Influenza

A kórokozó: 

Az influenza az Orthomyxovírusok csoportjába tartozó RNS vírus. (Az RNS megjelölés azt jelenti, hogy a vírus genetikai felépítése egyetlen szálból áll, nem úgy mint például egy emberi sejt felépítése ami DNS alapú és így 2 szála van.) Az influenzának több típusát különítjük el, létezik A, B és C típusa. A különböző típusok között az a különbség, hogy az A-típus emberben és állatban is előfordulhat szemben a B- és C-típusokkal amelyek kizárólag az emberben fordulnak elő.

Az A típus okoz világjárványokat a B vírus helyi járványokat idéz elő, a C pedig elsősorban gyerekeket betegít meg és csak elszórtan okoz kisebb közösségi járványokat. A vírusnak vannak külső és belső antigénjei (antigénnek nevezzük azokat az anyagokat, amelyek a szervezetbe jutva immunválaszt váltanak ki) , a külső antigéneknek a neve hemagglutin (H) és neuraminidáz (N). Ez a 2 antigén folyamatos változáson megy keresztül, így a vírus is folyton változik, ezért az egyes vírusoknál így adják meg, hogy milyen szubtípusról van szó az influenzán belül, ezt jelölte nem is olyan régen, a H5N1-es jelölés az  madárinfluenza esetében.

A betegség lappangási ideje 1-3 nap, hirtelen kezdődik magas lázzal hidegrázással, a láz az első 3 napon akár 38-40 Celsius fokos is lehet, ezeken kívül nagyfokú gyengeség, fáradtság, fejfájás, étvágytalanság, végtag - és hátfájdalom, száraz köhögés, hányás, hasmenés is előfordulhat. Csecsemőkben szamárköhögés-szerű tünet is felléphet. A betegség elsősorban az idősekre és a kisgyerekekre veszélyes mivel az immunrendszerük gyengébben működik.

A betegségteherről általánosságban
Az influenza okozta teher sokrétű. Először is számos betegség halálos kimenetelű lehet. Másodszor számos olyan enyhe vagy mérsékelt lefolyású eset van, amely megsokszorozza a betegszabadságon töltött napok számát, és ezáltal csökkenti az aktív lakosság termelékenységét. Mindkét eset nagyban kihat a gazdaságra. Ez a teher évről évre változik, ami megnehezíti az éves elhalálozások számának becslését. Az egyik, a halálesetek influenzának tulajdonított számára irányuló becslés szerint az enyhébb influenzaszezonokban mintegy 8 elhalálozás esett 100 000 főre, míg a súlyosabb, de nem pandémiás években e szám 44-re rúgott. Egy másik független becslés hasonló adatokat állapított meg: 1989 és 1998 között a becslések szerint 100 000 főre 25 elhalálozás jutott. Ha ezeket az adatokat a mintegy 500 millió fős (2008-as adat) EU-népességre extrapoláljuk, az egy mérsékelt évben 40 000, egy különösen súlyos influenzaévben pedig mintegy 220 000 halálesetet jelentene, igaz, ilyen az utóbbi időben nem fordult elő. E „nyers” számok nem veszik figyelembe az influenza elleni oltóanyag használatának változó szintjét a veszélyeztetett csoportoknál, illetve az európai országokban az idős és veszélyeztetett emberek egyre növekvő arányát. Míg a pandémia lehetséges hatására nagy figyelmet fordítanak, az elkövetkező években két pandémia között sajnálatosan többen fogják életüket veszíteni szezonális influenzajárványok következtében, mint a pandémia alatt. Emellett egyre jelentősebb problémát jelent az is, hogy a nagy tömegeket érintő járványok a sürgősségi orvosi ellátás iránti igény és a kórházi felvételek megsokszorozódásával járnak, ami a kórházi személyzet influenza megbetegedése miatti kiesésével együtt komoly működési zavarokhoz vezethet az egészségügyi ellátó ágazatban.

Az oltóanyag hatékonysága és eredményessége
Az idén valamennyi influenza elleni oltóanyag – beleértve a szezonális influenza elleni háromkomponensű vakcinát – tartalmazza a 2009-es H1N1 vírust is. Az oltóanyag hatékonysága és eredményessége a következők függvényében változik: az oltóanyag és a cirkuláló vírustörzs illeszkedése, a korcsoport és a klinikai kategória. A szezonális influenza elleni oltóanyagok általában kevésbé hatásosak az idősek és a krónikus betegségben szenvedők esetében. Kísérletek során az influenza elleni oltóanyagokról következetesen kimutatták, hogy egészséges felnőtteknél 70-90%-ban megelőzik a laboratóriumilag megerősített betegséget. A betegség általában jóindulatú lefolyása ellenére az influenza elleni oltásnak köszönhetően a kórházi felvételek és a halálesetek csökkenése továbbra is igen jelentős: az influenza elleni oltásnak tulajdoníthatóan 21-27%-kal kevesebb a kórházi felvételek száma az idősek körében, és 12-48%-ban csökken a halál kockázata. Míg pl. a költség-haszon hatékonyság a 65 életév feletti csoportok esetében majdnem mindenhol jól megállapítható, ez a különböző demográfiai és gazdasági körülmények függvényében változik. A költség-haszon hatékonyság pl. a 60–64éves korcsoport esetében is jól megállapítható Hollandiában, más országokban azonban kevésbé.

A kockázati csoportok meghatározása
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) tudományos véleményt tett közzé azon kockázati csoportokról, amelyekre nézve a védőoltás a leghasznosabb. A szakirodalom elemzése azt mutatja, hogy Európában tudományos és népegészségügyi alapon két célcsoport esetében indokolható a szezonális influenza elleni évenkénti rutin védőoltás.
1. az idősebb (rendszerint 65 éves és annál idősebb) korcsoportok; valamint
2. a krónikus, elsősorban az alábbi kategóriákba tartozó betegségben szenvedők:
– krónikus légzőszervi betegségek;
– krónikus kardiovaszkuláris betegségek;
– krónikus anyagcsere-rendellenességek;
– krónikus vese- és májbetegségek;
– (veleszületett vagy szerzett) immunhiány;
– tartós szalicilátkezelésben részesülő fiatalok; valamint
– a légzőszervi funkciókat károsító betegségben szenvedők.
Az ECDC számításai szerint az Unió népességének átlagosan mintegy 25%-atartozik a két fő kockázati csoportba.

Forrás:

Országos Epidemiológiai Központ - Epinfo kiadványa 17. évfolyam 38-39. szám