A hagyományos "filmes" fényképezõgépek mûködése
Alapelveiben szinte minden fényképezõgép egyforma alapelemeket tartalmaz:
* zárt doboz (fényképezõgépház),
* film (digitális gépeknél memóriakártya),
* gyûjtõlencse (a képet a fényérzékeny rétegre vetíti),
* zár (szabaddá teszi a fény útját,
lehetõvé téve a film
megvilágítását).
Minden egyéb, ami e négy szerkezeti elemen
kívül megtalálható egy
fényképezõgépen,
többségében a jobb kép
elérésére, kisebb részben pedig a
fotós kényelmére szolgál.
A fényképezõgép mûködése
A fénysugár a lencséken keresztül
belépve az objektívbe, a rekesznyíláson
át a tükörre vetül.
A rekesznyílás növelésével vagy
csökkentésével az áthaladó fény
mennyisége változtatható.
A tükör a rá érkezõ fényt a
fölötte elhelyezkedõ mattüvegre vetíti,
itt jön létre a keresõben látható, de
felcserélt oldalú kép.
A mattüveg fölött elhelyezkedõ pentaprizma
feladata, hogy a felcserélt oldalú képet
oldalhelyesre visszafordítsa.
A szemlencse biztosítja, hogy a keresõben éles képet lássunk.
A tükör mögött helyezkedik el a
zárszerkezet, közvetlenül mögötte a film,
majd a gép hátfala.
Exponálásnak, a fénynek a filmre való engedését értjük.
Az expozíció elõtt a tükör
fölcsapódik, így az expozíció
pillanatában a keresõ elsötétül (a
fölcsapódó tükör eltakarja azt), a
fény a keresõ helyett a filmre jut.
A modern fényképezõgépekben egészen az expozíció pillanatáig a
rekesz teljesen nyitva van, hogy a keresés és élességállítás minél
világosabb mattüvegen legyen lehetséges.
A tükör fölcsapódásával egy
idõben az objektív rekesze az elõre
beállított, elõválasztott
értékre ugrik be.
Ezt követõen kinyit a zárszerkezet, szabad utat
engedve az objektívon át beáramló
fénynek, majd az elõre beállított
idõ leteltével visszazár.
Expozíció után a tükör és a rekesz visszaáll eredeti helyzetébe.
Az expozíció után fel kell húzni a zárszerkezetet, és továbbítani
kell a leexponált filmkockát. (felhúzó-karral vagy beépített motorral)
