Csokorba szedtük az állatvédelemmel kapcsolatos törvényket és jogszabályokat. Ezek léte mindenképpen dícséretes, de egy törvény csupán annyit ér, amennyit betartanak, ill. betartatnak belőle.
Magánvéleményünk: a törvényeket szigorítanánk, adott esetben sok százezres, akár milliós adók mondjára behajtható büntetéseket szabnánk ki. A befolyt összegeket állatvédelmi szervezeteknek adnánk, akik az állatok ellátásásra (táplálására, gyógykezelésre és ivartalanításukra) fordíthatnák.
Állatvédelmi törvény - 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről
-
244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet az állatvédelmi bírságról
-
Büntető Törvénykönyv (Btk) 266. § - Veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése, Tiltott állatviadal szervezése, Állatkínzás
Állatvédelmi törvény - 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről
Az Országgyűlés
- annak tudatában, hogy az állatok érezni,
szenvedni és örülni képes élőlények,
tiszteletben tartásuk, jó közérzetük
biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége,
- elismerve azt a megkülönböztetetten
nagy értéket, amelyet az állatvilág
egésze és annak egyedei jelentenek az emberiség
számára,
- kifejezve azon szándékát, hogy
a Magyar Köztársaság tevékeny módon
részt vállaljon az állatok védelme és
kímélete érdekében kifejtett nemzetközi
erőfeszítésekből,
az állatok ésszerű védelmének és
kíméletének biztosítása érdekében
az alábbi törvényt alkotja:
- Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény célja
1. § E törvény célja,
hogy elősegítse az állatvilág egyedeinek
védelmét, fokozza az emberek felelősségtudatát
az állatokkal való kíméletes bánásmód érdekében,
valamint meghatározza az állatok védelmének
alapvető szabályait.
A törvény hatálya
2. § E törvény hatálya
kiterjed:
(1)
a) a gazdasági haszon céljából
tartott, igénybe vett állatokra;
b) a kutatási-kísérleti célra
szolgáló állatokra, a diagnosztikai vizsgálat és
az oltóanyag-termelés céljából
tartott állatokra, a génbankként kezelt állatokra,
a géntechnológiával módosított
gerinces állatokra, valamint a tudományos ismeretterjesztés és
az oktatási demonstráció céljából
tartott állatokra;
c) a verseny- és sportcélra tartott állatokra;
d) a pásztorebekre, az őrző-, védő-,
mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő és
terápiás kutyákra;
e) a vadászatra alkalmazott állatokra,
ha jogszabály másképpen nem rendelkezik;
f) a mutatványos vagy bemutatási célra
szolgáló állatokra;
g) a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek,
a nemzetbiztonsági szolgálatok és a közfeladatokat
ellátó őrszolgálatok feladatainak ellátását
szolgáló állatokra;
h) a kedvtelésből tartott állatokra;
i) a veszélyes állatokra, a háziasított állatok
gazdátlan egyedeire (kóborállat), az állatkertekben,
a vadaskertekben és a vadasparkokban élő (tenyésző) állatokra,
továbbá a vadon élő fajok bármilyen
célból fogva tartott egyedeire, ha külön
jogszabály másként nem rendelkezik.
(2) E törvénynek az állat kíméletére,
az állatkínzás és az állatkárosítás
tilalmára, valamint a jó gazda gondosságára
vonatkozó rendelkezéseit a vadon élő állatokra
is alkalmazni kell. A vadászható vadfajokra, valamint
a halászható, horgászható halfajokra és
a természetvédelmi oltalom alatt álló,
illetőleg nemzetközi természetvédelmi
egyezmény hatálya alá tartozó állatokra
külön jogszabály eltérő rendelkezéseket
is megállapíthat.
Alapfogalmak
3. § E törvény alkalmazásában:
1. állattartó: az állat
tulajdonosa, illetve aki az állatot vagy az állatállományt
gondozza, felügyeli;
2. állat károsítása:
az állat testi épségének, szervezetének,
pszichikai állapotának vagy viselkedésének
tartós, hátrányos megváltoztatása;
3. állatkert: a természet- és állatvédelmet
szolgáló, megfelelő engedéllyel rendelkező állandó létesítmény,
ahol az állatokat évente folyamatosan hét
napnál hosszabb időn keresztül a nagyközönség
részére való bemutatás céljából
tartják, és amely az ismeretterjesztést,
oktatást és nevelést az ott élő állatok
folyamatos és szakszerű bemutatásával,
valamint tájékoztatással biztosítja;
nem minősül állatkertnek a cirkuszi menazséria és
az állatkereskedés;
4. állatkínzás: az állat
szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása,
vagy olyan hatást eredményező beavatkozás,
bánásmód, valamint szükségleteinek
olyan mértékű korlátozása, amely
tartós félelmet vagy egészségkárosodást
okozhat, továbbá az öröklődő betegségben
szenvedő - nem kísérleti célra szánt
- állategyed tenyésztése, szaporítása;
5. állatpanzió: olyan intézmény,
amely díjazás ellenében vállalja állat
meghatározott időre szóló megőrzését,
felelősséget vállalva annak jó gazda
gondosságával történő tartásáért,
egészségéért, valamint az állatok és
a környezetükben lévő emberek biztonságáért;
6. állatmenhely: olyan intézmény
a gazdátlan állat ideiglenes vagy állandó elhelyezésére,
amely tevékenységét ellenszolgáltatás
nélkül látja el (az elkobzott vagy ideiglenesen
megfigyelés alatt tartott állat tartásáról
külön jogszabály rendelkezik);
7. beavatkozás az állaton: az állat
fizikai, élettani vagy pszichikai állapotának
megváltoztatása;
8. jó gazda gondossága: az az emberi
tevékenység, amely arra irányul, hogy
az állat számára olyan életkörülményeket
biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és
nemére, korára jellemző fizikai, élettani,
tenyésztési és etológiai sajátosságainak,
egészségi állapotának megfelel,
tartási, takarmányozási igényeit
kielégíti (elhelyezés, táplálás,
gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom,
gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet);
9. állatkísérlet: állat
kísérleti vagy egyéb tudományos
célból való felhasználása,
amely esetleg az állatnak fájdalmat, szenvedést,
tartós nélkülözést vagy maradandó károsodást
okozhat - beleértve bármely olyan tevékenységet
is a kísérlet során, amely állat
születését eredményezi ilyen körülmények
közé - és amely az állat kísérletre
való előkészítésével
kezdődik, és akkor fejeződik be, amikor további
megfigyelést már nem végeznek a kísérlet érdekében;
az állat ilyen felhasználása akkor is
kísérletnek minősül, ha a fájdalom,
szenvedés, tartós nélkülözés
vagy maradandó károsodás kiküszöbölése
céljából végzett altatást,
fájdalomcsillapítást vagy egyéb
módszert sikeresen alkalmaznak; nem minősül állatkísérletnek
a nem kísérleti jellegű, mezőgazdasági
vagy állatorvosi tevékenység, illetve
az állatok leölésének vagy megjelölésének
a természettudományok által elfogadott
korszerű, kevéssé fájdalmasnak tartott
módszereinek alkalmazása;
10. állat életének megengedett módon
való kioltása: az állat életének a
legkisebb szenvedés okozásával, valamint a faj adottságainak
figyelembevételével történő szakszerű és
gyors kioltása;
11. cirkuszi menazséria: olyan, állatok tartására
szolgáló létesítmény, amelyet cirkuszi
előadásra, mutatványra betanított, illetve betanítandó állatokból álló állatsereglet
tartására - hatósági engedély alapján
- létesítettek, illetve tartanak fenn, és amely az állatok
tartására a jogszabályi és a hatósági
előírásoknak megfelelő létesítménnyel,
berendezésekkel és eszközökkel, továbbá az állatok
ellátására, betanítására, felügyeletére
az ilyen előírásoknak megfelelő szakszemélyzettel
rendelkezik.
II. Fejezet AZ ÁLLAT VÉDELMÉNEK ÁLTALÁNOS
SZABÁLYAI
Az állat tartásának általános
szabályai
4. § (1) Az állattartó köteles
a jó gazda gondosságával eljárni, az állat
fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek
megfelelő életfeltételekről gondoskodni.
(2) Az állat életfeltételeinek kialakításánál
tekintettel kell lenni korára, nemére és élettani állapotára.
Biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő,
egymást nyugtalanító állatok elkülönített
tartását.
(3) Az állattartónak gondoskodnia kell az állat
igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi egyszeri
ellenőrzéséről.
5. § (1) Az állattartó gondoskodni
köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről,
szakszerű gondozásáról, szökésének
megakadályozásáról.
(2) A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb
módon korlátozott állat számára is biztosítani
kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes
mozgás lehetőségét.
(3) A szabadban tartott állatot - különleges igényeit
is figyelembe véve - védeni kell az időjárás
káros hatásaitól és természetes ellenségeitől.
Az állandóan zárt körülmények között
tartott állat számára az állattartó köteles
az állat szükségleteihez igazodó, megfelelő mozgásteret
biztosítani.
(4) A kedvtelésből tartott állat ürülékét
az állattartó a közterületről köteles eltávolítani.
(5) A gazdasági haszon céljából tartott állat
tartása során előnyben kell részesíteni az állatkímélő technológiákat.
Az állat kímélete, az állatkínzás
tilalma
6. §
(1) Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat,
szenvedést vagy sérülést okozni, így különösen
az állatot nem szabad:
a) kínozni,
b) emberre vagy állatra uszítani, illetőleg állatviadalra
idomítani,
c) kényszertakarmányozásra fogni, kivéve
az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás
esetét,
d) a kíméletét nem biztosító módon
mozgatni és szállítani, elhelyezni,
e) a teljesítőképességét felismerhetően
meghaladó teljesítményre kényszeríteni,
f) természetellenes és önpusztító tevékenységre
szoktatni.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja nem terjed ki az érett
libatoll házilagos vagy az engedélyezett technológia szerint
végzett tépésére, illetve c) pontja a házilagos
vagy az engedélyezett technológia szerinti liba- és kacsatömésre.
(3) A 2. § (1) bekezdésének g) pontjában
meghatározott állatok esetében az (1) bekezdés
b) pontját a külön jogszabályban meghatározottak
szerint kell alkalmazni.
7. § (1) Tilos az állat fizikai, pszichikai állapotának
olyan megterhelése, küzdelemre késztetése egy másik állattal
vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okozhat
(a továbbiakban együtt: állatviadal). Tilos az állatviadal
szervezése, tartása, továbbá az állatviadalra
fogadás szervezése, az állatviadalon való közreműködés,
részvétel, fogadáskötés.
(2) Tilos állatviadal céljára
a) állatot tartani, tenyészteni, kiképezni, idomítani,
valamint más személynek átadni, vagy forgalmazni;
b) építményt vagy földterületet, anyagi
eszközt más személy rendelkezésére bocsátani.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik a vadászatra
alkalmazott állatnak külön jogszabály alapján
történő kiképzésére, vadászaton
való alkalmazására.
8. § Az ember környezetében tartott állat,
valamint a veszélyes állat tulajdonjogával, tartásával
felhagyni nem szabad. Az állat elűzése, elhagyása
vagy kitétele tilos.
Beavatkozás az állaton
9. § (1) Az állaton fájdalommal
vagy károsodással járó beavatkozást - az állat érdekében
szükséges azonnali beavatkozások kivételével
- kizárólag szakirányú végzettséggel,
illetve az állattartók körében szokásos beavatkozás
esetében csak gyakorlattal rendelkező személy végezhet.
(2) Beavatkozás érzéstelenítés nélkül
csak akkor végezhető, ha az érzéstelenítés,
illetőleg az ehhez szükséges rögzítés legalább
akkora fájdalommal járna mint a beavatkozás. A gazdasági
haszon céljából tartott állaton érzéstelenítés
nélkül végezhető beavatkozásokról külön
jogszabály rendelkezik.
(3) Az állatkísérletekről e törvény
külön szabályai rendelkeznek.
10. § (1) Az állat küllemének
megváltoztatása érdekében, továbbá más,
nem az állat egészsége vagy későbbi egészségkárosodásának
megelőzése céljából történő sebészeti
beavatkozás - az ivartalanítás, valamint kutya esetében
a tenyésztési hatóság által elismert tenyésztő szervezet
tenyésztési programjában meghatározott küllemi
előírások kialakítását biztosító sebészeti
beavatkozás (fül-, illetve farokkorrekció) kivételével
- nem végezhető.
(2) Az állat megjelölésénél az állat
számára legkisebb fájdalommal járó - külön
jogszabályban meghatározott - megoldást kell alkalmazni.
Az állat életének kioltása
11. § Az állat életét elfogadható ok
vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Elfogadható oknak,
körülménynek minősül különösen az élelmezési
cél vágóállat esetében, a prém termelése
a hagyományosan e célból tartott állat esetében,
az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan
betegség, illetve sérülés, a fertőző betegségek
kontrollja, valamint az azok ellen való védekezés, a kártevők
irtása, a másként el nem hárítható támadás
megakadályozása és a tudományos kutatás.
Kutya és macska tekintetében az élelmezési cél,
illetve a prém termelése nem minősül elfogadható oknak,
körülménynek.
12. § (1) Az állat életének
kioltása - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével
- kizárólag kábítás után történhet.
(2) A kábítási kötelezettség nem vonatkozik
a gerinctelen állatokra, a háztartásban élelmezési
célra levágott baromfira, nyúlra, valamint arra az esetre,
ha az állat életének kioltását szükséghelyzet
indokolja. Ezekben az esetekben is gondoskodni kell azonban arról, hogy
az állat életének kioltása szakszerű gyorsasággal és
a legkisebb szenvedéssel járjon.
(3) Külön jogszabály rendelkezik az állati élet
olyan módon történő kioltásáról,
amelynél az előzetes kábítás nem kötelező,
ha az eljárás azonnali teljes öntudatvesztést és érzéketlenséget
vagy halált okoz.
III. Fejezet EGYES ÁLLATOK VÉDELMÉNEK KÜLÖN
SZABÁLYAI
A vágóállat tartása és kímélete
13. § (1) A vágóállatok
körét külön jogszabály állapítja
meg.
(2) E fejezet előírásai nem vonatkoznak az engedélyezett
tudományos kísérletekre, valamint a vadon élő állatok
elejtésére.
14. § (1) A vágóhídnak -
kivéve a nyúl-, a prémesállat-, valamint a baromfivágóhidakat
- rendelkeznie kell etető- és itatóvályúval
felszerelt, szükség esetén az állatok megkötéséhez
szükséges eszközökkel is ellátott fedett területtel.
(2) A fajából, neméből, életkorából
adódóan, vagy egyéb okból egymással szemben
ellenségesen viselkedő állatokat egymástól
el kell különíteni.
(3) A vágóhidak kialakításának, berendezéseinek és
felszerelésének, valamint azok működésének
biztosítania kell az állatok kíméletét
mindenfajta elkerülhető izgalomtól, fájdalomtól és
szenvedéstől.
15. § Ha az állatot a vágóhídra érkezését
követően nem vágják le azonnal, úgy várakoztatása
idejére biztosítani kell ellátását és
nyugodt pihenését.
16. § A vágóhídon a vágóállat állapotát és
egészségét a megérkezéskor, a várakoztatott állatot
pedig szükség szerint ellenőrizni kell. A beteg, elgyengült
vagy sérült állatot haladéktalanul el kell különíteni, és
gondoskodni kell elkülönített levágásáról.
17. § A kábítás nélküli állatvágás
esetén az állatot levágás előtt úgy
kell lefogni, amely alkalmas arra, hogy az megkímélje minden
elkerülhető fájdalomtól.
18. § A kábításnak olyan érzéketlenségi állapotot
kell előidéznie, amely addig tart, amíg a levágást
követően az állat ki nem vérzik.
19. § Az állat vágására
külön jogszabály eltérően rendelkezhet a következő esetekben:
a) szárnyas állat és nyúl vágása,
azonnali halált okozó módszerrel;
b) kényszervágás, ha a kábításra
nincs lehetőség;
c) prémes állatok, tenyésztett vad leölése;
d) rituális vágás.
A veszélyes állat tartása és szaporítása
20. § (1) Veszélyes állat tartása,
szaporítása, illetve az országba történő behozatala
előzetes hatósági engedélyhez kötött. Az állatkertekre
a 39. § szerinti hatósági engedélyezés vonatkozik.
(2) A természetvédelmi oltalom alatt nem álló,
illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya
alá nem tartozó veszélyes állat tartására,
szaporítására az állatvédelmi hatóság
adhat engedélyt. Az engedély kizárólag abban az
esetben adható meg, ha a tartás, illetve szaporítás
a környezet nyugalmát és biztonságát nem sérti
vagy veszélyezteti, és az egyed tartási feltételei
- ideértve a tartáshoz, illetve szaporításhoz szükséges
szakismeretet is - biztosítottak. Az engedélyben - ha az állat
azonosíthatósága megoldható - rendelkezni kell
a veszélyes állat azonosíthatóságának
módjáról.
(3) A természetvédelmi oltalom alatt álló,
illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya
alá tartozó veszélyes állat tartását,
szaporítását a természetvédelmi hatóság
engedélyezi.
(4) A veszélyes állat tartási helyéül
szolgáló ingatlanon, ingatlanrészen az állat fajának
feltüntetésével a veszélyre felhívó jól
látható tartós jelzést kell elhelyezni.
(5) Az állattartó veszélyes állatát
közterületen csak átmenetileg, közvetlen és állandó felügyelettel,
ember és állat életét, testi épségét
nem veszélyeztetve tarthatja.
(6) A veszélyes állat tartójának gondoskodnia
kell arról, hogy az állat közterületre vagy más
magánterületére ne juthasson be. Ennek hiányában
tartási engedély nem adható.
(7) A veszélyes állat tartását, illetőleg
szaporítását jogszabály vagy hatósági
határozat megtilthatja, illetve feltételhez kötheti. A veszélyes állatok
körét, valamint tartásuk, szaporításuk, illetve
a veszélyes állattá nyilvánítás feltételeit
külön jogszabály állapítja meg. A veszélyes állattá nyilvánításról
szóló határozat fellebbezésre tekintet nélkül
végrehajthatóvá nyilvánítható.
21. § (1) A természetvédelmi oltalom
alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi
egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állatnak
az országba való behozatalához az állatvédelmi
hatóság előzetes tartási engedélye szükséges.
Az állatvédelmi hatóság a határozatát
a rendőrségnek megküldi.
(2) A természetvédelmi oltalom alatt álló,
illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya
alá tartozó veszélyes állat országba való behozatalát
a természetvédelmi hatóság engedélyezi.
22. §
(1) Veszélyes állat elidegenítése, felügyeletének átengedése
hatósági engedélyhez kötött. Az engedélyezésre
a veszélyes állat tartásának engedélyezésére
vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(2) A veszélyes állat tartója a veszélyes állat
a) eltűnését az állatvédelmi hatóságnak és
a rendőrhatóságnak, a természetvédelmi oltalom
alatt álló, illetőleg nemzetközi természetvédelmi
egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat
esetében a természetvédelmi hatóságnak is,
b) elhullását az állatvédelmi hatóságnak és
az állatorvosnak
haladéktalanul köteles bejelenteni.
(3) Nemzetközi természetvédelmi egyezmény
hatálya alá tartozó veszélyes állat eltűnését,
elhullását a veszélyes állat tartója 15
napon belül a természetvédelmi hatóságnak
köteles bejelenteni.
23. §
(1) Ha a veszélyes állat tartója az engedélyben
foglalt feltételeket nem, vagy nem megfelelően teljesíti,
illetve veszélyes állatot engedély nélkül
tart, vagy behoz az országba, az állatvédelmi hatóság,
illetve természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy
nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya
alá tartozó veszélyes állat esetében a természetvédelmi
hatóság - a tulajdonos költségére, a feltételek
biztosításáig - a veszélyes állat állatkertbe
vagy más megfelelő helyre való szállítását
rendelheti el, vagy egyéb megfelelő intézkedést hozhat.
(2) Ha az állattartó a hatóság által
előírt időpontig gondoskodik a feltételek biztosításáról és
a szükséges engedélyek beszerzéséről, úgy
a veszélyes állatot részére vissza kell szolgáltatni,
ellenkező esetben az engedélyt vissza kell vonni, a hatáskörrel
rendelkező hatóságnak a veszélyes állatot
le kell foglalnia, illetve el kell koboznia, és a tulajdonos költségére
intézkednie kell a veszélyes állat végleges elhelyezése
iránt. Ennek eredménytelensége esetén a veszélyes állat életét
megengedett módon ki kell oltani.
24. § A veszélyes állat tartójának
felelősségére a Polgári Törvénykönyvnek
a fokozott veszéllyel járó tevékenységet
folytatókra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
Veszélyes ebek tartása és az állatviadalok
tilalma
24/A. §
(1) Veszélyes ebnek minősül a Kormány által
rendeletben meghatározott, az életre és a testi épségre
természetes hajlamainál fogva fokozottan veszélyes eb.
(2) Tilos a veszélyes eb bármely módon való szaporítása,
tenyésztése - ideértve a vétlen szaporulatot is
-, az országba való behozatala, kivitele, elidegenítése,
reklámozása, hirdetése, bármely formában
történő versenyeztetése, őrző-védő feladatokra
való tartása, képzése és alkalmazása.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl az állatvédelmi
hatóság embernek vagy állatnak - ingerlése nélkül
- okozott súlyos sérülés miatt egyedileg ebet veszélyesnek
minősíthet (a továbbiakban: veszélyesnek minősített
eb).
(4) A veszélyes és a veszélyesnek minősített
eb kizárólag az állatvédelmi hatóság által
kiadott engedéllyel, kormányrendeletben meghatározott
feltételek esetén és módon, egyedi azonosítóval
ellátva tartható.
(5) A veszélyes és veszélyesnek minősített
ebet polgári jogi szempontból vadállatnak kell tekinteni.
24/B. § (1) Tilos az állatok között
olyan viadal, az állatok egymás elleni uszításával
olyan küzdelem (a továbbiakban együtt: állatviadal)
szervezése, tartása, amely az állatok sérülését
vagy elpusztulását okozhatja. Tilos továbbá az állatviadalra
fogadás szervezése, az állatviadalon való közreműködés,
részvétel, fogadáskötés.
(2) Tilos állatviadal céljára
a) állatot tartani, tenyészteni, kiképezni, idomítani,
valamint más személynek átadni, vagy forgalmazni;
b) épületet vagy egyéb helyet, anyagi eszközt
más személy rendelkezésére bocsátani.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik a külön
jogszabályok alapján az állatoknak vadászaton való alkalmazására.
24/C. § Az állatvédelmi hatóság
a 24/A. § (4) bekezdése szerinti engedélyezési eljárásban
jogosult kezelni
a) az ebtartó nevét, születési helyét és
idejét, lakcímét,
b) az ebtartó nyilatkozatát, hogy nem áll cselekvőképességet
kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt,
c) az eb tartási helyét (a település neve,
kerület, házszám).
24/D. §
(1) Az állatvédelmi hatóság a veszélyes
ebekről és a veszélyessé minősített
ebekről nyilvántartást vezet, amely az alábbi adatokat
tartalmazza:
a) az ebtartó nevét, születési helyét és
idejét, lakcímét;
b) az eb tartási helyét,
c) az eb fajtáját, születési idejét,
nemét, színét, nevét, egyedi jelét (mikrochip
számát) és marmagasságát.
d) az eb egyéb egyedi jellemzőit;
e) ivartalanított eb esetén az ivartalanítás
időpontját.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt adatokat az eb elpusztulásától,
elvesztésétől, tulajdonosváltozásától
számított három évig kell nyilvántartani.
24/E. § (1) Ha a veszélyes ebre vonatkozó ebtartás
szabályait megszegik és emiatt az eb embernek vagy állatnak
sérülést okoz, az állatvédelmi hatóság
elrendeli az eb életének kioltását.
(2) Ha a veszélyesnek minősített ebre vonatkozó ebtartás
szabályait megszegik és emiatt az eb
a) embernek 8 napon belül gyógyuló sérülést
vagy állatnak kisebb sérülést okoz, az eb ivartalanítását,
b) embernek vagy állatnak ismételten az a) pont szerinti sérülést
okoz, vagy embernek 8 napon túl gyógyuló sérülést,
illetve állatnak súlyos sérülést okoz, az
eb életének kioltását
elrendeli az állatvédelmi hatóság.
(3) A veszélyes vagy veszélyessé minősített
eb tulajdonosa ellen indított büntető- vagy szabálysértési
eljárás során jogerős határozattal elkobzott
eb életének kioltását el kell rendelni.
(4) A jogerős határozattal elrendelt hatósági beavatkozások
(ivartalanítás, tartós egyedi azonosítás),
továbbá a lefoglalás, az elkobzás és az
eb élete kioltásának költségei az eb tulajdonosát
terhelik.
IV. Fejezet AZ ÁLLATKÍSÉRLET VÉGZÉSÉNEK
ALAPVETŐ FELTÉTELEI
Az állatkísérlet általános
szabályai
25. § (1)
(2) Állatkísérlet kizárólag nyilvántartásba
vett intézményben és engedély alapján végezhető.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott engedély eseti vagy általános érvényű.
(4) Állatkísérlet kizárólag akkor
engedélyezhető, ha annak elvégzését
a) az ember, a gerinctelen és gerinces állatok vagy növények
betegségének, kóros egészségi állapotának,
egyéb rendellenességének elkerülése, megelőzése,
felismerése és gyógyítása, valamint azok élettani állapotának
feltárása, felderítése, szabályozása
vagy módosítása érdekében gyógyszerek, élelmiszerek,
egyéb adalékanyagok vagy termékek fejlesztése,
termelése, minősítése, hatékonyságának és ártalmatlanságának
vizsgálata,
b) az emberek vagy állatok egészsége vagy jólléte érdekében
a természetes környezet védelme,
c) tudományos kutatás,
d) oktatási és gyakorlati képzés, vagy
e) igazságügyi orvostani vizsgálatok elvégzése
teszi szükségessé.
(5) Az engedélyezés során - a kérelmező által
benyújtott dokumentáció, továbbá az állategészségügyért
felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által felkért
szakértői testület véleménye alapján
- különösen figyelembe kell venni:
a) az állatkísérlet elvégzésének
indokoltságát és tudományos megalapozottságát,
b) az alkalmazott korszerű módszertan indokoltságát és
tudományos megalapozottságát az állatlétszám,
illetve a fájdalom, szenvedés, tartós nélkülözés és
maradandó károsodás lehető legkisebb mértékűre
csökkentésének követelménye szempontjából,
c) a kísérlet személyi és tárgyi
feltételeinek rendelkezésre állását.
(6) Szépítőszer, dohány- és egyéb élvezeti
cikk, valamint fegyver, ennek alkatrésze, továbbá lőszer
előállítása céljából tervezett
kísérletre engedély nem adható.
26. § (1) Nem engedélyezhető és
nem végezhető állatkísérlet abban az esetben,
ha ismert olyan más tudományosan megfelelő és a várt
eredményt szolgáltató módszer, amely állat
használata nélkül megvalósítható, illetve
végrehajtható.
(2) Az állatkísérletek szükségtelen
megismétlésének elkerülése érdekében
a kérelmezőnek és az engedélyezőnek törekednie
kell a témához kapcsolódó, már elvégzett
kísérletek eredményeinek megismerésére.
(3) Ugyanazon cél elérése érdekében
két vagy több kísérlet közül azt kell választani,
amelyik kevesebb számú és kisebb érzékenységű állatot
igényel, és amely kisebb mértékű fájdalmat,
szenvedést, szorongást, tartós nélkülözést,
illetve maradandó károsodást okoz, valamint amely nagyobb
valószínűséggel szolgáltatja az elvárható eredményt.
27. § (1) Az állatkísérlet
során felhasznált állatok számát a feltétlenül
szükséges mértékre kell csökkenteni. Azt a vizsgálati
módszert kell választani, amely előreláthatóan
a legkisebb fájdalom okozásával, illetőleg legkisebb élettani,
idegi vagy viselkedésbeli károsodás mellett végezhető el.
(2) Az állatkísérletről és az állatot ért
beavatkozásról részletes jegyzőkönyvet kell
felvenni.
(3) Minden kísérletet úgy kell megtervezni, hogy elkerülhető legyen
a szükségtelen fájdalom, szenvedés, tartós
nélkülözés, illetve maradandó károsodás
okozása.
28. § (1) Minden állatkísérletet általános
vagy helyi érzéstelenítés mellett kell végezni,
kivéve, ha ez - arra tekintettel, hogy a kísérlet nem
jár fájdalommal, illetőleg szenvedéssel - nem szükséges,
illetve az érzéstelenítés a kísérleti állat
számára nagyobb megterheléssel járna, mint maga
a kísérlet, vagy a kísérlet eredményét értékelhetetlenné tenné.
(2) Ha az érzéstelenítés nem lehetséges,
akkor fájdalomcsillapítást, vagy egyéb megfelelő módszert
kell alkalmazni annak biztosítása érdekében,
hogy az állatnak a lehető legkevesebb fájdalmat, szenvedést,
tartós nélkülözést vagy károsodást
okozzák, valamint egyetlen esetben se legyen az állat jelentős
fájdalomnak, szenvedésnek vagy tartós nélkülözésnek
kitéve.
(3) Ha a kábítás után az állat fájdalomérzete
visszatér - és a kísérlet célja ezt nem
zárja ki - újabb fájdalomcsillapítást kell
alkalmazni, vagy ha ez nem lehetséges, az állat életét
azonnal, megengedett módon ki kell oltani.
(4) Az állaton végzett ismételt kísérletnek
szintén meg kell felelnie az e törvényben foglaltaknak.
Az (1)-(3) bekezdés szerinti módszerek alkalmazása nélkül
végzett, tartós vagy súlyos szenvedéssel járó kísérlet
ugyanazon az állaton ismételten nem végezhető.
29. § (1) Az állatkísérlet
alatt és után az állat megfelelő tartását,
ellátását, gondozását és folyamatos
egészségügyi ellátását biztosítani
kell.
(2) A kísérlet befejezésekor szakképzett
személynek lehetőleg állatorvosnak - kell eldöntenie,
hogy az állat életben tartható-e, vagy életét
megengedett módon ki kell oltani. Az állat nem tartható életben,
ha valószínűleg tartós fájdalmat vagy nélkülözést
szenvedne el, illetve véglegesen és súlyosan károsodott.
(3) Az életben hagyott állat gondozásáról,
ellátásáról, elhelyezéséről
a kísérletet végző intézmény köteles
gondoskodni. Az életben hagyott állatot egészségi állapotának
megfelelően kell gondozni, valamint a külön jogszabályban
előírt módon, állatorvos vagy egyéb szakképzett
személy felügyelete alatt kell tartani, kivéve, ha állatorvos
véleménye alapján az ezektől való eltérés
nem eredményezi az állat szenvedését.
(4) Az állatvédelmi hatóság a kísérlet
céljára tekintettel engedélyezheti az állat származási
helyére vagy természetes környezetébe helyezését,
ha az állat jóllétének biztosítása érdekében
a lehető legnagyobb gondossággal járnak el, az állat
egészségi állapota ezt lehetővé teszi, és
nem veszélyezteti a környezetet, valamint nem jelent állatvédelmi
vagy közegészségügyi kockázatot.
30. § (1) Állatkísérlet
kizárólag olyan felelős személy vezetésével
végezhető, aki külön jogszabályban meghatározott
végzettséggel és gyakorlattal rendelkezik, és ismeri
az állatkísérletek etikai elveit, jogi szabályait.
(2) Állatkísérletet az végezhet, a kísérleti állatot
az gondozhatja, felügyelheti, aki erre képesítő oktatásban
részesült.
(3) Állatkísérlet végzésére
- ha csak az oktatás céljából más nem következik
- oktatási intézményben senki sem kötelezhető.
31. § (1) Kísérleti célra állatot
tenyészteni (szaporítani), tartani, szállítani,
valamint forgalomba hozni az állatvédelmi hatóság
engedélyével szabad.
(2) Kísérlet céljára - külön engedély
hiányában - kizárólag e célra tenyésztett állatot
szabad felhasználni. Háziasított állatfaj kóbor
egyedét kísérlet céljára felhasználni
nem szabad.
(3) Az (1) bekezdésben megjelölt tevékenységet
az a személy folytathatja, aki szakirányú végzettséggel,
megfelelő gyakorlattal rendelkezik.
(4) Az (1) bekezdésben megjelölt szerv a kísérleti állatot
tenyésztőt, forgalmazót, szállítót,
valamint a tenyésztő létesítményt nyilvántartásba
veszi. A nyilvántartásban meg kell jelölni azt a létesítménynél
alkalmazott felelős személyt, aki a telephelyen alkalmas a kísérleti állatállomány
megfelelő ellátására.
Az állatkísérletek engedélyezése
32. § (1) Az állatkísérlet
iránti kérelemben meg kell jelölni azokat a tudományosan
megalapozott indokokat, amelyek az állatkísérletet szükségessé teszik.
(2) Az engedélyező okiratban - az engedélyezés
indokain túlmenően - meg kell határozni annak időbeli
hatályát is.
(3) Az állat-egészségügyi hatóság
végzi:
a) az állatkísérlet engedélyezését,
b) az állatkísérlet végzésére
jogosultak nyilvántartását.
33. § Az állatkísérlet végzésére
feljogosított és nyilvántartott intézményben
munkahelyi állatkísérleti bizottságot (a továbbiakban:
MÁB) kell létrehozni, és működtetni. A MÁB
tagjait az intézmény vezetője nevezi ki. A MÁB ügyrendjét
maga állapítja meg.
34. § (1) A MÁB feladata az intézmény
a) állatkísérleti szabályzatának
(etikai kódexének) elkészítése;
b) állatkísérleti szabályzata végrehajtásának
ellenőrzése;
c) állatkísérleteinek szakmai-etikai felügyelete.
A MÁB feladata továbbá az intézményben
az állatkísérlet végzésére jogosult
személyek oktatásának, képzésének
szervezése.
(2) A MÁB az intézmény belső állatkísérleti
szabályozásának megsértése esetén
jogosult - az állat-egészségügyi hatóság
egyidejű értesítése mellett - a kísérlet
azonnali leállítására.
35. § (1) Az e fejezetben foglalt előírásokat
kizárólag a gerinces állatokon végzett kísérletekre
kell alkalmazni.
(2) Az állatkísérletek gerinces állatokon
történő végzésének részletes szabályait
külön jogszabály állapítja meg. Külön
jogszabály a nem gerinces állatokon végzett kísérletekre
is feltételeket állapíthat meg.
V. Fejezet AZ ÁLLAT SZÁLLÍTÁSA
36. § (1) Az állat terelésénél,
lábonhajtásánál, a szállítóeszközre
való fel- és lerakásánál, valamint szállításánál úgy
kell eljárni, hogy az az állatnak ne okozzon fájdalmat,
szenvedést vagy sérülést.
(2) A célállomáson az állat kirakását
haladéktalanul meg kell kezdeni.
37. § (1) Az állat élettani szükségleteinek
kielégítéséhez szükséges feltételeket
a szállítónak biztosítania kell, viselkedési
szükségleteire pedig figyelemmel kell lennie.
(2) Az állatot olyan szállítóeszközön
kell szállítani, amely annak sérülést nem
okozhat, és megvédi az időjárás káros
hatásaitól.
(3) Ha az állat szállítása során
gondozást igényel, olyan kellő jártassággal
rendelkező személynek kell kísérnie, aki alkalmas
a gondozási teendők ellátására.
38. § (1) Az élő állat közúton,
vasúton, vízi úton, illetve légi úton történő szállításának,
továbbá postai úton való továbbításának
részletes szabályait külön jogszabály, nemzetközi
viszonylatban nemzetközi egyezmény állapítja meg.
(2) A vágóállat szállítása térben és
időben korlátozható.
VI. Fejezet AZ ÁLLATKERT, A CIRKUSZI MENAZSÉRIA ÉS
A KEDVTELÉSBŐL TARTOTT ÁLLATOK KERESKEDÉSÉNEK
LÉTESÍTÉSÉRE ÉS FENNTARTÁSÁRA
VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK
39. §
(1) Állatkert létesítését a természetvédelmi
hatóság engedélyezi.
(2) Az engedély kiadásának általános
feltételei:
a) az állattartás jogszabályban meghatározott
feltételeinek teljesítése, a rendszeres állatorvosi
felügyelet és az elkülönítés (karantén)
lehetőségének biztosítása;
b) az állatkert vezetője rendelkezik felsőfokú képesítéssel;
c) az állatgondozók rendelkeznek szakirányú képzettséggel;
d) alapítói nyilatkozat a tartós működtetéshez
szükséges vagyoni fedezet meglétéről.
(3) Az állatkert létesítése iránt
benyújtott kérelemhez csatolni kell az állattartási
szabályzatot.
40. § (1) A cirkuszi menazséria, valamint
a kedvtelésből tartott állatok kereskedése létesítésének,
működtetésének engedélyezésére,
működésére, továbbá a kedvtelésből
tartott állatokra, a cirkuszi állatokra és a bemutatás
céljára tartott állatokra vonatkozó részletes
szabályokat külön jogszabály állapítja
meg.
(2) Állandó telephellyel nem rendelkező vándorcirkusznak,
cirkuszi menazsériának állat tartására, állat,
valamint állatszám bemutatására engedély
nem adható.
(3) Delfin és cápa országba történő behozatala,
utaztatása és bemutatása - a (4) bekezdésben
foglalt kivétellel - tilos.
(4) A természetvédelmi hatóság engedélyezheti állatkert
részére cápa behozatalát, utaztatását,
illetve bemutatását, amennyiben a megfelelő tartás
feltételei tartósan biztosítottak.
VII. Fejezet AZ ÁLLATPANZIÓ ÉS ÁLLATMENHELY
LÉTESÍTÉSÉNEK ÉS FENNTARTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS
SZABÁLYAI
41. § (1) Állatpanzió és állatmenhely
(a továbbiakban együtt: állatotthon) létesítését
az állatvédelmi hatóság engedélyezi.
(2) Az (1) bekezdés szerinti engedély akkor adható meg,
ha
a) az állattartás jogszabályban meghatározott
feltételei tartósan és folyamatosan rendelkezésre állnak;
b) a rendszeres állatorvosi ellátás biztosított;
c) az állatotthon működtetése nem sérti
a köznyugalmat;
d) az állatotthon vezetője vagy a (3) bekezdés szerinti
működési szabályzatban megjelölt felelős
személy szakirányú végzettséggel rendelkezik;
e) a tartós működtetéshez szükséges
vagyoni fedezet biztosított.
(3) Az állatotthon létesítése iránti
kérelemhez - a külön jogszabályban meghatározottakon
túlmenően - mellékelni kell az állatotthon működési
szabályzatát.
(4)
(5) Az állatotthonok létesítésére vonatkozó részletes
szabályokat külön jogszabály állapítja
meg.
VIII. Fejezet AZ ÁLLATVÉDELMI FELADATOK PÉNZÜGYI
FEDEZETE
42. §
(1) Az e törvény szerinti állami feladatok ellátásának,
valamint az önkormányzati feladatok támogatásának állami
pénzügyi forrásai:
a) a központi költségvetésben állatvédelemre
előirányzott pénzösszegek,
b) az állatvédelmi hozzájárulás,
c) az állatvédelmi bírság.
(2) Az állatok védelmével kapcsolatos feladatok
ellátásához állatvédelmi hozzájárulást
kell fizetni. Az állatvédelmi hozzájárulásra
kötelezett termékek körét, a hozzájárulás
mértékét, valamint fizetésének és
felhasználásának szabályait külön törvény állapítja
meg.
IX. Fejezet ÁLLATVÉDELMI BÍRSÁG
43. § (1) Aki tevékenységével
vagy mulasztásával az állatok védelmére,
kíméletére vonatkozó jogszabály vagy hatósági
határozat előírását megsérti, magatartásának
súlyához, ismétlődéséhez igazodó mértékű állatvédelmi
bírságot köteles fizetni. Állatvédelmi bírság
kiszabása helyett, illetve azzal egyidejűleg az állattartót
a hiányosságok kijavítására, illetve pótlására
kell kötelezni.
(2) Az állatvédelmi bírságot - ha kormányrendelet
másként nem rendelkezik - az állat-egészségügyi
hatóság szabja ki.
(3) Az állatvédelmi bírság kiszabására
az állat-egészségügyi hatóságnak az
(1) bekezdésben meghatározott magatartásról történt
tudomásszerzését követő egy éven túl
nincs lehetősége. Az elkövetéstől számított öt éven
túl nem szabható ki bírság, kivéve, ha a
magatartás jogszerűtlen állapot fenntartásával
valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig
nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll.
(4) A bírság megfizetése nem mentesít más
jogkövetkezmények alól.
(5) Az állatvédelmi bírság mértékét,
megállapításának módját, a kiszabására és
felhasználására vonatkozó részletes szabályokat
a Kormány rendeletben állapítja meg.
X. Fejezet AZ ÜGYÉSZ SZEREPE AZ ÁLLATVÉDELEMBEN
44. § (1) Az ügyész a büntetőeljárási
törvényben meghatározottak szerint jár el az állatok
kíméletének és védelmének Büntető Törvénykönyvben
tilalmazott módon való megsértése ellen.
(2) Az állatok kíméletére és védelmére
vonatkozó jogszabályok megsértése esetén
az ügyész is jogosult keresetet indítani a tevékenységtől
való eltiltás, illetőleg a tevékenységgel
okozott kár megtérítése iránt.
(3) Az ügyész törvényességi felügyeleti
jogkörében eljárva, a rá vonatkozó jogszabályok
alapján közreműködik a hatóságok állatvédelmi
eljárásai és döntései törvényességének
biztosításában.
XI. Fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
45. § (1) Az állatvédelmi hatóság
köteles az állat életének fájdalom nélküli
kioltásáról gondoskodni, ha annak továbbélése
megszüntethetetlen vagy csillapíthatatlan szenvedéssel járna,
az állat meggyógyulása nem várható, az állat
tartója ismeretlen, továbbá vadon élő állat
esetében az egyed a szabadon élésre alkalmatlan. Az állat életének
kioltásával kapcsolatban felmerült igazolt költségeket
- védett állatfaj esetében is - az állattartó,
illetve vadászható állatfaj esetében a vadászatra
jogosult köteles megtéríteni.
(2) Állat életének a kioltását az állat
tulajdonosa, az állatvédelmi hatóság, illetve
a természetvédelmi hatóság kezdeményezheti.
45/A. § Az e törvényben foglaltak
végrehajtását - feladat- és hatáskörében
eljárva - az állatvédelmi hatóság, az állat-egészségügyi
hatóság, az állatvédelmi hatóság,
illetve a természetvédelmi hatóság ellenőrzi.
46. § (1) Az állatokkal szembeni megfelelő magatartásra,
gondoskodásra nevelést, az állatok megismertetését
az iskolai általános képzésbe, a szakképzésbe és
az ismeretterjesztésbe be kell építeni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatok végrehajtását
az állami és önkormányzati szervek, valamint az oktatási
intézmények kötelesek előmozdítani.
47. § A miniszter az állatvédelmi
hatósági feladatok ellátásának elősegítésére,
valamint a társadalmi részvétel biztosítása érdekében
szakértői testületet hoz létre. A testületben
biztosítja az érintett szakmai szervezetek és a bejegyzett
országos állatvédő társadalmi szervezetek
részvételét.
48. § (1) Az állatvédelmi jogszabályok
megsértése miatt az állatvédelmi célú társadalmi
szervezetek jogosultak fellépni, és az állami szervektől, önkormányzatoktól
a megfelelő és hatáskörükbe tartozó intézkedés
megtételét kérni.
(2) Az állatvédelmi jogszabályok megsértése
miatt - az ilyen magatartástól való eltiltás iránt
- a bíróság előtt az (1) bekezdésben megjelölt
szervezet pert indíthat.
(3) E törvény alkalmazása során az (1) bekezdésben
megjelölt szervezeten a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi
L. törvény 14. §-ának b) pontjában meghatározott
szervezetet kell érteni.
48/A. § (1) A települési, fővárosban
a kerületi önkormányzat önkormányzati állatvédelmi őrszolgálatot
működtethet.
(2) Az önkormányzati állatvédelmi őrszolgálatra
vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja
meg.
49. § (1) Ez a törvény 1999. január
1-jén lép hatályba.
(2) A háztartásban élelmezési célra
levágott sertés, juh és kecske kábítására
vonatkozó rendelkezést a hatálybalépéstől
számított négy év után kell alkalmazni.
(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a) az állatvédelmi bírság mértékét,
kiszabásának és felhasználásának
részletes szabályait,
b) az állatvédelmi hatóság kijelölését,
valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos
részletes feladat- és hatáskörét,
c) az önkormányzati állatvédelmi őrszolgálat
létrehozására, működtetésére,
feladat- és hatáskörére, valamint tagjaira vonatkozó részletes
szabályokat,
d) az állatkísérletek végzésének
részletes szabályait,
e) a cirkuszi menazséria létesítése és
működtetése engedélyezésének, valamint
fenntartásának részletes szabályait,
f) a kedvtelésből tartott állatok kereskedése
létesítésének és működtetésének
engedélyezésére, valamint működésére,
továbbá ezen állatok tartására és
forgalmazására és a kedvtelésből tartott állatok
kereskedése működésének és az állatok
forgalmazásának ellenőrzésére vonatkozó részletes
szabályokat
rendeletben állapítsa meg.
(4) Felhatalmazást kap
a) a miniszter, hogy a szakértői testület létrehozására,
működtetésére vonatkozó részletes szabályokat,
a mezőgazdasági haszonállatok sajátos tartási
szabályait, a vágóállatok körét, az állatok
levágásának és leölésének részletes
szabályait,
b) a természetvédelemért felelős miniszter,
hogy a miniszterrel, a rendészetért felelős miniszterrel
együttesen a veszélyes állatok körét, tartásuk és
szaporításuk részletes feltételeit, a veszélyes állattá nyilvánítás
feltételeit, valamint az állatkert és állatotthon
létesítésének, működésének és
fenntartásának részletes szabályait,
c) a miniszter, hogy a rendészetért felelős miniszterrel
egyetértésben az állatok elkábítására
szolgáló eszközök, lövedékek körét,
az állatok elkábításának részletes
szabályait,
d) a közlekedésért felelős miniszter, hogy a miniszterrel
együttesen az állatszállítás részletes
szabályait,
e) az oktatásért felelős miniszter, hogy a miniszterrel,
a közlekedésért felelős miniszterrel, a természetvédelemért
felelős miniszterrel, valamint az egészségügyért
felelős miniszterrel együttesen a törvény végrehajtásához
szükséges képesítési feltételeket,
f) a miniszter, hogy a természetvédelemért felelős
miniszterrel, a közlekedésért felelős miniszterrel
együttesen a kísérleti célú állattenyésztés,
szaporítás, tartás, szállítás és
forgalomba hozatal végzésének részletes szabályait
rendeletben állapítsa meg.
50. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és
az Európai Közösségek és azok tagállamai
között társulás létesítéséről
szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt
Európai Megállapodás tárgykörében,
a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény
3. §-ával összhangban - a végrehajtására
kiadott jogszabályokkal együtt - az Európai Közösségek
következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást
tartalmaz:
- a Tanács 78/923/EGK határozata: Európai Egyezmény
az állatok védelméről a mezőgazdasági állattartás
során,
- a Tanács 88/306/EGK határozata: Európai Egyezmény
a vágóállatok védelméről,
- a Tanács 88/166/EGK irányelve a ketrecben tartott tojótyúkok
védelmének minimális követelményeiről,
- a Tanács 91/628/EGK irányelve az állatok szállítás
közbeni védelméről,
- a Tanács 91/629/EGK irányelve a borjak védelmének
minimális követelményeiről,
- a Tanács 91/630/EGK irányelve a sertések védelmének
minimális követelményeiről,
- a Tanács 93/119/EGK irányelve az állatok védelméről
levágásukkor,
- a Tanács 86/609/EGK irányelve a kísérleti
vagy más tudományos célra használt állatok
védelméről szóló tagállami törvények,
rendeletek és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról,
- a Tanács 98/58/EK irányelve az állatok védelméről
a mezőgazdasági haszonállattartás során,
- a Tanács 99/22/EK irányelve a vadon élő állatok állatkertben
való tartásáról.
244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet az állatvédelmi bírságról
Az állatok védelméről és kíméletéről
szóló 1998. évi XXVIII. törvény 49. §-a
(3) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás
alapján a Kormány a következőket rendeli el:
1. § Aki tevékenységével,
vagy mulasztásával az állatok védelmére és
kíméletére vonatkozó jogszabály
rendelkezését, vagy hatósági határozat
előírását megsérti - magatartásának
súlyához, ismétlődéséhez
igazodó - állatvédelmi bírságot
(a továbbiakban: bírság) köteles fizetni.
2. § A bírság összege ötezer
forintról százötvenezer forintig terjedhet.
3. § (1) A bírságot
feladatkörében
a) a települési, fővárosban a
fővárosi kerületi önkormányzat jegyzője,
b) az illetékes megyei (fővárosi) állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás,
valamint
c) a természetvédelmi hatóság
szabja ki.
(2) A bírság kiszabását állatvédelmi
szervezet is kezdeményezheti.
4. § Állatvédelmi
bírság kiszabható azzal szemben, aki
a) az Ávt. 2. §-ában felsorolt állatok
valamelyikének szükségtelenül jelentős
fájdalmat, tartós szenvedést, testi károsodást
okoz,
b) a felügyelete alatt álló állat
tartási, takarmányozási, illetve ivóvíz
igényének rendszeres kielégítéséről
nem gondoskodik,
c) az állat biztonságos elhelyezéséről,
szökésének megakadályozásáról és
ellenőrzéséről nem gondoskodik,
d) a veszélyes állatok tartásának
engedélyezésére, illetve tartására
vonatkozó előírásokat megszegi,
e) engedély nélküli állatkereskedést
folytat,
f) az állat egészségét veszélyeztető ajzó-,
illetve doppingszert alkalmaz verseny vagy kiállítás
alkalmával,
g) cirkuszi mutatvány vagy oktatás céljából
végzett idomítás során állatkínzó módszert
vagy eszközt alkalmaz,
h) engedély nélkül, illetve az abban
foglaltakról eltérő módon végez állatkísérletet,
i) az állat életét indokolatlanul
kioltja,
j) a felügyelete alatt álló állat ápolási és
higiéniai szükségleteinek kielégítéséről
nem gondoskodik,
k) az állat mozgásigényét
kellően kielégítő szabad mozgáslehetőségéről
nem, vagy nem szakszerűen gondoskodik,
l) a működési engedélyhez kötött állattartási
módok (foglalkozásszerű eb- és macskatenyésztés, állatmenhely, állatpanzió,
lovaglóiskola, prémes állattenyésztés)
bevezetéséhez nem szerzi be a hatósági
engedélyt,
m) az állat állat-egészségügyi
ellenőrzését és ellátását
elmulasztja, vagy
n) az állatkísérletek során
a kötelezően előírt adatszolgáltatást
nem, vagy hiányosan teljesíti,
o) az állatok szállításával
kapcsolatban előírt állatvédelmi követelményeket
nem, vagy nem megfelelően teljesíti,
p) a vágóállatok levágásának és
leölésének állatvédelmi szabályait
nem, vagy nem megfelelően teljesíti,
q) a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi
szabályait nem, vagy nem megfelelően teljesíti,
r) állatkertben vagy állatotthonban tartott állat
vonatkozásában az előírt állatvédelmi
követelményeket nem, vagy nem megfelelően teljesíti,
s) cirkuszi menazsériában, illetve vándorló cirkuszban
tartott állat vonatkozásában az előírt állatvédelmi
követelményeket nem, vagy nem megfelelően teljesíti,
t) az ember környezetében tartott, valamint
a veszélyes állat tulajdonjogával, tartásával
felhagy, illetőleg állatot elűz, elhagy vagy
kitesz,
u) állatvédelmi jogszabály egyéb
előírását megszegi.
5. § A bírság az
azt kiszabó szerv [3. § (1) bek.] bevételét
képezi, amelyet kizárólag az állatvédelemmel
kapcsolatos kiadási többletének fedezeteként
lehet felhasználni. Az állatvédelmi bírságból
befolyt összeget elkülönítetten és
ellenőrizhetően kell kezelni.
6. § Ez a rendelet 1999. április
1. napján lép hatályba.
Büntető Törvénykönyv (Btk.) 266. § - Veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése, Tiltott állatviadal szervezése, Állatkínzás
Veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése
266. § (1)
Aki
a) veszélyes ebet tenyészt, az ország
területére behoz, onnan kivisz, versenyeztet, vagy
engedély nélkül tart,
b) veszélyes ebet jogszabály megszegésével
elidegenít, vagy megszerez,
c) a veszélyes eb ivartalanítására
vonatkozó jogszabályban előírt kötelezettségét
megszegi,
d) a veszélyes eb tartására vonatkozó jogszabályban
előírt biztonsági előírást
megszegi,
vétséget követ el, és két évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki veszélyes ebet őrző-védő feladat
végzésére tart, kiképez, illetve
veszélyes ebbel ilyen feladatot végeztet, bűntettet
követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában
veszélyes eb a törvényben, törvény
felhatalmazása alapján kormányrendeletben,
valamint hatósági határozatban veszélyes
ebbé nyilvánított eb.
Tiltott állatviadal szervezése
266/A. § (1)
Aki gerinces állat részvételével állatviadalt
szervez, tart, ilyen állatviadalra fogadást szervez,
vagy fogadást köt, bűntettet követ el, és
három évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
(2) Aki állatviadal céljára gerinces állatot
tart, tenyészt, kiképez, idomít vagy forgalmaz,
vétséget követ el, és két évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Állatkínzás
266/B. § (1)
Aki
a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon
bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan
bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra,
hogy annak maradandó egészségkárosodását
vagy pusztulását okozza,
b) állattartóként, háziasított
emlősállatot vagy az ember környezetében
tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja
vagy kiteszi,
vétséget követ el, és két évig
terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával
vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő,
aki a vadászatról szóló törvény által
tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott vadászati
módon vadászik, illetőleg a halászatról
szóló törvény által tiltott
halfogási eszközzel vagy módon halászik
vagy horgászik.