2015.

Január (első rész)

01.01.- Tegnap este kilenc körül már olyan petárda és tűzijáték özön volt, hogy haza kellett hoznunk, mert folyton bemenekült a vízbe. Mire érte mentem mér tiszta jég volt a bundája. Szerencsére ez neki nem gond, de félt a zajoktól. Így bent aludt. A nagyobb durrogásokkor odabújt közénk, motyorászott és kérte hogy simogassuk, vagy csak tegyük rá a kezünk. Ez megnyugtatta. Amúgy meg a leghűvösebb helyeket kereste, forgolódott, szuszogott…így is melege volt, hajnali egy tájban ki kellett vinni egy fél órára az udvarra. Ott kellett maradjak vele, mert akkor is petárdáztak. Reggel hatkor már nem nagyon bírta tovább, szerencsére addigra viszonylag csend lett. Megetettem itthon, hogy odaát ne kelljen halásznia és átvittem. Rögtön bevonult a várába igazából aludni a jó levegőn.

Reggelre elmúlt a hideg, kb. 0 fok lett. Ezt ki akartam használni és feltörni a nagy tavat, ahol a tartalék halak vannak. Sajnos nem ment, mert vagy tíz centis jég van rajta. A halak jól vannak, láttam őket. Remélem a melegedés felolvasztja a jeget és ki tudok menteni egy rakat kaját. Az itthoni medencét viszont kitakarítottam, új vizet kapott és van még pár hal tartályban, hogy itt is tudjon halat fogni.

Így nekünk az új év érdekesen, kedvesen és reménykedően indult.

Vacsorázott a tavában és amikor mentem érte, esett a hó…nagy pelyhekben. Ahogy hoztam át, a hátán fekve, két kézét és orrát az ég felé tartva tapickálta a pelyheket. Annyira érzékeny a szőre, hogy érzi a ráeső havat. Aranyosvolt, ahogy próbálta megfogni a megfoghatatlant, teljesen átszellemült az igyekezetbe.

Mamika meleg lábáztatása, dominancia harccá alakult. Bodri aludt, de a víz hangjára felébredt és rögtön sajátjának nyilvánította a lavórt és tartalmát. Bár a meleg vizet nem nagyon szereti, ez most jó játék volt. Pancsolt benne, majd minden igyekezetével kitúrta Mami lábát. Mikor övé volt az egész, még jobban rákapcsolt. Bár bele nem mászott –bele sem fért volna- de leellenőrizte, hogy nincs e benne ennivaló. Miután végzett, rögtön kiment az udvari medencéhez, fogott két halat és megette.

A nagy hidegnek, és hogy egy éjszakát bent aludt, megvolt a haszna is. Mivel két napig nem halászott intenzíven, a víz annyira letisztult, hogy le tudtam ellenőrizni a halállományt. Örömmel láttam hogy egy nagy felhő gomolyog lent és nyílván legalább annyian el vannak vermelve. Ez bíztató, hiszen még van három hónap kb. az elengedésig…azt ki kell húzni valahogy, lehetőleg élő kajával.

Egyértelműen megjött a meleg front, most valami eső szerű esik, de enyhe az idő….örülünk.

Ha azt akarja, hogy áthozzuk, hangos pittyegésnek, vagy sípolásnak mondható füttyökkel jelez. Már megtanultuk,hogy az erősségből és a pittyenetek közötti időből lehet következtetni, hogy mennyire komoly a szándék. Mivel néha csak meg szeretné mutatni mit csinál, vagy azt akarja hogy maradjunk ott vele játszani. A dolog csak akkor átverős, ha nagyon izgatott, mondjuk veszettül játszik, jól érzi magát, vagy ha megzavartuk a rendes napi programot és felkelt alvásidőben. Mikor otthagyom, mindig pittyent párat, mikor a kaput zárom –halja – de ez csak elköszönés szerű, más is a hangja. Ha megyek érte, hallja ha a mi kapunk záródik, és abba hagyja a jelzést. Ha megállok újrakezdi, mert a lépteim is hallja – kb. 50 méter – ha elindulok csend lesz. Mikor közel járok, már nem sípol, hanem motyog, vagy bugyborékolás szerű hangot ad ki.

01.02. – Reggel a szokásos műsor..kis kedvességgel. Mikor hazahoztam, aludtunk tovább- Ilyenkor pár percre ő is odafekszik a lábunkhoz, néha mellénk. Ma arra ébredtem, hogy a takaró alatt ott volt köztünk és a feje a vállamon volt. Nem tudom hogy bírta a meleget, igaz nem sokáig volt így, mert ébredtünk és ment ki hűsölni. De jól indult a nap.

Feltűnhet, hogy jórészt olyanokat írok róla ami itthon történik, holott napjának nagy részét a tavánál tölti. Sajnos, hogy ott miket csinál, csak nyomokból sejthetjük, hiszen ha néznénk, azonnal hívna be játszani. Az biztos hogy sokat úszik, mert a lobácsolást sokat halljuk és szeret rendezkedni, mert építésiet is látom. Nagy lyukakat kapar a földbe, az iszapos helyeken gilisztázni szokott. A tóba bevisz dolgokat játszani, de rendre ki is hordja őket, főleg ha mi dobjuk be neki. A kb. 100 m˛-es helyén egyetlen „WC”-je van, ahol az ürülékével és vizeletével jelöl. – érdekes, hogy hátrafelé vizel, pont rá az ürülékre – Az itthoni kisebb helyén is egy ilyen kupacot gyárt. Nem tudom mi van a vidrában, talán fagyálló, de ahová vizel, a mínusz 15-ben sem fagyott meg.

Az esti hazajövetel eloszlatta a legnagyobb félelmünk. Aggódtunk, hogy ha a nagy hidegben bent fog aludni, nem szokik e hozzá. Hát ma melegebb van kint is és sajnos bent is –kissé túlfűtöttünk – amit Bodri nem nagyon tud elviselni. Még fekverészni sem akar, csak evett kicsit a hűvösebb előszobában, megnézte minden rendben van e a szobában, egy percet játszott, majd először az udvarra ment ki enni halat, utána rögtön átkérte magát, és belecsusszant a vízbe. Vagyis nem elkényeztethető meleggel..inkább nem játszik, de nem akar túlmelegedni.

Talán a meleg front teszi, talán az ónos eső, de megveszett. Régen volt ilyen vad. Úgy harapott, hogy Mamika menekült, de így is kapott két három jó sebet. Nehéz kezelni, mert egy villám szerű harapós higany lényt nem könnyű kordában tartani. Néha még fújt is, ami igen ritka dolog. Aztán elkezdte nagyon korán az átmenést kérni –én húztam, mert ilyenkor gyakran még egyszer vissza akar jönni- pár percet nyertem csak. Amikor látta hogy indulunk,békülés képen felborított egy növényt, majd hazamentünk az ónos esőben. Most pihegünk.

01.03. – Beállt a meleg. Feltörtem a nagy tavat és örömmel láttam, hogy az ott betárolt halak vígan élnek. Ki is szedtem egy vödörrel gyorsan és beraktam egy benti medencébe, illetve párat az itthoni vizébe, vacsorára. A jég 13 cm-es volt, most pótlom a vizet.

Bodri közben örül a melegnek, nagy csobbanások és prüszkölések jelzik hogy úszkál és játszik. Nem megyek oda hozzá – a másik tavat nem látja – mert akkor nem szabadulok estig. Annyit láttam, hogy egy, valószínűleg döglött halra odasomfordáló varjút bámul a rácson keresztül. Gondolom örülne a közelebbi kapcsolatnak.

Ma este veszett kedvében volt. Bejött, nem is aludt egy percet sem, elkezdett kötekedni..evett, majd kint is fogott halat. Majd nagyon vérre menő verekedés jött, vagy 20 perc és kérte hogy vigyem ki a tóba. Itt azért megpróbált becsalni, de nem túl határozottan, majd vidám vízi játékba kezdett. Talán a meleg spanolta fel ennyire.

A második hazajövetelekor már gyakorlatilag nem lehetett bírni vele, bár vagy egy fél órát aludt mélyen. A rohangálás, harapdálás levezetésére mindenfélét adtunk neki. Leginkább egy kötél csomó tetszett neki, azt nagyon ölte. Mikor már az is kevés volt, Gergőnek eszébe jutott a lézer…na ez bejött. Úgy zavargatta a piros pöttyöt, mint egy macska. Így ülve ki tudtuk fárasztani.

Mivel ma kivételesen Mamika hozta át, mikor visszaindultunk, elkapta a kezét és mindenáron vinni akarta magával. Nem kockáztattuk meg, hogy ott kelljen vele maradni órákra, így legnagyobb bánatára csak én vittem át. Kicsit durcás volt, de egyből bement a vízbe és játszani kezdett.

01.04. – Reggel is tartott a lelkesedése. Ráadásul este leesett a hó. A nyomokból ítélve rengeteget turkált benne, tetszett neki. Itthon a kötelező alvás és vakargatás után folytatta az esti rohangálást. Most nem volt ellenséges, csak vidám. Ahogy vágtat és közben mindenfélét cipel, dobál, marcangol, olyan mint egy óriás gonosz vakond…lévén kissé duci. Fél óráig rohant, mi meg ugyanennyi ideig fetrengtünk a nevetéstől. Aztán egyszerre abbahagyta, kért egy kis paprikát és átment játszani a hóval. A nagy mutatvány jutalmaként adtam neki egy kisseprűt, most ezt igyekszik elemeire bontani…szárazon és vízen.

Este megint nagyon aktív, de már nem agresszív. Kedvesen játszik, lehet simogatni meg vakargatni. Folyton ki akar menni, ezért átmentem vele a nagy tóba és játszottunk egyet. Hatalmasakat ugrik, meg úszás közben is kiugrik, mint egy delfin, én meg seprűvel piszkáltam. Aztán kint fogócskáztunk egyet. Teli Hold van, még lámpa sem kellett. Kint és az otthoni vizében is fogott halat….sokat eszik.

Most feltámadt a szél…ennek nem fog örülni, nem szereti.

Sokan kételkedtek benne, hogy az a módszer, miszerint mindig áthozzuk, ha sipákol, segíti a visszavadítást –másoknál is bevált -. Most látjuk az eredményt. Volt már korszaka, mikor az újdonság ereje –tó, vár, halak- napokra kint tartották. De most más van. Folyamatosan rövidül az itthon töltött idő. Egyre halkabban hív, inkább csak látni akar, nem hazajönni. Most is csak perceket volt bent és ment is haza. Lefutja a kötelező köröket, odaül mellénk, vakargatjuk, alszik két percet Mamika mellett, majd felpattan, játszani hív, de közben látszik hogy az ajtó felé irányít. Nem bírja sokáig és jelzi hogy vigyem át. Ott rögtön beugrik a vízbe…elemében van.

Mivel biztonságban érzi magát, tudja hogy ha baj van és hív megyünk, inkább a vidra élet szépségeit gyakorolja, mint a mi kényelmünket. Örülünk neki, bár már érezzük az unalom sötét árnyait.

 

01.05. – Nem tudom mikor ébredt, de mikor reggel fél hatkor érte mentem már sokat játszott, mert mikor hazaértünk bebújt mellénk és mélyen elaludt. Nekünk kellett ébreszteni fél hétkor..ez még nem fordult elő..Mikor átvittem nagyon akarta hogy maradjak ott játszani.

Délután megkapta a játékot. Kígyóetetés volt, beosontam a kertbe, de Bodri ébren volt,meglátott. Így a másik tóból fogdostam neki nagy halakat, meg kagylót, feltörtem a jeget az evőhelyén, vittem friss avart neki, közben jókat játszottunk, kergetőztünk. A lomotolás annyira tetszett neki, hogy egy elbújós játék során előhozta a régen ellopott kesztyűmet. Annyit nem maradhattam, amennyit szeretett volna, mivel akkor oda kellene költöznöm, de legalább volt két játékos órája.

A helyén csak ritkán játszunk vele,mert hozzászokik és a visszavadításban ez nem előny. Igaz főleg akkor akarja hogy ott legyünk, ha valami olyan van –időjárásilag, hangilag, stb. – amit nem szeret, vagyis nem követelőző. Néha kifejezetten zavarja ha ott vagyunk. Ezt jelzi is, fog egy halat és a víz szélén a szájába tartja, közben jelentőségteljesen néz. Hagyjuk enni! Mikor eljövünk tőle rögtön megeszi. Egyébként nem zavarja ha ott vagyunk mikor eszik, akár a szájába is nyúlhatunk. (a kígyók is jól laktak)

Vagy jó neki az idő, vagy a bundája lett sűrűbb, vagy bármi más…de egyre kevesebbet bír ki bent. Még a szokásos szunyókálása is csak percekre rövidült. Most is hazajött, egy perc múlva kiment az udvarra, evett egy halat, majd bejött picit játszott, evett kicsit és ment is ki a tavába. Játszottunk ..egy ággal vontattam a vízbe, meg parttól nagyot ugrósat…aztán kiszedte a legnagyobb halat és  kinézett a helyéről..most fal.

01.06. – Reggel sem volt túl nagy bejövős hangulata, inkább csak a megszokás. Le is rövidítette, egyből hozzánk bújt, ott rendbe szedte a szőrét, hagyta hogy kicsit vakargassuk, majd elkapta a kezem és húzni kezdett kifelé. Evett ugyan pár falatot, de csak hogy meg ne romoljon. Kint kicsit meglepődött hogy milyen korán jött vissza… ezért egy picit ott maradtam vele. Ez öt perc sem volt. Akkor elkezdett vadászni és utamra engedett. Ma is napos az idő, úgyhogy gondolom élvezi…nekem meg a fagyos vízből halásznom kell, bár ahogy kinéz, itthon most nemigen fog halászni…de nála sosem tudhatjuk, ezért fel töltöm a tartályt önkéntesekkel.

Este csak ketten voltunk. Ez annyiban változtatott a dolgokon, hogy ilyenkor sokkal barátságosabb, így kicsit több időt töltött bent. egyszer az udvaron turkált egy nagyot, egyszer a tavában játszottunk..a többi időt bent töltötte mellettem, szunyókálva, birkózva, de főleg a bundáját tisztította a kihulló régi szőrtől. Ebben én is segítettem és a kiszedett szőrt összeszedtem. Mikor megtalálta, makogással örült neki és megette..Ezért nem tudom mennyit szed ki magából, mert azt biztos azonnal megeszi. Gondolom emésztés segítő lehet.

Ma összesen egy órát volt bent, a reggelivel együtt. Ezt már tényleg csak jelképesnek tekintjük, mert visszaszorult a régen hosszantartó játék, ami az együttléteink fő tevékenysége volt. Már csak köszön, és ápolja a kapcsolatunkat.

Pár napja, párhuzamosan a bent töltött idő csökkenésével, egy úgy viselkedési formát mutat. Az eddigi mellettünk alvás helyet, hozzánk dőlve takarítgatja magát, nagyon hosszan. Majd hasonló makogással, mint ahogy a kérni szokott valamire, finoman harapdálni kezd és azt várja hogy a szája környékén, esetleg a nyakán,fején vakargassuk. Ezt azzal honorálja, hogy a szájába veszi az ujjunk és rágcsálja, nyalogatja. Pár perc után, elkezd heves mozdulatokat tenni, főleg ha nem az említett célterületekhez érünk. Rövid, de villámgyors mozdulatokkal elkapja a kezünk, de gyakorlatilag bárhol belénk harap ahol ér, sokszor öleli át erősen a karunkat is. Nem erősen, de ha folytatjuk ezt a játékot egyre keményebb lesz. A szája, bajusza környékét simogatva kissé meg lehet nyugtatni, de nem tartósan. A vége mindig az, hogy előbb szabadkézi, majd kesztyűs verekedés lesz, rövid, ami után enni kér, vagy kimegy. Nagyon eltér az eddig tapasztalt viselkedésektől és még nem tudtunk rájönni mi lehet a funkciója. Azt érezzük, hogy neki többet jelent,és nem is nagyon veszi jónéven, hogy nem értjük mit akar. Remélem rájövünk…..elég jól magyaráz.

01.07. – Eddig a tél leghidegebb éjszakáján vagyunk túl… Bodri tavának 2/3-án 1 cm-es jég volt –példátlan a tó történelme során- . Úgy látom a halak is elvermeltek rendesen. Nem tudom mennyit tud fogni, mert szemre kicsit leadott a hájából. De az otthoni evésén nem látszik meg, vagyis nem viselte meg az esetleges éhezés. Reggel a hideg miatt korábban hoztam át, hálás is volt, aludt egy nagyot és evett rendesen. Mostanában kelhetett fel, mert bár vizes volt, de a talpa még meleg. Több mint egy órát volt bent. Mikor visszavitten, ott akart tartani, de eleve fel akartam törni a jeget, így megegyeztünk, tetszett neki hogy felszabadítom a vizet, rögtön vidám úszkálásba kezdett..Kint vagy mínusz 17 fok, a víz nem tudom milyen lehet, de gondolom ha beleesnék, csak a kóbor sakálok szenének ki. Nézni is rossz, ahogy beugrik, nekem meg oda fagy a kezem a jégkiszedőhöz, igaz mikor kijön, rajta is rögtön gyöngyökké fagynak a vízcseppek, de ráz egyet magán, belefúrja magát az avarba és kész, száraz is.

Ma élőhely kiválasztás volt...sajnos a legtöbb jó helynek komoly hátrányai is vannak, köztük az eredetileg tervezett, aminek a közeléből származik.
Így jelenleg a legvalószínűbb a Túr, a Sonkádi bukó és a Ricsei erdő közötti részen, ahol egy holtágas, bozótos területen halad át ....nem minden hátsó gondolat nélkül..hiszen itt elég sokat járunk a vízen.

A nagy hidegben a halak elvermeltek. Úgy látom nehezebben találja meg őket, talán ez is közrejátszik a súlyvesztésben. Ezt átéltük már a harcsákkal, amikről azt hittük elfogytak, de még most is fog néha. Este az itthon vizében talált egy halat. Ez meglepő, mert három napja nem fogott itt. Ki is hívott és megmutatta. Nagyon büszke rá. Rengeteget tisztogatja magát, meg is látszik rajta.

Lehet hogy írtam már, de döbbenetes, hogy a farka akkora, mint ő, mikor idekerült.

Az esti látogatásakor kedves, barátságosan játszik és csatangolva a lakásban elfoglalja magát. Bár sokkal nem lett melegebb,de a levegőt nem érezzük olyan maróan hidegnek. Ez elég volt Bodrinak ahhoz, hogy majd egy órával lerövidítse a bent létet. A jégtörés nagyon tetszik neki és kezdi érteni mi zajlik. Ma ahogy szákkal szedtem ki az összetört darabokat, a tószélen maradtakra ráállt, mintha jelezné hogy itt még van. Lehet persze véletlen is, de mivel ettől összetettebb dolgokat is hamar megért, úgy vélem érti. Mindenesetre boldog, ha már nincs jég a vízen. Itthon a kis medencében benne vannak a darabok és úszkálás közben füttyöget, némileg szemrehányóan. Holnap kiszedem itt is.

01.08. – Enyhület, hóesés, napsütés. Bár az éjszaka jót fagyott, reggel tiszta jég volt a háta mikor érte mentem. Jókedve volt és rengeteget ehetett, mert úgy nézett ki mint egy kompresszorra szorult cickány. A bentléték arra használta, hogy meggyőzze Mamikát arról, hogy ő mindenképpen felette áll a rangsorban. Ezt elég mókás terrorizálással érte el, a takaró alatt kucorgó Mamit folyamatosan támadta és marcangolta. Mikor ez abbamaradt, Mamika kilesett és meglátta a mellette a hátán fekvő pohos és önelégült vidrát, aki ránézett és vicces hörgéssel újfent rávetette magát. Szorult helyzetéből az mentette ki, hogy Bodri meghallotta a hűtő nyitódását. Evett kicsit, majd odahúzta a csizmámat, amivel mostanában jelzi ha haza akar menni. A taván feltörtük a jeget. Most nem mindenhol és nem is szedtem ki mindet. Láthatóan nem tetszett neki, mert nem szeret az úszó jégdarabok között játszani. Így közös reményünk, hogy az enyhébb időben maguktól elolvadnak.

Az esti bejövetelkor elég éhes volt, evett sokat, aztán seprűs játék jött. Rájöttem, hogy a seprű a másik bajuszára emlékezteti és úgy veszi mintha kurkászás lenne a dolog.

Majd áthívott. A tóban játszottunk egy fél órát intenzíven, majd én hoztam pár aktív halat a medencéből, addig ő még úszkált. Eléggé kifáradt, így most bent alszik, ami mostanában nagy szó. Közben Mamikával beszélget, nagyon kedvesen és kurkászást igényel, addig nyugton van. Bájos hangokat ad ki, ilyenkor olyan mint egy gügyögő gyerek,de ő a végén harapdál, ami a gyerekeknél ritka.

 

Az idő tovább enyhült. Talán e miatt, de mikor végzett mindkettőnkkel kurászásilag, kérte hogy vigyem ki. Elindultam vele az udvari helyére, de egyértelműen jelezte hogy át akar menni. Ott leugrott a kezemből és ment a dolgára. Ez másfél órás rövidítés, így most kíváncsian várjuk hogy bejön e még, vagy a kedveskedést elköszönésnek szánta.

Bodri sorsa nem egyedi…

- Pár napja jött a hír, hogy találtak egy hasonló sorsú vidra kölyköt. Igaz kicsit nagyobb mint Bodri volt, de még nem önálló. Sajnos az ő sorsa is kétséges, mert a jelenlegi törvények nem szabályozzák kellően az ilyen árvák sorsát. Komoly a veszély, hogy egyszerűen sorsára hagyják, vagy a szintén nem szerencsés másik lehetőség az örökös rabság. Kíváncsiak vagyunk és aggódva várjuk róla a híreket

Sajnos a magyar jogkövetés mellőzi a logikát és sokszor pont az ellen van, akiért van. Jelen eset is ilyen...és nem egyedi

… tanácsolnám, hogy ilyen esetben a területileg illetékes Nemzeti Parkot kell megkeresni, vagy az T.v.-i őrszolgálatot. Ezzel a kicsi helyzete nem fog változni, mert ők sem tudnak sokkal többet tenni a sajátságos jogviszony miatt, csak a megtaláló nem kerül bajba...már ha számít ez neki ilyen esetben.

Kicsit utána néztem...ha befogod és jelented nem lehet bajod...a szakhatóság dönti el hogy alkalmas e szabad életre és egyebek, pld hogy hol helyezhető el ha nem..az egyetlen hiány a törvényben, hogy a koruk miatt önálló életre alkalmatlan példányok helyzetét nem konkretizálja, holott ezek is-is, mivel MÉG nem alkalmasok, de azok lehetnek. -

(részletek a Fb oldal beszélgetéseiből)

01.09. – Tegnap este nem jött többet haza. Néha hallottuk hogy hangosan párat füttyent, de mivel ezt nem folyamatosan csinálta, megeshet hogy a Krasznai vidrákat hallotta és nekik jelzett. Vidráéknál most van a fő nászidőszak, bár ezek sosem hagyják abba.

Reggel rendesen leesett a hó. Első látásra nem tetszett neki. Bent kissé zavarba volt, mert csak egyedül voltam neki. Kereste Mamikát, még hívta is, de miután nem találta, engem kezdett harapdálni. Viszonylag keveset evett és elég hamar visszament. Igaz mikor rájött hogy a hó jó játék is lehet, ott akart marasztalni, de sajnos nem tudtam maradni. Majd behozzuk a játékot este. szórtam be a tava mellé némi napraforgó magot, meg betettem pár fagyott halat, hátha a madarak lemennek enni, ami jó móka lenne Bodrinak.

Délután átmentem kicsit jégteleníteni, mert a bundáján kihordott víz, már 10 cm vastag páncélt alkot azokon a helyeken, ahol sokat ácsorog. Ez tetszett neki, de közben folyamatosan figyelte hogy ne hagyjam egyedül. Halk nyöszörgéssel marasztalt és megfogta a kezem, vagy a nadrágom a lábával és a fogával is. Kiderült hogy a kerítésdrót neki könnyen hajlítható, így javítgattam. Kívülről, ő meg bentről fogta az ujjam. Úgy látszik nagyon kell neki a társaság, talán a hormonjai jelzik hogy nászidő féle van.

Itthon a medencéből kiemelt egy halat és megette, majd rövidet szunyókált. Utána az új motyogós játék jött, velem és Mamikával is. Ez átment vidám verekedésbe, de közbe kiki szaladt enni pár falatot. Egy órát volt itthon aztán ki akart menni. Mivel ennyire ragaszkodós volt, csak az udvarra akartam kitenni, de egyértelműen át kérte magát a tavához. Ott meglepően könnyen elengedett. De még biztos visszajön, mert a tegnapi rövid együttlét végülis nem nagyon tetszett neki.

 Haza is jött, és egy nagyot aludt. Úgy látom megmozdultak a halak a melegedéssel.

Na, rendesen behozta a tegnapi játék kiesést. Hatalmasat birkóztunk és tökélyre fejlesztette a hátánhúzós játékot. Ez úgy zajlik, hogy verekedés közben beleharap a kesztyűbe, erősen ráfog, a hátán fekszik, én meg gyorsan húzom ide-oda. A forduláskor kicsapódik mint az ostorvég. Most ezt azzal fűszerezte, hogy nem simán kicsapódott, hanem pördült vagy kettőt a tengelye körül. Ez ment húsz percig, piszok fárasztó. Ahogy nézem kissé elszédült, de élvezte. Pihenésképpen kiment az udvarra enni egy halat. Itt is kellemes meglepetés várta. Nagyon olvad és esik is kicsit. Bár a helye fedett, az előtetőnk csatornája oda van vezetve. Ezen csorgott a víz. Ennek sosem tudott ellenállni. Aláfeküdt a hátára és itta, meg játszott a rá folyó vízzel. Nagyon fúj a szél, amit nem szeret, de amúgy is úgy jött össze az utóbbi pár nap, hogy erős a gyanúnk hogy bent fog aludni. Most Mamika mellett fekszik a takaró alatt és motyog neki. Gergőt is feltartotta vagy öt percre kedveskedésből. Fura szélsőségek, mert nagyon kedves, de a verekedés közben szokatlanul kemény. Nagy fiú!

Végül csak nem bírta bent. Utoljára olyan hangokat adott ki, amiket kurkászásnál szokott, csak vagy ötször olyan hangerővel. Nagyon aranyos volt. Aztán leugrott az ágyról és átvitette magát.

01.10. – Reggel a szokásos mederben folyt. Kedves volt, nyugtatólag hatott rá tegnap, hogy ha akart volna bent aludhatna. Délután átmentem a másik tavak megint feltörni, mert pár hal megadta magát. Mivel olvadt, könnyen ment,párat át is hoztam az udvari medencébe. Bodri örült a jó időnek, hangol lobácsolással játszott. Nem is sipákolt, pedig tudta hogy ott vagyok, csak néha adott le egy halk hangot, jelezve hogy tud rólam. Mikor végeztem, bementem hozzá és játszottunk másfél órát. Vittem be neki egy csomó újdonságot, egy nagy öl vadszőlő indát, harmatfű szénát, ilyesmit. Ezekben szeret bujkálni. A vízbe betettem egy 40 cm átmérőjű, nagy fenyő tuskót. Kis hezitálás után játéknak vette és fel akart mászni rá. Ez el fog tartani egy darabig, mivel lehetetlen. Utána áthoztam, amin igen meglepődött, hiszen még korán van. Most kicsit zavarodott, de jól érzi magát. Azért egy fél óra múlva kiment enni egy halat és turkálni a sárban. Mindkettő jó buli.

Nem is bírta sokáig, négy előtt visszament. Legnagyobb örömünkre, az előbbi játékunkkal felzavartuk a vizet és most egy nagy csapat törpeharcsa úszott a tetején. Ez a kedvence.

Hatkor jött vissza, és folytatta a kedveskedést. Finoman, bájosan, rengeteget beszélgetve játszadozott a lábunkkal és kezünkkel, vagy csak fetrenget mellettünk. Vagy fél óránként kiment és megevett egy halat

Aztán jött a verekedős játék. De ez most komoly volt. Ilyen keményen és céltudatosan még nem verekedett velem. Olyan volt, mintha egy konkurens vidra hímmel harcolna. Vérre ment. Kaptam is egy rakás sebet. Legalább húsz percig ment a harc. Hirtelen lett vége, kissé túlmelegedett. Kiment az ajtó elé a csizmáimhoz, jelezvén hogy menjünk. Odaát egyből bevágódott a tóba és elégedetten úszkált körbe. Biztos úgy értékelte hogy ő nyert, amiben van is némi igazsága, én vérzek, ő nem. Hihetetlen erő van benne, és mindig meg tud lepni, hogy még biztos nem mutatott meg mindent.

Megkérdezték, hogy vajon ha ő nyer mindig, nem bízza e el magát? Nem kellene nyerni ellene néha? Teljesen logikus és így is teszünk...viszont a kis dög piszok taktikus. Ha vesztésre áll, egyszerűen elkezdi finomítani a verekedést, ami átmegy vidám kis játékba...gondolom ez kint is így megy. Legalábbis amit a vidrák közösségi életéről olvastam ezt mutatja. Van olyan, hogy nem játszunk, csak harap. Ha akkor kap egy kicsit, vagy megrázzuk, rögtön abbahagyja. Összegezve nem hiszem hogy azt hinné mindig nyerhet és vannak dolgok amikről tudja hogy erősebbek.

01.11.- Reggel a szokásos menet és a délután is úgy indult. Kedveskedett, majd kiment az udvarra enni, aztán kis szunyóka, rövid játék, megint keménykedett. Nagyon hamar visszament a tóba. Viszont alig telt el félóra és hallottuk, hogy nagyon hangosan hív. Igaz sokkal ritkább volt a sípolás mint rendesen, de átmentem. Nem jött elém, valamivel nagyon el volt foglalva. Fogott egy hatalmas tavi békát, nyílván ezzel akart eldicsekedni. Hívtam, de nem is figyelt rám. Elmentem szedtem pár halat a másik tóból, betettem hozzá, de ez sem zavarta a béka hurcolásában. Figyeltem, ahogy beengedi egy nagy kő alá a víz szélén és csak akkor húzza vissza, mikor már majdnem eltűnik. A béka megunta és elkezdett lefelé úszni. Bodri éppen vakarózott, így jelentős előnyre tett szert. Nem is találta, veszettül úszkált fel-alá. Közben megláttam, hogy az okos béka visszaúszik és araszol a kő alá. Nem akartam beleszólni, de Bodri is észrevette. Csak későn. Bejutott oda, ahonnan már nem lehetett kihúzni. Na, mondtam akkor gyere. Dehogy jött! Mikor fel akartam venni, kiugrott a kezemből és ásni kezdett a béka után. Vártam vagy tíz percet, hívogattam, de egy ekkora békával még én sem versenyezhetek. Így otthagytam.

Öröm látni, hogy semmi hajlama arra hogy a vad ösztöneit elnyomja olyan kényelmekért, amit egy őrült család nyújthat neki. Jól választott. Ez is egy lépés a szabadság, önállóság felé. Nagyon büszkék vagyunk rá!

Később még visszajött és gyakorlatilag ugyanazt eljátszotta. Bejön, köszön, játszik és megy. A vízben folyamatosan úszik, ugrik. Kint rohan és nekifutásból magasra ugorva veti bele magát a tóba. Egy pillanatra nem áll le. Viszont a békát kiásta és nagyjából meg is ette. Az utolsó visszamenés előtt még megevett fél paprikát. Valószínűleg egész nap játszhatott kint is, mert estére már olyan fáradt volt, hogy ahol megállt el is aludt. Nagyon vidám napja lehetett.

01.13. – Reggel és este pár napja egyformán mennek a dolgok. Reggel rövid látogatás, kis játékkal, este nagy játékkal kezdünk a tóban, majd bent kis pihenés, szőrme karbantartás, evés az udvaron. Majd vissza a tóba, ahol egyedül játszik egy 40 percet, akkor hív és velem is játszik egy kicsit. Hazamegyünk, ott nagy rohangálós, harapós játékok, kis könnyű paprika vacsora, majd fél 8 és 8 között végleg hazamegy a tóba. Néha még megpróbál átcsalni, hogy megmutassa mit fogott, vagy hogy úszkál, de hamar abbahagyja és belemerül a szórakozásba.

Azt nem tudom hogy nappal mennyit mozog, de a víz zavartsága azt mutatja hogy elég aktív akkor is. Tegnap csináltam a vízi játékokról egy csomó filmet, bár kissé sötét, mert már este volt.

Ja, mivel imád a vizespohárral játszani, ma ivott sört is. Még nem döntötte el hogy ízlik e neki.

01.14. – Ma délután átmentem és egy órát játszottunk kint. Ilyen ugrásokat lobácsolást, rohangálást még nem láttam. Nagyon boldog volt. A várában, ami rengeteg növényi anyag felhalmozása, járatokat fúrt és abban rohangál, mivel én egyálltó helyemben üldöztem (lásd még üldözési mánia) Onnan néha bevágódott a vízbe és hatalmas ugrásokat, forgásokat produkált, miközben néha egy egy halat dobott a levegőbe. Kétszer megállt és meg is evet kettőt a nagyobb kárászok közül. Ahogy láttam ma harcsa napot tartott, hat harcsa feje volt összegyűjtve az ebédlőjében.

Valami ragacsos izébe fetrengett, pár helyen a szőre összetapadt. Ez a vízben olyan volt, mintha ott fekete lenne. Megpróbáltam kimosni, de ezt is játéknak vette, így nem sok sikerem volt.

Aztán hazamentünk, ahol a letettem a törülközőjével a földre és ott el is aludt.

Mikor visszament megint harcsázott. Annyit úszik és rohangál, hogy bent csak eldől és alszik. Ébredéskor egy kis finom bunyó, de aztán kifelé a vízbe. Igaz most nagyon kellemes az idő is, és rengeteg hal ébredt fel.

A második hazajövetel gyakorlatilag azzal telet, hogy aludt és Mamika masszírozta és a maradék szőrcsomókat szedte belőle. Aztán Mamikának el kellett mennie, amit nem nagyon tolerált, megfogta a nadrágját és kapaszkodott belé. Néha rájön ilyen anyás roham. Érdekes hogy pont mikor a tóban volt, beszéltük, hogy játszani szinte csak velem hajlandó, viszont kényeztetni csak Mamikát szokta. Most is megpróbáltam én masszírozni és rögtön felébredt, szaladt az anyja után.  

Egy kis adalék a vidra mentalitásról. Nagy harcos, kemény verekedő, de ha a kezemből adok neki valamit enni, megfogja, finoman, nem húzza, nem veszi el. Megvárja hogy elengedjem és akkor nagyon elegánsan elfordítja és enni kezdi.

01.15. – Ma reggel mikor hajnalban érte mentem, éppen egy halat hozott ki. Ameddig ette, elnéztem a másik tóhoz, hátha tudok fogni halakat otthonra. Legnagyobb megdöbbenésemre a lámpa fénye egy parton ülő tavi békán csillant meg. Megpróbált elinalni, de a hőmérséklet lelassította, így átvittem Bodrihoz, mert ott melegebb a víz.

Bodri itthon megint a lusta formát hozta. Mivel csak ketten voltunk, be kellett érnie az én masszírozásommal. Vagy fél órát pocolt, majd vissza kérte magát az új béka barátjához.