Néhány szív - és érrendszeri betegség:
Angina pectoris
Az angina pectoris klinikai tünetegyüttes, melyet a szívizomzat (myocardium, e: miokardium) vérellátási elégtelensége vált ki. Hátterében szinte mindig koszorúsér szűkület áll. Szegycsont (sternum) mögötti (retrosternális), rohamokban jelentkező szorító mellkasi fájdalom jellemzi, mely testmozgásra fokozódik, pihenés és nyelv alá helyezett nitroglicerin tabletta hatására oldódik.
Cardiomiopátia (CMP)
A kardiomiopátia (CMP) a szív pumpafunkciójának gyengüléséhez vezető szívbetegségek összefoglaló neve, amely az izom saját betegségére vezethető vissza. Az irodalom egy része kardiomiopátiának nevezi az összes olyan állapotot, ahol a szív pumpafunkciója károsodott, a károsodás okától függetlenül. A betegség definíciójából adódóan azonban ezek a kórállapotok nem tekinthetőek kardiomiopátiának. Így a magasvérnyomás, a koszorúér-betegség, vagy a szívbillentyű-betegség következtében létrejövő pumpafunkció-károsodás szoros értelemben véve nem kardiomiopátia, ezt a betegségcsoportot specifikus, vagy szekunder kardiomiopátiának lehet nevezni.
Magyarországon napjainkban a specifikus eredetű, ún. dilatatív (tágulásos) kardiomiopátia a leggyakoribb, melynek hátterében általában koszorúér-betegség vagy éveken át tartó, nagymennyiségű alkoholfogyasztás áll.
Infarktus
Szívinfarktus akkor következik be, ha a szív oxigénigénye jelentősen meghaladja a koszorúerek oxigénkínálatát, és ennek hatására a szívizom általában egy területen elhal. Az oxigénkínálat alacsony voltának legfőbb oka a koszorúerek ateroszklerotikus (érelmeszesedéses) beszűkülése. Gyakori, hogy az ún. ateroszlerotikus habossejtek által az érbelhártya alatt okozott zsírpárna (ateróma = kásadaganat) kifekélyesedése és helyén vérrög képződése zárja el a koszorúereket.
Mélyvénás trombózis
A mélyvénás trombózis vérrög képződése a mélyen fekvő vénákban, leggyakrabban az alsó lábszárakban. Amíg a vérrög kötőszövetesen nem szervül, életveszélyes szövődmény - például tüdőembólia - forrása lehet.
Stroke
A stroke az agy körülírt területeinek hirtelen kialakuló, átmenetileg fennálló vagy kedvezőtlen esetben véglegessé váló funkciókárosodása, amely úgy jön létre, hogy a kérdéses agyi régió vérátáramlása (perfúzió) és ilyen módon a szövetek oxigén- és tápanyagellátása valamilyen okból kifolyólag jelentősen lecsökken, vagy megszakad. Ennek leggyakoribb oka, ha az agyi erekben valamilyen akadály képződik. Ez lehet vérrög, vagy az illető ér görcsös összehúzódása által okozott szűkülete. Az agyszövet normális működésének feltétele ugyanis a megfelelő vérellátás, mivel a vér szállítja a nélkülözhetetlen oxigént és a tápanyagul szolgáló cukrot a sejtekhez, ehhez pedig az szükséges, hogy a vér az erekben akadálytalanul és megfelelő mennyiségben áramoljon. A vért pumpáló szívet, a vért a szövetekhez szállító artériákat és a vért a szövetektől elszállító vénákat együttesen kardiovaszkuláris rendszernek nevezzük. Amikor szűkebben az agy vérellátásáról beszélünk, az ún. cerebrovaszkuláris rendszerrel foglakozunk. Az agyszövet vérellátási zavara az esetek zömében artériális, ritkábban szív és vénás eredetű. Még ritkábban előfordulhat az is, hogy a vért alkotó sejtek és fehérjék rendellensége okozza a perfúziós zavart, ilyenkor stroke alakulhat ki ép erek és szív dacára.
