Furcsa belegondolni, de igaz: a hagyományos tempóban induló Scudder-sorozatból több, mint két éve nem jelent meg magyarul új regény. Más kötetek azért szerencsére képviselték az írót a hazai olvasótábor előtt, de bármennyire is kiváló társaság a bérgyilkos és a betörő, a szerző iránt érdeklődők számára öröm lehet a felfedezés: hosszúra nyúlt kényszerszünet után újra velünk van a gyűrött New York-i magánnyomozó is. Méghozzá, egészen rendhagyó módon a Döfés a sötétbennel majdnem egyidőben jelenik meg a Nyolcmillió halál című, ötödik kötet is, mely közmegegyezés szerint a széria egyik sarokkövének számít.

Ezúttal, először a sorozat történetében, Scudder egy igen régi eset felgöngyölítését kapja feladatnak megbízójától: a kilenc évvel ezelőtt garázdálkodó jégcsákányos gyilkos utolsó áldozata, Barbara Ettinger apja keresi fel főhősünket, hogy derítse ki, valójában ki a felelős lánya haláláért – mert nem az, akit gyanúsítottak. Ennyi idő alatt persze jócskán kihűltek a nyomok, így a helyzet a szokásosnál is nehezebb, különösen, hogy nem csak az üggyel kell megbirkóznia a fáradt, de kitartó nyomozónak, hanem önnön magával is: bár saját bevallása szerint akkor hagyja abba, amikor akarja, a piálás kényszere egyre inkább eluralkodik a férfin.

Block zsaruból magánnyomozóvá alakult hőse már jó ismerőse lehet azoknak, akiknek volt szerencséje a sorozat előző három kötetének valamelyikéhez, de ugyanúgy hamar barátként üdvözölhetik azok, akik a Hammett/Chandler-féle magányos bűnüldözőkkel ápolnak szorosabb viszonyt; bár nincs működési engedélye, irodája, vagy titkárnője, Matthew Scudder a fenti szerzők legendás alakjainak egyenesági leszármazottja. Ennek megfelelően aktuális (Amerikában a neves Shamus-díjra jelölt) története is magán viseli a nagy elődök néhány jellegzetességét; egyes szám első személyű elbeszélése cinikus, a mögötte levő évektől megfáradt, feladatához mégis kitartóan ragaszkodó hőst állít középpontba, aki a város borúsabb, mocskosabb oldalán haladva keresi az igazságot. Közben pedig, lévén máshogy képtelen elviselni a körülötte levő világot, lassan, fokozatosan leépíti magát: egy bourbon itt, egy bourbon ott, és néha arra eszmél, hogy nem tud számot adni a kidőlés előtti órákról.