A hatalmas sereg jobbszárnya Lengyelország,
a balszárny pedig az erdélyi hágókon keresztül
jött be.
A fõsereg a Vereckei-hágón keresztül
támadott 1241. március 12-én Magyarországra.
1241. április 10-ének éjszakáján
a tatár sereg a Sajó folyón átkelve támadta
meg IV. Béla táborát. Az elsõ támadást
a magyarok visszaverték, s abban a tudatban, hogy gyõztek,
nyugovóra tértek. A tatár fõsereg támadása
éppen álmukban érte õket. A szekérvárba
szorult magyarokat, akik a saját sátraik köteleibe gabalyodtak,
a tatár íjászok egyszerûen lemészárolták.
A király maga is csak nagy nehezen tudott testõrsége
segítségével kimenekülni a támadók
gyûrûjébõl. (A király sátra a kör
közepén helyezkedett el.)
Minden tatár rá vadászott. Odaveszett
a nádor, az országos fõbíró és
a két érsek is.
Odaveszett a fõurak színe-java is. Már
akik egyáltalán elmentek a király táborába.
A következmények viszont az otthon maradottakat
is érintették.
A tatárok ezután raboltak, fosztogattak,
legyilkoltak mindenkit, akit csak értek. Az útjukba esõ
falvakat, városokat felgyújtották. Egyedül a
kevés kõvárral nem tudtak mit kezdeni, azokat kikerülték,
és mentek tovább.
A tatárok külön gondot fordítottak
az értékes kincsek begyûjtésére is. A
királyi, egyházi és földesúri kincsek
java a rablók martaléka lett, s a kor gazdag mûvészeti
emlékeinek egy része is elpusztult.
1241 áprilisától 1242 januárjáig
az ország keleti felét irtották a tatár hadak,
majd a befagyott Dunán átkelve a Dunántúl elfoglalása
következett. Az akkori 2 milliós lakosság fele elpusztult.
Batu kán egy csapatot a menekülõ király
üldözésére állított ki, akik végig
követték IV. Bélát, aki súlyosan sebesült
öccsével az adriai tengerpartra menekült. Feleségét,
gyermekeit, a székesfehérvári királyi udvar
kincseit és Szent István király földi maradványait
is ide, a Spalato melletti Clissa várába menekítette.
Amikor pedig hírét vette, hogy a tatárok átkeltek
a Dunán, a magyar tengermellék egyik szigetén, Trau
várában keresett menedéket.
|
 |
|
Az oltalmat adó vár
|
Trau templomának fõkapuja
|
Itt ajánlotta fel újszülött leányát Margitot
az Istennek, ha õ, és nemzete túléli ezt a
katasztrófát.
A pápának írt segítséget
kérõ levelére sem a pápa, sem az európai
uralkodók nem reagáltak.
