A Csütörtöki család története a reformáció időszakában,

(16. század közepétől a 17. század végéig)

 

A Csütörtöki család korabeli története a reformáció mozgalmához, a török háborúk, és az ellenreformáció időszakához kapcsolódik. A protestantizmus lutheri – evangélikus - irányzata az 1530-as évektől terjedt el Magyarországon, kezdetben főleg a németajkú felvidéki bányavárosokban és Erdély szászok lakta déli részén, később a magyarság körében is. 1550-es évektől jelenik meg a protestantizmus kálvini –református - irányzata, amely viszont túlnyomó részt csak a magyarság körében vált meghatározóvá, így a vallási megosztottság etnikai megosztottsággal társult (kálvinista magyarok és evangélikus németek, szlovákok). Az evangélikus-református egyházszakadás a 16. század végére végbement. (Lásd részletesen lent a Csütörtöki István (1580 körül) link alatt)

 

A protestáns értelmiségiek között általános volt az a gyakorlat, hogy előnévként a születési vagy származási helyük nevét vették fel a szokásos „-i” toldattal. Nem állapítható meg viszont teljes bizonyossággal, hogy az azonos előnevűek között közvetlen vérrokonság is fennállt, vagy csupán ugyanazon faluból származtak.

 

 

 

Csütörtök mezőváros a hitújítás időszakában

 

A család névadó települése, a csallóközi Csütörtök lakossága 1570-1660 között protestáns volt. A hitújítás terjedését elősegíthette a nagyarányú német lakosság jelenléte. Oláh Miklós 1561-es egyházlátogatási jegyzőkönyve (Canonica Visitatio) szerint ekkor a lakosok még katolikusok, viszont fegyelmi szempontból már kifogásokat emel a helyi plébános, az amúgy német anyanyelvű Miklós ellen, aki bár a szentségeket méltó módon őrzi a templomban, de ágyasa és gyermeke van (focariam tenet cum qua proles habet). Általános jelenség ekkoriban a katolikus papság fogyatkozása és a megmaradók fegyelmének lazulása a jegyzőkönyv szerint, amely a protestantizmus terjedését és erősödését sejteti. Egy év múlva, 1562-ben a pozsonyi prépostság vizitációja során már azt jegyezték fel, hogy Csütörtökben nincs plébános, Mérey úr mezővárosa, a nép részben katolikus, részben lutheránus. A katolikus Serédy és Mérey családok után a mezőváros birtokosai a protestáns Illésházy és Balassa családok lettek az 1580-as években, főkegyúri jogukat felhasználva megerősítették a protestáns vallásgyakorlást. (Lásd részletesen lent a Cseterteki Jakab deák (1594) (1620) link alatt)

 

A vallási irányzatok Csütörtökben is alapvetően etnikai alapon különültek el, a német lakosok a lutheri, a magyarok a kálvini tanokat követték.

 

 

A település református prédikátorai közül ismert:

 

 Dávid B. János ( Zoványi feltételezése szerint Dávid Ferenc fia) református lelkész  Csütörtök mezővárosban 1580 körül.

 Itteni szolgálatára bizonyítékul szolgál egy saját kezű bejegyzése, melyet a sárospataki iskola könyvtárában őrzött egyik könyv tartalmaz. Szinnyei Gerzson említi „A sárospataki főiskolai könyvtár története” című művében a könyvtár könyvei között:

 63) Melius Péter. A sz. Jánosnak tött jelenésnek igaz és írás szerint való magyarázatja praedicatiok szerint sat. Várad. 1568. Ez nem a XVII. századbeli könyvtárból való, de azért rendkívül érdekes, mert 1580-ban Dávid Jánosé volt, kinek Telegdi Miklós ellen írt munkáját ma már csak Monoszlói András „Apologiájából” ismerjük. Nevét így írta be: Ex libris Joannis David empt. Cziötörtöchini An. D. 1580. Azután 1596-ban Vásárhelyi P. Istváné volt.

1592-ben a barsi egyházmegyének valamelyik egyházában működött s 1596-ban aligha volt már életben. – Műve: melyet Telegdi Miklósnak „Egynehány jeles okai…” ellen írt s amelyet Monoszlai András vett aztán „Apologia” c. alatt tüzetes cáfolat alá, talán „Felelet…” címmel jelent meg 1581 és 1586 közt. Az un. Barsmegyei kánonokat többek között ő is aláírta 1592-ben. (A Barsmegyei kánonokról lásd részletesen lent a Csütörtöki István (1580 körül) link alatt)

 

id. Szenczi Száki János református lelkész Csütörtök mezővárosban az 1630 - 1640-es években. A komáromi származású Séllyei Halász (Piscatoris) Ferenc (Komárom, 1596 k. – Ráckeve, 1648. szept. 23.), De persona Christi Θεανδρωπου  című - franekeri tanulmánya során írt - művének ajánlásában, a felsődunamelléki lelkészek között említi többek között Szenczi Sz. János csötörtöki lelkészt 1632-ben.

/Séllyei 1637-től ráckevei lelkész lett, s e minőségében 1643-tól 1648-ban bekövetkezett haláláig a Solti Egyházmegye esperese volt. Feltehetően Séllyei hívta meg rektornak ráckevére Csütörtöki István sárospataki diákot 1639 körül, kit személyesen ismerhetett még a Csallóközből, vagy Száki János ajánlása révén. (Séllyei Halász Ferencről lásd részletesen lent Csütörtöki István (1636, 1639 körül) link alatt)/

Szenczi Száki János csütörtöki szolgálatáról tanúskodik egy 1643-as adat is. Szenci Molnár Albert egyik támogatójának, a nagyszombati lakos Szegedi Annának, Lublai Krausz János feleségének halotti kártyáját Gyulafehérvárott nyomtatták 1643-ban, s annak Nagyszombatba küldéséről Szenczi (Száki) János gondoskodott. A töredék hátán ezen szöveg olvasható: SamariâTsütörtökinü. Eodem die accepi horis pomeridianis sequenti verő die Czütortokino Nagy magyarinü transmisi. Jo. Szenci. Reverende Domine Pro Senior animus fuit Rdi Dmi Episcopi, ut recta Samariâ Tyrnaviam ferret ! [ferrât?] verum [?vix] mutando animam prudentiae tuae Rventiae comisit: quoad fieri potest quam citissime Tyrnaviam ferat".       Forrás: Heltai János: Egy művelődéspártoló kör a XVII. század elején; in: Magyar Könyvszemle 1982. 2 (113-126.o)

Száki később szapi (1654), szenci (1654-1665), neszmélyi (1665-1668), somorjai (1668-1672) lelkész lett, somorjáról 1672-ben elűzetett, majd tatai (1673-1674) lelkész. Somorjai esperes (1654-1656), felsődunamelléki püspök (1656-1675), a vészkorszak idején elítélik, aláírja a térítvényt, önkéntes száműzetésbe vonul, 1675-ben halt meg, egyes források szerint Velencén. Fia, ifj. Szenczi Száki János ekeli lelkész és komjáti esperes vértanúhalált halt Komáromban, ahol máglyán megégették a mai Szentháromság téren 1672. szeptember 1-én.

 

 

A település evangélikus prédikátorai:

 

A pozsonyi ágostai hitvallású esperesség a zsolnai zsinat kánonai alapján külön statutumokkal szervezkedett, a melyeket 1612-ben Thurzó György nádor megerősített. E törvényeket utóbb aláíró lelkészek között olvashatóak Csütörtök mezővárosból (német nevén Loipersdorf, Leopoldsdorf) Zvittinger Pál (1638), Roxner Kristóf (1643) és Mang János (1652) sajátkezű bejegyzései. Mindannyiuk német nemzetiségű. (Forrás: Schrödl József – A pozsonyi ág. hitv. esperesség lelkészeinek névsora 1612-1671-ig. In: Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár I. 1902, szerk: Stromp László)

 

Zvittinger Pál Iglauból (Iglau, csehül Jihlava, németajkú város Morvaoszágban, de elképzelhető az is, hogy a szepességi Igló városról van szó), ki 1638. augusztus 18-án írta alá a kánonokat.

Paulus Zuittingerus, Iglaviensis, Ecclesiastes Christi in Leopoldsdorf, die 18. Aug. anno reparate salutis 1638. subscripsit.

 

Roxner Kristóf Körmöcbányáról, ki 1643. június 9-én írta alá a kánonokat.

Christophorus Roxner Cremniciensis, Montanus praesenti tempore Minister V D. in Oppido Loipersdorff, 1643. die 9 Junii.

Payr Sándor- A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története I. kötetében említi, hogy Roxner Kristóf 1651-58-ban Komárom lelkésze lett, Hornyánszky Viktor adatai szerint 1647-ben jött el Komáromba Loipersdorfról. Payr meg is említi, hogy ez a Loipersdorf nem azonos a Sopron melleti Lépesfalva (Loipersbach) községgel. Nyilvánvalóan Csütörtök (Loipersdorf) mezővárosról van szó. Roxner Kristóf életét 1658-ban fejezte be, Komáromban a gyülekezet költségén temették el.

 

E két település német nevének hasonló hangzása kapcsán jegyezném meg, hogy Zoványi Jenő egyháztörténeti lexikonában tévesen említi Rosner Mátyás evangélikus lelkész életrajzánál, hogy Wittenbergből hazatérve Csütörtök falu lelkésze volt, mielőtt Ágfalvára került 1663-ban. Valójában Rosner a Sopron megyei Lépesfalva lelkésze lett. Zoványi tévedése a két falu – Csütörtök (Loipersdorf) és Lépesfalva (Loipersbach) - német nevének hasonló hangzásából ered. Az Ágfalva szomszédságában fekvő Lépesfalva előfordul a forrásokban Loipersbach és Loipersdorf néven egyaránt.

Payr Sándor – Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyűjtemény a Dunántúli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerületi történetéhez. I kötet, 1910 III. említi:

Anno 1663, 5a die Junii celebrate est synodus generalis in ecclesia Acsádiensi, in qua nullus fuerat ordinatus.

601. Matthias Rosner pastor Loipersbachensis ordinatus est Wittenbergae, anno Christi MDCLXII, mense April. subscripsit autem nomen suum, anno MDCLXIII, die 5a Junii.

Egyértelmű tehát, hogy Rosner Mátyás Wittenbergből hazatérve nem Csütörtök hanem Lépesfalva (Loipersbach) lelkésze lett 1663-ban, s így láthatta el egyidejűleg a szomszédos Ágfalva gyülekezetének szolgálatát is.

 

Mang János Ausztriából, ki Dunahidas (németül Bruck) és Csütörtök településeken szolgált, a kánonokat 1652. augusztus 4-én írta alá.

M. Johannes Reinhardus Mang, Austrius, p. t. Ecclesiae Augustanae Confessionis Germanicae Bruckensis et Leopoldsdorffensis Pastor Ordinarius, legibus hisce Evangelicis subscripsi d. 4. Aug. 1652.

 

 

A helyi tanítók közül ismert:

 

Valentinus Litteratus (Bálint deák) 1593

 

Jacobus Litteratus (lásd lent  Cseterteki Jakab deák (1580, 1620 körül) link alatt) 1600 körül.

 

 

A protestantizmus visszaszorításában a hírhedt ellenreformátor Szelepcsényi György esztergomi érsek játszott döntő szerepet, aki a Csütörtök melletti Pozsonycsákányban építtetett kastélyt magának. (Lásd részletesen lent a Horváth másként Csütörtöki Péter (1666 körül) link alatt)

 

 

 

A Csütörtöki család története a hitújítás időszakában

 

A Csütörtöki család tagjai tevékenyen kivették részüket a református egyházszervezet létrehozásában, felvirágoztatásában, eszméinek terjesztésében.

Figyelemre méltó, hogy az itt felsorolt személyek mindannyian főiskolai (filozófiai, teológiai) végzettséggel rendelkeztek.

 

A 16 - 17. századból eddigi kutatásaim alapján a következő protestáns vallású Csütörtökiekről van tudomásom (részletekért kattints a névre!):

 

Csütörtöki István (1580 körül)

Nagysallói lelkész, a Bars-honti protestáns egyházmegye esperese 1580 körül.

 

 

Csütörtöki János (16. század vége)

Egy név Eusebios: Historia ecclesiastica című művének 1569-es nyomtatványában.

 

 

Cseterteki Jakab deák (1580, 1601 körül)

Armális nemes és íródeák Csütörtök mezővárosban az Illésházy család szolgálatában a 16. század végén, a 17. század elején.

 

 

Csötörtöki Lőrinc (1613 körül)

Rimajánosi község lelkésze a 17. század elején (1613 körül).

 

 

Csütörtöki István (1636, 1639 körül)

A Szatmári (1636), majd a Sárospataki Református Kollégium diákja (1639), később a ráckevei középiskola rektora.

 

 

Csütörtöki János (1647-1650 körül)

A Szatmári Kollégium (1647), majd a híres nagybányai főiskola, a Schola Rivulina diákja (1649),

tanító a kővárvidéki Magyarberkeszen 1648-ban, 1650 körül a mátyusföldi Szentmihályúr és Mártonfalva községek lelkésze.

 

 

Horváth másként Csütörtöki Péter (1666 körül)

A Sárospataki Református Kollégium diákja 1662 körül, majd Tolcsván rektor, Olaszliszka város főjegyzője 1676 körül.

1666-ban I. Lipót császártól szerzett nemesi címereslevelet Szelepcsényi György esztergomi érsek közbenjárásával.

 

 

A 18. századtól továbbra is vannak adatok református vallású Csütörtökiekről a Partiumban, ahol napjainkig megtalálható a család Szalacs-Nagyvárad-Margitta környékén.