2011.09.14-18 - HDH-IAA 3D EURÓPA BAJNOKSÁG

2011. szeptember 14-18. között rendezték Kőszegen a HDH-IAA nemzetközi íjász szervezet Európa Bajnokságát. Volt szerencsém ezen az eseményen versenyzőként jelen lenni, így a látottakat, tapasztaltakat igyekszem összefoglalni, s leírni, hogy egy képet mutathassak egy komoly íjász versenyről.

Először pár mondatban bemutatnám a HDH-IAA szervezetet. A betűszó jelentése a következő:

 

H, mint Historical, tehát Történelmi

D, mint 3Dimensional, tehát 3Dimenziós

H, mint Hunter, tehát Vadász

IAA, mint International Archery Association, tehát Nemzetközi Íjász Szövetség.

 

A Szövetség 2010 decemberében alakult, a korábbi EAA Szövetség jogutódjaként. A Szövetségnek jelenleg 8 tagállama van, mégpedig Magyarország, Ausztria, Horvátország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Irán és Csehország, de a szervezet folyamatosan bővül, jelenleg is több ország csatlakozását tárgyalják, mint Szlovákia, Kína, Ukrajna, Románia, Olaszország. A Szövetség székelye Budapesten található. A Szövetségnek 3 szakága van, melyek a következők: Történelmi, 3D és Vadászíjász.

A kőszegi EB-n a Történelmi és a 3D szakágaknak Európa Bajnokságot, míg a Vadászíjász szakágnak bemutató versenyt bonyolítottak az 5 nap során. A lebonyolítás menete a következő volt:

 

09.13. kedd                 Regisztráció

09.14. szerda               3D&Történelmi 1. nap

09.15. csütörtök          3D&Történelmi 2. nap

09.16. péntek              3D&Történelmi 3. nap

                                   Vadászíjász verseny

09.17. szombat            Történelmi GP4

Vadászíjász döntők

                                   Történelmi Döntők

                                   Csapatverseny (Rövidtáv, Hosszútáv)

                                   Történelmi EB Eredményhirdetés

09.18. vasárnap           Csapatverseny döntök (Rövidtáv, Hosszútáv)

                                   3D Egyéni döntők

                                   3D és Csapat EB Eredményhirdetés

 

Mint írtam a Történelmi és a 3D Szakágaknak tartottak Európa Bajnokságot (a több kiegészítő program mellett), én a 3D-n indultam, így a Történelmi EB-n csak a döntőket láttam (érdekes volt látni, hogy az Ifjúsági korosztály sokkal élvezetesebb döntőt produkált, mint a Felnőtt), így a beszámolóm is elsősorban a 3D EB-ről szól.

A 3D versenyen 8 különböző kategóriát különböztetünk meg, ezek mindegyike indult a versenyen, melyek a következők (természetesen korcsoportonként és nemenként történő bontásban):

 

1.         HU – Hunter (Csigás)

2.         CU – Compound Unlimited (Csigás)

3.         CRB – Crossbow (Számszeríj)

4.         OL – Olimpic Bow (Olimpiai íj)

5.         BB – Barebow

6.         PB-HB – Pritive bow - Horsebow (Primitív íj - Lovasíj)

7.         TR-LB – Traditional Longbow (Longbow)

8.         TR-RB – Traditional Recurve Bow (Reflex íj)

 

A versenyzőket két nagyobb csoportra bontották rövidtávot (BB, PB-HB, TR-LB, TR-RB), illetve hosszútávot (HU, CU, CRB, OL) teljesítő íjtípusok szerint. A PB-HB kategória versenyzőjeként én természetesen a rövidtávú csoportba kaptam besorolást. Mindhárom nap – így első nap is – 28 célt kellett teljesíteni. A csapatkialakításoknál alapul veszik a kategória besorolást (tehát pl.: BB BB ellen, OL OL ellen), illetve első nap ABC sorrendben, a második és harmadik nap pedig már erősorrendben kerülnek kialakításra a(z általában) 4fős csapatok. A megmérettetés szerdán reggel vette kezdetét, a verseny helyszínére (Kőszeg és az osztrák határ közötti egyik erdő) buszokkal szállították a mezőnyünket, míg a hosszútávosok a kőszegi Kálvária-templomhoz indultak fel, az ő első napjuk ott kezdődött.

Az első napon kb. 11.00 körül láttunk neki a 28db cél leküzdésének, felfokozott reményekkel. Én egész jól kezdtem a napot (bár a verseny feléig elvétettem egy célt), vezettem nem csak a csapatom, hanem a kategóriámat is, kb. 10 ponttal. Mindezt köszönhetően annak, hogy jól ment a lövés, éreztem, hogy erősebb vagyok a többieknél. Már a célok felét letudtuk, mikor odaállt mögém a lőállásba a horvát bíró, s elkezdte vizsgálni, hogy mindent szabályosan csinálok-e, valamint mérte az időt (a lövés kivitelezésére 1 perce van a versenyzőknek a lőállás elfoglalásától). Ez a mozzanat teljesen elvette az önbizalmam (erről természetesen én tehetek nem a bíró), s a földbe döngölt, 3 célt egymás után elhibáztam (a „kedvenc” bíróm mindegyik célnál ott volt). A megingott önbizalmam természetesen a vetélytársaim azonnal érzékelték, s nagyon jó pontokat szerezve ezeken a célokon a földbe döngöltek. Nem maradt más hátra, össze kellett szednem magam valahogy, hogy az egész évben elvégzett munka (május eleje óta készültem a versenyre), ne menjen füstbe már az első nap. Ez nagyjából sikerült is, s 158 pontos teljesítménnyel – 56, 43% – a 6. helyen sikerült beevickélnem 9 pontos hátrányban az 5. helyezetthez képest. A pályaépítők kiváló pályát hoztak össze, a nehézsége véleményem szerint közepes-nehéz volt.

A második napon rajtunk volt a sor, hogy megmásszuk a Kálvária-dombot, mely még a kiváló fizikai állapotban lévő versenyzőknek sem volt könnyű feladat, hisz 20 percet mentünk – én kb. 6-7 kg plusz teherrel, mert a csapattársaim az én táskámba pakoltak – meglehetősen meredek dombnak fel (kb. 12-20%-os emelkedő) földes-köves úton. 10 perc pihenő után elindultunk a kezdő lőállásokba, majd 9.30-kor kezdetét vette a verseny. Ezen a napon a korábban már említett horvát bíró „barátom” nálunk kezdte a vizsgálódást. Gondoltam, most megmutatom neki, hogy nem az vagyok, akit előző nap látott. Az első célunk, mely egy tigris volt kb. 27m-re, nagyjából 6m-es szintkülönbséggel lefelé. A tigrist 10-esre lőttem, hangyányival a 11-es célkör mellé, így a „horvátbírófóbia” elfelejtve, azonban akadt más, ami problémát okozott, mégpedig a figyelem nem a leghelyesebb koncentrációja. Ennek köszönhetően a nap feléig 5 célt is elhibáztam, s megint össze kellett szednem magam, ami szerencsére ismételten sikerült, a pálya második felében, amikor a csapattársaim sorra kezdtek kipukkadni, én egyre jobb lettem, jöttek a jó találatok (8-as, 10-es, 11-es) sorra, így 8 pontot hozzátéve az előző napi teljesítményemhez 166 ponttal zártam a napot úgy, hogy a második 14 célon 97 pontot lőttem. A második napi teljesítményem 59,3%-ra volt jó, mellyel feljöttem az 5. helyre, 9 ponttal megelőzve a hatodikat, s 3 pontra megközelítve a 4. helyezettet. Ezen a napon rajtam kívül egyetlen társam volt csak, aki javítani tudott az előző napi teljesítményén. A pályaépítőket ezért a pályáért egészen nagy dicséret illeti, nagyon komoly, igazán nem nehéz pálya volt.

A harmadik napon – mikor mindenki fáradtabb már – rendkívül fontos volt számomra, hogy ha tudok, előrelépjek, de legalább az eddig elért pozíciómat tudjam megtartani. Mindenképpen jól akartam kezdeni, ami sikerült is, mert elsőre egy 8-ast, majd a második célon egy 11-est lőttem. Nagyon szépen is versenyeztem a 16. célig, ahol 109 ponttal álltam, ám utána egy elrontott cél (messzebb volt és magasabban, mint ahogy becsültem), s a felismerés, hogy elfogyott a csokim, szőlőcukrom, stb. (a gyorsan felszívódó tápanyagok bevitele ezeken a versenyeken fokozott jelentőséggel bírnak a nagyfokú koncentráció fenntartásának elősegítésére) rontotta a teljesítményemet. Innentől már csak 1db 8-asra futotta, a többi 5-ös találat volt. Ezt a társaim felismerték, s felzárkóztak mellém, aki összetettben 6. volt mögöttem, meg is előzött, s összetettben visszajött mögém 3 pontra. Konklúzió, mindig legyen nálad elég csoki, szőlőcukor és SOHA ne add fel, ne eressz le. Sajnáltam ezt a napot, mert éreztem, hogy a 200 pont bennem van (71,4%), ám 176 pontot (62,8%) sikerült lőni ezen a napon, ami 10 ponttal több ugyan az előző napi teljesítményhez képest, azonban elmaradás az általam (utólag) elvárttól. Ez a pálya volt a legkönnyebb a három nap során, a nehézségét közepesre tenném. A pályaépítők itt is kiválóan vizsgáztak a szememben, sokat tanultam tőlük.

Ennek a pályának a teljesítésével – összesen 84db cél – véget ért a 3D Európa Bajnokság kvalifikációs verseny szakasza. A kategóriámban az 1-6. (döntös) helyezett versenyzőket az alábbi pontszámok választották el, sorrendben az 1-6-ig: 17, 3, 25, 10, 3. Látható, hogy komolyabb (1 lövésnél nagyobb) különbség csak az 1. és 2., valamint a 3. és 4. helyezett között alakult ki, ami számomra azt mutatja, hogy a versenyzők tudása közel azonos ebben a kategóriában, s a verseny végig kiélezett volt, 2-3 célon több helyezést is lehetett előreugrani, vagy hátracsúszni. Meg kell említenem még, hogy a kategóriámban én voltam az egyetlen a három nap során, akinek a nap végi teljesítményét tekintve nincs ingadozás, napról napra sikerült hozzátenni a teljesítményhez, s ezt fontosnak tekintem, hisz a verseny végén is ugyanannyi pontot ér egy cél, mint az elején, tudni kell végig koncentrálni egy egész versenyt, ami általában 4-5 óra.

A vasárnapi napon jöttek a döntők, előbb a csapat, majd az egyéni, azon belül pidig először a rövid távosok, kezdve az én kategóriámmal. A döntőt sajnos elrontottam, mivel az első célon tököt (nullát) lőttem, mert annyira izgultam, hogy 2-3 centit járt a kezem jobbra-balra. A lövés leadására itt is 1 perc áll rendelkezésre, az első, eltévesztett célon ebből szerintem legalább 50 mp-et fel is használtam (vagy csak az idő állt meg számomra), s ez után a hiba után már hiába kapaszkodtam, már nem tudtam visszafordítani az állást. Ez persze lehervasztott, mert szerettem volna az adott szituációból a reálisan elérhető legjobbat kihozni, vagyis a 4. helyre felküzdeni magam, de e helyett visszacsúsztam a 6. helyre. S ilyenkor mi van? Persze az ember üveges tekintettel bámul maga elé, s keresi az okát, hogy mit, miért, hogyan hibázott.

Összességében persze el kell ismernem, hogy amit tudtam nagyrészt kihoztam magamból ezen napok alatt, s akik legyőztek (illetve akiknél én szereztem több pontot) bizony jobb versenyzők nálam, nem véletlen a már meglévő eredménysoruk, de régebb óta is űzik ezt a sportot versenyszerűen. Mert bizony teljesen más a versenyszerű íjászat, erre keményen készülni kell, kőkemény sport.

Egy észrevétel, mely úgy érzem, hogy nemzetközi tekintetben jól jellemzi a PB-HB kategóriát. A kategóriámban magyar és lengyel íjászok voltak, azonban a korcsoportomban csak magyarok voltunk. A PB-HB kategóriáról elmondható, hogy mi magyarok uraltuk azt, hiszem a három (veterán, felnőtt, junior) korosztályban egyetlen (bronz) érmet nem sikerült itthon tartani. A lőtt pontokat nézve még nagyobb a különbség, elmondható, hogy a PB-HB kategóriában, mi vagyunk a legjobbak 3D-ben.

Az Európa Bajnokság konklúziója számomra, hogy következő évben szeretnék ismételten visszatérni ebbe a mezőnybe egy komolyabb felkészülés után, s szeretnék sportszerűen, szabályos keretek között jobbnak bizonyulni a vetélytársaimnál. Szeretném továbbá, ha a 3D szakágban, tovább tudnánk erősíteni az egyébként most sem gyenge mezőnyt. Értem ezt természetesen a saját teljesítményünk javítására, a sporthoz való hozzáállásra, valamint a mezőny bővülésére is. Azon leszek a továbbiakban, hogy a sportot tekintve ezt a három célkitűzést sikerüljön teljesítenünk, nekünk tradisoknak, hisz így válhatunk igazán megbecsült tagjaivá az íjásztársadalomnak.

Fábos László

2011.07.10 - KANIZSA 3D KUPA

A versenyen az Egyesületből részt vettek:

-    ifj. Györkös Attila
-    Tóth Péter
-    Ralf Becker
-    Lázár Ákos
-    Fábos László
-    Peter Hermann (próbaidős tag)
-    József Richárd (próbaidős tag)

Ez úton megosztanám tapasztalatom a Kanizsa Íjász Egyesület által 2011. július 10-én szervezett Kanizsa 3D Kupáról.

A versenyre készülve a lehetséges időjárást nézegetve arra a megállapításra jutottam (erre a szervezők is felhívták a figyelmet), hogy igazi nyári idő, kánikula várható. Az időjárás jelentés pontos volt, így a versenyre (7.30-as indulás idején 27 fok) előkészített jeges palackokat be is táraztam a táskámba (ezek a nap folyamán nagyon jól jöttek) az íjász felszereléssel együtt, majd társaimmal együtt nekivágtunk a Kanizsára vezető nem túl hosszú utunknak.

Épp időben érkezve (9.00 körül, 33 fok) beregisztráltunk a versenyre (ahol a szervezők szívesen fogadtak minket, s a regisztráció gyorsan, gördülékenyen megtörtént), majd elmentünk melegíteni. Ez idő alatt két megállapításra jutottunk:

1. a hely gyönyörű, ismét sikerült egy csodás helyet íjászverseny szervezésére találni,
2. tanácsosabb lesz az árnyékban maradni, ha a hőmérő higanyszála ilyen ütemben kúszik fölfele.

 

Az időjárással azért foglalkozom annyit, mert  

1. ezen a tavaszon/nyáron eddig kijutott minden féle időjárásból a versenyeken, a legtöbb esetben eső, de volt ahol a réten vert el minket a jég (Écs),
2. termetemet tekintve inkább hasonlítok egy ogréra, mint egy maratoni futóra, így engem a hőség bizony megvisel, a szervezetem csak bizonyos mértékig tolerálja ezt az időjárást, így a szombati, tűző napon folytatott lövetés után, adtam mégegy pofont magamnak.

 

Ám sebaj, majd pihenek (addig is inkább pihegek) este címszóval, nekivágtam társaimmal, s pár kanizsai ismerős íjásszal a versenynek. A verseny kiírása szerint 20db 3D cél (mindegyik teljesen új, ilyet ritkán látok!!!) meglövése volt a feladat 2-2 vesszővel.

Az állatok között egyenlőre többségben vannak a kisebb méretűek (de ezen nem lehet csodálkozni, hisz a célok megvásárlása komoly anyagi terhet ró az egyesületekre), persze akadtak köztük közepes, illetve nagyobb méretű célok is. A pályán végig haladva az a kép alakult ki bennem, hogy Gábor és csapata nagyon jószívű volt az íjászokkal (talán a várható nagy meleg miatt?), s a célokat a lőállásoktól nem nagy távolságra, néhol elég közel (ennek talán a 3. számú cél (Őz) mondott ellent egyedül) helyezték ki. Kicsit hiányoltam a meredekebb szögben történő fel-, illetve lefelé lövéseket, de ez a vasárnap kialakított pályánál nem is nagyon lett volna lehetséges (persze nagy az a part, biztos van 1-2 vízmosás, meredek partoldal, stb.). Nem ez volt életem legnehezebb versenye, ám mindettől függetlenül nagyon jól éreztem magam, s keményen megküzdöttem a pályával, s az időjárással, mert a végére bizony kipukkadtam. Ez úttal a pályaépítők nyertek, de megyek én még hozzátok J. Nagyon tetszett, hogy (gondolva az olyanokra, mint én is, akik nem mindig találnak célt) a szervezők gondoskodtak róla, hogy a célt tévesztett vesszők ne nagyon tűnjenek el, sérüljenek meg, így a szükséges helyeken vesszőfogókat feszítettek a célok mögé. Ez fontos, mert nem csak olyanok indulnak versenyen, akik mindent eltalálnak, s így nem kell a törött/eltűnt vesszőket számolgatni.  

A verseny számomra jól kezdődött (a 4. célnál kezdtünk), az első 7 lövésem célba talált. Onnan azonban erősen esni kezdett a teljesítményem, s ment a folyamatos csodálkozás részemről, hogy vajh mit tolok el folyamatosan. Több olyan állaton is hibáztam, aminek a meglövése nem okozhatott volna problémát. Könnyű lenne ezt elintéznem a nagy meleggel, de hát a nap másnak is ugyanúgy sütött. Bebizonyítottam magamnak, illetve a kanizsai íjászok számomra, hogy bizony még nagyon sokat kell tanulnom erről a csodálatos sportról. A verseny végére valamelyest sikerült javítanom, a végén egyetlen lövésen múlott a helyezésem. Ez úton gratulálok Üst Lacinak és Pápai Jenőnek, akikkel egy csapatban versenyezhettem, valamint Antal Nándinak is a jó szereplésért.

A verseny végeztével, meglehetősen kitikkadva egy finom, s bőséges (nekem legalábbis az volt) tál pörkölttel lakhattak jól a pályát teljesítő íjászoknak és kísérőik. Az ebéd és egy kis pihenő után került sor a szétlövésre a Kupáért, melyen a kategóriák győztesei vehettek részt. Ezt Ralf nyerte (talán megérdemelten, hisz a versenyben messze a legtöbb pontot lőtte).

Összegezve a leírtakat, úgy érzem, hogy mind a csapatunk, mind a szervezők egy sikeres, kellemes napon vagyunk/vannak túl. Nagyon bízom benne, hogy lesz kedvük, s erejük további versenyeket szervezni – rám bizton számíthatnak a jövőben versenyzőként – s remélem, hogy ennél kellemesebb időjárási körülmények között, valami jó nehéz pályával lepnek meg minket a következő versenyen.

A Boronkai Hagyományőrző és Íjász Egyesület a versenyen megjelent tagjai nevében szeretném megköszönni azt a kedves vendéglátást, s remek versenyt, amiben részünk volt ezen a rendkívül forró júliusi vasárnapon.

Fábos László