|
|
|
|
|
|
|
|
Lawrence
Block interjúja Bernie Rhodenbarral:
A Long Island Newsday számára elkövetett
apróságom, amiben elbeszélgetek Bernie
Rhodenbarral a kapzsiság témakörében.
A kapzsiság, egy betörõ szemével
Az East Eleventh Streeten elsétáltam
a Barnegat Booksig, hogy váltsak pár
szót kedvenc könyvárusommal, Bernie
Rhodenbarral. A pult mögött állt, teljesen
belefeledkezve egy könyvbe, míg a macskája
az ablakban süttette a hasát. Az egyetlen
vevõ a boltban egy fiatal, piercingekkel tûzdelt
nõ volt, aki egy St. Sebastian-életrajzot
olvasgatott.
„Na, látom milyen jól megy az üzlet
manapság.” - mondtam. - „Gondolom,
játszi könnyedséggel keresed a pénzt.”
Rám nézett. „Idõrõl-idõre”,
kezdte, „azért vesznek is könyveket.
Még jó, hogy nem ettõl a helytõl
függ a megélhetésem.”
Bérleti díjat se kell fizetnie, mivel az
egész épületet megvette abból
a profitból, amire betörõként
tett szert. „De most komolyan” kezdtem, „rengetegen
szakítanak nagy pénzeket azzal, hogy neten
keresztül adják el a könyveket. Te nem
tudnád így csinálni?”
„De” - felelt. - „Listázhatnám
a könyveimet az Ebayen, s a maradék
idõben csomagolhatnám õket, és
elcammoghatnék velük a postára. Bezárhatnám
a boltot, mert hát kinek is kell egy ilyen, ha
van számítógépe és
egy modeme? De nem azért nyitottam a helyet, hogy
meggazdagodjak. Egyszerûen azért, hogy legyen
egy könyvesboltom, érezzem vele jól
magam, néha felszedhessek csajokat. Érted?
Nem vagyok kapzsi.”
„De lopsz.” - jelentettem ki.
Összeráncolva a szemöldökét
St. Sebastian legnagyobb rajongója felé
intett. „Nem azért, hogy meggazdagodjak.”
- felelt. „Csak annyit, hogy elélgedéljek.
Nem akarok gazdag lenni, mert akkor egy kapzsi disznó
válna belõlem.”
„Tehát azt mondod, a gazdagok kapzsik?”
„Nem mindenki kezdi úgy”, mondta, „de
általában azok lesznek. Nézd meg
például azokat a fontos öltönyös
urakat a nyolc számjegyû fizetésükkel.
Minél többet fizetnek nekik, annál
többet akarnak, és mikor a cég csõdbe
megy, szép csendben keresnek egy másikat.
Vagy ott van a baseball.”
„A baseball?”
„Amerika hobbija.” - mondta. - „A játékosoknak
régen volt melója a szezonon kívül
is, hogy biztosítsák a megélhetésüket.
A tulajdonosok meg ugyan jól megszedték
magukat, mégis a sportért csinálták.
Nem azért, hogy még többet kaszáljanak.”
„És?”
„És a játékosok most úgy
két millát keresnek átlagosan évente,
a tulajok meg már csak az egyre növekvõ
számokban gondolkodnak. Szóval mindenki
gazdag, tehát mindenki kapzsi. Ezért lesz
most õsszel sztrájk. Mivel disznók,
és csak többet és többet akarnak.”
„Más szavakkal”, mondtam, „a
siker disznókat csinál a férfiakból.”
„És a nõkbõl.” - tette
hozzá. - „A siker mindkét nemet megváltoztatja.
És manapság, úgy tûnik, ez
elkerülhetetlen. Senki se elégszik meg azzal,
hogy elindítja az üzletet és megél
belõle. Mindenki terjeszkedni akar vagy úgy,
hogy üzletlánccá fejlõdik, vagy
eladja egy nagy cégnek az egészet. Szerencsére
ez engem nem fenyeget. Senki sem akarja szaporítani
a Barnegat Booksot, és egy multi-cég
sem tervezi a felvásárlását.”
„Tehát továbbra is csupán eladod
a könyveket.”
„Idõrõl-idõre.” - mondta,
miközben a fiatal nõ visszatette a St.
Sebastian kötetet a polcra és üres
kézzel távozott. „Tudod, jó
dolog, hogy tolvaj vagyok. Így becsületes
tudok maradni.”
(a
"beszélgetés" eredetije itt
található)
vissza
|
|
|
|