A legforróbb kontinens:

  Afrika földrajzi helyzeténél fogva (az Egyenlítőtől északra és délre nagyjából szimmetrikusan helyezkedik el) a kontinens területének 95%-a trópusi övezetben található. Ennek következtében a Föld legforróbb kontinense.
Középen az egyenlítői éghajlatú Kongó-medencét sűrű őserdő borítja. Mindkét irányban megfigyelhető az egymást követő zónák váltakozása. Az egyenlítői éghajlatot fokozatosan szavannai, majd sztyeppi éghajlat váltja fel, előbb két rövid, majd egyetlen, de egyre hosszabb száraz időszakkal. A trópusi vidéken a sivatag kialakulását az állandó magas nyomású légköri öv magyarázza. A délen fekvő Kalahári-sivatag sokkal kisebb, mint az északon elhelyezkedő Szahara, amelyben a csapadék sokkal ritkább és rendszertelenebb.

A passzát szélrendszer:

 A térítők közötti állandóan magas napállás a passzát szélrendszert, illetve az Egyenlítőtől északra és délre nagyjából szimmetrikusan elhelyezkedő éghajlati övek kialakulását eredményezi. A hőmérsékleti egyenlítő környékén erős és állandó jellegű felszálló légmozgás jön létre, amely rendszeres, nagy mennyiségű esővel jár. A felszálló levegő aztán a térítők mentén száll le, majd a felszínen az Egyenlítő felé áramlik, így kialakítva a passzát szeleket, illetve a trópusi cellát (Hadley-Zelle). Így a passzát szelek mindig az egyenlítő felé fújnak.