Csontritkulás |
A csontritkulás ( osteoporosis ) a csontszövet mennyiségének csökkenését és finom szerkezetének károsodását jelenti, melynek következtében a csont szilárdsága csökken, ami a csonttörési kockázat növekedésével jár. A betegség a magyar lakosság 8-10 %-át érinti ami legalább 1 millió embert jelent hazánkban. Tünetei a betegség előrehaladtával fokozatosan súlyosbodnak.
Mindezek alapján igen fontos a korai diagnózis. A csontritkulásnak különböző hajlamosító tényezői lehetnek, ilyenek a nem, az ösztrogénhiány, az életkor, a családi halmozódás, vagy a kalciumszegény táplálkozás. A csontritkulást elősegítiheti a dohányzás, a kalciumszegény táplálkozás, a mozgásszegény életmód, bizonyos gyógyszerek (szteroidok, pajzsmirigyhormonok), alkoholizmus, krónikus veseelégteleneség illetve bizonyos endokrin megbetegedések (pl. pajzsmirigy túlműködés, Cushing sy.) A férfiakon a csontritkulás lényegesen ritkábban fordul elő, mint nőkön. Okai a nagyobb csonttömeg és, hogy a férfiakban nincs hirtelen csökkenő nemi hormontermelés. 1. Az elsődleges csontritkulás 45-60 éves korban jelentkezik. A szivacsos csontállomány csökken, és emiatt a csigolyatörések a jellemzőek, főként a háti és az ágyéki csigolyák területén mivel a csigolyák magassága csökken, felső, határoló csontlemezük beroppan. A törés kialakulásának helye a meggyengült csont minőségével függ össze.
A tartósan mozdulatlanságra kárhoztatott, ágyhoz kötött betegeken is kialakul, ezt a folyamatot látjuk akkor is, ha egy-egy végtag törés után tartósan gipszben van. A csontsűrűség mérés során a leggyakoribb mérési helyek a csukló, a gerinc és a combnyak. A mért érték összehasonlításra kerül az azonos nemű, egészséges, teljes csonttömeggel rendelkező 30 éves népcsoport csontsűrűségével.
Ha már kialakult az csontritkulás, az elsődeles cél a csonttömeg vesztés mérséklése. Ha kialakul a csonttörés akkor a legfontosabb, hogy időben megfelelő terápiában részesüljön a beteg, és szükséges a megfelelő gyógytorna végzése is.
|