LAWRENCE BLOCK: Ha muszáj.

Nos, Mr. Block...vagy hívhatom Larry-nek?

LAWRENCE BLOCK: Nem hinném, hogy már ennyire jól ismerjük egymást.

Akkor Mr. Block. Beszélgethetnénk egy kicsit a Hit List-rõl.

LAWRENCE BLOCK: Végülis ezért vagyunk itt, nem?

Igaz. A fõhõs, Keller – hm, hõsnek hívja egyáltalán?

LAWRENCE BLOCK: Egyszerûen Keller-nek hívom.

Bármi legyen is, hõs, vagy antihõs, emberünk profi gyilkos. Egyesek felbérelik, hogy megöljön másokat.

LAWRENCE BLOCK: Köszönöm, hogy rámutatott.

Nem épp átlagos hõs, ugye? És ez a második könyv, amiben szerepel. Miért választotta pont õt egy sorozat fõszereplõjének?

LAWRENCE BLOCK: Nem az én ötletem volt.

Tényleg? Akkor kié? A szerkesztõé?

LAWRENCE BLOCK: Nem, de szerencsés volt, mert magamtól valószínûleg nem éltem volna az ötlettel. Akaratos típus vagyok. Adjon egy ötletet, legyen akár jó is, én mégis mást fogok használni.

Ezt már hallottam Önrõl.

LAWRENCE BLOCK: Hát, nem kell mindent elhinni, amit mondanak.

Jól van. Visszatérve Keller-hez...

LAWRENCE BLOCK: Az õ ötlete volt.

Mármint Keller-é?

LAWRENCE BLOCK: Azt hiszem igen.Úgy értem, el kell menjen az ember esze ahhoz, hogy leüljön, és elképzeljen egy bérgyilkost, mint sorozat-fõhõst. Amit én tettem, az egyetlen dolog volt: írtam a fickóról egy novellát.

Ez volt a „Hadnagyra hallgat”.

LAWRENCE BLOCK: Pontosan. 1989-ben írtam, a Playboy adta ki, jelölték Edgar díjra, mint legjobb novellát, és úgy gondoltam, ez lesz az elsõ és utolsó megjelenése Mr. Keller-nek.

De neki más tervei voltak? Nem érzelgõs egy kissé, hogy a karakter átveszi az irányítást a szerzõ felett?

LAWRENCE BLOCK: Esetleg elmehetne a fenébe, és megírhatja egyedül is ezt az interjút.

Nem, én csak…

LAWRENCE BLOCK: Ha nem akarja meghallgatni, amit mondok...

Sajnálom. Kérem, folytassa.

LAWRENCE BLOCK: Néhány évvel a „Hadnagyra hallgat” után eszembe jutott Keller, gondolkodni kezdtem az életérõl. Arra gondoltam, hogy elõbb vagy utóbb kiköthet egy agyturkász kanapéján, és elképzeltem, az milyen lenne. És a következõ, amit írtam...

...az a „Keller pszichiáternél” volt.

LAWRENCE BLOCK: Ismeri a történetet?

Ezt mindenki tudja, nem? Megint jelölték Edgar-ra, és most nyert is.

LAWRENCE BLOCK: Vissza a témához: ez indította el igazán Keller karrierjét. A novella végén emberünknek kutyája lesz. És mit csináljon egy bérgyilkos egy kutyával?

Etesse, sétáltassa, beszélgessen vele...

LAWRENCE BLOCK: És Keller így is tett, de mi történik, ha a munkája a városon kívülre szólítja? Így keletkezett a „Kutya sétáltatva, virágok öntözve”, aztán már tudtam, hogy regényt írok.

Nem úgy érti, hogy egy novella-sorozatot?

LAWRENCE BLOCK: Nem, ha úgy értettem volna, hogy novella-sorozatot, azt mondtam volna, hogy novella-sorozatot.

Sajnálom.

LAWRENCE BLOCK: Ehrengraf, a kis ügyvéd, akirol néha írok, na õ egy novella-sorozat hõse. Mindegyik sztori különálló, és nem kapcsolódnak. Semmi közük egymáshoz. Olvashatja õket keletkezési sorrendben, de ha nem így tesz, akkor sem veszt semmit.

Keller más.

LAWRENCE BLOCK: Nagyon is. Az õ élete megváltozik egyik történetrõl a másikra. Van egy történet-vonal. Külön írtam a Bérgyilkos fejezeteit, melyeket különálló novellákként adtunk ki, de ahogy haladtam elõre, már tudtam, hogy egy epizodikus regényt írok, részletekben.

Aztán amikor kiadták a Bérgyilkost...

LAWRENCE BLOCK: Vitték, mint a cukrot. Feljutott pár bestseller listára, és hétszer vagy nyolcszor is újranyomták. És mindezt igazi promóció nélkül érte el. Se reklám, se turné, mivel nem hittem, hogy a közönség ennyire szeretni fogja. Azt tudtam, hogy én szeretem, de nem gondoltam volna, hogy a lelkesedésem másokra is átragadhat.

És ezért döntött úgy, hogy ír egy folytatást?

LAWRENCE BLOCK: Ilyen tuskónak néz? Azt hiszi, hogy pusztán kereskedelmi okok befolyásolhatják a szerzõ tisztán mûvészi megfontolásból született terveit?

Nyilván nem, de...

LAWRENCE BLOCK: Igazából, tényleg fontos tényezõ volt a siker. Ha mindenki utálta volna a Bérgyilkost, valószínûleg azért írtam volna pár történetet Keller-rõl, mivel engem teljesen lenyûgözött – de egy újabb regényt aligha.

És a Hit List regény, ugye?

LAWRENCE BLOCK: Igen, ahogy a Bérgyilkos is. Épp az imént magyaráztam el.

Tudom, de...

LAWRENCE BLOCK: Jól van, jól van. A Hit List kevésbé epizodikus, és inkább egy tradicionális regényre hasonlít. Ezt elismerem. A sztorikat nem adtuk ki külön-külön, kivéve egy német magazinban megjelent „Keller's Horoscope” címut és egy Modern Painters nevû flancos angol mûvészi újságban felbukkant „Keller's Art” címû novellát. Ettõl még az új könyv is epizodikus valahol, hiszen eleve Keller élete ilyen jellegû. Megy valahová, megöl valakit, hazajön – epizód vége.

Kivéve, hogy a fejezetek az új könyvben nem így érnek véget, ugye?

LAWRENCE BLOCK: Nem, mert Keller-nek megvannak a maga problémái. Valahogy sikerült felkerülnie egy másik bérgyilkos halállistájára. Valaki próbál végezni a bérgyilkossal.

És ezúttal, ha jól sejtem, a kiadó nagyobb felhajtással akarja megjelentetni a könyvet.

LAWRENCE BLOCK: Nekem így mondták, igen.

Tehát, számíthatunk Keller-re a bestseller listákon?

LAWRENCE BLOCK: Azt hiszem, ezt majd a közönség eldönti, nem?

Reméljük, helyesen döntenek.

LAWRENCE BLOCK: Végeztünk? Mehetek már?

Azt hiszem, ennyi elég lesz, igen. Köszönöm szépen, Larry.

LAWRENCE BLOCK: Lemaradtam valamirõl? Mikor haverkodtunk össze?

(a beszélgetés eredetije itt található)

vissza