MRSA
Az MRSA egy mozaikszó, ami methicillin rezisztens staphylococcus aureust jelent. A staphylococcus aureus egy gennykeltő baktérium, ami a Micrococcaceae családba tartozik. Ez egy 1 µm nagyságú kórokozó, amelynek jellegzetessége, hogy a baktériumok szabálytalan csoportokat alkotva, szőlőfürt szerűen helyezkednek el egymáshoz viszonyítva. Igen ellenálló baktérium, a kiszáradást jól tűri, és textíliában, váladékokban és genyben hónapokig is életképes lehet. A staphylococcus aureus az ember normál flórájában is jelenlévő baktérium, tüneteket és megbetegedéseket akkor okoz, ha valamiért a normál flóra megváltozik. A tünetek igen változatosak lehetnek attól függően, hogy hol jelenik meg a kórokozó. Elsősorban a bőrön okoznak elváltozástokat, furunculus, carbonculus, folliculitis, impegtio, abcessus, sebgennyedések formájában. A légutakban rhinitist, tonsillitist, pneumóniát okozhatnak. Meningitis, mastititis, osteomyelitis, továbbá tüdő- ízület és szívbelhártya- gyulladás, húgy-ivarszervi és egyéb gyulladások okozói is lehetnek. A fertőzés generalizálódása szepszishez vezet. Az enterotoxin termelő törzsek ételmérgezést okozhatnak. Kimutatása történhet gennyből, torokváladékból, vizeletből, vérből, bőrről és sebből egyaránt.
Az MRSA az 1960-as évek végén jelent meg, és abban különbözik a normál Staphylococcus Aureus-tól, hogy míg a Staphilococcus Aureus kezelhető penicillinnel vagy oxacilinnel addig az MRSA termel egy β-laktamáz nevű enzimet amelynek segítségével el tudja bontani a penicillint ezzel megnehezítve a beteg kezelését. Érdekes módon Alexander Fleming 1929-ben éppen a staphylococcusok kapcsán fedezte fel a penicillint amikor a laboratóriumában található egyik Staphylococcus baktériumkultúrát levegő érte, és megpenészedett. Fleming észrevette, hogy a tenyészetnek az a része, amely közvetlenül körülvette a penészt, feloldódott. Ebből arra következtetett, hogy a penész olyan anyagot termelt, amely mérgező volt a Staphylococcus baktériumra. Hamarosan azt is sikerült kimutatnia, hogy ugyanez az anyag sok más káros baktériumfajta növekedését is meggátolta. Az anyag, melyet penicillinnek nevezett el a penész (penicillium notatum) után, amely termelte, nem volt mérgező emberre és állatra sem. Mára azonban a felelőtlen antibiotikum politikának köszönhetően azonban a staphylococcusok jelentős része ellenállóvá vált a penicilinnel és sok más antibiotikummal szemben, az utóbbi időkben pedig már kimutattak vancomycin-nel szemben is ellenálló változatot.
Az MRSA az emberekben "természetes módon" is jelen lehet anélkül, hogy különösebben tüneteket okozna, súlyos megbetegedés általában a gyenge immunállapotú, idős emberekben fordul elő, így elsősorban a kórházakban okoz un. nosocomiális fertőzéseket, melyek kezelése nagyobb odafigyelést, valamint plussz költségeket igényel a beteg ápolása során. MRSA előfordulása esetén amint lehet el kell különíteni a beteget a betegtársaitól, azonban sajnos a kórházak döntő többsége a kórházi szobák kialakítása miatt (zömében több ágyas kórtermek) nem tudják minden esetben ezt megtenni. Fontos lenne, hogy minden esetben amikor gyanú van MRSA fertőzésre mintavétel történjen, hogy az eredmények alapján a beteg specifikus, a kórokozóra valóban ható antibiotikum terápiában részesülhessen. Megfelelő gyógyszer adása esetén a kezelés időtartama és összköltsége is lecsökken hiszen rögtön olyan gyógyszert kap a beteg ami megfelelő, és így elkerülhető, hogy 3-4 különböző antibiotikummal kezeljék a pácienst mielőtt megtalálják a számára megfelelő készítményt valamint így esetleges későbbi szövődmények is elkerülhetőek lehetnek.
Az MRSA-val fertőzött beteg otthoni ápolásánál fokozottan kell figyelni a fertőtlenítésre, sebfertőzés esetén a seb megfelelő szerrel való kezelésére (pl Octenisept vagy Prontosan). Létezik már a betegek otthoni ápolására szánt MRSA csomag is, mely mindent tartalmaz ami egy MRSA-val fertőzött beteg ellátásához szükséges lehet. Nagyon fontos a beteg környezetének (pl. ágynemű, éjjeli szekrény) a tisztántartása is. MRSA-s beteg környezetében fontos, hogy ha nem tud a beteg egyedül fürdeni, akkor a fürdetéséhez (amíg fertőzőképes) egyszer használatos szivacsot vagy fürdetőkendőt használjunk, mert így elkerülhetjük, hogy a sebet esetlegesen visszafertőzzük. ( A szivacs mivel a vizet magába szívja, belül nedves marad, és a nedves közeg táptalajul szolgálhat a baktériumok elszaporodásának.)