A tatárok a mai Mongólia füves pusztáin élő, különböző eredetű nomád törzsek voltak.
 

Tatár íjász

1206-ban Temudzsin (kb.1162-1227) egyesítette őket, leigázta a többi tatár törzset, és Dzsingisz kán (legfőbb vezér) néven trónra lépett.

Dzsingisz kán és utódai a világtörténelem egyik legnagyobb birodalmát hozták létre,  rettegésben tartották Európát és Ázsiát. A szomszédos népek alávetése után Dzsingisz kán megtámadta az észak-kínai Csin Birodalmat (1211-1215), majd betört Indiába. 1227-ben bekövetkezett halála után fia, Ögödej lett a nagy kán, aki három testvérével együtt uralkodott a birodalomban.
 

Ögödej	Batu kán

1237 és 1241 között a tatárok lerohanták a Kijevi Ruszt, Magyarországot, és Lengyelországot.
Kb. 1242-ben Dél-Oroszország területén létrehozták az Arany Horda birodalmát. Elfoglalták Perzsiát (1251-1265), és létrehozták az Ilkánok Birodalmát, amely 1336-ig maradt fenn. Kifosztották Bagdadot (1258) és véget vetettek az Abbaszida kalifátusnak. Előretörésüknek a Közel-Keleten a mamelukoknak sikerült véget vetni 1260-ban, az Ajn Dzsálut melletti ütközetben. A birodalom egységének 1259-ben, Dzsingisz kán unokájának, Kublajnak nagykánná választásakor szakadt vége. Az õ hatalma már csak a Keleti Kánságra korlátozódott. 1268 és 1279 között Kublaj leigázta a dél-kínai Szung Birodalmat és létrehozta a Jüan-dinasztiát (1271-1368). Az 1271-es Japán elleni támadás nem járt sikerrel, mert azok visszaverték. Tehetséges uralkodónak bizonyult, de halála után birodalmát megosztottság gyengítette meg.