Engem speciel elég váratlanul ért a tárgyalt könyv. Nem tagadom, eleinte meg sem akartam venni: bár elolvastam a tartalmát, egyáltalán nem fogott meg. Egy bérgyilkos története? Ugyan, hiszen õ csak pénzért öl - nem egy nagy etvasz, mondtam én. Aztán, befizettem rá.

Egyszerû, New York-i lakásában idõnként megcsörren a telefon, s ha a megszokott hang szól bele, õ máris vonatjegyet vált, felveszi az adatokat, és munkához lát. Öl. Így, nemes egyszerûséggel.
Számára ezen nincs is mit cifrázni, hiszen ugyanolyan munkának tekinti, mint más az épületek tervezését, zöldségek eladását, vagy a levelek kihordását. Csak egy munka, nem több. Valakinek ezt is el kell végeznie.
Ha jobban meggondoljuk, annyira nem is jár rosszul: kötetlen munkaidõ, nincs napi 8-16-ig tartó robot, nem kell hozzá öltönyt húzni, nem rúgnak ki létszámleépítésre hivatkozva, nem kell irodában görnyednie, satöbbi.
No persze, az elvégzendõ feladat morálisan igencsak megkérdõjelezhetõ, de fõhõsünk nem tartozik a labilis idegzetû, „vajon-jó-amit-teszek?” fajtába. Kevesebb magabiztossággal valószínûleg képtelen lenne korrektül tenni a dolgát.

Ha csak az oldalszámra nézünk, már akkor is sejthetjük, hogy semmiképpen sem tekinthetõ túlírt könyvnek. Ha elolvasunk belõle egy fejezetet, ez az érzés csak fokozódik, s hamar megbizonyosodhatunk afelõl, hogy Block nem foglalkozik felesleges részletek tárgyalásával. Csak a lényegre koncentrál.
Ennek persze olykor megvannak a maga hátulütõi, de ezek csak olyan apróságok, amiket igazán elnézhetünk neki. Hiszen, nagyjából 250 oldalon megismerhetjük J. P. Kellert, amolyan életképek formájában.
A könyv mûfaja ugyanis novellafüzér. Minden történet más és más, Keller különbözõ feladatait tárja elénk. S ha esetleg attól félnénk, a téma önmagában nem is rejt elég változatosságot, elég fordulatot, nyugodtan dõljünk hátra, kapcsoljuk ki a családot, és hagyatkozzunk csak Block-ra.

Õ ugyanis van olyan kreatív, szellemes, cinikus, hogy még a krimik iránt nem különösebben érdeklõdõ olvasókat is képes magával ragadni. Kis túlzással talán azt is mondhatjuk, hogy kedvet csinál a szakmához - de legalábbis egy csokor ötletet átnyújt nekünk.
Kevés karaktert mozgat, s nem is kell hozzá diploma, hogy a könyvet még nem ismerõ olvasó rájöjjön: igazából egy férfire fókuszál. Nem kapunk róla mély analízist, nem ismerjük meg talán annyira, mint más íróknál - de ez nem is fontos, Block pont annyit tár elénk gyilkosunk jellemébõl, amennyi szükséges.
Noha emberünk elvégzendõ feladatai egy pontban egyeznek, a regény mégsem unalmas. Azt ugyan nem tudom, hogy a szerzõ, mielõtt írásra adta volna a fejét, szakmabeli volt-e, onnan szerezte-e a tapasztalatait, mindenesetre én különösebb fenntartások nélkül elhittem neki az írottakat.

vissza