerül megvalósításra.

Retró számítógép emulátorainál csak a rádiós egységet kell kicserélni microSD foglalatra, valamint piezo hangszórót adni a rendszerhez. A klónsorozat folyamatos fejlesztés alatt áll. Gyakorlatilag követhetetlen az egyes revíziók beazonosítása. Annyi biztos, hogy a fejlesztések során a konstruktőr már a Waveshare cég Pico kompatibilis egységét, az RP2040-Plust részesíti előnyben a tervezéskor. Ez már USB-C csatlakozós és támogatja a LiPo aksik töltését is. Ennek köszönhetően az újabb verziók már akkumulátorosak, melyek a hátlapon kapnak helyet.

Az eredeti Pico-nak az RP2040 mikrokontroller az alapja. Ez egy maximum 133MHz-en működő 32 bites RISC Arm Cortex-M0+ processzort tartalmaz 264k SRAM és 2048K FlashROM társaságában. A WaveShare RP2040+ típusnál amellett, hogy a már említett USB-C csatlakozóval és Li-Po töltővel rendelkezik, nagyobb az opcionális FlashROM mérete is, 4MB/16MB lehet. Mindezeken felül az áramellátás is fejlődött - tényleg logikus választás tehát az eredeti helyett.

A firmvereket illetően a Jean-MarcHarvengt MCUME és Phil Scull (aka fruit-bat) pico-zxspectrum emulátorát használhatja mindegyik gép. Az első esetben egy multi konzol-mikró emulátort kapunk. A másodiknál egy kifejezetten ZX Spectrum 48/128K kompatibiliset, melynek funkcionalitása jóval teljesebb.

Az eredeti PICOmputer-nél, mely 2021 áprilisban jelent meg, a kijelző egy 240x240-es, 1,3 vagy 1,54 colos ST7789 vezérlős IPS egység. Itt egyértelműen az LCD vízszintes felbontása a legnagyobb akadályozó tényező a hű retró emulációban. Az alaplap - és így egyben a gép - mérete 10x6,9 cm.

Az augusztusi PICOmputer MAX-nál egy kijelző- és egy előlap csere megoldotta az előbbi problémát. Ez egy kétcolos, 320x240 pixeles képernyőt kapott középre helyezve.

A PICOmputer BOX az előző revíziója 10x10 cm-es alaplapon, mely egy háromoldalról körbezárt gépházzal rendelkezik novemberből.

A PICOmputer ZX az első PICOmputer speciális verziója, ahol a képernyő felbontása az eredeti Speccy-éhez igazodik. Ez ebben az esetben ez egy 1.69 colos, 280x240 felbontású, lekerekített sarkú egység. A géppel 2022 áprilisában jelent meg a konstruktőr.

A PICOmputer V egy notebookra emlékeztető kivitel novemberből.

2023 februárban PICOmputer 28 névvel egy 2,8 colos képernyős verzió látott napvilágot. Immáron mind a négy oldalról zárt a gép.

A fejlesztés másik ága a VGA monitorra köthető konzolok, melyek a retroVGA v1-gyel vették kezdetüket. A firmver itt kiegészült Miroslav Nemecek PicoVGA könyvtárával. A VGA-outon felül joystick csatlakozóval is rendelkezik a 10x10 cm-es méretű, 2021. december végén megjelent konzol.

A 2022. márciusi PICOmputer gamers edition-nél gyakorlatilag egy botkormányba került integrálásra a hardver, meghagyva egy kisméretű billentyűzetet.

A 20x10 cm-es PICOZX a retroVGÁ-nak a ZX Spectrumhoz illeszkedő billentyűzettel rendelkező verziója, mely kapott néhány speciális menügombot is augusztusból. A 'billentyűzettel kiegészített konzol' dizájnt felváltotta a hagyományos mikroszámítógépre emlékeztető forma.

Az eredeti konzol második verziója, az októberi retroVGA v2. Ez már szintén a hagyományos mikroszámítógép arányokkal került megvalósításra (17,5x7,5 cm).

A PICOmputer TOUCH november végéről 3x10 darab háttérvilágítású érintőgombbal rendelkezik. A 13,6 x8,8 cm-es 1,6 mm vastag NYÁKba szépen belesimul az ugyanilyen vastagsággal bíró LCD. Ez a kijelző egyébként a PICOmputer ZX-nél megismert 1,69 colos, 280x240 pixel felbontású darab.

A két széria egyesítésével jött létre a PICOZX handheld 2023 márciusban. A már bevált 2,8 colos LCD-vel, a kurzorgombokkal és piezó hangszóróval egy hordozható konzolt kapunk. A VGA és joystick portokkal és a 3,5-ös audió jack-outtal pedig egy otthoni retró konzollal játszhatunk.

↑date: 2023/03

A Speccy2021 firmver-klónt a Speccy2010 ihlette. Alapja a Diligent Arty Z7-20 fejlesztőkártya. A kód az orosz származású Dmitry Pakhomenko (magictaler) munkája. [»] A fejlesztő jelenleg a Sydney-ben működő Magictale Electronics társtulajdonosa, egyben elektronikai mérnöke és szoftverfejlesztője. A cég profilja egyébként beágyazott elektronikai rendszerek fejlesztése külső megrendelőknek, igény szerint a firmver és szoftver megírásával együtt.

A Diligent Arty Z7-20 fejlesztőkártya a Zynq-7000 system-on-chipen alapul. Ennek fő alkotóelemei egy 32 bites, 650MHz-es Cortex A9 kétmagos processzor 256K RAM-mal és egy Xilinx XC7Z020-1CLG400C FGPA-val. Az utóbbi 85 ezer logikai kapuval és 630K belső memóriával rendelkezik.

A kártya maga tartalmaz 512 megabájt DDR3 memóriát és 16 megabájt FlashROM-ot.

A kommunikációs portokat illetően gigabites Ethernet, 2.0-ás USB található meg a lapon. Az FGPA felprogramozásához szükséges JTAG, valamint az UART közös B típusú microUSB-n kapott helyet.

A kép és a hang HDMI porton illetve beépített monó erősítőn keresztül, 3,5-ös jacken van kivezetve. A kártya tartalmaz még egy HDMI bemenetet is.

Négy mikrokapcsolóval, két darab kétállású kapcsolóval, két RGB és négy hagyományos LED-del rendelkezik az Arty. Ezeken felül piros színű reset és power-on reset gombok is megtalálhatóak rajta.

A háttértároló microSD kártya. A működéshez szükséges feszültséget USB-ről vagy 7-15 voltos külső tápról kaphatjuk.

Az SPI és az Ardunio/chipKIT csatlakozás tüskesoron keresztül történhet. A microUSB mellett az FGPA portokat is megtalálhatjuk tüskés csatlakozókon.

A firmver-emulátor a HDMI-n keresztül többféle felbontásban képes felskálázni az eredeti ZX Spectrum képernyőjét. Mind a 48K-s, mind a 128K-s Spectrumot emulálja, habár korántsem 100%-os hardcore szinten. A billentyűzetet USB-n keresztül csatlakoztathatjuk. A beeper és az AY-chip zenéje az Arty monó erősítőjén hallgatható. A microSD kártya FAT16/32 fájlrendszerén keresztül .TAP, .TZX és .SNA fájlokat tölthetünk be a beépített shell segítségével.

↑date: 2023/04

A ZX Spectrum+3e - mint az a nevéből is kiderül- nem egy teljesen új gép, hanem az utolsó Spectrum, a +3 "enhanced" verziója (egyébként a hasonló belsőségeket használó, fekete színű +2A és +2B is átalakíthatóak +3e-vé, azaz pontosabban +2e-vé). Ezek a tuningolt gépek Garry Lanchaster kreálmányai Spanyolországból.

Két újítással is rendelkezik ez a régi-új gép. Egyrészt az új +3e ROM-mal, másrészt a merevlemez és Compact Flash kártya csatlakozási lehetőséggel.

Az eredeti +3 ROM-ot bugfixelték és új Basic parancsokkal bővítették ki. Így például az Internetről letöltött .SNA és .Z80 fájlokat is lehet használni az eredeti Spectrumon. Akik még az EPROM égetéstől is viszolyognak, akár beégetve is megrendelhetik az új ROM-ot - mely a bátrabbak számára az Internetről letölthető angol és spanyol nyelven egyaránt.

A turbósítás második lépcsője az IDE interfész megépítése. 2000-ben még eléggé új ötletnek tűnt a ZX Spectrum és a hard disk házasítása, egyedül Pera Putnik kétféle, 8 és 16 bites interfésze létezett. A +3e az egyszerűbb, 8 bites verziót használta. Pera interfészeit is taglaljuk majd. Az évek során az IDE interfészek száma szépen gyarapodásnak indult, és ezzel párhuzamosan a gép is támogatni kezdte ezeket. Sőt, a manapság sokkal népszerűbb Compact Flash kártyákkal is működik.

A lengyel Jarek Adamski is látott fantáziát a +3e tuningban és a régebbi gépek tulajait sem akarta kihagyni belőle. Ezért elkészítette a PL3MEM kártyát, mellyel a 48K/128K/128K+2 és TC2048/2068 gépek is felturbózhatóak. Bőbbet erről később, Jarek amúgy is egy külön fejezetet érdemel.

Amíg még nem volt megoldott a CF kártyák natív támogatása, az újító kedvűek Jose Leandro Martinez Novellon illetve Aitor Gomez Garcia megoldását választhatták, melyről szintén lesz szó a későbbiekben.

A hw.speccy.cz team tagja, Ik0n még tovább is fejlesztette az eredeti ötletet ZX Spectrum +3e^2 néven. Itt már egy kapcsolóval választhatunk a sima +3 és +3e üzemmódok közül.

Jelenleg tehát a Pera Putnik-féle 8, 16 bites és CF interfészeket, Sami Vehmaa ZXCF(+), ZXCF+2, ZXMatrix kártyáit, a divIDE(+), MB-02+ és MB-02+IDE interfészeket, a ZXMMC és ZXMMC+ bővítőket és Jarek Yamod.IDE8255 vezérlőjét, valamint természetesen az ezt a vezérlőt is tartalmazó PL3MEM kártyát támogatja a rendszer. Philip Mulrane szintén integrálta saját ultimate +2A/B floppy interfészébe.

A koncepció sikerét jelzi, hogy FGPA emulációja is megjelent Alessandro Dorigatti által. Ő a Turbo Chameleon 64, V6Z80P és MCC-216 fantázianevű 'konzolokba' integrálta a ZXMMC+ rendszert. Némi sufnituning után a már említett Jarek Adamski Yamod.ATBUS interfésze is képes szimulálni a működését a Pera Putnik interfész által.

Ezekről a dolgokról a későbiekben még olvashatunk.

Az eredeti ZX-Uno születése

A ZX-Uno ötlete 2013 július végén vetődött fel zonadepruebas.com fórumán egy olcsó ZX Spectrum klón megalkotásának céljával. [»] Négy változatban készült el mintegy 40 prototípus, mire elérte a 4.1-es végleges hivatalos verziót 2016 februárjára. Az alaplap 8,56x5,6 cm-es, a Raspberry Pi 3 B+ házába szerelhető. A Spectrumos közösség is hozzájárult a fejlesztéshez. Új magok, szoftverek, gépházak, kiegészítők születtek, sőt az alaplapot is áttervezték egyesek saját igényeik szerint. A standart ZX Spectrum funkciókon felül kibővített ZX-emulációval is rendelkezik. Ezen felül 8 bites mikroszámítógépek és konzolok, valamint arcade-ok szimulálása is lehetséges.

A fejlesztésért felelős csapat tagjai közül Antonio José Villena Godoy (avillena) az ötletgazda, a non-profit ZX-UNO Developer Association (AZXUNO) elnöke. Továbbá ő a BIOS fejlesztője és karbantartója, a kapcsolási rajz tervezője és a prototípusok terjesztője. Jordi Bayó (Hark0) az egyesület titkára. A társaság dizájnjáért, a webdizájnért, a csomagolásért és billentyűzet matricákért felelős tagja. Samuel Baselga López (Quest) számos nem Sinclair-mag portolását végezte, leginkább konzolokét és arcade-okét. Ő a felelős továbbá azért a keretrendszerért, mely JTAG programozó nélkül lehetővé teszi az FGPA újraprogramozását. A prototípusok fejlesztésében természetesen ő is részt vett. Miguel Angel Rodríguez Jódar (mcleod_ideafix) a kincstárnok, PR-manager, a ZX, SAM, Jupiter Ace és CPC magok fejlesztője és karbantartója. Az egyetlen nem Spanyolországban élő tag, a Tajvanról elszármazott kaliforniai Watchara Chantang, azaz Don "Superfo" az első három alaplap tervezője volt.

Az alaplap központi egysége a Xilinx Spartan XC6SLX9-2TQG144C FGPA 512K SRAM társaságában. Az FGPA 72K belső BRAM-mal, 11K disztributív RAM-mal és 9 ezernél kicsit több logikai kapuval rendelkezik. A soros Flash egy 4 megabájtos Winbond W25Q32BV típus.

A csatlakozókat tekintve a kép RCA csatlakozón illetve 9 tűs Molexen van kivezetve. Az EAR és a sound out egyaránt 3,5-ös jack, utóbbi sztereó. A billentyűzet PS/2 szabványú, a klón standart Atari joystickokat fogadja. Az áramforrás csatlakozója microUSB-s. Az SD-kártya slot az alaplap alsó oldalán található. A csatlakozók a kazettás egység kivételével úgy kerültek elhelyezésre, hogy a lap standart Pi házba beépíthető legyen. A JTAG programozó csatlakozója 6, a bővítőslot 3x12 tűs.

A közösségi finanszírozási kampány 2016 februárban kezdődött és rekord idő alatt, március közepére fejeződött be. Az alaplapok augusztusra lettek készen. Kettő híján 400 darab alaplap és 52 gépház készült (módosított Pi házakból) a 18 ezer eurós összegből.

A gépek a ZX Spectrum maggal és az Andrew Owen által fejlesztett OpenSE ROM-mal jöttek ki.

A termék a CC-BY-SA-4.0 licencfeltételei alatt került publikálásra. Tehát szabad licencű, szabadon terjeszthető, felhasználható, alakítható és akár kereskedelmi forgalomba is hozható az új, átalakított termék - természetesen a forrásra hivatkozással.

Superfo klónjai

Kissé visszalépve az időben, 2015 augusztusában jelent meg az előszériának is tekinthető ZX Uno A+, a Raspberry A+ házba szerelhető v4.1 kompatibilis verzió. Ez a második és harmadik prototípus közötti verzió. Ebből a változatból egy 10 darabos mini-széria készült. [»] Alapban 2 megabájt RAMmal rendelkezik és integrált VGA kimenettel. A háttértár itt microSD.

Az EAR 2,5 colos jacken van kivezetve. A PAL kompozit és audio közös sztereó 3,5-ösön. A billentyűzet protokollja PS2 szabványú USB porttal, tehát dual USB/PS2 rendszerű billentyűzetet vagy adaptert igényel.

Ennek továbbfejlesztése a ZX Uno A++, melynél teljes méretű bővítőkártyán kaptak (volna) helyet az Ear, Joystick és HDMI csatlakozók. Az első említés 2016 novemberi, és a kapcsolási rajzok dátuma is ez. [»] A tervező az 'utolsó verziós A+' variánsként is hivatkozik rá, a fórum tagjai nevezték el később A++ típusnak, amit átvett a konstruktőr. [»]

A Pocket ZX-Uno 2017. októberében jelent meg a ZX-Uno fórumon. [»] Superfo a Ben Heck-féle hordozható házba illesztéshez készített egy NYÁK-ot. A fő kártyán kívül kell még hozzá egy Ardunio Mini a billentyűzet vezérléséhez. Ezen felül szükséges még akksi+töltésvezérlő, erősítő+hangszóró és természetesen egy 3,5 colos LCD. A 40 billentyűn kívül egy dupla tűzgombos joystick, egy-egy NMI és Reset mikrókapcsoló, valamint egy ki-bekapcsoló kapott helyet a gépben. A NYÁK úgy lett kialakítva, hogy az Uno fizikai csatlakozói a gépház fúrásával elérhetőek legyenek.

Weblinx: Watchara Chatang@Facebook: [»] https://www.facebook.com/micro.text.1 Watchara Chatang@GitHub: [»] https://github.com/DonSuperfo Watchara Chatang@PCBWay: [»] https://www.pcbway.com/project/member/?bmbno=37F45341-3947-49 Pix: [»] ZX-Uno A+ [»] ZX-Uno A++ [»] Pocket ZX-Uno

A ManuFerHi variánsok

A terrassai Manuel Fernandez Higureas (azaz manuferni) is bekapcsolódott a ZX-Uno variánsok fejlesztésébe.

A 2016 augusztusában megjelent ZX Uno VGA kapcsolási rajza megegyezik a 4.1-gyel, viszont strapabíróbb alkatrészeket használ a lekerekített a NYÁK. 512K-s SRAM modul az alaplapra került. Ennek segítségével sikerült kiküszöbölni a kép zajosságát, melyet a külső 2 megás modul használata okozott (a hosszabb NYÁK-vezetékezés jelvesztesége és forrasztott csatlakozó kivezetéseinek interferenciái). [»] Természetesen a VGA csatlakozó is jelen van, és egy bónusz reset gombbal is rendelkezik. A tervező a védjegyének számító akril házat is elkészítette hozzá.

A ZX-Uno VGA 2M típust 2017 februárjában jelentette be és a következő hónapra már el is készült az első széria. [»] A VGA csatlakozó mellett 2 megabyte-os SRAM modullal rendelkezik. Ezen felül a dupla joystick port jelenti a legfőbb újdonságot.

A Flash mérete is megnőtt, a W25Q128 modul segítségével immár 32 megabyte a maximális kapacitás. A 9,2x7,7 cm méretű lapon a reset mellett még két szabadon definiálható mikrokapcsoló is megtalálható. A bővítő tüskesor száműzésre került, az áramellátás a microUSB-n felül jack-en keresztül is történhet. Az alaplaphoz -mely push-push SD foglalatot kapott- szokás szerint készült egy akril ház is. A közösségi bugfixeknek köszöhhetően megjelent egy v1.1-es verzió, mely beszerezhető például Pavel Rjabcovtól (azaz Paultól az oroszországi Kineshmából). [»]

A ZX Go+ [»] egy ZX Spectrum 48K/48K+ (replika) házba szerelhető ZX Uno 4.1 variáns. Úgy lett kialakítva, hogy egy-az-egyben, mindenféle gépház átalakítás nélkül használható legyen. A klón 2017 júniusára lett készen.

A tápegység jack helyére került a PS/2 csatlakozó. Az élcsatlakozó helyén kapott helyet az áramellátásért felelős microUSB, egy saját szabványú bővítősor, a reset mikrokapcsoló és a microSD slot. A saját bővítősoron keresztül csatlakoztatható joystick port periféria kártya később széria lett az összes alaplaphoz. A kiegészítő kártyán a joystickon felül megtalálható a VGA kimenet, a reset és az Ardunio inputok. Éppen ezért talán nem meglepő, hogy kapható hozzá kombinált joystick+VGA kártya is.

A MIC/EAR jack-ek helye nem változott. A MIC egyben az audio out csatlakozó is, tehát ide lehet kötni a külső hangszórót, ez egyben némítja az opcionális belsőt is.

A TV-kimenet helyét egy 9 pines miniDIN vette át, amely alapban RGB-out szabványú. Opcionálisan kérhető kompozit kimenettel is, ekkor az áramkör a csatlakozó üres pinjeit használja. Sajnos néhány esetben ez az eredeti RGB képminőség rovására megy.

Akik nem riadnak vissza a gépház vágásától, a MIC/EAR mellett balra installálhatják a joystick és jobbra az SD-kártya slot-ot. A gépházakat biztosító RetroRadionicstól megrendelhetőek (voltak) ezek az extra kivágások is. A joystick port egyébként nem egy extra, második port, hanem a bővítőporton megtalálható kivezetése.

A belső csatlakozókat illetően természetesen a billentyűzet membrán két csatlakozója megtalálható. Az VGA/joy kártyával együtt opcionális az eredeti ZX-Uno 4.1 bővítősora. Ha kiegészítőket használunk, a ZX Go+ bővítőslot és a ZX-Uno bővítőslotjának ugyanazon pinjét nem használhatja a két bővítő, mert ez tönkreteheti az FGPA-t.

Természetesen az FGPA illetve az ATmega felprogramozásához szükséges JTAG, illetve ICSP/USB tüskecsatlakozók is megtalálhatóak. Lehetséges továbbá alternatív reset gomb használata, például a 48K+ eredeti resetje. Ínyencek számára van egy NMI gomb is.

Opcionálisan kérhető 2 megabyte RAM-mal is az alaplap.

Weblinx: Manuel Fernandez Higureas@Www: [»] https://manuferhi.com Manuel Fernandez Higureas@Youtube: [»] https://www.youtube.com/@FerHiManu Manuel Fernandez Higureas@Twitter: [»] https://twitter.com/manuferhi Manuel Fernandez Higureas@GitHub: [»] https://github.com/ManuFerHi Pix: [»] ZX-Uno VGA [»] ZX-Uno VGA 2M [»] ZX-Go+

A 8bits4ever verziói

A ZX-Uno (M) 2016 októberében jelent meg a barcelonai 8bits4ever retró számtech cégtől. [»] A 10x8 cm-es alaplapon néhány változást végeztek a 4.1-es verzióhoz képest. Standart VGA csatlakozót kapott, a hangkimenet sztereó RCA lett. A tápellátás jacken keresztül is megoldható, a microJST JTAG csatlakozót tüskesor váltotta fel. Reset és power gombokat is kapott a gép. Egyúttal elkészült hozzá a 3D nyomtatott ház, mely a ZX Spectrumok fekete-piros színsémáját követi.

A ZX Uno (XL) a Spectrum 48K/48K+ vagy replika házakba szerelhető verzió. [»] Így természetesen itt is megtalálhatóak a billentyűzet szalagkábel csatlakozók az alaplapon. Ezeken felül a szintén belső csatlakozású a JTAG port.

Az eredeti Spectrum tápegység csatlakozó helyén a tápdugalj található. Az Issue 2-től kezdve ez polaritásértzéketlen, 7 és 28 volt között bármilyen feszültségű lehet (azért a 7-9 voltot szereti leginkább a rendszer). E mellett találhatóak a power és reset gombok, valamint a bővítősín és a háttértárat fogadó microSD foglalat. Szintén az eredeti EAR/MIC helyén van a sztereó audió out és a kazettás egység bemenete. A TV kimenet helyén PAL-kompozit out található. Az opcionális PS/2 billentyűzet, illetve az Atari joystick csatlakozók integrálásához vágni kell a gépházat. Akik ezt nem szeretnék megtenni, lehetséges egy külső bővítőegységet csatlakoztatni, mely egy VGA csatolót is magában foglal.

Az univerzális tápellátás csatlakozó mellett szintén az Issue 2-től megtalálható az új típusú bővítősín. További újdonság a bal oldalt fennt levő MegaDrive 2 kompatibilis RGB kimenet.

Az alaplap utolsó verziói már 2 megabájt SRAM-mal voltak szerelve az 512K helyett. A FlashROM mérete 16 megabájt.

Paultól is beszerezhető az Issue 2d alaplap. A visszajelzések szerint az RGB kimenet bugos, moddolni szükséges a helyes működéshez. [»]

Weblinx: 8bits4ever@Www: [»] https://www.8bits4ever.net 8bits4ever@YouTube: [»] https://www.youtube.com/@8bits4ever69 8bits4ever@Facebook: [»] https://www.facebook.com/eightbitsforever 8bits4ever@Flickr [»] https://www.flickr.com/90012498@N03 Pix: [»] ZX-Uno M [»] ZX-Uno VGA XL

Az ötletgazda Villena fejlesztései

Villena első továbbfejlesztése a nemhivatalos ZX-Uno v4.2 2017 áprilisából. Ennél a JTAG microJST csatlakozót tüskesor váltotta fel, valamint a PS/2 és joystick részt érintő kapcsolás. [»] Az ötletgazda egyúttal elkezdett a Cyntech Components házai helyett sokkal tetszetősebb akril darabokat készíteni, melyek júniusban már kaphatóak is voltak webshopjában.

A ZXDOS konstruálásának ötlete 2017 májusában vetődött fel Villenánál. Az Aliexpressen vásárolt egy FGPA-kártyát és elkezdte moddolni ZX-Unová. Azaz kicserélte az SDRAM-ot SRAM-ra, változtatott a FlashROM típusán, és kapott néhány csatlakozót a kártya. Később McLeod és Quest is vettek hasonló kártyákat és ők is kísérletezni kezdtek. A második prototípus a ZX-Uno Jamma kiegészítőjével volt kompatibilis, azaz az arcade megvalósításra koncentrált. A Villenához csatlakozó Neuro rögtön készített is hozzá néhány arcade magot.

A harmadik prototípusból készült a ZXDOS. Neuro mellett később Mcleod-dal, Kyp-pel, Distwave-vel, Yombo-val (Juan Jose Luna Espinosa) és Jepalzá-val (Juan José Epalza) bővült a fejlesztőcsapat. A hivatalos launch dátuma 2018 szeptember, a gép maga augusztus végére készült el. [»]

Ez a klón moduláris felépítésű. A fő alaplap tartalmazza a XC6SLX16 típusú FPGÁ-t, az MT48LC16M16A2 típusú 32 megabájtos SDRAM memóriát, a szintén 32 megabájtos FlashROM-ot és egy második, jack tápcsatlakozót. Az FGPA az eredeti Uno-hoz képest képest több logikai kapuval, kicsit több, mint 14.500-zal rendelkezik. A BRAM mérete szintén 72K, a distributed RAM-é 17K.

A felső addon kártyán található a VGA csatlakozó, a 3,5 mm-es sztereó jack audió kimenet, az 512K SRAM, a dupla joy port 2 tűzgombbal és a JTAG felület. Ide kerülhet az opcionális kompozit kimenet is. Az alsó bővítőkártyára kerültek a PS/2 egér és billentyűzet aljzatok, a microSD slot, a power gomb, és a fő, microUSB-s árambemenet. Ide forrasztható az opcionális EAR input is. Később, az év végére egy FGPA trainer kártyát is kapott a gép.

Természetesen elkészült a klónhoz a Villena-féle akril gépház is.

A microZX1 klón konstruálását három évvel az eredeti projektet követően indította. Az első példányok 2019 februárjára készültek el. [»], [»] Néhány elkészült prototípust áruba bocsájtott a webshopjában is. [»] A közösségi finanszírozással 'sorozatgyártani' tervezett klón egy szabványos kábelekkel üzemeltethető kisméretű gép lett volna. A finanszírozási akció kezdete 2019 március, és sajnos április végére kiderült, hogy a kezdeményezés meghiúsult. [»] A lap mérete 4,5x5,4 cm. A videókimenet VGA, mely könnyen Scart-á konvertálható egy mini NYÁK-kal. A RAM mérete választhatóan 512 kbyte vagy 2 megabájt lehetett volna, a FlashROM, ha minden igaz 32 megabájt méretű. A háttértár microSD, a kompozit kimenet eltűnt.

A konstruktőr 100 darabos szériát szeretett volna készíteni. Egy 10 darabos prototípus csomagot meg is rendelt, ebből nyolcat közösségi tesztelésre szánt.

A VGA-Scart átalakítón felül egy VGA-kompozit konverter NYÁK-ot is tervezett - mindkettő kompatibilis az eredeti ZX-Unoval is. Úgy tűnik, az EAR szignálok a VGA csatlakozó nem használt pinjein vannak mindkét esetben, és a kompozit konverter ezen felül mono audio outtal is rendelkezik. Egy joystick splitter kártya is készült a klónhoz. Még egy igen érdekes kiegészítő is megszületett, mely kombi DivMMC+Scart interfésszé varázsolja az eszközt.

Április elején kijött a második revízió, mely már az alaplapon tartalmazta az EAR inputot. Ez az eredeti ZX Spectrumhoz képest a továbbfejlesztett Superfo-féle áramkörrel rendelkezik. Később készült hozzá akril ház is.

A +Uno v1 a 16/48K(+) és replikáinak házába szerelhető 2 megabájtos verzió 2019 júliusából. [»] Az eredeti tápegység aljzat helyére került a microUSB árambemenet és a power gomb. A szabványos élcsatlakozó mögött a microSD foglalat található, majd az USB egér- és billentyűzetport fogja közre a JTAG tüskesort. Az audio out mellé a Superfo tuningos EAR csatlakozó van felforrasztva. Videokimenetként egyrészt egy VGA/Scart kompatibilis Ethernet csatlakozó szolgál, melynek használatához sajnos vágni kell gépházat. A fő videócsatlakozó a kompozit kimenet az eredeti TV-out helyén. A beépített sztereó hangszórópár külön-külön potméterrel szabályozható. Akik saját gépházba szeretnék installálni az alaplapot, a ZX Spectrum billentyűzet-membrán csatlakozó mellett a Cherry MX mikrokapcsolók részére vannak furatok perforálva. Később kapott egy füstszínű akril mikroszámítógép házat is.

A ZX Uno+ 2019 júliusára lett készen. [»] Villena ezt azok számára készítette, akik lemaradtak az eredeti szériáról. A kapcsolási rajz a v4.2-n alapul. A képek szerint a joystick csatlakozót dupla USB váltotta fel, feltehetőleg a billentyűzet és joystick számára. A PS2 csatlakozó helyére Ethernet csatoló került. Fekete és fehér gépházzal egyaránt megrendelhető volt.

A gomaDOS+ az első verzió, mely a Qmtech Spartan 6 FGPA kártyát használja. A +Uno v1 klónjának tekinthető, 2020 júniusában jelent meg. [»] A gép két részre oszlik. A Villena által készített rész gyakorlatilag a csatlakozókat és egy ESP 8266-os Wi-Fi modult, valamint a FlashROM-ot foglalja magában. Az LX16 vagy LX25 FGPA 1, 2 vagy 4 megabájt SRAM társaságában a fejlesztőkártyán található. A két kártya színben is passzol egymáshoz. Fekete és fehér gépházakkal is elérhető volt. Az XC6SLX25 egyébként kicsit több, mint 24.000 kapuval és 117K block RAM-mal, 28,5K disztributív RAM-mal rendelkezik. [»]

A ZXDOS+ az előző klón akril házba szerelhető variánsa, mely a következő hónapban jelent meg. [»]

A már említett füstszínű akril mikrogépházba került a +Uno v2. [»] Ez is két alkotóelemből áll. Az egyik az Uno+ alaplap, mig a többi a csatlakozókat, illetve egyéb kiegészítőket magában foglaló I/O kártya. Ezen található a hátlapon az elődnél megismert kompozit videó, audió out és Superfo-ear; valamint nóvumként a dupla joystick port és a VGA kimenet. Bal oldalon van a ps/2 egér/billentyűzet és a hangerőszabályzó, az ellentétesen az SD-kártya slot és a microUSB kapott helyet. Utóbbi segítségével USB-s billenytűzetként is használható a gép. A kiegészítő lapon található még az ESP12F Wi-fi modul és a Dream típusú Mi-di chip.

Weblinx: Antonio Villena@Www: [»] https://antoniovillena.es Antonio Villena@YouTube: [»] https://www.youtube.com/@antoniovillena8106 Antonio Villena@Facebook: [»] https://www.facebook.com/antonio.villena.543 Antonio Villena@Twitter[»] https://twitter.com/antoniovil Antonio Villena@Github[»] https://github.com/zxdos Pix: [»] ZX-Uno v4.2 [»] ZXDOS [»] microZX1 [»] +Uno v1 [»] ZX-Uno+ [»] gomaDOS+ [»] ZXDOS+ [»] +Uno v2

Aitor Gómez García fejlesztései

A Sugarless egy adapter kártya, mely lehetővé teszi a ZX-Uno 4.1/4.2 alaplapokat ZX Spectrum 128K+2A/2B/3 gépházakban használni. A kezdeményezés főkonstruktőre és koordinálója Aitor Gómez García (spark2k06) Barakaldo-ból. A fejlesztést 2017 decemberében jelentette be a ZX-Uno [»], illetve a Va de Retro [»] fórumokon. Célja az Alan Sugar fennhatósága alatt által készített gépeket 128K/128K+2 kompatibilisség tenni. Az egyéni kezdeményezésből közösségi fejlesztés vált.

A 128K+2 házakba a tápegység bemenetének tágítása után, illetve egyéb módokon, például a PS2 port vezetékeken keresztüli kivezetésével szerelhető. A szürke +2 gépek 5/8-as szalagkábelével is kompatibilis a fekete gépek 11/13-as csatlakozója, csak a firmver más konfigurációs fájlal dolgozik. Természetesen összekötő és adapterkábelekkel lehetséges más ZX-Uno klónokkal is használni, amennyiben ezt a fizikai lehetőségek engedik.

Az L alakú NYÁK-on felül szükséges hozzá még egy Arduino Mega 2560 Rev3 kártya is, vagy a lapra forrasztani egy ATmega128 mikrokontrollert. Ez spark2k06 zxunops2 illetve joy2ps2 firmvereit tartalmazza. Előbbi a ZX Spectrum billentyűzet kódjait alakítja át a ZX-Uno PS/2 kompatibilissé, utóbbi az Atari szabványú joystickét. Opcionális lehetőség hozzá a TZXDunio kazettás egység emulátor. A TZX kompatibilis SD-kártyás egységből lehetőség szerint minimum az 1.4-es verzió ajánlott.

A lap itt is külső és belső csatlakozókkal rendelkezik. Fizikailag az Uno joystick portjánál kapcsolódik össze a gazdagép és a társkártya.

A hátsó falon az eredeti tápegység csatlakozójánál a PS2 port van. A bővítőslot helyén az első az áramellátásért és az ATMega/Ardunio programozásáért felelős microUSB. Ezt követi a az Uno-szabványú RGB tüskesor fejjel lefelé fordítva. Ugyancsak itt található a külső microSD slot, végül a TZXDunio külső csatlakozótüskéi.

Az eredeti RS232/Midi helyett az EAR; az AUX helyén a VGA csatlakozó található. A gyári RGB Din-t egy kilenc tűs mini-Din váltotta fel, mely egy ZX-GO+ kompatibilis RGB-kimenet. Tehát a ZX-GO+ (kompatibilis) RGB/VGA kábelek is használhatóak. Az TV RCA helyén van az ugyanolyan csatlakozós PAL-kompozit kimenet, az Audio-out jack az eredeti TAPE/Sound helyén található.

Baloldalt található a két joystick port. Az egyik a ZX-Uno joystick-csatlakozójának kivezetése, a másik az ATMega/Ardunióhoz van kötve. Itt található a kombinált reset/extra mikrokapcsoló is. A hosszú lenyomás a ki/be kapcsoló, a rövid a reset. Lehetőség van csak az Unót lekapcsolni, ekkor az Ardunio/ATmega-n keresztül PS/2 billentyűzetként használható a gép, illetve a külső microUSB porton keresztül felnyitás nélkül újraprogramozható az Uno.

A belső csatlakozókat illetően a joystick mellett található a jobbra a ZX-Uno Ear, majd a PS2 átmenő csatolója. A joystick-tól balra található az Uno RGB/Audio microJST csatlakozója. Ez tüskesor formájában is megtalálható, ugyanígy van lehetőség az Uno SD kártyájának használatára is. Az PS/2 csatolók között található a ZX Spectrum kazettás egységének csatlakozási lehetősége. Az Ardunio mellett balra vannak a Spectrum billentyűzet szalagkábelének slotjai. Az ATmega 128 felprogramozásához szükséges csatlakozó kivezetései közvetlenül a chip foglalata mellett találhatóak. RCA csatlakozóként van jelen a kompozit bemenet.

Az Issue 1 kapcsolási rajz 2018 februárra lett készen. [»], [»] Ezzel párhuzamosan megkezdődött a ZXUnoPS2 and Joy2PS2 projektek adaptálása a társkártyához. A következő hónapban megérkeztek a NYÁK-ok és még ugyanebben a hónapban elkészült az első lap: [»], [»]

Két hardver bug maradt a lapon. Az egyik, hogy a TZXDunio 1.3.1/2 kártyáknál csatlakoztatásához fordítva kell bekötni a kábeleket. Az 1.4-es verziótól kezdve már nem jelentkezik ez a probléma. A régebbi verziókhoz készült patch NYÁK átmenő, illetve felületszerelt kivitelben. [»] Ennek alternatívájaként természetesen lehetséges patch kábelt készíteni. A másik bug az, hogy az ATmega felprogramozásához szükséges két tüske kivezetése hibás, ezeket így az Ardunio tüskesorából kell átvezetni.

A konstruktőr mind a hardver, mind a firmver forrásokat közzétette a Githubon. [»] A hozzá tartozó TZXDunio projekt is nyilvános. [»]

A ZXUnCore és ZXUno4ALL szintén spark2k06 projektjei. Alapja a ZXUncore kártya, mely tulajdonképpen egy lecsupaszított ZX-Uno. [»]

Az első ZXUnCore prototípusokat követte az Issue 2A és 2B. Legfőbb újításuk a jumperrel illetve kapcsolóval válaszható dupla FlashROM. A 2A a szabványos ZX-Uno memóriamodul csatlakozóval készült. A 2B a későbbi, saját ZXUno4ALL projektekkel kompatibilis verzió. Ennél 2 milliméterre lett csökkentve a csatlakozómélység 2,54-ről. Így több helyre vízszintesen is beszerelhető.

A végsőnek tekinthető 2021 áprilisi Issue 3-nál az egyik FlashROM-chip a NYÁK-ra van szerelve, a másik eltávolítható. Az 512K/2 megabájt memória szintén a NYÁK-ra került, a ZX-Uno VGA 2M-nél már tárgyalt okok miatt. A csatlakozósor vezetékezését is átdolgozta a fejlesztő. A VGA DAC áramkör kikerült a lapról és a társkártyán valósul meg. A 2x40-es csatlakozósorról RGB jelek nyerhetőek.

A ZXUno4ALL sorozat első tagja a ZXUnPicoITX májusból. [»] Ez beépítve tartalmazza a konstruktőr MonochromeVGA kiegészítőjét. Ennek segítségével három árnyalatban szimulálhatjuk a monoVGA képernyőt. Később Aitor írt az UnCore-hoz speciális XT, CPC és ZX magokat is, melyekkel szoftveresen lehet aktiválni a monoVGA üzemmódot. [»] A VGA csatoló mellett található az audio out jack. A jobb oldalon a kombinált PS/2 billentyűzet és egér, valamint a joystick port. A szemközti oldalon vannak a microUSB power és az EAR input. A háttértároló normál méretű SD-kártya. A csatlakozóknak megtalálhatóak a belső tüskesoros verzióik is a lapon.

A ZxUnGo+ a 16K/48K/48K+ házakba szerelhető júliusi variáns. [»] A külső csatlakozókat illetően a PS/2 port nyitja a sort. Az élcsatlakozó helyén van a miniUSB árambemenet, a reset, a FlashROM választó és az SD-kártya slot. Ezt követi az audiokimenet és az EAR kettőse. A VGA out zárja a sort, melyhez vágni kell a gépházat. A Wifi és Midi kiegészítők is csatlakoztathatóak a lapra.

A Graphics Gremlin FGPA-alapú CGA/Hercules kártya alapján készült el a szintén Graphics Gremlin nevet viselő kombi hang/CGA kártya augusztusban. [»] A képet illetően CGA TTL és CGA kompozit kimeneteket kapunk, megspékelve a monokróm opciókkal. A hang lehet OPL3 sztereó, illetve AC97/HD Audio is - nyilván külön hangkártyaként használva, nem pedig az XT/CGA kombóval.

KiCAD projektként készült még egy ZXUnSugarless 3D render is, fotót azonban nem találni róla... [»]

Weblinx: Aitor Gómez García@YouTube: [»] https://www.youtube.com/user/spark2k06 Aitor Gómez García@Twitter[»] https://twitter.com/spark2k06 Aitor Gómez García@Github[»] https://github.com/spark2k06 Aitor Gómez García@Hackster.io[»] https://www.hackster.io/spark2k06 Aitor Gómez García@Tindie[»] https://www.tindie.com/stores/spark2k06 Pix: [»] Sugarless [»] ZXUno4ALL

A spanyol klón Oroszországban...

A ZX-Uno 1010 a belgorodi Evgenij Lozovojtól (UzixLS, Eugene L) egy ZX-Uno VGA 2M (és így a 4.1) kompatibilis verzió 10x10cm-en megvalósítva 2021 szeptemberéből. [»] A specifikációkat tekintve eltér abban, hogy külön PS/2 egér és billentyűzet csatlakozót kapott. A FlashROM-ból is két darab W25Q128 került az alaplapra jumperes választóval. A programok betöltése itt már lehetséges Bluetooth-on keresztül is. A Dream SAM 2695 Midi chip is integrálásra került, akárcsak az ESP-12F Wi-Fi modul. Az előlapon a három gomb mellett ugyanennyi visszajelző LED is megtalálható. Az alaplap a G738 és G706 plasztik műszerdobozokhoz lett optimalizálva.

A hibajegyzék alapján elkészült a rev.A1 is az év végére. Lozovoy egyéb projektjeihez hasonlóan ez is megrendelhető üres NYÁK-ként illetve készre szerelve a PCBWay-en keresztül. [»]

Üres alaplapként Paul is forgalmazza. [»]

Weblinx: Evgenij Lozovoj@YouTube: [»] https://www.youtube.com/user/UzixLS Evgenij Lozovoj@Github[»] https://github.com/UzixLS Evgenij Lozovoj@PBCWay[»] https://www.pcbway.com/project/member/?bmbno=4911277f-1ae1-41 Pix: [»] ZX-Uno 1010

... és Ukrajnában

A ZX-Uno Pi edition integrált Wi-fi és Midi bővítéseket foglal magában. A Raspberry Pi 3B házba szerelhető gép alapja a VGA 2M modell. Konstruktőre, Sergej Belinski (azaz tank-uk, Zaporizzsja-Ukrajna) 2021 márciusában jelentkezett vele a zx.pk.ru fórumon. [»]

A RAM és a FlashROM mérete megegyezik a kiindulási alapként szolgáló típussal. Ugyancsak jelen van a VGA és a microUSB power csatoló.

Alexander Sharikhin (nihirash, Tbiliszi- Grúzia) 3D nyomtatott házakat is készített hozzá kétféle verzióban. [»]

A vezeték nélküli Internet kártyája egy ESP7 vagy ESP12 modul, a Midi rész alapja a Dream SAM 9773 chip. A joystick modul(ok) csatlakoztatása külön tüskesoron keresztül lehetséges.

RC 2.0 szintig jutott a megvalósítás, Pavelnál ez is megrendelhető. Ez már dupla joystick csatlakozási lehetőséggel rendelkezik, ellentétben elődei szimpla portjával. [»]

Az eredeti GitHub lap letörlésre került, szerencsére rendelkezésre áll egy tükrözött verzió. [»]

Weblinx: Sergej Belinski@YouTube: [»] https://www.youtube.com/@serg9374 Sergej Belinski@GitHub: [»] https://github.com/tank-uk Pix: [»] ZX-Uno Pi edition

↑date: 2023/08

Ramon Martinez (rampa069) Monóvar-ból 2019 áprilisában mutatta be a ZX-ESPectrum firmware-klónt. Az ESP a névben az egyik összetevőre, az ESP32 minikártyára és talán a spanyol származásra utal.

A kisméretű fejlesztőkártyát egy Bitluni ESP32 VGA vagy egy Lilygo TTGO VGA kártyába kell illeszteni, hogy a VGA monitorhoz csatlakoztassuk.

A PSRAM nélküli ESP32 kártyákkal csak a ZX Spectrum 16/48K gépeket emulálja, a 4/8 megabájt PSRAM-mal ellátottaknál a 128K/128K+2 és 128K+3 szimulációja is lehetséges.

Töltés esetén .TAP és .SNA fájlokat használhatunk, menteni .SNA formátumban tud. PS/2 billentyűzettel kompatibilis.

További firmware frissítésekkel várható a funkciók bővülése. ​

A madridi David Crespo Tascon (dcrespo3d) szabadúszó programozó egyik kliense kapcsán került kapcsolatba az ESP32 alapú fejlesztőkártyákkal.

A projekt végeztével saját részre először az Espressif ESP32-WRover típust vásárolta meg magának. Kis kísérletezés után talált rá Ramon Martinez emulátorára, és elhatározta, hogy forkolja, mégpedig a vezeték nélküli Wii kontroller támogatását adja hozzá. Mivel ennek a vezérlőnek hét gombja van a D-padon kívül, a legtöbb játék tökéletesen működik vele. 2020 júliusára készült el firmware-emulátorával, a ZX-ESPectrum-Wiimote-tal. A megvalósítást tekintve minden játékhoz külön készített .TXT fájl felelős a billentyűzet és kontroller gombjainak párosításáért. A hardver végül egy Periboard 409 Mini billentyűzetbe került augusztusban, melybe integrálta a VGA, 3,5 audio jack és USB-B áramcsatlakozókat is.

A szintén ESP32 alapú, viszont saját PS/2 és VGA csatlakozókkal rendelkező Lilygo TTGo VGA32 kártyát szeptemberben vásárolta, ezen folytatta tovább az emulátor fejlesztését. A VGA színmélysége 3-ról 6 bitesre változott, így az előző emulátorverzióból hiányzó ZX Spectrum Bright attribútum is megvalósításra került. Rampa emulátorában fixálta az alsó 16K memóriaszegmens elérésének bugját. 2021 februárjáig szünetelt a projekt, ekkor kapott 3D nyomtatott házat a Lilygo. Majd implementálta a 4:3 arányú monitorok és a microSD slot használatát.

Márciusra egységesítette a standard ESP32 fejlesztőkártyák és a Lilygo kódjait (99,9%-ban egyeznek), majd hozzájuk adta a .Z80 fáljformátum és az AY-chip (részleges) támogatását.

Sajnos a videókon éppen a kontroller működésével kapcsolatban látunk a legkevesebbet…

2020 júniusában jelent meg a spanyolországi ZX128u+ klón a va-de-retro.com fórumon. Az alaplap kompatibilis az összes Sinclair és Amstrad gyártmányú Spectrummal, a maximum 260 szín megjelenítésére képes ULAplus képernyőszabvánnyal, háttértárként pedig emulált DivMMC interfészt használ. Az lap főkonstruktőre a barcelonai BCH, a firmware Kyp [↓] munkája Madridból. A fejlesztésben rész vett még a fórum több aktív hardverese és szoftverese is.

Az eredeti koncepció egy ZX Spectrum 128K+2A/+2B/+3/+3B kompatibilis gép létrehozása volt ULAplus támogatással, háttértárként emulált ZXMMC-t és DivMMC-t használva. Mivel a gépek listája kibővült a 48K(+)/128K/128K+2 Spectrumokkal, ezért a ZXMMC támogatásról le kellett mondani, lévén az interfész nem kompatibilis velük.

A 48K(+) házba építhető, Superfo Harlequin klón alapján készült lap valós Z80 processzort és AY-chipet tartalmaz 2x128K RAM társaságában. Ebből 2x64K a rendszermemória, és ugyancsak 2x64K van a DivMMC részére fenntartva. Az ULAPlus 64 byte-os palettája egy külön 32K-s RAMban kerül eltárolásra. Az 512K ROM összesen 8 darab 64K-s ROM-készletet tartalmazhat, a Spectrum ROM-ok mellett beleértve az esxDOS-t, a DivMMC operációs rendszerét is.

A Xilinx XC95288XL CPLD felelős a Kempston joystick és a DivMMC kártya emulálásáért. A képet egy 9 bites digitális-analóg konverter alakítja át RGB formátumba. Itt a jelek erősítésre kerülnek a jobb képminőség érdekében.

A négyrétegű lapon, melynek a test 05b a végső verziója, az alkatrészek 90%-a a felületszerelt technológiát képviseli. Értelemszerűen a klasszik chip-ek, mint a Z80 és az AY furatszerelési technológiával kerültek rögzítésre.

A ZX Max 48 egy ZX Spectrum 48K klón, melyet Superfo tervezett. Kiváló kezdő építőknek, hiszen minden egyszerű pákával forrasztható. A teljesen ingyenes hozzáférésű „projekt” valós Z80 CPU-val rendelkezik és egy szoftveresen upragdelhető Altera Max7000 EPM7128S CPLD vezérli a rendszert. Az alaplap úgy lett tervezve, hogy a ZX81/TS1000 gépházakba beépíthető legyen. A ROM 2x16K-s, a CMOS statikus RAM-jában kapott helyet.

Az Issue 1 alaplap 2017. októberében jelent meg. Az első sorozatot az 1.0-ás CPLD verzió nyitotta, és az 1.3-as zárta a következő év februárjában. Napvilágot látott hozzá egy kiegészítő interfész is, mely szimpla Kempston portot, ROM cartridge csatlakozót, valamint reset gombot kapott.

2017. decemberében jött ki Issue 2, ez már integrálva tartalmazta a joystick vezérlőt és mellé az AY-3-8912 támogatást.

Mindkét lap audió I/O buggal született, de a kapcsolási rajzok alapján ezek kiküszöbölhetőek (Mod.i1.1 illetve Mod.i2.1).

Az Issue2b lap az előző hibajavításain felül egy kompozit RCA output-ot is kapott februárban. A mindkét verzióhoz használható 2.0-ás CPLD nyitóverziót a 2.3-as firmware zárta január utolsó napján.

A CPLD kódja egyébként nem felcserélhető az Isssue 1 és 2 alaplapok között.

Az Issue 2-től kezdőden lehetséges 128K-ra upgradelni. Ehhez a mindkét RAM modult 628128-asra kell cserélni, és a ROM-ot 150-200ns elérési idejű E(E)PROM-ra. A CPLD újraprogramozása mellett hat patch szükséges az alaplapon.

Emellett, amennyiben a 48K módban az audió inputtal és videókimenettel problémák adódnak, ahhoz is létezik külön patch.

A ZX Max 128 az előző újításokat már intergrálva tartalmazza. A 2018. februári Issue 1 jelű alaplapot vezérlő CPLD számozása 1.0-tól (április) 1.3-ig terjed (október).

A gép elsőre bugosra sikerült: néhány játék és demo képe szellemképes lett. Ezért a memóriabankok címzésén változtatni kellet. A megvalósításhoz az Altera EPM7128SCT100 lett kiválasztva PLCC84 foglalattal, mely nagyobb kapacitású és direktkben eléri a processzor adatvonalait. Ennek első CPLD verziója, a v1.2-es májusban jelent meg, az utolsó 1.4-es pedig októberben.

Szükséges még öt darab direkt adatvonal bekötése a processzorhoz. A megvalósítás lehetőséget nyújt a 48K és a 128K időzítések közötti választásra is.

A lengyel Speccy.pl közösség tagja, Skoti mindkét gépet továbbfejlesztette ZX 48 Spider illetve ZX 128 Spider néven. Ezek a gumibillenytűs illetve a 48K+ gépházakba építhetőek be.

Mindkettőnél standart a Kempston joystick interfész és az RGB videókimenet. Az AY-3-8912 mellett az AY-3-8910 chip is beépíthető. A 48K-s gép esetében az Altera Max7000 EPM7128SLC84-15N, a 128K-snál a Max7000 EPM7128STC100-15 vezérli a rendszert.

A nagytesónál az integrált DivMMC interfészt a Xilinx XC9572XL szimulálja, mely ez esetben egy darab microSD slot-ot támogat.

A firmware a lengyel Speccy.pl közösség aktív közreműködésével lett továbbfejlesztve a ZX Max-ból. A 48K esetében a ZX Max 48 Issue 2 volt a kiindulási alap. A 128K-snál pedig a CPLD programozásakor és DivMMC rész került a középpontba.

Superfo is elkészítette a 48K(+) házba építhető verziókat. A ZX Nuvo 48 a ZX Max 48 Issue 2/2b továbbfejlesztett változata, annak CPLD firmware-i is használhatóak hozzá.

Ez is tartalmaz beépített DivMMC interfészt, dupla SD kártya slottal. Az alaplapon integrált a mikrókapcsolós billentyűzet, de lehetőség van a fóliamembrán csatlakoztatására is. Az Issue 1 alaplap 2018 januári keltezésű.

A ZX Nuvo 128 ZX Spectrum 128K kompatibilis klón, mely a 74HCxx diszkrét logikai áramkörökből épül fel. Az alaplap a standart 128K kompatibilitás mellett rendelkezik a fenti klónok bővítéseivel is. Az alaplapok 2017. április (Issue 1) és 2018. március (Issue 2b) közöttiek.

A kezdtetben bugosra sikerült Kepmston joytick interfész alegység egy ZX Nuvo Kempston Fixer nevű mini-kártya segítségével fixálható.

Alex Freed San Francisco-ból 2006 februárjában kezdte el FGPA-alapú ZX-klónjának fejlesztését. Ez volt a harmadik gépe a Xilinx Spartan 3 alapokon. Az orosz az Electronika BK0010 típussal kezdte, majd az Apple II következett, végül a ZX Spectrum 128K. [»] Később némi bővítés után portolta az Apple-Sinclair projekteket Altera DE-1 devboard-ra is. [»]

Az első klónt tehát egy Diligent Xilinx Spartan-3 kártyán készítette el 2006 februárjában. Ennek központi egysége Xilinx Spartan 3 XC3S200 FGPA chip. Ennek belső RAM-ja 24K és nevéhez hűen 200.000 logikai kapuja van.

A chipet tartalmazó kártyát 250K-s FlashROM és 1024K SRAM jellemzik. A kártya bal oldalán a VGA és RS-232, jobbra egy szimpla PS/2 port található az egérnek és billentyűzetnek. Négy darab hétszegmenses LED-display és nyolc szipla LED biztosítja a visszajelzést. A mikrokapcoslók száma szintén négy és a kétállású kapcsolóké újfent nyolc.

Kezdetben egy 48K-s Spectrumot alkotott, mivel az FGPA belső RAM-ját használta, és ebbe csak egy 16K-s ROM fért be (ezt a módszert alkalmazta az Apple II emulálásakor is). A processzor egy 28MHz-en is futó TV80 softcore. Elvileg 56MHz-en is futna, de a szerző nem látta különösebb értelmét a szuperturbó használatának.

Később megvalósult a 128K-s Spectrum, először AY-chip nélkül, majd ez utóbbi is implementálásra került.

A végleges konfigurációhoz készített egy mini-bővítőkártyát. Ennek segítségével lehet hangkártyáról .TAP fájlokat tölteni, és feltételezhetően valós kazettáról is fájlokat. A kártya tartalmaz egy 256K-s EEPROM-ot is, innét töltődik be az emulátor. Kezdetben az Apple II projektből maradt IDE alapú, CF-kártyás megoldást szerette volna használni, de később egy célhardver kifejlesztése mellett döntött.

2008. januárjának végén az Altera DE-1-n alapuló verzió portolást készítette el. [»] Ez egy 2in1 emulátor: Apple és ZX egyben, ahol menüből választhatjuk ki az indulási opciót. A Spectrum rész újdonsága a .TAP, .SNA és .SCR fájlok használata volt az MMC/SD kártyáról. [»]

Később a ResiDOS-t használatát is megoldotta a gépen. Mivel nem volt elemmel megtámogatott RAM-ja a devboardnak, ezért egy snapshoothoz hasonlóan a memóriakártyáról töltődik be az operációs rendszer. A kész klónt 2008 októberében publikálta weblapján. [»]

↑date: 2022/12

A ZXM-777 Mick (Mikhail Tarasov) nevéhez fűződik.

A gép a ZX-777 és a KAY-256 szellemében készült, melyeknek a központi vezérlője az ATF16V8 PAL áramkör.

Az újdonság az SRAM modulok használata volt, így megszülethetett Mick első saját fejlesztésű gépe (revision 01).

A gép turbó üzemmódja 7MHz-es de nem csak a processzort, hanem a memóriát is gyorsítja. (ez egyébként a 386/486 korszak 'gyors' cache memóriája). Az alaplap AT szabványú. 2006 és 2008 között két alaplap készült a 01-es revízióból. Ezt követte a 02-es revízió néhány kisebb módosítással

A projekt abbamaradt, mert Mick megszerezte a további fejlesztésekhez szükséges gyakorlatot.

A ZXM-Phoenix klón Mick (Mikhail Tarasov) fejlesztése. A megvalósítás ötlete 2008 végén jelent meg a zx.pk.ru fórumon.

Az inspirációt az adta, hogy a tagok szerettek volna egy gépet, mely az ifjúságukra emlékezteti őket. Másrészt Mick szerette volna magát kipróbálni a teljes 'termékfejlesztés' terén.

A fejlesztés 2008 végén indult, a 00-ás revízióval. Sajnos a felhasználók bugot fedeztek fel a zöld színű alaplapon, melyből 6 darab készült. Egyébként direkt nem FGPA segítségével valósult meg, hogy megjelenésében is a '90-es éveket idézze. A 71 chipet tartalmazó alaplapot az ATMega 8515 mikrokontroller vezérli. Integrálásra került továbbá ZX Multi Card kontrollerje is. A bugfixelt első revízió (01) 2009. májusában jelent meg és 65 példány készült belőle szintén zöld színnel.

2010-ben a Spectrumosok kérésére Andrew Charles (CodeMaster) egy újabb 15-ös szériát gyártatott le Kínában, ezúttal kék színben (revsion 02).

A következő évben a 03-as revízió számú alaplapból újabb 31 darab készült el el újfent Kínában. A fejlesztést ezúttal Anatoly Gajvoronsky (zorel) koordinálta. Az alaplap integrálta a ZX SD-Card Interfészt, Vitaly Rudenkogo (Keeper) fejlesztését. A chipek száma 72-re növekedett. A gyártást Dmitry Demyanekenko (ZEK) intézte. Az alaplap színe ezúttal piros lett.

Mivel a fanok többsége szeretett volna turbó üzemmódot is, Mick teljesítette ezt a kívánságot is. A ZXM-777 alapján készült el a turbó üzemmód. Így jött létre a 04-es revízió számú fekete színű alaplap 74 chippel. A gyártás helye ismét Kína, a példányszám pedig 16.

2012-ben megkonstruálták a végső, 05-ös revízió számú alaplapot. Újításként került bevezetésre a 128K lock-up mód, mellyel elejét vették a problémának, mely néhány 128K módban futó programnál jelentkezett. Egy ATiny 13 mikrokontroller segítéségével megvalósult az energiagazdálkodás is (helyettesíthető egyébként a 12, 15 és 45-ös típussokkal). A chipek száma újra 72-re csökkent. A Kínában, 15 példányban gyártott alaplap színe sárga lett.

Ugyanebben az évben néhány bugfix után Zorel újabb 17 példány legyártását határozta el. A lap a 05.1-es revízió számot kapta. A szín újfent pirosra változott, és szintén kínai termék. Az utolsó, 21 darabos gyártás megrendelése Vitaly Mikhalkov (MV1971) nevéhez kapcsolódik 2013-ban.

Érdemes megemlíteni, hogy 2012 végén megjelent a 06. revízió. De ez nem lett 'hivatalos', mivel nem kompatibilis a többivel. Ennek oka, hogy Mick megpróbálta Pentagon kompatibilissé tenni az időzítést.

Így az utolsó hivatalos darab a 05.2-es, nem pedig a sárga színű, 15 példányban készült hatos.

A ZXM-Phoenix 2 klón az előd modernizálásából származik 2010-ből. A ZXM-777 mintájára itt már CPLD-kbe sűrítették bele a gép lelkének legjavát (EPM7032 és EPM7064). A memória 4096Kb-ra bővült a SIMM72 modulok segítésével.

Ez a gép már nemcsak a KAY és Scorpion kompatibilis, de Pentagon üzemmódja is van.

Néhány új grafikus mód is bevezetésre került. Például a 15 illetve 16 színű 8x8-as és 8x1-es attribútum rácsú már megismert üzemmódok és a GigaScreen. A legfontosabb újítás mégis a 128 színű palettából válogató 15 és 16 színű mód, illetve a Border 8 vagy 16 színű használata.

A 7MHz-es turbó üzemmód már természetes (a memória állandóban turbóban megy), akárcsak a VGA csatoló megléte.

A fejlesztésben több nagy Spectrumos is részt vett.

Kamil Karimov (Caro) a már említett kontroller kártya integrálásában segédkezett. Tkacuku Valeriju (Black_Cat) az audió mixer megvalósításában nyújtott segítséget. Eugene Ivanov (Ewgeny7) a bővített memória kezelésében volt segítségre. Rudenkomu Vitaly (Keeper) a módosított floppy kontroller és egy csomó firmware biztosításával járult hozzá a sikerhez. Gerasimchuk Sergei (Zloy) a Scart interfész implementálásában játszott szerepet. Stanislav Yudin (CityAceE) a régi és jelenlegi Spectrum fanokat gyűjtötte össze a fórumon. Andrew Shapovalov (Xobbiman) a projekt során biztosította a tárhelyet, amíg Mick nem készítette el saját weblapját. Dmitry Demyanenko (ZEK) pedig az SD kártya interfész áramkörét tervezte meg.

A ZXM-Zephyr klón fejlesztése 2013 végén kezdődött meg, a ZXM-Phoenix folytatásaként. Míg a főnix a retró korszakot idézte meg áramköreivel, addig a zefírt a modern FGPA alapokra építette Mick. Bár ez is retró bizonyos értelemben, hiszen az Altera EPF88220A családba tartozó FLEX 8000-est már nem gyártják, így a megmaradt raktárkészlet került felhasználásra.

A klón megvalósítását két fő ok magyarázza. Az egyik a VHDL nyelven implementálni az FGPA-ba a ZXM-Phoenix-et. A másik az SAA1099 chip integrálása egy alaplapba. Így a YM chippel közösen 9 csatornás a zene. A gép memóriája 512K vagy 1024K lehet két statikus RAM-mal. A ROM az AM29F040 jelű FlashROM, mely 512K-s.

Helyet kapott egy IDE interfész, valamint Caro ZX Multi Card illesztője is, mely a főnixnek is része. Természetesen USB csatlakozó is van. Mivel a gép néhány alkatrész kivételével szabadon konfigurálható, ezért inkább egy fejlesztő kártya, mintsem konkrét számítógép. Mick azonban egy ZX Spectrum klónt 'fejlesztett' belőle.

Összesen 15 darab készült 2013 és 2014-ben a revision 00 és 01 lapokból.

Az Aspect 128 AVR ZX Spectrum Vasil Lisitsin rádióamatőr munkája 2012-ből. A fejlesztés kompatibilis a 48K/128K/+2/+3 gépekkel és a Pentagonnal is. Továbbá minden lehetőség adott bármelyik klón implementálására egészen 512K-ig.

Az összes dokumentált és nem dokumentált Z80 parancs emulálásra került az ATMega-16AU áramkörben. Itt kaptak helyet az I/O parancsok is. A PS/2 billentyűzetet pedig az ATTiny 2313A-SU mikrokontroller vezérli. A kártya képes a shadow screen emulálásra is.

Az egész projekt részletesen leírva megtalálható dokumentálva az egyik legjelentősebb orosz rádióamatőr oldalon.

ReVerSE-U16 egy Cyclone IV EP4CE22E22C8N (7N) FGPA chipen alapuló fejlesztő kártya, melyet elsősorban 16 bites rendszerek emulálására terveztek. Jelenleg a 8 bites mikrók széles „spektrumát” is emulálja, beleértve a Speccy klónokat is. A többi hobbi projekttől eltérően támogatja az USB, HDMI és Ethernet csatolókat is. Egyébként szintén kompatibilis egyéb Cyclone FGPA termékekkel, mint például a III EP3C5/10/16/25 valamint a IV EP4CE6/10/15/22.

Alapban 16 mega SDRAM-ot kapott, de konfigurálható 4, 16 illetve 32 megásnak is. Flash memóriája 64megabájtos, de ez is downgradelhető 1 illetve 16 megásra az igényeknek megfelelően. A dátum és idő tárolásáért egy DS1338Z chip felel a 2032-es gombelem társaságában. A HDMI természetesen egyszerre audio és video kimenetként is szolgál, és a két darab USB 2.0 port mellett MicroSD csatlakozót is kapott. Lássuk akkor az emulált ZX hardvereket.

Kezdjük a NextZX-el. Ez egy mezei Spectrum, viszont a processzora egy emulált NextZ80 48MHz-en. Amellett, hogy támogatja az összes Z80 funkciót, egy körülbelül 200Mhz-es valós Z80-nak felel meg a sebessége. Lehetőség van egy T80@50MHz alapú ZX48T80 konfig használatára is. Mindkét esetben sztereóban szól a csipogó.

A Quad Speccy a négy Spectrumos üzemmód. A proci a T80 softcore-on alapuló Z80 emuláció, 4 megabájt RAM-mal megtámogatva. Alapban a Z-Controller egy SD-kártyával a háttértár. A szintén támogatott DivMMC esetében az ESXDOS a támogatott operációs rendszer. Az emulált hangrendszer TurboSound illetve Soundrive lehet. A valós idejű órák közül az MC146818A modellt szimulálja.

A Spec 256 emuláció segítségével a klasszikus ZX Spectrum játékokat játszhatjuk újra 256 színben. A kezdeményezés egy meglehetősen régi ősi spanyol kreálmány, ez tulajdonképpen egy emulált (tehát a valóságban nem létező) Spectrum. A grafikai chip egy Z80_GFX nevű virtuális egység. A kibővített színeken felül a többi specifikáció a hagyományos ZX Spectrumnak felel meg: 16K ROM és 48K RAM. A billentyűzet USB emulált, a képernyőt 640x480-ra skálázva kapjuk a HDMI-nek köszönthetően és a beepert is ezen keresztül küldi a TV-re sztereóban. A proci kezdetben 8 darab T80 volt 3,5 illetve 7 MHz-en, ezt váltotta fel az „eredeti” GFX_Z80. Támogatja a Game Master G2 kontrollert is. A játékok egy előre beégetett menüből érhetőek el.

A 128K-s Spectrumok esetében a T80-as virtuális processzor 3,5MHz-en. A ROM-ok a RAM-ban kerülnek tárolásra, míg a 640K-s SDRAMé a 128K memória és az 512K-s DivMMC. A hang AY3-8910 sztereóban és beeper.

A TS-Conf az már megismert Pentevo firmware tuning. Támogatja a Kempston Mouse Turbo-t és a Turbo Sound-ot (2 darab YM2149 emulálásával) valamint az SAA1099 zenei chipet is.

A ZX -Poly Igor A. Maznitsa fejlesztése 1994 és 2011 közöttről. Alapötletét az adta, hogy az ex-szovjet ZX Spectrum klónok szinte minden tulajdonsága fejlesztésre került – kivéve a színkezelést. A gép 4 Z80 processzoral épül fel, és 512K RAM-ot tartalmaz. Az első videó üzemmód a ZX Spectrum kompatibilis. Azonban a 4 proci miatt nem csak két képernyőt használhatunk shadowként 128K-s Spectrum esetében, hanem egyszerre nyolcat is. Az igazi újdonság amikor a négy procsszor egyszerre vesz részt a képalkotásban. A Video Mode 4 esetében az első a piros (Red) komponenst, a második a zöldet (green), a harmadik a kéket (Blue), a negyedik pedig a fényesség (Bright) attribútumot kezeli. Így elérhető a color-per pixel üzemmód négy réteget használva. Az 5-ös számú videómód 512x384 felbontású. Itt minden egyes processzor kétszínű képet állít elő, (R, G és B, valamint Bright) ennek végeredménye lesz a végső képé.

Dmitriy Schapotschkin (ILoveSpeccy) projektje a Neo, mely a Xilinx Spartan XC3S400 programozható logikai áramkör és az ATMega 644 mikrokontroller segítségével valósul meg. Három darab 512K-s SRAM-ot és egy SD-kártya csatlakozót is kapott.

A legérdekesebb újítása az, hogy szétszerelés nélkül is újraprogramozható az USB porton keresztül is. Ez korlátlan konfigurációs lehetőségeket rejt magában, gyakorlatilag végtelen számú kofiguráció hozható létre.

A következő jellemzőket tartalmazza: VGA output color-per-pixel, valamint 4096 színű üzemmód támogatásával, PS/2 egér és billentyűzet csatlakozó, sztereó jack, kazettás magnó, RS-232C és joystick portok.

A NYÁK egyoldalas, a szerző otthoni körülmények között készítette, tehát rendkívül könnyen újra előállítható

Az Ant-1024HD fejlesztés alatt álló klón a KAY 1024 alapján készült el, mint arról már olvasattunk. Sok más orosz klónhoz hasonlóan ez is az Altera EPM7128SLC84-15 áramkört használja a megvalósításra.

A klón tartalmaz Kempston joystick, billentyűzet, monitor, nyomtató valamint kazettás magnó csatlakozót is. A HD elnevezésből kitűnik, hogy hard disk is illeszthető a géphez, tehát az alaplapon megtalálható az IDE kontroller is. Ez egyben a CD-ROM vezérlését is ellátja. A VHS kazetta méretű alaplap kompatibilis lesz a szintén bemutatásra kerülő DMA Utra Sound Card-dal is. Természetesen 1024K RAM-mal rendelkezik és támogatja a 7 MHz-es turbó üzemmódot.

A ReSpecT klón a SpeccyBob projekt alapján készül majd el. Mint az ősnek, ennek is kétféle variánsa létezik: ReSpecT 48K és ReSpecT-2 (128K). A klónok az oroszországi Z.A.N. fedőnevű Spectrumos prototípusai.

Az első verzió egy eredeti 48K-s Spectrumot szimulál újfent az Altera EPM7128SLC84-15 áramkör segítségével.

A második már számos újítást is kínál. Ilyen például az új grafikus felbontások, például 256x224, 256x256 és 320x200 16 szín mellett. Újdonság Spectrumos berkekben a 4096 színből álló paletta bevezetése is, melyből egyszerre 16-ot jeleníthetünk meg a képernyőn. Így lehetőség nyílik sokkal élethűbb képek megalkotására is. E mellett a Pentagon 1024SL v2.x-nél megismert új grafikus üzemmódot, a color-per-pixelt is támogatni fogja. Rádadásként a szerző tervezi a 21 MHz high-speed változat elkészítését is.

A ZX128 egy litván fejlesztés, mely a Leningrád 1 klón alapjaira épül. A gép három részből áll: maga az alaplap, a videokártya és a később bemutatásra kerülő General Sound hangkártya is csatlakoztatható hozzá.

A processzor sebessége 3,5 MHz, a memória mérete a névből kikövetkeztethetően 128K. Ezenfelül 32K SRAM-ot is tartalmaz, mely a lehetséges operációs rendszereket tárolta volna. A 64K ROM-ban kapott helyet a ZX128 Commander elnevezésű segédprogram.

A tervező nem fukarkodott a különböző kimenetekkel. A képet akár Super VHS, akár normál RCA portokon is kivezethetjük. A Yamaha 2149F chip sztereó zenéjét is hallgathatjuk akár két darab RCA, vagy egy sztereó jack segítségével. Kempston, Sinclair 1 és 2 kompatibilis joystick illesztőt is tartalmaz az alaplap. Az igazi újdonság azonban az USB port megléte. Ennek segítségével akár Flash kártyát is használható háttértárolóként.

Sajnos nincs további hír a fejlesztésről 2007. augusztus óta.

A Speccy 2007 eredetileg egy 48K klón volt, mely az Altera EPM7128SLC84-15 programozható logikai áramkör és az ATMega16 kontroller köré épült. Így a komplett alaplap előállítási költsége 50 dollár alatt maradhatott. Sajnos -mint azt megszokhattuk- a gép kompatibilitása korántsem tökéletes.

A Kijevben élő Peter Kitsun, másnéven Syd, a gép tervezője szerint nem szükséges egy újabb ZX-erőművet megalkotni, annak ott van példának okáért a Pentagon 1024SL. Egyszerűen egy alap, eredeti Spectrumot akart létrehozni a manapság kapható alkatrészek segítségével.

A géphez PS/2-es billentyűzetet kapcsolhatunk. A képet monitor, hangot pedig RCA csatlakozón keresztül vezethetjük ki.

A gép első verziója (Speccy 2007 v1.00) még 2007 decemberében jelent meg. Ezzel az Internetről letöltött .TAP, .TZX és .SNA fájlokat SD kártya segítségével tölthetjük be, akár négyszeres sebesség mellett.

A zx.pk.ru fórum nyomásának engedve Syd azonban mégis továbbfejlesztette a gépet a közösség tagjaival együtt. A Speccy 2007 v1.04 2008 márciusában jött ki, ez már TR-DOS támogatással rendelkezett.

A fejlesztés következő lépcsőfoka molodcov_alex (Aleksandr Molodcov) nevéhez is fűződik. Tervei szerint a Speccy2007 v2.00 (Speccy2009) az Altera EPM3256 köré épített Z80 és 128K (Pentagon kompatibilis) RAM társaságában működött volna. Az ATMega64 kontroller feladatának szánta a VG93 emulációt, valamint a klaviatúra és egér vezérlését. A képet VGA-re felskálázva kaptuk volna. Kempston joy csatlakozó és ZX Bus is tervezve volt az alaplapon.

Erre az elképzelésre alapozva 2009. áprilisában jelent meg a 2007 v1.06. A gép már 128K+AY+TR-DOS felállásban üzemelt, a fenti elképzeléseknek megfelelően. A vezérlő végül ATMega32 típusú lett, ennek a kapacitása is elégnek bizonyult a 128K emulációhoz, de az AY még külön kártyán kapott helyet. Már tudja kezelni a 2 gigásnál nagyobb SD-kártyákat is.

Ennek továbbfejlesztése Szentpétervárról érkezett 2010 májusában. Ljubitel Speccy 2007 v1.1-ese már az alaplapon integrálta az AY/YM chipet.

A zx.pk.ru fórumon Elker 2010. márciusában jelentette meg a Speccy 2007+128K+AY alaplap 0-s revízióját, mely már integrálva tartalmazta a PAL encoder áramkört és a hang is két RCA-n került kivezetésre. Ezt ugyanebben(?) a hónapban követte a Speccy 2007+128K+AY rev.2010 már professzionálisan mart NYÁK-kal. Az alaplapon található felirat szerint a gép pontos megnevezése Speccy 2007/2-128 v1.0. 2012 februárban javított firmware-vel jelent meg a Speccy2007+128K+AY rev.2012, azaz Speccy 2007/2-128 v1.2.

Hosszú kihagyás után, 2016 április 1-jén .jackson jelentkezett Speccy 2007 128K+AY+TR-DOS (Speccy 2007 128K CMF) kombójával. Itt a RAM egy régi gép cache memória chipjéből áll (az eredeti dizájn két chipet tartalmaz). Utolsó firmware verziója 1.06-os.

A Speccy 2010 az Altera Cyclone II FPGA (EP2C8Q208C8N) és az STMicroelectronics ARM7 (STR750FV2T6 vagy STR750FV2T6) CPU segítségével megalkotott klón. A Speccy 2007 méreteit és annak főbb tulajdonságait is örökölte.

Virtuálisan sokféle konfigot kreálhatunk, alapban a ZX Spectrum 48/128K és Pentagon 128/1024K módok közül választhatunk.

SD/MMC kártyafoglalat található rajta. A valós idejű óra típusa Dallas DS1338Z-33+, ez esetben Gluk RTC-t emulálja.

Portok tekintetében 2 darab PS/2 (billentyűzet és egér) és 2 joy csatlakozóval valamint egy opcionális USB-vel is rendelkezik. Az egér Kempston kompatibilis, a joy többféle szabványú is lehet.

Videókimeneteknél választhatunk, hogy RGB, Composite, S-Video vagy VGA-n szeretnénk látni a képet melyet 3 darab R-2R DA konverter állít elő.

Az audió előállítása a TDA1543 vagy a dupla R-2R feladata. A (sztereó) AY/YM módok, a TurboSound és természetesen a Beeper támogatott.

Mindamellett, hogy tökéletesen kompatibilis a Speccy2007 v1.06-val számos új funkciót is kapott. Ilyen például az 1 megás használható memória (a Pentagon 1024K emulációnál). A turbó sebesség is több lépcsőben állítható: 7, 14 vagy 28 MHz között.

A zx.pk.ru fórum tagjai közül Sabirzhanov Vadim Mirzhanovich vállalta fel a Speccy 20xx széria „tömeggyártását”. A Speccy 2007 ZXkit-002 néven, a 2010-es verzió ZXkit-005-ként jelent meg a webshopjában. ZXkit-004 elnevezéssel kapható volt egy 128K bővítő és integrált AY áramkör is a Speccy 2007-hez. Ezzel megoldható a memóriabővítés és a sztereó 3 csatornás zene is. Nevével ellentétben a YM chipet használja. Az új webshop kínálatában már csak a Speccy 2010 elérhető.

Az aSPECT 'fejlesztő kártya' az elkötelezett Spectrumosok részére konstruált fejlesztőeszköz aniSKY-tól. A kártya 2010-ben látta meg a napvilágot a fehérorosz Minszkben.

Összesen négy alkatrészből áll: az ALTERA EP1C6T144 (vagy opcionálisan EP1C6T144) típusú FGPA, egy konfigurációs ROM, 128K SRAM és egy 256K-s Flash EEPROM.

Az alap Speccy funkciókat támogatja: billentyűzet, kempston joystick és videó vezérlő.

Az FGPA többi I/O funkciója a modern eszközök vezérlésére és tesztelésére van fenntartva (SD kártya, IDE, USB port stb.).

A torontói Andrey Belykh (abelykh0) szoftvermérnök egyik hobbi-projektje a ZX Spectrum Emulator on STM32F407. A firmware klón nevéhez hűen az STMicroelectronics STM32F407VET6 mikrokontrollerén alapul, melynek egy STM32 F4VE típusú kártya ad otthont.

A vezérlő-egységbe integrált 168MHz-es Cortex M4 processzor 512K FlashROM és 192K SRAM társaságában nem csak a Spectrum emulálásért, hanem a VGA driverért és a microSD kártya FatFs fájlrendszeréért is felelős.

A kisebb-nagyobb bugokkal rendelkező gép a .Z80 fájlokat írja és olvassa. A hang USB-Midi kábelen keresztül került kivezetésre.

Apró figyelmesség, hogy az OSD menüből megjeleníthető az eredeti ZX Spectrum billentyűzetkiosztása is.

Alistair Carty, a glasgow-i Hermit Retro Ltd. cég alapítójának célkitűzése autentikus ZX Spectrum retroszámítógép-élményt biztosítani modern eszközök és az eredeti Sinclair gyártmányú gépházak (illetve replikáik) felhasználásával.

2021 április elején került forgalomba a Hermit Retro ZXZero nevű emulátor-klón, mely a Raspberry Pi Zero W(H)-n alapul. Még Unclear PX Spectrum néven kezdődött el a fejlesztése, de a lehetséges jogi problémák elkerülése végett megváltozott az elnevezés.

A kit mindennemű változtatás nélkül beszerelhető a ZX Spectrum és a ZX Spectrum+ házakba.

A hardver négy kártyából áll a Pi-n kívül. A legnagyobb természetesen maga az alaplap. Direktben csatlakozik hozzá az USB és a joystick/HDMI modul. Végül az utolsó minikártya, a Pi Zero USB stem köti össze a Pi-t és az alaplapot - mellőzve a fizikai USB portokat, csak a pin-eket használva.

A külső csatlakozókat illetően az 5 voltos jack, az Atari joy, a már említett HDMI, a microSD, az I2C soros port (sztereó audió jack-en) és a szintén említett USB csatlakozók találhatóak meg az alaplap hátulján egy NMI gomb társaságában.

A HDMI és USB csatlakozók teljes méretűek lettek a megbízhatóság miatt. A joystick port támogatja a kétgombos Arcade R botkormányt is.

Egy lecsupaszított Linux kernel és egy moddolt Fuse emulátor verzió alkotja a firmware-t, mely így 2-3 másodperc alatt bootol. A firmware a Pi saját microSD slotjában levő kártyán, tehát a gép belsejében található.

A Fuse emulátor módosításainak köszönhetően ZXDB kompatibilis, tehát online tölthetünk be programokat. Támogatja továbbá a Zelux világító billentyűzetet és a Playstation 3 kontrollert is.

Az alaplap mind a Raspberry Pi Zero W-vel és a Raspberry Pi Zero WH-val is használható (a két kártya tudásában egyébként megegyezik, de a WH integrált tűsorral rendelkezik).

A ZXZero elérhető készreszerelt-, DIY- és üres NYÁK-kitként is. Továbbá Github projektként szabadon hozzáférhető bárki számára.

A Didaktik Skalica cég 1971-ben alakult meg Pozsonyban a volt Csehszlovákiában. A cég elsődleges profilja az iskolai segéd- és szemléltetőeszközök, azonban belekóstoltak a számítástechnikai eszközök gyártásába is.

Kezdeti gépeik -Didaktik Alfa és Beta- még nem ZX Spectrum klónok voltak. Gyakorlatilag azonban ugyanaz játszódott le itt is, mint Közép-Kelet Európa többi ex-szocialista államában: a cégnél rájöttek, hogy sokkal jobb üzlet a már többezres (akár tízezres?) játékállománnyal rendelkező ZX Spectrumot lemásolni, mint új fejlesztésekbe kezdeni. Így született meg a Didaktik Gama 87, 88 és 89. Egyébként nemcsak szülőhazájukban, de Lengyelországban is sikeresnek számítottak ezek gépek.

A cég - köszönhetően a még mindig magas ottani PC-áraknak a volt Csehszlovákia területén – még két utolsó ZX Spectrum klónt indított útjára a 90-es évek elején, a Gamma-sorozat után. Ezek voltak a Didaktik M és a Kompakt. A gépekkel párhuzamosan jelentek meg a D40 (5,25 inch/DD/360K) és D80 (3,5 inch/DD/720K) lemezegységek is.

1994-ben a Didaktik Skalica átállt a PC-kre, a gyártás és forgalmazás jogát eladta a csehországi Kompakt Servis (Kompakt Services) cégnek, amely egy egyetlen ember által futtatott vállalkozás volt és egészen 2008-ig forgalmazta a gépeket.

A Didaktik M két verzióban látott napvilágot. Egy 1990-es és 1991-es változata létezik, melyek elsősorban a billentyűzet vezérlésében térnek el egymástól. A Didaktik M a Gama sorozatnál magasabb minőségben, ergonómikus házzal és billentyűzettel (különálló kurzorgombokkal) került forgalomba, így saját magánál egy professzionálisabb gép benyomását keltette.

A hardver alapos újratervezésen esett át. Az ULA szerepét az orosz Angstrem cég által gyártott T34B1 áramkör vette át, a ROM chip (T34RE1) is tőlük származik. A rendszer tulajdonképpen a mai chipsetek őse volt. A RAM egyetlen 64K-s chip 48K-ját használta, tehát nincsen külön gyors és lassú memória.

Mindezeknek köszönhetően elméletileg inkább az orosz klónokkal lenne kompatibilis, mégis sikerült elérni a szinte 100%-os ZX Spectrum kompatibilitást.

A két joy port közül az egyik Kempston, a másik Sinclair kompatibilis, azonban a „csatlakozójuk” (mely az alaplap kivezetése) csak a Didaktik joystickokkal kompatibilis. A kazettás egység és a tápegység DIN szabványú. A kép TV-re, illetve monokróm kompozitra van kivezetve. Van rajta még egy Sinclair kompatibilis élcsatlakozó is.

A Didaktik Kompakt 1992-ből egy Didaktik M beépített D80 meghajtóval. Újdonságai az RGB output Scart csatlakozón keresztül, valamint a párhuzamos és a rendszerbusz élcsatlakozó. A tápegység szintén a gépben került elhelyezésre. A D40/D80 interfész Snap gombja a billentyűzeten keresztül érhető el. A joystick csatlakozók visszatértek az Atari szabványhoz.

A gépekben használt ROM-okat újrahasznosították néhány ex-szovjet klónban is.

A Didaktik Kompakt Profesional egy PC-házba épített gép, ahol a D40/D80 két darab 5,25-ös meghajtót vezérel; a Melodik, a Kempston Mouse valamint PC-billenytűzet interfészek szintén integráltak a rendszerben.

A Didaktik Kompakt 128 egy Didaktik M alaplapot használ 128K-ra bővítve. A beépített D40/D80 kontroller itt két 3,5 colos meghajtót irányít. A Melodik, Kempston Mouse és PC-billentyűzet interfészek ugyanúgy jelen vannak, mint az előző gépnél.

A Didaktik Gama 192KB a cseh Petr Valecko (azaz CSS Electronics) projektje, melynek célja volt, hogy a Didaktik Gama 89 alapján egy 100%-ban 128K kompatibilis klónt készítsen.

Ez sikerült is neki, hiszen az 'alapösszetevők' megegyeznek: Z80A processzor 3,5MHz-en és AY-3-8912 hangchip - ez utóbbi a volt csehszlovák szokásnak megfelelően ACB sztereóvá tuningolva. Mindezeken felül szabványos RS-232C és párhuzamos portot is találunk az alaplapon. Mint sejthető, a RAM mérete 192K-ra nőtt. A ROM-ok 32Kb-nyi 27256C jelű EPROMból elérhetőek.

Ráadásként az ULA havazását is sikerült elkerülni valamint a TV szignál és a tape input minősége is javult.

Az alaplapot úgy alakította ki, hogy a régi alkatrészek átműthetőek legyenek, illetve a lap az eredeti Gama házba is gond nélkül beszerelhető legyen. Természetesen maga az alaplap is magasabb minőségű, mint az eredeti. Érdekesség, hogy a videómemória külön kártyán, egy távtartóval rögzül az alaplaphoz.

A tervezés 2003 novemberétől 2004 márciusáig zajlott.

Három alverziója létezik: v1a (sosem került forgalomba), v1b és v1c.

A Petr egy limitált verziót is kínált, mely a Didaktik Gama 256KB Millennium Edition, illetve Didaktik Gama 256KB Nemesis névre hallgat. Mint az sejthető, itt a legfontosabb újítás a 256K-ra bővített RAM.

Michal Demin 'klónja', a ZX Spectrum on FGPA with 17 inch LCD screen egy hirtelelen jött ötlet szülötte. Az alagsorban kutakodva talált egy régi ZX Spectrumot, és rögtön nosztalgikus érzések fogták el.

Az Interneten rákeresett a témára és a ZXGate projekt ragadta meg a figyelmét. Eközben érkezett egy 17 colos 1024x768-as felbontású régi notebook képernyő is. A dolog összeállt: ZX Spectrum LCD képernyővel.

A kiindulási alap a Sparkfun Spartan 3 Breakout FGPA kártyája volt. Ehhez jött még 2x32K SRAM.

Az I/O kártya a ZXGate I/O kártyáján alapul, de Michal még hozzáadta a hangszóró kezelést valamint az NMI gombot is.

Az 'utolsó' kártya az LVDS átalakító. Ez felel az adatok képernyőre küldéséért. A 256x192-es felbontású képernyő 4-szeresen nagyítva jelenik meg a border elhagyásával.

A Speccy ROM az FPGA belső memóriájában kapott helyet.

A brnói illetőségű Pavel Urbancik (willcz) azt mutatja be, milyen a teljesen integrált ZX Spectum+ többségében cseh/szlovák fejlesztéseket felhasználva.

A háttértár egy DivIDE olcsó CF adapterrel megfejelve. A 128K és az AY-bővítés a hw.speccy.cz receptje alapján készült el. Utóbbi az általa tervezett Simple AY Interface Nice Board lapkát használja. Megtalálható benne a WiFi kapcsolathoz a szintén saját fejlesztésű Sinclair Serial InterFace (Sinclair SIF) is. A dobozban egy scandoubler (PAL-VGA konverter) dolgozik a képalkotáson az ULA helyett.

A gép némi átalakítást követően 5V-tal működik, tehát nincsen melegedési problémája sem. Így az eredeti táp helyett egy öreg router tápja biztosítja az áramellátást.

A Dual-CPU/MCU development board megalkotásának ötletét a pandora.cz newsgroup ötlete ihlette. Magyarán: létrehozni egy új platformot, mely a ZX Spectrummal is kompatibilis. Ez esetben a jó öreg Z80 és a Z8Encore! procik házasításáról van szó egyetlen kártyán, a kivitelező Ik0n, azaz Imrich Konkol.

A kártya szíve a Z8Encore!, mely az összes többi kiegészítőt vezérli, még a Z80-at is, e mellett a soros portot, az LCD kijelzőt valamint a memóriát.

A prototípus megfelelően működött, a tervező azonban igyekszik tovább is fejleszteni az eredeti ZX Spectrum koncepciót. MMC kártya interfészt, 512K SRAM támogatást, billentyűzet-csatlakozást (eredeti ZX Spectrum kiosztás, illetve PS/2 szabvány) is integrálna. Ráadásként a tervek szerint a Z80 CPU is támogatni fogja az eddig csak a nagytesó által használt perifériákat (UART, IrDA, I2C). A mostani Nokia mobiltelefon kijelzőt egy teljes ZX Spectrum felbontású fogja felváltani a tervező szándéka szerint.

Sajnos az utolsó update 2004-ben volt.

A Sparrow 48K (régebben: Sparrow LITE) egy alaplap Jiiirija-tól melynek célja a tönkrement Spectrum és Spectrum+ gépek hasonló alkatrészének cseréje, melyekben még ép az ULA vagy például a Z80 processzor. Ennek céljából az összes ULA chippel kompatibilis, valamint a kivezetések is úgy vannak megoldva, hogy az eredeti házakba szerelhetőek legyenek.

A 48K-s gépekhez képest a Sparrow kínál néhány továbbfejlesztést is. A videókimement például kompozit és nem modulált TV-kép. A VRAM és a RAM is egy-egy SRAM chipben van. A ROM egy 128K-s újraírható Flash EPROMban kapott helyet, így egy DIP kapcsolóval 8 különböző közül választhatunk. Kapott egy reset gomb kivezetést is. A vezérlést egy Altera EPM3032 vagy 3064 CPLD biztosítja. Az áramellátás is fejlődött, így sokkal kevesebb hulladékhőt termel a rendszer.

Az első prototípus (0-val jelölt) a Bytefest 2012 partyn került bemutatásra. Két külön kártyából állt és sajnos nem működött a bemutatón.

A prototype 1 2014-ban látott napvilágot és már kifogástalanul funkcionált.

A protoye 2-n már az alaplapra integrálva volt az inverter.

A következő, prototype 3-as egy költséghatékonyabb invetertert kapott és ebből készült el a végleges termék, a Revision 4. Az utolsó prototípus könnyen upgradelhető néhány moddinggal Revision 4-re.

Jim Askey, a MyPinball Electronics vállalkozás alapítója 8 éves korában ismerkedett meg a ZX Spectrummal, mely bevezette a szoftver és hardver tervezés világába.

A 8 bites flipperek javítása és helyettesítő áramkörök készítése közben vetődött fel benne az ötlet egy 128K kompatibilis alaplap készítésére 2016-ban. Ez lett a ZX Spectrum 128K Remake.

Az elkészült lap jellemzői a teljes 128K kompatibilitás mellett a kisebb áramfogyasztás és kevesebb chip használata. Ezen felül főbb tulajdonságai az RGB-kép Scart csatlakozón keresztül, a beépített IDE és Kempston joystick interfész, a reset gomb, a Mic és Ear csatlakozók. A gép Andrew Owen Plus 2C ROM-ját használja.

Mindez SMD komponensek használata nélkül valósult meg, teljes mértékben az Egyesült Királyságban készítve és tesztelve.

A SpeccyBob projekt egyszerre két prototípust is takar. A normál verzió (SpeccyBob 2) egy kibővített klón lesz, extra funkciókkal (amik azért talán nem is olyan extrák a 21. században...). Melyek ezek? Csak azok, amelyeket már eddig is megszokhattunk napjaink Spectrumainál: új videómódok, IDE interfész, 4 mega RAM stb. stb.

A SpeccyBob Lite viszont egy teljesen sima ZX-klón, mely a ma kapható alkatrészekből építkezik. Csak a 48K-s Spectrummal kompatibilis, de azzal legalább 99%-ban. Ez anno még az Amstradnak sem nagyon sikerült... Természetesen ez utóbbi egyszerűsége miatt jóval közelebb áll a megvalósításhoz, már fotókat is láthattunk róla működés közben.

A SpeccyBob -eltérően az eredeti Spectrumtól- három külön nyomtatott áramköri lapból áll. Ez magával hozza az eredetitől meglehetősen eltérő külső megjelenést. A projekt honlapja jó ideje nem elérhető.

A ZX Spectrum on Altera DE1 FGPA-alapú klón ötletét Mike Stirling a DesignSpark elelktonikai fejlesztő közösség oldalán vetette fel először.

A projekt két fő célkitűzést tartalmazott. Először is, egy működő klónt létrehozni, másrészt az eredményeket dokumentálni és közkinccsé tenni.

Mike néhány évvel ezelőtt már készített egy hasonló projektet. Az Altera MAX7000 CPLD-be sűrítette be az ULA funkcióit. A billentyűzet működésének implementálásra már nem maradtak. erőforrások. Így a projekt 'értelmetlen' volt, de a gép legalább bootolt.

2010 elején elhatározta, hogy hasonló dolgot fog megvalósítani az Altera DE1 fejlesztő kit alapjain. A végeredmény a teljes ULA, Z80 parancsok, a ROM, valamint a 8x-5-ös billentyűzet mátrix belesűrítése a kártyába. A kimenetek között megtalálható a VGA, TV-RGB, PS/2 valamint a szabványos Spectrum 'Ear' jack is. Ezen keresztül ehet betölteni kazettáról a programokat, az SD kártya támogatása a tervek között szerepel. A rendszer jelenleg a 48K PAL Spectrumot szimulálja, de ugyancsak várható a 128K emuláció megjelenése is.

A Minimal ZX Spectrum for Ulx3s ECP5 board firmware-klón 2020 májusában jelent meg. Készítője Lawrie Griffiths (aka lawrie) Manchasterből. A klón az ULX3S FGPA kártyát használja Lawrie többi 8 bites konzol és mikró firmware-klónjához hasonlóan. Ez a horvátországi Radiona Digitális Alkotó Közösség és a Zágrábi Egyetem Elektromérnöki és Számítástechnikai Karának közös terméke.

A 16/48K-s gépekkel kompatibilis eszköz alapértelmezésben az OpenSE Basic ROM-ot használja, amit természetesen lehetséges az eredeti ROM-mal is kiváltani. A .Z80 fájlok az SD-kártyáról tölthetőek be, PS/2 billentyűzettel kompatibilis. A képernyőkimenet HDMI vagy VGA egyaránt lehet a PMOD illesztő felületű HDMI vagy VGA mini-bővítőkártyák segítségével. ​

Az Egyesült Királyságban élő JamHamster klónja a Pi Speccy Tape, mely 2021. márciusában született. Igazán egyedi a megjelenése, hiszen egy kompakt kazetta formáját öltötte fel.

A fémből készült oldal passzív hűtésként szolgál a Raspberry Pi Zero hardvernek, mely egy speciális DietPi operációs rendszert futtat a hozzá tartozó Fuse emulátorral. ​

A ZX Spectrum Vega a ZX Spectrum modern újragondolása konzol formájában. Sir Clive Sinclair az ötlet szülőatyja. Megemlítendő még Dr. David Levy sakk nagymester neve, aki a számítógépes sakk mellett a mesterséges intelligencia kutatásába és számítógépes játékok tanulmányozásába is bevonta magát. Chris Smith is részt vett a fejlesztésben, aki az eredeti Spectrumot tervezte.

A tervezés és gyártás is teljesen Nagy Britanniában történt. A Clive Sinclair-hoz köthető lutoni Retro Computers cég berkeiben tervezték. A gyártás az SMS Electronics Ltd of Beeston cégnél, Nottinghamshire-ben zajlott.

Mivel a Sinclair céget annó az Amstrad vásárolta fel, ennek utódával, a Sky In-Home Service Ltd licenccerződésével készül. Közösségi finanszírozás indította be a projektet, az IndieGogo oldal segítségével. Összesen 150.000 font gyűlt össze, amely 50%-kal haladta meg az eredeti terveket. Ez egy 1.000 darabos első széria legyártására és a többi előkészítésére elég összeg volt.

A 48/128K kompatibilis gép 100 fontért került piacra, nem teljes billentyűzete van, viszont a doboz teljesen az őst idézi meg. A beépített játékokhoz van igazítva a néhány gomb, és a képernyőn virtuális billentyűzetet is használhatunk. Tervben van a külső billentyűzet illesztésének lehetősége is.

Elég hozzá egy TV-készülék. Az áramot a TV USB-portjáról kapja, ezenfelül az audió és videó csatlakoztatása szükséges. 1.000 darab beégetett játékkal rendelkezik, SD-kártya segítségével viszont bármennyit elérhetünk (.SNA és .TAP fájlok). A gépben található játékok részint klasszikusok, részint az új kor szülöttei.

A ZX Spectrum Vega+ szintén az IndieGoGo-nak köszönheti megszületését. A kézi konzol erősen hajaz a Playstation Vitá-ra. Az eredeti tervek szerint itt is 100.000 fontot szerettek volna gyűjteni, ami az első két napban összejött. Összesen több, mint félmillió jött össze, mutatva a platform népszerűségét – elnyerve ezzel a legnépszerűbb kampány címet is. Az összeget az első 2.500 darabos széria legyártására és a második sorozat előkészítésére szánták. Egyenlőre erősen csúszik a piacra kerülés. A tervezés, gyártás és liszenszfeltételek megegyeznek az előzőekben említettekkel.

A kampány végeztével is lehet rendelni 100 fontért a gépből, de már csak a fekete szín elérhető – a piros, fehér és kék limitált színek már nem. A dizájnt az eredeti Sinclair gépeket is tervező Rick Dickinson álmodta meg.

A klasszikus 4:3 LCD képernyő ULAPLus kompatibilis, az irányítás D-pad stílusú, Kempston illetve Cursor joystick kompatibilis. Csatlakozói közül a jack multifunkcionális: sztereó hang és kompozit audió/videó kimenetként is funkcionál, utóbbi PAL/NTSC készülékek részére. A MicroSD foglalat SDSC és SDHC kártyákat is fogad, a játékállás lementése és a POKE fájlok tárolása, valamint a firmware frissítés is innét oldható meg, már .SZX snapshootokat is támogat.

A Micro-USB töltővel 6 órás játékidőt nyerhetünk. Ugyancsak 1.000 darab beégetett játékot tartalmaz. Hang- és fényerő szabályzóval rendelkezik, a külső billentyűzet csatlakoztatása is megoldott.

Mindkét esetben az első „megrendelők”, akik pluszban támogatták a start-up kampányt, extrákat kapnak a hardver mellé. A limitált gépek mellé a Vega esetében felkerülhetnek a támogatók listájára, Sir Clive aláírásával díszített műtárgyat kaphatnak, könyvet a Vega megalkotásáról, vagy közös vacsorát a team-mel.

A Vega+ esetében Rick Dickinson aláírásával vagy az SMS gyárban tett látogatással lehetnek gazdagabbak a támogatók.

A Harlequin klón története 2007 elejéig nyúlik vissza. Chris Smith ex-ZX Spectrum programozó a padláson kutakodva a régi kacatok között rálelt egy EPROM égetőre és egy videó áramkör megvalósításának terveire. Ekkor vetődött fel benne a kérdés: mennyire lehet bonyolult egy ZX Spectrum klónt megépíteni kizárólag diszkrét áramkörökből?

A kitűzött célok a következőek lettek: 100%-os kompatibilitás, RGB TV és VGA kimenet, valamint a 128K-ra való továbbfejlesztés lehetősége. A fejlesztés a Spectrum képernyőalkotásának részletes tanulmányozásával kezdődött. Ennek eredményeképpen 2007. március végére készült el a horizontal display áramkör prototípusa.

Ezt követően sok-sok kísérletezés után jött létre a memory to screen interfész prototípus, egy hónap múlva. Tesztként négy játék betöltő képernyőjének betöltése után teljesen éles képet kapott, egyedül a világos és sötét képhatárokon volt látható némi zaj.

A bugfix-eket követően következett a Z80, RAM és ROM illesztése a rendszerhez. Az ezeket tartalmazó kártyát egy IDE kábellel kapcsolta össze az előzővel. Május elejétől május végéig sikerült elkészíteni a hibátlan rendszert.

Majd a négy I/O alrendszer megvalósítása következett: a billentyűzet, a hangszóró, valamint a mic és az ear csatlakozók implementálása.

Miután ezek elkészültek, megkezdődött a memória időzítések fixálása és a Flash attribútum megvalósítása. Végül megszületett a drótozott Harlequin prototípus egy barkácskártyán. Ez újabb célkitűzéseket vetett fel. Egyrészt a diszkrét logikai áramkör egyszerűsítését ahol lehet és tovább javítani az időzítéseken és a stabilitáson.

Hátra volt még a NYÁK tervezés, esetleg egybekötve a FGPA vagy CPLD megvalósítással. A tervek között szerepelt a kínált üzemmódok szélesítése is: 128K illetve SE kompatibilitás, valamint TS 2068 képernyőmód megvalósítása. Természetesen szükségesnek látta az egész ULA visszafejtést ledokumentálni, erről egy könyv is megjelent. Szintén fontos volt még tovább javítani az időzítéseket és a stabilitást, erről szól a blog többi része.

Ekkor jelent meg a CPLD alapú ULA replacement prototípus is, mely a XC95144XL Xilinx CPLD köré épült. A megépítést követően a szokásos hibakeresés, tesztelés és bugtalanítás következett, majd a drótozott típust felváltotta az eredeti ULA foglalatába illesztett NYÁK. Végül a tesztek teljes 48K ULA kompatibilitást mutattak.

Superfo Harlequin (48K) klónja Chris Smith prototípusán alapul. Technikai jellemzőiben természetesen ez is egyezik az eredeti ZX Spectrummal, egyedül a videó kimenet változott. Ez alapesetben RGB, az AD 724-es áramkör alkalmazásával pedig PAL és NTSC kompozit jelet is kaphatunk. SuperFo (Watchara Chantang) egyébként eredetileg tajvani figura.

Az első négy kiadás a Revision E-ig elismerten bugos volt. José Leandro Novellan Martinez segítségévvel sikerült létrehozni a hibamentes Revision E-t 2012-ben.

Az ezt követő Revision F-nél már Ingo Truppel is besegített 2014-ben. A Revision G az utolsó „hivatalos” verzió 2015-ből, amiben szintén Ingo segédkezett.

Tomas Kolenak, azaz Tomeco meghackelte ezt, így készült a Revision H. Eredeti célja volt RGB kimenetet készíteni a Spectrumhoz. Ekkor akadt rá a Revision G alaplap tervére.

Az eredeti projekt OrCAD-ban készült, de Tomas konvertálta Altium-ba. Ezzel rögtön látszottak a mechanikai ütközések a 3D modellben.

A célok között szerepelt ezeknek a száműzése, a tápegység polaritásának megváltoztatása (pozitív a középen – védelemmel), az alaplap méretének lefelezése SMD komponensek használatával, az áramfelvétel csökkentése és újraírható EEPROM alkalmazása.

Némi mechanikai tökéletlenség még így előfordul a lapon, a legnagyobb probléma viszont az volt, hogy nem kapott képet. Ez megoldódott egy kondenzátor cserével (véletlenül kisebb került bele, mint az eredeti projektben). Ezután mind az RGB, mind az RF kimeneten kapott képet.

A Superfo Harlequin 128K az eredeti Superfo-féle projektből készült új verzió. 32K ROM, 128K RAM, AY-3-8912 chip és Kempston joystick port jellemzik. Mindezek után a 48K-s alaplap méretdimenzióival egyezik.

További változtatások a reset gomb, valamint A MIC és EAR csatlakozók funkciói is változtak. A MIC helyén lévő csatlakozó sztereó hangkimenet, az EAR helyén lévő pedig kombinált EAR/MIC-ként funkcionál szintén sztereó jacket használva.

Első verziói sokkal inkább tekinthetőek egy 128K-ra bővített 48K-s gépnek, mint igazi ZX Spectrum 128K-nak, hiszen például az időzítései is ezzel egyeznek meg. Természetesen lehetőség van igazi 128K-sra moddolni a gépet, ehhez a dokumentumok rendelkezésre állnak.

Az Issue 2D-től kezdve ez a modding már integrálva van, tehát már 128K kompatibilis az időzítés. 128K, 128K+2, 128K+2A/+2B/+3 és +3E ROM-okat támogat. Ezeket a 29F040 jelű EPROM tartalmazhatja, 8x64K-s kiosztásban.

Az Issue 2G újdonságai ezen felül, hogy választható a 48K illetve 128K időzítés egy kapcsolóval, továbbá 27C256 és 27C512 EPROM-ok is használhatóak.

2019 júliusában jelent meg újabb klónja, a Superfo Harlequin 128K+3. Nevéből kikövetkeztethetően legnagyobb újdonsága az integrált ZX Spectrum 128K+3 kompatibilis floppy-vezérlő. A szeptemberben kissé ráncfelvarott alaplaphoz mindezeken felül lehetséges külső floppy-kontrollert is csatlakoztatni. (InfoPage) [→] ​

A V6Z80P egy teljesen önálló FGPA alapú 8 bites mikrokomputer architektúra Phil Rustontól.

A Xilinx Spartan 2XC2S180 FGPA és egy Z80 20MHz-en a ketyere lelke. A memória 512K, melyet a Xilinx és a Z80 egyaránt lát. Van továbbá 512+128K különálló RAM, melyet kizárólag azt FGPA használ csak.

Phil konfigurációjában az OSCA konfiguráció (Old Skool Computer Architetkture) futtatja a FLOS (Freezer Like Operating System) operációs rendszert.

Egy Pendulum kiegészítő kártya is készült a rendszerhez, direkt a Spectrum emuláció időzítésének javítására Alessandro Dorigatti felkérésére, aki egyébként a ZX kompatibilis magot is készítette.

A v2.3 verziószámú mag a ZX Spectrum 48K/128K és Pentagon 128K gépeket emulálja. A 48K mind PAL, mind NTSC üzemmódban működik. Utóbbi kettő gép csak PAL-ban. A Pentagon üzemmód az orosz gép speciális időzítéseit is emulálja.

Két darab AY-chip is emulálásra került ABC sztereó üzemmódban, valamint egy monó Covox is. Normál 3,5MHz-es sebességen, valamint 7MHz-es turbó üzemmódban is képes működni. A kép VGA avagy Scart csatlakozón keresztül is elérhető. Az Issue 2 billentyűzetét használja a jobb kompatibilitás miatt. A Floating bus és a Snow effekt is implementálásra került. Támogatja az ULA+ 64 színű módot a Timex Multicolort, a Timex Hi-rest, kivéve a Pentagonoknál a jobb kompatibilitás miatt.

A virtuális DivMMC interfész is része a rendszernek (DivIDE 8K EPROM-mal és 256K RAM-mal és ZXMMC+ interfész SD kártya támogatással). A fő operációs rendszer Miguel Guerreiro esxDOS-a. A Kempston joystick az 1-es portban használható, valamint lehetőség van egy 3,5 jack-en keresztül is programok betöltésére külső forrásból, ha éppen ezt szeretnénk az SD kártya mellett.

Az összes eddigi 128K-s Spectrumnak vannak hardver bugjai és kompatibilitási problémái. A ZX Spectrum 128Ke az ideális 128K Spectrum lenne, a kiindulási alap a 128K+2A. A proci 3.54MHz-es és az időzítések is megfelelnek a 48K-s Spectruménak. Tehát tulajdonképpen egy 128K-ra bővített 48K-s gép, a 128K+2A-ből visszafejtve. A projektet az angliai Andrew Owen koordinálja.

A tervezett bővítések között szerepel az Interface 2 támogatás Paul Farrow kapcsolási rajza alapján, Secara IN #FF video port bugfixe, Alistair Fixing the sound on the Spectrum +2A/+3 hardver patchja (ami a 128K+2B-nél felesleges), valamint az Atari joy kompatibilitás és az audio in bemenet.

A 128Ke alapban csak két darab ROM-ot tartalmaz. Az egyik az UK128 Editor, a másik a 48K ROM. Ez úgy valósul meg, hogy mindkét ROM slotban ugyanazt a két EPROM-ot dugjuk. Ennek is a kompatibilitás növelése az oka, a Keypad-nak így búcsút is mondhatunk. Bár a funkciók ezután is elérhetőek a billentyűzetről. Alistair Flash Rom Replacement for the ZX Spectrum +2A/+3, +2B, and +3B bővítésének köszönhetően azonban 2x2 ROM kerülhet beégetésre, egy kapcsoló segítségével kiválasztva az éppen aktív kettes szettet.

Az AY-chip kezelése is a régi 128K-s gépekhez lett igazítva.

A ZX Spectrum SE (kódnéven: Chloe) egy második generációs Spectrum klón, mely Andrew Owen (Cheveron/Cheveron Group) és Jarek Adamski fejlesztése 1999-ből. Habár csak egyetlenegy prototípus készült, számos emulátor szimulálja.

Az SE kombinálja a Timex TS2068 és ZX Spectrum 128K memóriakezelését és egy extra 16K-s szegmenst is kezel. Tehát összesen 272K RAM-ja van. Jarek módosítása után a ZX Spectrum 128K rész 144K RAM-ot kezel, míg további 128K SRAM-ot a Timex. A standard ROM 64K-s EPROM-ra lett cserélve. Ebből mindössze kettőt lát a gép. Az egyik a módosított 128K editor. A másik a ZX Spectrum Basic némi TR-DOS módosítással megspékelve.

Az AY-3-8912 chip mellé egy 8K-s soros EEPROM került. Ennek köszönhetően a Sinclair és Timex kompatibilis üzemmód is megoldódott. A kimenet ABC/ACB sztereó kapcsolóval választhatóan. A beeper mindig a belső hangszóróról szól, de el van némítva töltés vagy mentés közben.

A képalkotásért a TC 2048 SCLD áramköre felel az ULA helyet, melyben Jarek bugfixelte a snow effektet. Többféle képernyő üzemmódja is van. A normál mellett támogatja az 512x192-es Hi-res módot, valamint a 8x1 attribútum rácsos Hi-colour-t is.Lehetőség van két üzemmód egyszerre való használatára, például a felső sor Hi-colour, az alsó Hi-res. Jól jöhet például szöveges kalandjátékok esetén. A 27K videóRAM-nak köszönhteően négy normál, avagy két darab Hi-res vagy Hi-colour képernyőt tud egyszerre kezelni.

Az elérhető szoftverek elsősorban emulátorok: Acorn BBC B (befejezetlen), Apple I, Commodore VIC-20, Compukit UK101, Galaksija, Jupiter Ace, Phillips Videopac G7000, Sinclair ZX80, ZX81, ZX Spectrum, ZX Spectrum 128K és Timex Computer TC2068 is lehet a gép. Az Interface 2 ROM cartridgeket és a Mikro-Plus cartridge-ket is emulálja.

A Chloe 280SE a ZX Spectrum szériagyártásra érett specifikációja. A proci Z804C0020 3.5MHz vagy 21MHz-en, összesen 256K RAM-mal és 32K videó RAM-mal. A 32K FlashROM-ban az SE Basic IV az alapértelmezett oprendszer. A hangért a YM219F felelős, természetesen sztereóban. Extraként támogatja az ULAplus üzemmódot is a Hi-res és Hi-colour mellett.

A Chloe 140SE egy butított verzió. Nem képes emulálni a Timex 20xx gépeket, mivel ez a memória rész hiányzik. A fenti klónhoz képest csak 128K RAM-mal rendelkezik.

A Chrome az "olasz klón", mely még 2004-ben került a kifejlesztésre a SpeccyBob Lite alapján. Konstruktőre Mario Prato, aki a jó egy évtizeddel később a DivMMC interfészt is megalkotta.

Az őstől eltérően nem csak a sima 48K-s Spectrummal kompatibilis, de a 128K-s nagytesóval is. Olyan extrákat is kínál, mint a 7MHz-es turbó üzemmód a Z80C procival, valamint a későbbiekben ismertetésre kerülő +D floppy interfész integrálása.

A tervező állítása szerint a kompatibilitás eléri a 99,9%-ot, habár nem minden demó fut tökéletesen.

A RAM mérete 160K, zenét a szokásos AY-chip szolgáltatja sztereóban. Kempston kompatibilis joystick, valamint Centronics porttal is ellátta a készítő. A lemez mellett a hagyományos kazettás magnót is választhatjuk háttértárolóként. A képet Scart csatlakozón keresztül vezethetjük ki TV-re. Ráadásként egy valós idejű órát is találunk az alaplapon.

A gép mindössze 12 darab chip felhasználásával készült és meglehetősen profi kivitelezésűnek tűnik. A fejlesztő egy saját készítésű, fekete aluházban helyezte el az alaplapot.

Maciej Gruszecki, aka pear készítette el a Chrome 128 alaplapot a Speccy.pl virtuális közösség keretein belül. Ez az eredetin alapul és a ZX Spectrum házba építhető be. A piros színű alaplapnak három kiadása ismert: Issue 3, 3A és 3B.

Alessandro Poppi ZX-Badaloc klónjából egyetlen (kifogástalanul működő) CPLD-alapú drótozott prototípus létezik. Jelenleg, 2008-tól kezdődően már FGPA-alapokon fut már tovább a projekt. A Badaloc jelentése "meglepően gyors" a modenai szlengben utalva a gép akár 21MHz-es csúcssebességére. Az órajel frekvenciája egyébként 3.5, 7, 14 és 21 MHz között változtatható több lépésben. Alap összetevői a három darab Xilinx CPLD: az XCR3384XL az ULA emulátor, valamint két darab XC9572XL. Egyik felelős az I/O műveletekért, a másik a billentyűzet (PS/2), Kempston kompatibilis egér (PS/2) és joystick vezérléséért, melyet egy PIC16F877 mikrokontroller segítségével végez.

A 20MHZ-es Z84 processzor vezérli a memória chipeket, Flash-elhető firmware-t tartalmazó EP(ROM)-ot, az AY-chip-et (sztereósítva) valamint az SD/MMC interfészt karöltve egy valós idejű órával, mely Dallas DS 1210/1307 típusú. Az interfész egyébként különálló projektként is megvalósult ZXMMC néven. A memóriakártyán található snapshoot-tok neve maximum 32 karakter hosszúságú lehet, a fájlrendszer nem szabványos. Nem csak erről a memóriakártyáról képes olvasni, hanem egy host-PC-ről is UART segítségével.

A billentyűzet vezérlő képes a hagyományos 40 gombos mátrixot is kezelni, tehát a PS/2 tasztatúra nem feltétlenül szükséges. A PC-billentyűzet esetében kombinált billentyűzetfunkciók is elérhetőek. A videó áramkör természetesen az ULÁ-t emuláló CPLD-be került, VGA kompatibilis. Két üzemmódja van: az egyik a standard Spectrum, a másik a 320x256 felbontás 16 színnel.

A RAM mérete a scan-konverter videómemórájából (128K) valamint a ZX Spectrum memóriából (128-512K) és a Spectrum videómemóriájából áll össze (32K dual-port). A ROM slotba 27C512 - 27C4001 EPROM (64-512KByte) illetve FlashROM illeszthető, így 4-32 darab 16K-s ROM tárolható egyszerre. A FlashROM-ot képes a gép saját maga égetni.

A Sinclair élcsalakozót is sikerült majdnem 100%-os kompatibilitásúra megtervezni. A ZX Printer legalábbis működik vele.

A ZX-Badaloc Reloaded az előző projekt folytatása, FPGA áramkörbe integrálva a CPLD-alapok helyett. Innét is ered az alternatív, ZX-Badaloc FGPA elnevezés. Ezzel egycsapásra megoldódott a legfőbb probléma, a kábeldzsungel.

A fejlesztés rögtön két részre osztódott. Az első a Xilinx Spartan 3E HW-SPAR3E-SK-UNI-G kártya köré épült. Mindeközben egy kisebb, az olcsó Avnet Spartan 3A kártyán alapuló típus is megvalósult ZX-Badaloc Nano néven.

Ennek az alverziónak a 3A-400 FPGA a lelke. Mivel a kártya nem tartalmaz sem VGA, sem PS/2 portot, ezért ezek külön mini kártyán kerültek megvalósításra. Az RS-232 portot USB váltotta fel. Számottevő RAM-ja sincsen, ezért csak a 16K-s Spectrumot képes emulálni.

Végül egyesült a két fejlesztés Digilent Nexys2 Spartan 3E kártya alapokon, egy XC3S1200E FGPA segítségével (lehetséges, hogy a Xilinx Spartan XCS500E is képes kezelni a projektet). Az új kártyán néhány funkció nem került megvalósításra.

Ezek egy külön lapon, a Digilent's "pmod" module-on kerültek implementálásra, mely tartalmazza a kazetta, hangszóró, joystick és SD-kártya interfészt is, valamint a Flash funkciót is. Ez vezérelte a LED-eket, amíg fel nem váltotta azt az OSD. A kártya egyébként képes futtatni a klón alapfunkcióit is magában. Igazi MIC/EAR csatlakozókkal és hangszóró kimenettel rendelkezik, mely az emulált AY-chipet (MikeJ YM2149 magja) is kiszolgálja. Az RCA audió kimeneten is hallható mind a beeper, mind az AY-chip. PS/2 billentyűzet is köthető hozzá. RS-232 porton keresztül végzi a soros kommunikációt. Programozható joystick csatlakozóval is rendelkezik. Az SD kártya olvasó is megmaradt.

Ez a klón már kompatibilis a ZX Spectrum 48/128/128K+2/128K+2A és +2B/128K+3 gépekkel az alsó, 16K lassú memória emulálása kivételével. A processzor az előzőekben megismert sebességeken túl 28 és 42MHz-en isműködik, T80 mag emulációval (Fpga Arcade T80). 8 darab 512K-s RAM található benne, mindegyikhez ugyanakkora Flash rész tartozik. Ezt a RAM emulálja, így rendkívül sokféle ROM-ot képes az SPI Flash kezelni.

A VGA már 256 színű és a Spectrum üzemmód támogatja az ULA+-t is Alessandro Dorigatti kódja alapján.

A ZX Spectrum 2009 Remake az olaszországi Gennaro Montedoro klónja 2009 első napjáról.

Főbb ismérvei az alacsony áramfogyasztás (360mA), a 100%-os Spectrum kompatibilitás, valamint az egyszerű megépíthetőség, mely részint a 15 IC-vel kevesebb dizájnnak köszönhető. Ez egyébként a memória és azt azt vezérlő IC-k számának lecsökkentésének eredménye.

Használható az eredeti Sinclair táppal. Van egy 'apró' tuning-lehetőség is. Mivel a két darab 16K-s DRAM a valóságban 64K kapacitású, ezért adott a lehetőség a 128K-ra alakításra is.

A képen fotókon még az eredeti, élcsatlakozók nélküli prototípus látható.

Andrea Vavassori (aka Vava) az észak-itáliai Bergamóból 2019 márciusában jelentkezett az olasz Freelists.org fórumon saját tervezésű, ZX Spectrum 48K Issue 4V alaplapjával, mely a 16K/48K/48K+ házakba szerelhető. Célja egy megbízható, könnyen szervizelhető és hibamentes lap megalkotása volt.

A NYÁK az Issue 4B-n alapul, mivel ennél a kiadásnál egyrészt a RAM-vezérlés még a kereskedelmi forgalomban kapható elektronikából áll, nem tartalmaz speciális alkatrészeket. Másrészt a szakértők szerint a legmegbízhatóbb és legkönnyebben szerelhető 48K variáns. A ’V’ a családnév kezdőbetűje.

Az alaplap mindkét oldala szitanyomott (az eredeti Spectrumnál csak az egyik oldal) és az élcsatlakozó aranyozott lett. Némi felárért rendelhető piros, kék, sárga, fehér és fekete színű kivitel is.

A gép polaritásvédelemmel is rendelkezik az eredeti Spectrummal ellentétben, valamint lehetőség van UHF modulátor és kompozit RCA használatára egyaránt.

Az alaplap javított interferenciaszűrést kapott annál a +12V vezetéknél, mely az alsó 16K mellett halad el - ez igencsak jót tesz a képminőségnek. Jumperek segítségével ennél a modellnél már nemcsak NEC és Hitachi ROM-okat használhatunk, hanem egyedi 16/32K kapacitású EPROM-okat is.

A Spectrumok egyik ’feature’-jét, a képpontok csúszását lehetőség van az Issue2-nél megismert potméterrel, avagy a későbbi verziókban debütált fix ellenállással is csökkenteni.

Mivel a leggyakrabban meghibásodó alsó 16K RAM 4116 chipjei már nehezen beszerezhetőek, a 4164 és 41256/4256 típusokat is támogatja a rendszer egy jumpersor segítségével.

Az alaplap rendelhető chip-foglalatokkal, kondenzátor készlettel (az axiális és a radiális típusokkal is kompatibilis), valamint a konverziós-kitekkel is. Utóbbiak célja, hogy ne csak Issue 4B lehessen a donorgép, hanem más kiadásúak is.

Az ESP8266 ZX Spectrum Emulator 2020 novemberéből aldolo (aldolo69, aldo b) emulátor-klónja Olaszországból. Alapösszetevői egy ESP8266 mikrokontroller, egy 2,4 colos ili9341 TFT LCD képernyő SD-kártya foglalattal és Marat Fayzullin emulátora.

A .Z80 fájlokat támogatja, melyeket az EEPROM-ból és az SD-kártyáról tud beolvasni és írni is őket a kártyára. A joystick emulálása MSX-stílusú iránybillentyűkkel történik. Helyet kaptak még a szerelőlapon a hangszórón kívül az emulátor vezérléséért felelős gombok is.

A ZX Spectrum +3s már valóban egy új fejlesztés, mely a romániai Cristian Secara (nick: Secarica) kreálmánya. Az 's' betű becenevére utal. A projekt még 1989-ben kezdődött, és bizonyos részei még ma sem fejeződtek be.

Secarica célja egy olyan gép megalkotása volt, amely kompatibilis az összes Spectrummal és képes a CP/M futtatására.

Nos, a gép 99%-ban kompatibilis a +3-mal és jópár extrája is van: 14MHz sebesség, 1024K RAM, 64K vRAM. Shadowinggal bármelyik Spectrum ROM használható. A hangforrás az AY-3-8910, a háttértár 2 darab 1.44 megás floppy. A képet RGB, PAL és kompozit videó kimenetekre küldhetjük. Nyolc új funkcióbillentyűt kapott és a szokásos Kempston joystick portot is megtalálhatjuk rajta. Az eredeti+3-ban megtalálható IN#FF videó bugot is száműzte, tehát a klasszik 48/128K játékok is gond nélkül használhatóak.

Három alverzióban készült el az alaplap: az első 3,5/7MHz sebességű volt, a második 3,5/7/11MHz körüli, míg a végső a jelenlegi. Régebben egy 10MHz-es proci volt overlockolva, jelenleg egy 20MHz-es van downlockolva. Sajnos a jelenlegi szisztéma nem enged 15,5 MHz-nél nagyobb sebességet.

A helyhiány miatt két kisebb áramkört (melyek eredetileg az alaplap szerves részei voltak) külön lapocskán valósított meg. A floppy kontrollert a román Cobra klónból bányászta ki, és kisebb módosításokat végzett, hogy az eredetileg csak 5,25-ös és 8 collos lemezek mellett a 3,5 HD-s típusokat is kezelje. A PAL encoder kártya saját tervezés és kivitelezés. A gép az alapfelbontáson kívül néhány másikat is kínál: hi-res üzemmód valamint a függőleges és/vagy vízszintes border kikapcsolásának lehetőségét. Ilyenkor a kép a teljes képernyőre kihúzódik.

A fejlesztő még a CP/M megjelenítésének fejlesztésén, valamint a valós idejű óra végső verzióján dolgozik. Gondot jelent számára a megfelelő gépház előkerítése is, tekintettel a kártya hosszára. Különböző almodulok illesztésén is fáradozik, például külön audió áramkör megépítésén.

Honapján ezenfelül még számtalan +3 fixet is találhatunk, melyeket nyilván a szuperklón fejlesztésében is felhasznált. A hangchip hangjának bugját annak sztereósításával együtt oldotta meg. A beepert leműtötte a TV hangszórójára, az AY-chip hangját pedig két RCA vagy pedig az RGB peritel csatlakozóra küldte. Ez utóbbi így DIN szabványú kábellel kivezethető. A már említett IN#FF videó bug problémájára is kínál megoldást.

A +3 és +2A/B-hez kompozit videó kimenetet is barkácsolt. Ez tulajdonképpen a régebbi 128K/128K+2 gépekben is megtalálható áramkör visszaépítése az újabb (költséghatékonyabb) gépekbe. A 3,5 colos (720K) lemezmeghajtó beépítésére és használatára is találhatunk hasznos tippeket. 180, 720 és 800K-s lemezeket használhatunk. Sajnos a modern floppyk nem kompatibilisek, ezért régi XT vagy XT/AT típusúkat kell vadásznunk.

A Sparky eZX projekt az amerikai Richard Kelson nevéhez fűződik, aki egy Timex-Sinclair 2068-assal vált függővé.

A gép az 50MHz-es eZ80 processzor köré épül, mely tulajdonképpen egy szteroidokkal felfújt Z80, és mellyel leginkább webszerverekbe beépítve találkozunk.

Az alkotó saját maga fejleszti a hozzá tartozó operációs rendszert is.

A billentyűzet soros porton keresztül illeszkedik. Modem és SVGA illesztő is integrálásra kerül. A CPU 16 megabájt memóriát tud megcímezni minden trükközés nélkül.

A tervező nem csupán a legerősebb ZX Spectrum klónnak szánta, de egyben a legerősebb 8 bites mikrónak is. Memóriában már biztosan lehagyta a ZX Badaloc FGPA, és hamarosan Alex Freed gépe is leelőzi sebességen... úgyhogy jó lesz sietni!

Alex Freed FPGA Speccy projektje a szerző Apple II és Elektronika BK 0010 (egy orosz klón) újrakonstruálása után jött létre. Miután sikeresen készített két viszonylag ritka replika klónt a Xilinx Spartan3 áramkör köré, eljött az idő a ZX Spectrum megalkotására is.

A gép még fejlesztés alatt áll, és a 3,5 MHz-es üzemmód mellett van egy turbó mód is, mely jelenleg 28MHz-et jelent, de a tesztprogramok szerint tudni fogja az 56MHz-et is, tehát új sebességbajnokot üdvözölhetünk a ZX-klónok között!

A jövevény VGA monitoron keresztül adja a képet, hiszen ez sokkal jobb minőségű, mint a hagyományos TV kép. A fejlesztés következő lépcsője az IDE interfész megkonstruálása lesz, amelynek segítségével CF kártyáról lehet majd beolvasni a programokat. Jelenleg egy hangkártyán keresztül tölti be a .TAP fájlokat, ami ugyan működik, de rettentő lassú.

Egy 256K-s EEPROM tartalmazza a 128K-s Spectrum ROM rutinjait, ami bootoláskor az FPGA saját belső memóriájába (BRAM) töltődik be.

Az MCC azaz a Multiple Classic Computer egy konzol, mely szintén számos régi gépet képes emulálni. Ebben lakozhat akár Commodore 64, Amiga 500, Atari 2600, Atari 800XL, Apple IIe, és ami nekünk a legfontosabb ZX Spectrum is. Az Amerikai Egyesült Államokban székelő Arcade Retro Gaming terméke.

Két alverziója van: MCC-216 és MCC-TV. Mindkettő közös tulajdonsága, hogy a proci, a hanggenerátor és interfészek szabadon konfigurálhatóak az Altera Cyclone 3 FPGA-ban és 16 mega beépített SDRAM memóriát tartalmaznak. Mindkettőnek sztereó hangkimenete van és MicroSD kártyán tárolhatjuk a programokat.

Az MCC-216 2 mega Flash memóriát tartalmaz, melybe már programok is beleférnek a konfigurációs dolgok mellett. PS/2 egér és billentyűzet csatlakozóval is rendelkezik. A kimenet S-Video avagy VGA lehet.

Az MCC-TV kompzit TV kimenettel rendelkezik. Sajnos Flash memóriája csak 128K nagyságú (?). Van viszont két darab USB-s joypad csatlakozója is (USB v1.1).

A ZX Spectrum magot Alessandro Dorigattitól mindkét gépen használhatjuk, sajna csak az v.1.0-ás verziót. Ennek köszönhetően a 48K-s Spectrumot kapunk, akár PAL, akár NTSC üzemmódban. Az Issue 2 Spectrumok billentyűzetét emulálja a jobb kompatibilitás miatt. A Floating bus és Snow effect emulálása is megoldott. Szintén elérhető az ULA+ 64 color üzemmód és a ZXMMC+ interfész 512K+SD kártya interfész konfigban.