Csütörtöki István

A Szatmári és a Sárospataki Református Kollégium diákja, a ráckevei református középiskola rectora.

Szatmár

A középiskolát a Szatmári Kollégiumban végezte, ahol 1636 december 4.-én írta alá az iskola anyakönyvét, mikor a felsőbb tagozatba lépett:

Matrikula studiosorum:

662. Stephanus Czötörtöki (1636. december 4.)

Sárospatak

A főiskolát a híres Sárospataki Református Kollégiumban végezte, ahol 1639-ben jegyezte fel nevét a névjegyzékbe:

Nomina studiosorum illustris scholae saros patachinae inde ab Anno Domine 1615 die 23 Januaríí, receptorium.

Az

1639. év alatt a névsorban a 19. Stephanus Csötörtöki. Ductus Raczkevinum

A Ductus Raczkevinum bejegyzés arra utal, hogy Csötörtöki István a ráckevei középiskola rectora volt hosszabb-rövidebb ideig

A sárospataki kollégium szellemisége

Tolnai Dali János rektorsága alatt 1639-1642 között:

Ebben az időszakban a kollégium rektora Tolnai Dali János volt, aki Nagyváradon, Gyulafehérvárott, Leidenben, Franekerben, Groningenben tanult. Angliában megismerte a puritanizmus lényegét, melynek összes megjelenési helyén - Angliában, Hollandiában és Magyarországon is - első számú jelszava a „teljes reformáció". Úgy érzik, hogy a reformáció nem volt következetesen végigvitt folyamat, hogy félúton megakadt, és éppen a legfontosabb szinten, az egyének szintjén okozott a legcsekélyebb változást. Ez az oka, hogy az egyháznak nem a gyülekezet, a hívők közössége lett az alapegysége, ezért felemás a rendszer az anglikán egyházban és Magyarországon is, ahol presbitériumok helyett megmaradt az episzkopális felépítésű egyházigazgatás, ami tökéletesen ellentmond Kálvin rendszerének, és ilyen formájában nem tudja betölteni a szerepét az emberek életében.

1638. febr. 9-én Tolnai néhány társával szövetséget kötött („londoni liga”), az abban foglaltaknak a magyarországi református egyházban való elterjesztésére. Még ugyanezen évben hazatért Magyarországra. Elsőként körutat tett Északkelet-Magyarországon, prédikált templomban és házakban, hétköznapi ruhában járt, és legkevésbé a keretek, a tradíciók érdekelték. Sokkal inkább az emberek, a személyes sorsok, Krisztus ügye, az üdvösség kérdése.

Megjelenésével tökéletes kavarodást és zavart okozott az egyház köreiben: ez a meghökkentően új eszme a meglévő régi kereteket veszélyeztette, és Tolnai Dali nem is restellte kiprédikálni az erkölcsi vagy szervezeti fonákságokat, következetlenségeket. Természetesen az a nyersesség, az a kíméletlenség is, amivel ezt tette, sokakban a megütődést váltotta ki és megindult egy védekezési reflex.

Ennek lett a vezéralakja Miskolczi Csulyak István zempléni esperes, aki személyesen is érdekelt volt a kérdésben, nemcsak nézetei homlokegyenest ellenkező volta miatt, hanem azért is, mert hivatalánál fogva felügyelője volt a sárospataki iskolának, amelynek élére I. Rákóczi György kinevezte Tolnai Dalit. Miskolczi november 10-ére hívott össze zsinatot Liszkára. Tolnai kénytelen vitába bocsátkozni, hogy nézeteit védje, de hivatalba lépését meggátolni nem, csupán elodázni sikerült. 1639 áprilisában foglalta el a rektori hivatalt Sárospatakon, és mindjárt beiktatási beszédében nem mulasztotta el bírálnia a lelkészek erkölcseit, az oktatási rendszert.

Tolnai igyekezett az ortodoxia hatását, a skolasztikus oktatási szerkezetet némileg átalakítva, a szinte mindent uraló teológia és filozófia mellé egyéb tudományok oktatását is bevezetni. Emellett franekeri tanárának, az emigráns angol William Ames-nak a való élethez az ortodox műveknél közelebb álló írásait tanítja, és személyesen foglalkozik tanítványai erkölcseivel, nekik házi áhítatokat tartva. Sőt, társaival sorra járja a családokat, a nőket olvasni tanítja, hogy maguk is olvashassák a Bibliát.

A tankönyvek közül teljesen kihagyja az elavult és erősen skolasztikus Keckermann-féle logikát; beveszi viszont a szintén emigráns gyulafehérvári tudós tanár, Bisterfeld művét, amely voltaképpen Petrus Ramus hugenotta filozófus elvei szerint készült.

Szorgalmazta, a magasabb szintű anyanyelvi oktatást, az analfabéták oktatását, a földművesek mezőgazdasági oktatását.

Emellett tagadta az Aristoteles-elvet, amelyre az egész skolasztikus filózófia is épül.

Bírálta a korabeli egyházigazgatási rendszert, szorgalmazta a presbiteri egyházkormányzást.

Ezek az újabb, semmi tradíciót nem tisztelő reformok kivívták ismét Miskolczi Csulyak ellenszenvét, aki vizsgálatot rendelt el az iskolában 1641-ben, majd - mivel egyetlen diák sem nyilatkozik Tolnai Dali ellen - ezt megismétli 1642. április 11-én. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv részletesen tudósít a vizsgálatról. A diákok panaszai egyrészt Tolnai Dali részrehajló volta, másrészt pedig reformjai ellen szóltak, de egy sem volt az iskola rendtartásába, törvényeibe ütköző.

Tolnai Dali János 1642 decemberében távozott egy időre a kollégium éléről, Miskolcra ment lelkésznek, majd évekkel később tért csak vissza Sárospatakra.

Tolnai Dali Jánosról lásd még:

Dienes Dénes: Diákzendülések Sárospatakon

Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak /Református iskolák Felső-Magyarországon 1596-1672/ 126-132. o.

Ráckeve a 16-17. században

Csütörtöki István neve mellé feljegyezték, hogy a ráckevei középiskola rektora volt („ductus raczkevinum”) 1639 körül.

Ráckeve egykori látképe – rézkarc

Ráckeve ekkor a török uralom alatt állt, ugyanakkor a térség jelentős szellemi központja. A reformáció idején, amelyet ezen a területen Szegedi Kis István prédikátor kezdeményezett a 16. században, a város püspöki székhely lett, majd utóda, Skarica Máté Ráckevét a humanista reformáció kulturális centrumává tette.

A ráckevei református közösség a 17. században a Dunamelléki (Alsódunamelléki) egyházkerülethez tartozott, azon belül a Ráckevei (vagy Solti) esperesség központja.

Az egyházkerület püspöke:

Paksi K. György kecskeméti lelkész (1639-1651)

Az egyházmegye esperesei:

Körtvélyesi János ráckevei lelkész 1632. júniusában (aki 1631-1637 között szolgált Ráckevén)

Sellyei P. Ferenc ráckevei lelkész 1643-1648 (aki 1637-1648 között szolgált Ráckevén)

Ungvári Gergely ráckevei, szigetszentmiklósi lelkész 1649-1656

A ráckevei református tanintézet

A városban működő középfokú református tanintézetről is megemlékeznek a források.

A fiatal Skarica is Ráckevén végezte iskoláit, ahová a 16. században bécsi polgárok is elküldték gyermekeiket „a magyar nyelv megtanulása végett”.

A híres tanintézetben külföldi egyetemeken végzett tanárok oktatták a két klasszikus nyelvet, az ógörögöt és a latint (grammatikát), az ékesszólás (retorika), valamint a bölcselet tudományát (dialektika).

Az elemi ismereteket – írást, olvasást, számolást – a helyi iskolamesterektől lehetett elsajátítani.

1611-ben épült az első református templom, 1638-ban pedig református iskolaház.

Simándi Bodó Mihály, (ráckevei lelkész, az alsódunamelléki református egyházkerület püspöke 1626 és 1631 között) szigorúan szabályozta a lelkészek és iskolamesterek munkakörét.

„Simándi Bodó elhivatottságának és tudományos felkészültségének kézzelfogható jele az általa 1626-ban megkezdett egyházkerületi jegyzőkönyv (prothocollum superintendentiale) vezetése. Mint a rá bízott terület főpásztora elrendelte, hogy tudta nélkül egyetlen település sem fogadhat prédikátort a a gyülekezet élére. Ezenkívül szigorúan szabályozta a lelkészek és az iskolamesterek munkakörét, viselkedését, a dialektika, az ógörög és a „deák” (latin) nyelv oktatását, az asszonyok öltözködését, a hivataluktól való megfosztással fenyegette meg mindazokat, akik a betegekre varázsigéket mondanak vagy ráolvasnak: „Minden tanitóktul az Anyaszentegyházban engedelmet kévánunk. Hogyha valahol az ő jelenvoltok kévántatik, minden okvetetlen jelen legyenek…Minden Praedikátor az ő tisztiben hiven eljárjon, de azonközben meghlássa, hogy más Tanitónak megyéjében ne hágjon, annak hire és akarattya nélkül, se ne praedikálljon, se ne keresztellyen, se ne esküssen, hanem ha az avagy beteg volna, vagy otthon nem volna és az kösség az ő szolgálattyát kévánnya, akkor megh lehet az szolgálat, de ugy hogy az mit szolgálattyáért adnak, el ne vigye, hanem az ott való Tanitónak adgya. Akarjuk aszt is, hogy senki más Praedikátor helyében ne mennyen, míg az előbbit az kösség nem elegetti … Az Schola Mesterek az ő Pastoroknak tisztességgel és engedelemmel legyenek, és az ő Pastorokat, vagy ugyanott az kösség vagy másutt alattomban ne gyalázzák se ne árullják. Ha penig valamely Schola Mester az ő Pastora ellen ok nélkül valami háborúságot indit, és annak igaz okát nem adhattya, meghbüntettetik. Eszt is kévánnyuk ő tűlök, hogy mind scholájokban, mind az Várasban tisztességesen visellyék magokat. Scholájokban ne részegeskedgyenek, ha Mennyekzőkben hivattatnak ott éjjfélig ne igyanak, se ne tánczolljanak, éjjel az várasban részegeskedni ne mennyenek. Ha penig közzűlök valaki találtatik, hogy ezek ellen vétkezik, két vagy három intés után, ha nem jobbul, elűzedtessék. Aszt is tűlök megkévánnjuk, hogy az ő tisztekben hiven eljárjanak, az Iffjaknak és Gyermekeknek tanittásában meghkévánnjuk ő tűlök, hogy ha oly Iffjak lesznek, kiknek tudományok megkévánnya, Görög és Deák nyelvet tanicsanak, és hogyha az Iffjaknak elméjek engedi, Dialecticára is oktassák őket…Aszt is tiltjuk, hogy az I(ste)n igéjével senki ne Complárkodgyék, hogy azzal fizetésért testi betegségbül akarna valakit meggyógyitani, mely semmiképpen nem lehet. Senki beteg emberre se ne olvasson se penig czédulára irván nyakára kösse, se vele megh ne etesse, mert az az I(ste)n igéjének csak meggcsufolása. Ha ki ez ellen cselekedik, tisztitől fosztatik megh… Aszt hadgyuk és parancsolljuk, hogy minden Praedikátor tisztihez illendő ruhát viselljen, katona, kalmár, és paraszt ruhában senki ne járjon, mert az ki tisztihez illendő ruhát nem visel, két avagy három intés után mind ruhájával egyetemben tisztitül megfosztatik.”

Forrás: Miskei Antal – Ráckeve története, 2003

Csütörtöki István Ráckevén

Protestáns kántortanító korabeli ábrázolása

Az 1638-ban újjáépült ráckevei középfokú református tanintézetnek volt rektora hosszabb rövidebb ideig Csütörtöki István sárospataki végzős diákként 1639 körül.

A Sárospataki Kollégium diákjainak névjegyzékét átnézve szinte minden diák neve mellett szerepelt feljegyzés ebben az időben arra vonatkozólag, hogy az illető rektorként működött valamelyik „vidéki” iskolában. Az volt az általános gyakorlat, hogy az alsóbbrendű, kisebb iskolák valamelyik neves intézményből (Sárospatak, Debrecen) kértek rektort, a felsőbb éves diákok közül. Ezzel biztosították, hogy vidéken is az „anyaintézmény” szellemiségének és színvonalának megfelelő legyen az oktatás.

A rektor megbízatása legtöbbször egy évre, de legfeljebb is csak három évre szólhatott, ezzel biztosították a folyamatos szellemi frissítést.

Séllyei Halász (Piscatoris) Ferenc ráckevei lelkész (1637-1648) és solti esperes (1643-1648)

Nem lehet véletlen egybeesés, hogy Ráckeve lelkésze egy olyan személy volt 1639 körül, aki a Csallóközből, a Somorjai Egyházmegyéből származott, személyesen ismerte Szenczi Száki János csütörtöki lelkészt.

Séllyei Halász Ferenc (Komárom, 1596 k. – Ráckeve, 1648. szept. 23.) Komáromban kezdte tanulmányait, majd 1629. szeptember 13-tól Franekerben tanult.

1632-ben itt írta De persona Christi Θεανδρωπου című művét, melynek ajánlásában számos lelkészt nevezett meg a Felső-Dunamelléki Egyházkerületből.

Franeker. 1632

Séllyei P. (Franciscus). Disputatio Theologica, De Persona Christi QeanJpapou. Qvam Assistente Supremo eodem Judice Christo. In Inclyta & Illustri Illustriu ac Praepotentum D. D. Frisiae Ordinum, Academia Franekerana, Praeside Nobilissimo, Clarissimo, Doctissimoque viro, D. JOHANNE MACKOVIO S. S. Theol. Doctore, ejusdemque Facultatis ibidem Professore primario. Ut Publicae censurae veritatis defendendae causa subjecit: ita palam suscepit FRANCISCUS P. SELLIEINUS Ungarus, Author & Respondens. Horis locoque consuetis. Franekerae, Excudebat Vldericus Balck, Illustr. Fris. Ord. & eorundem Academiae Typographus. Anno 1632. 
4r. A–D = 4 ív = 16 sztlan lev.
Ajánlja Samarjai M. János csallóközi és mátyusföldi superintendensnek s halászi papnak, Magyari A. Jakab komáromi papnak és esperestnek, Szenczi C. Lukács samarjai papnak és csallóközi esperestnek, Péczeli Király Imre érsekujvári, Kanizsai Mihály n. szombati, Darnai György szõnyi, Csúzi Cseh János szerdahelyi, Körmendi Th. Tamás mosoni, Marosi János komáromi, Kecskeméti István császárii, Farkasdi P. Dániel megyeri, Szenczi Sz. János csötörtöki és Felistali András alistali papoknak, továbbá testvéreinek Halász Jánosnak, Miklósnak és Andrásnak s barátjainak Sátor Máténak, Ötvös Máténak és Márton Istvánnak. – Üdvözlõ verset irt hozzá UZONI I. BOLDIZSÁR.
Egyetem. – Gy. fv. Batthiányi-ktár. – M. vásárhelyi ref. coll.

Országos Széchényi Könyvtár / Régi Magyar Könyvtár III. · / · RMK III/1. · / · Régi Magyar Könyvtár 1—2547. sz. 1477.

Séllyei később komáromi rektor, majd mosoni, végül 1637-től ráckevei lelkész lett, s e minőségében 1643-tól 1648-ban bekövetkezett haláláig a Solti Egyházmegye esperese volt.

A Ráczkevei Okmánytár feljegyzései szerint 1638-ban, Séllyei lelkészsége, Ágoston István és Varga István bírák alatt, „ezeknek idejekben és gondviselésekbül épült meg az oskolaház”. Tehát éppen Csütörtöki István érkezését megelőzően épült fel a református tanintézet új épülete. Feltehetően maga Séllyei hívta meg rektornak ráckevére Csütörtöki Istvánt 1639 körül, kit személyesen ismerhetett még a Csallóközből, vagy Száki János ajánlása révén.

A ráckevei gyülekezet a következőket jegyezte fel Séllyeiről:

Lelkipásztorul hozattatott, 1643-ban a kecskeméti szinódusban főszeniorságra választatott a dunamelléki Diocésisben. Vale!...Megboldogult itt lelkében. Az egykorú feljegyzés így emlékezik meg haláláról: „Obiit 1648. Pius et clarissimus Vir Franciscus Séllyei. Ekl. R.Kevi Pastor at Angelus ac ecclesiae circumjacencium Senior pius prudentissimus Vixit Sancte, Obiit Pie sepultus est honestissime 24. Septembri

Irodalom:

Földváry László: Adalékok a dunamelléki ev. ref. egyházkerület történetéhez; Budapest; 1898

Magdics István: Diplomatarium Ráczkeviense: Ráczkevei okmánytár, 1888

Veszprémi Fejes György: A ráckevei református egyház és község története; Tahitótfalu; 1927

Protocollum Simandinum, Ráday Gyűjtemény. A/1a 1. kötet: 1626-1739

A török kiűzésekor, 1684-ben a várost kifosztották, lakossága elmenekült. 1698-ban az egész Csepel-sziget, így Ráckeve is a győztes törökverő Savoyai Jenő birtokává vált.

Ráckeve történetéről bővebben olvashatsz a város honlapján