A hepatitis

A hepatitisekről általában

A "hepatitis" szó a görög "hepar" és a gyulladást jelentő "-itis" tagokból áll, és szó szerinti fordításban májgyulladást jelent. A hepatitist több kórokozó is okozhatja,általában vírusfertőzés következtében alakul ki. A májgyulladást okozó vírusokat az ABC betűivel jelölik, eszerint létezik hepatitis A, B, C, D, E, G. Ezek a vírusok felépítésükben és mikrobiológiai tulajdonságaikban jelentősen különböznek egymástólés eltérő mechanizmusokon keresztül betegítenek meg.

Míg a hepatitis A és E vírusok enterális kórokozók így a fő terjedési mód a fekal-oral terjedés, a szennyezett ivóvíz és élelmiszer, addig a hepatitis B, C, D és G fertőzéseknél ezek a terjedési módok nem jönnek szóba,
mivel ezek parenterálisan terjedő kórokozók. A hepatitis A és E kórokozók által okozott megbetegedések általában enyhe lefolyásúak és szövődmények nélkül gyógyulnak szemben a hepatitis B, C, D fertőzésekkel amelyek gyakran válnak krónikussá és sok esetben gyógyíthatatlanok is. A HBV és HCV fertőzéseknek egyes esetekben olyan súlyosak lehetnek a késői következményei, hogy a betegek élete néha csak máj transzplantációval menthető meg. Ezért is nagyon fontos, hogy a lehető leghamarabb ismerjék fel a fertőzést és így időben kezelni tudják.

Enterális úton terjedő hepatitis fertőzések

Hepatitis A

Kórokozója a hepatitis A vírus, amely a Picorna vírusok családjában, a Heparna genusba tartozik. A betegség hirtelen kezdődik: tünetei a néhány napig tartó láz, elesettség, étvágytalanság, sárgaság. A klinikai lefolyás rendszerint enyhe. A vírus elsősorban a fertőzött széklettel terjed, rossz higiénés körülmények közöttélőknél akár kisebb járványokkal is számolni kell. A fertőzés forrása a beteg és a tünetmentes fertőzött személy. Lappangási ideje leggyakrabban 28-30 nap. A fertőzőképesség a lappangási idő második felétől kezdődik és a sárgaság megjelenése után néhány nappal megszűnik. A fertőzést - a klinikailag tünetmentes és az icterusos formát egyaránt - előbb IgM, majd IgG osztályú ellenanyagok megjelenése, és az utóbbiak folyamatos termelése követi; a védettség feltehetőleg élethosszan tart.

A hepatitis A elleni védelem

1.Passzív immunizálás

Passzív immunizálást 1944 óta alkalmaznak; kevert plazmából készült normál humán immunglobulint: Human gammagobulin 16% (Human ). Hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy a donor populációban milyen mérvű az átvészeltség, vagyis a gyűjtött vérsavóban mennyi az anti-HAV ellenanyag. A legjobb eredmény a fertőzés előtt, illetve az inkubáció legkorábbi szakaszában érhető el. A fertőzés előtt adva a IG megakadályozhatja a betegség kialakulását. A fertőzés után alkalmazva csökkentheti a kórlefolyás súlyosságát, esetleg anictericus lezajlást biztosít. A fertőzést követő két héten túl hatás már nem várható a passzív védelemtől.

2.Aktív immunizálás

Hepatitis A ' elleni aktív immunizálás az alábbiak számára javasolt:
o fertőzött területre utazók
o egészségügyi dolgozók
o élelmiszert előállítók
o katonák
o krónikus májbetegek
o szennyvizekkel dolgozók (csatornamunkások)
o homoszexuálisok
o hemophiliások
o HIV / AIDS-ben szenvedők
o iv. kábítószerélvezők

Az oltóanyag más vakcinákkal együtt adható.

A hepatitis A kimutatása
A hepatitis A kimutatása a máj megbetegedését jelző laboratóriumi paraméterek elváltozásának értékelésén nyugszik. A korai akut szakaszban a székletből kimutatott vírus és a vérsavóban az anti-HAV IgM jelenléte diagnosztikus értékű.

. Megelőzés

• Endémiás területeken: forralt víz fogyasztása, kézmosás, jégkocka, nyers zöldség, hal, kagyló fogyasztásának kerülése
• Védőoltás a szeronegatív személyeknek, fertőzött területekre utazónak, természeti katasztrófák után (árvíz) inaktivált vírus adása
• Passzív immunizálás (HAIG): a beteg közvetlen a környezetében élők számára

Hepatitis E

A hepatitis A-hoz hasonló. A fertőzések jelentős része Hepaviridae családba, ezen belül a Hepavírus nemzetségbe tartozik. Felépítésére jellemző, hogy 33 nm nagyságú, ikozahedrális szerkezetű, RNS vírus mely a rubeola vírushoz hasonló szerkezetű. A HEV vírusoknak 4 genotípusát (1-4) fogadták el, az 1. (burmai prototípus) és a 2. (mexikói prototípus) genotípus tagjait a klasszikus endémiás vidékeken mutatták ki emberben. A 3. (egyesült államokbeli prototípus) és a 4. (kínai prototípus) genotípus vírusait a fejlett országokban, humán esetekből azonosították. Adatok utalnak arra is, hogy a sertésekből kimutatott hepatitis E vírusok kivétel nélkül a 3. és a 4. genotípusba tartoznak, még a trópusi országokban is. A fertőzés forrása a beteg vagy a tünetmentes fertőzött személy, valamint valószínűleg különböző állatok (sertés, vaddisznó, rágcsálók és majmok). A fertőzött terhes nők a magzatot a méhlepényen keresztül fertőzhetik. Lappangási ideje leggyakrabban 26-42 nap. A tünetek átlagosan egy héttel a diagnózis felállítása előtt jelentkeztek bizonytalan hasi panasz, hányinger, étvágytalanság és láz fordul elő, hasmenés, bőrpírt, fogyást körülbelül 3 hét távlatában visszamenőleg, és jobb bordaív alatti kifejezett fájdalom tapasztalható. A hepatitis E vírus (HEV) okozta fertőzés az egyik leggyakoribb enterális úton átvitt, hepatitist eredményező fertőzés a trópusi, szubtrópusi szegény országokban. A betegség lefolyása általában akut és magától gyógyuló, krónikus következmények nélkül. Bizonyos régiókban terhes nőknél a harmadik trimeszterben magas a mortalitás, körülbelül 10-20%, míg az átlag populációban a mortalitási ráta 1-2%-os. Az elmúltévekben a hepatitis E fertőzés szempontjából endémiásnak nem tartott fejlett országokban (pl.: Olaszország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, EgyesültÁllamok), külföldön nem járt személyek között végzett szero- epidemiológiai vizsgálatok viszont azt mutatják, hogy a lakosság 1-5%-a már találkozott hepatitis E vírussal, és a fertőzések ezekben az országokban is endémiásak lehetnek. Fertőzött sertés, illetve vadhús elfogyasztása vezethet a humán megbetegedésekhez, ilyenértelemben a fejlett országokban a fertőzéseket nagyrészt zoonózisként tartják számon. A zoonózis lehetőségének vizsgálata során számos állatfajban kimutatták a vírus jelenlétét. Aktív védőoltás nem áll rendelkezésre. Európában sporadikusan fordul elő.

Hepatitis B

Hepatitis C