Kis kiadásbeli kitérő (a két Scudder-regény) után ismét itt van Bernie Rhodenbarr, Block talán második legnépszerűbb sorozathőse, aki változatlan formában, változatlan pechhel csöppen bele ötödszörre is egy zavaros ügybe, hogy aztán rátermettségével és egy kis baráti segítséggel záros határidőn belül ki is vágja magát onnan.

Az aktuális kalanddal a szerző folytatja a széria harmadik darabjában megkezdett kulturális utalgatást, Kipling és Spinoza után ezúttal a holland festő, Piet Mondriannal, ugyanis az absztrakt, geometrikus kompozícióiról ismert művész egyik munkája (az 1942-es Kompozíció színekkel) mozgatja a cselekményt. A betörő-antikvárius főhős gyanúsan rövid idő alatt többször is kapcsolatba kerül az alkotó nevével és munkájával. Nem egy embernek fáj ugyanis a foga a szóban forgó képre, de az igazi problémát mégsem az érdeklődők száma okozza, hanem a hulláké.
Bernie, jó szokása szerint most is olyan ügybe keveredik, ahol holttestek bukkannak fel - és persze ő lesz az, aki a rendőrség számára első számú gyanúsítottként szolgál.

Az összetevők tehát megvannak egy tipikus Rhodenbarr-történethez, úgyhogy mindenki biztosra mehet: az egyszerűnek induló, de fokozatosan bonyolódó cselekmény szokás szerint izgalmas, vicces, ügyesen kigondolt jeleneteken keresztül jut el a mindent megmagyarázó, kötelező záróbeszédig. Block ezúttal még fontosabb szerepet szán a főhős legjobb barátját jelentő Carolyn Kaisernek, nagyon is helyesen: jól működő párosuk (akár Keller és Dot kettőse a Bérgyilkos-regényekben) nem egy humoros párbeszéddel gazdagítja az amúgy sem épp búskomor sztorit.

Az összes betörő-történet jellemzője, az agyafúrt meseszövésen túl, a lenyűgöző könnyedség, ami átitatja a narrátor-főhős stílusát - és pont ez az elegánsan, de minden erőlködés nélkül szórakoztató hangvétel az, ami miatt képtelenség csalódni a Bernie Rhodenbarr-könyvekben.

vissza