Lawrence Block interjúja Bernie Rhodenbarral: A Long Island Newsday számára elkövetett apróságom, amiben elbeszélgetek Bernie Rhodenbarral a kapzsiság témakörében. A kapzsiság, egy betörõ szemével Az East Eleventh Streeten elsétáltam a Barnegat Booksig, hogy váltsak pár szót kedvenc könyvárusommal, Bernie Rhodenbarral. A pult mögött állt, teljesen belefeledkezve egy könyvbe, míg a macskája az ablakban süttette a hasát. Az egyetlen vevõ a boltban egy fiatal, piercingekkel tûzdelt nõ volt, aki egy St. Sebastian-életrajzot olvasgatott. „Na, látom milyen jól megy az üzlet manapság.” - mondtam. - „Gondolom, játszi könnyedséggel keresed a pénzt.” Rám nézett. „Idõrõl-idõre”, kezdte, „azért vesznek is könyveket. Még jó, hogy nem ettõl a helytõl függ a megélhetésem.” Bérleti díjat se kell fizetnie, mivel az egész épületet megvette abból a profitból, amire betörõként tett szert. „De most komolyan” kezdtem, „rengetegen szakítanak nagy pénzeket azzal, hogy neten keresztül adják el a könyveket. Te nem tudnád így csinálni?” „De” - felelt. - „Listázhatnám a könyveimet az Ebayen, s a maradék idõben csomagolhatnám õket, és elcammoghatnék velük a postára. Bezárhatnám a boltot, mert hát kinek is kell egy ilyen, ha van számítógépe és egy modeme? De nem azért nyitottam a helyet, hogy meggazdagodjak. Egyszerûen azért, hogy legyen egy könyvesboltom, érezzem vele jól magam, néha felszedhessek csajokat. Érted? Nem vagyok kapzsi.” „De lopsz.” - jelentettem ki. Összeráncolva a szemöldökét St. Sebastian legnagyobb rajongója felé intett. „Nem azért, hogy meggazdagodjak.” - felelt. „Csak annyit, hogy elélgedéljek. Nem akarok gazdag lenni, mert akkor egy kapzsi disznó válna belõlem.” „Tehát azt mondod, a gazdagok kapzsik?” „Nem mindenki kezdi úgy”, mondta, „de általában azok lesznek. Nézd meg például azokat a fontos öltönyös urakat a nyolc számjegyû fizetésükkel. Minél többet fizetnek nekik, annál többet akarnak, és mikor a cég csõdbe megy, szép csendben keresnek egy másikat. Vagy ott van a baseball.” „A baseball?” „Amerika hobbija.” - mondta. - „A játékosoknak régen volt melója a szezonon kívül is, hogy biztosítsák a megélhetésüket. A tulajdonosok meg ugyan jól megszedték magukat, mégis a sportért csinálták. Nem azért, hogy még többet kaszáljanak.” „És?” „És a játékosok most úgy két millát keresnek átlagosan évente, a tulajok meg már csak az egyre növekvõ számokban gondolkodnak. Szóval mindenki gazdag, tehát mindenki kapzsi. Ezért lesz most õsszel sztrájk. Mivel disznók, és csak többet és többet akarnak.” „Más szavakkal”, mondtam, „a siker disznókat csinál a férfiakból.” „És a nõkbõl.” - tette hozzá. - „A siker mindkét nemet megváltoztatja. És manapság, úgy tûnik, ez elkerülhetetlen. Senki se elégszik meg azzal, hogy elindítja az üzletet és megél belõle. Mindenki terjeszkedni akar vagy úgy, hogy üzletlánccá fejlõdik, vagy eladja egy nagy cégnek az egészet. Szerencsére ez engem nem fenyeget. Senki sem akarja szaporítani a Barnegat Booksot, és egy multi-cég sem tervezi a felvásárlását.” „Tehát továbbra is csupán eladod a könyveket.” „Idõrõl-idõre.” - mondta, miközben a fiatal nõ visszatette a St. Sebastian kötetet a polcra és üres kézzel távozott. „Tudod, jó dolog, hogy tolvaj vagyok. Így becsületes tudok maradni.” (a "beszélgetés" eredetije itt található) vissza