01.16. – Ma nagy boldogság van. Két majdnem napja nem látta Mamikát és már nagyon hiányolta. Most nem szál le róla. Vele főz, vele pihen az ágyon. Hozzám csak azért jött le játszani, hogy jól megharapdáljon, el akar űzni a háztól. Kint rengeteget eszik és egész nap játszik. Élvezi a jó időt.

Most az ágyon fekszenek Mamikával, nézik a Csillagkaput és Bodri fogja az ingét, nehogy elmenjen.

01.17. – Este vendégünk jött. Bodri tartózkodóan, de nem agresszívan fogadta és meg is jelölte, erős pézsma szagú váladékával. A biztonság kedvéért az egész lakást és minket is, hogy tudatosítsa, ő van itthon, az övé a birtok. Aztán átment, nem közösködött.

Reggel kicsit tovább volt a szokottnál, miattunk, lustálkodtunk. Mivel így éhes volt, kivittem az  udvari helyére, ahol egy tegnap elpusztult halat dobtam neki. Mostanában elfogadja. A dobás úgy sikerült, hogy a hal homokra esett. Megfogta, kissé kényesen, bevitte a vízbe, lemosta, majd kihozta él megette.

Mielőtt átment, a konyhában paprikázott és megérezte, hogy az asztalon valami ehető van. Fagyos csirke ázott. Lazán felugrott és mire elkaptam, már kiemelte a fejet. Szájában a csirkefejjel vittem át, ott leugrott és eliszkolt.  

Kora délután váratlan látogatást tettünk nála - nem is értette hirtelen - de kedvesen üdvözölt (nappal nem szoktuk felébreszteni) Egy kis filmezés, meg főleg haletetés volt. Persze játszottunk, meg naspolyáztunk. Mamikát mindenáron be akarta húzni a vízbe. Nem érti mért hagyjuk ki ezt a jó bulit. Ilyenkor nem marad kint, igaz elég nehezen akart bejönni, mindig húzott vissza.. Itthon aludt kicsit de főleg simogatás, dögönyözés volt. Kedvesen tudatta hogy nagyon szeret minket, de azért ő most inkább visszamenne a kellemesen fagyos vízbe. Így visszavittem, ahol egyből belevetette magát a tóba. Bár biztos még aludni is fog, de most játszik.

Csak perceket van bent. Azt kurkászás és kis játék tölti ki. De egyértelmű hogy kint jobb neki. Most tűnt fel, hogy már régen nem pittyeg utánam, ha otthagyom a tónál. Sőt, már nem is nagyon hív, csak reggel. Este akkor kezd jelezni, ha meghallja a kapu nyitását. Ma este az udvari helyén volt vagy 40 percet, turkált, megevett két halat, játszott a régi medencéjében, amibe már alig fér el, hiszen az átmérője vagy 20 cm-rel kisebb mint Bodri hossza. Igaz itt van csobogó, amit imád. Mókás elgondolni, hogy kiskorában ennek az aljára lejutni is nagy feladat volt neki, most meg ha feláll, a fele kint van.

01.20. – Két napja gyakorlatilag csak percekre jön haza. Nagyon jó az idő, főleg ma. A felengedett földben turkál,keresgél, nagyokat játszik a vízben, rohangál. Itthon csak egy kis vakargatás, meg az új kedvence, a narancs-játék. Annyira bejön neki a narancs, amit gurigálhat, dobálhat és fura szaga és íze van, hogy leszedi még az asztalról is.

01.21. – Reggel 20 perc. Este későn jött, nem hívott én mentem át,és ha már ott voltam eljött velem haza. Itt aludt Mamika mellett 10 percet és ment is vissza. Hoztak egy szárnyaszegett gerlét. Megmutattam neki, nem érdekelte. Letettem, megszaglászta és otthagyta. Ki akartam hozni, de Bodri morogva elkapta és beugrott vele a vízbe. Kíváncsi vagyok eszik e belőle?

A rövid bentlétek, és hozzánk kötődő rituálék elhagyása, vagy jelképessé válása egyértelműen az elszakadás jele. Gyakorlatilag magától már haza sem jönne, nem kérné hogy érte menjek. Tapasztalatból tudjuk, hogy ez még fog változni,legalábbis minden ilyen korszakot követni szokott egy rövid, de erős bújós, szakasz, amikor le sem akarnak mászni a szülőkről. Ám ezek csak kis fellángolások szoktak lenni, utána jön az önállóság. Kicsit későbbre vártuk, de hát ez van. Sajnos teljesen nem engedhetjük meg, hogy leszokjon rólunk, mert a kihelyezésekor egy elég hosszú utat kell megtennünk. Mivel autóban csak kiskorában utazott, hozzá kell szokatnunk. Hiszen nem lenne jó, ha egy megrázó élményhez kötődne a szabadulás napja. Bezárni sem akarjuk egy ketrecbe, elég nehezen is menne, ölben, illetve az ülésen mászkálva szeretnénk kivinni.

Szóval van még tennivaló.

01.22. – Ma reggel, mivel ketten voltunk, kis pihenés után hatalmas párnacsata volt. Valamiért nagyon tetszik neki ha a nagy párnával ütjük és ha becsavarjuk a takaróba és csiklandozzuk. Ilyenkor visít, majd ha kiverekedi magát, rohangál mint egy őrült, fel-alá a lakásban. Aztán fel az ágyra és kezdődik előröl. Vagy húsz percig bírja maximum, mert túlmelegszik. Kicsúszik az előszobába az ajtó elé, jelezvén hogy mehetünk. Kint egyből beugrott a tóba és hűsítő fürdőt vett. A gerlét nem ette meg.

Ellopott egy egész paprikát és meg is ette. Ha el akartam venni elszaladt vele. Mamikának engedte, protekciós.

El nem tudjuk képzelni miért a paprika? Régen azt hittük a vitamin miatt, de mást nem eszik, alig kóstolt meg valami növényt. A szagában, vagy ízében lenne valami? Vagy simán véletlenül ez jön be neki? Mindenesetre napi egy, kettő lemegy. Csak a legnagyobb hidegben nem evett. És ami külön fura, hogy csak bent eszi. Ha kint adunk neki, meg se szagolja.

01.23. – Reggel és este hatalmas játék, össznépi csiklandozás, rohangálás. De már egyszer sem hívott, a megszokott sípolás eltűnt. Még ha lát is, csak makogva köszön, mint a felnőttek.

Ma beszéltünk a kihelyezési területet jól ismerő szakemberrel. Leszűkítettük a lehetséges helyszíneket. Csak jó hírt kaptunk. Vannak öreg fák, bozóttal a folyó partján, de magasabban a vízszintnél. Élnek vidrák a területen. A helytől felfelé és lefelé, pár kilométerre két zsilip komoly téli vidra találkozó és táplálkozó hely.

Ha az időjárás engedi, a hétvégén kimegyünk terepszemlére és esetleg ki is választjuk a leendő Bodri-vár helyét.

Na a kis gazember majdnem szadablábra helyezte magát. Vittem vissza és a teraszon a rágcsálóknak szánt zöldséges ládából kivettem egy káposzta levelet. Mindig dobok be valamit Bodrinak a vízbe, hogy játsszon vele. Megérezte a szagát és kikapta a kezemből. Ez nem lett volna baj, de menet közben elharapta. Olyan vehemenciával vetette magát a leeső levél után, hogy kiugrott a kezemből, alig tudtam elkapni és a szájába nyomni a káposztát. Ha földet ér, biztos elszalad a sötétbe. Morogva szorította, így tettem be a helyére, ahol egyből ráfeküdt és elhajtott a tekintetével. Holnap kipróbálom mit csinál vele.

01.24. – A káposzta az új kedvenc. Egy kis fejet adtam neki, amivel előbb játszott, majd jóízűen majszolgatta. Mivel ez elég törős kaja, a konyha úgy nézett ki mint egy katasztrófa sújtotta övezet.

Hajnalban egy zöld varangy várt az ajtó előtt. Ő is átment Bodrival. Szeret vele játszani, meglepően finoman és nem tekinti ehetőnek. Legalábbis egyenlőre. Igaz kint az vadonban elég ritkán fognak összefutni.

Az általa fogyasztott növények tulajdonságaiból arra következtetünk, hogy a C-vitamin miatt eszi őket. Ezt rendesen gondolom kagylókból csigákból nyeri, amik most csak ritkán kerülnek terítékre.

Ma kimentünk és kijelöltük a kinti vára helyét. Nagyon jó környék, a folyón kívül holtágak, erdők holtágakkal, bozót és ember messze. Vidrák vannak. Mostantól építkezünk, hogy a vár jó legyen és közte meg a víz között egy biztos fedett járat legyen, vízszinttől függetlenül. Jelölőanyag –ürülék – kihelyezése, ha lehet egy vízparti halgödör kialakítása.

Ezeket valószínűleg nem fogja sokáig használni, de kellenek a biztos kezdéshez.

Itthon már csak aludt, és evett paprikát meg káposztát együtt, most a tóban játszik. Ha hazajön, megmutatom neki az autót, egy kis szaglászás erejéig.

Este nagyon kemény, felnőtt harcmodorú verekedést játszottunk. Ilyenkor nincs kegyelem, igaz nincs harapás sem, csak csípések, de ezek is vérzenek . Már nekem, ő fel sem veszi az én gyenge próbálkozásaimat. Utána az udvaron játszottunk, ászunk, fogócskáztunk. Majd evett egy kis csontot.

Felvetették, hogy vajon mit fog kezdeni Bodri a vadon nőtt vidrákkal, nem lesz e gond a viselkedésével, hiszen a legnagyobb igyekezet ellenére is felvett olyan szokásokat amik kint nem jellemzőek.
Nekünk is voltak és vannak félelmeink. Ezért már az elején nagyon sok vidra etológiát olvastunk, igyekeztünk úgy viselkedni, azokért haragudni és dicsérni mint az anya...de ami legfontosabb, beszélget vidrákkal...olyankor nem is törődik velem.. kb 150 méterre van a Kraszna és onnan sípolnak neki, ő meg vissza. A másik, hogy a menyétféléknél nagyon sok az öröklött tudás. A nyestjeink is rengeteg olyat tudtak, amit nem mi tanítottunk és Bodri is így van vele.
Ráadásul mivel hím, nem akkora a felelőssége, mint a kölykeit nevelő anyáké.
Kissé megnyugtató az is, hogy a kinti helyén és bent velünk, de még az udvari helyén is, teljesen másképpen viselkedik. Olyan szinten, hogy például a mániákus paprika evése is csak bent jellemző, kint még sosem evett,pedig kapott sokszor. Meg sem szagolta. Ráadásul a változások mindig a vad vidra felé mutatnak, fokozatosan veszti el a kiskori kedvenc baba allűröket.
Persze aggódunk, de bízunk benne mert látjuk hogy igazán vad vidra akar lenni.
Sajnálom hogy nem tudjuk megmutatni ezt az arcát másnak, de még fotózni sem hagyja magát, csak ha nagyon belemerülünk egy játékba.
Ha látnátok, jobban megértenétek miért várjuk hogy végre szabad lehessen, mert minden nappal egyre nagyobb benne a késztetés, amit a tudtunkra is ad.
Mi meg bízunk benne.

01.25. – Úgy döntöttem, hogy a kihelyezett házát egy kis hordóból alakítjuk ki. Ezért délelőtt bevittem a vára mellé, hogy szokja. Bár már bent tevékenykedtem, nem jött elő. Csak percek múlva bújt elő egy szélső lukon a növényzet halom alól. Látszott rajta hogy most kelt fel, így .gondoltam megnézem a házát belül, hogy meleg, száraz e. Kiderült, hogy nem is ott alszik.  Bekúsztam a vár járataiba és megtaláltam az alvóhelyét, amit szemmel láthatóan már régebben használ. Simán egy száraz sás-fészek, ami egy nagyobb járatban van.

Ez jelentősen megkönnyíti a kinti fészek kialakítását, meg biztató, hiszen ha esőmentes helyet talál, nem kell neki üreg.

Viszont a halak fogynak és lassan pusztulnak is. A fogyás a evés miatt a pusztulás jórészt az agyonjátszás miatt. Ez nem túl jó hír.

Nappal már rég volt a kamaszkori helyén az udvaron...most teljesen begőzölt, ásott, rohangált, lubickolt a medencében,ahol már alig fér el és főleg a csobogó víz. Mikor kifáradt, bent kedveskedett nekünk a meglepetés játékért. Igaz megmérni nem hagyta magát, nyöszörögve tiltakozott az ilyen molesztálás ellen.

01.26. – Vészes halfogyatkozás, már kért pót kaját, így kénytelen voltam kacsaszívet adni neki. Kis szerencse, hogy amúgy is hidegebbre fordult az idő és a kiengedéshez is fel akarjuk hizlalni, hogy egy kis biztonsági tartalékkal indulhasson. De ettől még a hal hiányzik, és már csiga és kagyló sincs régen, a békák meg még csak elvétve bukkannak fel.

01.26. - Sajnos ma sikerült átvilágítani a tavat és vészesen kevés hal van benne. A másik tóban még van valamennyi, onnan szedek neki. Amit bedobok, rögtön kifogja és eszi is....Nemsokára indulnak a békák, csigák, de addig gond van. Holnap megpróbálok valahol merítővel fogni ha már mozognak kint. Rajta még nem látszik, igaz sokat alszik és itthon is eszik pótlékokat.

Kitisztult az ég, fagy is kicsit. Ezt jobban szereti mint a nyálkát, így nagyon vidáman ment a helyére lubickolni. Vittem neki négy nagyobb halat, hagy fogócskázzanak. Itthon kedves volt, mint mostanában mindig, de ma nem játszottunk, csak vakargatás volt meg simogatás. Viszont végig beszélgetett, bájos motyogással, ami néha átment kacagás szerű nyekegésbe. 

01.27. - Ma, mikor aludt, fel akartam venni a hangját, ami nagyon aranyos. A hangrögzítő készüléknek nincs hangja! De ő álmából is felébred rá és arrébb megy. hétszer próbáltam meg, de mindig felébredt és nem hagyta, meg is harapta. Félelmetes füle van.
Amúgy csak egy kis finom játékra és némi alvásra jött be. Sikerült pár nagyobb halat fognom neki, most azokkal ismerkedik.

01.29. – Sajnos elfogyott a hal a tóban. Pár kósza harcsa még, de ezek nem kötik le. Tegnap bemutatott egy szabaduló számot, szerencsére csak félig. Mikor a kinti helyét kerítettem körbe, a kerítés tövébe 25 cm átmérőjű, 120 cm hosszú, félbevágott akácrönköket tettem, hogy nehezítsem a kaparást, bár a kerítés elég mélyen be van ásva. Na ma este két ilyen rohad nehéz tuskó lebegett a tavon, Bodri vígan taszigálta őket.

Egy másit tóból még tudok neki vinni napi 3-5 halat. Ezeket rendesen be is falja. Igaz nem szűkölködik, sőt, némileg gömbölyded alakot öltött.

Bent leginkább csak kedves seprűs vakargatós rágcsálós játék van, ritkán vadul, de akkor nagyon. Főleg reggel őrül meg. Veszett rohangálás, ugrások, támadások, főleg az ágy irányába. Úgy fut, hogy mikor kirohan az előszobába a felén átcsúszik.

A tóban és az itthoni medencében hatalmas pancsolások mennek. Mindent behurcol és forgatja, emelgeti, cibálja. Jó nézni mennyi energia szorult bele.

Most eset fagy. Nem tudom kint alszik e, vagy az odúban, mert mire hajnalban érte megyek már régen úszkál és jég hidegek a tappancsai.

Ma kint voltam valami ehetőt összehálózni, de csak két kis békát találtam. Sajnos madarat nem eszik, pedig galambot kapnánk sokat.

01.30. – Ma tüneményes volt. Rengeteget játszottunk, kesztyű nélkül. Finoman, motyorászva kedveskedett. Nagy öröm, hogy sikerült fognom vagy harminc halat, amit a nagy tóban lévőkkel elég vagy két hétre.

Este esett, nem is akart visszamenni, mert nem szereti. Aztán egyszer csak figyelni kezdett és kirohant az ajtó elé, lefeküdt. Ezzel jelzi hogy menni akar. Mondanom sem kell, hogy elállt az eső.

01.31. – Január furán búcsúzott. Reggel tavasz volt, majd jeges széllel hóvihar, aztán déltől megint tavasz, napsütéssel. Bodrit ez nem nagyon zavarta. Reggel hatalmas ágyi bunyóval szórakoztatott minket. Aztán belakott és átment aludni. Délben átosontam, de nem tudok olyan csendes lenni, hogy nagy szélben is meg ne halljon. Így játszottunk kicsit. Vagyis ő játszott nekem, mégpedig azt, hogy bekapta az egyik hátsó lábát, majd veszett pörgéssel körbe körbe úszta a tavat. Vittem neki a vízbe egy nagy tő sást. Jó játék lesz. A másik tóban örvendetes burjánzásokat látok, felébredtek a halak, vagyis még van valamennyi. Most felengedem vízzel, mert fagyokat mond, nehogy megfagyjanak. Este a sötétben még megpróbálok lámpával kihálózni párat.