Bea & Joe

2005. szeptember 14. szerda |  Nyomtatás

Üdv Londonból! Két napot töltöttünk itt, de nagyon tetszett, amit láttunk, vissza kell jönnünk hosszabb időre majd, hogy jobban megismerjük! De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a beszámolót az indulással.
Az autó vasárnap délután lett kész, még mindent be kellett pakolni, ezért este 6-kor indultunk Győrből. Egész éjszaka vezettünk, de így is csak hétfő reggel fél 9-kor érkeztünk Bremerhaven-be. Rögtön ahhoz a céghez mentünk, akiknél a csomagokat kell leadni. Persze nem tudtak semmiről, de némi szervezkedés után képbe kerültek. Kipakoltunk mindent az autóból, megmértük és elvileg bele kell, hogy férjen a felszerelésünk egy 2 m3-es faládába. Leterítettük az egészet egy fóliával és ott hagytuk a csarnok közepén. Ezután felhívtuk a szállítmányozót, aki bediktált egy referenciaszámot, így minden papír nélkül leadhattuk az autót a hajótársaságnak. Reméljük mindent épségben viszontlátunk Baltimorban. Miután megszabadultunk az autónktól, már csak egy „kis” séta várt ránk, a kikötő legeldugottabb szegletéből a vasútállomásig. Félúton még beugrottunk a csomagunkat megnézni, ahol megnyugtattak minket, hogy ugyanazzal a hajóval küldik el, mint a Landinkat. Továbbgyalogolva rájöttünk, hogy nem érünk be a vonatindulásig a városba, ezért stoppolni kezdtünk. Szerencsénkre egy amerikai felvett bennünket, így megspóroltuk a maradék 5 km-t és még a vonatot is elértük. 3 óra vonatozás és 2 átszállás után érkeztünk Lübeckbe, kibuszoztunk a reptérre, ahol további 3 órát vártunk az indulásra. A reptér ugyanolyan fapados volt, mint a járatunk, műanyag kertiszékek összecsavarozva, mindez egy fapallós, ponyvás csarnokban. A repülőnk ellenben egy Boeing 737-800-as volt, ilyen új gépen még nem is utaztunk. Másfél óra után érkeztünk Stansted-be (London peremén, kb. 60 km-re), aminek a reptere már jobban hasonlított az általunk megszokotthoz. A transzfer buszt sem volt nehéz megtalálni, szinte vadásztak ránk a különböző társaságok. Másfél óra buszozást követően értünk a szállás közelébe. Az utolsó fél óra felért egy éjszakai városnézéssel. Majdnem minden nevezetesség mellett elhaladtunk. Végül 22 kilós csomagokkal gyalogoltunk 10 háztömböt, majd megmásztunk 6 emeletet, ugyanis ezekben a régi londoni házakban nincs lift. A lehetőségekhez képest megpróbáltuk halkan elfoglalni helyünket a 9 ágyas szobában. 45 óra folyamatos ébrenlét után nem kellett álomba ringatni bennünket.
Első napunk Londonban igazán jól telt. Késői kelés után bőséges reggeli következett, majd pihenés a Hyde parkban, kis piknikkel egybekötve. Délután a tudományok múzeumát vettük célba. Olyan sok a látnivaló, érdekesség, hogy egy egész napot is el lehetne itt tölteni. Visszaúton a hostel felé mókust etettünk a parkban. Este kijött rajtunk a fáradtság, így az alvás mellett döntöttünk. A híres látnivalókat a második napra hagytuk. Vettünk egy egy napos bérletet, majd elmetróztunk a repülőjegyekért. Ezután a Tower-hez buszoztunk, ott kezdtük a városnézést. Szerencsére útközben kétszer is útba igazítottak. Nem is kértük, teljesen önkéntesen segítettek. Magyarországon is így kellene bánni a turistákkal! Végigsétáltunk a Tower Bridge-n és a Temze partján a Tower mellett, ami a világörökség része. Újra buszra szálltunk és a Trafalgar Square-re jutottunk, Nelson admirális szobrához. A buszra is jó a napibérlet, csak ajánlani tudjuk mindenkinek, hiszen az emeletre ülve minden jól látszik és nem kell kilométereket gyalogolni a városban. A külvárosi részen tipikus szűk londoni házsorokat láttunk, alagsori lejárattal. Aki teheti, ezt a részt is nézze meg (Archway és környéke)! Mivel első nap nem jutottunk túl a tudományok múzeumán, ma bepótoltuk a mulasztást és megnéztük a dínókat a természettörténeti múzeumban. Itt is csupán töredékét láttuk a kiállításnak, pedig a volumenre nem lehet panasz. Szintén egész napos programnak tervezzük köv. látogatásunkkor. Következett a Buckingham palota, majd a St. James park madárvilágát megcsodálva értünk a Westminster apátsághoz. A kapuig engedett bennünket a szigorú őr, hiszen már záróra volt. Elsétáltunk a parlament mögött, a Big Ben mellett, végül a fáradtságtól elgyötörten és elégedetten a betervezett program teljesítésével, visszabuszoztunk a szállásra. A nap végére, már nagyon kiismertük magunkat a londoni közlekedésben. Jó lenne, ha a többi nagyvárossal is így járnánk. Holnap 13:40-kor indul a gépünk New York-ba. Ott a szálláson is lesz internet lehetőség, hamarabb tudunk jelentkezni. Akkor fogjuk feltölteni az eddigi képeket is.
Ma töltjük az utolsó éjszakát Londonban, búcsúzunk Európától, találkozunk Amerikában!