Növényzete:

  Afrika növényvilága szoros kapcsolatot mutat az éghajlattal. A kontinensen keresztül kelet-nyugati irányban széles éghajlati, növényzeti és talajövek húzódnak, amelyekhez az állatvilág jellegzetes társulásai kapcsolódnak. A keleti magasföldek területén azonban a domborzatnak megfelelően függőleges övezetesség alakult ki. Afrikában a természetes növénytakaró a következő zónákat alkotja:

• Trópusi őserdő:
  Az őserdők mélyén igen különleges növények élnek igen különleges életformában. Vannak itt fent a fák tetején élő növények, vannak ragadozó húsevő növények és vannak, amelyek 12 év alatt jutnak el a virágzásig.
  Az epifiták a nálunk is közkedvelt orchidea fajták a broméliák, mohák és zuzmók, és az ananászfélék is. Akár több tíz méter magasan is találhatunk növényeket a fák törzsein épp ezért olyan ritka egy új orchidea faj felfedezése ebben a zöld oázisban a tudósoknak.


• Lombhullató trópusi erdők:
 A trópusi lombhullató erdők (Hiemilignosa) olyan trópusi területeken alakulnak ki, ahol az egész éves csapadékeloszlás egyenlőtlen. A csapadék általában elegendő, de nagy része a nedves évszakban hull le, a száraz évszakban szinte nincs is. A száraz, hűvösebb évszak (bár ez is meleg) a tél, a csapadékos, forró pedig a nyár.
  Az afrikai akác virága gömb vagy pedig hengerded füzér; virágai aprók, színüket a többnyire sárga vagy fehér himek szabják meg. Körülbelül 120 forróvidéki faja van amelyek erdőt alkotnak s nagy területeken sajátságos képet kölcsönöznek.


• Szavanna:
  Ligetes, füves vegetációk. Jellemzőek az akáciafajok és a majomkenyérfák. Létezik erdős, fás és füves szavanna is, a csapadék mennyiségétől függően.
   A majomkenyérfák a 4000-5000 éves kort is megélhetik, törzsük kerülete 20-25 méter. Lombozatuk ritkás, alatta egy egész nyáj delelhet. Ágaik vízszintesen szétterülnek. A nagy virágaikből fejlődő, uborka alakú termésük a majmok kedvenc csemegéje. Innen kapták a fák a nevüket is. A majomkenyérfát a helybeliek baobabnak is nevezik. Duzzadt törzsében, ágaiban tárolja az esős évszakban hullott csapadékot. A 15–20 cm hosszú termést borító kemény héj az érés során elfolyósodik. A termés húsa cukortartalmú, az ember számára is ehető. A baobabnak sok zsírt tartalmazó magja szintén fogyasztható. A virága éjszaka nyílik.


• Sivatagok:
  A Rák- és a Baktérítő környékén a száraz évszak 10-12 hónapig tart. Ezért itt nagyon kiritkul a növényzet. Egyes helyeken a csapadék évi mennyisége még 200 mm-nél is kevesebb. Ez a sivatagok zónája. A víz hiányához, a nagy forrósághoz és a szélviharokhoz az itt előforduló szárazságtűrő növények különleges berendezésekkel alkalmazkodtak. Földünk legnagyobb sivatagja a kb. 7 millió km2-nyi területű Szahara. Ahol a szél hosszú idő alatt elhordta a homokot és medencét formált, víz tört a felszínre és dús növényzet alakult ki. Így jöttek létre az oázisok.
 Az oázisok jellegzetes, finom csemegét adó növénye a datolyapálma. E növényt évezredek óta nagyra tartják édes bogyótermései miatt, mint értékes energiaszállító élelmiszert. A datolyapálmák szeretik, ha felső testüket forróság, szárazság éri, alulról pedig a gyökereknél inkább nedvesek. Gyümölcse itt érik be tökéletesen. Kétlaki pálma, amely 15-20 méter magasra is megnő. szilva alakú, igen édes, 3-5 cm hosszú gyümölcsét fürtökben hozza 5-10 éves korától.



• Mediterrán területek:
  A mediterrán területek egykori örökzöld erdei a keménylombú erdők voltak; ezekben az aljnövényzet is örökzöld növényekből állt. A kiirtott erdők helyéről az eső elhordta a talajt, és a nem művelt területeken szúrós, örökzöld bozót alakult ki. A mediterrán növények különböző módokon védekeznek a nagy meleg és a napsütés ellen. A keménylombú erdők onnan kapták nevüket, hogy fáik levelei kevésbé hervadnak el, mert sok bennük a szilárdító szövet. A levelek fonákja szőrös, hogy csökkentse a párologtatást, színük pedig fényes, hogy visszaverje a napfény egy részét.
  Az olivafa egy ókori szent (áldott) fa, mely az egészség és az élet jelképe.Örökzöld, fatermetű vagy cserjeszintű, fás szárú növény. Magassága ritkán haladja meg a 15 métert, átlagosan 8-15 méteres. Törzse egyenetlen és bütykös. Levelei ezüstös zöldek, nyúlánkan hosszúkásak: 1–3 cm szélesek és 4–10 cm hosszúak. Virágai kicsik és fehérek. Gyümölcse csonthéjas, 1–2,5 cm hosszú, vékony húsú.

  A kontitnens növényzete a nedvesség csökkenésével arányosan ritkul. A tropikus övezetben csak a folyók menti sávokban található sűrű erdő. Távolabb ritkás erdő, majd fás szavanna, végül sztyepp a jellemző. A sivatag jellegzetessége a növényzet csaknem teljes hiánya, a kevés vízlelőhely (oázis), és az időszakos folyómedrek (vádik) környékének kivételével. A kontinens északi (Maghreb) és déli (Fokföld) szegélye mediterrán éghajlatú.

Állatvilága:

Fejlesztés alatt!