Gondolatok
Sokszor hallottam már, hogy "igen, igen, de ..." , s ekkor
igen változatos kifogások sora következett, mind az
anyukák, nagyszülők, az apukák, sőt még a
szakemberek részéről is.
Pedig babáink nem ezt érdemlik, nem a félig élt életet, s
főleg nem nyiladozó életük hajnalán!
Mit várunk el tőlük, ha mi is folyton kifogások mögé
menekülünk?
Mi lehet több, ha nem az, hogy mindent megadunk számukra?
Ez nem pénz kérdése, sőt leginkább nem az!
Az anyák jelentős része képes szoptatni gyermekét,
mégis igen sokan nyúlnak a kizárólagos tápszeres táplálás
kínálta lehetőség után. S hányszor javasolnak pótlást,
s hányan fogadják meg. ( Én is megtettem, s nem vagyok
bűszke rá! S nem lehet ez mások számára sem
önigazolás. ) Sajnos nagyon kevés jó példával állnak
előttünk szüleink, de akár mondhatom, hogy
nagyszüleink is, s kortársainkról ne is beszéljek.
Felmenőinkben legtöbbször már rég nem bízunk! Vajon
hányan vannak, akik anyósukra támaszkodhatnak?
Amikor a különböző szakemberekre próbálunk
támaszkodni, hiányozni fog valami. A feltétlen bizalom!
Ha párunkkal a legcsodálatosabb is életünk, ő mégsem
anya, s nem tud mindenben segíteni, akkor sem, ha szeretne.
S ha még ez sincs meg ... ?
Nem vagyunk könnyű helyzetben, DE SENKI NEM IGÉRTE,
HOGY KÖNNYŰ LESZ!
Ha csak arra vagyunk képesek, vagy arra sem, amire
elődeink, akkor mivégre születtünk, mivégre lettünk
szülővé, anyává. Megkaptuk a legnagyszerűbb
lehetőséget, amit csak egy nő megkaphat. Anya
vagy, anyák vagyunk!
Csendesedjünk el, kacsoljunk le minden zajkeltő
eszközt ( TV - Rádió stb. ) és figyeljünk! Halgassunk az
ösztöneinkre! Bennük sosem fogunk csalódni! Ha hagyjuk
magunkat elbizonytalanítani, elveszhetünk, s akkor
gyermekünk sem tud minket megmenteni!
Ne feledjük, mi hívtuk gyermekünket, vállaltuk az
anyaságot, s hogy feltétel nélkül szeretni fogjuk őt!
Tanuljunk gyermekünktől, már a várandóság alatt,
születése első percétől, lessük el az élet minden
titkát, emlékezzünk! Csak ekkor fogunk igazán, egészen
élni!
Ne nézzünk körül, ne keressünk kifogásokat, csak gyermekünk
szemébe nézzünk, lássuk meg azt a feltétlen bizalmat,
szeretetet, amit felénk sugároz! Fürödjünk meg fényében, s
szülessünk mi is újjá!
Tegyünk meg mindent!
Tápláljuk testünkből, majd főzzünk neki,
családunknak! Ha kell kapáljunk kiskertünkben! A
megfelelő minőségű alapanyag beszerzése mára
igazi kihívást jelent, azok számára, akiknak nincs kertjük.
Talán kevesebb fáradságba kerülne, ha mégis a kertészkedés
mellett döntenénk?!
Hidd el, képes vagy rá!
Én csak az ajtót mutathatom meg, belépned neked kell!