OKTATÁS
Bevezetés
A tenisz, mint szó
Történetének egy-egy állomása
ATP, WTA, ITF, NTRP
A teniszüto
A teniszlabda
A teniszpálya
Game, set, match
Forehand, backhand és a többiek
Felhasznált irodalom
Bevezetés
Szinte naponta halljuk/olvassuk ezen kifejezéseket más
muszókkal egyetemben. Vannak, akik nagyon is értik,
hogy mirol van szó, mások viszont inkább
hallgatnak, nem mernek a témához szólni, hiszen
nem jártasak a teniszben, félénken pislantanak
a TV képernyojére, amikor egy-egy nagy mérkozést
közvetít valamely csatorna. Miért olyan a pálya,
amilyen? Miért nem egyesével számolják
a pontokat, mint pl. a fociban? S még sorolhatnánk. Sokan
vannak, akik szívesen kipróbálnák a teniszezést,
de félnek attól, hogy mi is következik azután,
amikor fellépnek a pályára. Mások viszont úgy érzik,
minden könnyen megy majd, hiszen látták a TV-ben:
két ember ide-oda szaladgál a pályán és
egymásnak üti a labdát - nem is olyan bonyolult
ez. Valóban nem, addig, amíg az ember a TV-ben élvezi.
Ellenben többször tapasztaltam magam is (foleg felnottekkel
való teniszezéseim során), hogy már akkor
elojönnek a miért?-ek és hogyis van az?-ok,
amikor csak a pálya felépítését,
az alapállást magyarázom társaimnak.
És akkor még nem is szóltam az alapütésekrol, a testsúly áthelyezésérol, a lábmunkáról és a gondolkodás fontosságáról.
Az alábbiakban azokat szeretnénk bevezetni a tenisz fortélyaiba és szépségeibe, akik eddig csak távolról szemlélték a fehér sportot (azaz most már nem is annyira fehér - gondoljunk csak a Williams testvérek "ruhakölteményeire", hogy Agassit ne is említsem, aki voltaképpen szakított a tenisz fehérségével, amikor fekete mezben jelent meg a pályán): természetesen így még nem lehet kijutni a Wimbledon-i bajnokságra, de az olvasmányos ismerteto révén (nem a szabályok száraz ismertetésével) ha nem is futnak rögtön a teniszpályára, de jártasak lesznek benne s már nem kell hallgatniuk, ha a tenisz szerelmeseinek társaságába kerülnek. Mert higgye el, kedves érdeklodo, ha egyszer megszereti ezt a sportágat, rajongása örökké tart majd.
Eloször
is, hogyan definiálhatnánk a tenisz szót?
Például: Két vagy négy játékos, ütovel
felszerelkezve egy háló fölött egy téglalap
alakú pályára üti oda-vissza a labdát.
Ha a háló fölött eggyel többször ütöd
az ellenfeled térfelére a labdát, mint o a
tiédre, akkor szerzel egy pontot. Ha elegendo pontot
gyujtesz, akkor tiéd a játék, ha elegendo játékot,
akkor a mérkozés is.
Vagy így: téglalap alakú, simára hengerelt
gyepes vagy salakos pályán két vagy négy
játékos által játszott labdajáték;
a pálya közepén keresztben kifeszített alacsony
háló fölött kell a teniszlabdát ütovel átütni,
ill. visszaütni. (A magyar nyelv értelmezo szótára)
Néhány
szóban a történetérol...
A tenisz oskoráról különös és érdekes
tudósítások maradtak fenn. Íme közülük
néhány:
A velencei Donato Vallutti Krónikájában
arról ad hírt, hogy az altopassiói ütközetben
(1324) fogságba esett francia lovagok egy "tenez" nevu játékot
mutattak be. Tévedett. Ezt a játékot
Franciaországban "jeu de paume"-nak hívták.
A "Tenez!" afféle csatakiáltás
volt. A meccs kezdetekor az adogató harsányan
figyelmeztette a fogadót: "Vigyázz! Fogadd!" Viszont
elterjedt.
"A franciák többet labdáznak, mint a földkerekség összes keresztényei együttvéve. Az országot ellepik a labdaházak, számuk sokszorosan felülmúlja a templomokét. A franciák ütovel a kezükben születnek. Játszanak gyerekek, játszanak nok, játszanak iparosok. Több Franciaországban a teniszjátékos, mint Angliában a részeg." (Sir Robert Dellington iskolamester)
"Messzire hallatszott az eleven tapsolás, amely minden sikerült csapást elkísért. A játszók mindegyike jó termetu, eros ifjú ember volt, rövid és szoros fehér öltözékben. A feleket apró színes jelvény különböztette meg egymástól. Különösen tetszetosnek tunt az a mozdulat, amellyel az ütni készülo a labda elé állt. Futó helyzetbol megtorpanva, testét elore döntve szegezte ütojét a labdának, és ekkor emlékeztetett a borghesei vívók mozdulatára. Azzal, hogy futva támadt a labdára, megsokszorozta ütésének erejét. Az ellenfél minden egyes alkalommal igyekezett a labdát visszaütni. Így röppent az ide-oda, míg végül a tér közepén fekve maradt." (Johann Wolfgang Goethe, 1786)
Idehaza sem maradtunk el túlságosan a többiektol:
Comenius Amos János, a nagy cseh tudós a 17. században Sárospatakon professzorkodott. Az ott írott világhíru muvében, az Orbis Pictusban a következoket jegyzi:
"A laptavero házban jádzanak laptást, amellyet az eggyik elüt, a másik elfog a háló formán csinált lapockával, és ez a nemesek játéka a testnek mozgatására."
Ha a lapockát lapocskának olvassuk, akkor az osteniszütot látjuk magunk elott. És akkor jön Széchenyi gróf 1823-ban: "Grosvenor Robert lorddal játszottam labdát. Adott nekem tizenöt elonyt. Valamennyi játékot megnyertem. A lord végül dühös lett és agyon akart vágni. Erre eldobtam a rakettet és nem játszottam tovább."
És hogy honnan jön a teniszmeccs pontjainak furcsa számozása? Természetesen erre is van egy legenda. Arról van ugyanis szó, hogy egy hatalmas óralapot akasztottak a falra. A nagymutatóval jelezték a labdamenetek alakulását, a kismutatóval a játékokét. Egy poén egy negyedóra elore a nagymutatóval=15 perc, aztán 30 perc, 45. Hogy miért lett 40, a rövidítéseikrol oly híres angolok a megmagyarázói: mennyivel spórolósabb fortyfive helyett csak forty-t mondani.
Az angolok a teniszt a korai korszakban egyenesen az arisztokrácia játékának tartották, a 19. század nyolcvanas éveiben nem voltak hobbiteniszezok, a bárki számára nyitott pályák csak a múlt század hatvanas éveiben terjedtek el. Addig a tenisz klubokban, elsosorban magántulajdonú pályákon uzött sport volt, csak sokkal késobb vált tömeges sporttá.
A modern értelemben vett tenisz alig száz évre tekinthet vissza, más sportokhoz képest viszonylag fiatal. A tenisz elodjének számító real vagy royal teniszt viszont évszázadokon keresztül játszották. A pályák mérete különbözo volt és a szabályokat gyakran menet közben találták ki. Aztán egy 1873. évi decemberi délutánon egy angol úriember, Walter Wingfield ornagy bemutatott egy új társasági játékot, amelyet Sphairistike-nek nevezett el. Maga a szó a görög labdajáték szóból ered, de az emberek nehezen tudták kiejteni és megjegyezni, ezért hamar átkeresztelték teniszre. Ennek angol megfeleloje a lawn tennis volt. Ennek csak annyi az oka, hogy eleinte füvön játszották, már csak azért is, mert a teniszpálya elejében megegyezett a krokettpályával.
Wingfield ormester elhatározta, hogy szabványosítja ezt a játékot, és néhány új szabályt is alkot. Az ötleteit mindig is nagyon jól tudta eladni, ezért az ismerosei közül senkit sem lepett meg, amikor az ornagy megjelent az úgynevezett teniszkészletével, amelyben szabálykönyv, labdák, ütok, különleges, indiai gumiból készült sarkú cipok voltak. Emellett speciális méroszalag is, amelynek segítségével biztosítani lehetett, hogy a háló mindig pontosan és a szabályoknak megfeleloen feszüljön.
A tenisz világhódító útján 1874-ben megérkezett az Egyesült Államokba is: egy Mary Outerbridge nevu hölgy mutatta be a Staten Island-i Baseball és Krikett Klubban. Elozménye volt, hogy a fáma szerint a hölgy Bermudán katonákat látott teniszezni, s hazatéroben New Yorkban a vámosok visszatartották, mert nem tudták mire vélni a csomagjában levo teniszütoket és labdákat.
Igazi versennyé akkor vált, amikor a Wimbledon-i All England Croquet Club 1875-ben az egyik füves pályáját átadta a teniszezoknek, két évre rá pedig megrendezte a legelso teniszversenyt (az elso gyoztes neve Spencer Gore). A bajnokság hivatalos neve Lawn Tennis Championships at the All England Croquet and Lawn Tennis Club (Füvespályás Teniszbajnokság az All England Krokett-és Teniszklubban) volt.
Négy év múlva, az 1979-es bajnokságon John Hartley tiszteletes megnyerte az elodöntobeli mérkozését, majd lovaskocsival hazament Yorkshire-ba, hogy megtartsa a vasárnapi misét. Aztán hétfon visszakocsizott Wimbledonba és megnyerte a bajnokságot. Meg azután egy évre rá is hazavihette a trófeát.
ATP és
WTA, ITF, NTRP
A Noi Tenisz Szövetség (WTA) és a Professzionális
Teniszezok Szövetsége - férfiak (ATP) rangsorolja
a profi játékosokat. Számítógépes
rendszerben rendezik sorrendbe a játékosokat, mégpedig
az egyes versenyeken elért pontszámok alapján.
Ide tartozik a "négy nagy", azaz a Grand Slam bajnokság
(Australian Open, Roland Garros, Wimbledon, US Open), továbbá a
nemzetközi tornák.
Ezen rangsor szerint emelik ki a játékosokat is egy-egy bajnokságon, ami a következoképpen muködik: a versenyzoket két csoportba azaz ágra kell osztani, hogy az egymással játszott kieséses mérkozések (egyes fordulók) nyomán végül állva maradjon az az egy-egy teniszezo, akik majd a döntot vívják Van ez mindazért, hogy a legjobbak elkerüljék az egymással való találkozást még a legelso fordulók valamelyikében.
A Grand Slam versenyeket, ill. a férfi és noi csapatok nemzetközi bajnokságát (Davis Kupa, Federation azaz Fed Kupa) a Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) szervezi.
Az amerikai országos teniszezo - besorolási program (NTRP) megállapított különbözo, a játékos képességeitol függo szinteket: kezdo (2.5); gyönge (3.0); nem túl eros (4.0); haladó (5.0) - a klubok legjobbjai; jó (6.0); legjobb (7.0) - világszínvonalú. Az Államokban mindenki, aki rendelkezik ilyen besorolással, elindulhat bajnokságon.
A TENISZÜTO
Az elso lépés a sikeres teniszezés felé egy
megfelelo, "testreszabott" teniszüto beszerzése.
A sportboltokban amellett,. hogy több márka közül
választhatunk, kétfajta üto áll rendelkezésünkre:
húrozott és húrozatlan. Az utóbbi elonye,
hogy igényeinknek megfeleloen vásárolhatjuk
meg a belehúzandó húrt (amely készülhet
kevlarból, más szintetikus anyagokból vagy nylonból,
de vannak még bélbol - szarvasmarha -ill. juhbor
- készült húrok is), továbbá saját
játékmódunknak megfelelo feszességure
húroztatjuk be.
A bélhúrt (amelyet egyébként az élvonalbeli játékosok közül sokan használnak, egyik legnépszerubb márka a Babolat), mivel természetes anyagból van, jobban károsítják az idojárásbeli tényezok, emellett a benne kialakuló feszültség miatt gyakrabban el is szakad.
A versenyzok egy-egy mérkozésen gyakran veszik elo a húrterpesztot (muanyagból készült apró elválasztó), amellyel a fo-és kereszthúrokat igazgatják, megakadályozva azok összecsúszását, valamint a húrokban kialakuló feszültség miatti szakadásokat.
A húrozásnál fontos, hogy "hány kilóra" húzatjuk meg az ütot, amely befolyásolja a húrok keménységét vagy rugalmasságát. Amikor egy ütot lazára húroznak, az ütés veszít erejébol: a labda részben vagy teljesen irányítatlanul vágódik le az ütorol. Ha a húrok túl feszesek, az üto fölött megvan az ellenorzés, de a húrok keménysége miatt az optimális ütopont (ahonnan a labda a legerosebben és a legjobb irányban távozik - általában az üto közepén van) beleolvad a fejbe és nagyon nehéz technikásan játszani. Pl. John McEnroe 18 és 23 kiló közé, Björn Borg pedig 36 kilóra húzatta az ütojét.
Az ütok hossza általában 68,5 - 73,6 cm között mozog. A mai ütok már számos anyagból készülhetnek (az elodnek tekintheto fa ütok nyomában): összetett muanyagból, üvegszálból, tömörített grafitból, kevlarból, keramikus anyagból, titániumból stb.
A markolat átméroje pedig 10 cm körül mozog.
A
TENISZLABDA
A teniszlabdákat vákuumcsomagolt dobozokban forgalmazzák
minoségük és tartósságuk biztosítása
céljából. A labda a szabályok szerint fehér
vagy zöld/sárga lehet. Az átméroje
6,35 és 6,67 cm között mozog. Ez a variációs
lehetoség a labdát kívülrol
borító bolyhoknak köszönheto. A tenisz
hoskorában a labdák csupasz gumiból készültek és
középen üresek voltak mindaddig, amíg John
Heathcote feltaláló nem tett rá két flanellcsíkot.
Vannak nyomás alatt levo fajták is, amelyekben
a gömb belsejében a nyomás nagyobb a külso levego nyomásánál.
Alapszabályként 134,6-147,3 cm magasra kell fölpattanniuk,
ha 254 cm magasról a betonra ejtik oket.
A
TENISZPÁLYA
A pályaborítások három alaptípusát
különböztethetjük meg.
Mivel a teniszpályáknak eredetileg a krokettpályák
adtak otthont, az elso elfogadott borítás a fu lett.
Nagyon gyors: a teniszlabda gyorsan fölpattan, s meg is csúszik.
Vannak olyan játékosok, akik erre a pályára
esküsznek fel, ez felel meg legjobban a játékstílusuknak
- ne feledjük el azt sem, hogy az egyik, ha nem a legnagyobb Grand
Slam torna színhelyén, Wimbledonban fuborítású pályán
küzdenek egymással a játékosok. S az alapvonal
mentén levo sárga folt nem azt jelenti, hogy ott
már kikopott, nincs fu, csupán azt, hogy elsárgult
a használat következtében. S ha már Wimbledonnál
tartunk, itt kell megemlítenünk Taróczy Balázs
nevét, aki párosban hódította el a trófeát éppen
ezen a füves pályán.
A salakpálya sokkal lassúbb, ezért az itt játszott játék stílusa és az ezen sikeres teniszezok típusa is eltér a többi pályaborításnál megszokottól. Ellenben a salakos pálya talán a legnépszerubb s legelterjedtebb, annak ellenére is, hogy nagyon nagy odafigyelést igényel a karbantartása. Állandó "megfigyelés" alatt kell tartani, hiszen ha alig látható egyenletlenség is keletkezik a pályán, a labda "megül" vagy magasabbra pattan, s ez váratlan, nagy kellemetlenséget okoz a játékosoknak. Viszont elonyére válik még, hogy ez az a pályaborítás, amelyen a legjobban kimutatható az "out" ill. az "in" labda, ha esetleg az ellenfél kételkedne a vonalbírók ítéletében. A párizsi Grand Slam torna kedvez a salakpálya mestereinek.
A harmadik típusú borítás a kemény, ami többfajta anyagból készülhet az aszfalttól kezdve a betonon át a szonyegen keresztül az összetett muanyagokig. Fenntartásuk egyszeru, középutat kínálnak a gyors fu és a lassúbb salak között. A gyorsaságot itt a borítás összetételének módosításával befolyásolhatják. Két Grand Slam tornának is keményborítású pálya ad otthont: a januári Australian Open-nek és az utolsónak, a US Open-nek. Az ausztrál játékosok eloszeretettel részesítik elonyben a kemény borítást, mint azt a legutóbbi (2001) Davis Kupa döntoje is bizonyította: Hewitték ragaszkodtak a kemény borításhoz, de a salátástálat ezúttal nem sikerült a vitrinbe helyezniük, a Grosjeanék szállították azt a tengeren túlra, Franciaországba.
A pálya méretei.
Eleinte egy homokórához hasonlított, mert a hálónál
152,4 cm-rel keskenyebb volt, mint az alapvonalnál. Wingfield ormester
szabályainak értelmében a pályának
18,29 méter hosszúnak, a hálónak pedig
142,24 cm magasnak kell lennie. A tenisz szabályait eloször
a Wimbledon-i All England Club egységesítette, s ezzel
a pálya méretét is szabványosította.
A Wimbledon-i bizottság a téglalap alakú pálya
hosszát 23,77 méterben, a szélességét
az egyes játék számára 8,23 (a páros
játék oldalvonala +137, 16 cm-rel odébb van) méterben állapította
meg. A háló magassága is változott, a mai
szabályok értelmében: 106,68 cm magas a széleken és
91,44 cm magas középen. A pályán a háló mindkét
oldalán adogatóudvarok vannak, amelyek hossza 6,4 méter,
szélessége pedig 4,115 méter.
GAME,
SET, MATCH
Amikor elkezdodik egy mérkozés, a vezetobíró jelenlétében
sorsolnak, hogy ki kezdje az adogatást (=szerva), s ki melyik
térfelet választja. Ez általában "fej
vagy írás" rendszerben muködik, azaz
a bíró feldob egy pénzérmét amely
a földön landolva jelzi a sorsolás végeredményét.
A "gyoztes" vagy az adogatás és az adogatás
fogadása között választ, vagy eldönti,
melyik térfélen játszik, de átadhatja a
választás jogát az ellenfélnek is. Amennyiben
a sorsolás nyertese az adogatás mellett dönt (mint általában
- taktikai fogás is: ha én kezdem az adogatást
s ha meg is nyerem, a másiknak kell utánam "kapaszkodnia"), úgy
az ellenfél választhatja ki, melyik térfélen
akarja azt fogadni.
Az adogatás a labdamentet elso ütése és mindig az alapvonal mögül kell végrehajtani. Az már egyéni stílus dolga, hogy a játékos mennyire áll az alapvonal közepén (a középjeltol való távolság jobbra) vagy mennyire a jobb széle felé: melyik az a szög, ahonnan a legjobban és legerosebben bele tudja pörgetni a labdát az ellenfél fogadó udvarába (az adogatónak bal oldalon). A labdának lepattanás nélkül kell átrepülnie a hálón s ott lepattan az ellenfél jobboldali adogatóudvarába.
Ha az elso szerva nem sikerül (hosszú, ill. széles lett vagy beleakadt a hálóba), még egy lehetoség áll a játékos részére. Az elso adogatás szokott a legerosebb lenni, a második már valamennyivel gyengébb, annak érdekében, hogy ezúttal ne hibázza el, hiszen akkor pontot veszít a játékos (de gondoljunk csak "bumm-bumm" Beckerre vagy Goran (Zeko) Ivanisevicre, akik a második adogatásukat is szinte ugyanolyan intenzitással ütik át a hálón).
Hiba az is, ha az a játékos, aki szervál, "belép", azaz átlépi az alapvonalat (foot fault-ot azaz lábhibát kiált ekkor a bíró) - ha ez az elso adogatásnál történik, még meg lehet ismételni a szervát, de ha a másodiknál, akkor az ellenfél kapja a pontot.
Ha a labda csak a háló felso szélét érinti ("necc"), de átmegy rajta és bele is esik az fogadóudvarba, akkor az adogató megismételheti a szervát (first servis-t jelent a bíró). Ugyanez muködik akkor is, ha a második szervánál fordul elo, azzal a különbséggel, hogy akkor a játékvezeto "second servis-t" = második szervát jelent a mikrofonjába. Ezért nem jár pontveszteség, csak akkor, ha már másodszorra sem sikerült beletalálni a fogadóudvarba, vagy hálóba ütközik a labda vagy lábhibát követ el a játékos. Ilyenkor az ellenfél kapja a pontot.
És az is elofordulhat, hogy az ellenfél nem tudja fogni a szervát, ezt "ász"-nak nevezzük. A pálya egyik sarkában elhelyezett kijelzo azt is mutatja, hogy mekkora az adogatás sebessége: a fentebb említett horvát játékos nem egy esetben 217 km/h és akörüli sebességu adogatással kápráztatja el a nézoközönséget.
Ha megtörtént az elso pont, az adogató a következo pontért már az alapvonal középjelétol balra szervál, a fogadó is átsétál a bal oldalra és ott, a bal fogadóudvarban várja a szervát. Az nincs meghatározva, hogy pontosan hol kell fogadni az adogatást, általában az alapvonal közelében (jobb ill. bal sarkában) vagy az alapvonaltól távolabb - mind attól függ, milyen erosségu az ellenfél szervája ill. "hogyan esik jobban kézre" a fogadónak.
A második pont után újra a jobb oldalról a jobb fogadóudvarba kell szerválni s így váltogatni a játék (game) végéig. A következo játékban az ellenfél szervál a fenti szabályoknak megfeleloen. Az adogatásnál minden esetben meg kell várni, hogy a labda lepattanjon, a többi ütés tekintetében a játékon belül már nem (wolley = röpte).
A tenisz szépségébol veszít, ha csak szerva-röpte-játékból áll a mérkozés, ami egyfajta gyors halált jelent: az adogató szervál s rögtön felmegy a hálóra és röptével (a labda lepattanása nélkül) üti vissza a labdát.
Szabály továbbá, hogy minden páratlan, azaz az elso, harmadik és így tovább játék (game) után a teniszezo térfelet cserélnek.
A mérkozések egységekre bonthatók: pont(point)-játék(game)-játszma(set)-mérkozés(match).
A mérkozések a noknél két nyert játszmáig (a háromból) tartanak, ugyanez érvényes egyes férfi tornákon is, azonban a nagyobb versenyeken a férfiak esetében a meccs három nyert játszmáig tart (ami gyakran azt eredményezi, hogy le kell játszani mind az öt játszmát). Az nyeri a játszmát, aki eloször nyer meg hat játékot azzal, hogy az ellenfélnek kettovel kevesebb nyert játéka van.
Például: én kezdem az adogatást és megnyerem = 1-0; az ellenfelem is hozza a sajátját = 1-1; s így tovább egészen 4-4-ig, amikor is megnyerem a saját adogatásomat (=5-4) és elveszem az övét is (=6-4), így az elso játszmát 6-4-re én nyertem.
Könnyebb dolgom van akkor, ha az ellenfelem több adogatójátékot veszít, így az eredmény lehet 6-0; 6-1; 6-2; 6-3 is.
Ha viszont fej-fej mellett haladunk s ellenfelem is megnyeri az ötödik szerváját (=5-5), akkor nekem hoznom kell a sajátomat és az o következo adogatását is el kell nyernem ahhoz, hogy enyém legyen a szett (=7-5).
De az is elofordul, hogy
6-6-ra alakul a játszma állása. Ekkor két
lehetoség van: addig játszunk, amíg
nem lesz kétpontos különbség (a noknél
a harmadik, a férfiaknál az ötödik azaz
a dönto szettekben most is ezt alkalmazzák),
de ez nagyon hosszúra is elnyúlhat. Ezért
találták ki (ITF) az ún. tie-break-et (rövidítés):
a 13. játékban (ne feledjük: 6-6 volt az állás
= 12 játékot játszottunk eddig) én,
azaz az adogató kezdek, egyet szerválok aztán
az ellenfelem adogat kettot egymás után, majd én
kettot és így tovább kettesével.
A hatodik pontnál térfelet cserélünk
(6-0, 5-1, 4-2, 3-3). Az nyeri a tie-break-et, aki elobb
eléri a 7 nyert pontot, kétpontos különbséggel
(7-5). A rövidítés pedig tényleg addig
tart, amíg nincs kétpontos különbség, így
több esetben elofordul pl. a 10-12-es tie-break végeredmény
is. A kijelzon a játszma végeredménye
7-6-ként jelenik meg:
Pl.
Jennifer CAPRIATI 7
Venus WILLIAMS 6
Ha viszont Williams kisasszony
nyeri a játszmát a tábla így néz
ki:
Jennifer CAPRIATI 6
Venus WILLIAMS 7
Vége az elso szettnek, de mielott belevágnánk a másodikba, nézzük meg a tenisz sajátos pontozási módszerét egy játékon belül.
0 = love (semmi, nulla) - a kifejezés a francia l'oeuf szóból ered, amelynek egyszerre kacsatojás és nulla a jelentése.
15 = a játék elso pontja
30 = a játék második pontja
40 = a játék harmadik pontja
game (játék) = az utolsó pont megnyerése
után.
Pl. én vagyok az adogató, s hozom mindegyik adogatásomat: 0-0; 15-0; 30-0; 40-0; játék. De ha hibázom, vagy az ellenfelem bravúroskodik, fej-fej mellett is haladhatunk (0-0; 15-0; 15-15; 30-15; 30-30; 40-30; 40-40) s elérhetünk 40-40-ig. Ezt az állást egyenlonek nevezzük (deuce).
A következo nyert pont elonyt jelent (advantage) és az elonyt élvezo játékos megnyeri a következo pontot is, akkor övé a játék. Ha elveszíti, akkor újra egyenlo az állás.
Nézzük meg ezt a
példánkon:
*Jennifer CAPRIATI: 15 15 30 30 40 40 A 40 40 40 A játék
Venus WILLIAMS: 0 15 15 30 30 40 40 40 A 40 40
* adogató játékos
Capriati nyeri a játékot (=game Capriati - így
a bíró). Capriati kisasszony tehát megnyerte elso adogatójátékát
(az elso szettben).
A kijelzon ez a következoképpen néz
ki:
Jennifer CAPRIATI 1
Venus WILLIAMS 0
Az eredmény ismertetésekor
mindig az adogató pontjait mondjuk elobb. Tehát:
ha Williams kisasszony elnyerte volna Capriati adogatását,
valahogyan így nézne ki:
*Jennifer CAPRIATI: 0
Venus WILLIAMS: 15
Kiejtve: semmi tizenöt. S így tovább.
Még valami: ha az ellenfél
elnyeri az adogatásunkat, "break"-nek hívjuk.
Tehát ha az állás:
*Jennifer CAPRIATI: 0 0 0
Venus WILLIAMS: 15 30 40
Williams kisasszonynak három break labdája azaz lehetosége
van ahhoz, hogy elvegye ellenfele adogatását. Ha Capriati
kisasszony megembereli magát, akkor eljuthat a 40-40 állásig,
ahol aztán elonyhöz kell jutnia és még
az azutáni pontot is meg kell nyernie, ha nem akarja elveszíteni
s ezzel nagy elonyhöz juttatni Williams-t, hiszen a következo játékban
már Venus adogat, s ha meg is nyeri, Capriati lemarad s nagy
erofeszítés kell ahhoz, hogy visszakapaszkodjék.
A love game muszó pedig
azt jelenti, hogy az adogató pontveszteség nélkül
hozta az adogatását. Példánkban:
*Jennifer CAPRIATI: 15 30 40 játék
Venus WILLIAMS: 0 0 0
Ugyanakkor love game az is, ha az ellenfél ugyanígy nyeri
el a mi adogatásunkat:
*Jennifer CAPRIATI: 0 0 0
Venus WILLIAMS: 15 30 40 játék
Ha az állás Capriati javára játszmában pl. 6-4, 6-3 és játékban 40-0-nál tart, a képernyon a következo kiírás jelenik meg: matchball ***, mert három lehetosége van Jennifernek, hogy megnyerje a meccset. Ha sikerül neki, akkor a bíró végszava a következo: game-set-match Capriati. És akkor jön az öröm, no meg a kézfogás, gratulálás egymásnak és a vezetobírónak egyaránt.
FOREHAND,
BACKHAND és a többiek - avagy néhány
szóban az alapütésekrol
Most, hogy már egészen szakszeruen tudjuk követni
a tévéközvetítést, ismerkedjünk
meg egy-egy alapütéssel. Természetesen csak említés
szintjén, hiszen ahogyan a puding próbája az evés,
a teniszt is csak a pályán, megfelelo tenisztréner
segítségével, kemény edzéssel lehet
elsajátítani. Az elso teniszleckék az ütofogásra,
az ütésfogadásra és az ütésívre összpontosítanak.
Az ütofogás (ahogyan az ütot fogjuk) tekintetében három kifejezéssel találkozik a tanuló: keleti fogás, nyugati fogás és a kontinentális fogás. A nevek a kéznek az üton való elhelyezkedésére utalnak.
Az elso ütés neve az adogatás avagy szerva, melyet az alapvonal mögül kell végrehajtani. De errol már volt szó. A szervát viszont fogadni is kell, amit retourn-nek hívunk (visszaütés). Vannak megrögzött alapvonal - játékosok (gondoljunk csak Steffi Grafra, aki szinte alig "merészkedett" el az alapvonaltól, tenyeresekkel és fonákokkal nyerte sorra a mérkozéseket).
Ha már a tenyereseket említettük (forehand), a forehand-eket jobboldalról (jobbkezeseknél) ütjük (a balkezesek esetében ez bal oldal) s három fázisukat különböztethetjük meg: alsó (amikor a labdát egy kicsit megemeljük), középso (amikor egyenesen a háló magasságában irányítjuk az ütot) és felso (amikor a magasabbra pattant labdát egy kicsit "lehúzzuk").
A fonákot (backhand = "visszakéz") bal oldalról ütjük, a testünk elott keresztben. Szintén három fázisa van, csak nem jobb, hanem bal oldalról. balkezeseknek jobb oldal. Általában a tenyeresek erosebbek, mint a fonákok (láthatjuk ezt azon, hogy sok játékos tenyeres ütésre helyezkedik, ha o kapja a labdát, ellenben ellenfelének fonákra adja, hogy mielobb hibázásra kényszerítse, sot sok esetben az adogatást is "tenyeresre várjuk"), de gyakran láthatjuk azt is, hogy két kézzel fogják meg a játékosok az ütot egy-egy fonák alkalmával. Ezt kétkezes fonáknak hívjuk: ilyenkor nagyobb erot vihetünk az ütésbe.
Az adogatáshoz hasonló ütés (amelyet a pályán belül hajtunk végre) az úgynevezett lecsapás (smash): ezt akkor használjuk ki, amikor túl magas labdát kapunk s lecsapjuk az ellenfél térfelére (lehetoleg úgy, hogy képtelen legyen a visszaadására). Az is elofordul, hogy átemeljük a labdát ellenfelünk fölött: amikor az ellenfél berohan a hálóra (röptézni), s mi szeretnénk túljárni az eszén, egyszeruen csak magasra íveljük és átemeljük a feje felett a labdát (természetesen úgy, hogy még a pályán pottyanjon le), ha sikerül, akkor visszakényszeríthetjük az alapvonal tájékára, ha nem, akkor ellenfelünk egy elegáns smash-el megnyerheti a pontot.
Az imént említett röpte (wolley) onnan is kaphatta a nevét, hogy röpködünk a háló elott jobb és bal oldalra, hogy eltaláljuk a labdát: vagyis, felszaladunk a hálóhoz s nem várjuk meg, amíg a labda lepattan, hanem levegobol ütjük vissza (tenyeressel vagy fonákkal). A szabályok értelmében ezt az ütést a jobb és bal adogatóudvaron belülrol lehet véghezvinni (nem igényel nagy erofeszítést, csak a labda elé tartjuk az erosen markolt ütot). A röpte egyik, ha nem a legnagyobb mestere máig is a svéd Stefan Edberg.
Az elütés a hálóhoz beszaladó vagy már ott tartózkodó ellenfél mellett elütött labda.
A keresztütés a pályán átellenben megütött labda.
Az egyenes ütés az ugyanazon oldalvonal mellett visszaadott labda - gyakran meglepi az ellenfelet, ha keresztben várja a labdát.
Az ejtés során a labdát gyengén ütjük meg (közben meg is nyessük egy kicsit), hogy közvetlenül a háló mögött essen le - gyakran úgy sikerül, hogy közben érinti a háló felso szélét és egyszeruen csak "lecsorog" az ellenfél térfelére (ha nem sikerül, akkor a mi oldalunkra esik vissza). Ilyenkor a jólneveltség azt diktálja, hogy kezünk, vagy az ütonk felemelésével bocsánatot kérjünk ellenfelünktol (sorry haver, de így sikerült, enyém a pont).
A rövidítés egy újabb meglepetést eredményezo ütés, amely hosszabb, mint az ejtés, s a labda lehetoleg a hálónál levo ellenfél lábánál landol, megnehezítve ezzel az esetleges agresszív visszaütést.
A nyesés és pörgetés kétfajta pörgésfajta: a nyesés esetében elnyesünk a labda alatt, amely így az ellenfél térfelén alig pattan fel, a pörgetés esetén pedig a teniszüto fölfelé ívelo utat jár be a labdával való találkozáskor, amely így magasra pattan az ellenfél térfelén. Mindketto esetében (annak ellenére, hogy ezzel is jócskán meglephetjük az ellenfelet) a labda éppen ellenkezo irányban pattan fel, mint amerre az ellenfelünk várta.
A közbeütés csak páros játékban fordul elo, amikor az elol levo játékos átlépi a középvonalat és megüti az eredetileg a hátsó pályafélen játszónak szánt labdát (egyébként általában az a szabály, hogy az a játékos üti meg a labdát, amelyiknek tenyeresre esik), amivel kibillentheti egyensúlyából az ellenfelet.
A fentiek ismeretében természetesen
még nincs tetofokán a tenisztudásunk,
de az elso lépést már megtettük
afelé.
Nagyon szorgalmas, kitartó tanulást és jó teniszezést
kívánunk!
Az alapok ismertetéséhez
felhasznált irodalom:
Teniszezni jó : de hogyan kezdjek hozzá? : Útmutató a
tenisz történetéhez, felszereléséhez,
ruházatához, etikettjéhez, szabályaihoz és
nyelvezetéhez / Tracy Austin ; Steve Eubanks. - Budapest : Glória
K., c.1999. - 122 p. : ill.
Lektorálta és az eloszót irta Taróczy
Balázs
Napkinroe szótárával
ISBN 963 7495 75 4 kötött : 1250, - Ft.