Habár az Agave Kiadó Lawrence Blockot a Bérgyilkos címû regényén keresztül mutatta be a magyar közönségnek - véleményem szerint helyesen -, az író legnagyobb sikerét a Scudder sorozattal könyvelhette el. Noir-jellegû krimiszériája szinte az összes létezõ díjat besöpörte, melyek felsorolásától most nyugodtan eltekinthetünk (különösen, hogy az érdeklõdõk megtalálják ezeket a kötetben).
A lényeg, hogy - saját bevallás szerint - az íróval együtt öregedõ fõhõst végre országunkba is elküldték. Az apák bûnei az õ bemutatkozása.

Matthew Scudder, az egykori zsaruból magánnyomozóvá vedlett fõhõs egy szokványosnak tûnõ ügy kapcsán ismeri meg Cale Hannifordot. Nevezett úr lányát ugyanis brutálisan meggyilkolták, s az elsõ számú gyanúsított egy lelkész ártalmatlannak látszó fia. Aki, mellesleg, szintén halott: a gyilkosság után pár nappal felakasztotta magát a cellájában.
Az apa, mivel változtatni már nem tud semmin, s az elmúlt években teljesen eltávolodott lányától, arra kéri Scuddert - némi díjazás fejében, természetesen -, tudjon meg mindent gyermekérõl, ki is volt õ valójában.

Eddig az alapsztori. S mivel krimirõl beszélünk, nem is lenne ildomos belemenni a részletek boncolgatásába - akit érdekel, úgyis el fogja olvasni. Ahogy egyébként sejthetõ, a könyvben a nyomozást fogjuk végigkövetni, a megbízástól egészen a végkifejletig, végigjárva pár, detektívregényekben megszokott helyszínt.

Noha az elsõ benyomás nem feltétlen sugallja az olvasónak, hogy szokatlanul körmönfont történettel áll szemben, azért elbóbiskolni semmiképp nem fogunk. Nem igazán jogos a fõhõs Kellerrel való összehasonlítása, lévén két teljesen eltérõ könyvrõl van szó, komolyabb hivatkozási alap híján talán egy rövid gondolatot mégis megér.
Kedvenc bérgyilkosunkhoz hasonlóan Mr. Scudder is egyedül végzi a dolgát; szintén eltökélt, tökös fazon; de jelleme talán kevésbé árnyalt. Ez persze komoly hibának semmiképp sem róható fel, elvégre egy sorozat elsõ kötetét nem is szokás mélyanalízissel indítani. Ráérünk.

Ugyan köztudott, hogy nem a könyv hossza a lényeg, hanem a tartalma, azért egy kis fintorra mégis okot ad a soványka terjedelem. A rövid nyomozásért viszont kárpótol a Bérgyilkosban már megismert stílus. Bár a magyar olvasó még a Block-életmû rettentõen vékony szeletét ismeri csupán, ez mégis elég volt ahhoz, hogy felismerjük, kinek a regényével van dolgunk.
Néhol, ha úgy tartja kedve, a szerzõ részletez; bizonyos dolgok meg teljesen kimaradnak - attól persze nem kell tartani, hogy esetleg elveszítjük a fonalat. A történet ugyanis, mint mondottuk volt, nem túl komplikált, de brutalitása ellenére mindenképp élvezetes olvasmány.

Külön öröm egyébként Block elõszava, direkt a mi kiadásunkhoz, melyben még némi magyar rokonsági kapcsolatról is szó esik. Scudder tehát becsöngetett végre hozzánk is, és hamarosan folytatja, amit elkezdett. Talán sokak nevében beszélek akkor, amikor azt mondom: alig várjuk!


vissza