Iskolánk rövid története

Nagycenken már a középkorban működött iskola. 1604-es feljegyzés szerint
”Ezen a vidéken Sárvár, Csepreg, Kőszeg, Pulya, Szentmiklós, Czenk és Újkér voltak a fővárosok, melyben szék (úriszék) is szolgáltatott. Ezekben voltak tehát először iskolák is.” A gyerekeket kezdetben a kántorok tanították, akik a templomi szolgálat mellett foglalkoztak a tanulókkal. Az 1631-es protestáns egyházlátogatási jegyzőkönyv már az iskola helyét is említi: „A régi iskolaház az alsó malom ellenében a Káldy és Mihály kovács háza között volt.” A kis kétszobás zsellérházban egyik helyiség a tanterem, a másik a kántortanító, vagy más néven iskolamester lakása. Az iskola épületének helye gyakran változott. A tantermek és a tanárok száma lassan növekedett. 1857-ben építették emeletessé az iskolát, s a két tanteremben a kántorra és a segédtanítóra majdnem kétszáz tanuló jutott.

1868-ban vezették be a tankötelezettséget , kötelező lett a 6 osztályos népiskola. 1888-ban Tolnay Gábor plébános indítványára iskolánk a Római Katolikus Népiskola elnevezést kapta. 1929-re már hat tantermessé bővült az épület. Ebben az évben kezdték meg óvónői és tanítói szolgálatukat az Isteni Megváltó Leányai szerzetesnővérek . 1941-ben jött létre a nyolc osztályos népiskola.

1945-ben nyolc osztályos körzeti általános iskola kezdte meg működését, ahol kezdetben peresztegi és széchényi, később hidegségi gyerekek is tanultak. Az iskolát 1948-ban államosították. Széchenyi István nevét 1985 óta viseli iskolánk. Ekkorra már korszerű, központi fűtéses, sportudvarral, tornaszobával és vizes blokkos öltözőkkel ellátott, szaktantermekkel, és könyvtárral rendelkező épületben tanulhattak nagycenki és fertőbozi diákjaink.

Ma egy tágas tornacsarnokkal, korszerű számítástechnikai szaktanteremmel és legújabb büszkeségünkkel, az új aulával várjuk leendő tanulóinkat.