Bea & Joe

2005. október 13. csütörtök |  Nyomtatás

Kedden volt egy hónapja, hogy útnak indultunk győri hajlékunkból. Mennyi minden történt azóta és mégis milyen gyorsan elszállt az idő!
Hétfőn Columbus Day volt, állami ünnep, amelyen elvileg Amerika felfedezését ünneplik, de Washingtonban nem történt semmi különleges. Mi a természettudományi múzeumot céloztuk meg, kíváncsiak voltunk a dínó csontvázakra. A múzeumok szerencsére csak december 25-én zárnak be, tehát az ünnep miatt nem adódott probléma a nyitvatartással. Az előcsarnokban egy hatalmas elefánt szobor várja a látogatókat. Mi a geológiai részlegen kezdtük a felfedező sétát. Elsőként a világűrből idepottyant kőzetekről olvashattunk érdekes információkat és tapinthattuk meg őket saját kezűleg. A meteoritok nagy része a légkörbe lépéskor elég, többnyire csak fém részük éli túl a zuhanást. Amikor hullócsillagot látunk az égen, az általában 1mm átmérőjű meteorit, mi a múzeumban fél méteres vastömböket láttunk! Megtudtuk, hogy egy alkalommal 384kg kőzetet hoztak magukkal űrhajósaink a Holdról, ezek egy része szintén itt található. A terem végére érve Földünk kristályai kerültek előtérbe. Gyönyörű színekben és formákban pompáztak természeti kincseink. Egy vitrin körül különösen sok ember tömörült, sőt rendőr is vigyázta. Ebben volt a Hope Diamond, egy különlegesen nagy, mélykék színben játszó, indiai gyémánt; amelyet többek között XIV. Lajos is birtokolt. Ezen a szinten a másik kiállítás az emlősökről szólt, leginkább csontváz formában jelenítve meg őket. A szürke bálna váza egész terem hosszan nyúlt végig a falon, de a bivalyé és a medvéé is hatalmasnak tűnt. Végre a dinoszauruszokhoz értünk. Ahhoz képest, hogy 65 millió éve kihaltak, elég sok leletet találtak a régészek, sőt, jól összerakták a kirakós játék darabjait. Az utolsó helyszín, amit meglátogattunk, az emlősök terme volt. Minden földrész állatai külön sarokban kaptak helyet és egy mozifilmet is megnézhettünk az evolúció elméletéről. Megállapítottuk, hogy messze el vagyunk maradva az amerikai múzeumok színvonalától. Persze nem csak az anyagi oldalra gondolunk, hiszen nekik megvan a keretük a különböző kutatásokra, vásárlásokra. Inkább arra a formára, ahogy tálalják a tudnivalót. Könnyen érthető, néha játékos elemekkel tűzdelt információs táblákat olvashatunk, megérinthetjük a kőzeteket, állatok fogszerkezetét, mikroszkópon át vizsgálhatunk egy-egy érdekesebb mintát, rövid mozifilmeket vetítenek minden teremben, naponta többször vezet túrát egy-egy szakértő; és ez nem csak ebben a múzeumban van így! A repülőgépes kiállítás mellett levezetik a repülés elméletét közérthető formában, be lehet ülni a gépbe, megnézhetünk egy űrállomást belülről, a gyerekek papír repülőket hajtogathatnak, megpróbálhatsz igazi pedálokkal, kormánnyal vezetni egy szélcsatornában himbálódzó modellt. Az egyik terem például anyahajónak volt berendezve, monitoron lehetett végignézni, hogyan indítják a vadászrepülőket. Tegnap elmentünk újra ebbe a múzeumba és beültünk egy előadásra, ahol fölénk vetítették az égbolt csillagait és elmagyarázták, milyen alakzatokat látunk éppen az őszi vagy téli égbolton, hogy találjuk meg egyszerűen a sarki csillagot és hogyan lehet ez alapján tájékozódni.
Kedden első dolgunk volt, hogy találjunk egy biztosítót, aki hajlandó külföldiekkel szerződést kötni. Mindez a kötelező felelősségbiztosításra vonatkozik, ugyanis enélkül nem lehet az országban vezetni. Mondhatjuk, hogy szerencsénk volt, mivel már az első helyen nagyon segítőkész ember fogadott minket. Ilyen szerződést még ők sem kötöttek, de pár telefon után kiderült, hogy kapcsolatban vannak azzal az egyetlen céggel, aki az AAA (amerikai autóklub) szerint erre hajlandó. Ez a Progressive nevű biztosító. Kisebb nehézségek után sikerült árajánlatot adniuk: 1200 USD fél évre, amiből 500-at egyből le kell fizetni, ez 30 napig fedez, a többi részletet pedig havonta kell befizetni. Elvileg visszakapjuk a pénzt, ha felmondjuk a biztosítást, amikor elhagyjuk az országot. Megköszöntük a segítséget és azt mondtuk, másnap visszajövünk. Persze még le akartuk ellenőrizni, hogy tényleg nem szerződik-e más biztosító külföldiekkel, akiknek sem lakcímük, sem telefonszámuk, sőt biztosítási számuk sincs az USA-ban! Ezt az ajánlatot meg kellett emésztenünk, így pihenésképpen elbuszoztunk az állatkertbe és megnéztük az óriás pandát, az elefántokat, a gepárdokat, a vizilovakat, a majmokat és a fókákat. Nagy helye van minden állatnak, persze jó sokat kellett gyalogolni. Útközben beugrottunk az AAA-hoz, amely kapcsolatban van a német autóklubbal (ADAC). Mivel mi az extra tagságot választottuk, a kártya az USA-ban is érvényes, gondoltuk megkérdezzük, mire tudjuk használni. Mint kiderült, térképeket és útikönyveket ingyenesen vehetünk fel bármelyik irodában. Gondoltuk, begyűjtjük a térképeket. A pultos kollégával ismertettük útvonalunkat, aki erre elénk tette minden állam térképét - fogalma sem volt róla, melyik van északon és melyik délen, nekünk kellett kiválogatni, mire van szükségünk. Tizenháromszor 5 USD-t spóroltunk! Este pizzát vacsoráztunk. Vége a mexikói korszaknak, éljen a pizza - egész héten!
Szerdán végre sikerült felhívni a hajótársaságot Baltimore-ban. Persze a levelünkre nem válaszoltak, de ezt már tapasztalatból sejtettük. Mivel a hajó csak szombaton érkezik, ők pedig hétvégén nem dolgoznak, hétfőn tudjuk felvenni az autót. Erre is fel voltunk készülve, inkább csak titokban reménykedtünk a péntekben. Azt már nem tudta megmondani a hölgy, hogy lehet-e náluk biztosítást kötni. Abban maradtunk, hogy hétfőn 9-kor találkozunk. Ezután kibuszoztunk a város szélére a legnagyobb biztosítóhoz, ahol egyetlen kérdés erejéig maradtunk és a nemleges válasz után már indultunk is vissza. Hova? Természetesen az állatkertbe, hiszen itt lehet igazán kikapcsolódni! Előző nap már nem maradt időnk a madárházra és Amazóniára, ezt pótoltuk be. Szép, színes madarakat láttunk és mindkét helyen volt olyan rész, ahol szabadon voltak engedve, át lehetett köztük sétálni. Visszaúton ráébredtünk, hogy a legrosszabb környéken választottunk szállást; minden más része tisztább és rendezettebb Washingtonnak, mint ahol mi lakunk. Szóval kerüljétek el a Capitol City hostelt és Washington keleti részét! Uff! Mi ennek ellenére befizettünk további három éjszakára, azaz hétfő hajnalban vonatozunk csak el Baltimore városába. (Ott zárva a hostel, éppen felújítás alatt, itt pedig még szombatig érvényes a buszbérletünk! Csak nem hagyjuk elveszni!:))
Csütörtökön úgy döntöttünk, megkötjük a biztosítást, miután az interneten sem találtunk más lehetőséget. Ismét nagyon kedvesen fogadtak bennünket, sőt az ügynök megadta két fiának a telefonszámát, akik Kaliforniában laknak, hogy bármi probléma adódik, hívjuk fel őket, segíteni fognak. A végleges kötvényt két hét múlva tudják postázni, valószínűleg Seattle lesz a célja a postán maradó küldeménynek. Kétféle ideiglenes kötvényt kaptunk és két biztosítási kártyát (az egyik kulcstartóra akasztható, itt ez a divat). Megkönnyebbülve sóhajtottunk fel az irodából kifelé jövet, végre ezen is túl vagyunk! A belvárosban most az archívumot kerestük fel, ahonnan Nicholas Cage a tavalyi “A nemzet aranya” című filmben ellopta a Függetlenségi Nyilatkozatot (Declaration of Independence). Persze igazából nem sikerült neki, így meg tudtuk nézni! Ebben a kör alakú homályos teremben található még az Alkotmány (Constitution) és Az emberi jogok nyilatkozata (Bill of Rights) is. A bejáratnál pedig az 1215-ös Magna Charta-nak egy 1279-ben a király által ellenjegyzett példánya. Hazafelé találtunk egy mosodát, ahol legalább 30 mosó- és szárítógép található. Hétvégén el kell jönnünk ide, fogytán vannak a tiszta zoknik.
Szóval még egy darabig a főváros rabjai leszünk. Az idő nem akar javulni, továbbra is felhős, kisebb záporokkal. Látnivaló még van és tegnap a boltban is bevásároltunk (gyümölcsöt is). Amúgy a csapvíz ihatatlan, olyan klóros, mintha uszoda vizet innánk. A tejnek is furcsa mellékíze van, a legtöbb kenyér pedig édes. Jól meg kell nézni, mit veszünk. Persze választékból nincs hiány. A szállást is megszoktuk, most két vendég van csak rajtunk kívül, így általában van hely a kétszemélyes asztalnál. A fejünkben azonban csak a “Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” egyik dala dübörög: menni kéne, menni kéne… De autó nélkül hova? Kellemes hétvégét Mindenkinek és izguljatok velünk együtt hétfőn, hogy az autó felvételével ne legyen semmi probléma!